Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Hétf. 01 Dec. 2014, 11:48
Vicky & Philippe
Elmélyült vitatkozásomból saját magammal egy hang zökkentett ki, amelynek tulajdonosa abban a pillanatban be is lépett a fürdőszoba ajtaján. - Igen minden rendben! Nincs baj! - súgtam kedvesen, miközben hozzábújtam. Voltaképpen minek is hazudozom én neki? Úgyis rájön, hogy csak hazugság volt. Meg amúgy is...Szeretem és nem kéne hazudnom neki. Végigsimította arcom, majd hirtelen felkapott, s visszavitt a szobába. Leültetett az ágyra. Végig nézett rajtam, majd mellém ült, s magához húzott. Megnyugtatott a közelsége. Olyan jó érzés volt. Felemelte az állam, a szemembe nézett. Elmosolyodtam. Beletúrt a hajamban. Megsimítottam az arcát, majd megcsókoltam a nyakát. Hihetetlen! Teljesen beleszerettem. Olyan édes! Képtelen vagyok itt hagyni! Bármi is zavar! - Csupán a múltam! - súgtam - Tudom felejtsem el, csak nem könnyű! - feleltem. Valahogy már nem volt bennem kétely felé. Játszi könnyedséggel tudtam benne bízni. Pedig a kezdet kezdetén teljesen átvette felettem az uralmat. Akkor nem tudtam volna. Most már viszont igen. - Ne is törődj ezzel a buta fejemmel! - súgtam édesen átkarolva. Élveztem a társaságát. Minél többet voltunk együtt én annál jobban. Merlin szerelmére ez a pasi egy átok, de ugyanakkor egy ajándék is. Inkább ajándék számomra. Megcsókoltam szenvedélyesen.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Hétf. 01 Dec. 2014, 10:19
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel
Kezdek lenyugodni. Már nem zihálok annyira, csak élvezem, hogy ezt a nőt tarthatom a karomban. Mikor felveti, hogy el akar menni, gyorsan tudtára adom a tényt, miszerint bármikor belefothat egy nekromantába és az nem fogja elengedni. - Tudok egy két dolgot az éjszakáról kedvesem! - Mondom belecsókolva a fülébe. Olyan édes a hangja, ahogy szenvedélyesen suttog. Elveszi az eszemet, pont mikor visszatérne a rendes. Mikor elengedem maga köré csavar egy lepedőt, amit felkapott a kanapéról. Meg se szólalok azt vesz el, amit akar. Ajkamba harapva figyeltem, legszívesebben megint nekiugranék, de visszafogom magamat. Ennyi lovagiasság szorult belém. Közöltem vele, hogy nem olvasok a gondolataiban. Persze tudnék, csak nem akarok. Így sokkal csábítóbb a nőszemély. Nyakába csókolok, mire ő megremeg. Elmosolyodik és én is mosolygom. Majd megcsókol, amit szevedélyesen viszonzok. - Ne vártass soká! - Súgtam vissza, miután megremegtem a szenvedélyes hangjától. Vágyakozó szemmel néztem utána, ahogy eltűnt az ajtó mögött. Eldőltem az ágyon és a plafont bámultam. - Philippe Noir, hogy a fenébe lehetsz szerelmes? Itt valami nincs rendben. De egyszerűen megbolondít, a jelenléte. Elbűvöl és magával ragad. - Mondom magamnak fennhangon. Lehunyom a szemem, de csak őt látom magam előtt. Ez így nem lesz rendben. Igyekszem egy gyilkosság képét feleleveníteni, de nem megy. Folyton visszakanyarodok a ma estéhez és a szenvedélyhez, ami a nőhöz fűz. Lassan telt az idő és egyre világosabb volt számomra, hogy akárhogy is ellenkezek az ösztöneim akarják a lányt, én pedig hallgatok az ösztöneimre. Akkor most miért is nem fogadom el, hogy szeretem? Mert azt hittem erre nem is vagyok képes, de sikerült, beleszerettem. Mivel már kezdett zavarni, hogy nincs mellettem, hogy elterelje a figyelmem ezért magamra terítettem egy másik lepedőt, majd utána mentem. Pont ahogy igértem neki. Gyorsan szedtem a lábaim az ismerős házban. Ahogy egyre közelebb értem hallottam a hangját. Vitatkozott magával. Valami józan észt emlegetett. Meg... itt meghökkentem, engem. Mi lehet a baja? Megbántottam volna valamivel? Nem hiszem, de biztos, hogy valami nincsen rendben. - Victoria? Jól vagy? Hallottam, hogy valami nagyon aggaszt... Gyere mondd el nekem mi az! Kérlek! - Mondtam, ahogy benyitottam az ajtón majd odamentem hozzá. Végig simítottam az arcán. Máris elterelte a gondolataim a problémáról, hogy nem tudom, hogyan szerethettem belé. - A beszélgetésre van sokkal jobb hely is a mozsdónál kedvesem. - Súgtam szenvedélyesen fülébe, miközben óvatosan az ölembe vettem. Majd visszasétáltam a szobába. Az ágyra ültettem le, s végig néztem. Olyan gyönyörű... Még életemben nem láttam ilyen szépséget. Mellé ültem, magamhoz húztam, majd állát felemelve néztem a szemébe. Hajába túrtam, meg akartam csókolni, de visszafogtam magam. - Mondd el mi bánt? Megbízhatsz bennem. Tudom semmi okod nincs rá, hogy higgy nekem, de... Még soha sem éretem ilyet senki iránt, mint amit most irántad érzek Victoria. Én egyszerűen... Nem mondtam ki, valahogy nem tudom kimondani. Helyette inkább megcsókoltam. Így nem éreztem magam olyan furcsán. Pedig tudom, hogy valami nincsen rendben velem, sőt azt is, hogy mi nincs. Egy nekromanta beleszeretett az áldozatába. /font>
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Hétf. 01 Dec. 2014, 02:04
Vicky & Philippe
Végre kaptam levegőt. Már nem ziháltam annyira. Kicsit lenyugodott testem. Szavai elgondolkodtattak. Igaza van! Mi van ha újra összefutok egy nekromantával? Az nem biztos, hogy megkegyelmez. Sőt! Hűvös van kint! - Ebben igazad van! - súgtam szenvedélyesen a fülébe. Akkor sem maradhatok a közelében! Vajon mi járhat a fejében? Gondoltam, s arcomon az tükröződött le, mintha megpróbálnék a gondolataiban olvasni. Pedig ez nem így van. Mikor elenged magam köré csavarok egy a kanapén talált lepedőt. Nem mintha láttam volna bárkit is kettőnkön kívül a házban. Sose lehet tudni mikor ugrik ki az ágy alól egy mumus vagy a szomszédos szobából mikor szállingózik át egy szellem. Nem tud olvasni a gondolataimban? Érdekes! Mi történhetett? Belecsókolt a nyakamba. Én beleremegtem és elmosolyodtam. Végül megcsókoltam. - Hamarosan érkezem! - súgtam szenvedélyesen a fülébe. Kiléptem az ajtón. Tehát jobbra és ott lesz a harmadik ajtó. Rendben azt hiszem megtaláltam. Út közben elbámészkodtam a hatalmas folyosón, majd mikor a fürdőbe érkezve azt is jól megbámultam. Ehhez a kastélyhoz képest az én lakásom egy putri! Miután elvégeztem a dolgom fel, s alá kezdtem járkálni. Kicsit ideges voltam. Azon aggódtam, hogy mit tegyek. Az érzéseim nem lehetnek valóságosak. - Vicky! Nem lehetsz szerelmes! - magyaráztam - Nem és nem! Már megszívtad! A családod is tönkrement! Nem tudom mennyi idő telhetett el, de azt hiszem elég sok. Én még mindig magammal vitatkoztam Philipről, az érzelmeimről és a józan eszemről
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Hétf. 01 Dec. 2014, 01:44
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel +18
Próbált szavadulmi, de nem hagytam. Addig nem amíg én ki nem évezkedem magam, s el nem érem a tetőpontot. Ő nem szól csak sikongat és csókolja a nyakamat és a vállamat. A lábai és a csípője is remgett már, de ez engem nem tarott vissza abban, hogy folytassam. Hamarosan vége lett szenvedélyes szeretkezésünknek. Belecsókoltam a nyakába, mire ő megremegett. Majd még egy utolsót toltam neki. Megéreztem a fájdalmát, de nem érdekelt, ez már nekem is fájt, de a gyönyörért mindent. Zihálva öleltem magamhoz. Szemeit néztem, azt az elbűvölő szempárt. Egyszerre mosolyodtunk el. Megcsókoltam, ő pedig viszonozta a csókot. Átölelte a derekamat. Én pedig a vállait és a derekát öleltem. Itt lenne az ideje pihenni egy kicsit. - Pihenjünk... - Ziháltam, mosolyogva. Majd megcsókoltam, ő beleremegett. Olyan édes, mikor remeg. Teljsen magamhoz szorítottam, még így is jó volt tartani. Megéreztem a félelmét, de okát nem tudtam, hiszen a szeretkezés alatt elmaradt a gondolatolvasás. - Ugye nem gondolod, hogy elengedlek egyedül. Későre jár már és nem minden nekromanta olyan, mint én. - Nem mind szeret bele a kiszemelt áldozatba! Toldom meg ennyivel a gondolatot. Ezzel magamat is megleptem. Akaratlanul tettem hozzá. De az ilyen akaratlan dolgok a legigazibbak. Ilyen akaratlan volt az első gyilkosságom is. Márpedig ez azt jelenti, hogy tényleg belészerettem. Folyamatosan az arcát figyelem. Teljesen elbűvölt. Fogalmam sincs mit gondol most, csak azt tudom, hogy én azt gondolom, hogy nehezebb lenne tőle megválnom, mint eddig bárkitől ezen a földön. - Kimész az ajtón jobbra fordulsz és ott a harmadik ajtó! Siess vissza, ha sokáig elmaradsz megnézem élsz-e még. Mellesleg tudtad, hogy sokkal vonzóbb vagy, ha fogalmam sincsen róla, hogy min jár az eszed! Mert az vagy. - Belecsókolok a nyakába. - Siess vissza! Engedem el mosolyogva. Ajkamba harapva figyelem, ahogy távozik a szobából. Merlin szerelmére ez a nő lélegzetelállító és akkor gyengén fejeztem ki magamat. Sokkal jobb, mint lélegzetelállító. Azt hiszem ez már egy tény. Én teljesen megőrültem. Sose voltam képes semmilyen érzelemre sem. Most összefekszem egy boszorkánnyal, akinek a szemei elkápráztatnak, akinek a hangja a legszebb muzsika, akinek a csókja maga a Kánaán. Szerelmes lettem. Én! Ilyen nincs, ez csak valami vicc! Ez biztosan az.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Hétf. 01 Dec. 2014, 00:51
Vicky & Philippe
Mikor szabadulni próbáltam nem hagyta abba. Folytatta, míg ő maga is ki nem elégült. Nem szóltam. Hagytam. A lábaim és a csípőm remegtek. Én sikoltoztam, de nem is kicsit. Csókoltam a vállát és a nyakát csakhogy kicsit halkabb legyek. Kevés sikerrel Mikor abba maradt a fülledt szeretkezésünk belecsókolt a nyakamba. Beleremegtem. Utoljára egy erőset lökött rajtam. Au! Ez megint fájt! De nem szóltam semmit. Ziháltunk mind a ketten, miközben átölelt. A szemeimbe nézett. Egyszerre mosolyodtunk el. Megcsókolt, én pedig viszonoztam. Kezeimmel átkaroltam a derekát. Pihenni szeretne. Azt hiszem rám is rám férne! Alig kaptam levegőt. Csak fújtattam. De ő is. - Most...én...pihenjünk! - súgtam zihálva, miközben beleremegtem a csókjába. Azt hiszem most már kijelenthetem, hogy nem vonzódom hozzá, egyáltalán nem! Most már teljes egészében beleszerettem. Ez egy kicsit megrémisztett. - Azt hiszem ideje lenne mennem! Késő van már! - súgtam kislányos zavaromban, s próbáltam alóla kiszabadulni. Nem ment. Túlságosan kimerített ez a szeretkezés. Ugyanakkor valami azt súgta maradjak. Vagyis tulajdonképpen saját magammal vitatkozom. Egyik énem mindenáron azt akarja, hogy maradjak. A másik viszont...El kell mennem! Le sem vettem róla a szemem. Folyamatosan őt néztem. Rájöttem mindent kiolvasott a gondolataimból. Hogy lehetek ennyire szőke? Mindig elfelejtem, hogy a gondolataimban mászkál... - Kérlek eressz el! Ki kell mennem! - szóltam még mindig zihálva - Apropó merre találom a mosdót? - érdeklődtem még mindig őt figyelve. Ahogy fürkésztem arcát rájöttem! Igen! Beleszerettem! Nem nem lehet! Próbáltam elhessegetni a gondolatot. Nem szabad!
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Hétf. 01 Dec. 2014, 00:27
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel +18
Észvesztő forróság van körülöttünk. Hirtelen megfordulok vele, s kicsusszanok testéből. Combjait kezdem el csókolgatni, kezemmel pedig nőiességét izgattam. Hogy minél magasabb fokú élvezetben részesítsem. Hasára fordítottam. Végigsimítottam a hátán. Neki nem tetszett annyira ez a felállás, mint nekem. Kapkodta a levegőt, de engem ez nem érdekelt. Lassan végig csókoltam a hátán. S férfiasságom a fenekéhez nyomtam. Megint elöntött a vágy, hogy bennem legyen. Ennek a vágynak pedig eleget kellett tenni. Egyetlen mozdulattal fordítottam meg, majd fordítottam magamra. Lábait a derekam mellé rendeztem, mire ő körbe font vele engem. Elmosolyodtam, de még mindig kapkodtam a levegőt. Két kézzel fogtam meg csípőjét, s óvatosan rátoltam a nőiességét legbecsesebb testrészemre. Ő felsikoltott az élvezettől én egy nyögés és egy ordítás keverékének hangját adtam ki magamból az élvezet hatására. Nyakamat karolta. Kicsit távolabb eresztettem magamtól. De folyamatosan mozogtam benne, hogy az alap ritmus meglegyen. Végig nyaltam a melleit, majd a nyakát és az ajakit is. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az álla alá csókoltam. Majd ajkait is szenvedélyes mély csókkal illettem. Közben egy erősebbet rátottam rajta. Felsikított a csók közben. Éreztem, hogy fájt neki, de nem szólta meg. Csak tovább hagyta, hogy csináljam. Így benne maradtam és folyamatosan toltam neki Kapaszkodott belém, miközben a nyakamat csókolgatta, s szenvedélyesen sikongatott. Elérte a tetőpontot. De én még nem. Ő most egy ideig ezen a ponton fog maradni, arról tenni fogok. Remegett a lába és a csípője, ahogy dolgoztam a testében. Még mindig egyre hevesebb lettem. Egészen addig, amíg megint nem rátottam rajta egy nagyot, s nem éreztem, hogy valami miatt megkönnyebbültem. Én is remegni kezdtem, ahogy magamhoz szorítottam a nőt, aki leggyengébb részem fogadta magába. Még nyomtam rajta párat, majd elfeküdtem vele az ágyon. Ő került alulra. Nyakába csókoltam, majd még egyszer szenvedélyesen és hatalmas erővel nyomtam neki tövig férfiasságomat. Felkiáltottam, majd lassan érzékien csusszantam ki belőle. Zihálva öleltem magamhoz, hogy ágyékaink összeérjenek. Szemeibe néztem, azokba a káprázatos szemekbe. Elmosolyodtam, majd lágy csókot leheltem ajkaira. Egyik kezem vállát ölelte, a másik a derekát. - Azt hiszem éppen itt az ideje, hogy pihenjünk egyet! De úgy lesz, ahogy te szeretnéd! - Jelentem ki levegő után kapkodva, miközben a nyakába csókolok. Simogatom a hátát és nem engedem, hogy távolabb kerüljön tőlem.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 30 Nov. 2014, 23:43
Vicky & Philippe
Rettentő melegem van! Hirtelen Philippe megfordult velem. Kicsusszant belőlem, s egy pillanattal később már a combom csókolta, miközben birizgálta leggyengébb pontomat. Micsoda kényeztetés! El tudnám viselni egész életemben! Hirtelen a hasamra fordított. Kicsit nagyon meglepődtem! Inkább lettem volna felé fordulva, s arcát fürkészve. Ziháltam. Vagyis alig kaptam levegőt. Végigcsókolta a hátam. Olyan gyengéd volt! Mikor a férfiassága hozzám ért visszafordított. Mire észbe kaptam a lábaim a csípője körül vannak. Megfogta csípőmet, s rátolt a leggyengébb pontjára. Felsikoltottam, miközben átkaroltam a nyakát. Felnyögött vagyis ez már inkább ordítás volt. Kicsit eleresztett. Minden érintésébe, s csókjába beleremegtem. Még a nyalásba is. Csókjára szenvedéllyel válaszoltam, miközben éreztem, hogy erősen megránt. Ekkor ismét felsikoltottam a csók ellenére is. Kicsit fájt, de nem érdekelt. Összehúztam szemöldökömet. Teljesen bennem volt. Számomra ez a lényeg. Szerettem volna, hogy minél élvezetesebb legyen, mind neki, mind pedig nekem. Kapaszkodtam belé, miközben csókolgattam a nyakát és nyögdécselve sikoltoztam. Azt hiszem a csúcsra értem. Nem bírtam magammal. Menekíteni próbáltam leggyengébb pontomat, de nem ment. Lábaim és csípőm remegett, ahogyan Philippe dolgozott bennem.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 30 Nov. 2014, 22:51
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel
Kimelegedtem és minden egyes csókjába beleremegtem. Élveztem, hogy velem van. Pedig még sose élveztem a nők társaságát, de Victoria más, már kezdetben felkeltette a figyelmem. S hamar el is csavarta a fejemet. Fordultam vele, így ő került felülre. A hátát karmolásztam, egy kicsit elhúzódott, de hamar vissza is engedett. Hagytam neki, hogy azt tegye velem, amit akar. Hadd élvezze ki, hogy velem van. Egyre hevesebben mozgott rajtam, s én is egyre hevesebben toltam magam belé. Sikoltozott, é pedig hangosan nyögtem. Elkezdte a mellkasomat, majd a vállam és a nyakam is csókolgatni, mindbe beleremegtem. Két tenyeremet ragadta meg. Fejem fölött szorított az ágyra. Egyre hevesebb volt. A fülemet csókolta, majd a nyakamat. Szinte nem is vett levegőt, csak fújta ki, ahogy én is, hiszen kényeztetésével az egekbe emelte a gyönyörömet. Csípőink már maguktól mozogtak. Már maguk irányították, hogy hogyan érintkezzünk egymással. Victoria belemarkolt a kezembe, mire én rázártam kezeim az övére. Fülemet hatapdálta. Én pedig szenvedélyesen nyögtem. Újabb sikoltálsban tört ki. Majd a mellkasomat kezdte el csókolgatni, s közben szenvedélyesen nyögdécselt. Egyszerűen egyikünk sem bírta abbahagyni a mozgást. Egyre hevesebbek és hevedebbek lettünk. Megvillant a szemem. Magam alá fordítottam, egy pillanatvalatt csusszantam ki belőle, s kerültem le a nőiességéhez. Combjainak belső felét csókolgattam, miközben kezem a leggyengébb pontjával babrált. Éreztem, hogy mennyire vágyom rá. Hasára fordítottam, s kezemmel végigsimítottam rajta. Zihált, tudtam hogy inkább fordítva lenne. De nem hagyom. Végig csókoltam hátá, s közben éreztem, ahogy férfiasságom a hátsó feléhez szorul. Megint elöntött a vágy, hogy benne legyek. Visszafordítottam és megint ülőhelyzetbe kaptam, hogy megint teljesen rásimuljon a legbecsesebb részemre. Most én is majdnem elsikoltottam magamat. Derekam köré helyeztem lábait, majd fenekét fogva toltam magamra, egyre egyre mélyebbre. Mikor olyan mélyen értem belé, hogy elakadt a lélegzetem hangosan nyögtem fel, minek a fele már ordítás volt. Felső testét távolabb engedtem magamtól, de folyamatosan toltam tovább. Végig nyaltam a melleit, majd a nyakát, végül az ajkait is, s szenvedélyesen csókoltam meg, egy erőset rántva rajta, hogy beljebb kerüljek benne.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 30 Nov. 2014, 21:53
Vicky & Philippe
Éreztem kimelegedett és beleremeg minden egyes csókomba. Igyekeztem, hogy élvezzen, minden egyes pillanatot, amit velem tölt. Combjaimat, fenekemet, melleim és vállaim markolta, húzott magához én pedig csak hagytam magam. Ekkor fordult velem, s én újra felülre kerültem. Hátam kezdte karmolni. Picit elhúztam, de rögtön vissza is engedtem. Ő eleresztett, szabad utat adott. Én mozogtam rajta, miközben beleremegtem a csókjaiba, s szenvedélyesen visszacsókoltam. Egyre hevesebben mozogtam, rajta, miközben sikoltoztam, s hogy ezt elhalkítsam szenvedélyesen csókolgattam először a mellkasát, majd a vállát és a nyakát. Egyszerűen nem tudom abbahagyni. Beletúrtam a hajába, majd két kezemmel két tenyerét ragadtam meg. Feje fölé szorítottam az ágyhoz és úgy lettem egyre hevesebb. Belecsókoltam a fülébe, majd a nyakába. Ekkor már teljes mértékig csak sikoltozni tudtam, ahogy rettentő heves voltam. Csak kifelé tudtam fújni a levegőt. Befelé alig bírtam, de nem érdekelt, csak folytattam tovább. Nem is tudtam volna mit tenni. Alsó testem fölött elvesztettem az uralmat. Belemarkoltam Philippe tenyerében. Lehet túl erős is volt ez a markolás, miközben a fülét harapdáltam szenvedélyesen, majd a nyakát csókolgattam. Ismét sikoltozásban törtem ki. A mellkasát kezdtem csókolgatni, miközben szenvedélyesen nyögdécseltem. Nem bírtam egyszerűen abbahagyni a mozgást. És a legjobb az, hogy egyre hevesebb és hevesebb vagyok.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 30 Nov. 2014, 20:55
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel
Egyre melegebb van. Kimelegedtem, pedig ha jól emlékszem nem gyujtottam be. Szerencsére mind a kettőnknek ilyen melege van, így kicsit megnyugszom, hogy nem velem van a baj. Victoria a nyakamba kapaszkodott. S már nem nyögött, hanem sikítozott. Nincs is szebb egy női sikolynál. Hirtelen megint megfordultam vele. Egyetlen mozdulattal ültem fel az ágyban. A nő pedig felsikoltott, ahogy teljes erőből hatoltam belé, hála a hőn szeretett gravitációnak, ami nagyon besegített abban, hogy teljesen rám tudjon nehezedni. Mozgatni kezdtem a kezeimmel és szenvedélyesen csókolgattam ott ahol értem. Két kézzel vezettem magamban, s élvezettel hallgattam, ahogy sikoltozott. Beleremegett a csókjaimba én pedig abba, ahogy egyre nagyobb élvezettel volt felém. Megint alám került, magam pedig ki belőle. Kezemmel lassan végig simítottam a nőiességén, mire ő karomon simította. Viszont nem bírtam sokáig, benne akartam lenni. Amilyen hamar csak tudtam megint belé hatoltam gyorasan toltam neki. Szenvedélyesen sikongatott, én pedig egyre hevesebb lettem, ahogy a sikítása egyre hangosabb lett. Nyögött, ahogy én is. Markolászta a lepedőt és a párnákat. Majd a karomat is. Egyre jobban feltolta bennem a vágyat, ahogy a kezei a karjaimat markolták. Testét csókolgattam, beleremegett. Viszonozni próbálta. Elég nagy sikerrel. Belebotzongtam abba, ahogy csókolt. Nyögdécseltem mikor hozzám ért. Már régen nem irányítom a testemet, de ez engem nem is zavart. Szavára pillanatok alatt gyorsítittam az ütemen. Kicsit se bántam, az én testem is követelte, hogy gyorsuljak fel. Annyira akartam a nőt, hogy nem foglalkoztam azzal sem hogy mit gondol. Minél tovább minél szenvedélyesebben legyen az enyém ez számított csak. Mind a ketten egyre jobban és jobban ziháltunk. Kapkodtam a levegőt. Már forr körülöttem minden. Nem jutok friss levegőhöz, de ez hidegen hagy, csak az érdekel, hogy benne lehessek. Addig, amíg erre lehetőségem van. Combjait, fenekét, melleit és vállait markoltam, húztam magamhoz, s segítségükkel nyomtam bele magamat, ahogy egyre magasabbra jutott az élvezet. Az ajkaiba haraptam, majd megcsókoltam. Megint felülre került, s megint belé nyomtam magam. Magamra szorítottam és hátát karmilgattam. Nyakát csókoltam, majd az ajkait is. Imádom ezt a nőt. Hagytam, hogy most ő kezdeményezzen. Csinája velem amit akar.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 30 Nov. 2014, 13:42
Vicky & Philippe
Kimelegedtem, de éreztem, hogy ő is. Túl meleg van vagy csak én élvezkedtem túl maga? Belekapaszkodtam a nyakába. Sikoltozva adtam ki magamból mindent, ami felgyülemlett bennem. Ekkor hirtelen megfordult és felült. Felsikoltottam. Merlinre! Ő megcsókolt, hogy ezzel elzárva útját sikoltozásomnak. Mozgatni kezdett kezeivel, miközben csókolgatott. Mindbe beleremegtem, s élveztem. Megint alá kerültem, ő pedig ki belőlem. Végigsimított. Zihálva, behunyt szemekkel simítottam végig karjait. Ő újra bennem van. Gyors, nagyon gyors. Újra nem bírtam magammal. Ismét sikoltozásban törtem ki. Egyre jobban csinálta én pedig egyre jobban csak sikoltoztam, nyögtem, markolásztam a lepedőt, a párnát, majd a karjait. Csókolta a testem. Beleremegtem az összesbe. Próbáltam viszonozni. Kisebb nagyobb sikerrel jártam. Hallottam, ahogy ő is nyögdécsel ezzel egy időbe éreztem, hogy végem van. Elvesztettem a kontrollt a testem felett. - Gyorsabban! - kiabáltam sikoltozva. Akartam, még akartam, hogy gyorsabb legyen, hogy bennem maradjon még egy kicsit. Nagyon ziháltam. Éreztem, hogy már szinte fuldoklok annyira szükségem van a levegőre, de nem érdekelt, miközben ő egyre hevesebb volt velem.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 30 Nov. 2014, 01:01
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel +18
Mindent megtettem amire kért. Azt akartam, hogy jó legyen neki. Akarja még hallom a gondolatait. Engem akar, hogy csináljam tovább. Mind a ketten egyre jobban felizdultunk. Victoria már sikítozott a mozdulataimtól. Szenvedélyesen csókolta meg nyakam, majd a számat is. Mindent élvez, amit vele csinálok. Ahogy simogatom, ahogy csókolom és azt is ahogy, férfiasságommal egyre mélyebben jutok belé. Hamarosan mind a ketten elértük a tetőpontot. De nem lassítottam, sőt csak gyorsbb lettem, ahogy az élvezetem az egekben szárnyalt. Szabadulni akart tőlem, de nem ment neki. Így inkább csak élvezte amit teszek vele. Sikítozott és a nyakamba kapaszkodott. Én pedig magamhoz szorítottam, s fenekénél fogva nyomtam magamhoz, hogy férfiasságom könnyebben hatoljon belé és mozogjon benne. Csókokkal kezdte el kényesztetni mellkasomat. Én erre hangosan nyögdécselni kezdtem. Megint megmarkolta a hásó felem. Mire tövig nyomtam neki és hangosan, szenvedéllyel teli hanggal nyögtem fel. Lábai még mindig a csípőmnél voltak. De nem zavart. Apró lágy csókokat lehelt a nyakamra és a fülemre. Én pedig mindnél felnyögtem egy cseppet. Megint hirtelen mozdultam alulra kerültem, s felültem az ágyon. A lány egyenesen a férfiasszágomon ült. S hangosan felsikított a mozdulatomra, ami nem volt csoda, hiszen annyira erőteljesen hatoltam ennek a mozdulatnak a hatására testébe, hogy abba még én is bele remegtem. Egyetlem gyors mozdulattal csókoltam meg, ezzel elhallgattatva. Megragadtam a derekát. A szemeibe néztem. Gyorsan a nyakába csókoltam, majd elkaptam az az ajkait, s ekkor elindult a két kezem mozgása. Gyors mozdulatokkal irányítottam a férfiasságomon. Azt akartam, hogy élvezkedjen velem. Megint magam alá fordítottam. Kihúztam magam belőle, majd kezemmel végig simítottam a nőisségét. De nem birtam sokáig akarom. Benne akarok lenni. Így a következő pillanatban, már megint belé kerültem és szenvedélyesen nyomtam. Gyorsan mozogtam benne, nem is foglalkozva vele, hogy mennyire mélyen nyomom magam testébe, s folyamatosan fennhangon nyögtem mellé. Hamarosan olyan szintre jut az élvezet, hogy az leírhatatlan lesz. Újra tövig nyomtam magam, de most nem húztam ki nagyon, csak éppen, s így diktáltam egy ezerszer gyorsabb ütemet. Az enyém vagy! Már az enyém vagyy! Mondom magamban örömittasan. Egy pillanatra sem állok meg. Csak kényesztetem. Kezeim a fenekét markolják, s segítik nőiességét jobban egyé válni velem. Ajkaim a teste különböző pontjain érik. Szenvedélyes apró csókokat lehelve rá.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 30 Nov. 2014, 00:23
Vicky & Philippe
Teljesítette minden egyes kívánságomat. Én egyre jobban felizgultam. Akarom! Csináld! Gondoltam magamban. Már sikoltoztam, s szenvedélyesen megcsókoltam a nyakát, majd a száját. Élveztem minden simogatását, csókját, s azt, ahogy egyre jobban furakodott belém. Elértem a tetőpontot. Próbáltam szabadulni tőle, de nem ment csak élveztem. Sikoltoztam és kapaszkodtam a nyakába. Nem bírtam elengedni. Csókolni kezdtem a mellkasát, hogy legalább be tudjam fogni a szám és ne sikoltozzak. Megmarkoltam a fenekét, miközben lábaim még mindig a csípőjén díszelegtek. Lágy, szenvedélyes csókokat adogattam a nyakára és a fülére. Nem akartam, hogy kisikítani a dobhártyáját.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Vas. 30 Nov. 2014, 00:04
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel
Láttam, hogy próbál csendben maradni, de nem ment neki. Én pedig kicsit sem sajnáltam ezt a tényt. Így leglább tudtam, hogy élvezi a dolgot. Ő került felülre és kezeimmel irányítottam csípőjét a megfelelő irányba. Persze ő is mozgott rajtam. Miközben én egyre mélyebben és szenvedélyesebben hatoltam belé. A hajamba túrt, ahogy hangosan felnyögött. Ilyen felállásban hamar elértem a csúcsra. Hiszen elképesztő volt, ahogy a férfiasságomon mozgott, miközben én egyre beljebb toltam azt a testébe. Mikor már párszor felnyögtem olyan szenvedéllyel, ahogy eddig nem megint magam alá fordítottam. Szenvedélyesen csókoltam meg, de nem hagytam abba. Ő pedig zihálva csójolt engem vissza. Ő is elérte a legmagasabb fokot. Lábai csípőmre zárultak, én pedig elkezdtem őket simogatni. Már majdnem sikítva nyög fel egy-egy mozdulatomra, mikor belé nyomom magam. A párnát markolja, lába remegnek. Én pedig zihálva és hangosan nyögve tolom neki. Mikor meghallottam halk kérését, egy pillanatot sem vártam a teljesítéssel, csak hirtelen megugrattam a szintet, s sokkal gyorsabban kezdtem el benne mozogni. Akarom őt, minél tovább. Átkarolta a nyakam és magához húzott. Én pedig hagytam. Ne hagyjam abba. Nem is fogom abba hagyni. Akarom még mindig. Folytattam hát amit eddig csináltam. Zihálva csókolt bele vállamba, majd végig húzta rajta a kezét. Kapkodott a levegő után. Lassan már én is alig vettem levegőt. Szenvedélyesen és teljesen hatoltam bele, minden alkalommal, s ezt kifejezetten gyorsan tettem. Melleit csókoltam, majd a nyakát. S mikor az ajára került a sor, hevesebben hatoltam belé, mint az eddigiek folyamán tettem.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 23:29
Vicky & Philippe
Teljesen megőrültem! Mit csinálok? Próbáltam csöndes maradni, de nem bírtam. Túlságosan felizgultam, ahogy bennem volt. Megfordultunk. Hagytam, hogy irányítson, miközben én is mozogtam rajta. Beletúrtam a hajába, miközben felnyögtem. Elértem, nem bírom abbahagyni. Újra alákerültem, s ő nem hagyja abba. Tekintetem végigvezettem rajta, majd megcsókolt. Zihálva szenvedélyesen visszacsókoltam. Lábaim a csípőjére zárultak. Kész végem van! Teljesen fel vagyok izgulva. Már-már sikoltozva nyögdécselek, miközben belekapaszkodok az egyik párnába. Lábaim remegnek csípőjén. - Gyorsabban! Kérlek! - súgtam erőtlenül. Nem bírtam megszólalni, csak átkaroltam a nyakát és hozzá szorítottam testem. Minden porcikám remegett. Tiltakozni akartam, de nem jött össze testem óhajtotta, hogy gyorsabb legyen! Sőt! Tovább is akartam! - Ne hagyd abba! - súgtam újra zihálva. Testem óhajtotta, hogy belém hatoljon újra meg újra. Megcsókoltam a vállát. Utána kezemmel végig simítottam azt. Kapkodtam a levegő után.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 22:49
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel
Rögtön azután, hogy a szavak elhagyták az ajkait már folytattam is. Nyakába csókoltam, s közben belé hatoltam. Beleremegett a mozdulatomba. Szépen lassan elkezdtem benne mozogni, hogy minden pillanatot kiélvezzek benne. Majd fokozatosan gyorsítottam az ütemen, ahogy egyre magasabbra száguldott a vágyam iránta. Mosolyogva hagyta magát. Én pedig ki is használtam ezt. Élveztem, ahogy csókolgatott, ahogy a kezei össze vissza jártak a testemen. Mikor belemarkolt a hátsó részembe halkan felnyögtem, s nyakába csókoltam. Amint körmeit is megéreztem, ajkam egy hangosabb szenvedélyesebb nyögés hagyta el, s férfiasságom tövig nyomtam belé, ezzel egyidőben pedig megint nyögtem egyet. Miközben mozgom benne folyamatosan arcát figyelem, már amikor nem hunyom le a szemem a gyönyörtől. Az ajkát harapdálja. S egyre hangosabban és hangosabban nyögdécsel. De én is. Átkarolja a nyakam és megcsókol. Szenvedéllyel telve csókoltam vissza. Tény és való, hogy elment az eszem, amiért ezt teszem, de élvezem, s nekem csak és kizárólag ez a fontos. Ő is élvezi, ő is akarja. Én pedig őt akarom. Minél tovább és minél szenvedélyesebben. Elcsavarta a fejemet és ki akarom élvezni ezt a helyzetet. Hamarosan megint eljutunk a tetőpontra. Egyre jobban és jobban érzem magam vele. Nyögdécselve csókol bele a nyakamba. Majd megint a lepedőt markolja. Nem hagyom abba a mozgást, de vele egy időben másra is koncentrálok. Úgy akarom kényesztetni, ahogy csak lehet. Lassan nyakához hajolok. Belecsókolok, majd lassan végig nyalok rajta. Kezeim a melleit simogatják. Tekintetem megint ajakaira száguld. Akarlak! S ugyanezzel a gondolattal egy időben szenvedélyesen megcsókoltam. Megcsillant a szemem. Fordítottam magunkon. Kezeim csípőjére szaladtak, majd finoman irányítani kezdték, miközben én egyre jobban és jobban nyomtam bele magam a testébe. Egy ponton hangosan felnyögtem, ez volt a tetőpont. Akartam még, így még egyszer megismételtem, s egy újabb hangos szenvedélyes nyögé után megint magam alá fordítottam. Vállait és nyakát csókoltam, kezeim a hátán, majd mellein szaladtak. Fenekébe markoltam. Akarom, még, többet, ŐT! Újra szenvedélyes csókkal kényesztettem.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 22:07
Vicky & Philippe
Ahogy szavaim elhagyták ajkaim ő máris folytatta. Ismét bennem volt, miközben megcsókolta a nyakam. Beleremegtem, s nyögtem fel szenvedélyesen. Éreztem, ahogy lassan, majd egyre hevesebben kezd el mozogni. Elmosolyodtam, miközben hagytam magam. Csókolgatni kezdtem. Kezeim össze vissza jártak. Belemarkoltam a hátsó részébe. Egy kicsit bele is eresztettem a karmaimat. Alsó ajkam kezdtem harapdálni, miközben egyre hangosabban nyögdécseltem. Merlin szerelmére! Hogy mennyire élvezem én ezt! Átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen megcsókoltam. Kezdek bedilizni! Nem lenne szabad ezt tennem, de ha egyszer élvezem és akarom? Érzem, hogy hamarosan újra el fogok jutni a csúcsra. Ez egyre jobb! Imádom ezt a helyzetet. Nyögdécselve belecsókolok Philippe nyakába, ismét a lepedőt kezdem el gyűrni.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 21:37
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel
Mind a ketten élveztük a helyzetet. Egyikünk se szólt semmit. Csak szenvedélyesen nyögdécselünk, sóhajtozunk. Victoria zihált a karomban, kapkodott a kezeivel. Teljesen összegyűrte a lepedőt, de ez egy cseppet sem zavart. Gondolataiba néztem. Elmosolyodtam. Úgy kényeztetem, mint még soha senki. Ha tudná, hogy ő az első, akivel ezt csinálom. Áldom az ösztöneimet, hogy gondolkodas nélkül tudom, mit kell tennem hogy boldoggá tegyem, hogy élvezze, hogy velem van. Elmosolyodtam válaszán. Helyes, hogy nem hagyom abba. Ó szivem, elvetted az eszemet. Magaménak akarlak egész este. Gondoltam magamban, ahogy szorosan magamhoz húztam, teljesen benne voltam, s egy erősebbet toltam rajta. Jelezve, hogy nem fogom abbahagyni. Ő is kényesztetett engem. Ott simogatott ahol ért, s csókolgatott is. Egyre hevesebb lettem. Egyre többer akartam tőle. Victoria hagyta, hogy iranyítsam őt. Annyira akarom őt. Már érzem, hogy hamarosan a tetőfokon leszek. Miután ez megtörtént mellé fekszem, s magamhoz ölelem. Szenvedélyesen megcsókolom. Mind a ketten ziháltunk, mintha most csináltam volna egy egész éjszakás gyilkolást. De akarom még. Csak ki akarom fújni magam. - Ahogy akarod szivem! - Szenvedélyesen megcsókolta a nyakamat, meg a fülemet. Több se kellett nekem. Nyakába csókolva, hatoltam megint belé. Lassan mozogtam benne. Minden pillanatot ki akartam élvezni. Minden egyes halk nyögését. Már nem fél tőlem. Nem tart szörnyetegnek. Ez alap esetben nagyon felidegesítene, de nem most. Most csak boldoggá tesz, hogy jól érzi velem magát. Imádom, ahogy rám néz. Sose éreztem még maga ilyen jól. Akarom őt. Melleit simogatom. S szépen lassan gyorsítottam az ütemen. Élvezni akartam, most csak ez járt a fejemben, élvezni Victoriát. Nem jó fiú vagyok, nem érdekelnek a nők. Most mégis magammal szöges ellentétben élvezem egy nő társaságát. Nem is akarmilyen nőét. Szenvedélyesen megcsókolom, s szorítom magamhoz, hogy minél jobban hozzá tudjak simulni.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 20:08
Vicky & Philippe
Nem szóltam csupán élveztem a helyzetet. Ziháltam, kapkodtam a kezeimet. Talán a lepedőt is rendesen összegyúrhettem. Heves sóhajok és nyögések követték egymást. Úgy kényeztetett, mint, mint még soha senki. Élveztem. Ha kérném sem hagyná abba. - Nagyon helyes! - súgtam szenvedélyesen. Igyekeztem én is kényeztetni, csókoltam, simogattam, ahol értem. Ő egyre hevesebb lett, s én pedig hagytam magam, hogy irányítson. Azt hiszem mindjárt a csúcson leszünk. Ahogy ez megtörtént mellém feküdt. Próbáltam kifújni magam, de nagyon ziháltam. Magához ölelt és megcsókolt. Én visszacsókoltam. Akarja még. Én is csak pihenni előtte egy kicsit jó lenne. - Csináljuk még! - súgtam végül szenvedélyesen zihálva, miközben elmosolyodtam. Örömöt akartam neki szerezni. Kerüljön bármibe is. Már nem féltem tőle! Ellenkezőleg! Még sem olyan szörnyeteg, mint ahogy azt gondoltam eleinte. Szenvedélyesen megcsókoltam a nyakát, majd a fülét.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 19:42
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel
Amint szétnyílik a lába, ösztönösen mozdulok és rögtön belé hatoltam. Mind a ketten fenyögtünk. Megint mindkét karomat elkezdte markolászni. Halkan nyögdécselt, ahogy mozogtam benne, s markolászta. Ziháltam. Egyre hevesebb és hevesebb lettem. De Victoria semmit sem mondott. Csak halkan nyögdécselt, s ahogy egyre hevesebb lettem úgy lett a nyögése hangosabb. Én is hangosan nyögtem fel egyszer kétszer, de nem hagytam abba. - Most akkor sem hagynám abba, ha kérnéd! - Nyögtem a fülébe. Mikor elkezdte a lepedőt nyomorgatni, s a karomat markolni. Én a hátsó felét markoltam, nem törődve vele, hogy mit szól hozzá. Élvezte, s akarta. Úgy ahogy akartam én is őt. Élveztem azt, amit ő adott nekem. Tetszett, ahogy át akarja karolni a nyamat. A felső testembe kapaszkodva csókolta a nyakamat, a vállaimat és a mellkasomat. Én pedig csak irányítottam a derekát, hogy velem együtt mozogjon. Örömet akart nekem okozni, s nagyon jól sikerült neki. Imádtam, hogy az enyém lehet, hogy ő is élvezi, hogy velem van. Hevesen nyögdécselt, ahogy mozogtam benne. Én is nyögtem és ziháltam. Mikor hirtelen megcsókolt, mire szenvedélyesen visszacsókoltam. Egyre intenzívebb ritmust diktáltam. De nem hagytam abba semmi áron sem. Hosszú ideig meg se szólaltam, csak élveztem, hogy a nővel vagyok. Mikor már éreztem, hogy mind a ketten kimelegedtünk, abba hagytam a dolgot és mellé feküdtem. Magamhoz öleltem, fejét felemelve csókoltam meg újra. Még mindig teljesen elbűvöl. Hirtelen magamra fordítottam. Szemeibe néztem. Olyan gyönyörű. Nyakába csókoltam, majd a vállára. Magamhoz szorítottam, még mindig kívánom. - Most már az enyém vagy. - Mondom a haját elsimítva az arcából! - Csináljuk még, vagy pihennél kedvesem? - Suttogtam érzékien a fülébe. Bár én személy szerint szívesen csinálnám még.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 12:19
Vicky & Philippe
Ahogy szétnyílt a lábam máris azt vettem észre, hogy belém hatol. Felnyögtem, s ismét mindkét karját markolni kezdtem. Halkan nyögdécseltem, miközben markolásztam karjait. Egyre hevesebb volt én pedig hagytam, hogy irányítson. Halk nyögdécselésem immáron hangosabban szólt, mint ahogy szerettem volna. Ám nem bírtam magammal. - Ne hagyd abba! Csináld! - nyögtem, miközben a lepedőt kezdtem nyomorgatni, majd újra az ő karját. Akartam, s élveztem, próbáltam átkarolni a nyakát kisebb nagyobb sikerrel. Ziháltam és nyögtem egyszerre. Belekapaszkodtam felső testébe, miközben csókoltam nyakát, vállát és mellkasát. Igyekeztem örömet okozni neki. Azt akartam, hogy ne érjen véget ez a pillanat. Élveztem, s éreztem hogy ő is ezt teszi. Heves nyögdécselésem közepette szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt. Elmosolyodtam.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 12:02
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel
A nyakát csókoltam, beleremegett. Olyan édes, ahogy megremeg az érintésemre. Nem birom magam visszafoni a vágyaimat. Akarom őt! Mikor sikerült levennie rólam az alsónadrágom, magam alá fordítottam, s én is levettem róla az utolsó ruhadarabot. Teljesen ösztönből cselekedtem. Elkezdtem késztetni. A leggyengébb pontján, meg a mellein. Megmarkolta a felső karjaimat. Egy kicsit meg is karmolta őket, de én erre csak megcsókoltam, s gyengéden beleharaptam az ajkába. Szemem birvágytól csillogott. Minden csókom, mindne érintésem remegést váltott ki belőle. Én pedig évezte. Elkapta jobb kezét a karomról és a lepedőbe markolt. Milyen édes ahogy élvezi, hogy kényesztetem. Most már az enyém lesz. Szenvedélyesen kérlelt. Csináljam. Káprázatos vagy! Káprázatos! Mondom magamban mámorosan. Használ a kényesztetésem. Egyre jobban felizgul. Ahogy én is. Minden elhúzott másodperccel, csak jobban akartam, hogy teljesen összefonódjunk. Bal kezével még mindig karomat markolta, jobbal pedig a párnákat és a lepedőt. Combjait összeszorította, mire nyomtam még egy puszit a hasára. Majd felhúzta a térdeit és szétnyíltak a lábai. Ebben a pillanatban mozdultam én is, s mire észbe kaptam, már teljsen összefonódtunk. Ajkamba karaptam ez elképesztő. Lassan és szenvedélyesen kezdtem el mozogni benne. Kezemmel a mellét markolva. Majd a csípőjét fogva és irányítva mozgását. Szenvedélyesen nyögtem fel. Majd nyakába csókoltam. Egyszerűen bámulatos érzés, egybefonódni vele.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 11:36
Vicky & Philippe
Mikor megcsókolta a nyakam beleremegtem. Te jó ég! Nem tudom magam türtőztetni! Végem van! Sikerült róla levenni az alsó nadrágot, majd egy pillanat alatt ő került felülre. Megszabadított az utolsó ruhadarabomtól. Nem is tudom hol áll a fejem. Kényeztetni kezdett a leggyengébb pontomon. Felnyögtem. Kezeim megragadták karjai felső részét, picit meg is karmoltam. Csupán véletlenül. Minden egyes csókjába és érintésébe beleremegtem. Jobb kezemet elkaptam karjáról, s belemarkoltam a lepedőbe. -Csináld! - kérleltem szenvedélyesen sóhajtva. Egyre jobban élveztem. Akartam, hogy összefonódjunk véglegesen. A kényeztetéstől kezdtem felizgulni, nem tudtam hirtelen hova kapaszkodjak. Bal kezemmel tovább szorítottam Philippe felső karját, míg a jobbal a fejem fölé kaptam, s hol a lepedőt markolásztam hol a párnát. Combjaimat néha összeszorítottam, máskor felhúztam térdeim, s lábaim szétcsússzantak akaratom ellenére.
Philippe Noir Rúnaismeret tanár
* : Hozzászólások : 132 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár volt anno Tartózkodási hely: : Anglia Roxfort többek közt Kirendelt pár : Victoria Camila Flores Avataralany : Luke Evans Karakterlap : Birth of a killer Karakterzene : I am a monster ¥ :
"Those whom the gods wish to destroy, they first make mad!"
"The secret side of me. I never let you see. I ceep it cage, but I can't control it."
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 11:12
Philippe és Victoria
Elcsavart fejjel +18
Pillanatok alatt veszett el tér és idő. Minden megszűnt létezni, s csak a nő volt a tudatomban. Minden más eltűnt. Jelen pillanatban nem voltam, se tanár, se nekromanta, se gyilkos. Csak egy férfi, aki élvezni akar egy nőt, úgy amennyire csak lehet. Mikor felülre került végig csókolt a mellkasomon. Életemben nem éreztem még ilyen kellemes érintést. Halkan fel fel nyögtem. Amire ugyanabban a pillanatban hallottam a lány válaszát, gondolataiban. Elbűvőlt ez a nő teljesen. Egyre hevesebb lettem. Egyre jobban akartam. S így gyorsan magam alá fordítottam. Majd pár pillanata alatt szabadítottam meg először a nadrágjától, majd a melltartójától. Végig nézek rajta, még mindig gyönyörű. Gyönyörűbb, mint eddig. Hagytam neki, hogy levegye a nadrágom, de amint megtette kikaptam a kezéből és elhajítottam. Nem érdekelnek a ruhák, csak az hogy egyikünkön se legyen. Megint alulra kerültem. Ő lassan végigcsókolta a mellkasomat. Egyre lejjebb haladva. Megcsókolt, mire én autómatikusan visszacsókoltam, kezeim pedig a fenekét markolászták. Éreztem, hogy le akarja venni az alsónadrágom, de a csók miatt kicsit felhagyott vele. Mondjuk nem baj, hiszen a csókja olyan szenvedélyes, hogy attól eláll a lélgezet is. Picit ráharap a fülemre. Szenvedélyesen felnyögök, s belecsókolok a nyakába. Majd ő is csókot lehet, fülemre, nyakamra és vállamra is. Bár most ő van felül én sem maradok tétlen. Vállait csókolgatom, hátát simogatom. Minél jobban össze akarok vele fonódni. Mind a ketten elvesztettük magunk felett a kontrollt. Élvezni akartam és azt akartam, hogy ő is élvezze. Hogy mind a kettőnk jól érezze magát. Ahogy a gondolatait néztem tudtam, hogy nem csak én nem fogom fel mit csinálok, de ő sem. Csak azt fogjuk fel, amit a másik csinál. Végre levette az alsónadrágomat is. Megcsókoltam, majd megint magam alá fordítottam. Gyorsan vettem le róla az utolsó ruhadarabot, ami elválasztott attól, hogy az enyém legyen. Mikor ez megtörtént szenvedélyesen megcsókoltam. S egyik kezem máris a leggyengébb pontját izgatta. Másik kezemmel a melleit simogattam. Megpusziltam a hasát, majd a nyakába csókoltam. Lábát is végig simítottam. Csillogott a tekintetem, miközben figyeltem, ahogy reagál rám. Egyetlen mozdulattal nyomtam összeágyékunkat, s simítottam végig derekán. Mindjárt az enyém lesz. Csak hagyom, hogy kicsit felizguljon még.
Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.
Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Szomb. 29 Nov. 2014, 10:34
Vicky & Philippe
Nem érdekel, hogy hol vagyunk! Csak érezni akartam a közelségét! Mikor felülre kerültem végigcsókoltam mellkasát. Erre ő felnyögött, én pedig elmosolyodtam. Milyen édesen nyögdécsel. Újra alulra kerültem. A melltartóm, s a nadrágom lekerült rólam. Elég gyorsan haladunk, de már én sem bírtam magammal. Végre sikerült róla is lehúzni a nadrágot. Mikor ez megtörtént kikapta a kezemből, s eldobta. Azon kaptam magam, hogy felül vagyok ismét. Újra végigcsókoltam a mellkasát. Lassan haladtam lefelé. Megcsókoltam tele szenvedéllyel, miközben igyekeztem kiszabadítani az alsó nadrágjából. Ezután picit és gyengéden ráharaptam fülpercére. Szenvedélyes csókot leheltem fülére, nyakára, és vállára. Akartam, hogy élvezze, hogy jó legyen. Teljesen elvesztettem a kontrollt. Már fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, csak tettem próbáltam izgatni.
Ajánlott tartalom
Tárgy: Re: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford