Philippe & Victoria - Bed omen or something like this

Vicky & Philippe

Miután a sarkon befordultam összetalálkoztam egy sárkánnyal. Amikor visszaindultam volna belefutottam szerelmembe. Megnyugtatott a jelenléte. Megszorítottam a kezét, hogy érezzem ez a valóság nem csak álmodom. És ez nem csak álom.
- Neked mindenemet odaadom! - súgtam mosolyogva, miután ő is ezt tette. Imádom a mosolyát.
Akármilyen gyilkos csöppet sem akarom megváltoztatni. Nekem így kell, ahogy van! Imádom és ő is imád! Nekem csak ez a fontos! Nem kell más! El lehet ítélni, de engem az sem fog érdekelni! Mindenki azt csinál, amit akar!
- Nem szerelmem! TE nem vagy az! Életem legszebb pillanata volt, mikor veled megismerkedtem! - kezdtem el magyarázkodni, miközben ő megcsókolt, s átkarolta a derekamat.
A vásárcsarnokba érve az engedélye után kutakodni kezdtem. Találtam pár szépséget. Köztük egy gyűrűt is, ami nagyon tetszett, de amint világítani kezdett visszarejtettem a helyére. Mikor végeztünk visszamentünk a házba, ahol vacsiztunk.
Leültem a kanapéra ő pedig mellém ült. Megsimogatta a combomat én pedig a kézfején simítottam végig. Imádom őt! Testestől, lelkestől! Az életet jelenti most már számomra.
- Ezt én is elmondhatnám! Neked sem kell így engedelmeskedned! - kezeim a nyakában kötöttek ki. Elhúzódott tőlem. Ez cseppet sem tetszett! Sőt! Megijesztett. Mit csináltam megint rosszul?
Végül elmagyarázta, hogy mi a helyzet. Nem csináltam rosszat. Megnyugtattak szavai. Ekkor hirtelen eldőlt velem a kanapén. Mire észbe kaptam már játszadoztunk is. Imádom, mikor ezt csinálja velem. Nem tudok betelni a helyzettel!
Mikor befejeztük, még utoljára belecsókoltam a nyakába, majd elszenderedtem. Nem akartam, de kénytelen voltam. Kifárasztott ez a szeretkezés rendesen. A reggel viszont túl hamar érkezett el. Szerelmem ébresztgetett. Csak tudnám, hogyan tud olyan hamar kipattanni az ágyból. Pedig olyan jó lenne mellette ébredni.
Utálom ezeket a rosszulléteket. Nem szívesen kelnék velük többet. Szerelmem elkísért az asztalhoz majd csendben megreggeliztünk. Végül újra a kanapéra ültetett. Láttam rajta, hogy ideges. Megsimogattam és megcsókoltam az arcát, hogy ne legyen annyira ideges.
Végül megkérte a kezemet. Ekkor már én pattantam fel idegesen. Fel, s alá kezdtem járkálni a szobában, miközben hadonászva magyaráztam szerelmemnek. Ő nem szólt. Csak felállt és odajött hozzám. Átölelt. Karjaim a mellkasára csúsztak és sírni kezdtem. Térdre ereszkedett.
- Ne haragudj! Ostoba liba! Esküszöm, hogy most már csak a tiéd a szívem! - nagy nehezen vissza felállt, s felhúzta ujjamra a gyűrűt.
Megcsókolt én viszonoztam. Felkapott én belekapaszkodtam, s leültünk a kanapéra. Apámhoz minél előbb el akart jutni. Túl akar esni rajta. Jogos! Legalább is szerintem. Nem egyszerű eset az öreg Flores papa. Megsimogattam az arcát. Újra megcsókolt.
Hirtelen másik ruhát kaptunk. Teljesen más volt. Ebben már mehetünk a szüleimhez! Talán szívesebben látnak, mint egy szál lepedőben. Hirtelen felkaptam a zacskót és visszacsücsültem szerelmem ölébe. Megpuszilta a vállam, majd belecsókolt a nyakamba. Mindkettőbe beleremegtem.
- Kutakodj, ha találsz is valamit ebben ez üres fejben, pezsgőt bontunk! - suttogtam, de már éreztem is hogy kezdődik.
Gyorsan lehunytam szemeimet. Szorítottam, hátha nem leszek újra rosszul. Azonban tévedtem. Mikor megérkeztünk kinyitottam a szemem fogott velem az egész világ. Gyorsan felpattantam és az egyik bokor mögött elkezdtem a zacskóba hányni. Nem szép látvány, ahogy a hang sem gusztusos tudom. De ha egyszer rosszul vagyok tőle...
Mikor végeztem kidobtam a zacskót és visszasiettem szerelmemhez. Megfogtam a kezét, hogy álljon fel és induljunk el a bejárat felé. Nem tudom, hogy számítanak e ránk vagy sem, de nem is tudott érdekelni.
- Ne haragudj csak anyám nem szereti, ha frissen ültetett zöld gyepére csinál valaki! A bátyámat is mindig mindennek elhordta egy jól sikerült buli után! - kezdtem el magyarázni - Szóval! Ez lenne az én otthonom! - mutattam a házat - Nem olyan hatalmas, mint a kastélyod, de nekem pont tökéletes volt!

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Mikor befordultam a sarkon megláttam szerelmemet, aki éppen Bec lerázásával volt elfoglalva. Megfogta a kezemet, majd megsimpgatta azt. Megnyugodot, pedig szegény Bec jól megijesztette. Bár szerintem kölcsönösen megijedtek egymástól.
- Köszönöm a bizalmadat szerelmem! - Mondtam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott. Megsimogatta az arcomat. Imádom ezt a nőt. Mellette az lehetek, aki vagyok. Nem akar megváltoztatni, úgy szeret ahogy vagyok. Pedig nekem még mindig felfoghatatlan, hogy hogyan lehet egy gyilkost szeretni, de ő szeret.
- Ha ez igaz, akkor én is bűntetés vagyok? - Tudom, hogy nem, csak azt akarom, hogy ő is kimondja. Megcsókoltam, majd elvezettem a vásárcsarnokba. Gyorsan körbenézett, miközben én őt figyeltem.
Amint végzett visszavettem arra a helyre ahol vacsoráztunk. Leült a kanapéra, majd én is mellé ültem. Vágyom rá, teljes szívemből. Megsimogattam a combját, szépen lassan. Mire ő is megsimogatta a kézfejemet. Hirtelenhatalmas vágy öntött el.
- Mert nem vagy se a rabszolgám, se a fogjom. A szerelmem vagy! - Mondtam mosolyogva, miközben a karjai a nyakamban kötöttek ki. Ekkor elhúzódtam tőle, majd mikor láttam, hogy meginedt elmagyaráztam neki miért tettem.
Hirtelen eldőltem vele, miközben csókolóztunk. Pillanatokon belül játszadozni kezdtünk. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel az érzéssel. Imádom kényeztetni. Mikor befejetük belecsókolt a nyakamba, majd elaludt a mellkasomon.
Reggel halkan ébresztgetni kezdtem, majd odasegítettem az asztalhoz. Tudom, hogy nem szereti hogy rosszul van, de ez a terhességgel jár. Csendben megreggeliztünk, majd visszaültettem a kanapéra és letérdeltem elé.
Megsimogatta, majd megpuszilta az arcomat, hogy megnyugodjak. Én pedig nagy nehezen megkértem a kezét. Idegesen pattant fel és járkálni kezdett. Elé álltam és nagamhoz öleltem. Kezei mellkasomra kerültek, s szavaimra sírni kezdett. Mikor megnyugodott elé térdeltem.
- Jajj szívem nekem csak az tudna fájni, ha elvesztenélek! Fiatalon kiirtottam magamból minden érzelmet. Mikor megismertelek egy pár újra felszínre tört, de az évek munkáját nem tudja egyszerűen eltünktetni.
Felálltam, hogy a szemeibe nézzek, majd felhúztam az ujjára a gyűrűt.Megcsókoltam, majd felkaptam. Imádom ezt csinálni vele. A kanapéra ültünk. Megsimogatta az arcomat. Nekem csillogott a szemem és újra megcsókoltam.
Egyetlen varázslattal tettem magunkat a modern embernek is elviselhető kinézetűvel. Bár be kell vallanom, hogy én jobban szeretem, ha kevesebb ruha van rajta. Viszont igaza van, csak nem állhatunk így az apja elé.
Felkapta az asztalra varázsolt zacskót, majd visszaült az ölembe. Szeretem, ha itt ül. Átkaroltam a derekát és rá mosolyogtam. Megpusziltam a vállát, majd a nyakába csókoltam. Egyszerűen imádom, megbolondulok érte.
- Akkor induljunk! Előre is sajnálom, hogy a fejedben kutatok, de nem tudom hogy néz ki a terep, látnom kell, hogy hova megyek. - Mondtam halkan, mire már meg is találtam a tökéletes hopponálási pontot.
Maganhoz szorítottam és hopponáltam. Pár pillanat volt csupán. Igyekeztem gyors lenni, nem akartam, hogy nagyon felforduljon szerelmem gyomra. Ugyanúgy ülőhelyzetbe érkeztünk meg egy kerben voltunk, egy padon. Egy számomra teljesen ismeretlem helyen.
- Megjöttünk, most már kinyithatod a szemed egyetlenem. - Mondtam elengedve a derekát és megsimogatva az arcát. Hagyom, hogy azt tegye amit akar. Itt most teljesen rá vagyok utalva. De nem is bánom, legalább nem kell másra figyelnem csak rá.

Vicky & Philippe

Mikor összetalálkoztam a sárkánnyal rögtön vissza akartam indulni ám belefutottam szerelmembe. Rögtön megfogtam, majd megsimogattam a kezét, s máris biztonságban éreztem magam mellette. Biztonságos a jelenléte.
- Ezért is bízom meg benned! - suttogtam, miközben elmosolyodott és én is ezt tettem.
Megsimogattam az arcát. Nem akarok semmit megváltoztatni rajta. Számomra ő úgy jó, ahogy van! Egy rossz fiú, akit imádhatok és aki viszonozza az érzelmeimet.
- Hogy én ártatlan? Csak sajnos a múltam nem erről árulkodik. Merlin valamiért folyamatosan büntet! - magyaráztam, miközben elmosolyodott és megcsókolt.
Én viszonoztam, majd elmentünk a vásárcsarnokba. Félve kezdtem el kutakodni. Rátaláltam egy gyönyörű smaragd gyűrűre. Ahogy világítani kezdett, mikor felhúztam gyorsan visszatettem a helyére.
Mikor végeztem azonnal visszamentünk a házba, ahol vacsiztunk. Leültem a kanapéra, majd ő is mellém ült. Megsimogatta a combomat én pedig a kézfejét.
- Miért ne kéne engedelmeskednem? - kérdeztem, miközben karjaim nyakába kerültek, majd ő elhúzódott tőlem.
Megrémültem. Mit tettem már megint? Miért húzódik el tőlem? Végül elmagyarázta min lepődött meg. Ez megnyugtatott. Nem tettem semmi rosszat!
Hirtelen eldőlt velem a kanapén, miközben csókolóztunk. Mire észbe kaptam már játszadoztunk is. Esélyem sem volt tiltakozni, de nem is akartam! Egyszerűen imádom, ahogy játszik velem.
Mikor végeztünk belecsókoltam a nyakába, majd a mellkasán elaludtam. A reggel túl korán jött el. Megint édes hangja ébresztett, csak kár, hogy nem mellettem fekszik. Annak valahogy jobban örülnék! Elmosolyodtam.
Lassan az asztalhoz segített. Valahogy ez a rosszullét dolog nincs ínyemre. Csendesen megreggeliztünk, majd újra a kanapén találtam magam. Láttam szerelmemen, hogy ideges. Megsimogattam, majd megpusziltam arcát, hogy ne legyen az.
Végül megkérte a kezem. Idegesen felpattantam, majd járkálni kezdtem. Nem akarom őt is elveszíteni. Hiszen Ric-nek is ez lett a veszte. Hirtelen odajött hozzám. Átölelt, karjaim mellkasára csúsztak és sírni kezdtem.
- Inkább elmenekültem előle, de tudom, hogy neked fáj, hogy róla beszélek! - súgtam, miközben letörölte könnyeimet.
Letérdelt. Én fel akartam állítani, ami nem sokkal később sikerült is. Így felkerült a gyűrű az ujjamra. Tényleg jól mutatott rajta. Egyszerűen imádom! Megcsókolt, s a kanapéra ültünk, majd újra csókot lehelt számra.
- Így már sokkal jobb! Mehetünk is akkor! - magyaráztam, miközben felkaptam a zacskót és visszaültem szerelmem ölébe - Én készen állok!

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Amint kiértünk a térre megcsókolt, s már el is szaladt. Kicsit sajnáltam, hogy itt hagyott, de engedem neki, hogy felfedezze a helyet. Azonban Kilgara beleszolt ebbe az ügybe, ugyanis mozgolódni kezdett. S elindult megkeresni a pajtását.
Meg is találtuk őket. Szerelmem éppen Becel volt elfoglalva. Kicsit megijedt tőle. Pedig tőle igazán nem kell tartani olyan mint a ma született bárany. Megfogta a kezem, megnyugodott. Ez jól esett. Megsimogatta a kezemet milyen aranyos!
- Mellettem nem fog baj érni. Vigyázom rád. - Mondtam kedvesen mosolyogva, mire ő is elmosolyodott ez jól esett. Megsimította az arcomat. Egyszerűen imádom mikor ezt csinálja. Olyan kellemes érzés. Tudom, hogy nem akar rajtam változtatni, s ezt imádom benne.
- Bec is pontosan olyan ártatlan, mint te. - Mondom mosolyogva, majd megcsókoltam. Ő viszonozta a csókomat. Majd elvezettem a vásárcsarnokba, ahol félénken kezdett el körülnézni. Pedig tudom, hogy odaáig van a helyért.
Mikor végzett a kutakodással átkaroltam a derekát és elvezettem abba a házba, ahol vacsoráztunk. Leült a kanapéra én pedig mellé telepedtem le. Kezem a combjára helyeztem és megsimogattam azt, mire ő a kezemet simogatta meg.
- Nem viccelek veled. Nekem igazi hercegnő vagy! Nem kell nekem engedelmeskedned! - Mondtam, ködös tekintettel. Karjai a nyakamban kötöttek ki. Mire kezeim a derekára csúsztak. Ám ekkor elhúzódtam tőle. Majd elmagyaráztam miért lepődtem meg.
- Ennek örülök! - Megcsókoltam, majd eldőltem vele a kanapén. Pillanatokon belül játszadozni kezdtünk. Imádom kényeztetni, imádom ahogy olyankor rám néz. Úgy magát imádom, ahogy van. Az én egyetlenemet.
Mikor végeztünk belecsókolt a nyakamba, megremegtem. Mellkasomra hajtotta a fejét és elaludt. Reggel amikor mindent előkészítettem ébresztgetni kezdtem. Viszont eldöntöttem, hogy holnap reggel a karjaimban hagyom, hogy felkeljen.
Csak mosolyogtam szavaira, s segítettem neki az asztalhoz menni. Tudom, hogy nem tetszik neki ez a rosszullét dolog, de nem tudok vele mit kezdeni ezt nem tudom elmulasztani. Csendben reggeliztünk meg. De én jobban figyeltem, hogy neki minden jó legyen!
Visszaültettem a kanapéra, s elé térdeltem. Nagyon ideges voltam. Nem hiszem, hogy valaha voltam már ilyen ideges. Megsimogatta az arcomat, majd meg is puszilta azt. Ez egy kicsit megnyugtatott. Elmosolyodtunk mind a ketten.
Végül megkértem a kezét. Életem egyik legnagyobb döntése volt ez. Hirtelen felpattant és ide oda kezdett járkálni. Elé álltam, s magamhoz öleltem. Kezei mellkasomon kötöttek ki, ő pedig sírni kezdett. Nem akartam, hogy szomorú legyen, de most csak annyit tudtam tenni, hogy melkette vagyok és szeretem őt.
- Nem vagy bolond. Nem volt kivel megbeszélned, nem tudtál túllépni rajta. Most itt vagyok, hogy segítsek ebben. - Mondtam letörölve könnyeit, majd letérdeltem elé. Fel akart állítani, amit meg is tettem pár pillanat múlva.
- Életem legboldogabb pillanata volt, mikor megláttalak és azóta tart a boldogságom! - Mondtam miközben felhúztam ujjára a gyűrűt. - Nem haragszom! - Megcsókoltam, majd a kanapéra ültem vele. Megsimogatta az arcomat. Elmosolyodtam, majd megint megcsókoltam.
- Igen ilyen gyorsan. Tényleg nem lenne előnyös, egy szál lepedőben beállítani, de nem kell aggódnod! Ennyi az egész! - Csettintettem az ujjammal. S máris rendes ruha volt rajtunk. - Tessék meg is van oldva.
Jobb, ha most túltesszük magunk ezen a dolgon. Nem akarom túl sokáig húzni, hiszen ki tudja mi lehet. Sőt Victoriának a is jobb lesz, ha már most túlesik rajta. Elővarázsoltam egy zacskót, s magamhoz vettem. Majd felálltam. Szerelmem magamhoz öleltem és megcsókoltam.
- Mehetünk egyetlenem?

Vicky & Philippe

Ahogy kiértünk a főtérre, megcsókoltam, s eltűntem a következő sarkon. Nem bírok magammal. Azonnal fel kell fedeznem a helyet! Ha törik, ha szakad. Ám arra nem számítottam, hogy amint befordulok a kanyarban belefutok egy sárkányba. Próbáltam higgadtan megbeszélni vele a dolgokat, miközben visszafordultam. Vagyis csak ezt tettem volna, ha nem futok bele szerelmembe. Megfogtam a kezét. Megnyugodtam a jelenlététől. Megsimítottam a kezét.
- Tudom, hogy biztonságban vagyok melletted! - súgtam, ő pedig elmosolyodott. Megsimítottam az arcát.
Meg fogom szokni a barátait, csak kell egy kis idő. Tudom ő már csak ilyen én pedig semmit sem akarok megváltoztatni rajta. Én így szeretem ahogy van!
- Vettem észre! Most is teljesen nyugodt, miközben itt sipákolok! - hadonásztam a sárkány felé mutogatva.
Megcsókolt. Én viszonoztam, majd a vásárcsarnok felé vettük az irányt. Félve néztem szét, s egy gyűrűt pillantottam meg. Amint világítani kezdett gyorsan visszaraktam a helyére.
Átkarolta a derekam, majd visszamentünk a házba ahol vacsiztunk. Leültem a kanapéra, ő mellém ült és megsimogatta a combomat, én pedig a kézfejét simítottam végig. Jó érzés, hogy itt van velem.
- Még, hogy én hercegnő? Folyton viccelsz velem! Inkább nekem kellene neked engedelmeskednem! - átkaroltam nyakát.
Hirtelen elhúzódott tőlem. Szavai megrémisztettek. Attól tartottam nem vagyok elég jó a számára. Egy picit én is arrébb csúsztam. Majd elmondta, hogy miről is van szó. Kicsit megkönnyebbültem.
- Ugyan már nem haragszom! - súgta, miközben ő megcsókolt, én pedig viszonoztam.
Eldőlt velem a kanapén. Pillanatokon belül játszadozni kezdtünk. Élvezem, mikor így kényeztet. Egyszerűen imádom, minden érintését. Őt magát pedig még jobban imádom.
Mikor végeztünk belecsókoltam a nyakába. Éreztem, ahogy megremeg. Végül mellkasán sikerült elaludnom, pedig nem akartam, mert nem tudom, hogy mi lesz ebből az alvásból. A reggel azonban túl hamar jött el. Édesen ébresztgetni kezdett. Imádom, mikor ezt csinálja, de jobb lett volna a karjaiban ébredni.
- Dehogy is! Épp eleget kaptam! - magyaráztam, miközben belekapaszkodtam.
Ez a szédülés nem hiányzott. Az asztalhoz segített, majd csendesen megreggeliztünk. Végül visszavezetett a kanapéhoz és leültetett. Letérdelt elém. Látom rajta, hogy ideges ezért megsimogattam, majd megpusziltam arcát, hogy kicsit megnyugodjon. Elmosolyodtam, mire ő is ezt tette.
Végül megkérte a kezem. Idegesen pattantam fel, s fel-alá kezdtem járkálni a szobában. Felállt és átölelt. Kezeim a mellkasán kötöttek ki. Akaratom ellenére sírásban törtem ki. Nem akartam, de megtörtént.
- Hogy lehetek ennyire bolond? Még mindig a múlton rágom magam, miközben itt vagy nekem Te! - magyaráztam, miközben letörölte a könnyeimet - Nem vagyok normális!
Újra térdre ereszkedett. Megfogtam karjait. Fel akartam állítani. Nem akarom, hogy térden állva maradjon. Inkább álljon fel. Én úgy szeretem! Végül felállt. Még mindig kezemet fogta.
- Életem legjobb pillanata volt, mikor megismertelek! - szóltam, miközben felkerült az ujjamra a gyűrű - Ne...ne haragudj! - súgtam kislányos zavaromban.
Megcsókolt, én pedig viszonoztam tele szenvedéllyel. Hirtelen felkapott, majd a kanapéra ült. Én az ölében kötöttem ki. Megsimogattam az arcát. Csillogott a szeme. Ez pedig boldoggá tett. Újra megcsókolt. Én boldogan viszonoztam.
- Mennyire gyorsan? Szóval most rögtön? Rendben! Csak még pár percet kérnék, ha nem bánod! Fel kell készülnöm egy kicsit! Meg hát egy szál lepedőben beállítani a szüleimhez...nem szerencsés... - magyarázkodtam hadonászva - Merlinre! Tényleg fel kellene öltöznöm!
Kicsit meglepett, de beleegyeztem. Igaza van! Túl kell esnünk rajta minél előbb. Az apám amúgy is egy makacs vénember. Tudom, hogy félt, de akkor is engednie kell. Mert őszintén szeretjük egymást. Mire észbe kaptam már egy zacskó került az asztalra.

Philippe és Victoria

I want her more than ever

A főtérre kiérve kaptam egy csókot, majd elszaladt szerelmem. Kilgara mozgolódni kezdett és én pedig követni őt. Csak nem hagyhatom, hogy szabadon kószáljon. Belebotlottam szerelmembe és Becbe. Kedvesem megfogta a kezemet. Imádom, ha a kezem fogja.
- Én pedig azért, hogy biztonságban legyél mellettem! - Mosolyodom el kedvesen. Tudom, hogy meg fogja szokni, csak az a kérdéa ez meddig fog tartani. Mindegy is az a lényeg, hogy velem van, hogy nem hagy magamra.
- Bec nem az! Ő egy nagyon szelíd sárkány. Nem is tudom mi lenne vele, ha valamelyik erdélyi sárkány menedék tag megtalálná. Bec nem oda való! - Mondom megint elmosolyodva. Majd megcsókoltam, mire ő visszacsókolt. Átmentünk a vásárcsarnokba.
Félve nézett rám, én pedig bókintottam, hogy nézzen csak körül. Én pedig figyeltem őt közben! Egyre jobban vágyom rá. Akarom őt. Merlinre mi a bánat van velem? Nem szoktam ilyen lenni, de most érzem, hogy kell nekem.
Átkaroltam a derekát, majd elvezettem oda ahol vacsoráztunk. Leült a kanapéra. Mellé ültem és megsimogattam combját. Így kicsit enyhült a hatalmas vágy, ami megbolodnít. Ő a kétfejem simogatta. Egyszerűen elképesztő ez a nő!
- Tied vagyok hercegnőm, engedelmeskedek óhajodnak! - Mondtam mosolyogva, ahogy karjai nyakamba kerültek. Ekkor kicsit eltávolodtam tőle, de hamar elmagyaráztam, hogy mi volt meglepődésem oka.
- Bocsáss meg! - Montam halkan, félig lehunyt szemmel. Megcsókoltam, ő pedig viszonozta nekem. Eldőltem vele a kanapén és pillanatokon belül már összefonódtam vele, s közösen játszadoztunk.
Mikor befejeztük, belecsókolt nyakamba, majd a mellkasomon aludt el. Eldöntöttem, hogy elveszem feleségül. Reggel meg is szerezt a gyűrűt, majd reggelit csináltam és ébresztgetni kezdtem egyetlenem. Legközelebb mellette leszek, mukor felkel.
- De igen! - Mondta mosolyogva, mikor az asztalhoz segítettem. Csendben megreggeliztünk, majd visszaültettem a kanapéra. Elé térdeltem. Nagyot sóhajtottam, megsimogatta az arcom, majd meg is puszilta. Elmosolyodott, ahogy én is.
Végül nagy nehezen megkértem a kezét. Ideges lett felpattant és járkálni kezdett. Felálltam és magamhoz öleltem. Én megértem őt. Kezei mellkasomon kötöttek ki. Majd sírni kezdett magyarázatom hallatán. Tudom, hogy nehéz neki, de én itt vagyok!
- Semmi baj szívem, semmi baj! Tudom! - Mondtam könnyeit letörölve, majd térdre ereszkedve előtte. Megfogta a karomat, s fel akart húzni, minek én engedelmeskedtem is. Nem akarom, hogy neki rossz legyen.
- Én is szeretlek téged! - Mondtam miután felkerült kezére a gyűrű. - De pontosan,igaz én nem hazudok neked! - Mondtam magabiztosan, majd megcsókoltam és felkaptam. A kanapéra ültem, ő az ölemben volt. Megsimogatta az arcomat, majd csilogó szemekkel csókoltam meg. Ő viszonozta és hozzám bújt.
- Rendben van akkor hopponálunk! Nem tudom te hogy vagy vele, de én gyorsan túl szeretnék esni ezen. Szerzek neked egy zacskót, aztán mehetnénk is! - Ajánlotttam fel. Nem akarom sokat húzni a dolgokat.
Nem tudom hogyan fog rám reagálni az apja és inkább hamarabb túl akarok esni ezen az egészen, hogy minden pillanatot a szerelmemnek tudjak szentelni. De tudom, hogy akkor is elveszem, ha nem adják nekem, mert nem tudok nélküle élni. Megcsókolt én pedig viszonoztam. Csettintettem egyet, s az asztalon megjelent egy zacskó. Már csak a beleegyezése kell és mehetünk is.

Vicky & Philippe

Mikor kimentünk a főtérre nyomtam egy csókot a szájára és elrohantam. Felfedező túrára indultam ezen a csodás helyen. Ám a következő sarkon belefutottam egy sárkányba. Nyugodt próbáltam maradni, de összeütköztem szerelmemmel. Megnyugtatott a jelenléte. Megfogtam a kezét. Biztonságban és boldognak éreztem magam mellette.
- Mindent megteszek, hogy melletted lehessek! - súgtam, miközben ő elmosolyodott, én pedig visszamosolyogtam rá.
Meg fogom szokni, ha tetszik nekem, ha nem. Mert én így szeretem. Így ahogy van, s nem fogom soha többé elhagyni, akárki akármit mond! Nekem ő jelenti az életet, s a gyermekünk!
- Azért ennyire nem kell bántani! Azt hiszem mégsem olyan gonosz! - magyaráztam kétségbeesetten, majd elmosolyodott ismét szerelmem.
Megcsókolt, én visszacsókoltam, s átmentünk a vásárcsarnokba. Egy bólintása után én rögtön kutakodni kezdtem. Találtam egy gyűrűt, amit vissza is tettem, mikor hozzákezdett világítani. Merlinre! Mi ez már megint? Mit csináltam rosszul?
Átkarolta a derekamat, majd visszamentünk a házba ahol vacsiztunk. Leültem a kanapéra. Szerelmem mellém ült. És megsimogatta a combom. Én a kézfejét simítottam meg. Imádom, ahogy hozzám ér.
- Igen vágyom rá mindennél jobban! - súgtam, s átkaroltam a nyakát.
Megrémisztettek a szavai, de elmagyarázta, hogy miért lepődött meg. Megnyugodtam, de hogy én? Én tényleg nem ő vagyok, nem vagyok olyan!
- Jaj ne mondj már ilyet! - vörösödtem el, de nagyon.
Megcsókolt, én viszonoztam, majd eldőltünk a kanapén. Mire észbe kaptam összefonódva játszadoztunk. Annyira élvezem, mikor játszik velem. Olyan édes és szenvedélyes és imádom! Imádom minden rezdülését!
Mikor befejeztük belecsókoltam a nyakába, amibe beleremegett. Aztán mellkasára hajtottam a fejem. Hallani akartam minden szívdobbanását. Ahogy hallgatóztam elaludtam. Reggel az ébresztgetésére ébredtem. Sosem csíptem még el azt, hogy mellettem legyen. Mindig kihűl a helye, mire felébredek. Pedig úgy szeretnék a karjaiban ébredni.
- Ennél többet már nem érdemlek! - kapaszkodtam bele a karjaiba.
Ezek a reggeli rosszullétek nem lesznek a barátaim az már biztos! Leültünk reggelizni. Csendesen telt. Mikor befejeztük leültetett a kanapéra. Elém térdelt, nagyot sóhajtott és megcsókolt. Tudom ideges és mondani akar valamit. Megsimogattam, majd megpusziltam az arcát. Elmosolyodtam.
Ő is elmosolyodott, s megkérte a kezem. Idegesen pattantam fel a kanapéról. Hadonászva kezdtem el magyarázkodni. Végül odajött hozzám és átölelt. Karjaim a mellkasára kerültek. Szavaira sírni kezdtem.
- Ne haragudj! Csak fáj! - súgtam, miközben letörölte a könnyeimet.
Újra térdre ereszkedett. Megfogtam a karjait és kértem álljon fel. Nem akarom, hogy térdeljen! Szemtől szemben akarok lenni vele és úgy szeretni.
- Szeretlek édesem! - hagytam, hogy felhúzza a gyűrűt az ujjamra - Az első mondatod igaz. A második már nem annyira! - mosolyodtam el.
Megcsókolt, majd felkapott és a kanapéra ültünk. Én az ölében kötöttem ki. Elmosolyodtam és megsimogattam az arcát. Imádom, mikor boldog! Aztán megint megcsókolt csillogó szemekkel. Én viszonoztam édesen, szenvedélyesen, majd hozzábújtam.
- Azt hiszem a hopponálást kibírom, csak ne menjünk máshogy! Kérlek! - súgtam aggodalmas hangon - Lehet minden kijön belőlem, de akkor sem szeretnék máshogy menni!
Tudom igaza van! Tudom az apám hogy reagálna ha nem kérnék meg a kezem tőle. De nem akarom, hogy baja essen. Túlságosan szeretem! Végül megcsókoltam szerelmemet.

Philippe és Victoria

I want her more than ever

A vacsora végeztével felálltam és mögé sétáltam. Megsimogattam a kajait és belecsókoltam a nyakába. Megremegett. Merlinre, kell nekem. Az élet értelmetlen nélküle. Nekem csak és kizárólag ő kell. Senki más, soha az életben!
Aztán kivezettem a főtérre. Édesen és szerelmesen csókolt meg. Ez a nő megbolondít. Elsietett, hogy körbenézzen. Mikor is Kilgara beindult én pedig kénytelen voltam követni a kis rosszcsontot. Nem hagyhatom szabadon repkedni.
Az első sarok után belebotlottam szerelmembe, aki éppen Becel ismerkedett meg. Bár van egy olyan érzésem, hogy a sárkány ennek sokkal jobban örült, mint egyetlenem. Megfogta a kezem, megnyugodott. Ez jól esett, hiszen biztonságban érzi magát mellettem.
- Rendben van szerelmem! - Mondtam mosolyogva, ő visszamosolygott rám. Meg kell szoknia, hogy nem vagyok átlagos. Én más vagyok. Én egy gyilkos vagyok, akinek másfajta barátai vannak, egy gyilkos, aki tiszta szívből szeret.
- Élete utolsó baklövése lenne, ha bántana téged! - Mondtam komoly arccal, majd elmosolyodtam és megcsókoltam. Viszonozta, aztán elvezettem a vásarcsarnokba, ahol félve tekintett rám, én pedig bólintottam.
Mosolyogva figyeltem ahogy kutakodik. Az én egyetlenem, aki belopta magát a szívembe, akit képes vagyok szeretni! A saját szüleimet megöltem, a nagyapámat is és nem éreztem semmit. De ha arra gondolok, hogy neki baja eshet olyan erő kerít hatalmába, aminek hatására bármit megtennék!
- Nincs mit egyetlenem! Érted bármikor! - Mondtam átkarolva a derekát. Szenvedélyesen csókoltam vissza. Majd elvezettem oda, ahol vacsoráztunk leült a kanapéra és elgondolkodott. Mikor leültem mellé megsimogattam a combját, ő pedig a kézfejemet.
- Vágysz rá? Akkor megadom neked! - Montam, ám ekkor megláttam gondolatait. S elhúzódtam tőle. Nem hittem el, hogy azok a régi mesék igazak lehetnek. Olyan lehetetlen volt, de igazak és pont az én szerelmemre igazak! Elmagyaráztam neki, hogy mi is a helyzet, mire megnyugodott.
- Nem csak lehet, van is! - Mondtam felemelve elvörösödött fejét. Szemeibe néztem, s megcsókoltam. Szenvedélyesen csókolt vissza. Annyira imádom őt. Eldőltem vele a kanapén, azt akarom, hogy megint az enyém legyen.
Belementem a dologba, s pillanatokon belül összefonódtunk és együtt játszadoztunk. Annyira élvezem, hogy együtt vagyok vele. Óvatos voltam, mert nem akarom, hogy baja legyen. Csak terhes az én egyetlenem.
Mikor végeztünk, kijátszottuk magunkat, fejét mellkasomra hajtotta. Hallgatta, ahogy dobog a szívem, hogy csak érte dobog. Belecsókolt nyakamba, majd elaludt. Eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad én akkor is elfogom venni feleségül!
Reggel elmentem megszerezni a gyűrűt, majd megcsináltam a reggelit és kedvesen ébresztgetni kezdtem szerelmem. Legközelebb már hagyni fogom, hogy a karjaimban keljen fel. De most fontos dolgom lesz, amiben ő is nagy szerepet játszik.
- Pedig sokkal többet érdemelsz! - Mosolyodtam el. Megtartottam kezemmel, hogy ne essen el. Émelyeg szegényem! Csendben reggeliztünk meg. Majd leültettem a kanapéra, s elé térdeltem. Szemeibe néztem, megcsókoltam és belekezdtem a mondandómba. Megsimogatta az arcom és megpuszilta, s mosolygott.
- Nem tudtalak elengedtni! Tudtam, hogy kellesz nekem! - Mondtam mosolyogva. Mikor megkértem a kezét elkerekedett a szeme és felpattant a kanapéról, majd járkálni kezdett. Nemet fog mondani!
Hadonászva magyarázta el mi a baj. Szomorúan mosolyodtam el, elé álltam és magamhoz öleltem. Kezei a mellkasomon kötöttek ki. Szavaimra sírni kezdett. Az én egyetlenem, nem akarom, hogy fájjon neki, de máshogy nem tudom elmagyarázni neki.
- Akkor sose ismertelek volna meg, akkor nem szerethetnélek, akkor még mindig céltalanul élnék! - Mondtam haját simogatva. Távolabb engedtem magamtól, letöröltem a könnyeit, majd megcsókoltam. Kezét fogva erszekedtem előtte féltérdre.
Mikor megfogta a karjaim még pár pillanatig térden maradtam. Majd lassan felálltam. Kezét el nem engedve. Mosolyogva néztem a szemeibe. A feleségem lesz, az én feleségem. Megsimogatta az arcomat. Imádom, mikor ezt csinálja.
- Akkor ezzel a gyűrűvel Merlin színe előtt eljegyezlek! - Mondtam felhúzva a gyűrűt ujjára. - Jól néz ki az én volt gyűrűm mellett. A kezeden pedig egyenesen varázslatos! Köszönöm szerelmem!
Hirtelen megint megcsókoltam, felkaptam a földről és leültem vele a kanapéra. Megint az ölben ült. Csillogó tekintettel figyeltem az arcát. Elvarázsolt, egyszerűen imádom. Arcát megsimogatva csókoltam meg megint.
- Már csak egyetlen dolog van hátra! Apádtól is meg kell kérnem a kezed! Szerinted ki bírsz egy oda-vissza hopponálást? Nem kockáztatom a normális utazási módszereket. De ahogy az emlékeidben láttam apád idegbajt kapna, ha nem kérnélek meg téged tőle. Mit szólsz hozzá kedvesem?
Tudja, hogy igazam van. Akkor is ha most megint én vagyok az idegesebb. Hiszen nekem kell megkérnem a kezét az apjától. Én nem tudom mit fog szólni hozzá, hogy ha megtudja, hogy a lányát egy gyilkos akarja elvenni feleségül.

Vicky & Philippe

Miután befejeztük a vacsorát a hátam mögé sétált. Megsimította a karjaimat, s belecsókolt a nyakamba. Beleremegtem, de élveztem. Nála szebb ajándékot nem is kaphattam volna!
Kivezetett a főtérre. Nyomtam egy édes és szerelmes csókot a szájára, majd útnak indultam, hogy felfedezzem ezt a gyönyörűséges helyet. Ám a következő sarkon belefutottam egy sárkányba. Igyekeztem visszafordulni miután megnyugtattam magam ám szerelmembe botlottam. Megnyugtatott a jelenléte. Megfogtam kezét, hogy még jobban megnyugodjak.
- Tudom! Igyekszem jó? - súgtam, miközben elmosolyodtam, de szerelmem is ezt tette. Imádom, ahogy mosolyog.
Meg kell szoknom, ha törik ha szakad. A mondás is úgy tartja vagy megszoksz vagy megszöksz. Hát én megszökni biztosan nem fogok! Tőle soha! Imádom és nem hagyom magára! Legyen ő akárki is!
- Ugye? Az én szép kis kezecskémet nehogy megégesse! - magyaráztam. Elmosolyodott én is ezt tettem.
Megcsókolt. Én viszonoztam! Majd a vásárcsarnokba mentünk. Félve pillantottam szerelmemre. Végül bólintott én pedig nem győztem ide-oda rohangálni a sok gyönyörűség között. Találtam egy gyűrűt, ami világítani kezdett, mikor felhúztam az ujjamra. Gyorsan leszedtem róla, majd eldugtam jó mélyen a tárgyak közé.
- Köszönöm szerelmem! Köszönöm! Köszönöm és köszönöm! - csókoltam meg, mikor átkarolta derekamat.
Visszatértünk a házba, ahol vacsoráztunk. Leültem a kanapéra és elgondolkodtam. Ebből az állapotomból szerelmem hangja zökkentett ki. Mutattam, hogy üljön le, s ő meg is tette. Megsimogatta combomat én pedig a kézfejét simítottam végig.
- Nem vagy az! Én is vágyom rá, vágyom a kényeztetésedre! - szóltam, ahogy elmosolyodtam.
Hirtelen elkerekedett szemekkel csúszott tőlem messzebb. Megrémisztett! Teljesen kétségbeestem, hogy mit tettem már megint, amiért ő is beparázott. Aztán elmagyarázta, ez pedig megnyugtatott engem is.
- Lehet van benne valami! - belevörösödtem szavaiba.
Ekkor felemelte a fejem, szemeimbe nézett és megcsókolt. Szenvedélyesen csókoltam vissza, s mire már észbe kaptam el is dőltünk a kanapén. Játszani akar velem, amit én is nagyon szeretnék így belementem a dologba.
Pillanatokon belül fonódtunk össze játszadoztunk, s én élveztem az egészet. Próbáltam kivédeni az erősebb lökéseket, melyek fájdalmat okoztak előző alkalommal is. De ő is óvatos volt, s nagyon jól csinálta.
Dolgunk végeztével fejem mellkasán kötött ki. Imádom hallgatni a szívverését, mely értem dobog. Még belecsókoltam a nyakába, s elaludtam. Kivételesen nem voltak rémálmaim. Boldog vagyok!
A reggel túl korán jött el, s én nem a karjaiban ébredtem fel. Addigra ő már fel volt. Édesen ébresztgetett. Imádom mikor ébreszt. Olyan édesen teszi. Követelni akartam a homlokpuszimat, de valahogy erőtlennek éreztem magam. Ahogy felültem elszédültem, s az émelygés is újra jelentkezett. Micsoda megtiszteltetés erre ébredni reggel!
- Köszönöm! Többet nem is kívánhatnék! - mosolyodtam el, miközben karjaiba kapaszkodtam.
Éreztem, ahogy erős karjaival megtart, hogy el ne essek. Csendesen megreggeliztünk, majd visszaültetett a kanapéra, letédelt, mélyen a szemeimbe nézett és megcsókolt. Láttam rajta, hogy ideges. Szavaira elmosolyodtam, megsimogattam arcát, majd megpusziltam azt.
- El akartam menekülni előled, de rájöttem, de te nem engedtél el, s ez volt a legjobb dolog, amit velem tettél! - mosolyodtam el én is.
Végül elkerekedtek szemeim, mikor megkérte a kezemet. Ideges lettem. Hirtelen felálltam, s idegesen fel-alá kezdtem járkálni a szobában. Teljesen kiborultam. Az emlékeim, a fájdalmam, minden összejött most, s ezt ki is adtam magamból. Hadonászva magyaráztam. Aztán hirtelen odajött hozzám. Lefogta karjaimat, majd magához ölelt. Kezeim a mellkasán kötöttek ki.
Szavai hallatán sírásban törtem ki. Ő az igazi! Nem fog itt hagyni! Nem lesz semmi baja! Most más lesz minden! Megváltozott a helyzet! Ő más, mint Ricardo volt!
- Ne haragudj! Én csak...csak! Az én hibám volt! Nekem kellett volna vezetnem a kocsit! - súgtam, miközben könnyes tekintettel hozzábújtam.
Megsimogatta a hajam. Ez jól esett.Távolabb engedett, majd megsimogatta az arcom, s megcsókolt. Viszonoztam a csókot, majd kezemet fogva térdre ereszkedett, s kezében ott volt a gyűrű is.
- Kérlek szépen először is állj fel! - ragadtam meg karjait, s fel akartam húzni - Hozzád megyek csak állj fel! Igent mondok! Hallod?
Most már az sem érdekel, ha bárki szét akar választani. Tudom, hogy szeret és nekem ez bőven elég! Megsimítottam arcát

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Mikor megérkeztünk, egyetlen igével változtattam meg a ruháinkat, majd levettem a kötést a szeméről. Tetszett neki a hely! Körbefutotta az egészet, majd visszaérve hozzám ajkaimat puszilgatva mondott köszönetet.
El akart menni felfedezni a helyet, mire elkaptam a karját, s magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Belement, hogy előbb vacsorázzunk meg. Csendben ettünk. Végig csilpogott a szemem. Olyan boldogsággal ajándékozott meg, amilyennel még senki.
Mikor befejeztük az evést háta mögé álltam, s karjait megsimogatva csókoltam bele a nyakába. Imádom, ahogy megremeg tőle. Érezni, hogy ő is szeret. Ez felülmúlhatatlan. Kivezettem a főtérre, ahonnan egy csók után szaladva indult el.
Kilgara mozogni kezdett így követtem. Kiderült, hogy Bect érezte meg, aki találkozott szerelmemmel. Szegény biztosan megint azt hiszi, hogy megtalálta a baj, pedig nem is. Bec olyan ártatlan, mint a ma született bárány. Nem bántaná Vickyt!
- Mást nem tudok ajánlani kedvesem! - Mosolyodtam el én is. Ha velem marad meg kell szoknia, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek. Teljesen más vagyok, teljesen eltérő és egyedi. Egy szerelmes gyilkos.
- Erről vitatkozhatnánk! Nekem az is szép! De nekem nem minden szép, ami a klasszikus szép! De ha a te kezedről van szó, akkor tényleg nem szép! - Mondom mosolyogva, majd megcsókoltam. Ő viszonozta azt. Eztán átmentünk a vásárcsarnokba.
Félve nézett rám, mire bólintottam, hogy nyugodtan nézzen szét. Mosolyogva figyeltem, ahogy kutakodott. A vágyam iránta egyre erősebb lett. Akarom őt, most azonnal! De vissza kell magam fognom. Nem akarom kihasználni.
- Teljesen komolyan! - Mondtam bíztatóan. Átkaroltam a derekát, Merlinre milyen jó érzés! Majd elvezettem abba a házba ahol vacsoráztunk. Leült a kanapéra és elgondolkodott. Kérdésem zökkentette ki. Csillogó szemmel ültem le mellé!
- Nem akarok túl akaratosnak tűnni! - Magyaráztam, combját megsimogatva. Ő a kézfejem simogatta meg. Ekkor elkerekedett szemem és eltávolodtam tőle. Az lehetetlen, hogy az a régi mese igaz legyen.
- De ugyanolyan tiszta a szíved és olyan segítőkész vagy, mint ő. - Válaszoltam, miközben felemeltem a fejét. Szemeibe néztem, majd megcsókoltam. Ő szenvedélyesen viszonyozta. Eldőltem vele a kanapén.
- Az enyém vagy és én a tiéd! - Mondtam örömittasan. Nem kellett több bíztatás. Pillanatokon belül hatoltam belé, s máris öszefonódva játszadoztunk. Élveztem, már egy hete erre vágytam, hogy megint velem legyen, hogy megint az enyém legyen.
Igyekeztem óvatos lenni, hiszen csak terhes az én egyetlenem. Mikor végeztünk feje mellkasomra került. Még egyszer belecsókolt a nyakamba, megremegtem. Elaludt. Én pedig magamhoz öleltem, s eldöntöttem, hogy el fogom venni feleségül!
Reggel elmentem a bazilikába és megszereztem a smaragd gyűrűt. Izgultam, vajon elfogadja-e, vajon ő is akarja? Kételyek ezrei cikáztak bennem, miközben megcsináltam a reggelit. Majd halkan keltegetni kezdtem egyetlenemet.
- Nem tudtam magam visszafogni! - Mondtam mikor felült. - Csak óvatosan szívem! - Segítettem neki megállni. Csendben ettünk, majd mikor befejeztük visszaültettem a kanapéra. Elé térdeltem, mély levegőt vettem, majd megcsókoltam.
Szenvedélyesen csókolt vissza. Megsimogatta az arcomat. Imádom! Ideges vagyok, nagyon is. Nem akarom, hogy nemet mondjon. Elkezdtem a mondandómat. Mosolygott, ez jó jel. Simogatni kezdte az arcomat. Kezdek megnyugodni. Végül meg is puszilta az arcomat.
- Vágytam a rettegésedre! Akartam, hogy félj tőlem. Aztán megcsókoltalak és azt akartam, hogy az enyém legyél. Most meg már el sem tudnám képzelni az életem nélküled. - Mosolyogtam szeliden.
Végül kimondtam. Megkértem a kezét! Elkerekedett a szeme. Nemet fog mondani! Merlinre, könyörgöm, ne! Könyörgöm! Fohászkodtam magamban. Hirtelen felpattant a kanapéról és fel-le kezdett sétálni a szobában. Én mozgulatlanul figyeltem.
Csendben, érzelemmentes arccal hallgattam végig! Tekintetem folyamatosan követte. Fél, retteg, nem akar elveszteni. Én sem akarom elveszteni! Szomorúan elmosolyodtam, majd lassan felálltam! Elé álltam, s megfogtam a karjait, majd magamhoz öleltem.
- Nem is vártam tőled más reakciót! De kérlek hallgass meg! Bíznod kell bennem! Szeretlek! Jobban, mint bármit. Tudom, hogy fájnak az emlékek. Nem mondom, hogy nem a te hibád, mert úgysem fogadod el! Ezt már egyszer végig játszottuk! De kérlek figyelj most rám! Én nem Rocardo vagyok! Te pedig nem vagy már ugyanaz a nő, mint akkor! Most minden más lesz! Nem fogom hagyni, hogy baj legyen! Ha kell minden eszközt bevetek ennek érdekében.
Mondtam haját simogatva. Akarom őt, nem adom oda másnak. Azt akarom, hogy a feleségem legyen! Távolabb engedtem magamtól, megsimogattam arcát, majd megcsókoltam. Aztán kezét fogva ereszkedtem fél térdre előtte.
- Kellesz nekem Victoria! Kérlek, teljes, tiszta szívemből. Abból a szívből, ami először volt képes szeretni, s utoljára szeret. Merlin színe előtt, könyörgöm neked, s kérdezem meg tőled. Hozzám jössz feleségül?
Kérdeztem kezemben tartva a gyűrűt, s szemeibe nézve. Sose könyörögtem semmiért, de vágyni se vágytam még így senkire, mint rá. Ő az egyetlen, aki megolvasztotta a jég szívet, aki felé képes vagyok emberi érzelmet mutatni.

Vicky & Philippe

Amikor megérkeztünk éreztem, hogy a ruhám kicserélődik rajtam. Végül lekerült szememről a kötés. Ez megnyugtatott. Megpillantottam egy gyönyörű helyet, mely rögtön elnyerte tetszésemet. Miután körberohantam apró puszik közepette köszöntem meg szerelmemnek, hogy elhozott ide. Mikor vissza akartam menni ő nem engedte. Visszahúzott, s megcsókolt. Beleegyeztem, hogy vacsizzunk meg először, majd utána megteszem a felfedező körutamat. Lényegében igaza van. Csendesen megvacsoráztunk. Láttam, hogy csillog a szeme. Boldog! Ez pedig engem tett rettentően boldoggá. Azt akarom, hogy ez mindig így maradjon!
A vacsora végeztével mögém állt, megsimította karjaimat, majd belecsókolt a nyakamba. Beleremegtem. Nem lesz ez így jó! Tudja a gyenge pontjaimat! Ezzel le tud állítani, ha valami nem olyan, ami neki tetszik. Kivezetett a főtérre. Nyomtam egy csókot a szájára, s már el is tűntem a kihalt városkában. Imádom ezt a helyet!
Ám a következő saroknál szemben találtam magam egy sárkánnyal. Merlinre! Már megint megtalálta a baj. Valahogy engem imád! Igyekeztem nyugodtan távolodni a lénytől, miközben belebotlottam szerelmembe. Megnyugtatott a jelenléte. Biztonságban éreztem magam.
- Egy szóval szokjak hozzá! Oké megpróbálom, de nem ígérek semmit! - súgtam, miközben elmosolyodtam.
Mindent megteszek, hogy hozzászokjak ő más, mint a többiek. De számomra csak a fontos, hogy szeressen és én is szerethessem őt! Nekem ennél több nem is kell!
- Na látod? Nem szép látvány egy leégett kéz vagy valami hasonló! - magyaráztam, miközben rápillantottam.
Elmosolyodott, mire én is ezt tettem. Megcsókolt, én pedig viszonoztam a csókját. Ekkor sétáltunk át a vásárcsarnokba. Félve tekintettem rá, mire ő bólintott. Azonnal nekiindultam a helynek. Összetalálkoztam egy gyűrűvel, aminek a köve hirtelen világítani kezdett. Gyorsan visszatettem a többi ereklye közé jól elrejtve.
- Komolyan? - kérdeztem elkerekedett szemekkel, miközben szerelmem átkarolta a derekamat.
Visszamentünk a házba, ahol vacsiztunk. Leültem a kanapéra és elmélyülten gondolkoztam. Csak szerelmem hangja tudott kizökkenteni ebből az állapotból. Csillogó szemmel ült le mellém.
- Akkor tedd meg! Mire vársz még? - súgtam sokat sejtetően, keze a combomra került, én pedig megsimogattam azt.
Hirtelen elkerekedett a szeme, s eltávolodott tőlem. Merlinre! Mi történt? Miért lett ilyen? Megrémisztett. Azt hiszem sikerült megint bajba kerülnöm. Millió kérdést tettem fel neki, mire ő válaszolt.
- Nálam miért jelzett? Hiszen én nem ő vagyok! - sóhajtottam, miközben lehajtottam a fejemet.
Ám ő felemelte, majd megcsókolt szenvedélyesen. Én viszonoztam, miközben eldőlt velem a kanapén. Belemosolyogtam a csókba. Örökké érezni akarom ezt a boldogságot!
- A tiéd vagyok! Tegyél velem, amit szeretnél! - súgtam, miközben megsimogattam az arcát.
Nem kellett szerelmemnek több. Pillanatokon belül bennem volt, s már játszadoztunk is. Próbáltam kivédeni az előző szeretkezésünknél fellépő fájdalmasabb lökéseit. Már így is túlságosan érzékeny vagyok azon a ponton. Észrevehető volt, hogy ő is próbált óvatos lenni.
Végül fejem mellkasára került. Még utoljára belecsókoltam a nyakába. Utána rögtön elaludtam. Reggel édes hangjára ébredtem. Elmosolyodtam. Imádom, mikor beszél hozzám.
- Már megint túlbuzgó voltál! - szóltam, s felültem- Merlinre! Nagyon émelygek és szédülök!
Ekkor kaptam egy csókot, amit viszonoztam. Csendesen megreggeliztünk. Mikor befejeztük visszaültetett a kanapéra. Mély levegőt vett, a szemeimbe nézett, majd megcsókolt. Szenvedélyesen csókoltam vissza, majd megsimítottam az arcát. Nem értettem, hogy mi a baja. Miért ilyen ideges. Mert látom, hogy ideges.
Szavai hallatán elmosolyodtam. Olyan édes! Egyszerűen nem tudok betelni vele. Elmosolyodtam, s simogatni kezdtem az arcát, majd megpusziltam azt.
- Azt hittem nem élem túl a találkozásunk éjszakáját! Sőt! Rettegtem tőled, de most már minden megváltozott! Köszönöm neked! Köszönöm, hogy szeretsz, hogy megértesz! - súgtam újra.
Ám hirtelen elkerekedtek szemeim. Megkérte a kezem, s amikor megláttam a gyűrűt teljesen készen voltam. Felpattantam a kanapéról, idegesen kezdtem fel-alá járkálni a helyiségben.
- Ricardo vesztét is ez okozta! - magyaráztam hadonászva - És ne mondd azt, hogy nem az én hibám volt, mert igenis az volt! A rossz ómen! Balszerencsét hozok mindenkire! - hadonásztam továbbra is.
Bár be kell, hogy valljam rettenetesen tetszik az ötlet, miszerint legyek a felesége. Szívem szerint azonnal rávágtam volna azt a bizonyos igent. Hiszen olyan édesen kérte meg a kezem. Én pedig mit csinálok? Persze, hogy elrontom a pillanatot!

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Amint beértünk a kisvárosba, megvátoztattam magamon a ruhát és abba az irányba fordítottam egyetlenemet, ahol vacsorázni fogunk. Majd levettem a kendőt a szeméről. Nagyon tetszett neki a hely, hiszen körbefutotta. S hozzám visszaérve ajkaimat csókolgatva mondott nekem köszönetet.
El akart menni felfedezni a helyet, de én visszatartottam, hogy előbb inkább vacsorázzunk meg. Belegyezett. Csendben vacsoráztunk, nekem végig csillogott a szemem. Nagyon boldog vagyok vele. Boldogabb, mint mikor érzem a hatalmat, pedig azt hittem annál nem lehetek boldogabb.
A vacsora végeztével a háta mögé álltam és karjait megsimogatva, csókoltam bele a nyakába. Megremegett. Olyan édes, mikor megremeg. Kivezettem a térre, ahol kaptam tőle egy csókot, mi után már el is szaladt. Ez az én kalandorom.
Kilgara mozgolódni kezdett én pedig követtem. Bect érezte meg, aki éppen szerelmemmel találkozott. Láttam, hogy egyetlenem megnyugodott, hogy ott vagyok. Bár Bectől nem kell félni ártalmatlan, még egy muglit se támadna meg.
- Ez olyan, mint a gyilkolási vágyam, nem tudom megszabni, magától jön. - Mondom nyugodtan. Lehet, hogy nem érti meg, de elfogadja. Ezért is szeretem annyira, elfogad olyannak, amilyen vagyok, pedig egy gyilkos vagyok.
- Ezen még nem gondolkodtam, de lehet, hogy van benne valami! - Mondtam mosolyogva. Rám nézett én pedig tovább mosolyogtam, ő is elmosolyodott. Megcsókoltam, mire ő visszacsókolt.
Elvezettem a vásárcsarnokba. Félve pillantott rám! Én pedig bólintottam, hogy nyugodtan nézzen körül nem lesz semmi baja sem. Ábrándozva néztem, ahogy kutakodik. Merlinre a világ legszebb nőjét kaptam meg az élettől!
- Akkor jöhetsz amikor csak akarsz! - Mondtam átkarolva a derekát, majd visszavezetve a házba ahol vacsoráztunk. Leült a kanapéra és elgondolkodott. Egy ideig csendben álltam majd megszólaltam. Ő kérdezett, én pedig csillogó szemmel ültem le mellés, s feleltem neki.
- Őszintén? Fogalmam sincs! - Mosolyodtam el gonoszul. Kezemet combjára raktam, ő megsimogatta. Hirtelen meghallottam a gondolatait. Elkerekedett a szemem, s eltávolodtam tőle.
- Nyugodj meg, nem csináltál semmit. Nem kerültél bajba. Csak meglepett! A nagyapám mesélt egy történetet, mikor kicsi voltam. Azt hittem kitaláció az egész. Arról a boszorkányról, aki megvédte ezt a várost és idehozta Bect, hogy biztonságban legyen. Azt mondta, hogy annak a boszorkánynak a gyűrűje zölden izzott. Jelezve azt, hogy milyen jószívű és segítőkész. Nem hittem, hogy igaz a mese! De úgy tűnik, hogy az!
Mondtam neki kedvesen. Lassan felemeltem a fejét. Belenéztem szemeibe, majd hosszan és szenvedélyesen csókoltam meg. Ő visszcsókolt, lassan eldőltem vele a kanapén. Belemosolygott a csókba. Imádom őt, egyszerűen imádom.
- Ezer örömmel! - Vágtam rá örömittasan, ahogy megsimogatta az arcomat. Nem bírtam magamat visszafogni, azt akartam, hogy megint magamévá tehessem. Hogy megint az enyém legyen, csak az enyém.
Hamarosan meg is kaptam, amit akartam. Teljesen összefonódva játszottunk egymással. Persze óvatos voltam, minden rezdülését figyeltem, hiszen csak terhes, nem akarom, hogy baja legyen. Viszont szerencsére semmi baj sem történt.
Így a mellkasomon feküdve alhatott el szerelmem. Magamhoz öleltem, a legdrágább kincset a világon. El fogom venni! Most már biztosan! Nem érdekel, hogy fél. A feleségem lesz! Nem fogom hagyni, hogy baj legyen! De ő az enyém lesz. Döntöttem el, magamban, mielőtt én is elszenderedtem.
Reggel korábban keltem, mint Victoria. Óvatosan fektettem le a kanapéra. Megpusziltam a homlokát. S mikor biztosra vettem, hogy alszik, felöltöztem és elsiettem a vásárcsarnokba. Nem mentem be, csak a kapuba álltam meg. Láttam szerelmem fejében hogy néz ki, csak magamhoz kellett hívni. A következő pillanatban már a kezemben volt.
Mosolyogva vágtam zsebre, maj visszamentem a házba. Csináltam egy könnyű reggelit, aztán pedig szeliden ébresztgetni kezdtem szerelmemet. Imádom nézni ahogy alszik, olyan ártatlannal néz ki olyankor.
- Csináltam reggelit! Remélem ízleni fog! - Mondtam egy csók után, amit akkor adtam, mikor végre felébredt az én angyalom. Még ilyenkor reggel is olyan gyönyörűen néz ki, mint egy igazi istennő.
Csendben reggeliztünk meg. Egyre idegesebb lettem. Most kell megkérnem a kezét, még most! De minél közelebb van a pillanat, annál idegesebb leszek. Nem tudom, mit mondjak? Mit fog reagálni, hogy egyáltalán, ő akarná-e?
Mikor befejeztük az evést, mosolyogva ültettem vissza a kanapéra. Lassú mély levegőket vettem. Letérdeltem elé. Szemeibe néztem, majd megcsókoltam. Ettől kicsit nyugodtabb lettem, mert éreztem benne, hogy szerelmemben is ugyanúgy lángolnak az érzések, mint bennem.
- Nem is tudom, hogy hol kezdjem? Victoria, amíg nem ismertelek üres volt az életem. Nem volt semmi okom sem harcolni. Nem ismertem a szeretet érzését, nem tudtam milyen aggódni valaki miatt. Mikor megismertelek, a világ legboldogabb emberének éreztem magam. Meg akartalak ölni, de beléd szerettem. Megváltoztattál, megmutattad, hogy milyen boldognak lenni. Az elmúlt egy hétben, megtanultam mi is az igazi fájdalom, milyen hiányolni valaki, úgy hogy az fájjon. Már akkor tudtam, hogy nekem te vagy az egyetlen. Tegnap pedig újra láthattalak és eldöntöttem, hogy soha többé nem akarlak elengedni... Szóval ezzel az egésszel arra akarok kilyukadni, hogy szeretlek és szeretnék valamit megkérdezni... Victoria Flores... részesítenél abban a kegyben, hogy hozzám jössz feleségül?
Kivettem a zsebemből a gyűrűt, s egy pillanatra szemeibe néztem, majd lehunytam a szemem. Ideges vagyok, mi lesz velem, ha nemet mondd? Mihez fogok akkor kezdeni? Megint kinyitottam a szemem és idegesen figyeltem az arcát.
A kisördög bennem már elkezdte mondani, hogy hogyan képzelhetem magam ilyen nagynak, hogy megkérem a kezét. Sose menne hozzá egy olyan gyilkoshoz, mint én. De a szívem tudta, hogy szeret. Ez pedig megnyugtatott, ha nem is fogadja el, akkor is szeretni fog és én is szeretni fogom őt, teljes szívemből!

Vicky & Philippe

Amint kiértünk a reptérre szerelmem azonnal kapott repülőgépet, s máris útban voltunk Szicília felé. Az ölébe ültem, majd miután eltüntette parfümjét, mely zavaró volt számomra fejemet a vállára hajtottam.
- A nagyapádon látszik, hogy szimplán engem utál! Máshogy oldaná meg a bosszúját szerintem! - válaszoltam, miközben megsimogattam az arcát. Meg akarok nekik felelni, mert ők Philippe családja. Én pedig csak szimplán bekerültem ebbe a környezetbe.
Elmosolyodott, mer én is ezt tettem. Ekkor megkordult a hasam. Nem kellett volna mindent kihányni, amit tegnap este óta bevittem. Ekkor kaptam tőle egy csokit.
- Egy köszönöm! Másodszor ez nagyon édes volt! Egy főnyeremény vagy számomra!- mosolyodtam el újra.
Egy pillanattal később, már kényelembe is helyezett, s simogatni kezdte a hajam és a hasam. Nem akartam aludni! Nem és nem! Ám mégis sikerült. Kezem mellkasához ért, majd megpuszilta a homlokomat. Nem akartam aludni, nem akartam leterhelni a rémálmaimmal. Ám mégis sikerült elaludni.
Ébresztgetni kezdett. Megpuszilta a homlokom és suttogott. Mikor felkeltem megszédültem, s ő bekötötte a szemeimet. Nem akartam, de ő nem hallgatott rám. Csak elvezetett valahova. Éreztem, hogy a ruháink megváltoznak, majd valamerre fordít. Mikor levette a kötést a szememről rajongva szaladtam végig a helyen. Majd visszarohantam szerelmemhez, s puszik közepette csókolgattam meg a száját. Újra útnak akartam indulni.
Szerelmem nem hagyta, hogy visszamenjek. Előbb vacsorázzunk meg. Beleegyeztem. Egész idő alatt csillogott a szeme ez pedig boldoggá tett. Tudom, hogy ő is boldog! Ennyi elég nekem!
Mikor befejeztük a hátam mögé lépett, megsimogatta a karjaimat, belecsókolt a nyakamba. Beleremegtem, majd kivezetett a főtérre. Megcsókoltam, s már el is tűntem a következő sarkon. Hirtelen egy sárkánnyal találtam szemben magam.
Épp visszafelé akartam menni, mikor szerelmembe futottam bele. Megnyugtatott a jelenléte. Mellette biztonság éreztem magam. Megragadta a karom és odavonszolt a sárkányhoz. Heves tiltakozásban törtem ki.
- Nem lehetnének mostantól normális barátaid? Tudod! Muglik, tündék vagy hasonló lények? - kérdeztem ijedten.
Elfordítottam a fejem és lehunytam a szemeimet. Nem akartam látni, ahogy megsül a kezem. Ám nem történt semmi, s erre én visszafordultam feléjük.
- Jó oké! Elfogadom, de az gőz, amit az orrán kifúj még lehet forró! - szóltam nagyot nyelve, mikor ránéztem a sárkányra.
Ránéztem szerelmemre, aki elmosolyodott, majd megcsókolt. Végül a vásárcsarnokban kötöttem ki. Félve pillantottam Philippe felé. Vajon szétnézhetek e? Végül bólintott én pedig felpörögtem, s rögtön kutakodni kezdtem. Rátaláltam egy szép smaragd gyűrűre, amit fel is húztam az ujjamra. Amint világítani kezdett leszedtem, majd eldugtam jó mélyen az ereklyék között.
- Már várom a pillanatot, mikor visszajöhetek ide! - súgtam, s hozzábújtam szerelmemhez.
Átkarolta a derekam, s máris visszamentünk a házba. Leültem a kanapéra, s elgondolkoztam a gyűrűn. Szerelmem hangja zökkentett ki gondolkodásomból. Láttam, ahogy megvillan a szeme, miközben leül, s válaszol kérdésemre.
- Mi tart vissza? - kérdeztem sokat sejtetően elmosolyodva.
Keze combomra került. Megsimogattam azt a kezet. Hirtelen elkerekedett a szeme és elhúzódott tőlem. Merlinre! Mit tettem? Mi lehet a baj? Szavai megrémisztettek. De nagyon!
- Mi...miért baj az? - kérdeztem ijedten - Mit tettem már megint? Mi történt utoljára? Miért mondod ezt? - már megint...újra kérdésekkel árasztottam el.
Egyszerűen megrémisztett a dolog. Miért kerekedett el az ő szeme is? Nem értem, hogy mi lehet a baj. Tessék megint én kerülök bajba! Mint mindig! Nem is én lennék!
Ekkor felemelte a fejem és a szemembe nézett. Majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolt. Szenvedélyesen csókoltam vissza, miközben ő eldőlt velem az kanapén. Belemosolyogtam a csókba.
- Játssz velem! - súgtam, miközben megsimítottam az arcát és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne.

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Gyorsan tudtam gépet szerezni. Ilyenkor jó, hogy az embernek vannak kapcsolatai. Ölemben ült szerelmem, mikor elindultunk. Zavarta a parfümöm, így megszabadultam tőle, mire fejét vállamra hajtotta. Olyan kellemes, mikor ezt csinálja.
- Csak a nagyapa ilyen. A többi rokonom nem. Mindnek nagyon tetszenél. A nagyapának is tetszel, csak rajtad keresztül akar nekem visszavágni, amiért megöltem! - Mondtam halkan.
Tudom, hogy meg akar nekik felelni, de nem kell. Mert ők szeretni fogják őt, hiszen én is szeretem. Elmosolyodtam, mire ő is mosolyogni kezdett. Megéhezett, így adtam neki egy csokit, nehogy éhen maradjon nekem. Kell neki az étel a gyerek, igényli a táplálékot.
- Nem azt szeretem, ahogy kinézel! Azt szeretem, ami benned van kedvesem. Az nem fog megváltozni egy kis csokitól. - Megsimogatta az arcomat, mire én elmosolyodtam. Majd magam mellett kényelembe helyeztem.
Fejét és hasát simogattam bárhogy ellenkezik akkor is aludni fog. Keze mellkashoz ért, mire megremegtem, majd megpusziltam a homlokát, hogy elaludjon. Most már pihenhet, itt vagyok vele. Itt vagyok, hogy vigyázzak rá. Mert ez az én feladatom.
Felébreszteni is egy puszival ébresztettem és suttogással. Szédelegve kelt fel, majd én bekötöttem a szemeit. Majd kicsit döcögősen jutottunk el város közepére. Megváltoztattam a ruhánkat, majd mikor irányba fordítottam levettem a kötést.
Futott egy kört, majd visszajött hozzám, s ajkamat puszilgatva mondott köszönetet. Majd megint indult volna, mikor elkaptam és magamhoz húzva csókoltam meg. Kell nekem, szeretem. Csak őt és örökké, örökkön örökké.
Közöltem vele, hogy vacsora után nyugodtan szétnézhet a városban, csak etőtte egyen valamit. Neki is sokkal jobb lesz, ha nem éhgyomorra kezd neki a kis túrájának. Kell neki egy kis étel, hogy jól tudja magát érerni. Nem akarom, hogy rosszul legyen.
Végig csillogott a szemem vacsora közben, mire szerelmem megsimogatta az arcomat, mire éreztem, hogy megmozdul bennem a vágy, hogy letámadjam. Mikor befejztük a vacsit mögé álltam és karján végigsimíttam, miközben nyakába csókokolok.
Kivezettem a főtérre, ahonna egy gyros csókot követően elrobogott az én rejtélyes kis váosolymba. Nem érdekelt különösebben. Hagytam, hogy élvezze helyzetet. Nyugodtan nézzen körül azt csinál amit csak. Nézelődjön egy kicsit.
Kilgara önálló életet kezdett. Mire én követtem. Nem kis meglepetésemre a sarkon túl, belebotlottam Becbe és szerelmemebe. Szegény Victoria mindig kifogja az ilyeneket, bár most mázlija van hiszen Bec nem bánt senkit.
- Úgy egyetlenem, hogy nem a jó oldalon állok! Egy nekromantának más barátai vannak. Ezek inkább érdekbarátok, akiket a hatalmammal tartok magam mellett. - Magyaráztam mosolyogva.
Nagyon fél a kedvesem, pedig nincsen oka rá, hogy féljen. Nem fogja senki sem bántani. Semmi baja sem lesz, hiszen itt vagyok mellette. Én megvédem. Senki se mer újathúzni az egyik legerősebb nekromantával. Teljes biztonságban van, amíg mellettem van.
- Bec még csak füstöt tud csinálni. Neki kell még egy száz év, hogy tüzet gyújtson. - Magyaráztam, mikor visszafordult. Majd rám nézett, mosolyogtam és megcsókoltam. Éreztem, hogy nem akarom elengedni, de megtettem.
Szenvedélyesen csókolt vissza, s ez csak nehezítette a dolgom. Végül eljutottunk a vásárcsarnokba. Szerelmem kérdőn nézett rám, mire bólintottam egyet. El is kezdte a felfedezőtúráját. Én pedig mosolyogva figyeltem, ahogy ide oda megy.
- Természetesen visszajövünk! - Mosolyodtam el szerelmem kérdésén. Majd átkaroltam a derekát és elvezettem abba a házba ahol vacsoráztunk. Leült az egyik kanapéra és gondolkodott.
Meg akarom kérni a kezét! Te mi a bánatot képzelsz magadról Philippe! Nem fogja elfogadni, az előző barátját is akkor vesztette el! De én... akkor is elfogom venni, egyszer el fogom venni őt! Mondtam magamban őt nézve.
- Játszani szeretnék veled! - Villant meg a szemem, ahogy mellé ültem. Kezem combjára helyeztem. Nem fogok addig kezdeményezni, amíg nem akarja ő is. Hirtelen elkerekedett szemmel távolodtam el tőle.
- Hogy mit csinált? Vi... világított? Az nem lehet! Az lehetetlen! Az utoljá... Mindegy, majd holnap meggyőződünk róla, ma este már nem ajánlatos kimenni. Itt este elég érdekes dolgok történnek. Még egy nekromantának is nehéz megmaradnia odakinn.
Szorítottam magamhoz szerelmemet, megpuszilva fejét, s kezeimet karjain futtatva. Megint elveszett minden. Akkor is ha tudom, hogy a gyűrűről nem kellene megfeledkeznem. De most úgyse tudok vele mit kezdeni az a vásárcsarnokban van, mi meg itt. Most hagyhatom, hogy vágyaim szerelmem felé vezessenek.
Egyszerűen nem bírok magammal! Felemeltem a fejét és a szemeibe néztem. Az enyém vagy, az én egyetlenem! Mondom magamban, majd lassan és szenvedélyesen csókoltam meg. Megfordult a fejemben, hogy eldőkök vele, nem tudom hogyan reagál majd, de azért megpróbálom. Tovább csókoltam, s lassan eldőltem vele a kanpén.

Vicky & Philippe

Átkarolta a derekamat és máris a reptéren találtam magam. Nem sokkal később már útban voltunk Szicília felé. Az ölébe ültem, majd miután eltüntette a parfümjét fejemet a vállára hajtottam.
- Őszintén megmondva szívesen találkoznék velük, de ez a találkozás a nagyapáddal betette a kaput! Mi van ha a többieknek sem tetszem? - magyaráztam csendesen.
Meg akarok nekik felelni, ha már itt vagyok és a kastélyban kell élnem. Bele fogok futni a családba, ha kell ha nem. Elmosolyodott, mire én is ezt tettem. Ekkor a hasam jelezte mennyire éhes vagyok. Kaptam szerelmemtől egy csokit, amit gyorsan ki is kaptam a kezéből.
- Nem! Elhízott kövér nő leszek és nem fogok neked tetszeni! - magyaráztam, miközben már a csoki is eltűnt.
Megsimogattam az arcát, mire ő kényelembe helyezett engem. Tiltakozni próbáltam. Nem akartam aludni! Különválásunk után visszatértek a rémálmaim. nem akartam, hogy tudjon róluk! Nem akartam leterhelni velük őt! Őt semmiképp sem akarom!
Kezem a mellkasához ért. Éreztem, hogy megremeg, majd megpuszilja a homlokomat. Azt hiszem akaratom ellenére elaludtam. Mikor felébresztett újra megpuszilta a homlokom és suttogott hozzám.
Ahogy felálltam megszédültem. Ő bekötötte a szemem. Kérlelni kezdtem, hogy ne tegye. Így még jobban szédülök! De hajthatatlan volt. Nagyon lassan jutottunk el valahova, s nem sokkal később, hogy megváltozott a ruhánk már láthattam is a helyet. Miután körbefutottam visszarohantam szerelmemhez és puszikat nyomtam szájára, miközben folyamatosan köszöntem neki, hogy elhozott.
Már indultam is volna tovább, mikor visszahúzott és megcsókolt. Szenvedéllyel csókoltam vissza, miközben közölte, hogy vacsorázzunk meg először utána mehetek amerre látok. Vacsora közben folyamatosan csillogott a szeme ez pedig boldoggá tett. Megsimogattam az arcát.
Mikor befejeztük a hátam mögött kötött ki, s belecsókolt a nyakamba. Én beleremegtem. Tudom, hogy azt szeretné én pedig ebben a pillanatban mást szeretnék, de...jót akarok vele tenni, ahogy ő velem!
Végül kivezetett a térre, ahol egy csókot nyomtam ajkaira, majd el is rohantam. Azonban arra nem számítottam, hogy a következő kanyarban egy sárkánnyal futok össze. Nekem ezt mindig sikerül megtalálni.
- Beszéljük meg jó? Én hozzád sem nyúlok! Sőt még el is tűnök! De akkor Te se bánts! - magyaráztam a sárkány felé.
Éppen fordultam volna, hogy visszafelé induljak vagyis másik útvonalat keressek, mikor belebotlottam szerelmembe. A jelenléte megnyugtatott. Sőt! Biztonságban éreztem magam mellette! Philippe mögé álltam.
- Ne csak ezt ne! Hisz ismered az életem! Engem imád a baj, a balszerencse és az ilyen jószágok is hamar rájönnek, hogy ki az, aki ehető! Lásd a tigris! - fordítottam el idegesen a fejem - Hogy lehet az, hogy neked csak ilyen haverjaid vannak? - érdeklődtem.
Ha már leharapja vagy leégeti a kezem ne lássam! Vártam a fájdalmat, de nem történt semmi. A saját feltett kérdésemre pedig gondolatban válaszoltam. Még mindig jobban járt ilyen barátokkal, mint én, aki eggyel sem büszkélkedhet. Sóhajtottam egyet.
- Ezek a jószágok elég gyorsak, ha tűzokádásról van szó! - mutogattam, miközben visszafordultam feléjük.
Megnyugtatott a tudat, hogy megvan még a kezem. Mikor szerelmemre emeltem tekintetem ő elmosolyodott, s megcsókolt. Imádom, mikor megcsókol. Sőt! Mindent imádok, ami vele kapcsolatos.
- Na jól van nem kötözködöm! - mosolyodtam el, miközben visszacsókoltam tele szenvedéllyel.
Végül a csarnokban kötöttünk ki, ami tele volt mindenféle szépséggel. Rápillantottam, amire ő csak bólintott, hogy nézzek nyugodtan körül. Hát megtettem. Találtam pár dolgot, ami megtetszett. De a legszebb egy smaragd gyűrű volt, amit még fel is próbáltam, de azonnal le is tettem, mikor hirtelen világítani kezdett benne a smaragd.
- Ugye még visszajövünk? - érdeklődtem, mikor visszamentem nézelődés után hozzá.
Átkarolta a derekam, s visszamentünk abba a házba ahol vacsoráztunk. Leültem egy kicsit a kanapéra, majd elgondolkoztam. Szerelmem hangja húzott vissza a valósába. Rápillantottam, s elmosolyodtam.
- Nem tudom, Te mit szeretnél csinálni? - kérdeztem, miközben mutattam, hogy üljön le mellém.
Gondolataim megint azon a smaragd gyűrűn jártak. Vajon miért világított, mikor felhúztam. Pedig jól állt és el tudnám viselni! Egy pillanatra önkéntelenül elmosolyodtam.

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Derekát átkaroltam, s így indultunk el a reptérre. Hamar szereztem egy gépet, s már indultunk is Szicíliára. Szerelmem ölemben ült, s miután eltüntettem a parfümömet, fejét a vállamra hajtotta. Olyan jó érzés volt.
- Ahogy akarod, de csak hogy tudd szív a lehető legrosszabb rokonommal találkoztál, mikor nagyapa szembe került veled. De nem győzködlek, majd találkozol vele, ha magadtól akarsz! - Mondom együttérző hangon.
Nagyon meg akar felelni a rokonaimnak, csak tudnám miért. Elmosolyodtam, mire ő is elmosolyodott. Nekem több se kellene, csak láthassam ezt a mosolyt. Hogy tudja, hogyboldog mellettem. Éhes volt így adtam neki egy csokit.
- Te kis makacs, hát téged nem lehet meggyőzni? - Kérdeztem mikor eltűnk a csoki. Megsimogatta az arcomat. S én pillanatok alatt helyeztem őt kényelembe, simogattam a fejét és a hasát is. Egyszerűen elbűvölt ez a nő.
Ellenkezett velem, de én tudom, hogy kell neki az alvás. Keze mellkasomhoz ért, megremegtem. Megpusziltam a homlokát, s ő elaludt. Ugyanúgy keltettem fel, ahogy elaltattam, csak még suttogtam is hozzá, hogy még kedvesebb legyek vele.
Nem foglalkoztam a kérésével, bár érdekelt. Kicsit nehezen jutottunk el a vároka közepére, de nem esett el szerelmem egyszer sem. Egyetlen mozdulattal változtattam meg magunkon a ruhát, majd oda fordítottam ahol enni fogunk.
Levettem szeméről a kötést. Nagyon tetszett neki a hely. Futott egy kört majd visszaszaladt hozzám és puszilgatni kezdte az ajkaimat. Miközben köszöngetett. Folyamatosan az ajkai után kaptam, de mindig elvétettem. A magaménak akarom egyre jobban.
Újra el akart indulni, mire magamhoz húztam és megcsókoltam. Majd megvacsoráztunk. Csendben ettünk. Nekem végig csillogott a szemem. Megsimogatta az arcomat. Most fogok neki esni. Mikor végeztünk mögé álltam, s karját mrgsimogatva csókoltam bele a nyakába, amibe beleremett.
Kimentünk a térre, ahol szerelmem csókot nyomott ajkaimra. Merlinre elkápráztat. Elindult én pedig vártam, ekkor mozdult meg Kilgara. Én követtem őt. Nem fogom hagyni, hogy elszálljon itt nekem valahova. Mert még elhagyom.
Az egyik sarkon túl szerelmembe és Becbe botlottam. Ezért indult be Kilgara játszani akart Becel. Szerelmem mögém állt. Láttam, hogy megnyugtatta a jelenlétem. Ez jól esett, ez azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát.
- Bec nem fog! - Bíztattam egyetlenem, kissebb szerencsével. Megragadtam a kezét, s közelebn húztam a sárkányhoz. Amíg én elbeszélgettem öreg barátommal, addig szerelmem idegesen fordította el a fejét.
- Megvan még a kezed szívem! Azt hiszed, hogy hagynám, hogy bántson! - Felém fordult én pedig rá mosolyogtam. Azt akart, hogy megnyugodtam. Sose mosolyogtam még ennyit, mint két nap alatt vele.
- Vásárcsarnokot a varázslók is építettek kedvesem, az nem csak mugli szokás! - Mosolyogtam, majd megcsókoltam, ő szenvedélyesen csókolt vissza. Merlinre, megint megmozdult bennem a vágy.
Végül elvezettem a csarnolba ahol minden féle használati tárgyak, kelmék, ékszerek voltak asztalokra rakva. Mosolyogva bólintottam neki, hogy nyugodtan nézzen körül. Itt szabadon megnézhet mindent. Semminek sem lesz baja.
- Gyere szívem kezd későre járni, hamarosan nyugovóra kellene térned. - Mondtam miután befejezte a nézelődést. Átkaroltam a derekát, s visszavittem abba a házba, hogy vacsoráztunk. Ugyanis az az a ház, amit a saját igényeim szerint lakhatóvá tudtam alakítani a lehető legkisebb rongálással.
- Na és most mit szerernél csinálni? Amit tudok teljesítek! - Mondtam fátyolos tekintettel, ahogy a szemeibe néztem, majd tekintetem az ajkaira vándorolt. Már nem bírom sokáig visszafogni magamat. Nem tudom mennyi idő kell ahhoz, hogy felülkerekedjen rajtam a vágyam és letámadjam.

Vicky & Philippe

A nagyapja azt akarja, hogy tűnjek el a birtokról! Hát legyen! Megteszem a családi béke érdekében. Ám amikor szerelmem könnyes tekintettel könyörögni kezd nem bírom megtenni. Vele nem! Nem tehetem! Nem hagyhatom így itt!
- Te magabiztosság királya! - elmosolyodott, mire én is ezt elmosolyodtam.
Megpuszilta a vállam és a hátamat kezdte el simogatni, hogy ne érezzem magam egy senkinek, aki semmire sem képes! De úgy látszik még sem lesz igaza az öregnek, mert szerelmem mindent megtesz, hogy ne érezzem így.
Átkarolta a derekamat, majd a reptéren kötöttünk ki, ahol gyorsan gépet szerzett és már fel is szálltunk, hogy hamarosan megérkezzünk Szicíliába. Az ölébe ültetett. A parfümjétől émelyegni kezdtem, ezért ő eltüntette. Fejem a vállára hajtottam.
- Nem akarok a közelébe menni és szerintem nem is teszem meg soha életemben! Bőven elég volt a nagyapád stílusa velem szemben! - magyaráztam, miközben kicsit elszomorodtam.
Bár elég csalódott vagyok, hogy nem ismerhetem a nagymamáját. De nem akarok konfliktusba kerülni egyik halott rokonával sem. Biztosan nem látnának szívesen, ha már az öreg is ilyen morcos.
Megsimogattam az arcát. Elmosolyodott. Merlinre! De édes! Csak néztem egy darabig azt az édes arcot, majd hirtelen megkordult a gyomrom. Elnevette magát, s előhúzott egy csokit, mintha tudná mire vágyom.
- De az összes rám fog rakódni! - szóltam miközben ő megsimogatta az arcom, s eltűnt a csoki is.
Miért észbe kaptam a fejem már az ölében volt. Testem a székeken pihent. Az egyik kezével a hajamat a másikkal pedig a hasamat simogatta. Nem nem akarok aludni! Nem akarom megint rémálmokat!
- Nem vagyok fáradt! Jól érzem magam! - súgtam, miközben kezem mellkasához ért, ő pedig megcsókolta homlokomat.
Valószínűleg utána el is aludtam. Egy újabb puszira ébredtem, s arra, hogy suttog hozzám. Elmosolyodtam. Mikor felálltam megszédültem. Bekötötte a szemem, ami nekem nagyon nem tetszett.
- De szerelmem...kérlek vedd le! Nem látok semmit! - kicsit megijesztett ez a sötétség, s erősen belekapaszkodtam Philippe karjába.
Lassan és döcögősen elérkeztünk valahová. Fogalmam sincs, hogy hová. Azt tudott érdekelni, hogy végre lekerüljön a szememről a kötés. Megváltozott rajtam a ruha, miközben szerelmem valami felé fordított.
- Kérlek most már vedd le! Kérlek szépen! - suttogtam kérlelően, s le is került szememről a kötés.
Körbepillantottam, s azonnal futottam egy kört. Hát elhozott, mégis elhozott ide! Egyszerűen gyönyörű ez a hely. A kör után visszarohantam szerelmemhez. Puszilgattam a száját, miközben folyamatosan köszöntem neki. Újra útnak akartam indulni, ám szerelmem megragadta a kezem, megcsókolt, s rábeszélt, hogy előbb vacsorázzunk meg.
A vacsora csendben telt. Láttam, hogy csillog a szeme és ez jól esett. Megsimogattam az arcát. Ő pedig elmosolyodott. Mikor befejeztük ő a hátam mögé sétált. Megsimogatta a karjaimat, majd belecsókolt a nyakamba. Én beleremegtem.
Ahogy kiértünk a főtérre én már rohantam is szétnézni egy csókot követően melyet szerelmem ajkára nyomta. Ám az egyik kanyarban egy sárkányba botlottam. Nem hiszem el, hogy én mindig kifogom az ilyeneket!
- Jó kis sárkány! Okos kis sárkány! Én most szépen eltűnök Te pedig nem bántassz! - szóltam, majd sarkon fordultam, s ekkor botlottam bele szerelmembe.
Ami azt illeti megnyugtatott a jelenléte. Sőt! Biztonságban éreztem magam mellette. Megálltam a háta mögött és meglepve tapasztaltam, hogy ismeri a sárkányt. Csodálkozó pillantásokat vetettem felé.
- Ne, ne, ne! Engem imádnak megtámadni! - próbáltam volna ellenezni a dolgot.
Addigra már azonban szerelmem elkapta a kezem és odavonszolt a sárkányhoz. Lehunytam szemeimet, majd elfordítottam a fejem. Vártam, hogy mikor fog bántani ez a sárkány.
- Túl vagyunk már rajta? Leharapta a kezem? - kérdeztem még mindig csukott és elfordított fejjel.
Mikor visszafordultam és ránéztem a kezemre megvolt még. Ez megnyugtatott, majd szerelmemre emeltem tekintetemet, aki abban a pillanatban elmosolyodott. A kis mosolygós! De szeretem, mikor ezt csinálja.
- Azt hittem a bazilika építés mugli szokás! De azért szívesen megnézem! - mosolyodtam el immáron én is és visszacsókoltam szenvedéllyel

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Ha a nagyapám élne most megöltem volna. Nem viselem el, hogy valaki ilyen kétes érzelmelet keltsen egyetlenemben. Itt akar hagyni. De én nem akarom. Én őt akarom. Könnyes szemmel kérleltem, hogy maradjon velem.
- Hogy magabiztosnak kell lennem! - Suttogom. Elmosolyodok, mire ő is ezt teszi. Senkinek érzi magát, erre megpuszilom a vállát, majd simogatni kezdem a hátát. Nekem nem senki, nekem ő az Igazi.
Átkaroltam a derekát, s elmentünk a reptérre. Pillanatok alatt szereztem gépet. Észre se vettük és máris elindultunk. Szerelmem ölemben ült. Zavarja a parfümöm, így eltűntettem. Majd fejét vállamra hajtotta. Milyen jó érzés is ez.
- Rendben van, ha nem akarsz, akkor nem kell. Sőt a kripta közelébe se kell menned! - Mondtam mosolyogva. Tudom, hogy nem tetszett neki, ahogy nagyapa fogadta és ezért más rokonokkal sem akar találkozni, pedig a többiek kicsit sem olyanok, mint nagyapa.
Megsimogatta az arcomat. Elmosolyodtam, imádom ahogy a puha bőre az arcomhoz ér. Ahogy érzem a keze melegségét. Hirtelen megkordult a gyomra. Elnevettem magam, majd előhúztam egy csokoládét. Nem akarom, hogy éhen maradjon.
- Semmi baj és dehogy leszel úszógumi! A picinek kell a plussz táplálék, nem neked! - Simogattam meg az arcát. Miután eltüntette a csokoládét, amit adtam neki. Hát igen, ha egyszer kívánja, akkor kívánja.
Fejét ölembe helyeztem, teste pedig mellettem pihent a székeken. Egyik kezemmel haját simogattam, a másikat pedig hasára raktam. Megfordult a fejében, hogy szeretné, ha a hasát is simogatnám. Így egy pillanat alatt teljesítettem ezt a kérését.
- Cssss... Kell a pihenés! - Suttogtam halkan. Keze a mellkasomhoz ért, megremegtem, majd megpusziltam homlokát. Elaludt és egészen addig fel sem keltettem, amíg meg nem érkeztünk Szicíliára.
Megpusziltam a homlokát, majd suttogva keltettem fel. Mikor felállt kicsit szédelgett. Most már nem találtam olyan jó ötletnek, hogy bekössem a szemét, de végül csak megtettem. Ha nem tenném, nem bírnámeg állítani, amint a város közelébe érünk.
Kicsit lassan, de minden baj nélkül jutottunk el a város közepére. Én mondtam, hogy nem fogom elengedni, hogy nem fogom hagyni, hogy elesen. Egyetlen varázslattal változtattam meg a ruháinkat, majd abba az irányba fordítottam, amerre a ház van, ahol vacsorázni fogunk.
Kikötöttem a szemét. Nagyon tetszett neki. Futott egy kört, majd visszajött hozzám. Ajkaimat puszilgatta, miközben megköszönte, hogy ide hoztam. Megint el akart menni, mire magamhoz húztam és megcsókoltam.
Csendben vacsoráztunk. Nekem viszont végig csillogott a szemem. Megsimogatta az arcomat. Mosolyogtam, de belül harcoltam magammal, hogy ne ugorjak neki most rögtön. Mikor végeztünk, mögé álltam és megsimogattam a karját, majd belecsókoltam a nyakába. Akarlak téged, a magaménak!
- Rendben siess egyetlenem! - Mondtam szenvedélyesen visszacsókolva. Merlinre alig bírom elengedni. Mi ütött belém? Nem akarom, hogy azt higyje kihasználom. Én szeretem őt, nem azért akarom, hogy kielégítsem a vágyaim, hanem azért, mert ő ébresztette bennem fel őket és akarom, hogy tudja, hogy komolyan szeretem.
Éppen gondolkodtam, mikor Kilgara letekeredett az ujjamról és eszeveszett iramban elkezdett a fejem körül körözni! - Mi lett? Jól van elmegyek veled megnézni! - Mondom megrázva a fejemet, majd követem a sárkányt.
Amint befordultunk a sarkon megláttam szerelmem, egy másik sárkány társaságában. Elmosolyodtam. Kilgara rögtön a sárkány feje körül kezdett el repkedni, aki erre boldogan kezdett utána kapkodni.
- Látom szívem összefutottál Becel! De nagyra nőtt valaki, mióta nem láttam! Gyere szívem! Simogattál már sárkányt! Ne félje nem bánt. - Mondtam elkapva szerelmem kezét, majd megpaskoltam a sárkány fejét.
- Játszhattok, de csak a színháznál! Ha bárki meglát titeket mérges leszek! Csak ügyesen. Menjetek! Neked pedig megmutatom a bazilikát! Nagyon tetszeni fog! - Mosolyogtam szerelmemre, majd megcsókoltam.

Vicky & Philippe

Nagyon tetszik a vacsi ötlete, de nem tudom kiverni a fejemből Philippe nagyapjának szavait. Így eltereltem a témát, aminek látom cseppet sem örül. Könnyes tekintettel kezdett kérlelni, miközben megcsókolt. Így nem tudom itt hagyni! Túlságosan édesen kérlel én pedig túlságosan is szeretem. Nincs szívem megtenni!
- Ösztön mi? - súgtam.
Elmosolyodott, mire én is ezt tettem. Egy senkinek éreztem magam. Erre ő megpuszilta a vállam és simogatni kezdte a hátam. Jól esett! Tudom, hogy szeret és én is imádom őt! Ehhez kétség sem fér!
Átkarolta a derekamat, s mire észbe kaptam a repülőn ültem. Az ölébe ültetett. Megéreztem a parfümjét. Émelyegni kezdtem. Merlinre! Pedig jó parfüm, de valahogy most nem tudok egy légtérben lenni vele. Egy csettintésére eltűnt. Fejemet a vállára tettem.
- Inkább nem találkoznék vele! - szóltam, miután szerelmem elmondta a mondanivalóját, s megráztam a fejem.
Megrémisztett a kripta szó. Ugyanakkor nem akartam olyan fogadtatást, mint az öreggel. Hiába mondja Philippe, hogy jó asszony volt, de ki tudja. Lehet tényleg neki sem tetszenék.
Megsimogattam az arcát, mire ő elmosolyodott. Milyen édes és mennyire imádom. Főleg a mosolyát! Sokkal elbűvölőbb, sokkal aranyosabb. Hirtelen megkordult a gyomrom ő pedig nevetni kezdett rajtam. Közben elővett egy csokit. Merlinre mintha csak újra a gondolataimban olvasna!
- Bocsánat! - súgtam elvörösödve, majd kikaptam a kezéből a csokit és enni kezdtem, ami hamar el is tűnt - Akkor zsírpárnáim lesznek! Legalább fent maradok a vízen! Jó úszógumi leszek!
Fejemet az ölébe hajtotta. Te jószagú Merlin! Mit művel? Testem a székeken pihent, miközben ő a fejemet kezdte simogatni egyik kezével, a másikat pedig hasamra helyezte. Megfordult a fejemben nem tagadom, hogy jól esne ha a hasamat is megsimogatná. Simogatni is kezdte.
- Nem, nem vagyok fáradt! Nem akarok aludni! - súgtam, miközben éreztem, ahogy egyik kezem a mellkasához ér.
Majd ő megpuszilta a homlokom. Nagyon bealudtam, mert egy újabb puszi és a suttogása ébresztett. Mikor felállta megszédültem. Szerelmem bekötötte a szemeimet. Teljes sötétség.
- Kérlek ne kösd be! Kérlek! - kérleltem, de nem használta.
Nehezen sikerült eljutnunk valameddig. De hogy hova fogalmam sincs! Mindvégig erősen kapaszkodtam belé, úgy éreztem el fogok esni. Valami megváltozott rajtam, majd fordított egyet rajtam, s máris kibontotta szemeim.
Merlinre! Ez gyönyörű! Tettem egy kört, majd visszatérve hozzá csókolgatni kezdtem a száját. Közben köszöngettem neki ezt a gyönyörűséget. Éppen indultam volna vissza, mikor megragadta a karom és megcsókolt.
Majd vacsi után megnézem. Oké, de alig bírtam magammal. Csendesen megvacsoráztunk. Láttam, hogy csillog a szeme. Megsimítottam az arcát. Mikor befejeztük felállt és a hátam mögé sétált. Megsimogatta a karjaimat, majd belecsókolt a nyakamba. Megremegtem.
- Ígérem sietni fogok! Nem érdekel, hogy mit mondasz! - szóltam miközben alig vártam, hogy végre nekiindulhassak a városnak.
Ahogy a főtérre értünk és megcsókoltam szerelmem, s máris eltűntem az ósdi falak között. Csodás ez a hely! Egyszerűen imádom. Csak arra nem számítottam, hogy a következő kanyarban szembe találom magam egy sárkánnyal.

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Látom rajta, hogy a Szicíliai vacsora nagyon tetszik neki. Már éppen elkezdenék örülni, mikor hirtelen eltereli a témát. Ezért megfojtom a nagyapám. Beleültette a bogarat szerelmem fülébe. Pontosan tudta, hogy milyen labilis szegény lelkileg.
Könnybelábadt szemmel kérleltem, hogy maradjon velem. Nekem ő a világ, most már csak ő az. Homlokom az övéhez nyomtam, majd megcsókoltam. Imádom megcsókolni, hiszen olyan édes a csókja. Azt akarom, hogy örökre velem maradjon, mert nélküle nem léteznék.
- Olyan vagyok, aki mindig magabiztos szerelmem, de ha rólad van szó sokkal magabiztisabb akarok lenni, mint általában. Magától jön, amolyan ösztön féle. - Mosolyogtam, mire ő is mosolygott. Majd megpusziltam a vállát és simogatni kezdtem a hátát. Ő az enyém, csak az enyém, az én mindenem. Nem senki, nekem ő maga a valaki!
Derekát átkarolva indultam el vele a reptérre, ahol pillanatok alatt sikerült gépet szerezni. S már el is indultunk Szicíliára. Ölembe ültettem szerelmem. Aki megint émelyegni kezdett a parfümömtól, mire eltüntettem azt. Fejét vállamra hajtotta. Éreztem, hogy gyorsabban kezdett el verni a szívem.
- Ne ijedj meg kicsit furcsán fog hangzani, de nálunk annak a helynek nem ugyanaz a funkciója, mint máshol. Szóval hol? A családi kriptában. Mikor? Amikor akarod. Megkérjük Rosalet, hogy szóljon neki. Arról pedig, hogy nem kedvelne, meg csak annyit, hogy a nagymamám, még az ördögöt is kedveli. Nem kell aggódnod ő egy jó lelkű asszony. Még annyi év a Noirok közt sem törte meg. Pedig az ő idejében, még több Noir volt, mint ma.
Megsimogatta az arcomat, mire elmosolyodtam. Mindig csodálkozom, hogy milyen puha a keze. Mindig elkap a vágy, hogy ilyenkor megcsókoljam, de nem teszem. Megkordult a gyomra, elnevettem magam és elővettem egy csokit.
- Te bizony! Nem képzelem be. Te az vagy! Nekem hihesz, én sose láttam ilyennek senkit. Te is tudod, hogy te vagy az első! - Mosolyogtam kedvesen, mire kivette kezemből a csokit és gyorsan elmajszolta. Nagyon éhes lehetett.
- Ez természetes. A gyerek nem mindent akar megenni. A feneked meg nem lesz óriási, nekem elhiheted. Egy terhes nő nem a hátsó felére rakja a kalóriát! - Zártam le a témát ennyivel. ezen nem vitatkozom.
Fejét ölembe raktam, majd egyki kezem a hasára, a másikkal pedig a haját simogattam. Láttam a gondolataiban, egy pillanatra, hogy szerezné, ha a hasát is simogatnám. Erre meg is indult ott is a kezem. Azt akarom, hogy neki jó legyen.
- De kell szerelmem. - Suttogtam megpuszilva a homlokát. Ő sem aludt a múlt héten sokat a rémálmai, meg a rosszullétei miatt. Ahogy láttam a fejében. Most aludnia kell, most hogy itt vagyok vele, hogy vigyázzak rá.
Mikor megérkeztünk megpusziltam a homlokát és suttogni kezdtem. Mikor felállt kicsit megszédült. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy nem kellene bekötni a szemét, de végül csak megtettem. Meglepetést akarok, így a legegyszerűbb.
- Nem hagyom, hogy eless. Bízz bennem! - Mondtam halkan, majd kicsit döcögősen jutottunk el a városka közepére. Egyetlen mozdulattal tettem a ruhánkat helyhez illővé, majd a ház felé fordítottam, ahol enni fogunk.
Mikor meglátta a helyet futott egy kört, majd visszaszaladt hozzám. Minden egyes kimondott köszönöm után kaptam egy puszit az ajkamra. Merlinre ez a nő, ez... Nem is tudom milyen, de mindig izgalomba hoz. El akart menni megint, mire megfogtam a karját és magamhoz húzva megcsókoltam.
- Akkor menjünk! - Mikor bementünk a házba és mind a ketten leültünk egymással szemben, neki is és nekem is olyan ételt varázsoltam, amit éppen szeretne. Majd el is kezdtük a vacsoránkat.
Vacsora közben végig csillogott a szemem. Vágyom rá, megint vágyom rá, nagyon is. Megsimogatta az arcom. Merlinre megint ezt csinálja. Most megint le akarom támadni. A vacsora után mögé álltam és a karjait megsimogatva belecsókoltam a nyakába.
Nem akarom abba hagyni, a magaménak akarlak, de tudom, hogy meg akarod nézni a várost. Hagyom, hogy megtedd.Mondtam magamban, de ki inkább nem mondtam. Nem akarom, hogy azt higyje nekem csak arra kell, hogy kielégítse a vágyaim. Mert ez nem igaz.
- Nem kell sietned, nyugodtan nézz körül, ha bármi jobban érdekel csak kiálts és odamegyek, hogy elmagyarázzam. - Mondtam kedvesen, mikor kivezettem a főtérre, ahol elengedtem, hogy felfedezze a helyet.
Én leültem egy kőpadra és gondolkodni kezdtem. Most sokkal boldogabb dolgokról, mint reggel. Megint a közös életünkről ábrándoztam. Mennyi minden vár még ránk, mennyi szép emlék. Mennyi csodát fogok látni mellette. Hiszen ő maga is egy igazi csoda.

Vicky & Philippe

Szicílián egy vacsi? Nagyon jól hangzik! Imádnám, ha Philippe nagyapja nem ültette volna a bogarat a fülembe. Más téma felé kezdtem terelni a dolgokat, mire szerelmem szemei könnybe lábadtak. Merlinre! Ne csináld ezt velem így nehéz!
Kérlelni kezdett ez pedig még nehezebbé teszi a helyzetemet. Így nem tudom itt hagyni! Nem megy! Homlokát az enyémhez nyomta és megcsókolt. Nekem ez is elég, ha ő így szeret! Én pedig harcolni fogok érte, miatta.
- Ugyan már! Miattam nem kell! - magyaráztam.
Ahogy ő elmosolyodott én is ezt tettem. Megpuszilta a vállam, s simogatni kezdte a hátamat. Annyira jól esett, hogy ennyire törődik velem. Átkarolta derekamat, majd a reptérre érkezvén azonnal géphez is jutottunk. Ahogy felszálltunk kiderült két óra az út. Szerelmem az ölébe ültetett. Ahogy vállára hajtottam fejem émelyegni kezdtem parfümjétől. Pillanatok alatt tűnt el az émelyítő illat.
- Mégis hogyan és hol találkozhatnék én vele? Nem hinném, hogy annyira tetszenék neki! Csak ő nekem! - kérdeztem és magyaráztam egyszerre.
Megsimogattam az arcát. Ő elmosolyodott. Milyen édes a mosolya! Mindent imádok benne, de legfőképpen a mosolyát. Megkordult a gyomrom. Erre elnevette magát. Kicsit felhúzva az orrom jegyeztem meg, hogy ez nem ér! Ő előhúzott egy kis csokit. Merlinre! Ez kell most nekem!
- Nem úgy lettem nevelve! - mosolyodtam el - Hogy mondtad? Én aranyos és édes? Dehogy is! Csak beképzeled!
Ki is vettem a kezéből a csokit és enni kezdtem. Pillanatokon belül semmi nem maradt belőle semmi. Ami azt illeti ez most tényleg jól esett és nem volt hányingerem tőle. Hogy a viharba lehet, mikor az almát is kívántam és mégis kijött belőlem. Na jó nem is kellett!
- Egyszerűen mindentől hányingerem van, ami csak létezik! - magyaráztam - De igen akkor lesz a hátsóm, mint egy elefántnak!
Hirtelen az ölébe került a fejem. Egyik keze a hasamra került. a másikkal a hajamat simogatta. Élvezném, ha a hasamat is így simogatná. Egyszerűen imádom, ahogy simogat, ahogy csókol, ahogy mindent csinál velem.
- Nem! Nem akarok aludni! - súgtam, miközben éreztem, ahogy megpuszilja a homlokomat.
Nem akarom, nem akarom, hogy azok az álmok visszatérjenek. Legszívesebben felragasztanám a szemeimet, hogy ne tudjak aludni. Végül mégis sikerül elaludnom. Puszit nyomott a homlokomra, majd suttogni kezdett. Így felébresztve, mikor megérkeztünk.
Felálltam, s megszédültem. Ő pedig bekötötte a szemem. Milyen kis gonosz! Nincs elég bajom ezekkel a rosszullétekkel még azt is megcsinálja velem, hogy ne lássak semmit.
- Édesem tényleg hasra fogok esni! - magyarázkodtam, miközben belekapaszkodtam.
Nehezen, de eljutottunk valahova. Fogalmam sincs hova. Éreztem, ahogy a ruhák megváltoznak rajtam, majd ő fordít egy bizonyos pont felé. Jobban belekapaszkodtam szerelmembe.
Levette a kötést a szememről. Merlinre! Ez a hely tényleg gyönyörű! Futottam egy kört, majd visszaérve Philippe-hez apró puszikat nyomtam minden egyes köszönöm után ajkára.
Újra útnak indultam volna, mikor visszahúzott magához és megcsókolt. Viszonoztam szenvedélyesen, majd a szemeimbe nézett. Imádom ezt a pasit! Nagyon is!
- Rendben! - mosolyodtam el.
Épp rántott csirkemellre és rizsre gondoltam egy kis ketchuppal, mikor szerelmem varázsolt. Az étel már is a szemem előtt az asztalon termett. Most már tényleg el fogok hízni!
Vacsi közben láttam, hogy csillog a szeme. Elmosolyodtam, miközben megsimogattam az arcát. Mikor befejeztük felállt és a hátam mögé sétált. Megsimogatta a karjaimat, majd belecsókolt a nyakamba. Megremegtem.
- Miért hagytad abba? - kérdeztem, majd meg is kaptam a választ - Ígérem gyors leszek, hogy utána kényeztesselek Téged! - súgtam.
Kezét nyújtotta. Pont mint első találkozásunkkor. Most már szívesebben tettem a kezemet az övébe. Felálltam, majd a főtéren kötöttünk ki. Megcsókoltam szerelmem, s azonnal neki is indultam a városnak, hogy végre felfedezhessem.

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Felajánlottam, hogy vacsorázzunk Szicílián. Mire elterelte a témát. De nem hagyhatom, hogy itt hagyjon. Könnyes szemmel kérleltem, hogy maradjon velem. Nekem szükségem van rá. Ő az én egyetlenem!
Mindenki másnak képes lennék a lelkébe tudnék gázolni. Gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül tudnék fájdalmat okozni. De neki nem, őt nem tudnám bántani soha sem. Homlokom az övéhez nyomtam és megcsókoltam.
- Igyekszem magabiztosnak lenni. Főleg ha rólad van szó egyetlenem. - Mondtam mosolyogva. Majd megpusziltam a vállát és simogatni nezdtem a hátát. Nem akarom, hogy senkinek érezze magát.
Átkaroltam szerelmem derekát. S elmentünk a reptérre szereztem egy gépet. Mikor felszálltunk megtudtuk, hogy még két óra mire odaérünk. Szerelmem ölembe ültettem. Láttam, hogy émelyeg a parfümömtől így megszabadultam tőle.
- Találkozhatsz a nagyanyámmal, ha akarsz. Biztosan örülne neki, de majd csak ha már kicsit megnyugodtunk mind a ketten! - Mosolyogtam rá kedvesen. Az én egyetlenemre, aki számomra az igazi családot jelenti.
Megsimogatta az arcomat. Elmosolyodtam. Annyira szeretem mikor ezt csinálja. Ekkor kordult meg a gyomra. Elnevettem magam. Óh szegényem. Éhes az én egyetlenem. Elővettem egy csokit, amit felé nyújtottam. Nem akarom, hogy éhen maradjon.
- Nem tudom megállni. Olyan édes vagy, mikor korog a gyomrod. De az a legaranyosabb, hogy a világért se kérnél semmit. - Mondtam kuncogva, mire kikapta a kezemből és majszolni kezdte. Pillanatok alatt tűnt el.
- Most azt kell enned amit megkívánsz. A pici nem fog hagyni, mást megemésztődni benned. Elhízni pedig nem fogsz, higyj nekem. - Feleltem heves tiltakozására. Ellenben gyorsan elpusztította az édességet.
Hirtelen ölembe raktam fejét. Őt pedig lefektettem a ülésekre. Egyik kezem hasára csúszott. Másikkal pedig haját kezdtem el simogatni. Olyan puha a haja. Olyan gyönyörű a szeme. Egy igazi kincset tartok a kezemben. Az én egyetlen kincsemet.
- Aludnod kell egy kicsit! - Suttogtam halkan, majd megpusztiltam a homlokát. Lassan el is aludt. Én pedig örködtem az álmai felett. Hogy még véletlenül se álmodjon rosszat. Mellettem biztonságban van, megvédem őt.
Mikor megérkeztűnk megint megpusziltam a homlokát és suttogni kezdtem. Mikor felkelt és felállt kicsit megszédült. Merlinre, hogy lehet valaki ennyire csinos? Egyáltalán, hogyan fogom magam vissza? Tettem fel magamnak a kérdést.
- Pont ez a lényeg. Ne aggódj, csak bízz bennem és minden rendben lesz. - Kicsit döcögve jutottunk el a városka közepére. Egyetlen intéssel változtattam magunkat tipikus római polgárrá, majd arra fordított, amerre vacsorázni fogunk!
Éreztem, hogy egyre jobban kapaszkodik belém. Én csak mosolyogtam. Majd levettem szeméről a kötést. Megígértem neki, hogy elhozom ide. Hát meg is tettem. S most nem tud szóhoz jutni a bámulattól. Ez pedig nagyon boldoggá tesz.
Futott egy kört, majd visszajött hozzám. Köszönetet mondott, s monden köszönet után az ajkaimat puszilgatta. Merlin szent nevére. Akarom őt, úgy ahogy egy férfi akar egy nőt. De vissza fogom magamat, ne essek neki pont itt és pont most.
- Nagyon szívesen egyetlenem. - Megint megindult. Elkaptam a kezét és visszahúztam magamhoz. Megcsókoltam, majd szemeibe nézve szólaltam meg. - Előbb vacsorázzunk. Utána körülnézhetsz nyugodtan.
Ujjaiba fontam a sajátjaim, majd bevezettem az egyik házba. Komplett kis ebédlő. Leültettem az asztalhoz, vele szemben ültem le. Intettem egyet a pálcámmal, hogy mind a ketten olyan vacsorát kapjunk, amilyet éppen szeretnénk.
A vacsora csendben telt. Bár én folyamatosan szerelmem figyeltem. Szinte csillogott a szemem. Gyönyörű lenne római nőnek is. Amint befejeztük az evést, felálltam és kedvesem mögé álltam. Karjait megsimogatva csókoltam bele a nyakába. Állj le Philippe! Most! Pirongattam meg magam.
- Na most már nyugodtan felfedezheted a várost. Most már nem fogok aggódni, hogy éhen halsz! - Mosolyogtam kedvesen. Kezem nyújtva segítettem neki felállni, majd kivezettem a térre. Innen szabad utat adok, azt néz meg amit szeretne.

Vicky & Philippe

Felajánlotta Szicíliát. Rettenetesen tetszett az ötlet, de rögtön másfelé tereltem a témát. Ám ő könnyes tekintetét rám emelte és kérlelni kezdett.
Merlinre! Nem vagyok képes itt hagyni őt! Főleg, ha így kér! Olyan édes akármilyen gyilkos is! Nekem az életemet jelenti! Homlokát homlokomhoz nyomta, majd megcsókolt. Karjaiba csimpaszkodva viszonoztam. Imádom, ahogy megcsókol, s ezt nem is tagadom. Nem tudom tagadni! Nem akarom tagadni!
- De magabiztos valaki! - mosolyodtam el szavaira.
Egy senkinek éreztem magam, de ő megpuszilta a vállam és simogatni kezdte a hátamat. Olyan jó érzés, mikor ezt csinálja velem. Sőt! Élvezem azokat a helyzeteket mikor felülkerekedik rajtam!
Átölelte a derekam, s pillanatokon belül a reptéren találtam magam, majd felszálltunk. Hát irány Szicília! Még két óra! Merlinre éhen fogok halni!
Szerelmem az ölébe ültetett. Megéreztem a parfümjét. Merlinre! Már megint émelygek tőle. Azt hiszem már megint olvasott a gondolataimban, mert azonnal eltűnt róla a parfüm.
- Kár, hogy nem ismerhetem meg a családod normálisan! A nagymamád biztosan tetszett volna nekem! - súgtam halkan, miközben elmosolyodtam.
Arra tudtam gondolni, hogy az utazásaim végett nem igazán volt legjobb barátnőm, s most úgy néz ki nem is lesz. Hiszen ki akarna velem barátkozni?
Megsimogattam szerelmem arcát, mire ő elmosolyodott. Ekkor megkordult a hasam. De éhes vagyok! Philippe elnevette magát. Én elvörösödtem.
- Ne nevess! Nem tehetek róla! - kezdtem el magyarázkodni.
Erre előhúzott egy csokit. Én heves tiltakozásban törtem ki, de nem bírtam megállni! Kikaptam a kezéből az édességet és elmajszoltam. Azt hiszem el fogok hízni!
- Egyszerűen nem bírok ellenállni a csokinak! De nem csinálhatunk belőle rendszert! - magyarázkodtam - Különben el fogok hízni! az pedig nem lenne jó!
Elmosolyodtam, s már a csoki is eltűnt a kezemből. Még hogy ő jófiú? Már csak az hiányozna nekem! Mire észbe kaptam a fejem az ölében volt. Merlinre mit művel velem?
- Mit csinálsz? Nem vagyok fáradt! - tiltakoztam hevesen - Minden rendben!
Nem akartam elaludni! Nem akartam álmodni, de már késő volt. Ahogy kezét a derekamra helyezte, s a hajam kezdte simogatni éreztem, hogy hamarosan el fogok aludni.
- Inkább beszélgessünk! - súgtam félálomban.
Azt még éreztem, ahogy megpuszilja a homlokomat, majd álomba merültem. Kivételesen nem álmodtam rosszat, s tudtam, hogy mindez az ő műve. Hálásnak kéne lennem miatta és az is vagyok.
Olyan édesen ébresztett fel. Megpuszilta a homlokom, s suttogott. Elmosolyodtam. Imádom mikor ezt csinálja!
Mikor felálltam kicsit megszédültem. Bekötötte a szemem én pedig belekapaszkodtam a karjába. Rossz érzés volt nem látni semmit.
- Szívem! Tetszik, hogy meglepetésnek akarod, de én el fogok esni! Nem látok semmit! - kerestem valami támpontot, amibe belekapaszkodhatok szerelmemen kívül.
Egy darabig, míg vezetett bukdácsoltam. Aztán megálltunk. Éreztem, hogy valami megváltozik rajtam. Szerelmem megfordított. Azt sem tudtam, hogy merre van észak és egyre jobban kapaszkodtam Philippebe.
Végre lekerült a kendő a szememről. Merlinre! Amit egy hete ígért be is tartotta. Egyszerűen meseszép az egész! Tágra nyílt szemekkel figyeltem a helyet, majd körbeszaladtam. Aztán vissza szerelmemhez.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - puszilgattam száját minden egyes köszönöm után.
Teljesen bezsongtam. Újra útnak akartam indulni, ám ahogy fordultam úgy kapta el karom és visszahúzott magához. Azt hiszem ténylegesen le kéne állítanom magam. Megint bajba kerülhetek és még valami bajom esik. Nem érdekel! Csak az, hogy imádom ezt a helyet és természetesen őt is! Mivel hálálhatnám meg?

Philippe és Victoria

I want her more than ever

Felajánlottam egyetlenemnek, hogy vacsorázzunk Szicílián. Meg akarom neki mutatni azt a várost. Azt ami neki annyira fog tetszeni. Hogy fog neki örülni, hogy ott vacsorázhat benne. Ám elterelte a témát. Olyanra, amit nem nagyon akartam hallani.
Nem nem fogom hagyni, hogy itt hagyjon. Kell nekem, nekem csak ő kell. Csak vele élet az élet. Könnyes szemmel kérleltem, hogy maradjon. Homlokom homlokának nyomtam, majd szenvedélyesen csókoltam meg, ő pedig belekapaszkodott a karomba.
Ekkor jelentek meg rokonaim. Szerelmem közölte velük, hogy nem fog elhagyni, mert túlságosan szeret hozzá. Azonban a nagyapa csak bocsánatot akart kérni tőle. Ez kicsit meglepett. Mikor elmentek adtam szerelmemnek egy kekszet. Megsimogatta az arom én pedig mosolyogtam.
- Hallottam, de egy Noirnál sose biztos, hogy amit mond azt gondolja is. Kevés olyan ember van, akivel őszinte tud lenni egy Noir és az általában a párja senki más, még a saját vérével sem. - Jelentettem ki magabiztonsan.
Megint arra gondolt, hogy senki. Nem helyes. Nem lenne szabad ilyeneket gondolnia. Azt akarom, hogy tudja, hogy nekem nem senki. Hogy nekem igenis valaki. Megpusziltam a vállát és végigsimítottam a hátát. Az enyém, az én angyalom. Senki sem veszi el tőlem.
Átkaroltam a derekát, majd elmentünk a reptérre. Pillanatokon belül szereztem magunknak egy gépet. S hamarosan már repültünk is Szicília felé. Bár még egy két órás út előttünk áll. Ami azért nem lesz sétagalopp.
Ölembe vettem egyetlenemet. Fejét a vállamra hajtotta. Az én angyalom. Az én egyetlen csillagom. Bár látom, hogy rosszul van a parfümömtől. Biztosan a gyereknek nem tetszik. Akkor jobb lesz, ha nem lesz rajtam. Csettintettem az ujjamal, mire el is múlt.
- Az apámat nem érdekelte a nagyapám élete, így nem mondott semmit nagyanyám történeteire. Én pedig ostobaságnak találtam a szerelmet. De ő mindigis arra vágyott, hogy valaki értékelje a meséjét. - Mondtam mesém után, válaszolva kérdésére.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon gyerekeimnek unokáimnak, hogyan fogom én elmesélni a szerelmem történetét. Érdekes mese lesz, már most látom előre, de igazi őszinte szerelemről fog szólni. Szerelmem megsimogatta arcomat, mire elmosolyodtam.
Ekkor kordult meg egyetlenem gyomra. Szegényem nagyon éhes lehet. Elnevettem magamat. Majd előjotortam egy csokoládét. Nem akarom, hogy éhen maradjon nekem. Még kell várni egy kicsit, mire Szicíliába érünk.
- Messze van még Szicília angyalom. Nem lesz bajod, ha egy kicsit eszel előtte. - Mondtam mosolyogva, mikor kikapta kezemből a csokit és elkezdte megenni. Jóízűen evett ez pedig nagyon jól esett.
- Igen szívem, én meg jófiú vagyok! Na feküdj ide! - Fektettem az ölembe fejét, úgy hogy a mellettem levő puha üléseken volt a teste. Egyik kezemet derekára helyeztem másikkal meg haját simogattam.
- Most pedig aludni fogsz egy kicsit! - Mondom megpuszilva a homlokát, majd hagytam, hogy szemem elfeketedjen, ezzel elindítva a varázslataimat. Aludjon szerelmem nagyot, mélyen és nyugodtan!
Egészen addig nem is ébresztettem fel, amíg ne nem szállt a gép. Mikor ez megtörtént. Megpusziltam homlokát és suttogni kezdtem neki. Közben előkotortam egy kendőt, amivel be fogom kötni a szemeit, hogy ne tudja hova is hoztam.
- Megjöttünk! Gyere egyetlenem, vár a vacsorád! - Mosolyogtam rá kedvesen. Amint felállt belötöttem a szemeit. - Csak hogy meglepetés legyen. - Mondtam mosolyogva.
Óvatosan kivezettem, majd egyenesen a kisvároska közepébe. Egyetlen intéssel lett mind a kettőnkből tipikus róma polgár lett. Úgy fordítottam hogy pont azt a házat lássa ahol vacsorázni fogunk. Megpusziltam a vállát, majd levettem a kendőt.
- Üdvözöllek Nomenben a városban, ahol ma is a múlt él! Itt fogunk vacsorázni! Remélem tetszik! - Mondtam kicsit idegesen. Nem akartam hogy csalódás legyen a túránk, ha már ilyen sokat utaztunk ide-oda.

Vicky & Philippe

Mikor biztonságba érkeztünk akkor adott választ a kérdéseimre. Térdre ereszkedett, én pedig próbáltam volna felállítani. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog menni.
Elmondta egyedül kell kimennem, nélküle. Nem! Nem fogom itt hagyni akármennyire is kérlel! Nem követem el kétszer ugyanazt a hibát! Nem, nem és nem!
- Mert sok minden az én hibám! - súgtam, majd ő mosolyogva felpillantott rám.
Felállt, s útnak indultunk kifelé a labirintusból. Ám az a szörnyeteg hirtelen megjelent a következő saroknál, ahogy a nagyapja is. Az öreg elhordott mindennek, ami nekem fájt, és én magam is elhittem, hogy egy senki vagyok. Vitánk végül abbamaradt.
Szerelmem felkapott, s megcsókolta a nyakam, hogy ne tudjak ellenkezni. Karjaim az ő nyakában kötöttek ki. Ahogy kiértünk megcsókoltam. Elmondtam neki, hogy letehet. Meg is tette, de a derekamat karolta. Az öreg kijelentette, hogy el kell mennem a birtokról. Lehet tényleg jobb lenne.
Felajánlotta, hogy menjünk el Szicíliába. Nagyon tetszett az ötlet, de eltereltem róla a témát. Könnyes tekintettel kérlelt, hogy maradjak vele. Nem tudtam neki ellent mondani. Túlságosan szeretem! Homlokát az enyémhez nyomta.
Arcom kezei közé fogta, s a szemeimbe nézett, majd megcsókolt. Karjaiba csipmaszkodva viszonoztam.
Megjelentek a rokonai, mire én közöltem, hogy nem fogom elhagyni Philippet, nem vagyok képesre. Legnagyobb meglepetésemre az öreg bocsánatot kért. Végül újra magunkra hagytak. Kaptam szerelmemtől egy kekszet. Ő elmosolyodott én pedig megsimogattam arcát.
- Miért ne legyek benne biztos? Hiszen hallottad! - magyaráztam kezeim a magasban voltak.
Közben megpuszilta a vállam, majd megsimította a hátam. Elmélázva fordultam a vállam felé. Csak hangja zökkentett ki ebből az állapotból. Szavaival ellenkezni akartam, de nem tettem meg.
Átkarolta derekam, s pillanatok alatt a reptéren találtam magunkat. Nem sok időbe telt, mire szerelmem szerzett egy repülőgépet, s máris úton voltunk Szicíliára. Két óra múlva érkezünk meg? Merlinre! Én addig éhen fogok halni! Vagy itt az nem számít?
Édesem az ölébe ültetett. Fejem a vállára helyeztem. Megint az a parfümje csapta meg az orrom. Mintha nem tetszene a gyereknek. Hozzákezdtem émelyegni tőle. Végül csettintett egyet, s máris eltűnt róla az illat. Elmesélte nagyszülei történetét. Gyönyörű! Akár egy tündérmese.
- Miért? - érdeklődtem, mikor a nagyiját emlegette, hogy biztos tetszene neki amit tőlem hallott volna.
Belegondoltam, hogy én mit fogok nekik mondani. Csúnya gondolataim támadtak, amit mindenképp el akartam hessegetni. Rápillantottam, majd megsimogattam az arcát. Elmosolyodott, ez pedig engem is boldoggá tett.
Megkordult a gyomrom! Egy csoki most jól jönne! Philippe kinevet. Na, de miért! Csak szimplán éhes vagyok!
- Nem ér nevetni! Csak éhes vagyok! - magyaráztam, miközben nagyot nyeltem, ahogy megláttam a kezében a csokit - Hagyd csak! Kibírom Szicíliáig.
Nem mégsem! Elvettem a csokit tőle. Mikor megettem az vérré vált bennem! Merlinre ez tényleg jól esett! Nem is kívánhattam volna ennél jobbat.
- Nem látod, hogy teljesen kipihent vagyok? Minden oké én pedig fel vagyok pörögve! - magyaráztam.
Az igazság az, hogy ülve, ráadásul egy repülőgépen nem tudok aludni. Meg hát a rémálmok is rátetéznek a dologra. Meg hát nem tudom a terhességtől e, de rettenetesen fáj a derekam.

» Philippe & Victoria
» Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford
» Philippe Noir
» Daiyu & Philippe
» A két gyönyörű angyalka - Philippe & Vicky