Babette Wheaton

Babette egyszerű jellem. Megvan a maga tudása, de nem kérkedik, ő inkább háttérbe húzódós típus, emiatt kicsit örül is a törvénynek, mert félénksége miatt sosem mert volna kezdeményezni, többnyire emiatt sem lett eddig még párkapcsolata. Ő az a tipikus szerény, bájos kislány, akinek megvan a maga esze, de átlagos, nem kirívó, tökéletesen megfér a Hugrabugban.  Az éneklés a hobbija, de nem meri vállalni, mert fél attól, hogy mit szólnának a családtagjai, barátai, ha megtudnák, hogy énekel, és egész szépen teszi mindezt.
Külső: átlagos, korának megfelelő magassággal és alkattal rendelkezik. Hála az égnek, aránylag jó súlyban tartja magát, szülei már korán az egészséges életmódra nevelték, öltözködésében is egyszerű, de mégis divatos. Gesztenyebarna, loknikba göndörödő haját többnyire szabadon engedve hordja, és remekül kiemeli mindez a két zöld őzikeszemét, amik akkor is „mosolyognak”, ha ő éppen haragszik.  

Remegve bontotta ki a levelet. A rendeletről már korábban hallott, s kissé megkönnyebbülten fogadta a boszorkány, hogy más döntött helyette. Így biztos nem sülhet fel a próbálkozással, hogy észrevegyék, de azért mégis jó lett volna tudni, hogy ki az a férfi, akivel eztán összekötik az életüket. Neki nem volt ez ellen kifogása.

Theodore Nott

Egy pillanatra elfogta a rémület, de aztán belegondolt, hogy tulajdonképpen a fiú ugyanolyan ember, mint ő. Az, hogy ők rossz korban láttak napvilágot, és rossz korban nőttek fel, arról nem ők tehettek. Sóhajtott. A Hugrabug klubhelyisége üres volt, éjszaka nyitotta ki a levelet, mert napközben nem merte. Egyedül akart lenni teljesen, amikor megpillantja a jövendőbelije nevét.
Vajon ő mit gondol rólam? Még sosem találkoztunk, vajon tetszem majd neki? – gondolta rémülten, pedig egyébként nem volt egy csúnya lány, csak épp nem tett sokat azért, hogy legyen egy ismeretségi köre, és észrevegyék, jó volt, de átlagos. Egy szürke kisegér, aki megbújt, de most elhatározta, hogy megtesz mindent azért, hogy ne a mugli világból érkezett senkit lássa benne a párja.
Anya akart lenni. Tulajdonképp ez volt mindig is az álma, amit előző tanévben majdnem feladott, mikor kikerült az iskolából. Talán jobb is, bár kicsit sajnálta, hogy ő megbújt, lapított, míg a többiek harcoltak, de ő sosem volt ügyes Sötét Varázslatok kivédésében. Ő máshoz értett. De hát ez így van rendjén, csak épp háború idején kinek volt kedve dalolászni?
Theodore Nott… A név beitta magát gondolatai közé, és nem is bírt nyugodni tőle.
- Bette! Bette! – kiáltott utána egy háztársa másnap, Gyógynövénytan után. – Neked ki lett a párod? Nekem valami griffendéles srác.
- Szia, Livie – biccentett Babette. Nem sok kedve volt erről csevegni, bármennyire is kedvelte a kissé hiperaktív osztálytársnőjét.
- Az jó.
- Na, ez nem válasz! Valld már be! – nyaggatta Olivia, még a kastélyban is.
- Nézd, nem hinném, hogy tudni akarod. Ha elárulnám, ki lennétek akadva, pedig semmi kiakadni való nincs a személyén. - sóhajtott Bette.
- Ugyan már, miért akarnánk meglincselni?
- Mert mardekáros. Tessék, most jobb? – Nem sokszor jött ki a sodrából Babette, de ez ép paz a pillanat volt. Olivia csak tátogott egy darabig, míg felfogta, amit hallott.
- Mi a neve annak a szemétnek?
- Tudtam, hogy így reagálsz. Ennek aztán sok értelme volt, peched van, mert nem mondom meg.
- Kérlek! Elintézzük mi – dörzsölte az öklét dühösen Olivia. Őt kiakasztotta úgy rendesen a rendelet, mert bár ő jól járt, de nagyon sokan szívtak miatta. Pont, mint Babette Wheaton.
- Nem. Anya akarok lenni, ezt már mondtam. Mindegy, hogy ki a másik fél.
Fel se merül a fejében, hogy én ezt az ellenségeskedést nem ezt tartom helyesnek?
- De Bette, ha egy kicsit összeszednéd magad, százszor jobbat is kaphatnál, mint egy szemét mardekáros! Mind mugligyűlölő, és ezt te tűrőd?
- Van más választásom? Honnan a Merlin búbánatából szedted te azt, hogy mind olyan? Azért, mert néhány méhecske megcsípett, te kiirtanád mindet? Így te se vagy különb tőlük – vágott vissza Babette, s Olivia nem is nagyon talált kiutat ebből a helyzetből.
- Ez más.
- Nem más. Pont ugyanolyan. Kit akarsz becsapni? Magadat? Engem biztos nem. Ha csak ezzel akartál bosszantani, akkor odébb is állhatsz, mentem megkeresni Nottot. - Azzal hátat fordított a lánynak, és elsétált a Nagyterem irányába, a zöldek asztala felé. Azért egy picit ő is tényleg félt, bár talán mégis adhatna egy esélyt a fiúnak. Attól, hogy valakinek a szülei hibáztak, rosszak, még nem biztos, hogy ő is az. Ki tudja, lehet, hogy még jól is jönnek ki ebből a kapcsolatból.

KÓD: Hugrabug 6/3 lány (mugliszármazású)
KIRENDELT PÁR: Theodore Nott
PLAY BY: Giulia Luzi