What about goodnight kisses? - Crissy & Cole

Crissy & Cole

Kitalálom... Most lázban kellene égjek a ma estétől, amikor is nagyjából semmi sem fog történni? Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor semmit sem várok a mi kis első közös éjszakánktól, főként a mai délután után, amikor olyan váratlan elnémítottam, vagyis gondolom nem egészen úgy fogtam be a cuki szájacskáját, ahogy jobban szerette volna. De még mindig nem lehet oka a panaszra, hiszen visszaadtam a csilingelő hangocskáját, pedig, ha rajtam múlott volna úgy marad, most pedig már zokogva könyörgött volna, hogy csináljam vissza. De ennyire egy dög tényleg nem lehettem vele. Különben is... Még számomra is furcsaságnak számított volna, ha egész nap nem tud hozzám szólni. Akkor mégis ki akarna engem felbosszantani, állandón hibásnak beállítani mindenben. Talán annyi előnyöm lehetett volna, hogy kénytelen lett volna engem végighallgatni, mivel bármennyire is szeretett volna a szavamba vágni erre nem lett volna képes. De mégis mire mentem volna, ha kitalálok mindent, amit erről az egészről gondolok? Amit még senkinek sem mondtam el... De egészen jól bírom. Azt hiszem. számomra nincs, akit hibáztathatok. Ő hibáztathat engem. Én viszont őt miben tudnám? Nemhogy szinte, hanem még tényleg csak egy gyerek. Sőt, még mindketten azok vagyunk és akár akarunk, akár nem, de nagyon hamar és gyorsan fel kell nőnünk. A jóvoltából van még két egyáltalán nem olyan hosszú évünk köszönhetően annak, hogy tizenöt éves. Megtehetném, hogy igazat adok neki és kihasználom a maradék szabadságomat, ahogy csak tudom és amennyire csak megtehetem... Talán ezt is akarja. De mindketten tudjuk, hogy végül úgyis hozzá kell visszajönnöm. És gondolom azt Ő sem akarja, hogy csak egy pótlék legyen, szebb szavakkal élve csak egy biztonsági öv, ami mindig ott fog lenni nekem.
Mivel csodák csodájára kikönyörögte, hogy használhassa a fenti fürdőt, amit többnyire csak én használok, odalent zuhanyoztam. Viszont arra nem gondolva, hogy esetleg a szobámban is szeretne felöltözni nem kopogtam, hanem csak szokványosan benyitottam, ahogy a többségünk a saját szobájába szokott belépni. Nem számítottam arra, hogy valaki épp abban a pillanatban fog a törölközőjéhez kapni.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire hiányolni fogom az iskolai szobámat, mert akár most is szívesebben lennék a kastély falai között, mint itt. Ott legalább el tudnék valahová vonul duzzogni, de a Reynolds házban nincs hová bújnom, meg amúgy is nem szeretném, hogy bármit is megsejtsenek a szülők ebből az egész katyvaszból ami kettőnk közöttünk zajlik. Még mindig mérges vagyok rá, alig hiszem el, hogy tényleg képes volt az megtenni velem. Kettőnk közül biztosan sokkal jobban élvezte a kialakult helyzetet, én pedig szóhoz sem tudtam jutni, mert tett arról, hogy ne tudjak. Ezek után gondolom nem is számít arra, hogy az előttünk álló napok, amiket kénytelenek vagyunk együtt tölteni csupa móka és kacagás fog lenni. Mert tenni fogok arról, hogy nagyon is megbánja amit velem tett. Nem akarok ebből a kelleténél is nagyobb ügyet csinálni, de még most is annyira hitetlenkedve állok az események előtt. Szóval ezt fogja tenni, hogy ha nem kíváncsi a mondandómra akkor elmormog egy varázsigét amivel elhallgattat? Ezek után nem jósolok magunknak semmi jót sem. Alig pár perc alatt az idegeire mentem, hogy ez tette, akkor mire számítsak a továbbiakban? Mert nagyon az a helyzet, hogy nem csupán egy fedél alatt kell most lennünk, de még egy szobában, de ami az egészben a legrosszabb, hogy még egy ágyban is kell, hogy eltöltsük az éjszakát. Hosszú percekig elmélkedtem kettőnkről miközben a zuhanyzóban állva folyattam magamra a vizet, abban a fürdőszobában ahol Cole is meztelenül vetkőzve szokott lenni. Ez valahogy egyszerre volt számomra ijesztő és izgató. Minden erőmmel azon igyekeztem, hogy ne képzeljem el ruhátlanul, ezért sietve befejeztem a fürdést. Magam köré csavartam az egyik törülközőt, majd megindultam vissza a szobába.
- Miért nem tudsz kopogni? - El sem hiszem, hogy csak így beállított, persze ez mégis csak a saját szobája, de attól lehetne rám annyi tekintettel, hogy megerőlteti magát.
- Fordulj el! - Ott álltam előtte, szinte már görcsösen kapaszkodtam a törölközőbe. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy mennyire nem számítottam arra, hogy ilyen hamar vissza jön, máskülönben már rég felvettem volna a pizsamámat.

Crissy & Cole

- Miért, miért... Lássuk, mert ez az én szobám? - Nehogy már engem tegyen felelősnek azért is, mert nem vitt magával köntöst, hanem csak egy törölközőben tetszeleg a szobámban. Erősen bízom benne, hogy hozott magával legalább öt vagy inkább tizenöt lehetséges fehérnemű és piszi jelöltet és mindet felfogja venni egyesével és kombinálva is, hogy eltudja dönteni mégis melyik lenne a legmegfelelőbb ahhoz, hogy aludjon benne... Könyörgöm. Persze a legkevésbé sem állítom, hogy zavarna, sőt... Épp csak még nevetni sem tudok rajta, mert ez már a nevetségesen is túl van. De ha mégis nekem lenne igazam, akkor csak szóljon, hogy legyen időm kényelmesen hanyatt vágni magam a műsorhoz. Nem vagyok idióta. Nem számítok semmire sem, hogy történni fog az éjjel kettőnk között. Legfeljebb annyi, hogy amikor fordulok az oldalamra jó szokásom magam húzni a takarót és magam alá gyűrni, így nagy valószínűséggel róla lehúznám és aligha tudná úgy visszatulajdonítani, hogy azzal engem ne keltsen fel... Szóval, maximum ennyit tudok elképzelni.
- Ezt az úriemberek szokták tenni. De nem vagyok úriember, még csak udvarias sem. Szóval nem, nem fordulok el. Mit fogsz tenni? Fülig vörösödsz és hisztérikusan csipogni kezdesz? - Ennyire csak nem szeretné, hogy máris újra befogjam a száját. Másképp is megtehettem volna, hogy betapasszam ajkait, de akkor a legkevésbé sem volt hozzá kedvem. Csak azt akartam, hogy duguljon el végre, de mint egy kiskacsa, akit felhúztak úgy hápogott, háp, háp, háp... Nagyon idegesített ls azt hiszem kiakadtam egy pillanatra.
- Engem nem érdekel, hogy miben vagy. Ebben a törölközőben, köntösben vagy semmiben. Szóval, felőlem akár le is dobhatod magadról, de úgysem teszed. - Miért nem? Mert abban a pillanatban, hogy a törölköző halkan puffanása hallatszana a földön Crissy arca abban a pillanatban borulna lángba. Tudom, hiszen ennél kevesebbért is elpirult már, arról nem is beszélve, hogy holnap a reggelinél milyen vetkőztető pillantásokkal ostromolnám, olyan szemekkel, hogy úgy érezné abban a percben is meztelenül van előttem.

Még egyetlen egy férfi előtt sem álltam mindössze egy törölközőben, ezért is kapaszkodok bele ennyire görcsösen, hogy még véletlenül se tudjon belőlem a kelleténél többet látni, habár jobban bele gondolva szoktatnom kellene magam ahhoz, hogy ruhátlanul lát, hiszen nem is olyan sokára a férjem fog lenni. Ez még mindig annyira hihetetlen, hogy majd mi a nem is olyan távoli jövőben együtt fogunk lenni, minden értelemben.
- Gondolhattam volna, hogy megerőltető lenne számodra kopogni, de azért mégis naivan azt hittem, hogy leszel olyan figyelmes, hogy nem nyitsz csak így be, de tévedtem. - Miért nem tudok már ezen se meglepődni? Belőle aztán mindent kinézésék és nem a legjobbakra gondolok most.
- Oh, nem! Miért akarnám, hogy ismét legyen okod arra, hogy elnémíts? - Egyszer már megtette, ezért biztos vagyok benne, hogy képes lenne még egyszer megtenni velem ugyan ezt, de én már többet nem akarok olyan kiszolgáltatott helyzetben lenni. Nem akarom neki megadni ezt az örömöt.
- Igazad van, úgy sem tenném meg. - Nekem már nagyon elegem van abból, hogy azt hiszi rólam, hogy annyira jó kislány lennék, talán ez bátorított fel annyira, hogy végül arra a döntésre jutottam, hogy megtaláltam a legjobb bosszút arra, hogy viszonozzam neki, amit velem tett. Most megtudja, hogy valójában eddig is mi után sóvárgott. Tettem pár lépést felé, ezután csak egyszerűen elengedtem a rajtam lévő törölközőt és hagytam, hogy a földre hulljon.
- Az ágyon van a köntösöm, ide adnád? - Előtte álltam teljesen meztelenül. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem éreztem magam kínosan, de minden erőmmel azon voltam, hogy még véletlenül se piruljak el. Valamilyen szinten elégedett voltam magammal már csak azért is mert mindent megért látnom, hogy mennyire meglepődött. Azt hiszem számtalan meglepetést fogok még neki okozni.

Crissy & Cole

- Ezek szerint ma is sikerült megtanulnod valamit rólam... Talán legközelebb hallgass el, amikor arra kérlek. Neked is jobb lesz és nekem is. - Bevallom kissé meggondolatlan voltam, meggondolatlanul cselekedtem, de nem fogok érte bocsánatot kérni, még csak azt sem mondhatnom, hogy megbántam. Sőt, nem állíthatja, hogy előbb nem kértem szebben is, hogy fejezze, még mielőtt elkezdené, mert nem vagyok rá kíváncsi. Többször viszont nem volt hozzá kedvem. A következő pillanatban pedig már szó szerint csak a szája járt. Megtörtént... Nem tudom visszacsinálni. Nem is akarom. viszont jobb lenne, ha tényleg nem kerítene alkalmat egy legközelebbi előfordulásra, mivel most már azt is tudja, hogy nem fontolgatnám túl sokáig, hogy hogyan is érjem el, hogy elduguljon végre.
- Tudod azt gondoltam, hogy annál többre már ne számítsak annál, amit délután elkövettél annak érdekében, hogy visszakapd a hangod. Tévedtem. - Akkor viszont nem hazudtam, amikor azt mondtam neki, hogy hang nélkül sokkal izgatóbb, mint amikor csak fecseg és fecseg megállás nélkül. Még a jó öreg Donald kacsa is megirigyelné, hogy egy nő mennyit képes feleslegesen fecsegni és locsogni és csipogni és hisztizni.
- Csak épp még azt nem tudom, hogy most mit akarsz ezzel elérni... - De ráfogok jönni. Közvetlen miután felkapartam az állkapcsom szilánkosra törött darabkáit közelebb sétáltam hozzá, egészen közel, egyik kezemmel finoman végigsimítottam az oldala mentén, majd a másodperc töredéke alatt fontam körbe karjaimmal derekánál úgy húztam közelebb magamhoz és tapadtam ajkaira pontosan olyan szenvedéllyel, mint korábban, csakhogy akkor nem volt anyaszült meztelen, nem úgy simult hozzám, hogy közben semmi sem fedte testét. Most viszont a legkevésbé sem érdekel, hogy esetleg lebukhatunk, hátrálni kezdtem vele... Egészen az ágyig lépkedtünk lassacskán hátrafelé, ahol elváltam ajkaitól, de még egyáltalán nem fejeztem be a csókolgatását épp csak máshol folytattam... Egészen addig haladtam lejjebb és lejjebb, amíg a közelebb lévő kezemmel el nem sikerült érnem a köntösét, amit említett. Ekkor felegyenesedtem, a köntös pedig a vállaira terítettem. - A köntösöd...

- Talán feltűnt már neked is, hogy nem vagyok azaz engedelmeskedő fajta. - Van saját szabad akaratom és tényleg nem vagyok köteles neki engedelmeskedni. Miért is hallgatnék rá? Úgy hiszem még nem kell, de ha már a férjem fog lenni akkor biztosan jobban átgondolom, hogy mikor kell úgy cselekednem, ahogy Cole akarja. Egyrészt mert nem szeretnék pocsék, ajtócsapkodós, veszekedős házasságot, másrészt nem szeretném egyikünk dolgát sem megnehezíteni. Ha már ez jutott nekünk, akkor valahogy próbáljuk kihozni belőle a legjobbat.
- Azért tévedtél mert alábecsülsz, ez pedig hatalmas hiba. - Fogalma sincs neki még arról, hogy mire vagyok képes ha akarok valamit, de talán még saját magam sem tudom, hogy meddig vagyok hajlandó elmerészkedni. Mert eddig meg voltak elméletben azok a bizonyos határok, amiket mostanában elég sűrűn előszeretettel feszegetek.
- Szóval azt hiszed, hogy ezzel bármiféle hátsószándékom lenne? - Mert ha ezt feltételezni, akkor nem téved. Valamiféle olyan céllal dobtam le magamról a törölközőt, hogy jó alaposan szemügyre tudjon venni, hogy legyen arról fogalma, hogy mit nem fog megkapni még jó hosszú ideig. Hozzám érhet, megcsókolhat, de remélem a kínok kínját fogja átélni addig míg be nem adom a derekamat. Habár azt hittem, hogy nem bír majd uralkodni magán és hirtelen az ágyban találom magam, pontosabban Cole alatt, ezért lepett meg azzal, hogy képes volt megálljt parancsolni magának, ennek ellenére szívem majd ki akart ugorni a helyéről az átélt izgalmaktól.
- Köszönöm. - Bele bújtam a köntösbe, majd derekamnál meg is kötöttem, majd csak úgy elsétáltam, mintha az előtt mi sem történt volna. Elvégre ebben profi vagyok, úgy tenni, mintha ez se jelentett volna az ég világon semmit sem.
- Remélem szereted a kókusz illatot. - Elővettem a testápolómat, felé mutattam, hogy értse miről is beszélek, mert nem sokára általam a szobája kókusz illatú fog lenni. Leültem az ágyra, felnyitottam a testápoló tetejét majd eleinte a karomat kezdtem kenegetni. - Esetleg szeretnél segíteni? - Ez lenne az a bizonyos kegyelemdöfés? Nem hiszem, de vajon Cole mennyire bírja elviselni, hogy előtte kenegetem magam?

Crissy & Cole

- Az elnémítás csak egy volt a sok közül, amire képes vagyok. De félre ne érts, örülök hogy végre valaki okot ad rá, hogy megtehessem. Mindig is kiakartam próbálni. De még ha bosszúból el is vennéd a hangom ne felejtsd el, hogy még mindig beszélek kígyónyelven is. - Fogalmam sincs, hogy ez benne állt-e a levélben, de azért jó, ha tudja. Legalábbis, ha úgy alakulna, hogy bármire is készül ellenem bosszú gyanánt jó, ha többször is megfontolja valóban megéri-e az erőfeszítést vagy tanácsosabb lenne csöndben a fenekén maradni.
- Vállalnám a kockázatot. Sőt, ki is fejtem neked egy kicsit bővebben, csakhogy megértsd végre. Én nem becsüllek alá. Egyszerűen azt látom benned, ami vagy. Egy hisztis kis csitri vagy, akinek jellemző módon csak a szája jár, mert többhez már nincs elég mersze. Lásd be, folyton visszatáncolsz. - Ezzel nem igazán tud szembeszállni, hiszen mindketten tudjuk, hogy ebben nagyon is nekem van igazam, hiszen még soha semmit sem volt mersze végigcsinálni, épp csak egy kis ízelítő volt egy nőből, aki még nem áll készen arra, hogy ízig-vérig az legyen. Eddig akárhányszor nőként akartam tekinteni rá valahogy mindig elhagyta a bátorsága ahhoz, hogy megadja egy férfinak, amire vágyik. Akkor meg... Miről beszélünk?
- Remek. De mond csak, ha nincs semmi aljas hátsószándékod, akkor tényleg muszáj előttem kenegetned magad? Nem tudtad volna ezt a fürdőben megcsinálni? Elég gyengén hazudsz, de majd belejössz. - Tényleg... Másra sem vágyom jobban, minthogy ezt keljen néznem. Mármint kit érdekel a kókusz illat. Utálom a fürdőben is, a szobámban meg még inkább... De egy idióta lennék, ha nem venném észre, hogy engem akar ezzel is provokálni. Meglehet, hogy ezúttal sikerült is neki, de attól még pontosan tudom mit művel. De ha már így kínálkozik az alkalom, akkor miért is ne élvezhetném egy kicsit? Ez máris több annál, mint amire számítottam.
- Esetleg szeretnéd, hogy segítsek? - Kérdeztem vissza unottan, mint akinek már nagyon elege van ebből az egészből, ami így is van. Ez még csak az első közös együtt töltött napunk. Én máris rettenetesen unom a kis barátnőmet. De még ha belegondolok, hogy várnom kell arra jó esetben egy-másfél évet, hogy végre elhagyjuk az ovit egy éjszaka... ebbe belefogok pusztulni.

Nem is tudom eldönteni, hogy ez most Cole szájából fenyegetés, vagy figyelmeztetés lett-e volna, de az már biztos, hogy jobban jár ha nem rajtam akarja fejleszteni a varázsló tudományát.  
- Esetleg mást nem látsz? Mondjuk azt, hogy azért táncolok mindig vissza, mert szeretnék valamit érezni irántad? Nem akarok mindössze kényszerből, vagy elvárásból veled lenni. Neked nem jelentene túl sokat, sőt talán semmit sem jelentene, de az már biztos, hogy egyáltalán nem bánnád, ha azt mondanám most akarom elveszíteni veled a szüzességemet, de számomra ez fontos, ezért is akarok még várni vele. - Nem azt akartam ezzel mondani, hogy szükségem van arra, hogy szeressem, hogy képes legyek neki megadni azt, amit tőlem elvárna, de azért ennél jobban akarom kedvelni, hogy később ne bánjak meg semmit sem.  
- Ez a szokásos fürdés utáni rituálém része, nem direkt a kedvedért teszem ha ezt hinnéd, de majd mikor elveszel feleségül akkor majd szépen rá fog jönni arra, hogy tényleg ezt fogom művelni lefekvés előtt, ha tetszik neked, ha nem. - Ettől lesz csak igazán a bőröm olyan selymes, most persze morog, de később neki is nagyon tetszeni fog, mikor majd mezítelen testemet fedezni fel, de ez még nagyon soká lesz.
- Valójában nem szeretném. - Felkeltem az ágyról, letettem a testápolót, hogy meginduljak Cole felé, szerencsére még nagyon sok krém maradt a kezemen, ezt pedig ki is használtam. Kérdezés nélkül kezdtem bekenni vele Cole mellkasát.
- Mikor utoljára békét akartam veled kötni, akkor elnémítottál, de ma már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy veled harcoljak. - Ha le nem állított, akkor már kezeimmel egészen lejjebb és lejjebb kezdtem el kalandozni, persze csak szigorúan azért, hogy a mellkasán és hasán tisztességesen szétkenjem a krémet.
- Szóval reggelig képesek leszünk egymást békén hagyni? - Eléggé fáradt vagyok már és nem hiányzik még az is, hogy hajnalig civakodjunk valamin, aztán pedig már csak dühömbe se tudjak elaludni, de gondolom nehezemre is fog menni az alvás, mert vele kell osztoznom egy ágyon.

Crissy & Cole

- Megnyugtató, ha azt mondom, hogy a legtöbb, amit érezhetsz irántam, az egy kis öklendezés a torkodban. Tőlem mindig tű lesz a bugyidban, Barbie. - Őrülten tomboló szerelem, menten felfordul a gyomrom. Nem tagadom, hogy nem lenne túl felemelő, ha középső nevem Ewan helyett a mai naptól fogva kényszer vagy elvárás lenne. De a szerelem a tőlem legtávolabb álló fogalom és erősen kétlem, hogy valaha is megtudnám adni neki. Azt pedig elképzelni sem tudom hogyan tudna engem szeretni.
- Addig sok minden megfog változni vagy semmi sem? - Azt hiszem megint csak sikerült egy kicsit nagyon előreugranunk az időben, ha már megint a házas éveinknél tartunk. Addig még valóban sok minden megváltozhat, megtörténhet, valahol bízom is bennem, hogy addig valamilyen szinten sikerült legalább azt elérnem, hogy ne meneküljön folyton előlem, mert úgyis mindig megfogom találni, addig is... Nem futhat előlem az egész tanév további részében. Először is mert nem fogom hagyni. Másodszor pedig, mert képtelenség, hogy akarva, akaratlanul ne fussunk össze legalább egyszer a folyosón és az ha igazam lesz, akkor nem lesz lehetősége hátat fordítania nekem.
- Felfogtam, de ezt most minek kellett? - Meglepetten pislogtam, ahogy azt figyeltem, hogy a mellkasomat kenegeti kókuszos testápolóval. komolyan, ezt most miért kellett? Nekem az is bőven elég volt, hogy őt nézhettem...
- Érdekes is lett volna, ha visszaszaladsz a kókuszos testápolódért, leerőszakolod rólam a felsőmet és elkezdesz ezzel kenegetni... - Mindketten tudjuk, hogy miért fosztottam meg a szólásszabadságától. Előzőleg nagyon is türelmesen megkértem rá, hogy fejezze be, hogy tovább nem vagyok rá kíváncsi, hogy mit akar még mondani. De neki ahelyett, hogy kivételesen csöndben maradt volna be sem állt a szája, amivel rendesen sikerült felhúznia.
- Hajlamos vagyok magam alá gyűrni az összes takarót, de nyugodtan kelts fel, ha sikerül, ha már lehúztam rólad az összeset, más különben kénytelen leszel nagyon közel húzódni hozzám, de mivel nem hiszem, hogy túl szívesen tennéd így marad az első verzió, jó éjt Crissy. - Azzal már el is foglaltam a térfelemet az ágy jobb oldalán. Egyelőre még próbáltam nem pofátlanul kisajátítani magamnak az összes takarót, különben sem azért gyűröm magam alá, mert fázom, egyszerűen csak húzom magammal, amikor megfordulok majd ráfekszem, neki pedig eléggé nehéz lenne csak úgy kihúznia alólam, miközben alszom.

- Nem, ez egyáltalán nem nyugtat meg. - Hangosan felsóhajtottam. - Irányítási mániában szenvedsz, hogy meg akarod mondani azt, hogy mit érezhetek irántad? Honnan tudhatnád? Talán egy nap nagyon is meg foglak kedvelni. - Nagyon remélem, hogy mindkettőnk érdekben hamar bekövetkezik az a bizonyos nap. Egyikünknek sem lesz jó hosszú távon ha mindvégig csak veszekedni és civakodni fogunk egymással. Hinni akarok abban, hogy a kényszer házasságunk ellenére is lehetnek majd szép napjaink. Azt mások rendelték el, hogy nekünk együtt kell lennünk, de attól még élvezetessé is tehetnénk az együtt töltött időnket.
- Őszintén? Fogalmam sincs, de remélem, hogy igen, hogy a dolgok addigra jobb irányba fognak megváltozni. - Addigra meg kell tanulnom elfogadnom a sorsomat, ahogyan azt is, hogy Cole nem is olyan sokára a férjem fog lenni, noha nem számítok megható lánykérésre részéről. Ahogyan azt sem várom el tőle, hogy tényleg szeretni tudjon, csak valahogy legyünk képesek egymással kijönni addigra, ennél többet jelen pillanatban nem is kívánhatnék.
- Mert ezt akartam tenni, ehhez volt kedvem. Minden tettemet meg fogod kérdőjelezni? Mert ha igen, akkor én is kíváncsi lennék arra, hogy az előtt miért csókoltál meg? - Neki csak fel kellett dobni a labdát ahhoz, hogy le tudjam csapni. Valójában tényleg érdekelne, hogy az előtt miért tette azt, amit. Persze nekem sem kellett volna annyira kihívóan viselkednem és ledobni magamról a törülközőt, de szinte kiprovokálta, hogy megtegyem.
- Szerintem az első együtt töltött éjszakánkon kíméljük meg egymást az összebújós jelenettől. - Jelen pillanatban inkább fáznék amiért lehúzta rólam a takarót, mint sem, hogy hozzá bújjak, egyrészt mert nagyon nincs jó hatással rám a közelsége, másrészt pedig így is elég kihívás az nekem, hogy vele egy ágyban kell töltenem az éjszakát.
- Neked is jó éjt. - Bebújtam a pokróc alá, majd felé hajoltam, hogy azért mégis csak adjak neki egy jó éjt puszit, de úgy látszik erre cseppet sem számított, mert pont akkor fordította felém a fejét és hirtelen az arcra szánt puszi a száján csattant.
- Hű, hát ezt nem pont így terveztem. - Nem ez volt az első eset, hogy ajkaink találkoztak egymással, de ez most kínos volt, kínosabb, mint az eddigiek, ezért felültem az ágyban.
- Egy egészen kicsit már elegem van abból, hogy a közeledben egyáltalán semmi sem történik úgy, ahogy elterveztem. Esetleg van arról fogalmad, hogy miért lehet ez? Mert szerintem ennek te vagy az oka. Egyszerűen kiprovokálod, hogy olyan dolgokat tegyek, amiket sosem tennék. Szerinted magamtól az öledbe másztam volna, vagy csak úgy ledobtam volna magamról a törölközőt? - Egyre inkább biztosabb vagyok abban, hogy Cole nagyon is rossz hatással van rám, mert a közelében olyan dolgokat művelek, amikre eddig még gondolni sem mertem.

Crissy & Cole

- Megfogsz kedvelni. Hát persze. - Kis erőfeszítésembe került, hogy visszafojtsam a belőlem kitörni készülő nevetést. Megfog kedvelni. Nem. Én nem hiszem, hogy erre sor kerülni. Először is, mert miből gondolja, hogy akarom, hogy megkedveljen. Másodszor pedig mi van abban az esetben, ha tényleg nem akarom? Talán tényleg irányítás mániás vagyok. Ő pedig egy hisztis liba egy áldozat szerepében. Nos, az még nincs ellenemre, ha azt akarja éreztetni velem, hogy áldozatul esett nekem, de jelenleg nagyon is bosszant, mivel pontosan azt is akarja elérni, de azzal, hogy kihoz a sodromból, a dühömmel semmire sem fogunk kenni, legfeljebb többet fog csöndben lenni. Mert kétlem, hogy tudnék ennél türelmesebb lenni. Az most vagyok, de ami azt illeti ebből is nagyon kezd elegem lenni már.
- Mert megfogsz kedvelni vagy inkább mert megakarsz kedvelni? Egyáltalán miért akarod ezt? - Eddig még senki sem hangsúlyozta ki, hogy azt reméli idővel megfog kedvelni. Ez azért sem lesz könnyű neki, mert általában nem szoktam hagyni. Az irányítás mániások többnyire nem alkalmazkodó típusok. Tehát maximum hozzá tud szokni a kialakult helyzethez. Beletud törődni... Aztán, hogy ebből miként próbál meg kihozni vagy épp kizsarolni belőlem pozitív dolgokat, azt rá bízom. Én nem vagyok, nem is leszek semmi jónak se az elrontója és esetleg alkuképesnek is vallhatom magam, sőt még a derekam is beadhatom, ha eléggé kedvező az ajánlat.
- Mert azt akartam tenni. Jól esett... Minden tettemet meg fogod kérdőjelezni? Mert ha igen, akkor én is kíváncsi lennék arra, hogy miért csókoltál vissza, amikor el is lökhettél volna? - Ez így egy érdekes valami lesz, ha minden cselekedetünket meg kellene most indokolnunk, bár azt hiszem a délutáni kis titkunkat nekem nem kell, legalábbis kétlem, hogy elpanaszkodta volna anyucinak. Szörnyen gyerekes húzás lenne tőle. Számítanom kellene tőle szörnyen gyerekes húzásokra?
- Szóval, akkor szeretnéd, hogy felébresszelek, ha álmodban véletlenül hozzám bújsz? - Nem bírtam ki, hogy ne cukkoljam még tovább. Indoklásképp azért teszem, mert pontosan tudom, hogy nem fogja szó nélkül hagyni. Képtelen valami is annyiban hagyni. Ezt már frappánsan bebizonyította.
- Szerintem túlreagálod... De az is lehet, hogy nem. Az még meg sem fordult a fejedben, hogy azért másztál az ölembe, mert ott is akartál lenni csak egy okot akartál magadnak adni, amiért megteheted? A köntössel véleményem szerint ugyanez a helyzet. - Arra volt kíváncsi, hogy én mit gondolok erről. Hát tessék. Elmondtam. Nem színeztem ki túlságosan. sőt, van egy olyan érzésem, hogy ez a mai sem lesz gy sima együtt alvós éjszaka. Valami biztosan történni fog, amiért aztán hibáztathat.

Nem tudna legalább csak egy kicsit pozitívan hozzáállni a dolgokhoz? Én tényleg próbálkozok, azt akarom, hogy ez a valami működjön közöttünk, habár pontosan nem is tudom mit kellene tennem. Na meg azt sem, hogy jól próbálkozok-e, talán csak hátra kellene dőlnöm és hagynom, hogy a dolgok maguktól alakuljanak.
- Meg akarlak kedvelni, hogy miért? Mert ha már nincs más választásunk, mint együtt lenni az életünk hátralevő részében, akkor legalább kedveljük egymást. Talán barátok is lehetnénk, mégis csak jobb lenne ez, mint minden nap egymás idegeire menni és mindenen veszekedni, nem gondolod? - Ha logikusan bele gondolna, akkor Cole is rájönne, hogy ez az egyetlen járható út. Kedvelnünk kell egymást ahhoz, hogy úgy tudjunk egymás mellett élni, hogy ne keserítjük meg minden egyes nap egymás életét.  
- Talán mert jól esett? Miért, szerinted meg kellett volna, hogy harapjalak, aztán meg ellökni magamtól? - Megtehettem volna, de mégis annyira jól tud csókolni, hogy idióta is lettem volna ha megteszem. Ezért utálom, hogy elég egyetlen egy csók tőle, hogy az iránta érzett haragom semmisség váljon.
- Nem, inkább öljél meg, hogy ha álmomban hozzád bújnék. - Valahogy úgy érzem, hogy nem vagyunk még egymással olyan viszonyban, hogy csak úgy oda bújjon az egyikünk a másikhoz. Vajon leszünk-e egyáltalán valaha is olyan közeli kapcsolatban?
- Szóval minden az én hibám lenne és csak téged szeretnélek beállítani bűnbaknak mert képtelen vagyok most még megbirkózni azzal, hogy ezt esetleg én akarom? - Mert nagyon is így értelmeztem azt, amit Cole mondott. Legszívesebben most a saját párnájával fojtanám meg.
- Tudod mi van? Talán tényleg azért másztam bele az öledbe mert meg akartam tenni és talán azért dobtam le magamról a törülközőt, mert provokálni akartalak és esetleg kíváncsi voltam a következményekre is. Vonzó pasi vagy, bennem pedig tombolnak a hormonok, de hiba lenne engedni a csábításnak. - Ahogy közöltem vele a kis monológomat vissza feküdtem az ágyba, úgy hogy hátat fordítottam neki. Számomra ez most eléggé kínos, hogy kitálaltam előtte és ezek után egy szobában, sőt egy ágyban vagyunk kénytelenek éjszakázni.  

Crissy & Cole

- Szóval, ezek szerint Te minden férfival lefeküdnél, akit kedvelsz? Már most kezdjek el aggódni azért, ami az enyém, még ha ezt nehezen is tudod elfogadni? Egyáltalán miből gondolod, hogy olyan rosszul fogok bánni veled? Eddig bántottalak? - Oké, csináltam olyan dolgokat, amiket nem akar, például az elnémítás, de mérges voltam, méghozzá nem kicsit, előzőleg pedig megkértem, hogy fejezze be, de a falnak beszéltem. Utálok a falnak beszélni. De nem, alig emeltem fel a hangom is vele szemben, legfeljebb attól tudott megszeppenni egy kicsit, de egy újjal se értem hozzá, ha nem akarta. Így nem értem mit lovagolunk már megint vagy inkább folyton ezen.
- Ha nem akartad azt kellett volna tenned, de akartad. Akartad a csókomat, visszacsókoltál, sőt nem igazán hezitáltál abban sem, hogy ellökj-e magadtól. Sokkal könnyebb lenne, ha egyszerűen beismernéd, hogy vonzódsz hozzám, ha elfogadnád ezt a tényt, nem gondolod? Neked is jobb lenne, nem kellene folyton önmagaddal dacolni. Nehéz lehet... - Felőlem azt csinál, amit csak akar. Természetesen nem kötelező se rám hallgatnia. De egy napon mindkettőnkből szülő fog válni, mégpedig ugyanazon gyerekeknek a szülei. De ha még mi sem tudunk felnőni, akkor hogy lennénk képesek elbírni egy pelenkással? Ebbe inkább bele se akarok gondolni.
- Rendben van. Milyen halált szeretnél? Ne hagyjalak sokáig szenvedni vagy kínozzalak meg? - Még csak fel se kellene ébresztenem, mivel úgyis felkelne rá, mert dőlnék a nevetéstől. Én mindössze csak viccnek szántam, hogy álmában akarata ellenére is odabújhat hozzám, sőt átölelhet, de attól még megtörténhet.
- Pontosan. Talán nem így van? Úgy teszel, mintha ez akkora bűn lenne vagy lemaradtam volna valamiről? Mert ha azt fontolgatod, hogy zárdába vonulsz kérlek még szólj időben. - Talán a következő egy kevésbé hisztis, szőke, bosszantó liba lenne.
- Engedni a csábításnak... Mi lesz akkor, ha már nem teheted meg? Előbb-utóbb szembe kell nézned ezzel, ahogy velem is. - azt, hogy hátat fordított nekem úgy veszem, hogy nem akar már erről tovább velem beszélni. Lassan tényleg kezdem magam rossznak érezni mindössze, mert ezt kapom tőle, így érzem magam tőle. Az sincs kizárva, hogy ha így folytatja valóban el is fogja érni a célját és még ez a kicsinyke kis empátia is kiveszik belőlem. Most még érdekel... Később talán már nem fog.

Egyre jobban érzem azt, hogy nem kell sok és tényleg megpróbálom megfojtani.
- Ez komoly kérdés volt? - Néztem rá hatalmasakat pislogva a meglepettségtől. Hogyan képes ilyet kérdezni, mikor pontosan tisztában van az ártatlanságommal? Nem feküdtem le senkivel sem, de nagyon is úgy tűnik, hogy már tudom ki lesz az életemben az első férfi és nagyon úgy néz ki, hogy az első egyben az utolsó is fog lenni.  
- Nem, eddig még tényleg nem bántottál. - Leszámítva azt, hogy elnémított, de az nem volt valódi bántalmazás. Vajon képes lenne ténylegesen bántani?
- Miért jól fogsz velem bánni? Úgy fogunk élni, mint egy boldog pár, aztán meg lesz egy tökéletes családunk? - Csak nekem tűnik ez most annyira képtelenségnek? Na meg ha már itt tartunk Cole nem is tűnik annak a tipikus apának való hapsinak.
- Tényleg ekkora ügyet kell ebből is csinálni? - Megcsókolt, visszacsókoltam ez így lenne normális, nem? Ami azt illeti túl jól tud csókolni ahhoz, hogy kibírjam, hogy ne csókoljak vissza.
- Gyors halált szeretnék. - Főleg akkor ha tényleg tudtomon kívül, mikor alszok elkezdenék felé közeledni.
- Oké, akkor legyen az én hibám, csak hogy örülj. - Ha ezt szeretné, akkor bevallom, hogy erről én tehetek. Egy egészen kicsit tényleg hibáztatni akartam mindenért, habár erről Cole nem is tehet. Ez csak úgy megtörtént.
- Előbb akkor veled nézek szembe. - Habár hátat fordítottam neki még sem bírtam sokáig úgy feküdni. Mérges és dühös voltam, ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy újból meggondolatlanul cselekedjek.
- Na és most? - Újból az ölében termettem, vállai felett támasztottam meg magam, ahogy fölé hajoltam. A szó szoros értelmében szembe néztem vele, most még nem törődve az esetleges következményekkel.

Crissy & Cole

- Kiforgattam volna a szavaidat? Nem állt szándékomban. - Bár most már kár is lenne szabadkozni. Akkor sem tudnám visszaszívni, amit mondtam és különben sem tenném meg. Azt pedig, hogy komoly kérdés volt-e azt neki kellene tudnia vagy eldöntenie. Akárhogy is, de nekem totál ez jött le a szavaiból. Megakar kedvelni, mert le kell velem feküdnie... És mind tudjuk általában első alkalommal sosem jön össze a terhesség. Próbálkozni kell napokig, hetekig, esetleg hónapokig mire teherbe eshet. Ezt sosem lehet előre tudni. De ha van odafent valaki, akkor nekünk a nagyon sokadik alkalomra fog csak sikerülni ez a baba dolog.
- Na és most akarjam tudni a választ arra a kérdésre, hogy szerinted képes lennék-e fizikailag is bántani téged? - Én nem ütlegelek, nem verek, nem kínzok nőket. Egy pofonért is jól meg kellene dolgoznia, hogy annyira megfeledkezzek magamról, hogy megüssem, amit megint csak nem tudnék visszacsinálni.
- A tökéletes család mindig csak egy szép látszat, ahol a boldog pár nap, mint nap veszekszik vagy a férj napi szinten veri a feleségét, erre a tökéletes családra vágysz? - Mert ezt valóban nem tudom megadni neki. Szóval nem, nem bántanám. És olyan szinten jól bánnék vele, hogy nem kellene attól tartania vagy azon töprengenie, hogy mikor lendítem a kezem.
- Jól van hercegnőm, akkor gyorsan fogok végezni veled. - Azután pedig magammal is, mint egy romantikától tocsogó regényben. Milyen... Undorító.
- Most? Most három másodperc erejéig megadom a lehetőséget neked arra, hogy lemássz rólam, mert utána már nem fogom megengedni. Tik-tak... - Kezd elég lenni ebből a játékból. Szóval, most szépen lefogjuk tisztázni a játékszabályokat. Már többször is az ölembe mászott, de eddig mindig vissza is táncolt. Talán most is ezt kellene tennie vagy nem.

- Pedig nagyon is sikerült kiforgatnod a szavaimat. Mintha csak azt mondtad volna, hogy bárkivel képes lennék összefeküdni, akit legalább egy kicsit is kedvelek, holott nagyon is jól tudod... – Alsó ajkamra haraptam, mert számomra még mindig kínos vele erről beszélni. Nem fejeztem be mondatomat, minek is tettem volna? Hiszen Cole nagyon is jól tudja, hogy még érintetlen vagyok és nagy valószínűséggel egészen addig szűz is maradok, míg nem kerülünk közel egymáshoz. Nem hittem volna, hogy majd eljön az a nap, mikor azt fogom gondolni, hogy a legjobb az fog lenni számomra, hogy ha Cole lesz az életemben az első és az utolsó férfi, vagyis az egyetlen, de így legalább semmit sem bonyolítanék túl. Minek is akarjak mással lenni, ha végül nem lesz más választásom és hozzá kell majd mennem?
- Őszintén? Nem ismerlek, fogalmam sincs arról, hogy mire lennél képes, de remélem, hogy nem lennél képes bántani. Habár már varázsoltál a káromra, elnémítottál, talán ez csak a kezdet volt. Honnan tudjam, hogy nem fogsz velem még ennél is rosszabbat tenni? – Nem akarok a sarokba húzódva csendben maradni és egyfolytában engedelmeskedni, mert attól tartok, hogy bántana, ha bármi olyat tennék, ami nincs a tetszésére.
- Ilyen fiatalon mégis honnan kellene tudnom, hogy valójában mire is vágynék? – Abszurd, hogy ilyen idősen már a családról és a családalapításról társalgunk. Nem is olyan rég estem át életem első csókját, ami neki köszönhető, ezért is korai még nekem ez az egész.
- Képes lennél azért megölni, mert hozzád bújtam véletlenül álmomban? – Habár nem hinném, hogy ez meg fog történni, de ugye sosem lehet tudni.
- Egy, kettő, három. Azt hiszem lejárt az időm. – Nem ijedtem meg, ezért még mindig az ölében ülve néztem vele szembe. Már többször is visszavonulót fújtam, végre itt az ideje bátornak lenni és szembe nézni, de nem csak vele, hanem azzal is, ami ránk vár még.

Crissy & Cole

- Talán nem pontosan így fogalmaztál? - Mert nekem nagyon is ez jött le a mondani valójából, de az is lehetséges, hogy már megint nem a valódi lényeget sikerült kiragadnom a szavaiból, hanem valami egészen mást, pedig nem állt szándékomban, nem akartam semmit sem hallani. Mondjuk úgy, hogy eléggé félreérthetően fogalmazott, nekem pedig sikerült is kiforgatnom a dolgokat akaratom ellenére is.
- Hmm... Nemrég pedig még azon voltál kibukva, hogy szüzén fogsz meghalni. De ha akkor nem nem hallunk farkasüvöltést leállítottál volna? - Őszintén szólva kétlem, nem hiszem. Számomra legalábbis akkor nagyon úgy tűnt, hogy akarja, hogy a bugyijába nyúljak. Azóta pedig semmi sem változott. Előbb-utóbb pedig nem fogja tovább bírni és akkor enged a csábításnak, én pedig akkor szeretnék a lehető legközelebb lenni hozzá, hogy kéznél legyek és csak magával keljen húznia... akárhová, ahol csak szeretné.
- A Cruciatus-átokkal foglak kínozni, ha nem vársz ebéddel haza. Nem volt komoly... - Még mielőtt egy pillanatig is megfordult volna a fejében, hogy esetleg komolyan is gondolhatom, remélem sikerült megnyugtatnom, hogy ez nem így van. Persze, hogy nem fogok megkínozni, se ütlegelni, legalábbis ahhoz tényleg valami ronda dolgot kellene csinálnia mondjuk a hátam mögött, hogy elcsattanjon egy pofon.
- Mondjuk hallgass a megérzéseidre, azt is mondhatnám, hogy a szívdere... Te eddig az eszedre hallgattál. A másik lehetőséggel is élhetnél olykor, más különben sosem fogod megtapasztalni, hogy milyen érzés. - Esküszöm, rosszul vagyok magamtól, de nagyon úgy tűnik, hogy eléggé sok mindenre rá kell még vezetni a kicsi lányt, de miért pont nekem? Én nem gondolom, hogy erre én volnék a legmegfelelőbb személy, ez egy. Kettő, egyáltalán semmi oka sincs rám hallgatni.
- Véletlenül? - Szerintem abban nem lenne semmi véletlen. Attól még, hogy valaki öntudatlanul cselekszik az elmélet kedvéért álmában azt még nem nevezném véletlennek. Attól még vágyhatott rá.
- Bizony. - Lassan hajoltam közelebb hozzá és csókoltam meg, előbb csak finoman, édesen az ajkait, a nyakán, hogy ezzel is eltereljem a figyelmét a következő lépésemről, fenekébe markoltam és magam alá gyűrtem. De ennyi még nem volt elég. Sokkal mohóbban és követelőzőbben tapadtam ajkaira, miközben egyik kezem lassan lesiklott egészen a derekáig, onnan pedig a felsője alá.

- Szerintem egy egészen kicsikét kiforgattad a szavaimat. Konkrétan majdnem olcsó szajhának akartál beállítani. - Most ki forgatja ki kinek is a szavait? Nem azt állítottam, hogy mindenkivel lefekszem, akit megkedvelek, sokkal inkább arra akartam célozni, hogy legalább egy kicsikét meg szeretném kedvelni, mielőtt meg kellene tennünk együtt azt a bizonyos elkerülhetetlent. Más különben nem is hinném, hogy képes lennék neki beadni a derekamat. Persze gondolom ez neki mit sem számít, már rég túl van azon a bizonyos elsőn.... Van még két éve, amíg szabad lehet, s amíg nem kell csak velem beérnie. Nem is kell neki arra várni, hogy mikor dönthet hanyatt, mert jól tudom, hogy vannak mások, akiket sokkal könnyebben megkaphatna, mint engem.
- Azt már sosem fogjuk megtudni, hogy akkor mi lett volna... - Fogalmam sincs, hogy mit tettem volna. Ezt nem könnyű csak így megmondani, mert ott és akkor nagyon vágytam rá, de talán mégis csak leállítottam volna, tekintve hogy egy erdőben voltunk és nem pont úgy képzeltem elveszíteni a szüzességemet.
- Gondolom nem csak a családom és én élvezhetjük a Reynolds otthon kényelmeit, hanem fogtok még ti is hozzánk jönni és akkor majd megtudod anyám mennyire nem találja fel magát a konyhában és akkor talán tőlem sem fogod elvárni, hogy tényleg csináljak neked ebédet. - Ezzel csak finoman arra szerettem volna célozni, hogy anyu még mindig nem konyít a főzéshez és akkor rólam már ne is beszéljünk... Eddig mindig kisebb katasztrófa volt, ha betettem a lábam a konyhába.
- Ha nem az eszemre hallgatnék, akkor jó sok mindent meg kellene bánnom. - Eddig próbáltam ésszerű, logikus döntéseket hozni, nem pedig csak engedni a vágynak lesz, ami lesz alapon, mert abból sosem sül ki semmi jó sem.
- Szerinted ha elaludnék és hozzád bújnék azt szándékosan tenném? - Na, most erre tényleg kíváncsi vagyok. Persze ha fordított esetről lenne szó, ha netán Cole bújna hozzám, azt ugye véletlennek akarná beállítani?
Mire észbe kaptam már alatta voltam. Sosem hittem, hogy az eddiginél is tudnánk szenvedélyesebben csókolózni, pedig most az eddigieket is felül tudtuk múlni. Ha a józan eszemre hallgatnék akkor most azonnal abba hagytam volna a vele való csókolózást, de valahogy nem voltam rá képes, nem tudtam józanul gondolkozni, inkább mindkét kezemet felvezettem hátára úgy ölelve magamhoz. Eleinte hideg volt a keze, ahogy meztelen bőrömhöz ért, de mégis jóleső érzés volt, ahogy keze mellemre tévedt.

Crissy & Cole

- Akkor legközelebb válogasd meg jobban a szavaidat és gondolkodj el az esetleges következményekről. - Belőle egész biztosan nem fog olcsó szajha lenni, mert nem fogom megengedni. Azt eltudom fogadni, ha velem nem akar lefeküdni, de akkor senki mással sem fog abban a bizonyos két évben. Ez így megoldható. De ami az enyém az az enyém. Már pedig akár tetszik, akár nem, de már papíron is az enyém, méghozzá nem én rendeltem el így, vagyis senki az áldása vagy az engedélye nem fog kelleni. Talán jobb is lenne, ha kibírnám még egy kicsit... Sokkal édesebb lenne. Mivel már most is az, mégis azt gondolom, hogy várnom kellene még a további kóstolgatással.
- Mert mindketten tudjuk, de rendben van. Én várok... Mivel azt megint csak mindketten tudjuk, hogy előbb-utóbb megkapom, amit akarok. Addig is ha úgy akarom talán sikerül megkedvelned. - De őszintén szólva kezdek már belefáradni vagy inkább ráunni erre az egészre. Szükségtelen erőfeszítésnek tartom. Szépíthetnénk, kiszíntelenednénk a dolgot, de akkor sincs ebben a kérdésben választása, még ha meg is akarnám adni neki.
- Szerencsére van még időd belejönni. Ügyes leszel... Tudom. - Én pedig majd nem leszek érte hálátlan, de szerintem erről megint csak nem kellene beszélnünk. Folyamatosan csak zavarba hozom. De eddig még egy lánnyal sem beszélgettem ennyit. A legkevésbé sem izgatott a kicsi lelkük. Az övével viszont próbálok törődni. Nézze el nekem, hogy még nem vagyok túl jó ebben. Ez most én is először csinálom.
- Hidd el, hogy annak nincs semmi értelme, csakis önmagadat bántod vele. Talán nem helyes, de sokkal könnyebb úgy élni, hogy semmit sem bánsz meg. Nem ostorozod magad. Egyszerűen fogadd el a hibádat, tanulj meg valamit belőle és lépj tovább. - Egyre jobb leszek ebben, pedig egyáltalán nem szokásom az észt osztani, most sem kimondottan ez volt a szándékom, de még a vak is látja, hogy mennyire elvan még veszve a kicsi lány a nagy világban.
- Én nem hiszek a véletlenekben. Az pedig végképp nem lenne az. Te pedig azt mondasz rá, amit csak akarsz. - Talán a legjobb lenne nekem is a józan eszemre hallgatnom, de most valahogy annyira a nehezemre esik. Ajkaimmal finom, érzéki csókokkal hintettem be bőrét végig álla vonalán, a nyakán, a kulcscsontján, a vállán, mire nagy nehezen sikerült rákényszerítenem magam, hogy ezt abba kell hagynom, méghozzá most.
- Azt hiszem inkább a nappaliban alszom a kanapén. - Fel is keltem, hogy egyenesen lemenjek a nappaliba, odalent biztos fogok találni takarót és párnát, ezen felül csak most jobb, ha nem maradunk egymás közelében, amíg kitisztul a fejünk.

Talán jobb lenne nem is beszélni egymással, akkor nem is kellene elgondolkoznom az esetleges következményekről, amikkel szemben kellene néznem, egy - egy máshogy értelmezett mondatom után. De ez nem ilyen egyszerű. Nem kerülhetem örökké, ahogy nem is menekülhetek.  
- Megkapod azt, amit akarsz? Pontosabban mi is az, amit akarsz? Engem, vagy csak lefeküdni velem? - Mert ez eléggé lényeges információ lenne. Valójában nem akart, de mégis az övé lettem a rendeletnek hála. Ezért nem is kell kezét - lábát törnie ahhoz, hogy meghódítson, mert mi már most összetartozunk, még ha mindketten írózunk is a házasság gondolatától.
- Azt hiszed, hogy olyan jó feleség fogok lenni, aki kötényben fog sertepertélni a konyhában és ebéddel vár majd haza? - Még ez az egész olyan távolinak tűnik nekem. Tényleg nem rég estem át életem legelső csókján és most már arról diskurálunk, hogy mit kellene tennem érte, ha már a felesége leszek.
- Szóval csak tegyem azt, amihez kedven van és ne törődjek semmivel sem? - Nekem nagyon úgy tűnik, hogy erre szeretne kilyukadni. Már csak az a kérdés, hogy lenne-e merszem megtenni azt, amire valójában vagyok? Nem tudhatom.
- Oké, akkor megpróbálok nem hozzád bújni álmomban, se szándékosan, se véletlenül. - Nem tudom, hogy ez menni fog-e vagy szükséges lenne-e csinálnunk magunk közé mondjuk egy párnákból, takarókból épített gátat, hogy még véletlenül se bújjunk egymáshoz.
Már semmit sem értettem. Az egyik pillanatban még szenvedélyesen csókol, s kezével felfedező útra indult testemen, majd a másik pillanatban már ki is sétált a szobából. Szóhoz sem tudtam jutni. Csak ott feküdtem az ágyban, értetlenül állva az események előtt. Fogalmam sincs meddig voltam egyedül a szobájában, de aludni képtelen voltam. Egy idő után már nem bírtam ezt a kételyt, ezért fogtam magam és lesétáltam hozzá. Ahogy gondoltam Cole sem bírt a történtek után aludni.
- Ez meg mégis mi volt? - Még szép, hogy számon kértem. Az egyik pillanatban még heves volt, tüzes majd a másikban olyan volt, mintha hidegen hagynám.
- Mi értelme annak, hogy letepersz, aztán csak úgy ott hagysz? - Csak egy kicsit voltam megrémülve attól, hogy mi vár majd rám. Másrészt egyszer úgyis meg kell tennem és akkor már inkább vele szeretném, mint valaki mással.

Crissy & Cole

- Nem tudom. Nehéz lenne megmondani melyik a valódi Crissy... Találkoztam a hisztis Crissyvel, a tüzes Crissyvel, a hideg elutasító  Crissyvel, a bátortalan, bizonytalan Crissyvel, kihagytam valamelyiket? - Amíg nem tudom melyik a valódi honnan is tudhatnám, hogy akarom-e egyáltalán egyiket is?
- Azt akarod, hogy téged akarjalak? Azt akarni is kell... Akard, hogy akarjalak. - De amíg folyton csak magához húz, aztán meg ellök, nos ez hosszú távon nem lesz működőképes, mert hamar megfogom unni, hogy megállás nélkül tepernem kellene, akkor esetleg fél év, egy év alatt menni is fogok, fogunk valamire, amikor az a bizonyos pillanat mindenképp el fog jönni, nekem csak türelmesen ki kellene várnom, amíg maga is szembesül azzal, hogy be kell adnia a derekát, mert ez nem történhetne másképp, mert a felsőbb erő úgy öntött, hogy nekünk együtt kell lennünk.
- Szexi... Én pontosan az a férj fogok lenni, aki ha erre ér haza, felpakol a pultra és szavak helyett csókokkal köszöni meg, hogy vagy neki. Nem állna jól? - Kétségkívül förtelmesen nyálas lenne minden értelemben, de annyi minden megtörténhetne még, hogy kár lenne kizárni bárminek is a lehetőségét.
- Én csak azt mondom, hogy a túl sok töprengés valamivel kapcsolatban olykor akár hátrány is lehet. Önmagadat hátráltatod. - Pontosabban azt is mondhattam volna, hogy a saját boldogságának az úton állója, de ezt nem tudhatom biztosan, így talán egy kissé erős volna.
- Nem gondolkodtam... Egy hiba volt. Emiatt nem tudsz aludni? - egyébként is rohadtul kényelmes a kanapé, de ha még a gondolataid sem hagynak álomba merülni, úgy elég nehéz aludni.
- Semmi. Ennek nincs semmi értelme. Uralkodnom kellett volna magamon, de nem tudtam vagy nem akartam, édes mindegy. - Talán az lenne a legjobb, ha én is térfelet választanék magamnak, hogy a két lehetőség közül melyikre akarok hallgatni és a mérleg jelenleg a józan eszem felé húz. De akkor nekem is meg kellene bánnom sok mindent és azt utálnám. Nehezemre esne bevallani magamnak, hogy hibáztam. Mit akartam ezzel elérni? Jó lenne tudni, hogy a lényemnek mégis melyik része kívánta jobban?

Ez egy nagyon jó kérdés, amire nem is biztos, hogy tudnék választ adni.
- Arra nem is gondoltál, hogy ez mind én vagyok? - Nem játszok szerepeket, sosem játszottam meg előtte még magam. Néha heves vagyok, néha hűvös. Van mikor nagyon akarom, de olyan is van, hogy látni sem bírom. Mindez csak helyzetfüggő.
- Azt akarom, hogy csak engem akarj. - Ez normális nem? Ha már a férjem fog lenni, akkor azt elvárom tőle, hogy senki másra ne vágyjon, hogy még csak ne is gondoljon arra, hogy esetleg félre lépne.
- Valahogy olyan hihetetlen, hogy tényleg így reagálnál abban az esetben, ha vacsorával várnálak haza. - Most szó szerint minden hihetetlen lenne. Ez a házasság mizéria is hihetetlen, ahogyan az is, hogy szüleink szervezték meg nekünk ezt a találkozót, hogy többet legyünk együtt, hogy ismerkedjünk.
- Talán ennek így kell lennie. - Addig biztosan hátráltatni fogom magam míg meg nem merem tenni azt, amit valójában akarok. Már csak az lenne a kérdés, hogy tényleg meg akarom-e tenni, vagy csak azért tenném meg, hogy a kedvébe járnak?
- Hogyan tudnék ezek után aludni? - Túl sok minden jár a fejemben ahhoz, hogy nyugodtan aludni tudjak.
- Ez az én hibám. - Felsóhajtottam. - Nem kellene így viselkednem. Sajnálom! Vonzódok hozzád, vágyok rád, de nem érzem azt, hogy már készen állnék arra, hogy annyira közel engedjelek magamhoz. Ebből az egész szüzesség dologból nagy ügyet csinálok ugye? - A hormonjaim nagyon is arra akarnak rábeszélni, hogy akár már most essek neki, hiába állok rá készen testileg, ha lelkileg még kell egy kis idő.
- Nyugodtan lehetsz más lányokkal is, nem fogok egy szót sem szólni. - Nem várhat rám még legalább két évig.
- Nem akarlak kitúrni az ágyadból. Gyere. - Felé nyújtottam kezemet, hogy felkelve a kanapéról feljöjjön velem vissza a szobájába.

Crissy & Cole

- AA merengő is kiszámíthatóbb, mint Te. De arra még nem gondoltál,, hogy előbb-utóbb nem lesz kedvem vagy türelmem ahhoz, hogy a hangulatodat találgassam? Ne engem állíts ki bűnbaknak, mert fogalmad nincs arról mit akarsz, még magadnak is képtelen vagy bevallani. Akkor tőlem mégis mit vársz? - Túl sokat... Indokolatlanul sokat. Pedig mintha azt mondta volna, hogy nincsenek semmiféle elvárásai velem kapcsolatban. Szabad vagyok. Azt teszek, amit akarok, akivel akarom és akkor, amikor akarom. Mégis azt érzem, hogy ennek a hajszálpontos ellentétére vágyna.
- Nagyszerű. Jól haladunk... Első lépésnek megteszi. - Az első lépés mindig a beismeréssel kezdődik. Ezen már túl vagyunk. Nem volt egy könnyű menet. De nekem ez valahogy még mindig nem tiszta. Mert egyáltalán nem engedi, hogy bármit is akarjak.
- Tegyél próbára... - Vontam meg a vállam. Erre most mégis mit mondhatnék? Nem fogon nekiállni bizonygatni semmit sem. Először is, mert nincs semmi értelme. Másodszor, ha úgysem hinné el nekem, akkor meg még annyira sincs. Nem fogok bolondot csinálni magamból senki kedvéért sem. Még egy nőért sem.
- Fekve? Ezt nem hiszem el... Amíg melletted voltam, azon  problémáztál. Leköltöztem a nappaliba, hogy az nincs rendben, hogy egyedül vagy? - Így legalább egyikünknek sem tartania a kínos pillanatoktól , amiket természetesen magunknak okoznánk. Đe Jgy neki sem kell attól tartania, hogy álmában véletlenül hozzám bújuk. És nekem sem kell attól tartanom, hogy újra megcsókolnám.
- Nagyon... Képtelen vagy elengedni magad, folyton csak ezen, kettőnkön stresszelsz. Kezd unalmas lenni. - Nekem pedig egyre kevésbé van már ehhez türelmem. Ha így folytatja legfeljebb annyit fog elérni, hogy végül egyáltalán nem fog érdekelni Ő sem és a szüzessége sem.
- Hát ez remek. - Több is annál. Fantasztikus. Nem is tudok hová lenni az örömtől, hogy ezt megengedni nekem. Mondhatom szépen elhúzta előttem a mézes madzagot.
- Inkább idelent maradnék. De Te menj csak... - Nem azért, mert annyira kényelmes, hogy ezért a kényelemért a kanapén már az ágyamról is lemondanék, de most valahogy nem akarok vele, mellette lenni.

Nagyon rossz ötlet volt ide jönni, nem is akartam itt lenni. Most pedig egyre jobban azt érzem, hogy szüleink óriási hibát követtel el ezzel az "ismerjük meg egymást jobban" hétvégével.  
- Fogalmam sincs arról, hogy mit várnék el tőled. - Konkrétan nem is tudnám megnevezni, hogy mit is szeretnék. Talán tényleg túl sok a hangulatingázódásom, de arra még nem is gondolt, hogy esetleg erről ő is tehet? Legalább egy egészen kicsit mégis köze van hozzá.
- Oh, majd csak évek múlva fogok neked főzni. - Vagy még akkor sem. Annyiból áll ez a kötelességből véghezvitt házasság, hogy hozzá megyek és szülök neki két gyereket, de arról egy árva szó sem volt írva, hogy köteles vagyok főzni is rá. Azért remélem addig ennél csak jobb lesz a konyhai tudásom, mert azért egy feleségnek mégis csak illene főznie.
- Nem az nincs rendben, hogy egyedül hagytál a szobádban, hanem az amiért otthagytál. - Nagyon is kezdtek felhevülni közöttünk a dolgok, aztán csak úgy fogta magát és lejött. Még, hogy én vagyok kiszámíthatatlan? Ch, kikérem magamnak!
- Azt hiszed, hogy ez így jó nekem, hogy ezt akarom? - Ideges leszek ettől a témától és olyan kételyek támadnak fel bennem, mint még eddig soha. Talán el kellene engednem az eddigi elképzeléseimet a romantikus első együttlétről és csak hagyni, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.
- Hát jó, akkor én is lent maradok. - Bizony fel nem megyek nélküle, hogy ezt el is higgye oda huppanok mellé a kanapéra.
- Előbb, vagy utóbb úgyis le kell feküdnöm veled. Akkor mégis mire várunk még? - Remegő kezekkel kezdtem el kigombolgatni a rajtam lévő ing pizsama felsőt. Ha talán közelebb engedném magamhoz, akkor a kapcsolatunk is változna, remélhetőleg ennél csak jobb irányba.  

Crissy & Cole

- Lásd be, azt elég nehéz megadni valakinek. - Ha fogalma sincs valójában mi az, amit elvárna a másiktól. Én pedig még soha életemben nem láttam nála bizonytalanabb nőt. Na ez az én formám. Már így is túlszárnyaltam magam azzal, hogy törődni akarok vele meg a kicsi lelkével, de ha még azt sem tudom, hogy mire volna szüksége, akkor bizony mindketten a sötétben tapogatózunk, azt pedig nagyon utálok.
- Akkor addig is kell bírnod a kíváncsiságoddal. - Mert nagyon is kíváncsi természetű, ha még a büntetést is bevállalta velem, amiért titkon már most is nagyon büszke vagyok az én kis hercegnőmre és még a gyűrűje sem esett le. Kell ennél több? Szóval, alapjában nem is lennék annyira rosszak egymásnak, ha nem lenne ez a bestia közöttünk, amit szexnek hívnak és egyikünk rettenetesen tart tőle.
- Ennek örülnöd kellene, nem? Felfogtam. Te nem akarsz velem lenni, ha lehetséges lenne, akkor nem csak most, hanem máskor se, de a hős szerelmes hercegre meg nem várhatsz. De tudod mi van? Engem ez mostantól nem érdekel a legkevésbé sem. - Igen, most vesztesként meghajlok az akarata előtt. Akkor legyünk csak hidegek, tartsunk távolságot, kerüljük egymást, akármi...
- Ezt már terapeutával kellene megbeszélned, nem gondolod? - Én ehhez már nem érzem magam elégnek. Ellenkezőleg, ehhez kevés vagyok és már nem is akarok több lenni, elég.
- Mit művelsz? Hagy abba... Hagyd abba! Arra nem gondoltál, hogy nekem így nem kellesz? Nézz magadra. Reszketsz. - Villámgyorsan tornáztam fel magam a kanapén ülő helyzetbe, hogy leállítsam még mielőtt ténylegesen lekerülne róla az az ing.