Philippe & Victoria

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Vas. 23 Nov. 2014, 23:37

Victoria

&
Philippe

Furcsák tart a drága. Ez nem újdonság. Olyat mondj amit még nem tudok. A végén unalmasnak foglak találni és inkább végzek veled. Akkor legaláb valami hasznod is lenne, ha már másra nem is vagy jó.
Áh, új gondolatok érkeztek. Régóta nem bókoltak neki. Oh, de sajnálom. Amúgy nagyon nem. Tudom én hogy hogyan kell megfogni egy nőt. Bár ahhoz jobban értek, hogy hogyan kell megölni. Nem az én világom az udvarlás. Az nem megs rendesen.
Szóval így. Dilis lennék? Megeshet. Bár én teljesen ép ésszel vagyok dilis. Na erre varrjál gombot. Nem a legeszerűbb dolog eljátszani, hogy dilis vagy, úgy hogy az hihető is legyen. Hát tessék nekem megy.
- Kérem. Inkább hívjon Philippenek. A másikra pedig, nem sajnos nem vagyok francia. Bár tényleg elég franciás nevem van. - Mondom megint felvéve az álszent mosolyomat. Imádok játszani, bár ha kínoznom kéne az jobban tetszene. Viszont jobban teszem, ha csak a pozitívumokat figyelem.
- Magának is különleges neve van Victoria! - Ennyi ennél nagyobb bókot a továbbiakban nem vagyok hajlandó elsütni. Nem nekem való az udvarlás. Az túl körülményes dolog. A másik pedig, hogy az ég világon semmi értelme sincsen.
- Ahogy elnézem eddig még nem járt valami nagy szerencsével igaz-e? De legalább a vajsör megvan. Az is több, mint a semmi. - Mondom nemes egyszerűséggel. Lassan visszaszerezve a józan eszemet. Amit valahol ide jövet a gyilkosság után elhagytam.
- Hát mondhatjuk így is! De inkább csak egy vajsörre jöttem, hogy utána kicsit feldobva érjek haza. Régóta járok-e ide? Hát nem mondanám. Csak azóta mióta itt dolgozom a közelben. Azelőtt másfelé jártam az unalommal töltött estéken.
Mondom arcomon egy gúnyos félmosollyal. Hiszen eszembe jutottak azok a véres éjszaká, amik után alig bírtam magamról levakarni a vért. Hát igen akkor nagyon rossz korszakom volt. Azóta már jobban tudom kontrolálni a gyilkolási vágyamat.
Megint belekortyoltam a vajsörbe, majd alig észrevehetően dőltem előrébb az asztalhoz. Ezáltal közelebb kerülve a hölgyhöz. Ha azt akarja, hogy játszam, akkor én játszom. Végülis én mindig játszom. Csak a szerepeim változnak folyamatosan.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Vas. 23 Nov. 2014, 23:05

Vicky & Philippe

Ez már tényleg furcsa! Először majdnem halálra rémiszt aztán jön a szépfiús képével és a szövegével! Cöhh. Bár meg kell hogy mondjam a Ricardoval történtek óta nem hallottam ezt a dumát.
Na jó! Nem kéne ennyire ellenszenvesnek lennem vele. Lehet dilis vagy valami hasonló, de normálisan kell viselkednem.
- Milyen különleges neve van Mr. Noir! Francia? - érdeklődtem kissé összeráncolva szemöldökömet.
Lenne néhány kérdésem, amit a franciákról terjesztenek. Kíváncsi lennék, hogy valóban igazak - e a "pletykák". Nem! Nem lehet! Tuti bolondnak nézne!
- Köszönöm a bókot! Victoria vagyok! Victoria Flores! Részemről az öröm! - mutatkoztam be illedelmesen és köszöntem meg a bókot, ahogyan azt annak idején a szüleim megtanították velem.
Szórakoztam a korsó szájával, körbe-körbe keringett az ujjam rajta. Mit mondhatnék? Miért vagyok ezen a helyen egyedül ilyen későn? Nem mondhatom el azt, hogy kezdek bedilizni az egyedülléttől. Na azt már nem!
- Gondoltam megiszom egy vajsört, beszélgetek egy kicsit, hátha összefutok egy-két ismerőssel! - magyaráztam.
Észrevétlenül már a kezeim is a levegőben voltak, s mutogattam, mintha nem tudnám elmondani szavakkal, amit szeretnék. Mikor észrevettem kicsit zavarba jöttem. Kezeimet gyorsan az asztal alá rejtettem, egyenest rá a lábaimra.
- És Ön? Szintúgy kikapcsolódni érkezett? Régóta jár ide? - érdeklődtem, arcomra kiült a kíváncsiság.
Tulajdonképpen néha idegesítőnek tűnik ez a sok kérdés, a kíváncsiság. Engem pölö nagyon tud zavarni, hogy az otthoni jó meleg kandalló helyett egy kocsmát, egy kihűlt barlangot vagy éppen egy esőerdőt tudok imádni.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Vas. 23 Nov. 2014, 22:43

Victoria

& Philippe

Mit is lehet csinálni egy gyilkosság után? Na mit? Jól leinni magunkat, hogy a következőről már ne is tudjuk, hogy fiú volt-e vagy lány. Esetemben az lesz a helyzet, hogy leiszom magam. Haza hopponálok, kialszomagam aztán a szombat estét végig gyilkolom.
Arcomon széles gúnyos mosollyal tértem be a Roxmortsi Három Seprű fogadóba. Rendelek egy erőset, majd egy vajsört és elfoglalom kedvenc helyemet a fogadóban, ahonnan mindent lathatok. Már, ha lenne valami.
Csak hogy egy jó darabig semmi sincsen. Egykedvűen bámultam ki a fejemből, mikor megjelent egy fiatal hölgy. Aki rendelés után egyenesen felém jött. Na Philippe most szórakozni fogsz egy jót! Mondtam magamban csillogó tekintettel.
Rá akarok ijeszteni a hölgyeményre. Mikor letette a korsót megfogtam a vállát és magam felé fordítottam. Majd közöltem vele, hogy illik megkérdezni, hogy van-e valaki az asztalnál, ha valahova odamegyünk.
A gondolataiban rögtön láttam, hogy sikerült felhúznom a kicsikét. Ez az, idegeskedj csak. Nekem pont ez kell most. Az, hogy ideges legyen. Viszont az egyik gondolatán fenn akadtam. Lehet, hogy nem is leszek rossz társaság. Hát legyen hölgyem, ha szoknyavadászt akar megkapja, de nem esek túlzásokba. Az nem nekem való.
- Biztosan a ruhám az oka. Elnézését kérem, hogy így magára támadtam. Üljön csak le nyugodtan. - Mondom megkísérelve egy szélesebb mosolyt. De mivel nem nagyon akart sikerülni visszafogtam magam.
Zakkantnak tűnök?! Oh, ha tudná, hogy mennyire zakkant vagyok! Rettegne tőlem ezt le merem fogadni. Na pontosan az ilyen megjegyzések miatt szeretek gondolatot olvasni. Ezt biztosan nem mondaná az arcomba. De így hallhatom.
- Egy ilyen szép hölgy társasága? Dehogy zavar. Philippe Noir! Örülök, hogy megismerhetem önt, hölgyem. - Mondom a megszokott semmitmondó arcommal. Mintha mi sem történt volna. Belekortyoltam a vajsörbe, majd tekintetem megint a hölgyre vándorolt.
- Mondja csak mit keres egy ilyen elbűvölő teremtés. Ilyen késő este egyedül egy ilyen eldugott fogadóban? - Kérdetem mosolyogva, s megcsillan a szemem, ahogy hátravetem a csuklyámat, hogy jobban láthasson engem.

Tárgy: Re: Philippe & Victoria Vas. 23 Nov. 2014, 21:25

Vicky & Phillippe

Egy kis kikapcsolódásra vágytam egy vajsör mellett, amibe belefojthatom legfőképpen magam! Túl sok ez nekem! Az életem egy csapásra megváltozik és még viseljem is el? Nem! Inkább szórakozom egyet.
Nyílt a Három Seprű ajtaja, ám a látvány, ami ott fogadott siralmas volt. Semmi élet, elvétve 1-1 varázsló valamint boszorkány sorstárs. Megvontam a vállam, s a bárpulthoz siettem.
- Egy vajsör lesz! - mutattam a csaposnak, majd, amint a kezemben fogtam a korsót körbepillantottam.
Láttam egy eldugott helyet. Állítom, hogy senki sem ült ott, így arrafelé vettem az irányt. Letettem az italomat, hogy levehessem a kabátomat. Kissé hűvös volt már azért kint.
- Végre! - súgtam magam elé, miközben hirtelen valaki megfogta a vállam.
Az a valaki késztetett, hogy fordulja felé. Így megtettem. Meglepetten hallgattam végig, talán egy kicsit dühös is lettem. Próbáltam uralkodni magamon, de...Illik, nem illik nem láttam! Természetesen ebben a sötét öltözetben a Három Seprű legsötétebb sarkában ki a fene venné észre?
Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam és mélyen a férfi szemeibe néztem. Tulajdonképpen ha így közelebbről megfigyelem talán nem is lesz olyan rossz társaság.
- Elnézést! Nem vettem észre! Talán a sötét öltözék! Szóval leülhetek? - kérdeztem kissé kihúzva magam.
Nem is tudom kicsit zakkantnak tűnik. Olyan fura. Valami...nem tudom! Áh nem nekem való a gondolkozás. Túl szőke vagyok hozzá.
- Engem nem zavar a társaság. És Önt? - érdeklődtem eleresztve egy kényszermosolyt.

Tárgy: Philippe & Victoria Vas. 23 Nov. 2014, 20:58

Victoria

& Philippe

Péntek este. Végre! Kiszabadulhatok a diliházból. Szinte már ugráltam örömömben, mikor kiszáguldottam a Roxforti birtok kapuján. Szabadság! Gyilkolnom kell! Mondtam magamban szinte ugyanabban a pillanatban, amiben kiléptem.
Roxmorts itt ritka, hogy rendesen lehessen ölni, de a szükség törvényt bont ahogy szokták volt mondani. Így rögtön az első távolról érkezett látogatónak neki estem. Pillanatok alatt lett minden véres körülöttem.
Elégedett voltam. Kezdésnek tökéletesen megtette ez a fiatal ember. A hétvégére haza fogok menni Oxfordba. Ott kedvemre gyilkolhatom majd a mugli diákokat. Már a gondolattól is repesett a szivem. Eltakarítottam magam után és rendbe tettem a ruháimat is.
Este lévén, s mivel megszomjaztam úgy döntöttem benézek a Három Seprűbe. Egy italra tudok időt szakítani. Belépvén a fogadóba meglepetten tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy péntek este van, majdnem üres az egész hely.
Megráztam a fejem. Rendeltem egy jó erős italt, majd utána egy nagy korsó vajsörrel foglaltam el magamnak egy mindenkitől távol eső helyet. Amit senki se lát, de onnan mindent látni. Lassan iszogattam a sört. S figyeltem, ahogy jön meg megy egy két varázsló.
Lassan már az elalvás szélére fogok sodródni. Az ilyen helyekben sosincs semmi izgalom sem. Pedig igazán lehetne. Nem szeretem az egyhangú dolgokat. Fejemet támasztva ültem a széken. Bámultam ki a fejemből, mint egy hülye.
Egészen addig, amíg egy nő be nem lépett, miután rendelt egyenesen felém indult meg. Csuklyámat jobban arcomba húztam. Biztosan azt hiszi üres a hely. Na de majd én meglepem a hölgyet. Gyorsan felálltam és úgy léptem, hogy ne láthasson, ha nem figyel oda.
Szeretem a drasztikus belépőket. Ilyenkor jobban hasonlítok önmagamra. Bár még közel sem vagyok ahhoz, amit én önmagamnak nevezek. Akkor tombolok, vér tapad a kezeimhez és uralom az életet.
Megvártam, míg olyan helyre ért, hogy kívülről már ne lássák. Amint letette a korsót az asztalra, elmosolyodtam. Az enyém is ott volt csak a másik oldalon. Egy gyors mozdulattal érintettem meg a vállát és fordítottam magam felé.
- Elnézést hölgyem, de illik megkérdezni, hogy van-e valaki az asztalnál. De ha már így ide jött, nyugodtan üljön csak le. Persze ha nem zavarja, hogy lesz társasága az asztalnál. - Mondom egy halványka gúnyos félmosolyt megeresztve felé.

» Philippe & Victoria - Bed omen or something like this
» Victoria & Philippe - Noir kastély, Oxford
» Philippe Noir
» Daiyu & Philippe
» A két gyönyörű angyalka - Philippe & Vicky