Philippe & Victoria

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Pént. 28 Nov. 2014, 00:37

Vicky & Philippe

Nem akarok rettegni, s dühöngeni. Tudom, neki jó, de nekem nem. Néha azt kívántam, bárcsak normális lehetnék, hogy ne érezzem ezt, hogy ne csöppentem volna egy ilyen világba. De mégis van benne valami csábító.
Keze helyét a térde veszi át. Nem akarom! Nem teheti meg velem! Próbáltam nyugtatni magam, de mindhiába. Aztán szavai hallatán, hogy nem teszi meg kicsit megnyugodtam, de nem teljesen.
- Köszönöm! - súgtam, miközben szemeiben láttam a gonoszságot.
Hirtelen elengedte a kezeimet, melyek, ahogy magához szorított a mellkasára zuhantak. Ezzel védekeztem. Úgy éreztem el fogok esni és magammal rántom őt is. Még rémült voltam, de már nem annyira.
Közel voltunk egymáshoz, de nem is kicsit. Abban a pillanatban már egy kis vonzalmat éreztem felé. Ez újra és újra megrémisztett. Nem akartam. Sőt! Férfit sem akartam a közelemben. Rossz ómen vagyok a számukra.
Éreztem, ahogy a levegő kavarogni kezd. Merlinre! Hopponálunk! De hova? Hova visz engem? Hol fogunk kilyukadni?
- Hova megyünk? - kérdeztem ijedten a férfi arcát fürkészve.
Mire azonban észbe kaptam már nem a fogadóban voltunk, hanem egy teljesen más helyen. A három seprűben csak a hűlt helyünket találta az éppen most arra járó.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Pént. 28 Nov. 2014, 00:19

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Már éppen azt hiszi, hogy meg tud előlem lógni. Hogy megmenekülhet, ha eléri a pálcáját. Na nem, azt már nem. Nem fogom hagyni. Még csak az kellene nekem, hogy itt elkezdjen a pálcájával hadonászni. Nem sokat érne ellenem, de akkor is.
Végülis elmondom neki, hogy mi is vagyok én. Hát igen komolyan elvette az eszemet. Ha józan lennék biztosan nem mondtam volna el neki. De nem vagyok az. Kicsit sem vagyok, hiszen megrészegített a félelmével és a dühével.
Simogatni kezdem, hiszen most már tisztán csak az ösztöneim vezetnek. Belarkolok a fenekébe, mire megugrik. Elmosolyodom. Kezem felljebb ér, s most a mellét simítja végig. Gondolataiban megint látom, hogy gyengepontra tapintottam.
- Pont ez benne az elbűvölő… - Suttogom érzékien a fülébe, mikor nem fejezi be a mondatát. Újra megcsókolom, miután tekintetem az arcát figyeli. Látom, hogy az ajkába harap, a mellkasomat figyeli, majd az arcomra néz.
Kezem lassan a combjáig csúszik. Ott sem akárhová, hanem a belső felére. Először gyengéden, majd egyre durvábban simogatom, mire lábai kis terpeszbe csusszannak. Ezzel szabad utat engedve a kezemnek, ami minden pontom hosszan elidőzve halad körbe a combjai belső felé. S különös odafigyeléssel érintve a leggyengébb pontot a hölgy testén.
Kezem helyét térdem veszi át. S kezem a háta mögé csúszik, hogy magamhoz tudjam húzni. Amit lassú megfontolt mozdulatokkal, minden pillanatra figyelve teszek meg. Addig húztam, amíg mellkasaink össze nem értek.
- Na erről beszéltem! Ez az! Így kell félni! Ne aggódj nem teszem meg. Nem vagyok szörnyeteg, csak nem a jó utat járom! - Mondom, s szememben megvillan a gonosz tűz. Hirtelen elengedem a csuklóit.
Két kézzel szorítom magamhoz, kezeimet úgy tartva, hogy minél nagyobb felületen érjék a nő hátát. Majd elmosolyodom, s megcsókolom először a nyakát, majd ugyanazzal a lendülettel az ajkait is. Hosszan, el nem engedve. Magamban csak egy gondolat volt. Otthon!
Otthon akartam lenni. Hirtelen éreztem, hogy lábamnál kavarog a levegő. Hopponálok. Belemosolyogtam a csókba, de nem engedtem el, csak jobban magamhoz szorítottam. Pillanatok múlva, már hült helyünk volt a fogadóban.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Csüt. 27 Nov. 2014, 23:27

Vicky & Philippe

Mikor már majdnem a pálcámért nyúltam, s felcsillant a remény, hogy megszabadulok tőle ismét a rabja lettem. Kezeim a fejem fölé kerülnek a falhoz szorítva. Merlinre már megint a rettegés önt el. Vagyis még mindig, csak eddig háttérbe szorult.
Végre megtudom, hogy micsoda ő. Hirtelen eszembe ötlik! Itt áll - vagyis inkább a falhoz szorít - egy nekromanta, aki a félelemből, s a dühből táplálkozik. A múltam pedig okot ad mindkettőre.
Hirtelen simogatni kezd. Belemarkol a hátsó részembe. Én megugrom. Kapkodom a levegőt, miközben remeg minden porcikám. Mígnem a mellemig ér. Újabb gyenge pont.
- Nem szándékos a félelmem! Csupán... - nem fejezem be.
Elcsattan egy csók ismételten. Mikor véget ér alsó ajkamra harapok, pillantásom a mellkasára vetődik, majd újra az arcára vezetem. Philippe keze lecsúszik egészen a combomig, annak is belső részére. Mire észbe kapok máris a legérzékenyebb pontra tapintott. Próbálom ellökni magamtól, miközben lábaim kis terpeszbe csúsznak.
- Csak ezt ne! Kérlek! Minden mást megteszek! - szóltam újra remegő hangon.
Világ életemben egyetlen dologtól óvott apám. Pontosan attól, hogy megerőszakoljanak. S most, hogy nincs velem, mert nem kértem a gondoskodásából többé, úgy néz ki meg fog történni. Már bánom, hogy annyira ráordibáltam. Ismét a düh öntött el. Saját magamra voltam dühös, és Philippe-re, ha megteszi velem.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Csüt. 27 Nov. 2014, 22:48

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Nem eresztem el. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen édes harag kicsússzon a kezből. Azt már nem. Nekem is lehet néha szórakozni. Nem fogom elengedni a szórakozásom alanyát. Nem, nem, majd hülye leszek megtenni.
- Oh, ennél mi sem egyszerűbb! Mert téged akarlak! A félelmed, a dühödet, minden érzelmez, amit én váltok ki belőled. Mindent! Mert most az enyém vagy és nem engedlek ki a kezemből.
Válaszoltam neki, arcomon széles gonosz mosolyommal. Ahogy mindig szoktam, ha valamit igazán élvezek. Most pedig élvezem a dühét és akarom, még! Többet és többet belőle, mert nem tudok vele betelni.
- Jól van, még egy kicsit! Nem adod ki a teljeset! Még! - Mondom szikrázó tekintettel. Elmentek otthonról és nem akarnak visszajönni. S fogalmam sincs mikor tér vissza a józan eszem. Nem most az tuti.
A tipikus nő-férfi viszony áll fenn jelenleg köztünk. Én vagyok az erősebb, ő meg a gyengébb. Kiszabadítja a jobb karját és az enyémet kezdi el csapkodni, meg lőkdösni, közben pedig ordítozik, hátha az segít valamit. Bal kezemmel másik kezét feje fölé emelem. Majd megragadom a csapkodó kezet is és a másikkal összefogva nyomom oda a falnak a feje felett.
- Mi vagyok? Egy gondolatolvasó, nekromanta, aki mások fájdalmaiból táplálkozik. Miért érzed ezt? Nem tudom, erre csak te tudhatod a választ. Miért kell? Mert félsz, mert dühöngsz. Nekem pedig ez a lételemem. Annál erősebb vagyok, minél jobban félsz vagy haragszol. Viszont jelenleg csak azért csinálom, mert akarom a dühöd és a félelmed. Egyszerűen megbolondulok érte.
Mondom egy halk kacaj után. Jobb kezemmel végig simítom a karját, majd egészen le a combjáig. Reszket az érintésemtől, én pedig élvezem. Lassan visszafelé húzom a kezem. Tenyerem megáll a fenekén, erősen belemarkol, majd tovább halad felfelé. A mellére is rásimul, végül megint a karján siklik végig.
- Olyan elbűvölő vagy, mikor félsz! - Mondom halkan, az ajakai fellett tartva a sajátomat. Kezeim a csuklójait fogják, testem pedig rá nehezedik. - Az enyém vagy! Az enyém a félelmed! Mind az enyém!
Megint elcsattan egy csók. Komolyan mondom nem tudok gondolkodni. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Teljesen mértékben az ösztöneim vezetnek. Kezem megint lesiklik csukójáról, de most a combjait simogatja, s lassan a lábai közé is becsúszik. Nem akarom megerőszakolni, csak azt akarom, hogy azt higgye.
Lábai közét egyre durvábban simítom. Ezzel arra késztetve, hogy a fájdalom elkerülése véget lépjen kis terpeszbe. Mikor ezt megteszi, kezem teljesen körbesimítja a combjai belső felét, lassan elidőzbe minden ponton.
Amikor ezzel végeztem kezem helyét a térdem veszi át. Kezem pedig a háta mögé siklik. Felső testét magamhoz húzom. Hogy a mellkasaink összeérjenek. De csuklói még mindig a falnak vannak nyomva, mintha csak várnának.
- Hát nem kellemes? Nem is élvezed egy cseppet sem, hogy valaki kényesztet? - Mondom fátyolos pillantást vetve az ajkaira. A következő pillanatban, már megint csókoltam. Egyetlen pillanatnyi szünetet sem hagyva neki. Csak miután befejeztem mosolyogtam bele az arcába.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Csüt. 27 Nov. 2014, 21:38

Vicky & Philippe

Megmondta, akárhogyan is könyörgöm, kapálózok vagy bármi más nem fog elengedni! Testem minden egyes porcikáját átjárta a félelem. Ahogy néz, a nevetése, a mosolya, a szemei...egyre jobban szítják bennem ezt az érzést. Én pedig hiába tudom nem szabadulhatok mégis próbálkozom
- Miért kínzol? - kérdeztem félelemmel teli hanggal.
Mintha eddig nem szenvedtem volna eleget még most ez is. Dühös voltam magamra, amiért Spanyolországba mentem, dühös voltam Ricardora, amiért elhagyott, s dühös voltam Philippe-re, amiért ezt felszínre hozta bennem.
- Szóval azt akarod, hogy dühöngjek? Eressz el, de sürgősen! Különben... - kiáltottam, miközben tiszta erőmből próbáltam kiszabadulni.
Komolyan különbennel fenyegetőztem? Úgy sem tudok semmit mondani, hogy miért eresszen el. Próbáltam ellökni magamtól, de benne annyi erő volt, mellyel én nem tudtam megbirkózni.
Tipikus én gyönge nőként, ő pedig erős férfiként volt jelen ebben a helyzetben. Viszont akkor sem adtam föl a reményt, hogy talán ki tudok szabadulni. Valóban az egyik kezemet sikerült is. Méghozzá a jobbat. Ekkor lekevertem neki egy pofont tiszta erőből és dühömben. Ekkor a félelmem kicsit háttérbe szorult, inkább voltam dühös. Elkezdtem a kezét csapkodni és lökdösni felváltva.
- Mi vagy te? Miért érzem ezt? Miért kell ezt tenni velem? - kérdeztem zihálva, összezavarodva, miközben továbbra is ellenálltam.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Csüt. 27 Nov. 2014, 01:36

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Szóval nem parancsolhat neki senki. De igen is fog! Most én fogok neki parancsolni és azt fogja tenni, amit akarok. Szenvedni. Miattam. Menekülni akar, de nem hagyom. Egy fenéket, elborult az agyam nem fogom hagyni, hogy elmenjen.
- Nem eresztelek el, addig amíg nem lesz elég belőled! Hiába teszel bármit is Victoria! Most az enyém a félelmed s én nem fogom kiadni a kezemből ezt a kincset. Mert azt akarom, hogy az enyém legyen.
Válaszolok könyörgésére. Engem amúgy csak felizgat, hogy hisztizik. Ahogy a fülébe súgok, ajkaim a füléhez érnek, megint megremeg. Egy újabb gyengepontot fogtam ki. Ez egyre viccesebb lesz. Szegény lány én itt élvezkedem rajta.
Intek a pultosnak, mire ő csak bólint egyet. Pontosan tudja, hogy kétes alak vagyok. Nem egyszer kerültem már furcsa helyzetbe. Sőt nem egyszer volt, hogy pont itt kerültem bele. De pontosan tudja, hogy én vagyok az erősebb. Az elzárt kis helyen kettesben maradtam a lánnyal.
Nekinyomtam a falnak, lassan végigsimítottam az arcán és a nyakán. Milyen puha a bőre, milyen gyenge, s mennyire retteg. Elfordítja a fejét. Én csak mosolygom, mikor megint rám néz már könnyezik. Oh, de édes.
A következő szavait egyelőre figyelmen kívül hagytam. Csak beletúrtam a hajába, s teljesen hozzásimulva csókoltam meg. Nem szoktam speciális kínzásokat alkalmazni, de most szükség törvényt bont elven gondolkodom.
Remeg, a félelemtől, a dühtől, amit felém érez. Hallom, ahogy felgyorsul a szíve. Tombolni akar, de nem hagyom neki. Nem fogom engedni, hogy tomboljon. Ficánkol. Ki akar szabadulni a szorításomból, nem akarja, amit én.
Nem távolodom el tőle, teljes testemmel nyomom a falnak. A nyakához hajolok, s megint megcsókolom az, de most több apró csókot adok. Kapkod a levegő után, milyen kellemes is ezt hallani. Felljebb emelem a fejem.
- S mi hasznom lenne nekem abból, ha elengednélek? Nem angyalom, addig maradsz itt, amíg ki nem elégül a vágyam. - Suttogom a fülébe, majd apró csókot lehelek a füle tövébe. - Olyan elbűvölően tudsz rettegni, hogy szinte be sem tudok vele telni! - Megvillan a szemem. S teljesen elfeketedik. Egy pillanatra látom a lány erejét. Gyengébb nálam, csak ennyi kellett, megint gonoszul csillog a szemem.
Belenézek a szemeibe. Könnyes mind a kettő. Arcomon gonosz mosoly ül. Kezeim a karjait markolják. Testem lefogja őt. Ficánkolhat ahogy akar. Innen aztán nem menekül. Rájöttem, hogy a dühe sokkal édesebb a félelménél, pedig már a hangja is remeg.
Mélyen és hosszan csókolom most meg, s kezem akaratlanul is a fenekére csúszik. Érzem a dühöt, ahogy megy fel benne, s csak megy megállíthatatlanul. A hosszú csók után még vagy három rövidebb csókot is kap. Majd a nyakát csókolom meg, s húzom rajta végig ajkamat. Kezem pedig belemarkom a fenekébe, majd az egyik visszacsúszik a derekára. Ajkam a füléhez ér.
- Egyszerűen megbolondítasz. Minél idegesebb vagy, annál jobban. Gyerünk! Dühöngj nekem kicsit! Rajta! - Mondtam, majd hogy még nagyobb okot adjak a dühöngésre végig húztam ajkam a füle teljes vonalán is. ET

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Csüt. 27 Nov. 2014, 00:30

Vicky & Philippe

Nem parancsolhat nekem senki! Ő sem teheti meg! Szabad vagyok! Ezt sem Philippe, sem pedig más nem tilthatja meg. Tennem kell valamit! Próbáltam szabadulni, de a férfi nem hagyta.
- Mit tegyek, hogy végre eleresszen? - érdeklődtem remegő hangon.
Mikor a fülembe suttogott az ajka hozzám ért. Ismét egy gyengepont! Intett a pultos felé. Ne! Itt ne merjen hagyni! Megteszi. Most már egyszerre félek, s vagyok dühös. Az ajtó bezárult, mi pedig elvesztünk a sötét sarokban.
A falhoz nyomott, miközben lefogott. Újra végigsimítja a nyakam és az arcom. Elfordítom egy pillanatra a fejem. Majd visszatért tekintetem rá. Szemeim könnyesek lettek. Kapálózni kezdtem volna, ha tudtam volna.
- Engedjen el és nem mondom el senkinek! - szóltam dühösen, de mégis remegtem.
Megcsókolt megint. Kapkodtam a levegő után, dühöngeni akartam. Mindent kiadni, ami bennem van. De nem lehet! A szívem ismét gyorsult. Rettegek megint, s ficánkolok. Nem, nem akarom! Dühös vagyok magamra.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Szer. 26 Nov. 2014, 21:41

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Retteg, retteg tőlem retteg. Ez olyan felemelő érzést. S szinte semmit sem kell csinálnom, hogy rettegjen. Elég csak néznem, vagy hozzáérnem. Milyen könnyű és mennyit kapok belőle. Szinte semmiért kapok akkora félelmet, amit ritkán.
- Ezt akár már most is kiverheted, abból az aranyos kis fejedből! - Mondom egy gonosz félmosoly társaságában. Élvezem, ahogy kapálózik, ahogy a tekintete segítségért ordít. S mégse kapja meg. Senki sem segít neki.
Megpróbált megint ellökni magától a drága, de most nem hagytam. A kacajom és amit utána mondtam, ahogy néztem, és a hanglejtésem még jobban kétségbe ejtette. Hogy én mennyire imádom a kétségbe esett nőket figyelni.
Megint megcsókoltam. Érezni akartam a haragot. Elborult az agyam, na. Ellenkezett velem, de persze én erősebb voltam nála. Madj belecsókoltam a nyakába. Megregett és libabőrös lett. Elmosolyodtam, egy gyengepont. Ez jó jel.
- Mondtam azt teszek veled, amit akarok! S ha én azt akarom te meg is fogod tenni! De jobban élvezem, ahogy rettegsz és tombolsz! Elveszed az eszemet! Ez pedig nem előnyös. A tiszta fejemről vagyok híres.
Suttogtam a fülébe, úgy hogy ajakaim hozzáértek a füléhez, miután lefogtam a kezét még mielőtt megint lepofozott volna. Erre jó a gondolatolvasás. Előre tudod mit fog lépni a másik a tetteidre.
Tekintetem a csaposra vándorolt. Biccentettem neki egyet, majd a lányt derekánál fogva vezettem vissza az eldugott részre. Csettintek az ujjammal, mire az egyetlen viszonylagos bejárat elzárul. Innen nem szökik meg.
Megcsillant a szemem. Hirtelen nekitoltam a nőt a falnak. Jobb kezemmel lefotam a kezeit. A ballal pedig lassan végig simítottam az arcán és a nyakán is. Semmi érzelem nem látszott rajtam. Inkább csak az, hogy élvezem, hogy idegesítem a hölgyeményt.
- Hogy tud ekkora félelmed lenni?! Ez elképesztő! Tudod milyen vicces, hogy elég csak hozzád nyúlnom és máris érzem, hogy rettegsz. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyi rettegést és dühöt érzek a csók közben. Az maga a gyönyör!
Mondom, miközben a nyakát simítom végig. Nekem komolyan elgurult a gyógyszerem. Teljesen megbolondultam, de ha már itt vagyok és még mindig nem vagyok józan, akkor kihasználom. Kezemmel a hajába túrok. Majd megint megvillan a gúnyos mosoly. S újra megcsókolom, ám ekkor már teljesen hozzásimulva. Rettegjen, dühöngjön annyira amennyire csak tud! Had élvezzem, ahogy szenved!

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Szer. 26 Nov. 2014, 12:36

Vicky & Philippe

Minden egyes pillanatban arra gondoltam, hogy most mi fog vajon történni velem. A félelem teljesen átvette rajtam az uralmat. Szemeimben is tükröződött az idegeim pedig kezdték felmondani a szolgálatot. Ugyanakkor dühös voltam, s a fájdalmas múlt emlékei gyötörtek.
- Eresszen el! - kiabáltam, s kapálóztam egyszerre, miközben úgy kapkodtam a levegőt, mint, aki amúgy nem jut rendesen hozzá.
Segítségkérően a csapos felé pillantottam, aki az ujját sem mozdította. Tudta, hogy mivel van dolgom, így ő inkább tartózkodott. Próbáltam ismét ellökni magamtól Philippe-t, de most nem ment.
Felkacagott, s ez még jobban megijesztett, de nem annyira, mint a szavai, a szemei, a hangja! Éreztem nincs menekvés! Mikor megcsókolt igyekeztem nem hagyni magam. Ám ő erősebbnek bizonyult. Aztán belecsókolt a nyakamba, s én megremegtem, valamint újra libabőrös lettem. A gyenge pontom...
- Eresszen el! - kiabáltam ismét, dühös voltam nagyon de nagyon, s mindemellett reszkettem - Nem teheti ezt! - most már a hangom is megremegett. A tekintetemből sugárzott ez a félelem.
Nem tudtam szabadulni. A testem nem engedelmeskedett, s mielőtt újra felpofozhattam volna megragadta a karom.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Szer. 26 Nov. 2014, 08:55

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Zavart, ijedt. Merlinre ez egyre jobb és jobb lesz. Egyre jobban és jobban akarom a félelmet. Sikítani akar. Hmm… közelít a megfelelőhöz bár még nem az, de közelebb van, mint a puszta megrettenés. Bár a semminél az is sokkal jobb.
- Akkor gondolom sosem unatkozik. - Arra, hogy tragikus nem reagáltam. Úgy teszek mintha nem is hallottam volna, akkor csak nem lesz belőle semmi baj sem, ha meg igen ez van.
Egy pillanat alatt teremtem előtte, s karoltam át a derekát. Megint úrrá lett rajta a félelem. Rajtam pedig az őrület lesz úrrá másodperceken belül, ha nem fogom vissza magam. De ilyen ingerek mellett képtelenség visszafogni magam.
Rajta Philippe! Ijeszd meg! Biztattam magamat. Arcomon egy gonosz félmosollyal figyeltem a nőt. A kezem lassan folyamatosan érintve a hátát végigkúszott rajta felfelé. A másik kezemet pedig ott hagytam, ahol volt.
Kezem elérte a nyakát, óvatosan simítottam rajta végig. Libabőröd, reszket, mint a nyárfalevél és haláfélelme van. De édes ennél kedvesebb ajándékot nem is adhatna. Ekkor befejezés képpen megcsókolom. Még nagyobb fájdalom. Merlin szent nevére ez elképesztő.
Ekkor ellökött magától és teljes erejéből pofon vágott. Kezemmel megdörzsöltem az ütés helyét. S mikor kitört belőle a panasz elszakadt bennem a józanság cérnája. Hangosan és gonoszul felkacagtam. Jobb kezem mutató ujjával felemeltem az állát és a szemeibe néztem.
- Annyiszor csinálom ahányszor akarom! Jó érzéked van hozzá, hogy észrevedd kitől kell tartani, csak ahhoz nincs, hogy olyankor eltűnj. Márpedig én most nem fogom hagyni, hogy eltűnj!
Mondom mély fenyegető hangon, s szemeim szikrákat szórnak. Elpattant a húr, most olyan vagyok, mint mindig. Egyáltalán nem is foglalkozva azzal, hogy mi lesz a reakciója megint megcsókoltam, sőt utána a nyakába is belecsókoltam. Végül a fülébe súgtam.
- Azt csinálok veled, amit akarok és te nem tudsz ez ellen mit tenni. Mert tőlem nem csak tartanod kell, én egyenesen a legrosszabb rémálmod vagyok és még nem kaptam eleget a félelemedből és a haragodból.
Komolyan ennek a csajnak a félelme és a haragja felér a droggal. Én pedig nem tudok neki ellenállni. Csak akarom, még, még, még! Szorosan magamhoz húzva tartom, az sem érdekel, ha kapálózik, vagy ordít, akkor sem fogom elengedni. Mert még kell, nekem. Elkábított a féleleme. Addig nem engedem el, amíg le nem nyugszom. Addig fogom sakkban tartani, amíg teljesen vissza nem tér a nyugodt Philippe Noir!

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Szer. 26 Nov. 2014, 01:09

Vicky & Philippe

Kellő távolságból figyeltem, s halgattam végig. Egyre zavarodottab és ijedt voltam. Legszívesebben sikítani tudtam volna. Elkaptam a tekintetem. Csak ne jöjjön közelebb. Ezért imádkoztam.
- Valóban érdekes az életem és tragikus! - a végét elharaptam, ezzel is elrejtve a múltam.
Ekkor hirtelen ott termett élőttem. Ideges lettem, s félelmem ismét úrrá lett rajtam. Viszont fent,,akadtam egy mondatán. Én rosszul reagálok arra, hogy vonzódik hozzám. Nem reagálok rosszul!
keze végigfutott a hátamon. Teljesen leblokkoltam! Ne tudtam mozdulni. Libabőrös lettem és úgy reszkettem, mint akinek kötelező. A nyakamnál állt meg. Halálfélelmem volt. Végül megcsókolt. Ezzel feltépődtek bennem a régi sebek, s immáron a bánat kísérte a félelmet.Ellöktem magamtól és tiszta erőből felpofoztam.
- Ezt mégegyszer ne csinálja! - szóltam dühösen, majdnem ordítva.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Kedd 25 Nov. 2014, 23:19

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Nekem nem érdekem, hogy lenyugodjon. Nekem az az érdekem, hogy féljen, hogy rettegjen, hogy lássam rajta, hogy tőlem tart. Hogy érezzem azt az erőt, amit a félelme ad. Most se bírtam sokáig, s megfogtam a kezét, hogy megint érezzem a félelmet.
- Igazán nincsen mit! Kalandor? Akkor igazán érdekes élete lehet hölgyem! - Felelem mosolyogva. Zavarba jött ahogy a kezeinkre pillantott. Nem! Nekem nem ez kell! Félj! Elkapta a kezét és felhúzta a következő pohár italt.
Hoho… A kis hölgy dührohamot kapott! Nem is rossz, nem az igazi, de nem rossz. Meg se szólalok. Nem fogok rögtön válaszolni előbb megvárom, hogy mit akar ebből kihozni. Ahogy rám emeli a tekintetét szememben megcsillan a birtoklási vágyam fénye. A félelmét akarom.
Pillanatokon belül megkapom. Feláll és retteg látom rajta, halálfélelme van. Egyszerűen halálosan fél! Tőlem fél. Hátrább lép pár lépést. Folyamatosan a szemeimbe nézve. Én csak mosolygom. Mikor megáll a poharamért nyúlok és kiiszom.
Egy pillanat alatt állok fel és termek előtte, úgy mint mikor táncoltunk a derekánál fogva. Arcomon a gonosz mosolyom. A szemem csillog. Ennél jobban már nem hiszem, hogy meg tudom ijeszteni. Addig akarom kihasználni, amíg lehet.
- Nem direkt csinálom! Eszem ágában sincs megijeszteni magát. Egyszerűen csak vonzódom magához. Arról nem tehetek, hogy erre ön hogyan reagál. - Suttogom a fülébe. Óh, én kis hazug! Hogy mennyire szeretek gonosz lenni. Egyik kezem megint felszalad a hátán, bár most egészen a nyakáig elmegy, s óvatosan megsimítom azt.
Már szinte remeg. Érzem, hogy minden porcikája irtózatosan fél tőlem. Érzi, hogy veszély vagyok, de nem tudja miért. Azt hiszem eljutottam a kritikus, őrült függő szintre. Pont mikor a maximumot kell kihozni belőle.
Ezért most kapni fogok egy akkorát, hogy meg fog látszani a nyoma. De ez mikor is érdekel egy függőt? Sosem. Megint közelebb húzom, hogy szépen lassan átjárja a félelem. Szememben megint megcsillan a fény, de még mielőtt eltűnhetett volna mozdultam és olyat tettem, amit tizen éves korom óta nem gyakran talán egy vagy két alkalommal… megcsókoltam. Szükség törvényt bont, szokták volt mondani. Márpedig jelen pillanatban csak ezzel érhettem el, hogy a lehető legnagyobb félelem járja át.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Kedd 25 Nov. 2014, 22:40

Vicky & Philippe

Megint kezdődik, minden előlről, ahogy oldódni kezdek, mindig történik kettőnk között valami, ami miatt a félelmem ismét előjön. Megfogta a kezem. Nem jó ez így!
- Köszönöm! - fogadtam el végül, hogy ő fizessen - Hogy én? Amolyan kalandorféle - jöttem zavarba, ahogy rápillantottam kezeinkre.
Hirtelen elkaptam a kezem az övéből, majd felhúztam a második pohár italt. Azt hiszem nem kellett volna. Hisztizni fogok! Vagyis nem! De!
- Mondja miért és hogyan csinálja ezt velem?- kérdeztem, karjaim a magasba lendültek - Akárhányszor a közelembe kerül rettegés és félelem önt el! Pedig én aztán nem szoktam félni! - még mindig hadonásztam.
Ahogy felé vetettem a pillantásom, furcsán megcsillant a szeme. Ez még jobban megrémisztett. Újra elöntött a halálfélelem, mint a múltam legsötétebb történése során. Hasonlóan furcsán is éreztem magam, mint aki az ájulás határán van. De tartottam magam, miközben felálltam, s hátrább léptem néhányat. Folyamatosan a szemeibe néztem.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Kedd 25 Nov. 2014, 22:23

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Nem tetszik neki, hogy ilyen közek vagyok. Oh, de édes! Engem nagyon hidegen hagy, hogy nem tetszik neki. Nekem pont az a jó az egészben, hogy neki nem jó. Én ebből merítek erőt magamnak, hogy ő szenved.
- Na látja, ne rontsa el a pillanatot! - Súgom oda, úgy hogy ne láthassa a gúnyos mosolyomat, ahogy ránézek. Egyre nagyobb bennem a vágy. Akarom a félelmét. Minél többet akarok belőle.
Egyik kezem lejjebb csúszik, másik pedig feljebb. Látom, hogy meglepődik, sőt megpróbálja a kezemet nézni. Nem foglalkozom vele. Csak egy gyors félmosoly után, teljesen magamhoz szorítom. Legyen csak minél közelebb. Féljen csak jobban tőlem.
Még nem elég a félelme. Kell még. Komolyan lassan eljutok a rossz függő szintjére, mikor már annyira kell valami, hogy a saját határain is túl megy, hogy megszerezze. Ezt nem kellene elkövetni. A derekát fogva vezetem el a bárpulthoz.
Felajánlom neki, hogy rendelhet bármit én állom. Nekem úgyse kell a Roxforti fizetésem. Van olyan vagynom, amiről még a tehetősebbek is csak álmodnak. Mit számít nekem ez a kevés pénz.
- Megsértene, ha nem fogadná el! - Mondom megvillantva egy gonosz félmosolyt. Amikor megpróbálta szerényen kimagyarázni magát a helyzetből. Amibe került.
Végül csak rendelt. Két pohár erőset. Le akarja magát inni. Azt hiszi akkor nem fog tőlem tartani, hogy majd megnyugszik. A naív hölgyemény. Amint felhajtotta az első pohár piát már láttam, hogy kicsit oldódott. Ez nem jó. Kicsit sem az.
- Igen a Roxfortban és igen tanítok. Rúnaismeretet. De még csak idén kezdtem tehát nagyon új vagyok errefelé. És a hölgy mivel foglalkozik, ha szabad megtudnom? - Kérdezem a hozzá közelebbi kezemmel megfogva az övét. Próbál nem rám figyelni, de erre nem fogok neki semmilyen lehetőséget adni.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Kedd 25 Nov. 2014, 18:32

Vicky & Philippe

Én nem sietnék csak ez a közelség...Viszont nem lehetek annyira bunkó, hogy félbe szakítom a táncunkat. Igaza van még nem ért véget a dal.
- Jogos! - szóltam alig hallhatóan.
Amint az egyik keze lejjebb, s a másik feljebb csúszott tiszta libabőr lettem. Menten elájulok! Hátra pillantottam arra a kezére, amelyik a hátamon volt. Vagyis csak, ha láttam volna azt. Végül azt arcát kezdtem fürkészni. A tekintete...olyan...olyan nem is tudom milyen...
Egy percre sem engedett el, míg a bárpulthoz nem értünk. Rémisztő! Rettentően, nagyon rémisztő! Próbáltam nyugtatni magam, mély levegőket vettem. Hm... bármilyen italt kérhetek? Milyen lovagias! Valami erős kell most nekem. Amitől ellazulhatok végre egy kicsit. Viszont nem fogathatom ki a vagyonából.
- Ugyan már nem hagyhatom, hogy a fizetését rám költse! - magyaráztam szerényen - Valami erőset kérnék, de duplát! - fordultam a pincérhez.
Alig vártam, hogy megérkezzen az ital, s ahogy ez megtörtént azonnal az első el is tűnt a torkomon. A feszültség, s a félelem kissé oldódott, de nem szűnt meg. Kezdtem aggódni, hogy valami nagyon fura és rossz dolog fog velem történni.
- Szóval a Roxfortban dolgozik? Gondolom tanít. Mit, ha szabad érdeklődnöm?! - szóltam, s továbbra is próbáltam figyelmen kívül hagyni az érzéseimet.
Mindenfelé néztem csak rá ne kelljen! Pusztán a pillantása felzaklatott. Ahogy nézett, ahogy hozzám ért, minden egyes porcikám reszketni kezdett.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Kedd 25 Nov. 2014, 02:21

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

A zene a tipikus hatást váltotta ki a hölgynél is. Megnyugtatta. Vagyis nem teljesen, de nyugodtabb, mint eddig volt. Ami nekem nem olyan jó hír, mint neki. Élvezi, de korán sem annyira, mint én a rettegését.
Mikor felállva tapsoltam és megdícsértem elpirult. Láttam a gondolatain, hogy zavarba hoztam. Viszont a zavar helyét megint átvette a rettegés, mikor közelebb kerültem hozzá. Igaz most, csak a zenésznek súgtam.
Gondolarolvasó akarsz lenni galamb? Hasznos tudás az egyszer biztos. Csak nem mindenki tudja úgy használni, hogy annak értelme legyen. Bár ha a hölgyemény most látná a gondolataim sikítva menekülne előlem. Amit nem csodálnék.
Ekkor közel menve hozzá és a kezemet nyújtva kérem fel táncolni. Látom, hogy nem akarja elfogadni. Már pedig nekem kell a rettegése így nem fogok neki hagyni semmilyen nemű választási lehetőséget.
Levezetem a parkettre, majd kezeit vállamra helyezem, s a sajátomat a derekára teszem. Lassam magam felé húzom. Hallom ahogy ordít benne a vélelem. Megugrott a pulzusa. Merlinre ez elképesztően jó. Mióta nem szórakoztam ilyen jól.
Látom, hogy a zenekart nézi. Menekülni akar. De előlem nem fog meglógni. Még nem, még nem hagyom, hogy meglógjon. Akármennyire is akar. Nekem csak annál jobb, minél jobban akar. Azzal is csak szenved egy kicsit.
Szavaira elmosolyodom. Lassan a füléhez hajolok. - Ne siessen annyira. Még nincs is vége a dalnak! - Suttogom halkan. Egyik kezem lejjebb csúszik a derekáról. A másik pedig feljebb, egyenesem a háta közepéig. Egy félmosoly és a következő mozdulattal már teljesen magamhoz húztam.
A dal már nem tartott tovább egy percnél. De nekem ez az egs perc is felért egy évvel, hiszen nagyobb félelmet éreztem rajta, mint eddig bármikor. Lassan endetem el. Majd derekát fogva vezettem oda a pulhoz. Ahol teljesen elengedtem.
- Kérjen bármit! A vendégem. Nekem a szokásosat! Írd a Roxforti számlámhoz, majd levonják a fizetésemből! - Mondom egykedvűen a pultosnak. Tekintetem le nem véve a nőröl.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Kedd 25 Nov. 2014, 01:45

Vicky & Philippe

Egy kicsit megnyugodtam a zenétől, s az énekléstől. Jó érzés volt ismét "színpadra állni". Amint befejeztem Ő felállva tapsolt meg.
- Köszönöm! - mosolyodtam el.
Talán még el is pirultam, de amint újra a közelembe került Philippe ismét elkapott az érzés. Bár most az egyik zenésznek súgott valamit. Nem hallottam, hogy mit. Bár gondolatolvasó lehetnék. Akkor talán megtudnám mire is gondol!
Hirtelen felkért táncolni. Merlin szakállára! Nem! Én nem akarok táncolni vele! Mire azonban megszólalhattam volna, máris megfogta a kezem és a táncparketten találtam magam. Ne! Tiltakoztam hevesen, de csak magamban, mert ismételten megbénultam. A kezeim a vállára kerültek, az övé a derekamra. Éreztem amint maga felé húz. Félek nem is kicsit, mintha csak valami rossz dolog eljövetelét érezném!
Szívem ismét észrevehetően gyorsabb. Rápillantottam, majd a zenészekre. Nem tetszik ez nekem! Kerestem volna valami menekülő utat, de nem találtam.
- Nem...nem iszunk meg valamit? - érdeklődtem már majdnem teljesen kiborulva.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Kedd 25 Nov. 2014, 01:24

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Szeretem, ha az emberek miattam vannak zavarban. Viszont az hogy valaki miattam retteg az egyenesen felemelő érzés. Látom, hogy el akarja terelni a gondolatait rólam, de nem megy neki. Folyamatosam én járok a fejében.
Úgy van édesem rettegj csak! Rettegj! Mondom magamban mosolyogva. Szinte vágyom arra, hogy szenvedni lássam. Mikor egy pillanatra megnyugodik én ugyanabban a pillanatban rontom el a nyugodt kedvét.
Megragadom a karját. Megint retteg, egy pillanat műve volt csak, s mennyire édes ajándékot kaptam érte. Kezem lassan mozgattam a karján, majd a fülébe súgtam. Szinte hallom, ahogy dobog a szíve és ahogy akadozik a lélegzete. Még! Még kell!
- Semmi baj hölgyem. - Elengedtem a karját. Bár csak nagy hezézségek árán. Figyeltem, ahogy intett a zenekarnak, magam pedig helyetfoglaltam az egyik széken a közelben.
Csillogott a szemem és folyamatosan őt figyeltem. Kezdek sóvárogni a félelem után. Ez nem lesz jó. Philippe vissza kell magad fognod! Nem kellene feltűnést kelteni! De nem ment valami fényesen a dolog.
Távol akar lenni tőlem. Meg akar szabadulni a félelemtől. De szánnivaló ahogy kétségbeesetten próbálkozik. Nem fogom hagyni, hogy megszabaduljon tőle. Azt el is felejthetit. Nem fogom engedni. Nekem kell a félelme.
Mikor befejezi a dalt felállva tapsolok neki. Arcomon megjátszott széles mosoly. Szép hangja van meg kell hagyni, de korátsem olyan jó, mint a félelmét érezni. Az felülmúlhatatlan. Merlinre mondom mostanában senki sem rettegett tőlem ennyire.
- Csodálatos volt! Egyszerűen elbűvölő! Gratulálok! Gratulálok! - Mondom újfent közelebb menve. Bár most az egyik zenészhez hajoltam oda. S súgtam meg mit játszon következőnek.
- Szabad egy táncra hölgyem? - Kérdezem a kezem nyújtva felé. Tudom, hogy nem akarja elfogadni. Ezért nem is hagyok neki nagy választási lehetőséget.
Egyszerűen megfogom a kezeit és arra a kis helyre vezetem, ahol lehet tácolni. Aljas gazember vagyok, mit ne mondjak! Kezeit vállaimra tettem, majd intettem a zenekarnak. Na hogy is tanultam.
Arcomon széles mosoly kezeim pedig derekára csúsznak. Lassan húzom közelebb magamhoz. Minden pillanat élvezet, ahogy megy benne egyre feljebb a rettegés pumpája. Már nem kell sok, hogy elérjem a tetőpontot. De én kiélvezem az addig elvezető utat

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Kedd 25 Nov. 2014, 00:33

Vicky & Philippe

Igyekeztem elfojtani a bennem lévő rettegést. Mindenre figyeltem, csak Philippe-re nem. Vagyis megpróbáltam, de sikertelenül. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy miért érzek így?
Csupán egyetlen...egyetlen egy pillanat volt, mikor nem figyeltem a férfi mozdulataira, s ő máris elkapta a karomat. Már megint! Úgy rettegek, mint az előbb! A szívem hevesebben kalimpált és kapkodtam a levegőt. Felpillantottam rá. Végighallgattam, amit mondott, majd a fülbe súgva folytatta.
- El....elnézést! - habogtam, mint valami szerelmes tinédzser, csak én a félelem miatt.
A zenekar elmélyülten játszott, s nem is sejthették, mi zajlik kettőnk között. Mikor Philippe eltávolodott kicsit tőlem, jeleztem a tagoknak a kedvenc számom játszák. Próbáltam az énekléssel elterelni a gondolataimat, miközben azon fáradoztam, hogy minél távolabb legyek rettegésem tárgyától. Azonban az érzés még mindig bennem volt. Pedig legszívesebben a föld alá is el tudtam volna most kaparni magam.
Észrevettem azt, hogy, mintha tudná, hogy mit érzek, s ez okból kifolyólag folyamatosan a közelemben volt. Nem ez őrültség! Honnan is tudhatná! Nem tudja! Csupán élvezi a zenét...

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Hétf. 24 Nov. 2014, 23:58

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Megint retteg! Merlinre ez egyre jobb lesz! Lassan már nem fogom tudni visszafogni magam. Márpedig akkor abból bajok lesznek. De legalább tudom, hogyan szerezzem meg a félelmét. Hogy milyen édes is a rettegése. Ez elmondhatatlan.
Van bennem valami bűbájos. Na ilyet se hallottam még. Mert olyat már igen, valaki elsőre gyilkosnak vagy hátborzongatónak tartott, de hogy bűbájos. Hmm… ez még ízlelgetni kell egy kicsit.
Elmosolyodtam. Mikor eliszkolt a zenekar felé. Hiába van olyan messze érzem, hogy retteg. Nekem pedig pont ez kell. A rettegése, az amit én vátok ki. Ami miattam van. Elég csak közelebb mennem hozzá, máris érzem, hogy mennyire retteg.
Arcomon széles mosollyal mentem oda a zenekarhoz. Egy darabig néztem, ahogy a hölgy irányítja őket. Majd egy óvatlan pillanatban megragadtam a karját. Megvártam, amíg rám nézett.
- Ne állítson semmit se másokról. Szeretem a latin zenét! Mutasson valamit, valami különlegeset. - Mondom egy halvány mosollyal, majd még kezem lassan fecsúszik a vállára. Közelebb hajolok a füléhez. - Majd utána választok én számot!
Eltávolodtam tőle, s lassan a kezemet is levettem. Aztán pedig leültem az egyik közeli szélre. Csillogó tekintetem pedig folyamatosan Victorián tartottam. A félelmének egyetlen pillanatáról sem akarok lemaradni!

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Hétf. 24 Nov. 2014, 23:26

Vicky & Philippe

Ismét elönt a félelem. Közel van! Túlságosan is! De hogy egy este ennyiszer, egy ember miatt? A legérdekesebb pedig az, hogy semmitől és senkital nem rettegek ennyire, mint tőle. Hiszen megannyi helyen jártam már.
- Én csak...én egy latin zenére gondoltam. - ismét elkaptam tekintetemet lányos zavaromban.
Azért be kell, hogy valljam van benne valami bűbájos vagy valami hasonló.
- Bocsánat megint elfelejtettem, hogy valószínűleg Ön nem csípi ezeket a dalokat. Esetleg van kedvenc száma? - érdeklődtem miközben gyorsan a doboshoz siettem.
Ki akartam szakadni a félelemből, de az most valahogy nem múlt el. Annak ellenére sem, hogy a zenekar tagjai között ténferegtem.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Hétf. 24 Nov. 2014, 22:04

Philippe és Victoria

Party a Három Seprűben

Nem különösebben hat meg, hogy honnan a bánatból pottyant ide. Az sem érdekel, hogy ki ő. Az egyetlen, ami vele kapcsolatban foglalkoztat, az az, hogy most kedvem lett egy kicsit szórakozni gyilkosság előtt.
- Spanyolország. Biztosan gyönyörű hely lehet. Még sosem voltam ott az igaz, de egyszer szívesen elmennék oda. Szeretek utazgatni. - Mondom egy halvány mosoly kíséretében.
Abban a pillanatban, ahogy elkaptam a kezét láttam rajta, hogy megrémült. Ezt nem kellett volna, most nehezebben fogom elengedni. Nem mer mozogni és még szólni se tud. Mi lenne, ha komolyan úgy flörtölnék vele, ahogy egyesek szoktak.
Oh, elkapta a tekintetét a drága. Ennyire furcsa vagyok? Ez jó jel. Elengedtem a kezét, szinte látni lehet az arcán, ahogy megkönnyebbül. Nem fog ez olyan sokáig tartani. Ha rajtam múlik pillanatokon belül megint ugyanilyen érzések fogják ellepni.
Felállva kezemet nyújtottam a hölgynek, aki el is fogadta. Majd elővette a pálcáját és varázsolt. Zenekar, nem is rossz. Bár jobb, mint a semmi és ez azt jelenti, hogy nagyon jó estének nézek elébe. Élvezni fogom minden percét.
Szorosan mögé álltam, így mikor megfordult pontosan előtte állok és lenézek rá. Lassan közelebb hajolok. A szemeim csillognak, ahogy figyelem. Látom a félelmet. Oh, hogy én ezt, hogy imádom.
- Milyen zenével szeretne kezdeni a gyönyörű hölgy? - Kérdezem az álszent mosolyomat felvéve. Na erre vajon mit lép angyalkám. Tudok én szoknyavadász lenni, ha akarok.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Hétf. 24 Nov. 2014, 13:32

Vicky & Philippe

Mexikó valóban messze van. Lényegében inkább, majdnem a szomszédból érkeztem.
- Onnan csupán diákként érkeztem annak idején. 4 éve Spanyolországba költöztem. Most voltaképpen onnan jöttem át ide. - magyaráztam immáron felvéve kedves önmagam.
Merlin szakállára! Mikor Philippe elkapta a kezem megrémültem. Szabadulni akartam, de valahogy nem tudtam irányítani a mozdulataimat. Sőt! Meg sem bírtam mozdulni! Ugyanez volt a helyzet a beszéddel. Egy árva hang, még csak annyi sem jött ki a számon. Csupán kapkodtam a levegőt, majd elkaptam a tekintetem a férfiről.
Miután elengedett kicsit megnyugodtam, mintha mi sem történt volna. Nagy levegőt vettem. A kezeit nyújtott. Hm...Oké! Vágjunk bele! Mit veszíthetünk?
- Rendben! - szóltam csendesen, s a kezemet a kezébe helyeztem, majd felálltam.
Elővettem a pálcámat, s egy pillanat múlva már ott is volt egy kisebb zenekar. Rápillantottam Philippe-re. A reakciójára voltam kíváncsi. Abban reménykedtem, hogy neki is tetszeni fog az ötlet. Kicsit megköszörültem a torkom.
- Ehhez mit szól? - érdeklődtem, s teljesen a férfi felé fordultam.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Hétf. 24 Nov. 2014, 00:23

Victoria

& Philippe

Egy pillanat volt csak, a hölgyemény nem figyelt rám, én pedig közelebb hajolt hozzá. Így sokkal pontosabban láhatom a gondolatait. Azt is pontosan tudni fogom, hogy rám hogyan fog reagálni.
Jelen pillanatban pedig ez érdekel a legjobban. Mindenki máhogy reagál rám, van aki retteg, van aki tart tőlem, van aki nem is foglalkozik velem. Vajon Victoria melyik kategóriába tartozhat ezek közül?
Hamar rájövök. Ponzosabban amit felpillant elkapja a pánik. Látom a mozdulatain, a szemein és hallom a gondolataiban. Merlinre, de édes a pánik, majdnem olyan jó mint a félelem.
- Mexikó? Olyan messziről utazott ide. Nem is gondoltam volna. Oh, ne legyen ilyen negatív. Nézze a dolgok jó oldalát. Meglátja könnyebb lesz. - Na nagyapa most büszke lehetsz, úgy hazudok, mint te.
Unatkozik! Nah, ezzel nincsen egyedül. Én is unatkozom, de az én unalmamat teljesen más dolgokkal lehetne elmulasztani. Csak azt mégse gyakorolhatom pont itt. Ahol mindenki lát és mindenkiből szemtanú lenne.
Éppen beleegyeztem volna, hogy dobjuk fel a hangulatot, mikor szabadkozni kezdett. Pedig egy kis buli nem átana. Az talán elterelné a figyelmem a gyilkolási vágyról. Akkor nem akarnék annyira ölni.
- Ne szabadkozzon! - Kapom el a kezét, amelyikkel megint a korsót kezdte el matatni. - Dobjuk fel a hangulatot. Ne törődjön vele, mit szólnak hozzá mások. Az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat. Mutassa meg mire gondolt.
Mondom elengedve a kezét, majd felhúzva a maradék vajsört. Tettetett csillogással a szememben álltam fel az asztaltól, s kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem a hölgyet. Úgy ahogy az egy úriemberhez illik.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Vas. 23 Nov. 2014, 23:59

Vicky & Philippe

Egy pillanat erejéig magam elé meredtem. A velem szemben ülő férfi hangja törte meg ezt az állapotot. Jóságos Merlin! Túl közel van! Állj! Miért is pánikolok be? Hiszen nem akar tőlem semmit! Csak beszélgetünk!
- Köszönöm! A szüleim Mexikóban élnek. Ott is nevelkedtem! - magyaráztam, majd folytattam - Úgy látszik ma semmi nem akar összejönni! Ez nem az én napom! - szóltam kissé unottan, miközben belekortyoltam a a vajsörbe.
Tulajdonképpen nagyon is unatkoztam. Talán, ha egy zenekart ide varázsolnánk és egy kis mulatságot rendeznénk vajon ahhoz mit szólnának az emberek? Körbepillantottam. Volna hely!
- Nincs kedve feldobni egy kicsit a hangulatot? - érdeklődtem egy apró mosollyal az arcomon.
Lehetséges Philippe-nek is egy kicsit jobb lenne a kedve és én is kiereszthetném végre újra a hangom!
- Elnézést! Mindig elfelejtem, hogy nem otthon vagyok! - kezdtem el magyarázkodni.
A karjaim ismét a magasba emelkedtek, de immáron időben észrevettem így megfogtam a korsót. Újra játszani kezdtem vele.

» Philippe & Victoria - Bed omen or something like this
» Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford
» Philippe Noir
» Daiyu & Philippe
» A két gyönyörű angyalka - Philippe & Vicky