A két gyönyörű angyalka - Philippe & Vicky

Vicky & Philippe

Az esküvőn rengeteget táncoltunk. Walter és az anyám lepett meg a legjobban. Az öreg táncolt velem, míg anya kedvesemmel. Az igazság az, hogy én nagyon örültem neki! Ahogy véget ért a mulatság alig vártam, hogy ágyba kerüljünk. Nagyon elfáradtam és láttam, hogy szerelmemet is vonzotta az ágy. Az első éjszakánk, amit Mr. és Mrs Noirként töltünk. Boldog vagyok! Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is így fogok érezni. Főleg Ricardo halála után.
- Nagyon boldog vagyok! Csak veled! Imádlak és ezen nem fog senki és semmi változtatni! Szeretlek nézegetni az öltönyben, de nem a te világod! – mosolyodtam el – Köszönöm szerelmem! Reméltem, hogy tetszeni fogok neked benne! – nyomott egy puszit a homlokomra, amit rettenetesen élveztem – Igen, de nagyon! Csak úgy ropták! – mosolyodtam el ismét.
Simogatni kezdte az arcom, amitől nem sokkal később el is aludtam. Boldog vagyok, s ez meg is látszik rajtam. Reggel ugyanolyan boldogsággal keltem. Madarat lehetett volna velem fogatni. Velem van, én pedig vele! Ez mindennel felér.
Az elmúlt egy hétben én voltam a legboldogabb. Le sem lehetett törölni a képemről azt a bizonyos mosolyt. Végre a felesége lettem és mérhetetlenül boldoggá tett. Élvezem, hogy én lehetek Mrs. Noir, aki boldoggá teszi őt. Legalább is remélem, hogy boldog mellettem.
A kastély még mindig tele van emberekkel, de most nem is bántam. Jó hogy itt vannak a szüleim, az ő szülei és Rosale! Sőt még a nagyapjának is örülök! Valahogy nem éreztem jól magam így megkértem Rosale-t jöjjön fel velem. Egy kicsit le akartam pihenni.
Éreztem a süti illatát. Anya a kedvencemet csinálja. De imádom! Egyszerűen hihetetlen ez a nő! Néha semmi sem tetszik, neki máskor pedig folyamatosan a kedvemben akar járni. De igazán nincs szükség rá, hiszen mégis csak az anyukám én pedig imádom!
Rosale elmondta, hogy a fiúk kártyáznak. Apa végre élhet a jogával és végre megteheti. Otthon folyton ezen vitatkoznak anyuval. Ő kártyázna, a felesége pedig nem szereti. Elmosolyodtam. Egy igazi család részese lehetek! Bárcsak örökké így maradna!
Görcsölni kezdett a hasam. Olyan volt, mint, mikor meg akar jönni, csak százszor erősebb. A hasamhoz kaptam, s talán ez Rosalenak is feltűnt. Mély levegőket kezdtem el venni. Csak tudnám, miért fáj ennyire.
- Rosale kérlek, szólj Philippe-nek! Au! – súgtam fájdalmas arccal – Azt hiszem szülni, fogok! – kiabáltam utána, mert addigra már rohanni kezdett.
Amint megláttam szerelmemet nyújtózkodtam érte. Megfogta a kezem én pedig megszorítottam az övét. A következő emberke anyám volt, majd Rosale. Becsukódott az ajtó én pedig szorítottam kedvesem kezét.
- Jól van! Többen nem is kellünk! – magyarázta anyám – Te lány hozz gyorsan vizet és törölközőket vagy lepedőt, vagy akármit! – adta ki a parancsot. Nem is ő lenne.
- Bemegyünk az ispotályba…Au! – válaszoltam szavaira.
- Nem mész te sehová! Már túlságosan ki vagy tágulva. Vagy itthon szülöd meg őket vagy valahol útközben! – rivallt rám.
Jól van, azt hiszem, igaza van! Mégis jobb lenne itthon maradni és nem tartok attól, hogy baj lesz! Anya tudja a dolgát, hiszen valaha ő segített világra több száz varázslóbabát. Bábaként is tevékenykedett amellett, hogy a mugli világban dolgozott.

Vicky & Philippe

Az esküvőnk, amire már oly rég vártam csodálatos volt. Mint egy mese, ahol én lehettem a hercegnő, kedvesem pedig a király! Érdekes módon anyám és Walter is táncoltak. Előbbi szerelmemmel, utóbbi velem. Ez meglepett. Nem is kicsit, de boldoggá tett. Végre ők is élvezik, hogy együtt vagyunk Philippe-vel! Azt hiszem most már semmi akadálya, hogy szeressük egymást. Még az öreg sem tiltakozott ellenünk!
Alig vártam este, hogy végre ágyba kerülhessek. A lányok is kirugdosódták magukat, míg én táncoltam az apjukkal, a nagyapjukkal és dédnagyapjukkal. Mindannyian elfáradtunk, de megérte! A felesége lehetek és ennek mindennél jobban örülök!
- Egy világot jelentesz nekem! Meg hát imádlak! Tudom szerelmem, de nem is kívánom többet tőled, hogy így kinyald magad! Sokkal jobb vagy így! – mosolyodtam el, majd elvörösödtem – Köszönöm szerelmem! Igyekeztem gyönyörűen festeni! Elvégre különleges nap volt a mai! Nagyon táncoltak! Vagy kétszer lerúgták a lépem, egyszer a vesém és háromszor a májam! – nevettem el magam – Szóval nagyon élvezték!
Boldog vagyok! Végre boldog lehetek, s mindezt mellette élhetem meg! Élvezem, hogy ő is boldog mellettem. Ezt akarom! Örök életemre! Szeretni és szeretve lenni általa! Egy kész csoda, hogy ő akkor toppant be az életembe, mikor a legnagyobb szükségem volt rá, s most már a férjemként tekinthetek rá!
Már egy hete tele van emberrel a kastély. Már nem bánom! Örülök, hogy emberek vesznek körül, vagyis majdnem mindenki élő ember, de ez nem zavar! Megkedveltem kedvesem családját. Jó lenne, ha mindig itt lennének velünk. Legalább nem érezném magam egyedül, ha kedvesem elmegy dolgozni!
Anyu és az anyósom a konyhában beszélgettek és sütit csináltak, míg én felment Rosale-val a szobába. A kedvenc sütim. Imádom anyut! Tudja, mikor mit akarok! A fiúk kártyáztak apu legnagyobb örömére. Imád kártyázni természetesen, ha a felesége hagyná! Most kivételesen hagyta.
Ahogy Rosale-val beszélgettünk felálltam az ágyról, hogy egy pillanat erejéig a tükör elé álljak. Alattam csurom víz lett a padló, mint aki bepisilt. Nem értettem a dolgot, majd rájöttem. Elfojt a magzatvizem. A „sógornőm” azonnal rohanni kezdett a többiekért.
Megérkeztek az első fájások, ahogy a visszafeküdtem az ágyra. Mikor szerelmem megérkezett rögtön érte nyújtózkodtam. Anyámat követte Rosale, s becsukódott az ajtó. A lány hősiesen állta anyu parancsolását.
- Au! – kaptam az egyik kezemmel a hasamhoz, míg a másikkal kedvesem kezét szorítottam meg – Én be akarok menni! – magyaráztam két fájás között
- Szó sem lehet róla Vicky! – magyarázta anyám – Philippe beszélj a feleségeddel, mielőtt én teszem meg és újabb pofon lesz a vége! Rosale kisasszony kérném, hogy álljon készenlétben! Bármikor megérkezhet az első szépség!
Anya alám tett egy törölközőt, miközben egyre jobban jöttek a fájások. Nem bírom! Mire ennek vége lesz, belehalok! Fogalmam sem volt róla, hogy ez ennyire fog fájni, de talán mindennel felér majd, ha meglesznek a lányok!
- Rendben! Fekete hajacskát látok! – mosolyodott el anya.
A sírás kerülgetett, de csak sikoltani tudtam a fájdalomtól, miközben szorosan fogtam kedvesem kezét. Ő időközben a hátam mögé ült és támasztott hátulról. Néha fejem mellkasára került, már, amikor levegőhöz tudtam jutni.

Vicky & Philippe

Már egy hete, hogy házasok vagyunk! Én pedig repdesek az örömtől! Azt hiszem a világ legboldogabb asszonyává tett, hogy létezik és velem van! Ricardo halála után úgy éreztem semmi keresnivalóm a világban! Most már nem gondolkodom azon, hogy miért is élek! Nincsenek rémálmok! Csak ő létezik a számomra! Ő és a lányok!
A legváratlanabb helyzetben toppant be az életembe! Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ő lesz az igazi, az, aki számomra mindent jelenteni fog. Bár féltem tőle és nem akartam, de beleszerettem! De nem bánom! Mert tudom, hogy még a síron túl is szeretni fogjuk egymást.
A kastély zsongott. Tetszett! Olyan jó volt látni azt a sok ember! Jó volt beszélgetni velük! Még Walterrel is. A kezdeti nehézségek ellenére mára már majdnem hogy szinte jó barátok lettünk. A legjobban anyám lepett meg. Mintha nem tudná, hogy Philippe micsoda úgy kedvelte meg őt! Ez pedig még boldogabbá tett.
Anyu és az anyósom a konyhában voltak. Apu a fiúkkal kártyázott. Nekem pedig egy kis pihenésre volt szükségem, így Rosaleval felmentünk a szobámba. Rengeteget beszélgettünk. Végre van egy barátnőm, aki nem felszínes!
Felálltam, hogy a tükörben megnézzem magam. Egy hatalmas víztócsa keletkezett alattam. Elfojt a magzatvizem, s miután Rosale leszaladt szólni a többieknek megérkeztek az első fájások. Visszafeküdtem az ágyra, és amint megérkezett kedvesem érte nyújtózkodtam.
Anyám és Rosale hűségesen ott voltak szerelmem nyomában. Anyu azonnal nekirugaszkodott a szülés levezetésének. Jártas benne, de oly régen csinálta ezt. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet, ha ő csinálja. Ám mégis kiadta a parancsokat.
A kis segédje szó nélkül követte anyukám minden szavát. Megint fel fog pofozni, ha tovább tiltakozom. Oké nem akarok balhét… Ekkor hallottam kedvesem hangját a fejemben. Kérdőn felpillantottam rá. Ugye nem lesz bajuk? Nem tudnám elviselni!
A fájások egyre intenzívebbek lettek. Én csak sikoltani tudtam és erősen megszorítottam Phil kezeit. A homlokomról folyt a víz, miközben könnyes tekintetem néha a plafonra emeltem, míg meg nem hallottam az első baba sírását.
Zihálva dőltem kedvesemre, míg Rosale megkapta a kicsit, hogy fürdesse meg, majd jöhetnek is vissza, miközben nekem még kifújni sem volt időm újra fájások jelentkeztek. Belehalok! Nem bírom tovább ezt a fájdalmat! Tudom a lányok mindenért kárpótolni fognak, de a szülés valami kegyetlen dolog!

Vicky & Philippe

Anyukám és az anyósom a konyhában éppen sütit csináltak. A kedvencemet! Ezért imádom az édesanyámat. Mindig a kedvemben jár a drága. A fiúk kártyáztak. Apu végre kiélhette magát és most a neje sem szólhatott bele a dologba. Kezdem megkedvelni ezt a családias hangulatot! Remélem, többször csinálhatunk ilyen összejöveteleket.
Rosaleval felmentünk a szobába egy kicsit beszélgetni. Végre van egy barátom, akivel kitárgyalhatok mindent. Tény és való, hogy Phil is teljes mértékben a kedvemre tesz és minden óhajom, sóhajom meghallgatja, de azért jól esik egy másik nő jelenléte is.
Egy pillanatra felálltam, hogy odasétáljak a tükörhöz. Szörnyen nézhetek ki. Mostanság kissé elhanyagoltam magam, főleg a nagy pocakom miatt. Abban a percben elfolyt a magzatvizem. Az én barátnőm azonnal lerohant a többieknek szólni. Nem is bántam, hogy ő itt van és tud ebben segíteni.
Hamarosan megjelent kedvesem, akiért azonnal nyújtózkodtam az ágyról. Hozzám sietett, s megfogta a kezemet. Őt anya és Rosale követte. Nem is kell több kíváncsiskodó! Bőven elég, ha ők velem vannak! Meg hát kicsit szégyenlős lennék apa és az ő családja előtt.
Igazi szülésznő és segédjeként láttak neki a levezetésnek a lányok. Tudom, hogy nem lesz semmi gond, de én inkább jobban örültem volna valami kórház vagy Ispotályszerűségnek. Kicsit megnyugtatott volna a dolog. Anyuci viszont nem engedte. Jogos! Tudja, hogy mit csinál! Én pedig igyekszem pozitívan hozzáállni a dologhoz.
Szorítottam szerelmem kezét, miközben sikoltottam. A fájások nem hagytak egy pillanatra sem megpihenni. Felsírt az első kicsi. Phil mellkasára dőltem, s levegő után kapkodtam. Rosale megkapta a kisasszonyt. Kaptam egy puszit a homlokomra, aminek nagyon örültem. Ugyanakkor bíztatott, hogy ügyes voltam.
- Nem vagyok képes többet! Nem bírom ki! - magyaráztam, de újra elkezdődtek a fájások.
Nem bírom tovább. Belehalok ebbe a fájdalomba! Újra szorongatni kezdtem a férjecském kezét. Fogalmam sincs, hogy miért, de megfordult egy pillanatra a fejemben, hogy itt fog hagyni. Tudom, hogy nem teszi meg! Tudom, hogy velem marad és ez nagyon jól esett! Fogalmam sincs, mit tennék, ha ő nem lenne most is mellettem, mint mindig.

Vicky & Philippe

Amint kedvesem megjelent az ajtóban azonnal felé nyújtóztam. Elkapta a kezemet és mögém ült. Én nekitámaszkodtam. Ekkor jelent meg anya és Rosale, majd becsukódott az ajtó. Nem is kell több ember. Ami azt illeti, eléggé szégyenlős vagyok apa előtt. Az ő rokonairól meg ne is beszéljünk!
Tudom, hogy az anyám érti a dolgát, mert ugyebár szülésznő volt, de én jobban örültem volna egy kórháznak látszó helyhez. Viszont sehogy sem egyeztek bele, hogy bemenjünk az ispotályba. Félek, hogy baj lesz. Őket már nem veszíthetem el!
Phil kezét kezdtem el szorítani, ahogy sikoltottam a fájdalomtól. Nem fogom kibírni. Túlságosan fáj. Anyám sem hagyott békét nekem. Egyre erősebben szorongattam kedvesem kezét, miközben követtem az utasításokat.
Hamarosan felsírt az első kicsi. Könnyes tekintettel dőltem szerelmem mellkasára. Megpuszilta a homlokomat és bíztatott. Jól estek szavai, de én nem bírom tovább. Nagyon fáj! Megsimítottam karját, ahogy ziháltam.
- Nem megy! – súgtam, miközben élveztem a puszit, amit kaptam.
Újra fájni kezdett a hasam én pedig megint sikoltozni kezdtem Jön a következő picike. Tudom, hogy ezek után megkönnyebbülök, de hogyan élhetném túl? Megint szorítani kezdtem a férjuram kezét. Egyik kezemet a felkarjához kaptam és azt kezdtem el szorongatni. Ömlött rólam a víz.
- Nem bírom! – sikoltottam, ahogy egyre jobban fájt.
- Victoria Camila Noir! Kibírod! Nem lesz gond! – halottam anya hangját – Mindjárt meglesz ő is! Már a fejét látom! Nyomj! – folytatta.
Még jobban megszorítom szerelmem karját. Talán még el is színeződött az. A fájdalom egyre erősebb lett és nem tudtam magam visszafogni. A tolófájások folyamatosan jöttek én pedig nyomtam, míg meg nem hallottam a másik kicsi lánykám sírását.
- Ő is kislány és gyönyörű! – mosolyodott el anya – Rosale megtennéd kedvesem, hogy a babát, aki nálad van, odaadnád a szüleinek. Őt pedig, aki nálam van, elvinnéd rendbe tenni?
Kedvesemre dőltem ismételten, miközben ziháltam. Karját simogattam, majd a kislányomért nyúltam. Hosszú ideig bennem növekedtek és nem hallhattam őket. Szerelmemnek jutotta az a kiváltság, hogy megismerje a hangjukat.
Megkaptam kicsit, aki rögtön meg is nyugodott. Elmosolyodtam, majd megpuszilta a homlokát. Phil-re pillantottam. Folyamatosan mosolyogtam, majd megpusziltam ajkát.
- Köszönöm szerelmem! – pusziltam meg ismét ajkát – Szeretlek! – súgtam mosolyogva, majd anya felé fordultam – Köszönöm anya a segítségedet!
- Hiszen ez a dolgom! Jobb lesz, ha maradunk apáddal még egy hetet! – mosolyodott ő is el – Mostanság elkél majd a segítség!
- De anya… – kezdtem volna azonban tekintetével megálljt parancsolt.
- Itt az ideje, hogy lepihenj! Rendben van minden!
- Előbb a lányaimmal akarok foglalkozni! – ebben nem nyitok vitát!
Végre itt vannak! Láthatom őket és hallhatom a hangjukat. Rosale hamarosan meg is érkezett a másik kicsivel. Így őt is megkaptuk. Hálás pillantásokat vetettem felé, amiért segített. Boldogan dőltem neki kedvesemnek, aki simogatott.
Anya mindeközben beengedte a családot, akik lányok csodájára jártak. Apa meglepődött a rózsaszín takarókon. Még be is kukucskált, hogy tényleg lányunokái születtek. Mit ne mondjak elég vicces helyzet volt, főleg, mikor azt mormolt: „Merlin már megint nem hallgattál rám!”. Végül is beletörődött. Sőt! Talán még jobban is szereti őket, mintha fiúnak születtek volna.
Engem hamarosan elnyomott a fáradtság. Azt hiszem el is aludtam ott a férjem karjaiban, jobban hozzábújva. Talán szülés, vagy az elmúlt egy hét eseményei fárasztottak le ennyire. Fogalmam sincs, de mostanában nehezemre esett az alvás főleg, hogy a két lány képes volt egész éjszaka mocorogni.