Daiyu Qian
* : 
Hozzászólások : 43
Vér : Aranyvérű (ő nem tud róla)
Iskolai ház : Mardekár
Tartózkodási hely: : Roxfort
Kirendelt pár : Tanner N. Hue
Avataralany : Liu Yifei
Karakterlap : Egy testben két lélek
Karakterzene : "I became insane with long intervals of horrible sanity."
¥ : 錢黛玉
 |  Tárgy: Daiyu és Tanner Kedd 11 Aug. 2015, 15:18 | |
|
Daiyu
Azon kevés alkalmak egyike van, mikor lemegyek Roxmortsba. Nem igazán szeretem a falut, mert tele van mindenféle aljanéppel, de hirtelen rámtört, hogy azonnal vennem kell abból az édességből, aminek málnakrém van a közepén. Fogalmam sincs, mi a neve, mert csak egyszer ettem belőle, akkor is úgy, hogy valaki megkínált, és már fel volt bontva. Meglepő módon nagyon ízlett, pedig nem vagyok édesszájú. Amióta jóban vagyok Karennel, meg még egy-két értelmes mardekáros lánnyal, azóta sokkal jobban érzem itt magam, mint az elején, ugyanakkor, nélkülük nem szívesen megyek sehová. Persze egyedül is tök jól bele tudok kötni bárkibe, nem arról van szó, csak ha többen szedünk szét egy griffendélest, az sokkal élvezetesebb.
Mivel a béna faluba megyek, ezért nem kell azt az ócska talárt viselnem, hanem meg tudom mutatni, hogy milyen is vagyok valójában. Ma is egy rövid ujjú viktoriánus ruhát viselek, ezúttal halványkék színűt, fölötte pedig fehér derékfűzőt, ami hibátlan homokóra alakot csinál nekem. A hajam be van göndörítve, és kontyba tűztem hátul, de egy-két tincset hagytam, hogy elöl lógjon, nehogy szigorú öregasszony-hatást keltsen. Lábamon fehér magassarkú van, mert sajnos elég alacsony vagyok (a jó gének, ugye…). Természetesen elmaradhatatlan kiegészítőkkel is „fel vagyok szerelkezve”, fehér csipkekesztyű a kezemen, továbbá kék köves ezüst gyűrű, a fülemben pedig hozzáillő fülbevaló. Nyakamban valódi gyöngysort viselek.
Természetesen kapok pár érdeklődő pillantást, mert ezt már megszoktam. Aki nem ismer, az addig bámul, amíg oldalba nem böki egy olyan, aki már hallott rólam és a modoromról, ami nem pozitív értelemben híres. De hát tehetek én róla, ha mindenkit utálok? Belépek a boltba, és az első, amit észre kell vennem, az a kirendelt párom. Amióta csak megismertem, folyton felbukkan mindenhol, ráadásul a múltkor valami firkálmányt is elküldött nekem. Még szerencse, hogy ki se vettem a táskámból, mert így, miközben félrelökök pár embert, hogy eljussak hozzá, előveszem.
– Ha még egyszer kapok tőled valami ilyesmit, akkor nem leszek ilyen kedves – vágom hozzá a levelet, persze az egész bolt felkapja a fejét, és a jelenetet figyeli. – Sajnálom, hogy el kell viselnem téged, de nem fogom megkönnyíteni a helyzetedet, sőt, jobban tennéd, ha te sem fogadnád el. – Egyelőre nem mondok többet, kíváncsi vagyok a reakciójára. De ha azt hiszi, lenyugszom, téved.
| |
|
