Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Kedd 09 Dec. 2014, 00:01

Vicky & Philippe

Imádom, mikor úgy bánik velem, mint egy igazi hercegnővel, de nem lehetek mohó! Hisztizni kezdtem, mikor felkapott, de éreztem nem sokra megyek vele. Hagytam, hogy bevigyen a szobába, majd ki a teraszra.
A látványtól elakadt a szavam. Gondolataim elkalandoztak egy saját családról. Csak nem akartam elmondani a szerelmemnek. Már megint elfelejtettem, hogy belelát a fejembe. Maga felé fordított és megpörgetett. Hirtelen nem tudtam mire vélni, majd elmondta, hogy nem lenne rossz a gyerekzsivaj a birtokon. Megcsókoltam, ahogy ezt kimondta.
Mit szeretnék csinálni? Valami jó meleg helyen lenni! Ahol végre nem fagy be a hátsó részem. Közben bevitt a szobába és elmondta az esti programot. Tudtam, hogy nem fog tudni ellenállni! Egybéként rettentően tetszik az ötlet! Egyszerűen imádom. Izgatottan megcsókoltam.
Végül kiegyeztünk abban, hogy Oxfordba megyünk. Elterültem az ágyon, majd ahogy rájöttem, hogy selyem gyorsan fel is ültem, majd felálltam, és kisimítottam. Az egyik asztalhoz sétáltam, s végigsimítottam egy vázát. Kicsit tévedtem a korában.
Kész kincsesbánya ez a kastély! Alig várom, hogy felfedezhessem! Elmosolyodtam el, miközben hozzá léptem és megsimítottam arcát. Ő válaszul megpuszilta az arcom. Annyira imádom mikor ezt csinálja! Elmosolyodott! Jó ezt látni! Hogy miattam érzi jól magát.
- Menjünk! - súgtam.
Megfogta a kezem, s már el is indultunk. Átléptük a hatalmas vaskapu, amely főkapuként szolgált. Ahogy távolodtunk úgy lett egyre kisebb a kastély. Nem érdekelt! Boldog voltam, hogy vele lehetek!

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Éppen itt volt az ideje a túravezetésnek az én ősrégi kastélyomban. Persze az évek alatt rengeteget változott, s vagy nyolcszor lett újjáépítve, de akkor is ősréginek számít. A kripta biztosan az több, mint ezer éve ugyanolyan.
Alaposan elmagyarázva mindent körbevezettem az egész kastélyon. Fogalmam sincs mennyit jegyzett meg belőle, de azért elmondtam. Visszaérve Rosale szobájához, már csak egyetlen helyiség volt ahol nem voltunk. Az én szobám.
Hirtelen felkaptam a földről. Imádom ezt csinálni vele. Nem azért, mert mindig ellenkezik, ha felveszem a földről, hanem mert ilyenkor mindig olyan közel van hozzám. Ő átfonta a nyakamat. Közöltem vele, hogy oda én fogom bevinni, ha tetszik neki, ha nem.
Természetesen hisztizett egy sort, hogy ő márpedig igenis be tud menni a saját lábán is. De persze ez engem nagyon hidegen hagyott. Most megint nekromanta vagyok, az lesz amit én akarok. Ő pedig nem fog tudni tenni ez ellen semmit sem.
Bevittem a szobába, majd miután körbenézett megkértem, hogy csukja be a szemét. Meg is tette. Mire én kivittem a teraszra. Most láthatja az egész kastélyt teljes pompájában. Remélem tetszeni fog neki a hely.
Mikor meglátta a kastélyt láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki, hogy nem talál szavakat rá. Sőt gondolatai is elkalandoztak. Olyan irányba, amire nem gondoltam volna. Egy csapatnyi gyerek, ő és én boldogan? Itt? Elöntött a boldogság ettől a gondolattól.
Nem tudtam megállni, hogy ne mozduljak meg. Hogy ne mondjam el neki, hogy én is örülnék neki. Természetesen megint elfelejtette, hogy olvasom a fejében. Ez el fog tartani neki egy ideig mire megszokja. De menni fog neki, ha kell akkor visszafogom magam.
Hirtelen magam felé fordítottam, majd felkaptam és megpördültem vele. Egyszerűen még sosem voltam ilyen boldog. Megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt. Magamhoz húztam és közöltem vele, hogy én bizony igen is örülnék a gyerekeknek.
- Nekem pedig ennyi bőven elég! - Suttogom szenvedélyesen. Majd megsimítom az arcát, s magamhoz szorítom. Végül megtudakol, hogy mit szeretne csinálni a mai nap folyamán.
Mikor megemlítettem, hogy mutatni akarok neki valamit este, izgatott lett. Meg akarta tudni mit is pontosan. Feltett szándékom volt, hogy nem mondok el semmit, mert azt akartam, hogy meglepetés legyen neki. Viszont olyan arccal nézett rám, hogy annak képtelenség lett volna ellenállni.
- Tudtad, hogy Szicílián van egy olyan kisváros, ami pontosan ugyanolyan, mint a vulkán kitörés előtt. Sokkal több minden maradt meg benne, mint Pompeiben. Minden olyan, mintha most hagyták volna ott és nincsen rajta egy szem hamu sem. Varázsló falu volt. Legalábbis a nagyapám szerint. De csak este lehet igazán látni, hogy milyen gyönyörű. Na mit szólsz?
Közben bevittem a szobámba és ott tettem le. Elkalandozott, ahogy elnézem nem szereti a hideg helyeket. Pedig Anglia nem arról híres, hogy meleg van. Inkább az ellenkezője a jellemző. Bár minden nézőpont kérdése a Délisarkhoz képest itt is meleg van.
- Nagyon jó ötlet. Tetszeni fog hangulatos hely. - Válaszoltam mosolyogva. Majd figyelt, ahogy az ágyhoz meg és elfekszik rajta. S hirtelen fel is ül, mintha valami rosszat csinált volna. Pedig nem tett semmit. Az az ágy bírt már ki rosszabbat is. Nem hiszem, hogy attól hogy belefekszik jobban megsérülne, mint a szilvalekvártól, amit Rosaleval kentünk bele.
- Nem olyan nagy szám, mint amilyennek mondják! - Néztem, ahogy feláll és kisimítja az ágyneműt. Ahogy figyeltem megint elfogott a vágy, hogy nekiessek. Merlinre alig tudom magam visszafogni!
- Nem! De nem sokat tévedtél! A 8. századból való. A legrégibb, ami van az a 2. századból maradt meg. - Mondtam mosolyogva, s megint átkarolva a deerekat. Megpusziltam az arcát, s elmosolyodtam.
- Akkor menjünk! - Mondtam, majd megfogtam a kezég és elindultam az ajtó felé. A főkapun hagytuk el a kastélyt. Egy könnyed séta a városban tökéletes lesz, mind a kettőnknek. Minden meg akarok neki mutatni, most olyan vagyok, mint egy tizenéves, aki el akarja kápráztatni a szerelmét. Kezdem magam szégyenleni.

Vicky & Philippe

A hajam kezelhetetlenné vált szárítás közben. Teljesen begöndörödött az egés és sehogy sem akart engedelmeskedni a fésülésemnek. Bosszantó! Na ilyenkor tudnám kitépkedni mindet egytől egyig. Ekkor Philippe elvette tőlem a fésűt. Próbáltam visszaszerezni, hisztiztem, de nem volt hatásos. Jól eldugta előlem.
Megint bókolt, pedig már százszor rászóltam, hogy ne tegye. Úgy belevörösödtem, hogy arcom színe vetekedett a ruháéval. Magához húzott én pedig rejtegetni próbáltam arcomat. Ő felemelte és figyelni kezdte.
Aztán körbevezetett a kastélyon. Egyszerűen imádom ezt a helyet! Megannyi kincset rejteget számomra, amit előbb vagy utóbb fel fogok fedezni.
Mikor visszatértünk Rosale szobájához hirtelen felkapott. Az utolsó szoba következett. Én átfontam karjaimmal a nyakát. Mindent megtettem, hogy letegyen, még hisztiztem is. Be tudok menni abba a szobába. Ám nem hagyta, hogy a két lábamon sétáljak be. Mikor beérkeztünk megláttam az üvegajtót. Ő kérte, hogy csukjam be a szemeimet. Ahogy ezt megtettem kivitt a teraszra, letett és kérte nyissam ki a szemem. Hát jól van. Ami fogadott arra nem találtam szavakat. Gondolataim elkalandoztak. Elképzeltem egy csapatnyi gyermeket és kettőnket boldogan. Nem akartam elmondani neki. Hogy nézne ki, ahogy én, mint egyszerű boszorkány tőle akarnék egy csapatnyi gyereket.
Azonban már megint sikerült elfelejtenem, hogy olvas a gondolataimban. Hirtelen maga felé fordított, majd megpördült velem. Kicsit elszédültem. Megcsókolt, én viszonoztam, majd magához húzott és közölte velem, hogy márpedig ő örülne a gyerekeknek.
- Én is szeretlek! - súgta, ő pedig megsimította az arcom, majd magához szorított.
Mit csináljunk egész nap? Volna rá egy-két tippem! Este mutat nekem valamit? Mi az? Azonnal furdalni kezdte a kíváncsiság az oldalamat. Nem tudtam szó nélkül hagyni. Tudni akarom!
- Mit akarsz mutatni! Mondd el kérlek! Tudni akarom! - kérleltem arcomra kiült az édes kicsi lány arc, aminek Ricardo soha nem tudott ellenállni.
Közben bevitt a szobájába és ott tett le. Elkalandoztam hova is mennék szívesen. Vissza Spanyolországba, pontosabban Valénciaba. Ott mindig olyan jó meleg van. Itt befagy a hátsó részem.
- Mit szólnál, ha bemennék Oxfordba? - kérdeztem végül, miközben odasétáltam az ágyhoz.
Leültem, majd végignyúltam rajta. Milyen puha és bársonyos! Ekkor lettem figyelmes rá, hogy valóban bársonyból van. Azonnal felültem. Nem akartam összekoszolni.
- Amúgy is látni akartam azt a híres nagyvárost! - mosolyodom el, miközben felálltam.
Gyorsan kisimítottam az ágyneműt. Pedig ezt szépen kifeküdtem, pont látszott benne az alakom. Majd odasétáltam az asztalhoz, amin egy gyönyörű váza volt.
- 10. századbeli? - érdeklődtem végigsimítva rajta az ujjam.
Világ életemben érdekeltek a régi és ritka tárgyak. Hát ez most az volt. Végül odasétáltam Philippe-hez és megsimogattam arcát, miközben elmosolyodtam.

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 23:17

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

A haját szárította. De az sehogy sem akart neki engedelmeskedni. Szabadon és vadul göndörödött arca körül. Olyan kezelhetetlen és élettelteli volt, mint maga Victoria. Ez pedig elkápráztatott. Tegnap este is göndör volt a haja, de nem ennyire. Ez most sokkal inkább ő.
Próbálta egyenesere fésülni, de nem nagyon sikerült. Ekkor kikaptam a kezéből a fésűt. Ő utána kapott, de nem érte el. Eltettem, hogy ne tudja megszerezni. Ne bántsa azokat a természetesen is gyönyörű fürtjeit. Jól néz ki így is, nem kell kifésülni.
Megint bókoltam neki. Hiába mondja, hogy ne tegyem. Egyszerűen nem megy. Nem tudom megállni, hogy ne bókoljak neki. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem tudok vele mit kezdeni. Teljesen elvörösödött, olyan volt az arca, mint a ruhája.
- Megígérem, hogy nem fogok hazudni neked soha sem! - Súgtam szenvedélyesen, ahogy magamhoz húztam. El akarta rejteni az arcát, de én felemeltem és elkezdtem figyelni. Egyszerűen imádom, olyan mintha sose lenne elég belőle.
Mosolyogva, s derekát ölelve vezettem körbe szerelmemet a Noir kastélyon. Mindent elmeséltem neki, amit fontos volt tudni. Komolyan mindent. Ő pedig mindent megfigyelt, hiszen vérbeli kalandor a lelkem.
Mikor befejeztük az idegenvezetéses sétautat visszaértünk unokahúgom szobájához. Hirtelen felkaptam szerelmemet a földről, ő pedig átkarolta a nyakamat. De szeretem mikor ezt csinálja. Olyan megnyugtató, hogy tudom itt van velem.
Nem figyeltem oda hisztijeire. Tudom, hogy be tudna menni maga is, de az az én szobám, ott az van, amit én akarok. Bent a szobában, miután körbe nézett kértem, hogy hunyja be a szemét. Mikor megtette kivittem a teraszra.
Letettem és mondtam neki, hogy nyissa ki a szemét. A gondolatait figyeltem. Elakadt a lélegzete is. S a következő amit észrevettem az már az volt, hogy egy csapat gyerekkel képzeli el itt a közös jövőnket. Hirtelen magamhoz fordított, felkaptam és megpördültem vele.
- Addig nem forgatlak! - Mosolyogtam kedvesen. Majd kérdését figyelmen kívül hagyva szenvedélyesem megcsókoltam. Derekánál fogva húztam magamhoz, majd elkezdtem a mondandómat.
- Tudni akartam, hogy tetszik! - Válaszoltam mikor közbeszólt a mondandómba. Direkt csinálta, de nem érdekelt. Olyan boldog voltam, hogy nem zavart semmi sem. Csak azzal tudt foglalkozni, hogy velem akar saját családot.
- Örülnék neki, ha a mi gyerekeink szaladgálnának a kastélyban szerelmem! - Ismételtem meg magam egyszerűbben fogalmazva. Úgy hogy ő is értse. Majd megcsókoltam, mire ő visszacsókolt.
- Szeretlek! - Mondtam megsimítva az arcát. Majd magamhoz szorítottam. - Mihez lenne kedved a nap hátralevő részében. Mert este akarok neked mutatni valamit, de addig el kellene valahogy,foglalnunk magunkat.
Suttogtam kedvesen, ahogy megint felemeltem a földről, ám ezúttal már a szobámban tettem le. Időt hagyva neki gondolkodásra és arra, hogy megnézze magának a helyet. A kastély hamarosan az ő otthona is. Jobb ha megszokja a helyet.

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 22:31

Vicky & Philippe

Nem vitatkoztam tovább. Nem akartam. Azt sem, hogy a terheimet ő cipelje. Miután lezuhanyoztam beszárítottam a hajam. Azonban az begöndörödött. Ideges lettem. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? Próbálnám kifésülni, de nem megy, s ekkor Philippe ki is kapja a kezemből a fésűt. Utána akartam kapni, de már nem tudtam visszavenni, mert eldugta előlem. Csak tudnám miért csinálja ezt velem!
Megint bókol! Pedig már elmondtam párszor ne tegye. Most is úgy elvörösödtem! Olyan volt az arcszínem, mint a ruháé. Megsimogatta a fejem, miközben hallgattam édes szavait.
- Megígéred, hogy nem hazudsz? - kérdeztem hozzábújva.
Arcomat rejtegetni próbáltam előle, de felemelte a fejem és engem figyelt. Egyszerűen nem tudok betelni vele! Annyira imádom!
- Menjünk szívem! - súgtam, miután megbeszéltük, hogy megmutatja nekem a kastélyt.
Mindent megmutatott, elmagyarázott, s én élveztem. Egy hatalmas kincs ez a hely, s szíves örömest felfedezném tüzetesebben. Nyugi Vicky! Lesz még időd rá bőven! Mikor befejeztük a körutunkat és visszatértünk Rosale szobájához hirtelen felkapott. Átkaroltam a nyakát, hogy biztos ne pottyanjak ki.
Hisztiztem egy sort, de mintha meg sem hallaná. Egyik fülén be a másikon ki. Van nekem kérem szépen két egészséges lábam, amin be tudok sétálni a szobába.
Mikor belépünk meglátom a hatalmas üvegajtót. Aztán kért csukjam be a szemem. Hát megtettem. Éreztem, amint kimegyünk, megcsapott a hideg. Ekkor letett és kérte nyissam ki a szemem. Megtettem. Ahogy körbepillantottam rögtön megtetszett, s már el is képzeltem a közös jövőnket rengeteg gyerekkel. Hirtelen maga felé fordított, felkapott és pördült egyet velem.
- Hé! Még a végén elszédülök! - mosolyodtam el - Ez mi volt? - kérdeztem megilletődve.
Megcsókolt szenvedélyesen. Én visszacsókoltam. Magához húzott a derekamnál fogva. Nem volt más választásom, mint hagytam magam. Elkezdte a mondandóját, de igyekeztem közbeszakítani.
- Már megint a fejemben mászkálsz! De ez is csak egy ostoba ötlet volt! - kezdtem magyarázkodni kezeim máris a levegőbe röppentek - Hogy mondtad? - kérdeztem vissza meglepetten.
Hogyan tudok ennyire meglepődni? Hiszen már egyszer elmondta, hogy örülne neki, de most mégis újra meglepett, ahogy folytatta. Ismét megcsókolt. Én újra viszonoztam.

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 20:41

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Hagyta magát, hiszen nem sok esélye lenne. Nem fogom hagyni, hogy szenvedjen. A vállamra fogom venni a bajait, hogy nyugodt legyen, legalább akkor mikor velem van. Nem akarom, hogy bármi baja legyen. S ezért mindent elkövetek, amit csak lehet.
Ideges lett, mikor megtudta, hogy a rokonaim csak úgy tudnak járni kelni a kastélyban. Bár szerinte bántani is tudnák, de ez nem így van. Nem fogják bántani itt nem. Ezért kezeskedem, hiszen imádom őt és nem fogom hagyni, hogy rosszul érezze magát.
Mikor bementem hozzá a fürdőbe a haját kezdte el szárítani, ami úgy begöndörödött, mint az oroszlán sörénye. Olyan édesen nézett ki. Hogy majdnem rögtön nekiugrottam. Merlinre ettől a nőtől mindig eláll a lélegzetem. Kivettem a kezéből a fésűt, hogy tovább ne bántsa a gyönyörű fürtjeit.
- De ha nem ezt mondanám, akkor hazudnék, de én nem hazudok neked. Soha többé, tegnap hallottad az első és utolsó hazugságomat. Azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok. De most már azt is tudod! - Simogattam meg fejét.
Teljesen elvörösödött. Szinte olyan vörös lett, mint a ruha. Felemeltem a fejét. Még így is bájosnak találom. Fátyolos szemmel nézek rajta végig, majd gyengéden megcsókoltam, közelebb vonva magamhoz. Imádom, mikor ilyen közel van hozzám.
- Akkor induljunk is hercegnőm! - Mondtam mosolyogva, miközben átkaroltam a derekát. Körbevezettem a kastélyon. Minden szobát megmutattam, s mindről mondtam valami érdekeset.
Az én angyalom egy kalandor, neki maga a kánaán lehet ez a kastély. Majd ha mindent maga fedez fel. Akkor nagyon fogja igazán imádni a helyet. Hiszen tele van több száz éves tárgyakkal, amik biztos felkeltik a figyelmét.
Mikor befejeztem a körútat visszatértünk Rosale szobája elé. Az én szobámat hagytam az utolsó szobának. Hirtelen felkaptam a földről. Az én szobám az én váram. Oda nem fogom hagyni, hogy maga menjen be. Ő az én királyn, oda én viszem be.
Hisztizett nekem egy sort, hogy tud ő menni magától is. De én nem foglalkoztam vele. Csak megcsókolt, jó volt érezni a karját a nyakamon. Figyelte az arcomat. Majd megpuszilta, ha nem lett volna a karjaimban, most megremegtem volna. Viszont így visszafogtam magamat.
- Köszönöm szivem. - Suttogtam kedvesen, majd arra kértem, hogy hunyja be a szemét. Meg is tette, bízik bennem. Ezt jó tudni. Lassan kimentem vele a teraszra, majd letettem és hátulról karoltam át.
Szóltam, hogy kinyithatja a szemét. Megpusziltam a nyakát, mire ő elhúzódott. Láttam a fejében, hogy nagyon tetszik neki a hely. Ez boldoggá tett. Nagyon boldoggá. Meg se tud szólalni. Merlinre ennyire tetszik neki a hely. Ezt el sem hiszem.
A következő gondolatainak láttán megremegtem. Egy csapat gyerek, akiknek én vagyok az apja, s ő az én egyetlenem az anyja. Itt ebben az ódon kastélyban? Hirtelen elöntött a boldogság. Csillogott a szemem, ahogy azon gondolkodtam mit tegyek.
Hirtelen magamhoz fordítottam. Mélyen a szemeibe néztem. Hirtelen felkaptam és fordultam vele egyet. Mikor megint letettem szenvedélyesen megcsókoltam. Csípőjét magamhoz szorítottam, s hajába túrtam. Nem tudtam megszólalni.
- Jó lenne, ha megint... élet lenne ebben a kastélyban... Az pedig még jobb lenne... ha a mi kapcsolatunk gyümölcsei zsonganák be a helyet... - Suttogtam akadozó hangon. Majd megint szenvedélyesen csókoltam meg.

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 18:28

Vicky & Philippe

Hagytam magam rábeszélni, hogy ő még az én gondjaimat is a vállára vegye. Nem akartam már ellenkezni. Csak élvezni a társaságát. Ám ijesztő volt, ahogy közölte a rokonai járnak-kelnek a házban. De hamarosan már nyugodt voltam, mert visszatért hozzám.
Fürdés után megszárítottam a hajam, ami egyszerűen begöndörödött és akárhogy fésültem nem akart kiegyenesedni. Idegességemben legszívesebben kitépkedtem volna az összes hajszálamat, ami csak be tud göndörödni. Ekkor vette ki a kezemből a fésűt a drágám.
- Ne mondj ilyeneket! - vörösödtem el.
Úgy belepirultam a bókba, hogy talán még a ruhánál, ami rajtam volt is pirosabb lehettem. Kérdésére, hogy mit szeretnék megnézni elgondolkodtam, majd elmondtam neki, hogy szeretném látni a kastélyt.
- Kíváncsi vagyok! - szóltam, miközben átkarolta a derekam.
Végigvezetett a kastélyon. Elmesélt mindent róla. Én csak ámultam és bámultam. Teljesen leesett az állam. Néha utána is kellett hajolni. Gyönyörű ez a hely! Egy kalandornak, aki imádja a régi tárgyakat, helyeket pedig tökéletesen megfelel ez a gótikus, de mégis modern építmény.
Mikor végeztünk, s visszaértünk Rosale szobájához hirtelen felkapott. Karjaimat gyorsan a nyaka köré fontam. Kicsit meglepett.
- Hé! Mit művelsz? Van két lábam! Be tudok menni! - magyaráztam még mindig meglepetten.
Megcsókolt. Én szenvedélyesen visszacsókoltam. Elmondta, hogy ő akar bevinni az utolsó szobába. Nem tiltakoztam. Figyeltem arcát, majd megpusziltam azt. Végül beléptünk a szobába.
- Gyönyörű szobád van! - súgtam a fülébe édesen.
Megpillantottam a hatalmas üvegajtót, mire arra kért, hogy csukjam be a szemem. Megbíztam benne, s megtettem. Lehunytam a szemeim. Éreztem ahogy elindulunk, majd a friss levegő illata csapta meg az orrom. Letett és hátulról átölelt. Szólt, hogy nyissam ki a szemem, miközben belecsókolt a nyakamba. Nagyot sóhajtva beleremegtem, s húztam el a nyakam, majd kinyitottam a szemem. A látvány, ami elém tárult valami fantasztikus volt. Szóhoz sem tudtam jutni, pedig akartam. El akartam mondani, hogy ez a birtok, s a kastély eszméletlenül gyönyörű. Rettentően tetszik és el bírnám képzelni az életem itt egy csapatnyi gyermekkel, kiknek Philippe az apja.

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 17:55

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

- Ha idióták, ha nem én akkor is figyelni fogok rájuk, mert a tieid! - Suttogom mosolyogva, majd megcsókol. Én pedig szenvedélyesen viszonzom csókját. Még mindig képtelen vagyok betelni vele.
A szavaimra végül csak bólint. Hiába akar ellenkezni, akkor is meg fogom tenni, mert belehalnék a tudatba, hogy nem segítek neki, mikor meg tudnám tenni. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy hagyjam, hogy szenvedjen, mikor nem kellene neki.
Tudom, hogy megijesztettem, mikor azt mondtam, hogy itt vannak a halott rokonaim. Azt hiszi mernék őt bántani, pedig egyik sem merné. Sose mertek nekem ellent mondani, most se fognak, főleg most nem mikor ugrok egyetlen rossz mozdulatukra.
Most mindennél fontosabbnak tartom, hogy szerelmem biztonságban legyen. Márpedig ez egy nekromantánál azt jelenti, hogy könyörtelenül elbánik mindenkivel aki csak rosszat gondol arról, amit védelmez. Jelen esetben Victoriáról.
Miután idekinn mindent elintéztem bementem szerelmemhez a fürdőszobába. A látványa megint elkáptázat. Egyszerűen gyönyörű, akkor is ha azt mondja, hogy borzalmasan néz ki. Azt hiszem teljesen elvarázsolódtam.
Figyeltem, ahogy szárítja a haját, ami rakoncátlanul göndörödött be. Most pontosan úgy néz ki, mint amilyennek én látom belülről a lelkét. Mikor nagyon nem akarja abbahagyni a fésülést kiveszem a kezéből a céleszközt.
- Pontosan az én gyönyörű oroszlánom vagy! Nem kell semmit sem csinálnod vele, most pont olyan, amilyennek lennie kell. Olyan, mint te. Gyönyörű vagy! - Mondtam magamhoz szorítva és megcsókolva. Visszacsókolt én pedig mosolyogtam.
- Rendben akkor megmutatom a kastélyt. - Mondom átkarolva a derekát miután magamhoz szorítva visszacsókoltam, majd elindulok mellette ki a szobából. Lassan megyek végig a kastélyon, minden szobát megmutatva, s a fontosabbakról azt is elmondom kié volt. Egyet hagytam ki az enyémet.
Mikor befejeztem, s visszaértünk Rosale szobájához felkaptam az ölembe és megcsókoltam. - Az utolsó szobába én magam akarlak bevinni. Onnan lehet kimenni a teraszra is, ahonnan láthatod majd az egész kastélyt.
Mondtam s elindultam a szobába. Egyszerű ez a szoba csak annyi a furcsa, hogy hatalmas üvegajtó vezet ki a teraszra. - Hát íme a szobám. Nem nagy szám, de most csukd be a szemed. - Mikor megtette kimentem a teraszra és a szélén letettem. A kastély felé fordítottam, s hátulról öleltem át.
- Kinyithatod a szemed egyetlenem! -Suttogom halkan, a nyakába csókolva. S figyelmem a gondolataira összpontosítva. Tudni akarom mi lesz a reakciója. Bár ötleteim azok vannak, de nem lehetek benne biztos.

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 17:19

Vicky & Philippe

Jó lenne belelátni a fejébe, de nem tudok. Anélkül is érzem, hogy mennyire szeret. Nekem ez bőven elég!
- Csak idióta álmok! - legyintettem, miközben megcsókolom.
Ő visszacsókol. Csókja édes, mint a méz. Nem kéne együtt aludnunk! A rémálmaim miatt neki sem lesz nyugta. Bár még aggaszt.
Szavaira végül nem mondok semmit, csupán bólintok, hogy rendben próbáljunk dűlőre jutni az ügyben. Bár még aggaszt a dolog egy kicsit. A halott rokonok járnak ki és be a kastélyba. Ez megijesztett, hiszen mi van, ha valamelyiknek kedve támad bántani. Nem azért félek, mert esetleg meg kellene halnom! Az egyáltalán nem zavar. Néha úgy éreztem, hogy jobb volna, ha megtörténne. De most már itt van nekem Philippe és nem hagyhatom magára.
Miután elküldött zuhanyozni a kezembe nyomott egy gyűrűt , hogy ne féljek, s ha bajban vagyok meg kell szorítanom, s ő máris itt terem. Megnyugtatott ezzel. Gyorsan lezuhanyoztam és vártam, hogy visszaérkezzen. Már csak a hajszárítót kerestem.
A tükörbe nézve egy gyönyörű ruha, egy jó smink és turbánnak álcázott törölköző lesett vissza rám. Ezzel így nem lett volna baj, ha meg tudnám szárítani a hajamat. Tituláltam, hogy szörnyen nézek ki és Philippe be ne merje tenni a lábát a fürdőbe. Ő mégis megtette. Végül ideadta a hajszárítót, amit Rosale gondosan elrejtett.
Ahogy szárítani kezdtem a hajam úgy göndörödött. Teljesen kiborultam! Úgy látszik ez nem az én napom! Próbáltam kifésülni a göndör fürtöket, de nem sikerült. A drágám ekkor vette ki a kezemből a fésűt.
- Úgy nézek ki, mint egy oroszlán! - magyaráztam, miközben Ő magához húzott és megcsókolt.
Visszacsókoltam. Kérdésén elgondolkoztam. Mit akarok megnézni? Nem is tudom. Kissé elkalandoztak gondolataim, valahova a messzeségbe.
- Nézzük meg a kastélyt! - szóltam végül elmosolyodva. Hozzábújtam és megcsókoltam.

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 15:43

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Szívesen belelátna a fejembe. Hát nem tud, hogy örülne neki, ha olyankor látna bele, amikor nem ő van a középpontban. Mert addig lehet, hogy szépeket gondolok, amíg vele foglalkozom, de elég csak egy pillanatra másra figyelnem és máris a szadista Philippe jön elő.
- Nagyon szívesen máskor is megteszem. Úgyse tudok úgy nyugodtan aludni, hogy tudom, hogy rémálmaid vannak! - Suttogom halkan, mikor megcsókol. Visszacsókoltam, s nekem megint csak ő volt a világon.
Arra gondolt, hogy nem kellene együtt aludnunk. El is felejtheti. Nem fogok nélküle aludni. Hiába nem akar leterhelni, nem tud. Én ebből csak erőt nyerek. Ahogy a fájdalmakból is. Ha teljesen megszűntetem azzal az egész az enyém lesz. Az igézésbe pedig még egyetlen Noir se sérült meg.
- Tudom, de én akarom. Egész életben pusztítottam. Te vagy az egyetlen amit meg akarok védeni. Akkor is megteszem, ha nem engeded. Mert biztos vagyok benne, hogy nem tudnám túlélni, hogy szenvedsz! Túlságosan fontos vagy nekem!
Láttam, hogy megijedt, mikor közöltem, hogy kik voltak itt. De nincs oka félni. Én vagyok a kastély ura, az utolsó élő Noir, az lesz amit én akarok. Ha pedig azt akarom, hogy biztonságban legyen, akkor abban lesz. S egyetlen élő vagy halott személy sem fog a közelébe menni. Ezért kezeskedem!
Elküldtem fürdeni, de láttam, hogy nagyon meg van rettenve. Olyan törékeny, olyan csodaszép. Nem akarom, hogy bármi baja essen. Ennek érdekében még az erkölcsi törvényeimet is meg merem szegni és igéretem ellenére zárom le a kriptát, hogy a közelébe se kerüljenek a szellemek.
Hagyta, hogy magam felé fordítsam és mosolygott. Merlinre a mosolya, semminek sem örültem még ennyire, mint az ő boldogságának. Megcsókoltam, s ő viszonozta. Félve indult el a fürdőszoba felé. Nagyon retteg.
Megragadtam a karját, s visszafordítottam. Odaadtam neki a gyűrűmet, majd figyeltem, ahogy besietett a fürdőbe. Én pedig elmentem a szobámba és magamra vettem valami tiszta ruhát. Csak a szokásos egyszerűt, amit itthon szoktam használni.
Mikor visszaértem bekopogtam Victoriához, majd elintéztem a rokonaim ügyét és biztonságossá tettem a kastélyt. Majd benyitottam szerelmemhez. A fel volt öltözve, fején a törölköző. Kedvesen mosolyogtam rá.
- Ha nem találsz valamit nyugodtan szólj segítek szívesen. - Súgom kedvesen, mikor kiveszi kezemből a hajszárítót. Hát igen Rosale imádta elrejteni a dolgait. Meg mások dolgait is. Egyszer egy hétig kerestem a kedvenc könyvemet miatta.
Ahogy szárította a haját, úgy göndörödött be egyre jobban. Tegnap is göndör volt, de nem ennyire. Mondjuk engem nem zavar, sőt tetszik is, nagyon tetszik. Pontosan olyan, mint ő vad és szeszélyes. De leginkább gyönyörű.
- Nem kell annyit rángatni a hajad. Tökéletes így is. Olyan vadóc, mint amilyen te vagy! - Mondom kivéve kezéből a fésűt, majd magamhoz szorítva. Szemeibe néztem, s szenvedélyesen megcsókoltam.
- Mihez lenne most kedved én gyönyörű kalandorom? Vezesselek körbe, vagy van amit meg akarsz nézni? - Kérdeztem mosolyogva, ahogy kisimítottam arcából a haját, hogy lássam a szemeinek csillogását.

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 11:43

Vicky & Philippe

Néha szívesen belelátnék a fejébe én is. Viszont ezt én nem tudom megcsinálni. Anélkül is érzem, hogy szeret.
- Köszönöm, hogy ezzel egy estémet érdekessé, izgalmassá és szeretetteljessé tetted! - súgtam neki, miközben megcsókoltam.
Arra gondoltam nem lenne szabad együtt aludnunk! Sőt! Nem kellene leterhelnem a magam bajával! Erre ő rám szólt! Érzem, hogy meg akar védeni! De nem kérhetem ezt tőle! Túlságosan is szeretem! Másrészről félek, hogy neki is baja esik. Azt már nem élném túl! Szerintem!
- Dehogy is! Sőt nem kötelességed! - magyarázkodtam hadonászva.
Rettenetesen megijesztettek Philippe szavai miszerint a halott rokonai fel-alá járkálnak a házban. Mi van ha eszük be jut bántani engem? Nem mintha félnék a haláltól! Sosem féltem, de újra boldog vagyok, s most nem jönne jól, ha én is csak szellemként szerethetném tovább őt.
Elküldött fürdeni. Megijesztett, hogy egyedül akar hagyni. Nem akartam egyedül maradni. Attól tartottam, hogy ha egyedül hagy rám fognak támadni.
- Rendben! - mosolyodtam el miközben hagytam, hogy maga felé fordítson.
Megcsókolt és én viszonoztam ezt. Félve, óvatosan körbenézve indultam a fürdő felé. Ekkor valaki megragadta a karomat. Megijedtem, de amint felé fordultam, s láttam, hogy csak Philippe az megnyugodtam. Kezembe nyomott egy gyűrűt. Bólintottam, majd besiettem a fürdőbe.
Miután lezuhanyoztam hajszárítót kerestem volna, de nem találtam. Egy gyönyörű ruha és smink volt rajtam. Fejemen pedig turbánt alkotott a törölköző. Meghallottam, amint kopogtak. Philippe az! Tudom, érzem! Nem akartam, hogy így lásson. Szörnyen festettem.
Azonban ő benyitott, s végül a kezembe nyomta a hajszárítót. Ironikus? Nem! Valóban szörnyen nézek ki! Látom a tükörben! Valahogy nem tesz szebbé. Legalább is én így látom.
- Köszönöm a hajszárítót! - mosolyodtam el és elkezdtem szárítani a hajam.
Ahogy egyre jobban szárad úgy göndörödött szőkés barna hajam. Te jó ég! Olyan lesz a fejem mint egy oroszláné! Vagyis voltaképpen este is hasonló volt, csak nem olyan vad, mint most!
- Jaj ne! - súgtam magam elé.
Próbáltam kifésülni a göndör fürtöket, de nem ment. Talán e jó hajvasaló segítene rajta. Vagyis az sem biztos!

Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 07 Dec. 2014, 00:37

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Folyton elfelejti, hogy könnyen belelátok a fejébe, ha akarok. S mikor úgy érzem nem mond el valamit, akkor mindig belenézek a fejébe. Viszont azt hiszem ez kezd tetszeni neki. Végülis így azt is látom, hogy mit érez irántam, nem is kell mondania.
- Pontosan ez eredetileg erre lett kitalálva. Viszont jó tudni, hogy másra is fel lehet használni. - Mondom mosolyogva. Látom, hogy figyel, én pedig élvezem, hiszen így tudom bámulni azokat a varázslatos szemeit.
Olyan gondolat fordult meg a fejében, amit nem tudtam szó nélkül hagyni. S gyorsan közöltem is vele, hogy nem fogunk külön aludni. Egész életemben kerestem, igaz tudtomon kívül. Most, hogy megtaláltam megvédem és nem fogom elengedni.
- Dehogy nem! - Súgtam szenvedélyesen, mikor váratlan vendégem jött. Kicsit sem örültem neki, hogy látom. Én most élvezni akarom a napot a szerelmemmel, nem fogok a halott rokonaimmal foglalkozni.
Szegény Victoria kicsit félreértette a dolgokat. Nem fogják a rokonok bántani. Egyik se merne velem ujjat húzni, még holtában sem. Márpedig, ha túl közel mennek hozzá, azzal rendesen kihúznák a gyufát. Nem akarom, hogy féjen, jobb ha senki sincs a közelében rajtam kívül.
Elmagyarátam neki, hogy rokonaim innen jó messze vannak és hogy amúgy se szeretik az élők társaságát. De ha kedvük lenne hozzá, én kipenderíteném őket, úgy hogy soha többé ne akarjanak ide jönni.
Elküldtem fürdeni. Lattam rajta, hogy nagyon megijedt. Szegényem, most nagyon sajnálom. Esküszöm derekát fogva fogom végigvezetni a kastélyon, hogy kicsit le tudjam nyugtatni.ert tudom, hogy én képes leszek lenyugtatni.
- Én pedig rohanok hozzád! - Suttogom szenvedélyesen, miközben magam felé fordítom. Majd megcsókoltam. Lassan elengedtem. Figyeltem, ahogy elindul nagyon félt. Elkaptam a kezét.
Még jobban megrettent. De mikor felém fordult megnyugodott. Kezébe nyomtam a gyűrűmet, majd megpusziltam az arcát. Elmosolyodott, amitől meglágyult a szívem. Tekintetemmel követtem, ahogy besiet a fürdőbe.
Én a szobámba sietten. Időben vissza akartam érni. Gyorsan átöltöztem, fekete nadrág és egy félig begombolt fehér ing. Csak itthon, mikor egyedül vagyok szoktam így felöltözni. Viszont mivel most gyorsnak kellett lennem, így nem foglalkoztam az öltözéssel.
Boldogan siettem vissza szerelmemhez. Viszont a szobában Rosalevel találtam magam szemben. Nem igaz, hogy nem tudnak békén hagyni. Bekopogtam Victoriához, majd pillanatok alatt intéztem el véglegesen a szellemügyet. Victoria hangjára lettem figyelmes. Benyitottam a fürdőszobába.
- Megint irónikusan nézel ki szörnyen. Hajszárítót keresel? Nézd itt! Rosale szerette elrejteni a dolgokat. - Mondom a polc egyik eldugottabb részéről előhúzva a hajszárítót. Mosolyogva néztem szemeibe, s azon gondolkodtam, hogy hogyan szereztem egy ilyen gyönyörű nőt magamnak?

Vicky & Philippe

Mindig elfelejtem, hogy belelát a fejembe. Talán nem is kéne ennyit gondolkodnom, buta szőke nőként. De valahol örülök is neki, mivel így tudja mit érzek iránta.
- Szóval eredetileg rémképeket tudsz vele közvetíteni? - érdeklődöm, miközben figyelem az arcát.
Ismét elfelejtkeztem róla, hogy olvas a gondolataimban. Arra gondoltam, hogy nem lenne szabad együtt aludnunk. Nem zaklathatom fel az álmaimmal. Nem lehetek vele ennyire gonosz! Ám ő közölte velem, nem fogunk külön aludni, nem enged el és nem érdeklik azok a szörnyűségek. Vigyázni fog rám és javít az álmomon.
- Nem őrködhetsz örökké fölöttük! - súgtam csendesen hozzábújva.
Váratlan vendége lehetett, mert nem figyelt abban a pillanatban rám. Érdekelt, hogy mi történt. Ezért mikor ismét rám figyelt rákérdeztem ő válaszolt. Megijesztett. A halott rokonai itt mászkálnak a házban és ki tudja mikor támadnak rám! Nem mintha félnék a haláltól, de még túl fiatal és szerelmes vagyok hozzá!
A birtok végén vannak? És nem szeretik az élőket? Kicsit megnyugtatott. Igyekeztem kettőnkre összpontosítani, ahogy tanácsolta. Már nem féltem annyira.
Ám elküldött zuhanyozni. Mi egyedül akar hagyni? Ne! Nem akarom! Még jobban rám ijesztett. Így védtelen maradok és rám támadhatnak könnyűszerrel.
- Rendben! Várni foglak! - csókoltam vissza, ahogy maga felé fordított és megcsókolt.
Körbepillantottam, s félve elindultam a fürdőszoba felé. Valaki elkapta a kezem. Megijedtem. De ahogy arra fordultam Philippe egy gyűrűt nyomott a kezembe. Szavaira bólintottam, majd megpuszilta az arcom. Elmosolyodtam és gyorsan bementem a fürdőbe.
Lezuhanyoztam, majd jól megtörölköztem. Felhúztam a ruhát. Kerestem volna egy hajszárítót, de nem találtam. Viszont sminkkészletet igen. Egy kicsit kipingáltam magam, pont annyira amennyi jól állt.
Leültem a lehajtott ülőkéjű wc-re. A fejemen a törölköző turbánt alkotott. Közben kopogtak. Tudtam, hogy Philippe az. Gyorsan felpattantam.
- Ne gyere be! Szörnyen nézek ki! - szóltam ki aggodalmas hangon.
Újra megpróbáltam megtalálni a hajszárítót, de most vagy nekem szúrja ki a szemem vagy tényleg nincs.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Hiába próbája elrejteni előlem tudom, hogy milyen álmok gyötrik. Tudom, hogy nem akarja, hogy lássam. De mindig tudni fogom. Nem tud nekem hazudni. Ezt meg kell szoknia, ha velem marad, márpedig belem marad ahogy mondja.
- Igézésnek hívják! Arra szoktuk használni, hogy befolyásoljuk az áldozatainkat. De ezt lehet jóra is használni. - Mondom mosolyogva szerelmemnek.
- Felejtsd el! Nem fogunk külön aludni. Nem foglak elengedni sosem. Nem érdekel, hogy milyen szörnyűségeket álmodsz! Itt leszek, hogy megjavítsam az álmaidat. Mert most már vigyázom rád!
Nem érdekel, hogy meg akar tőle kímélni. Szeretem őt és most már kötelességemnek érzem, hogy megnyugtassam, amikor arra van szüksége. Miután felvette a ruhát hátulról karoltam át. Milyen gyönyörű is az én angyalom.
Ekkor nem várt és cseppet sem szívesen látott vendég érkezett. Egy olyan hírrel amit figyelmen kívül akartam hagyni. S ezt gyorsan meg is tettem. Igaz szerelmem rákérdezett, így képtelen voltam elmondani neki. Jobb ha tud róla.
- Messze innen nyugodj meg. A birtok végében egy kriptában. Ritkán járnak erre. Nem szeretik az élőket. Nyugodtan kihagyhatod. Tudnak várni nekik rengeteg idejük van. Ma csak velem és magaddal kell foglalkoznod.
Elküldtem zuhanyozni. Bár látom rajta, hogy nem nagyon örül neki, hogy egyedül akarom hagyni. Nem fogja bántani senki erről kezeskedem, de ő attól még félni fog ezt tudom. Már valahogy nem tesz boldoggá a félelme inkább sajnálom.
- Pillanatokon belül visszaérek. Majd kopogok az ajtón! - Mondom mosolyogva. Majd megfordítottam és megcsókoltam. Mikor elengedtem félve indult meg a fürdő felé. Elkaptam a kezét. Majd a tenyerébe nyomtam a gyűrűm.
- Maradjon nálad, amíg vissza nem jövök, ha nagyon megijednél csak szorítsd meg. Én rögtön itt leszek! Ne aggódj senki sem jön a közeledbe, csak én. - Mondom egy puszit nyomva az arcára.
Megvártam míg bement a fürdőbe, majd kimentem a szobából. Egyenesen a sajátomba mentem. Gyorsan felvettem egy tiszta nadrágot, meg egy fehér inget, amit csak félig gomboltam be. Majd siettem is vissza, de a szobában ott állt előttem Rosale még mielőtt szólni tudtam volna Victoriának.
- Nyugodtan elmehetsz, már itt vagyok! - Mondtam jeges hangon, ahogy elhaladtam mellette és ígéretemhez híven kopogtam az ajtón, majd megálltam előtte.
~ Nagyon aranyosnak tűnik és tényleg szeret téged!~ Hallom unokahúgom hangját. Mit akarsz tőlem?! Hagyj békén! Nem akarok veletek foglalkozni! Végre boldog vagyok! Ti meg a frászt hozzátok rá! Ha sokáig csináljátok bezárlak titeket abba a nyavalyás kriptába!
~Ejnye nem így kell bánni a rokonokkal!~ Kapta fel a vizet Rosale. Mire megvillant a szemem! Azt mondtam hagyj békén! Mert olyat teszek, hogy megemlegeted! Fenyegettem morogva. ~Tudja egyáltalán, hogy nem jó fiú vagy?!~
Tudja! És úgy is szeret! És én is szeretem őt! Most pedig menj, amíg még jókedvemben vagyok. Mondtam fagyos tekintettel, mire morogva eltűnt. Én pedig egy varázslattal tettem szellem biztosság a helyet, hogy ennyivel is megnyugtassam szerelmemet.

Vicky & Philippe

Titkolni próbálom előtte álmaimat, melyek már két éve zaklatnak. Csak most már őt is beleálmodom. Ricardo helyett ő ül a volánnál. Nem akarom, hogy tudjon róla.
- Hogyan csinálod ezt, hogy megmutatsz nekem dolgokat? - érdeklődtem tekintetemet le sem véve arcáról.
Talán jobb lenne, ha nem aludnánk többet együtt, pont a rémálmaim miatt. Nem akarom felzaklatni őt. Túlságosan is szeretem ahhoz, hogy ő most ezzel törődjön.
Ahogy magához húzott, miután felvettem a ruhát oldalra tekintett és arca megváltozott. Láttam, hogy dühös és lát valakit. Egy pillanat erejéig arra néztem, de én nem láttam senkit. Ez egy kicsit megrémisztett.
Mikor újra felém nézett arca megenyhült. Ez megnyugtatott. Megkérdeztem tőle. Elmondta, hogy Rosale volt itt és hogy a családja látni szeretné. Sőt! Engem is elvihetne hozzájuk.
- Mégis hol vannak? - a kíváncsiságomé lett ismét a főszerep - Inkább most kihagynám, ha lehetséges! Valahogy nem vonz akárhol is vannak! - súgtam édesen.
Elküldött zuhanyozni. Ez megijesztett. Nem akartam egyedül maradni, ha a családja holtuk után is itt mászkálnak a házban. Mi van ha megtámadnak vagy tudom is én?
- Rendben van, de kérlek siess vissza hozzám! - súgtam, miközben ő elengedett, maga felé fordított és megcsókolt.
Visszacsókoltam, majd körbepillantva, s félve elindultam a fürdőszoba felé.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Ha akarta, ha nem akkor is látam, hogy milyen álmai voltak. Csak egy pillanatig kellett rá gondolnia. Eldöntöttem, hogy nem fogom hagyni, hogy ilyen álmai legyenek. Soha többé. Nem akarom, hogy rossz legyen neki.
- Mit hogyan? - Kérdeztem vissza, miután beleremegtem szenvedélyes suttogásába. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy én vagyok a legszerencsésebb a világon. Hiszen egy ilyen gyönyörű nő van velem.
- Teljesen igaza lett és örülök neki. - Húztam magamhoz szívem választottját. Sosem voltam még ilyen boldog mint most vele. Azt hittem nem vagyok képes szeretni és tessék itt van egy a nő és egyenesen imádom.
Ekkor hallottam mrg fejemben unokahúgom hangját, aki a nagyapához hívott. De engem nem érdekelnek most a rokonaim, csak Victoriát akarom. Ma csak vele akarok foglalkozni. Ez az első közös napunk, nem fogom hagyni, hogy ez elromoljon.
Elfordultam és szúrós tekintettel néztem Rosalere majd, mikor elment visszafordultam szerelmemhez. Arcvonásaim megenyhültek. Neki nem hagyom, hogy idegesnek van mérgesnek lásson, sőt előtte nem is tudok rá így nézni.
- Semmi baj sincs, csak Rosale. Nagyapa küldte. Régen beszéltem velük és most hisztiznek, hogy itthon vagyok és nem velük foglalkozom. Igaz Rosale mondta, hogy vigyelek téged is. De közöltem vele, hogy az első közösnapunkon nem foglak kitenni a halott rokonaim szeszélyeinek. Hacsak nem akarod te is, amit kétlek!
Mondtam mosolyogva, s kezemet felljebb húzva testén. Belecsókoltam a nyakába. Megint magával ragadott. - Fürödj meg, öltözz át. Mire végzel én itt leszek. Na aggódj itt semmi bajod sem eshet. Szeretlek! - Súgtam szenvedélуesen fülébe, majd lassan elengedtem. S magamhoz fordítva csókoltam meg.

Vicky & Philippe

Az álmaim rettentően zavartak immáron két éve. Rémálmok a balesetről, most Philippe ült mellettem nem Ricardo. S ezek az álmok teljesen kimerítettek.
- Hogyan? - kérdeztem szenvedélyesen suttogva - Visszatérve Rosale-ra mégis igaza lett! - bújtam hozzá.
Végül felpróbáltam a ruhát. Mintha, rám öntötték volna ezt a ruhát. Sőt! Egyszerűen imádtam! Philippe átkarolta a derekam hátulról. Már megint bókol, csak tudnám miért, hiszen mondtam, hogy nem muszáj.
- Ne bókolj annyit! - súgtam szenvedélyesen.
A tükörből láttam, hogy valami történik, de nem akartam közbe vágni. Az arca olyan furcsa lett. És oldalra nézett. Mintha valamit vagy valakit látna. Végül visszafordult hozzám. Arcvonásai megenyhültek.
- Valami baj van? Mi történt? - érdeklődtem arcát figyelve.
Tudtam, hogy baj van, nem tud nekem hazudni! Most már nem! Látom, ha baj van. Tudni akartam, hogy mi az!

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Nem szoktam a családomról beszélni, mert halottról vagy jót vagy semmit. Én pedig általában nem tudtam jót mondani. De szerencsére Victoria se akart többet foglalkozni a családommal. Inkább élveztük egymás társaságát.
Sose voltam még szerelmes, s most ki akarom használni minden pillanatát annak, hogy szeretek és hogy akit szeretek az viszont szeret engem. Felhozta a saját család kérdését. Ha tegnap előtt kérdezi azt mondom hülye, de ma már csak VELE tudom elképzelni ezt a fogalmat.
Hátradőlt, nyújtózkodott, majd felült és átkarolta a nyakamat. Megcsókolt én pedig visszacsókoltam. Kezeim a hátára tapadtak. S hirtelen ledöntöttem az ágyra és újra szenvedélyesen csóloltam meg. Tudtam, hogy tetszik neki, nem is kellett mondania.
- Már hogy ne élvezném egyetlenem?! - Kérdeztem mosolyogva. Jól eset, hogy miattam nevet, pedig nem szeretem, ha rajtam nevetnek. Hiába hisztizik akkor is tudom, hogy tetszik neki. Én pedig ezt szeretem benne, hogy mindig megjátsza magát, ha valami tetszik neki.
Lepedőstől mindensetől kaptam ki az ágyból. Kissebb közjáték után megegyeztünk, hogy rajta marad, amíg fel nem öltözik. Így elindultam vele az emeletre Rosale szobájába. Ahol letettem, s figyeltem, ahogy csodálkozva körülnéz. Tetiszik neki látom rajta.
- Kár, pedig nagyon jó barátnők lettetek volna. Bár ha most élne sikítozva ugrálna örömében. Mindig azt monda, hogy keressek magamnak valakit. Én pedig mindig leoltottam, hogy nekem sose lesz senki. Erre mit ad Isten? Szerelmes vagyok.
Mondtam mosolyogva, miközben szerelmem odament a szekrényhez, s elkezdett ruhákat válogatni. Ki is választotta Rosale egyik kedvencét. Viszont nem akarta felpróbálni. De én tudom, hogy unokahúgom is ugyanígy nyúzná, ha még élne.
Mikor láttam, hogy hasztalan lesz a győzködésem úgy döntöttem itt van az ideje igézni. Magamhoz húztam. Homlokához érintettem a sajátomat. Majd lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam már korom fekete volt.
Megijedt. Szorosabban húztam magamhoz. Hát igen az igézést nem erre taláták ki. Hanem arra, hogy megfagyassza a vért az áldozatban. Végül lehunyta a szemeit és hagyta, hogy megmutassam neki, amit akarok.
- Nagyon ideges voltál. Azt akartam, hogy tudj aludni egy rendeset. De akkor csak a boldogságom érzetét sugároztam az elmédbe. Azt nem tudom mivé alakult át. De remélem nem baj, hogy ilyet csináltam, kedvesem.
Suttogtam miután kinyitottam a szemem, ami már nem fekete volt, hanem a rendes alakját vette fel. Az ő szemei még csukva voltak. Adtam egy puszit az arcára, majd magamhoz öleltem. Annyira szeretem őt.
Beleegyezett, hogy felpróbálja a ruhát. Na igen Rosale mindig ilyen hatással volt az emberekre nem lehetett neki nemet mondani. Én sem tudtam. Bár amíg élt addig én nem nagyon voltam itthon. Akkor volt a vérengző gyilkos korszakom. Csak a halála óta lakom itt, úgy hogy ide jövök haza.
- Egyszerűen lélegzetelállító vagy kedvesem! - Suttogtam hátulról átkarolva derekát, majd megpuszilva a vállát. Olyan, mint egy angyal. Szinte ráöntötték ezt a ruhát. Ha ezt most Rosale látná.
~Látom! Mi lett Philippe csak nem megváltoztál? Nagyapa küldött, régen jártál felénk. Hozhatnád őt is!~ Hallom fejemben unokahúgom hangját. Nélkülöznie kell még egy darabig. Szeretem őt és vele akarok lenni! Mondom kicsit jobban magamhoz szorítva szerelmemet.
~Ennek nagyapa nem fog örülni!~ Hallom fejemben Rosale hangját. Eddig a tükörben néztem szerelmem. Most viszont elfordítottam a fejem, itt csak én látom a szellemeket. Szemem szikrákat szórt. Azt mondtam, hogy vár! Most menj! Most nem akarok mással foglalkozni csak vele!
Amint ezt kimondtam az unokahúgom fejét rázva tűnt el. Visszafordultam Victoriához. Megenyhültek a vonásaik, megint mosolyogtam. Megyszűnt minden ami körülöttem volt, csak ő maradt a boldogságom és a szerelmem iránta.
- Nem akarsz lefürdeni szivem! Akkor utána körbevezetnélek a kastélyon. - Mondtam neki mosolyogva, s megpuszilva az arcát. Nem fogom hagyni, hogy a halott rokonaim elrontsák a tökéletes napomat az én egyetlenemmel.

Vicky & Philippe

Nem akartam tovább firtatni Rosale esetét. Csak élvezni a pillanatot, hogy együtt lehetek a szerelmemmel. Kérdésemre mit gondol a saját családról meglepett a válasza. Ha velem lenne saját család annak örülne. Nem gondoltam, hogy ezt fogja mondani.
Hátradőltem az ágyon, majd felültem, s kezeim átfonták a nyakát. Végül megcsókoltam. Kezei a hátamon kötöttek ki és visszadöntött az ágyba, majd szenvedélyesen megcsókolt. Úgy imádom mikor ezt csinálja velem!
- De ahogy látom élvezed is, mikor ezt csinálod! - nevettem el magam, majd hirtelen felkapott.
Végül megegyeztünk, hogy marad rajtam a lepedő míg fel nem öltözködöm. Így felvitt Rosale szobájába. Mikor letett, s megláttam a gyönyörű szobát az elkápráztatott.
- Kár hogy már nem él! - súgtam, miközben odaléptem a szekrényhez és kutakodni kezdtem.
Rengeteg ruha volt. Szebbnél szebbek. Ki is néztem néhányat, de legjobb egy piros combközépig érő ruhát. Próbált meggyőzni, hogy húzzam fel. Nem akartam. Biztosan szörnyen állna rajtam. Meg hát Rosale ruháit nézegetem, akit Ő el tudott maga mellett viselni. Tovább győzködött, s végül megmutatta.
Szemei koromfeketék lettek, ami kicsit megijesztett. De nem érdekelt, mert a képek a fejéből az enyémbe sugároztak át. Behunytam a szemem, s hagytam, hogy megmutassa, amit szeretne.
- Szóval az álmomban is... - érdeklődtem még mindig csukott szemmel - Rendben! Felpróbálom! - súgtam, miután én is kinyitottam szemeimet.
A lepedő óhatatlanul is lekerült rólam. Így a ruhát gyorsan magamra húztam. Meglepően kényelmes volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz rám.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Szavaimra teljesen elpirult. Láttam rajta, hogy boldoggá teszik a bókjaim. Ez pedig engem vidított fel. Szeretem őt, még sose szerettem senkit, de ő más. Ezt pedig igyekszem a tudtára is adni. A csókjában éreztem, hogy mennyire valósak az érzései. Ez nagyon jól esett.
Szinte sajnáltam, hogy egy ilyen szép pillanatba zavar bele Rosale halálának az esete. Ő volt az egyetlen rokonom, aki életben maradt és megtűrtem magam mellett. De miután meghaltv teljesen egyedül maradtam.
Válaszára csak biccentettem egyet. Nem akarok foglalkozni vele. Most nem. Miközben reggeliztünk Victoriának eszébe jutott valami, de nem mondta ki. Mintha ostobaságnak tartaná. Erre megszóltam, hogy nyugodtan mondja el. Amit meg is tett.
Meglepett a kérdés. Sőt kicsit el is gondolkodtam a válaszon. Szabadkozni kezdett, megint kalimpált a kezeivel, mire mutatóujjammal végigsimítottam az orrán. Olyan puha a bőre, mint a selyem.
- Ennél komolyabb nem is lehetnék kedvesem. - Súgtam mosolyogva, mikor megláttam meglepett arcát. Erre nem számított, hogy én azt mondom, hogy ha vele lenne családom annak örülnék.
Hátradőlt, majd felült és megcsókolt. Meging előjött a gyenge nő erős férfi ellentét köztünk. Kezeim hátára tapadtak, ledöntöttem az ágyra, majd szenvedélyesen, tele érzelemmel megcsókoltam. Egyszerűen nem tudom magam visszafogni.
- De ér bizony! Én sem tudok ellenállni az ajkaid csábító ízének! - Mosolyodom el, miközben felkapom az ágyról. Kicsit viccelődtem vele. Belecsókoltam a nyakába, mire beleremgett.
- Akkor marad! - Mondom mosolyogva. Majd elindulok vele az emeletre egyensen Rosale szobájába. Ahol letettem, ő pedig megcsodálta a helységet. Én pedig figyeltem őt.
- Ez biztos. Rosle szeretett ismerkedni. - Mondtam mosolyogva. Majd elmagyaráztam, hogy hol van a fürdőszoba, majd válaszára bólintottam.
Mikor szerelmem megtalálta Rosale kedvenc piros ruháját, ott termettem mellette, s közöltem vele ezt a tényt, meg hogy hogy használta Rosale. De tudom, hogy rajta meseszépen állna. Ismerem már szerelmem testét, tudom hogyan nézne ki jól.
- Ne butáskodj. Gyönyörű lennél. Legalábn próbáld fel. - Figyeltem a gondolatait, mikor megláttam, hogy nem akarja felpróbálni. - Rosale is örülne, ha felpróbálnád.
Láttam rajta, hogy nem hisz nekem. Mit volt mit tenni magamhoz öleltem. Bal kezem a csípőjén, a jobbal a fejét tartottam. Szenvedélyesen és hosszan megcsókoltam. Egyre édesebb lesz a csókja.
Miután befejeztem még mindig ugyanúgy öleltve, érintettem hozzá homlokom az övéhez. Vettem egy mély levegőt. S hirtelen felpattant a szemem. Komfekete volt mind a kettő. Ajkaim mozogtak.
Szemem előtt leperegtek a képek az unokahúgomról. Ahogy este az álmát vidítottam fel, most úgy mutatom meg neki az unokahúgomat. Mint egy film pörög előtte a mesém. Amint befejeztem lehunytam a szemem, s mikor kinyitottam megint normális volt minden.
- Látod! Mondtam, hogy ő is örülne neki. Vedd fel a ruhát. Látni akarom, hogy nézel ki benne. - Mondom mosolyogva, még mindig magamhoz szorítva a testét.

Vicky & Philippe

Olyan édes, nem tudom gyűlölni! Sőt! Egyre jobban szeretem. Szavai hallatán teljesen elpirultam. Imádom a bókjait. Ahogy megcsókoltam, abban benne volt minden érzelmem. Nem tudom tagadni! Az igazság az, hogy nem is akarom! Meg akarom mutatni neki, hogy mit jelent a számomra.
Rettentően fiatalon halt meg. Szegény lány. Sajnáltam, mert azért huszonnyolc évesen szívrohamban elhalálozni nem a legjobb dolog.
- Valóban! Nagyon fiatal volt! - szóltam kedvesen.
Reggeli közben eszembe jutott valami, mikor rá akartam kérdezni, s nyitottam a számat úgy döntöttem inkább nem. Erre Ő rám szólt. Végül mégis csak megkérdeztem. Láttam rajta, hogy gondolkodik.
- Ne haragudj! Ostoba kérdés volt! - kezdtem el hadonászni, miközben mutatóujjával végigsimított az orromon - Komolyan? - kérdeztem vissza döbbenten.
Mikor hátra dőlök, majd felülök és megcsókolom megint előjött az én gyönge nő, ő pedig erős férfi szituáció. Elmosolyodom, miközben egy szenvedélyes csók csattan el kettőnk között.
- Ez nem ér! - súgtam édesen szenvedélyesen - Nem akarok én ellenállni ezeknek a mézédes csókoknak!
Felkapott lepedőstől. Nem tetszett? Rögtön dühös lettem, majd folytatta. Imádta. Merlinre mégsem vagyok dühös rá. Belecsókolt a nyakamba. Beleremegtem. Úgy szeretem, mikor ezt csinálja.
- Maradjon inkább! - súgtam mosolyogva.
Ahogy felértünk megcsodáltam a szobát. Egyszerűen gyönyörű volt. Nagyon tetszett. Jó ízlésre vall. Nagyon jó ember lehetett Rosale. Biztosan kedveltük volna egymást.
- Biztosan kedveltem volna! - majd abba az irányba néztem ahol mondta a fürdőt - Köszönöm! - mosolyodtam el.
Egy gyönyörű piros ruhát szemeltem ki. Hirtelen Philippe ott termett mellettem, s elmondta milyen szörnyen nézett ki benne az unokahúga, mikor felvette hozzá azt a fekete nadrágot.
- Szerintem én is szörnyen néznék ki benne! - mentegetőztem.
Pedig az a ruha rettentően tetszett. Meg nem akartam felpróbálgatni azokat. Hogy nézne ki. Pedig amiket kiválasztottam mind gyönyörű volt.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

A szobába vittem a reggelit. Nem tudom, hogyan kell bánni a nőkkel, de valahogy éreztem, hogy örülni fog neki. Hiába mondja, hogy ne szolgáljam ki, egyszerűen nem megy. Ő az első, akivel ezt teszem és fogalmam sincs miért, de jól esik.
Rossz irányba kutakodott után, de olyan édes volt, ahogy csukott szemmel keresett, hogy muszály volt elmosolyodnom. Kinyitotta a szemét és felült, mire lecsúszott róla a lepedő. Merlinre ez a nő szebb, mint Aphrodité! Miután végignéztem visszahúzta a lepedőt.
- Sajnálom szerelmem, de nem fog menni. Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne bókoljak, egy ilyen gyönyörűségnek. - Mondom mosolyogva. S tudom, hogy annak ellenére, amit mond szereti, ha bókolok neki. Megcsókolt és átölelt.
- Huszonnyolc! Nagyon fiatal volt. - Válaszoltam, minden érzelem nélkül. A reggeli az ágyra került és szerelmem ellezdte enni. Látom rajta, hogy jól esik neki. Csak nem volt felesleges megcsinálni.
Intett, hogy csússzal beljebb az ágyon, amit meg is tettem. Miközben evett nekem is adott pár falatot a számba. Na az ilyen együtt étkezéseket meg tudnám szokni. Nagyon, de nagyon könnyen. Márcsak azért is mert jó, ha velem van.
Mikor közöltem vele, hogy mondja el mit akart tudni. Bele is kezdett. Hülyeséget? Mi lehet hülyeség, amit egy ilyen okos fejecske talál ki? A kérdésen egy pillanatra meglepődtem. Saját... család? Nekem már régen nincsen családom.
- Őszinte leszek... A család fogalma azóta nem fordult meg a fejemben komoly témaként, mióta én megöltem a sajátom. De... - Elmosolyodtam, s közel hajoltam arcához, majd jobb kezem mutatóujjával megsimítottam az orrát. - Örülnék egy saját családnak, ha az veled lenne...
Láttam rajta, hogy ízlik neki a fősztöm. De nem éhes. Én se szoktam az lenni reggel. Hátradől az ágyon, majd nyújtózkodik egyet. Felült és átkarolta a nyakamat. Kezeim hátára tapadtak és ledöntöttem az ágyra, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
- Én megy egy erős férfi. Mi következik ebből? Hogy esélyed sincs ellenálni a csókjaimnak! - Súgtam mosolyogva, ajkaimat az övéi felett tartva alig pár miliméterre. Majd újra megcsókoltam.
Egyetlen igével küldtem a tányérokat a konyhába, majd kimásztam az ágyból. Következő pillanatban, már felkaptam Victoriát lepedőstől együtt. Látom a gondolatain, hogy imádja, mikor ezt csinálom. Én meg imádom csinálni.
- Nem tetszett! Hanem imádtam amit láttam, de gondoltam nem szívesen mászkálsz egy szál semmiben, egyetlenem. De ha akarod, akkor leveszem a lepedőt. - Mondtam a nyakába csókolva, ahogy átkarolta a nyakamat.
- Nagy a hely, de nem olyan bonyolult, hogy eltévedj. Ha meg mégis, csak kiáltanod kell és én megtalállak téged! - Suttogtam nevetve ahogy elindultam unokahúgom szobája felé.
Amint beléptem letettem szerelmem, akik csodálkozva nézett körbe. - Örülne, ha tudná, hogy tetszik. Mindig szerette boldoggá tenni az embereket. Kicsinek rengeteget játszottam vele.
Mondtam mosolyogva figyelve, ahogy Victoria megindul a polc felé. - Ott oldalt az az ajtó egy fürdőszobába visz. Ha az megfelel. Majd addig én is felöltözöm, amíg te lezuhanyzol.
Mivel azt akarta, hogy maradjak így benn is maradtam, s figyeltem, ahogy válogatja a ruhákat. Hát igen Rosale nagy gyűjtő volt. De megvoltak a kedvencei, amiket a világ összes kincséért sem adott volna el.
- Ez volt az egyik kedvence. Bár bevallom, hogy borzalmasan nézett ki benne, mikor felvette hozzá azt a fekete nadrágot ott. - Mutattam a szekrény ajtón lógó nadrágra, mikor észrevettem, hogy szerelmem egy piros ruhát nézeget.
- Biztos vagyok benne, hogy gyönyörűen festene rajtad! Próbáld fel csak nyugodtan azt amelyiket szeretnéd, eldöntheted azután is, hogy melyiket veszed fel. - Mondtam megsimítva az arcát.

Vicky & Philippe

Behozta a reggelit! Milyen édes! Imádom! Bár nem szeretem, hogy kiszolgálnak, miért is hazudok? Imádom, ha kiszolgálnak, de vele nem lehetek ilyen, Miután rossz irányban kutakodtam utána kinyitottam szemeim és felültem. Óhatatlanul lecsúszott rólam a lepedő, amit miután Philippe jól megnézte testem visszahúztam.
- Ne bókolj már annyit! Még a végén a fülemtől a talpamig belepirulok! - mosolyodtam el.
Az igazság az, hogy imádtam, ahogy bókol. Végre nőnek érezhettem magam. Megcsókoltam és átöleltem.
- Hány éves volt? - érdeklődtem kedvesen.
Majd a reggelinket az ágyra helyeztem. Mutattam neki, hogy csússzon beljebb az ágyon, majd miközben majszolgattam etettem őt is néhány falattal.
- Csak egy hülyeség jutott az eszembe! - szóltam, majd folytattam - Mit gondolsz a saját családról? - érdeklődtem.
Nem tudom milyen reakciót váltana ki, ha mégis azt mondom, hogy semmi szóval inkább kérdeztem, mint nem. Rettentően ízlett a reggeli, de valahogy nem kívántam többet pár falatnál.
Elmosolyodtam, s egy pillanatra visszadőltem az ágyba. Nyújtóztam egy nagyot, majd felültem és átkaroltam a nyakát. Hirtelen a hátamon kötöttek ki kezei, s visszadöntött az ágyra, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- Hé! Ez nem ér! - súgtam, miközben visszacsókoltam ugyanolyan szenvedéllyel - Én egy gyenge nő vagyok! - mosolyogtam bele a csókba.
Egyetlen pillanat alatt eltűntek a tálak a szobából, majd ő felállt, s máris a karjaiban találtam magam lepedőstől együtt. Merlinre! De imádom ezt! Átkaroltam nyakát, miközben szavaira elmosolyodtam.
- Talán nem tetszett, amit láttál? - érdeklődtem mosolyogva - Már alig várom, hogy láthassam. Bár lehet el fogok tévedni egy párszor, mert gondolom nem kicsi!
Elindultunk felfelé. A szobába lépve letett. Wow! Óriási szoba, gyönyörűen berendezve. Mit ne mondjak valakinek nagyon jó ízlése van! Sőt! Pont összhangban vannak a színek is.
- Gyönyörű! - súgtam, miközben csodálkozva végigfutottam a szobán - Maradj kérlek! Csak lezuhanyoznék, ha választottam! - mondtam, s azonnal a szekrényhez léptem.
Kutakodni kezdtem benne. Rengeteg ruhája volt Rosale-nak és mind olyan gyönyörű! Ha most élne kezet fognék vele és gratulálnék ehhez a gyűjteményhez. Találtam pár ruhát, ami nagyon megtetszett. Azokat ki is szedegettem. Legjobban egy vörös combközépig érő ruha tetszett, melynek spagettipántja volt. Egy darabig azt nézegettem.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Behoztam a frissen elkészített reggelit. Majd felébresztettem szerelmemet. Aki elkezdett keresni, csak kicsit, nagyon rossz irányban. Mire kinyitotta a szemét és felült. A lepedő lecsúszott én pedig végignéztem rajta, majd szemeit figyeltem.
- De olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni téged egyetlenem. - Válaszolom mosolyogva. Megcsókolt, s átölelt. Élveztem minden pillanatát. Az első olyan alkalmat az életben, hogy élvezem, hogy valakivel együtt vagyok egy légtérben.
- Ahogy szeretnéd hercegnőm! - Mondtam mosolyogva, s hagytam, hogy kiszabaduljon karjaimból és a reggelink után nyúljon. Ha már nekem nem szabad odaadnom neki.
- Rendben van, akkor majd megmutatom a volt szobáját. Igen, meghalt! De kivételesen nem én öltem meg. Rosale természetes halált halt. Már amennyire a szívrohamot annak lehet nevezni.
Lehet, hogy azt gondolja, hogy megbánt, amiért róla kérdez, de ez nem így van. Számomra már rég nem jelent semmit mások halála. Még a saját csaladtagjaimé se. Bár ha mondjuk ő halna meg, az biztosan felzaklatna.
- Mit szeretnél kérdezni? És nehogy azt mondd, hogy semmit. Láttam, hogy akarsz valamit, csak nem tudom mit! - Mondom mutatóujjammal megsimogatva az orrát, majd az arca vonalát végigsimítottam.
Magához vette a reggelit és az ágy végébe tette. Intett, hogy húzódjak beljebb, amit meg is tettem. Közben elkezdett enni, s az én számba is adott néhány falatot. Folyamatosan mosolyogtam. Boldog voltam mellette. Azt hiszem utoljára akkor mosolyogtam ennyit, mikor nagyapa közölte, hogy a családomban öröklődik a nekromanciára való hajlam.
- Köszönöm. Igyekeztem finomat csinálni. - Súgtam vissza, miközben figyeltem, ahogy kinyújtózik, majd felül és átkarolja a nyakamat. Megremegtem, de folyamatosan csillogó szemén tartottam a tekintetem.
Hirtelen kezeim a hátán kötnek ki, s az ágyra döntve szenvedélyesen megcsókolom. Amint befejeztem. Egyetlen igével kiküldöm a tálakat a konyhába. Felállok az ágyról, majd lepedőstől ölbeveszem szerelmemet.
- Csak hogy véletlen se essen le a lepedő! - Mosolyodom el. - Akkor most megmutatom neked Rosale szobáját, aztán ha felöltöztél, akkor körbevezetlek a kastélyon és a birtokon is. - Mondom megindulva az emeleti szoba felé. Gyorsan haladok és folyamatosan az arcát figyelem. Unokahúgom szobájába lépve leteszem.
- Innentől tiéd a terep. Nem értek a női ruhákhoz. Kimenjek, amíg keresgélsz, vagy maradjak inkább? - Kérdezem mosolyogva, ahogy végignézek az én földreszállt angyalomon.

Vicky & Philippe

Jól éreztem a kávé illatát. Elmosolyodtam, s keresni kezdtem csukott szemmel. Teljesen rossz irányban. Kinyitottam a szemeim és felültem. A lepedő lecsúszott rólam így szabaddá vált egy-két részem. Láttam, hogy megakadt a szeme rajtam, de mégis visszahúztam a lepedőt.
- Mondtam, hogy megcsinálom! - súgtam, miközben megcsókoltam.
Ő visszacsókolt én átöleltem őt. Élveztem ezt az együttlétet. Újra elmosolyodtam. Felpillantottam rá.
- Itt óhajtom megreggelizni, de meg ne próbáld ideadni! - magyaráztam, miközben kibontakoztam karjaiból, s a reggeliért nyúltam - Természetesen megnézem őket! Talán találok benne valami szépet! - magyaráztam - Ő is meghalt? - kérdeztem végül.
Lehet nem a legjobbkor kérdezem vagy éppen nem akar rá válaszolni. Vissza akartam szívni, de már nem lehetett. Egy pillanatra elgondolkodtam. Tudom még csak egy napja ismerjük egymást és...épp nyitottam volna a szám, hogy rákérdezzek, de végül nem tettem meg.
Mikor a kezemben volt a reggeli letettem az ágy végébe. Mutattam Philippe-nek, hogy húzódjon bentebb az ágyon. Közben néhány falatot a szájába adtam. Közben én is majszolgattam.
- Jól sikerült ez a reggeli! - suttogtam fülébe szenvedélyesen.
Elmosolyodtam, s egy pillanatra visszadőltem az ágyba. Nyújtóztam egy nagyot, majd felültem és átkaroltam a nyakát.

» Philippe Noir
» Philippe & Victoria
» Philippe & Victoria - Bed omen or something like this
» Daiyu & Philippe
» A két gyönyörű angyalka - Philippe & Vicky