Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel!
+18

Ahogy meghallottam a suttogását, minden korlát eltűnt, ami visszatartott attól, hogy a magamévá tegyem. Megint megcsókoltam, s ugyanabban a pillanatban fel is kaptam a földről. Lábai csípőm köré tekeredtek. Megremegtem. Belemarkoltam a fenekébe, erre feljebb csúszott.
Mivel csukott szemmel is tudom, hogy mi merre van a kastélyomban, így nem volt nagy dolog eljutni egy hálóba. Viszont azt láttam, hogy Victoria egyáltalán nem fogta fel, hogy hova vittem. Csak az érdekelte, hogy hogyan érek hozzá.
Lefektettem az ágyra, s fölé kerültem. Akarom őt! Most itt van, csak pár centi és az enyém. Gyorsan megszabadítottam a felsőjétől, amit valahova a szoba közepére hajítottam le, mint felesleges kelléket. Most úgyse fog kelleni neki.
Végig simítottam a hasán, a puha bőrén. Láttam a sebhelyeket, de meg se rezzentem. Nekem vannak rondábak is. Hiába nekromancia veszélyes tudomány. Sebekkel jár, ha nem tudod hogyan kell csinálni, s én kezdetben nem tudtam.
Éreztem, hogy keze az ágyékomnál matat. A nadrágomat akarja levenni. Nekem sokkal könnyebb dolgom az ő vetkőztetésével. Folyamatosan beleremegett minden mozdulatomba. Olyan édes volt, mikor megremegett.
Egyetlen gyors mozdulattal forfítottam magunkon. Ami lehet, hogy végzetes hiba volt. Ugyanis végigcsókolta a mellkasomat, megremegtem, s egyszer- egyszer fel is nyögtem. Elkezdte lehúzni a nadrágomat. Hagytam, hogy csinálja. Majd a nyakamat puszilta meg.
Erre megint fordítottam magunkon. Alig két három pillanat múlva, már nem volt tajta nadrág. Szélesem mosolyogva, futtattam végig tajta tekintetem. Majd melleire nyomtam egy egy puszit.
Megemeltem a hátát és kicsatoltam a melltartóját. Nem kell az most. Az újonnan felszabadult területet. Alaposan megfigyeltem a kezemmel, miközben az ajkait csókoktam. Mindjárt az enyém lesz!
Most hagytam, hogy levegye rólam a nadrágom. A végén még el is dobtam, s szorosan magamhoz ölelve csókoktam meg. Majd csókoltam végig válát és még a melleit is. Ágyékomat szinte folyamatosan az övéhez nyomtam, de egyenlőre nem történt semmi. Megint megfordultam, hogy fölém kerüljön. Meg hogy kezemmel, jobban tudjam magamhoz nyomnyi.

Vicky & Philippe

Suttogásom után újra megcsókolt. Élveztem minden egyes pillanatát. Hirtelen felkapott, s a lábaim máris a dereka köré csavarodtak. Belemarkolt a hátsó részembe. Fentebb csúsztam a derekán. Nem tudom, hogyan, s mennyi idő múlva, de a hálóban találtam magam.
Tulajdonképpen nem nagyon érdekelt. A csókok, az érintések azok viszont annál inkább. Az ágyon először én kerültem alulra, s mire észbe kaptam a felsőm valahol a szoba kellős közepén a földön pihent. Végig simította a hasam, elmosolyodtam. Reménykedtem benne, hogy a hegeimet sikerül elkerülnie.
Próbáltam szabadítani a nadrágjától, miközben folyamatosan beleremegtem minden mozdulatába. Megfordult velem. Én lettem felül. Valamelyest irányíthatom a dolgokat. Végig csókoltam a mellkasát, majd elkezdtem lehúzni róla a nadrágot, s megpusziltam a nyakát. Azt hiszem forró éjszakának nézünk elébe.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel
+18

Sikerült megnyugtatnom szavaimmal. Ezt gyorsam felfedeztem. Lazítottam kezeimen, majd magam felé fordítottam. Belenézek a szemeibe. Gyönyörűek, akarom őt, mindenestől. Nem birom magam vissuafogni, szenvedélyesen megcsókolom.
Kezeim maguktól keresik az utat a testén. Ott simogatják, ahol éppen érik. Majd egyik kezem combjába markol, mire ő megugrik. Nem zavart, csak még jobban és jobban akartam őt magamnak. Most már ő is akarja, s én is akarom azt, amit nemrég még csak gondolatban vetettünk fel.
Megint megcsókolom. A nyakán, a fülén, majd miután az ujjamat végig húztam rajta az ajkait is. Olyan édes az ajka, mint a méz. Szenvedélyesen csókolom, hogy addig se kelljen figyelnem az üvöltő ösztönre.
Amint befejeztem a csókot látom, hogy az ajkait harapdálja. Egyszerűen nem tudom levenni az ajkairól a szememet. Akarom ő, ő is akar engem. Bármibe is kerül én eldöntöttem, hogy akkor is az enyém lesz, s most magát adná nekem.
Érezrem, ahogy két keze megfogta az arcomat. Közel húzott magához. Én csak ábrándosan mosolyogtam. S tekintetem az ajkai és a szemei közt járt. Majd hirtelen szenvedélyesen megcsókolt. Visszacsókoltam, s nem is foglalkoztam vele, hogy levette az ingemet.
A fülemhez hajolt. Szavaira megremegtem. Zihált, akarom őt! Gyors mozdulattal csókoltam meg megint. S egy másikkal felkaptam a földről. Belemarkolok a fenekébe, ott ahol tartom, mire feljjebb csúszik derekamon.
Ismerem a kastélyt nem kellett több egy percnél, hogy egy ágy közelébe kerüljek. Ráfektettem Victoriát, én pedig fölé kerülve, néztem bele szemeibe. Pár pillanat múlva lekerült róla a felsője. Kezem végigszaladt a hasán. Majd a melleit markoltam meg. Megint nyakába csókoltam, majd ajkait illettem csókkal.
Egyetlen gyors mozdulattal fordítottam magamra, s kezem máris azon dolgozott, hogy az alsó ruházatától is megszabadítsam a hölgyet. Néha megállt a kezem a munkában, s végig futott a hátá, hogy még jobban magamhoz tudjam nyomni a testét.

Vicky & Philippe

Szavai megnyugtattak. A rossz ómen sem merhet egy nekromantával szórakozni. Kicsit lazít kezein, s maga felé fordít. Pillantása elbűvöl! Imádom, akarom. Szenvedélyesen megcsókolt. A kezei körbe körbe jártak rajtam, majd a combomba markolt. Megugrottam. Merlinre!
Akarja, azt, amit most már én is. Nem sokkal ezelőtt még bármi mást megtettem volna, de most már azt is. Újra megcsókol a számon, majd a fülemen, s én beleremegek. Visszatér az ajkaimra. A csók végével harapgálni kezdem a szám szélét. Azt hiszem nem tudom tovább húzni az időt, s elhessegetni ezt. Akarom, mindent megtennék ezért.
Két kezem közé fogtam arcát, késztettem, hogy közel legyen hozzám, majd szenvedélyesen és hosszan megcsókoltam. Ez az idő pont elég volt arra, hogy leszedjem róla az inget. Fogalmam sem volt, hogyan csináltam csak valahogy lekerült róla.
- Csináld! Tégy a magadévá! Tedd azt velem, amit csak szeretnél! - súgtam szenvedélyesen bele a fülébe, miközben ziháltam.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Persze, hogy jól csinálja. Még senki, soha az életben nem bűvölt el ennyire. Még sohasem akartam senkit úgy, mint ahogy most őt akarom. Megbolondított, elcsavarta a fejem és hiába próbálom, nem tudom visszaszerezni a józan eszemet.
Valami miatt hirtelen bepánikolt. Fogalmam sincs mi moatt, csak hirtelen rájött a pánik. A hopporom keresi. Felforgatja az egész termet. De itt ugyan keresheti, mert nem fogja megtanálni. Nekromanta vagyok, sose tartom a lakásban a hopporom, az veszélyes.
Gyorsan mozdulok és elkapom hátulról. Csípőjénél és mellénél karolom magamhoz. Neki is jó érzés. Csak ez számít most. Élvezze ő is. A füléhez hajolok. Elmondom, hol a hoppor, majd kérlelem, hogy maradjon még velem.
Nem akarom, hogy itthagyjon. Most nem hagyhat itt, mikor így maga köré állította a gondolataimat. Belecsókolok a nyakába, mire megremeg. Elmosolyodom, ez jó jel. Látom a gondolataiban, hogy akar engem, ahogy én is akarom őt, de ellenkezik vele.
- Nem hiszek a rossz ómenekben. Mert én rosszabb vagyok náluk. - Jelentem ki büszkén, hiszen valóban. Bármi megtámadhat, bármi akarhat nekem rosszat, én a dupláját adom vissza. Kegyetlen gyilkos vagyok, ha éppen nem ösztöneim vezetnek.
Meg akar csókolni, hozzám akar bújni. Megcsillan a szemem. Én is ezt akarom. Lazítok a kezeimen. S egyetlen mozdulattal fordítom magamhoz. Szemeibe nézek, majd az ajkaira. Hirtelen magamhoz ölelem, majd ajkaimat az övére tapasztom és megcsókolom.
Akarom őt, a magaménak. Szenvedélyesen csókoltam. Kezeim simogatták, ahol érték. Majd bal kezemmel megmarkoltam a combját, s miközben végig simítottam rajta, másik kezem megint utat talált a ruhája alá.
- Akarlak téged! Légy az enyém! - Mondom ahogy a csók abba marad. Kezeim is megállnak. Mind a kettő a ruhája alatt van, s a derekát fogja. Válaszától függetlenül megint magamhoz szorítom.
Majd először nyakába csókolok bele, majd ajkam lassan végighúzva rajta a fülére lehelek egy csókot. Jobb kezem hüvelyk ujjával végig simítom az ajkait, közben le se vége róla a szemem. Majd megint hevesen megcsókoltam. Az ösztönöm, már ordít, hogy vegyem el amit akarok, hogy fosszam meg a ruhától, s tegyem magamévá. De megigértem, hogy akarata ellenére nem teszem meg vele.

Vicky & Philippe

Jól csinálom? Hm... elmosolyodtam. Mondták már, de legfőképpen másra célozgattak, hogy jól csinálom. Hirtelen bepánikolok. Nem szabad együtt lennünk! A fejemben csak ez járt.
Elkezdtem keresgetni a hopporját. Felforgattam az egész termet, de sehol sem találtam. Kétségbeestem. Ekkor hátulról átkarolt. Oh milyen jó érzés...A fülemhez hajol, s elárulja a titkát, hogy hol is van az a bizonyos por. De olyan édesen kérlel. Nem tudom itt hagyni!
Ekkor belecsókol a nyakamba. Beleremegek, akár egy tinédzser az új szerelmének a csókjába. Nem szabad! De akarom!
- Nem lehet! Rossz ómen vagyok rád! - mentegetőztem, de ő szuperhősként továbbra is a karjaiban tartott.
Meg akartam fordul, megcsókolni, s újra hozzábújni. Akartam őt. Testemmel, s lelkemmel együtt.
Vicky verd ki a fejedből!! Gondoltam. Nem lehet! Még a végén neki is baja esik! Magyaráztam be magamnak újra és újra. Nem érdekel! Csak akarom és kész!

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Hozzám bújt. Ez hihetetlenül jól esett. Annyira, mint még semmi sem. Látom a gondolataiban, hogy csak rám figyel, hogy biztonságban tudja magát mellettem. Ez pedig nekem is nagyon jó érzés volt. Azt hittem nem fog eljutni ide, hiszen egy nekromanta vagyok, azok mellett nem szokták magukat biztonságban érezni az emberek.
- Tudom, hogy nehéz! De ne aggódj itt vagyok! - Suttogom bátorítóan. Majd kérésére újfent megcsókolom. Hosszan és szenvedélyesen. Meglepetésemre visszacsókol. Ugyanolyan szenvedéllyel teszi, mint én. Ez pedig feldobja a kedvemet nem kicsit.
- Attól, hogy nem tudod, még nagyon jól csinálod! - Súgom a fülébe, mámoros hangon, hiszen ő is olyan szenvedélyesen szólt hozzám. Megint megcsókolom. Élvezem az ajkai ízét. A kezeim pedig maguktól tudják, mit kell tenniük.
Ő is élvezi, pont annyira, mint én. Az enyém leszel! Bármi áron! Mondom magamban, örömittasan. Ekkor azonban olyan gondolat fordul meg a nő fejében, ami meglep. Hirtelen kitépi magát a karjaim közül és hevesen megszólal.
Nem érdekel, mi lenne jobb! Kellesz nekem! Az enyém maradsz! Harsogom magamban. De nem mozdulok, csak figyelem, ahogy kutakodik. Keresi a hopporom. Azt ugyan keresheti. Nem a kastélyban van. Befelé lehet, de kifelé nem, megoldottam.
Mikor megkérdezte, hogy hol is van a hopport, vagy hogy hogyan lehet innen elmenni. Elmosolyodtam. Nem fog elmenni, ha én nem akarom. Én pedig nem akarom, hogy elmenjen. Egy pillanat alatt kerültem mögé. Hátulról karoltam át. Magamhoz húztam. Egyik kezem a csípőjénél, másik a mellei előtt. A füléhez hajolok.
- Az udvaron a nagykapunál a kis madáretető hátuljában. De még ne hagyj itt! Nem kell tartanod tőlem! Ne menj el! Nem érezted magad jól velem az előbb? Mert én jól éreztem magam. Victoria, kérlek maradj még velem!
Suttogom, hogy ajkaim a füléhez érjenek. Lassan nyakába csókolok. Nem akarom elengedni. Kell nekem, azt akarom, hogy az enyém legyen. Elvette az eszemet, s most csak rá tudok koncentrálni. Nem áll szándékomban ráerőltetni a dolgot, de nem akarom, hogy elmenjen. Akkor legalább marajdon még velem egy kicsit.

Vicky & Philippe

Immáron hozzábújva figyeltem, ahogy beszél hozzám. Rendesen ittam a szavait. Imádtam a hangját hallani, a nedves ajkát érezni. De a legszebb, hogy biztonságban érezhettem magam mellette, hiába volt az ami. Tudom, hogy akar, és én is őt, csak még nehéz megtenni.
- Igyekszem nem gondolni rá! Csak nehéz! - mondtam eleresztve egy édes mosolyt felé.
Megcsókolt ismét, de immáron a kérésemre. Furcsa volt, szenvedélyes és hosszú. Én visszacsókoltam, ugyanolyan lendülettel és szenvedéllyel, mint ahogyan ő. Már egy ideje nem volt részem ebben a dologban.
- Nem tudom! Nem szándékosan bűvöltelek el! - súgtam szenvedélyesen felé, miközben az arcát fürkésztem.
Újabb csók. Milyen édes. Akár egy csokoládé, s a keze. Mintha tudná mire vágyik a testem. Ám hirtelen rám tört a pánik. Az ötlött a fejembe, hogy el kell kerülnöm messzire. Túl közel került egymáshoz. Nem! Nem lehet! Kitéptem magam a karjai közül. Körbepillantottam.
- Jobb lenne, ha inkább távol maradnánk egymástól! - ziháltam, miközben kutakodni kezdtem - Mondd csak hol van a hopporod? Vagy egyáltalán hogy lehet innen kijutni, hogy ne tévedjen el az ember? - kérdeztem majdnem felforgatva a házat.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Nem csak ő az őrült! Én is az vagyok. Teljesen elmebeteg! Ő lassan megnyugszik mellettem, én pedig lassan elkezdek arra vágyni, hogy az enyém legyen. Egyszerűen jól esik, hogy itt van velem. Akkor is ha tudom, hogy akarata ellenére hoztam magammal.
Olyan mintha megbabonázott volna. Először a félelmével, majd a dühével, aztán azzal, ahogy megremegett, mikor egy-egy helyen hozzá értem. A szemei csillogásával, a bőre puhaságával, az ajkai ízével. Elment az eszem!
- Higgy nekem nem is nagyon fogsz! - Mondtam, majd megcsókoltam. Elmébe befészkelte magát a gondolata. Édes a csókom? Hát még az övé. Ez volt az egyik dolog, ami miatt kezdtem elveszteni a józan eszemet. Hogy ilyen csókja van.
- Cssss... Ne mondj semmit! Ne is gondolj rá! Itt nem fog bántani! - Mondtam a válaszára, miután magamhoz öleltem és elkezdtem simogatni a fejét. Nem kell a múltjára gondolnia, az engem nem érdekel. Neki pedig jobb, ha nem gondol rá.
Ilyen még sose történt velem. Még sose vágytam egyetlen nőre sem. De őt akarom. S most, hogy itt van a karomban, most jobban, mint ahogy eddig. Szinte gondolni se tudok másra, csak rá. Elbűvölt, magával ragadott és én nem tudok ellene lépni, mert az ösztöneimet irányítja.
Hogy mennyire elborult az agyam azt az jelzi a legjobban, hogy mikor elkezdtem az ajkai felé haladni, megálltam. S megkérdeztem, hogy megcsókolhatom-e. Sose kérek engedélyt semmire sem. Most pedig nem tudom felfogni, hogy miért csinálom ezt.
- Kérésed számomra parancs! - Mondom lelkesen és abban a pillanatbam magamhoz szorítottam és hevesen megcsókoltam. Egyik kezem a hajába túrt, a másik pedig a derekát szorította.
Hosszú ideig csókoltam. Mélyen és szenvedélyesen, annyira akartam, hogy nem bírtam visszafogni magamat. Mikor befejeztem a csókot, szemeibe néztem, majd ajkamba haraptam. Nem engedtem el, még mindig ugyanúgy tartottam a karjaimban.
- Mondd csak miért bűvöltél el ennyire? Nem a szépséged az oka, az biztos. Én sose foglalkozom ilyennel. Talán a csókod az oka… Nem érdekel. Csak az enyém legyél. - Mondom megint hevesen megcsókolva. De most kezem újfent, bátrabban csúszott be a felsője alá.

Vicky & Philippe

Valóban őrült vagyok! Hagyom magam, s kezd megnyugtatni a jelenléte, a közelsége. Ez már természet ellenes. A csókjai, a szemei, a szavai egyre vonzóbbá tették számomra, akármennyire is félek tőle.
Nyugodtabban társalogni? Tényleg nem fog megerőszakolni, s ez a tény, kezdett nyugodtabbá tenni.
- Valóban nekromantától még nem halottam ilyet! - magyarázta, s ez után ismét megcsókolt.
Milyen édes ez a csók! Ezt talán nem kellett volna, hiszen mindent kiolvas a gondolataimból. Próbáltam kitörölni, ezt a mondatot, de már nem lehet. Mikor átölelt éreztem, hogy már más. A szavai pedig teljesen megnyugtattak. Immáron nem féltem, a dühöm is elillanóban volt.
- Nem csak arról van szó, hogy megteszed, hanem... - elharaptam a mondandóm végét.
Nem akartam, hogy bárki is tudja a múltam, s hogy honnan jöttem. Túl fájdalmas és azt sem akarom, hogy sajnáljanak. Ismét dühös lettem. Mindig ugyanabba a hibába esek. Sőt! Talán a legnagyobb hibám, hogy túl hamar kezdek el vonzódni egy férfi iránt, főleg ha még rossz fiú is. Tiltakozni akartam bármilyen férfi vonzalmától, de Philippe...Merlin szerelemére...sehogy sem tudok neki ellenállni.
Megcsókolhat e? Azt hittem semmire sem kér engedélyt, de olyan aranyos, ahogy így érdeklődik róla. Én bólintottam.
- Csókolj meg! Ölelj magadhoz! - súgtam felé.
Túlságosan is kezdek átesni a ló másik oldalára. Akarom az ölelését, a csókját, mindenét.

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Őrültnek tartja magát, hogy hagyja, hogy hopponáljak vele. Alap esetben meg is érteném ezt a viselkedést, hiszen nem ajánlatos egy nekromantával leállni, ha az éppen akar tőled valamit. Márpedig én akarok tőle valamit.
Kezdetben ez a félelme volt, majd a dühe, most pedig… nem is tudom most mit akarok tőle, de tudom, hogy akarok valamit.Elmaradt a lábam alatt a talaj, s pillanatok múlva a már ismerős Noir kastély egyik termében voltunk.
- Mert itt sokkal nyugodtabban tudunk társalogni! - Azt hiszem ez az oka, de nem tudom. Hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hiszen ösztönből hopponáltam, mert úgy éreztem ezt kell tennem.
Miután végig simítottam az arcán, ajkaimat nagy nehezen elhagyta két szó. "Gyönyörű vagy!" Ennyit tudtam csak mondani. Mivel ösztöneim máris az ajkai felé vezették a tekintetemet. Mi a fene van velem?
- Nekem elhiheted, hogy gyönyörű vagy. Én sose szoktam ilyet mondani senkinek. - Suttogom kissé remegő hangon. Majd ajkaihoz hajolva gyengéden megcsókolom. Eddig még egyszer sem csókoltam meg így.
Megint teljesen ösztönlény lettem. Kezeim maguktól mozogtak, én pedig élveztem, ahogy a nőhöz értek. Egyik kezemmel félve nyúlok be a felsője alá. Itt is olyan puha a bőre, hogy én is beleremegek. Másik kezem a mellét simogatja. Megremeg a csókomtól.
Hirtelen a félelmét érzem. Kezem ugyanabban a pillanatban húztam ki a felsője alól, másikkal pedig engedtem el a mellét. Magamhoz öleltem. Fejét mellkasomra húztam és lassan simogatni kezdtem a haját.
- Ne félj! Nem lesz semmi bajod! Nem hagyom, hogy bajod legyen. Addig nem teszek semmit veled, ameddig te nem akarod! Nem kell félned! - Suttogtam halkan a fülébe. De nem mozdultam.
Fogalmam sincs mi lett velem, de hirtelen nem akarom, hogy féljen tőlem. Pedig én mindennél jobban szeretem a félelmet. Most azonban az egyetlen amit akarok az az, hogy úgy érezzem jól magam, hogy ő is jól érzi magát velem.
Mikor érzem, hogy kicsit megnyugodott, távolabb engedem magamtól. Arcát magam felé fordítom. Figyelem a pillantását, a gondolatait és a mozdulatait. Hirtelen megint meg akarom csókolni. Ajkai felé hajolok, majd megállok.
- Megcsókolhatlak Victoria? - Mondd, hogy igen! Kérlek, mondd! Mondom magamban idegesen. Megzakkant, sose szoktam semmire sem engedélyt kérni. Most miért teszem? Utálok ösztönlény lenni! Philippe térj vissza!

Vicky & Philippe

Én teljesen megőrültem! Épp hagyom magam hopponálni egy nekromanta társaságában, akihez ráadásul még valamelyest vonzódom is. Mikor eltűnt lábunk alól a talaj, ijesztő volt. Nem árulta el, hogy hova megyünk. Néhány másodperc múlva máris egy nagy teremben találtam magam.
Csodálkozva néztem körbe a hatalmas teremben. Az elkalandozásomból Philippe hangja zökkentett ki. Közölte velem, hogy a Noir kastélyban vagyunk. Hol? Nála otthona? Lehetetlen!
- Mit keresünk itt? - érdeklődtem, még mindig meglepetten, s ijedten.
Tény, hogy túl sokat kérdezek, de jobban szeretem tudni, hogy konkrétan mibe keveredtem egyáltalán. Gyönyörű vagyok? Én? Látnád, hogy milyen szörnyen néznek ki a hegeim. Vagyis szerintem, nem tudom más, hogyan vélekedik róla.
- Köszönöm! De én nem hiszem, hogy az lennék! - súgtam, és mentegetőztem.
Mikor megcsókolt valahogy ez most más volt. Nem az nem lehet egyre jobban vonzódom hozzá. A helyzet az, hogy világ életemben vonzottam a rossz fiúkat, de ők is engem. Ekkor belecsókolt a nyakamba, miközben az egyik keze máris a felsőm alatt matatott, míg a másik a mellemnél. A csókba beleremegtem. Ez nem lehet! Most már tény, hogy teljesen bolond vagyok, amiért ezt hagyom. Ez pedig megint megijesztett.

Tárgy: Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford Pént. 28 Nov. 2014, 01:17

Philippe és Victoria

Elcsavart fejjel

Látom rajta, hogy egyetlen porcikája sem kívája a jelenlegi helyzetet. Sőt a gondolatai is erről árulkodnak. Csak ugye az a baj, hogy én nagyon is élvezem, hogy dühöng, meg hogy retteg, meg persze azt, hogy ez mind miattam van.
Nem vagyok szörnyeteg, annak ellenére, hogy gyakran úgy viselkedem, mint egy szörnуeteg. De sose eröszakolnék meg egy nőt. Megölni, megölném az gond nélkül megy, de a megerőszakolás, az nem az én világom.
- Én köszönöm a rettegésed! - Suttogom halkan válsszul neki, ahogy ő suttogott nekem az előbb. Szememben csillog a gonoszság, nem rejthetem el azt, ami vagyok. Ez lehetetlen, de nem is akarom elrejteni.
Elengedtem a csuklóit és magamhoz szorítottam. Mire kezei a mellkasomhoz szorultak. Természetes reakció volt, hogy maga elé kapta a kezeit, mindenki ezt teszi. Viszont most azok kicsit sem természetes helyen vannak.
Megint közel vagyunk egymáshoz. Nagyon közel. Még most is a gondolatait néztem, s az egyik gondolat felkeltette a figyelmem. Vonzódik, hozzám? Hogy mit? Ez nem lehet? Ez ki van zárva! Valahogy nem tudtam felfogni a tényt.
De ösztöneim hamsr felül kerekedtek rajtam. S megint csak magammal és vágyaimmal foglalkoztam. Megcsókoltam, de már nem a dühe miatt, pusztán csak mert úgy volt kedvem. Majd a lábamnál kavarogni kezdett a levegő! Hopponálok, haza.
- Pillanatokon belül megtudod! - Suttogtam a fülébe. Eltűnt mellőlünk a világ. A Három Seprű elmaradt. S alig két pillanat múlva egy nagy teremben öleltem magamhoz a nőt.
- Üdvözlet a Noir kastélyban! - Mondom bal kezemmel megsimítva az arcát. - Gyönyörű vagy! - Nyögtem ki halkan, s újfent ajkaihoz hajoltam. Most sokkal gyengédebben csókoltam meg, mint eddig.
Most valahogy más volt minden. Bediliztem, azt hiszem! Ez a legésszerűbb magyarázat. Kezeim lassan haladtak végig hátán, s az alul lévő kezem még lassabban, s szinte félve kúszott a nő ruhája alá. A csók után nyakába csókoltam, közben a szabad kezemmel megfogva a mellét. Nem érdekel, mit akar. Csak az, hogy én mit akarok. Én pedig őt akarom! Megbolondultam komolyan!

» Philippe Noir
» Philippe & Victoria
» Philippe & Victoria - Bed omen or something like this
» Daiyu & Philippe
» A két gyönyörű angyalka - Philippe & Vicky