KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Lépj be
Várünk rád
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélj hozzánk

Fürge ujjak
vajon most ki üzent?
» Elkészültem a karakterlapommal!
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59

» Babette Wheaton
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:58

» Charlie & Kimi ღ True love is inmortal
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Kimberly Williams Vas. 24 Ápr. 2016, 20:10

» Skulduggery
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Vendég Hétf. 04 Jan. 2016, 17:04

» Avatarfoglaló
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Abigail Evenheart Vas. 13 Szept. 2015, 15:54

» Lilleby - a kisváros
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Kimberly Williams Hétf. 17 Aug. 2015, 13:30

» Daiyu és Tanner
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Daiyu Qian Kedd 11 Aug. 2015, 15:18

» Caelestis infernum
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Kimberly Williams Hétf. 10 Aug. 2015, 12:14

» Madison Beer
You are my fate - Cole & Crissy  Emptyby Madison Beer Csüt. 06 Aug. 2015, 19:33

Statisztika
világunk lakossága
lányok: 56 fő
fiúk: 35 fő

Hugrabug: 9 fő
Griffendél: 17 fő
Mardekár: 20 fő
Hollóhát: 16 fő
Boszorkány: 12 fő
Varázsló: 12 fő
Mugli/Kvibli: 1 fő
Mesélő: 0 fő
Mentorált: 0 fő

Szájhősök
csacsogjatok csak

 

 You are my fate - Cole & Crissy

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Cole Reynolds
Mardekár/7. évfolyam/Párszaszájú
Cole Reynolds


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vg9yGwNn1r9c0wt
Hozzászólások : 100
Vér : Félvér
Iskolai ház : Mardekár
Kirendelt pár : Crystal Fonseca
Avataralany : Joseph Morgan
Karakterlap : Who I Am
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vgh1O2rZ1r9c0wt


You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyHétf. 12 Jan. 2015, 20:17


Crissy & Cole

- Crissy, nagyon úgy fest, hogy mi nem tudunk egymással lenni és egymás nélkül sem, de javíts ki, ha tévedek és Te másképp gondolod ezt. - A mi problémánkra pedig nincs egyszerű megoldás. Az egyszerű megoldás épp az utóbbi időben próbáltuk ki és épp most estünk pofára vele. Megpróbáltunk úgy tenni mintha mi sem történt, sőt egymásról sem tudomást venni, mégis mindig egymásba botlunk és lássuk be, ez féltékenységgel nem fog menni, nem mintha bárminemű különösebb szándékaim lettek volna azzal a lánnyal. Mégis nem tudja letagadni, hogy bántotta, mert láttam a szemeiben és tudom, hogy mit láttam, csak nem tudtam hová tenni, mivel azt hittem, hogy végig ezt akarta és amikor végre fejet hajtottam előtte, akkor pedig megbántom vele.
- Az most nem lényeges. A lényeg az, hogy én sosem leszek az a herceg, akire vársz vagy vártál vagy nem tudom... Így talán neked is könnyebb lenne, ha elfogadnád, hogy nem mindenkinek az élete egy tündérmese. De mivel nem bántalak, nem aláztalak egyszer se porig, nem vágtam a fejedhez másokhoz hasonlóan, hogy nem kérek belőled nem jártál olyan rosszul velem. Szóval, ne add nekem a drámakirálynőt. - Mert megtehettem volna, hogy semmibe veszem, hogy keresztül nézek rajta, sőt könnyűszerrel meg is alázhattam volna, mert egy magamfajta erről ismerszik meg, nemde? A gúnyról és a mérhetetlen önzésről, nemde?
- Pedig... Ténylegesen az vagy és biztosra veszem azt is, hogy nem rám vártál azzal, hogy nekem add az ártatlanságod. - Ezen nincs mit szépíteni. Ezek csak a tények és én eltudom fogadni. Mi sem világosabb annál, hogy mi nem azok vagyunk egymás számára, akire vágytunk volna.
- Erről vitatkozhatnánk miután egy utolsó szemétnek gondolsz, pedig jóformán semmit sem tudsz rólam. - Szóval egy-egy. Ettől most nem igazán lett bűntudatom.
- Haladunk... Akkor mi az, amit akarsz? Mit akarsz? Igazán. - Hát már ez is valami, hogy bevallotta, hogy nem akarja, hogy mással legyek és nekem mondta, a szemembe. Ezt már tudom értékelni, az üres szavakat nem. De ha tudja, akkor azt se ártana kiböknie végre, hogy mi az, amit akar bármilyen nyers verzióba is tenné, nem érdekel.
- Hát még én... - Álltam odébb, hogy elengedjem, ha egyszer menni akar, minél távolabb akar kerülni Tőlem, akkor nem fogom megakadályozni benne.

Vissza az elejére Go down
Crystal Fonseca
Hugrabug/5. évfolyam
Crystal Fonseca


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_myr1cob74i1rlrymro3_250
Hozzászólások : 91
Vér : Félvér
Iskolai ház : Hugrabug
Kirendelt pár : Cole Reynolds
Avataralany : Candice Accola
Karakterlap : Crissy
Karakterzene : ►Young and Beautiful
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_mzvw3ipMd81r6s7m3o3_250

You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyVas. 11 Jan. 2015, 00:06


Porcukormókus


Igaza van, mégis… Nem tudom, hogy ehhez hogyan is kellene viszonyulnom. Ez az egész nem több, mint kényszer mert egyikünk sem akarta, hogy így legyen, mégis a minisztérium döntése szerint nekünk együtt kell lennünk. Én csak mindössze szerettem volna megkönnyebbíteni a dolgát azzal, hogy teret adok neki a házasságunk előtt, de szép lassan rájöttem, hogy az együtt töltött idő hatással volt rám, olyan hatással, amire nem számítottam. Kezdem megismerni és talán meg is szeretni. Még soha sem voltam szerelmes és félek ettől, ahogyan attól is, hogy Cole sehogy sem tudná viszonozni az iránta táplált érzelmeimet.
- Ez még engem is meglepett, de mikor azzal a lánnyal láttalak rosszul esett, hogy vele voltál, nem pedig velem. Azt hiszem akaratomon kívül is féltékeny voltam. – Ennél őszintébb már nem is tudnék lenni vele. Igen zavart, hogy vele volt, de még annyira elképzelhetetlennek tartom azt, hogy egyszer majd velem fog lenni és boldogok leszünk, amíg meg nem halunk. Igaza volt, mikor azt mondta nevetséges vagyok mert még mindig hiszek a tündérmesékben, talán pont most jött el annak az ideje, hogy felnőjek.
- Most naiv kislánynak tartasz, igazam van? – Hinni akartam a mesékben, hogy a hős mindig elnyeri méltó jutalmát, míg a gonosz elbukik. Mégis úgy érzem, hogy Cole nem az én hős lovagom, nem az a fajta aki fehér lovon érkezik, inkább a fekete lovon nyergel és engem pont azért hoz ennyire lázba, mert nem az a jószívű hős, hanem pont az a rossz fiú, akire szükségem van. Igen, még most sem értem, hogy miért vonz még mindig ennyire.
- Akkor csak túl szerettem volna lenni az egészen, talán csak nem akartam, hogy úgy tekints rám, mint egy szűz kislányra. – De még mindig ártatlan vagyok, mert ott és akkor nem volt hajlandó elvenni, amit felajánlottam neki. Látta rajtam, hogy nem állok készen és akármennyikre is rosszul esett a visszautasítása, mégis tisztelni tudom ez miatt. Figyeltem rám, törődődött  velem akkor is, még akkor is, ha sosem ismerné be.
- Nem is ismersz igazán. Ha pedig csak egy kislánynak gondolsz, akkor csak sajnálni tudom, hogy mennyire félre ismertél. – Tinédzser éveimet taposom, most kezdek csak igazán érdeklődni a szexualitás felé… Főleg, ha Cole is a közelemben van. Olyan vágyakat ébreszt bennem, mint még eddig senki más.
- Mégsem akarom azt, hogy mással legyél. – Azt hiszem most tudtam igazán kimondani mit is szeretnék valójában, illetve, hogy mit nem.
- Akármennyire is szeretném, ennek nem itt és nem most kell megtörténnie. Sajnálom… - Léptem el tőle, már szemeibe sem voltam képes nézni. Még mindig nem állok készen, hiába kívánom annyira édes csókjait, érintéseit. Lehajtott fejjel próbáltam minél távolabb kerülni tőle, s minél közelebb jutni a kastély falai közé.

Vissza az elejére Go down
http://prison.forumsr.com/
Cole Reynolds
Mardekár/7. évfolyam/Párszaszájú
Cole Reynolds


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vg9yGwNn1r9c0wt
Hozzászólások : 100
Vér : Félvér
Iskolai ház : Mardekár
Kirendelt pár : Crystal Fonseca
Avataralany : Joseph Morgan
Karakterlap : Who I Am
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vgh1O2rZ1r9c0wt


You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyPént. 09 Jan. 2015, 13:11


Crissy & Cole

- Őszintén szólva nekem semmi kedvem minden alkalommal és esetleg miután együtt kényszerülünk lenni minden nap ezt hallgatni, szóval jobb lenne, ha még az elején eldöntenénk hogy is akarunk hozzáállni a dolgokhoz. - Ha amíg nem kell szóba se állunk egymással, elkerüljük egymást az is rendben van, de ebbe a verzióba nincs helye a féltékenységnek, mert engem szinte ellökött csak menjek a saját bizonytalansága miatt és most még ezért is én leszek megkövezve. Talán inkább végre valahára el kellene dönteni mit is akar. Mos lányokkal látni vagy az egyetlen akar lenni. Mindkét opciónak vannak bizonyos feltételei, ez igaz, de elég jó indokkal kompromisszumképes vagyok.
- Hát ez szép, de ha nem én, akkor majd valaki más fogja lerombolni a tündérmesédet. Én viszont inkább hagyom, hogy a saját bőrödön tapasztald meg mi hogyan működik. Nekem nincs jogom elvenni Tőled a tündérmesét. - Az pedig, hogy a későbbiek során még mindig hinni fog-e bennünk az majd kiderül, bár kétlem, mert senki sem menekülhet el a maga csalódásai elől. Őt is utol fogják érni a sajátjai. Talán már úton is vannak. Sőt, az leső csalódás már utol is érte néhány perccel korábban a folyosón.
- De mégis mit hittél? Áruld el akkor, mert nekem elképzelésem sincs róla... Erősen kétlem, hogy Te akkor a nappali kanapéján átgondoltad volna, hogy Te mit is csinálsz vagy akarsz. Én csak jót tettem veled. Beláthatod... De ha nem, nekem úgy is jó. Nincs jelentősége. - Mivel én sosem leszek az a férfi, akire az álmaiban vágyott. Ez veszett ügy. Én nem fogok megváltozni.
- Talán nem? - De akkor fogadjuk el, szokjunk hozzá, hogy én kaptam egy bájos kislányt, aki még hisz a tündérmesékben, Ő pedig valaki olyasvalakit, aki nem fog érte megváltozni.
- De mi? - Ez semmiképp, sehogy se lesz az a kapcsolat közöttünk, amire mindketten vágytunk, akárhogy is erőlködnénk.
- Túl nagy léptekben akarok haladni, de Te csókolsz olyan követelőzve, hogy tovább akarjak haladni? Ne ébressz bennem vágyat, ha folytatásra már nem számíthatok. - Mert lassan, de biztosan belefogok unni a sehová sem vezető csókokba, ha sehová sem vezetnek.

Vissza az elejére Go down
Crystal Fonseca
Hugrabug/5. évfolyam
Crystal Fonseca


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_myr1cob74i1rlrymro3_250
Hozzászólások : 91
Vér : Félvér
Iskolai ház : Hugrabug
Kirendelt pár : Cole Reynolds
Avataralany : Candice Accola
Karakterlap : Crissy
Karakterzene : ►Young and Beautiful
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_mzvw3ipMd81r6s7m3o3_250

You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptySzomb. 13 Dec. 2014, 11:28


Porcukormókus


Még mindig össze vagyok zavarodva, valójában nem igen tudom hová tenni a dolgokat. Kell egy kis idő mire mindent tisztázok magamban. Hosszú - hosszú ideig el kellene kerülnöm, de nem lehetséges, egy ideig - óráig talán, de hosszútávon esélytelen.  
- Bárcsak tudnám, hogy miért esik ennyire nehezemre az, hogy mással látlak. Talán féltékeny voltam és zavart is, hiszen tudtában vagyok azzal, hogy egy napon mégis csak a férjem fogsz lenni. - Bonyolult és rettentően komplikált eset vagyok tudom. Sőt a legtöbb esetben a női logika lényeg az, hogy egyáltalán nincs abban semmi logika sem, amit a nők mondanak, vagy éppen csinálnak. Én tényleg szerettem volna, hogy egy kicsit kiélvezze a szabadságát, míg nem kényszerül elvenni, de valahogy nem pont úgy alakultak a dolgok hogyan előre terveztem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire zavarni fog az, ha mással látom. Vajon fordított esetben Cole is féltékeny lenne?
- Igen. - Felsóhajtva néztem rá. - Én már csak ilyen naiv vagyok. Sajnálom, de ehhez kell hozzászoknod. - Nem arról van szó, hogy túl sok szerelmes regényt olvastam volna, de mindig is úgy hittem, hogy valaki olyannak fogom oda adni magam először, akit tényleg szeretek, nem pusztán azért vesztem el a szüzességemet, mert nem tudtam a vágyaimnak parancsolni.
- Szóval szerinted én csak egy kislány vagyok? - Rosszul esne, ha valóban így is gondolná azt, amit az imént mondott. Azt alá is írnám, hogy még nem vagyok érett nő, kell még pár év ahhoz, hogy ezt tudjam mondani magamról, de arról igazán nem én tehetek, hogy fiatalabb vagyok tőle. Mondjuk úgy, hogy ezt dobta a gép, habár szeretném tudni mégis miféle rendszer alapján gondolták úgy, hogy mi ketten összeillenénk, vagy ezt nem is veszik figyelembe?
- Nem tudom, hogy miért van ez. Tényleg. Nagyon is szerettem volna, ha egy kicsit boldog legyél míg rá nem kényszerülsz arra, hogy elvegyél feleségül, de... - A többit már úgyis tudja. Tényleg féltékeny lennék, vagy csak már arról van szó, hogy zavar a tudat, hogy mással van, még akkor is, hogy ha én akartam ezt? Túl korán kell ekkora felelősséget vállalnunk. Erre még egyikünk sem áll készen.
- Azt hiszem túl nagy lépésekben szeretnél haladni. - Suttogtam mikor már a nyakamat csókolta. Nem mondom, hogy nem esett jól, hogy nem élveztem, de nem tudom, hogy készen állok-e erre. Ezért kezemmel finoman álla alá nyúlva emeltem meg fejét, hogy ajkaira tudjak tapadni, először finoman, majd egyre inkább mohón követelőzve.

Vissza az elejére Go down
http://prison.forumsr.com/
Cole Reynolds
Mardekár/7. évfolyam/Párszaszájú
Cole Reynolds


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vg9yGwNn1r9c0wt
Hozzászólások : 100
Vér : Félvér
Iskolai ház : Mardekár
Kirendelt pár : Crystal Fonseca
Avataralany : Joseph Morgan
Karakterlap : Who I Am
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vgh1O2rZ1r9c0wt


You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyHétf. 08 Dec. 2014, 17:30


Crissy & Cole

 - Nem hordom mindig a nyakamban. Nem tehetek róla, hogy így ébredtél rá arra, hogy nem akarsz mással látni. Te löktél el. Te tehetsz róla. Elérted, amit akartál, most nincs más hátra, csak ki kell élvezned, hogy ezt elszúrtad. Végre valamit nem én rontottam el.... - Elég különös érzés úgy látni valaki szemében a fájdalmat és keserűséget, hogy Ő okozta. Én nem akartam bántani. Tényleg jobb lett volna, ha távol maradunk egymástól ameddig az csak lehetséges, különösen mert ilyen hatással vagyunk egymásra. Erre pedig Crissy mutatott rá, mos mégis az Ő szeme van csordultig csalódással.
- Nem hiszem el. Te komolyan hiszel még ebben a baromságban? - Most legszívesebben fejjel mennék az egyik fának, nem is, inkább röhögve hulló könnyekkel verném a fejem az egyik fa törzsébe. Ilyen nincs. Komolyan mondom, hogy ilyen nincs.
- Kibaszottul nem fair... Annyi boszorkány van még a kastélyban és azon kívül. Én pedig feleségül vehetek egy kislányt, aki még hisz a tündérmesékben. Hát ez... Kurvára kiábrándító. - Nos, én nem fogok és nem is akarok semmiféle herceghez sem hasonlítani. Már így is megerőltettem magam azzal, hogy adtam egy esélyt ennek az egész baromságnak, aminek semmi értelme, nonszensz, mégis ez a helyzet, ez van, nekünk pedig bele kell törődnünk.
- Azzal Te ne foglalkozz, hogy nekem mi fáj, mert ha belepusztulok, akkor sem fogom kimutatni vagy bevallani, mert az nem vallana rám. Te viszont le sem tudnád tagadni, hogy fájtak a látottak, de ha annyira nem érdekellek, ha annyira nem akarsz a közelemben lenni, sőt minél távolabb szeretnél lenni Tőlem, akkor miért van ez? Miért nem vagy képes tartani magad a szavaidhoz? Én erőszakoltam volna beléd ezeket a gondolatokat? Azt erősen kétlem. - Finoman fogalmazva nekem sem tetszett, amit a levélben olvastam, bár fogalmam sincs kinek a nevének örültem volna leginkább, valószínűleg senkiének sem, de most vele leszek kénytelen megbarátkozni, amit még fogalmam sincs hogyan fogok kivitelezni. Az az igazság, hogy még csak nem is kellene, hogy érdekeljen az érzelme vagy a lelke, mégis egy számomra idegen gesztussal próbálkoztam javítani a helyzeten. De úgy tűnik, hogy ez úttal ebbe mindketten belebuktunk, méghozzá csúfosan.
- Nézd, más körülmények között nem mondanék ilyet, de tekintettel arra, hogy végül így is úgy is a feleségem leszel bármennyit is dacolsz az érzéseiddel, mi lenne ha engednél a csábításnak és annak, hogy hassak rád? Lassan... Lépésről... - Csókoltam meg az arcán. - Lépésre. - Majd a nyakán, miközben egyik kezem lassan vezettem végig az oldalán.

Vissza az elejére Go down
Crystal Fonseca
Hugrabug/5. évfolyam
Crystal Fonseca


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_myr1cob74i1rlrymro3_250
Hozzászólások : 91
Vér : Félvér
Iskolai ház : Hugrabug
Kirendelt pár : Cole Reynolds
Avataralany : Candice Accola
Karakterlap : Crissy
Karakterzene : ►Young and Beautiful
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_mzvw3ipMd81r6s7m3o3_250

You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyVas. 30 Nov. 2014, 00:34


Porcukormókus


Ez lenne a szerelem? Még soha sem voltam szerelmes, akkor meg mégis honnan kellene tudnom, hogy milyen érzés szerelembe esni? Mondhatni még semmit sem tudok arról, hogy milyen szeretni, s szeretve lenni. Akkor meg mégis hogy vágyhatok arra, hogy szeressen? Miért menekülök el mindig? Miért kell ennyire közel lennie hozzám? Ha közel is van mégis olyan távolinak érzem.
- Miért problémázol azon, hogy mégis az erdőben pont ide jöttem? Itt akartam lenni, talán még ennél is jobban szenvedtetni akartam magam... Egyébként neked nem a legújabb szerzeményeddel kellene lenned? - Az együtt töltött hétvégén még csak most volt, erre tényleg képes volt már nyilvánosan is egy másik lánnyal mutatkozni. Pedig mindent összevéve voltak jó pillanataink is együtt, sőt néha azt hittem, hogy jól is éreztem magam a társaságában. Az a pár nap vele... Egy egészen kicsit máshogy látom azóta.  
- Tudod mit? Igazad van. A lehető legjobbat tetted velem. Csak minél hamarabb szerettem volna túlesni rajta és elfelejteni azt, hogy naivan azt hittem, hogy az első különleges lesz, hogy egy olyan férfinak fogom adni magamat, akit teljes szívemből szeretek. Ha megtettük volna valószínűleg már rég megbántam volna, de végül is nem mindegy? Előbb, vagy utóbb kénytelenek leszünk lefeküdni egymással. - Vicces, hogy egy rendelet már azt is megszabhassa. Attól, hogy a testem oda adom neki, még nem fogom szeretni, talán sosem fogjuk szeretni egymást, talán egy teljes napig sem fogjuk kibírni egymás társaságában, nem hogy még bármiféle gyengéd érzelmeket tápláljunk egymás iránt.
- Azt akarod, hogy mindig őszinte legyek hozzád, még ha fáj is? - Az őszinteség néha fájdalmas, de mégis jobb tényleg hogy ha mindent bevallunk egymásnak. Nekem nem kell a kegyes hazugság, annál még az is jobb lenne, hogy ha semmit sem mondana. Nem várom el tőle, hogy azt mondja, hogy szeret, nem várok, és nem is várhatok el tőle semmit sem.
- Most mégis mit vársz tőlem? - Tekintetem szempárja, s ajkai között ingázott. Oly annyira közel volt hozzám, ajkai pedig egyre jobban vonzottak, de erősnek kellett maradnom. - Ugye tudtában vagy annak, hogy milyen hatással vágy rám, hogy ha a közelemben vagy? Hát persze, máskülönben nem csinálnád ezt velem... - Nagyon halkan suttogtam, alig volt közöttünk pár centi távolság. Csak az motoszkált a fejemben, hogy bele halnék még egy visszautasításba, ezért csak álltam ott vele szemben, legszívesebben talán tényleg megcsókoltam volna, de rettegek a következményektől.

Vissza az elejére Go down
http://prison.forumsr.com/
Cole Reynolds
Mardekár/7. évfolyam/Párszaszájú
Cole Reynolds


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vg9yGwNn1r9c0wt
Hozzászólások : 100
Vér : Félvér
Iskolai ház : Mardekár
Kirendelt pár : Crystal Fonseca
Avataralany : Joseph Morgan
Karakterlap : Who I Am
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vgh1O2rZ1r9c0wt


You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyKedd 18 Nov. 2014, 10:47


Crissy & Cole

 - Olyan messzire nem tudsz futni, hogy ne találjalak meg, különösen, ha arra a helyre rohansz, ahol nemrégiben éjszakáztunk, mert biztosra veszem, hogy a több ezer fa közül ebben az erődben Te teljesen véletlenül álltál meg ennél. Ha egy idióta lennék, el is hinném jó eséllyel, de így nem. - Ha jól emlékszem ennél a bizonyos fánál, az ezeregyediknél, mert biztosan véletlenül keveredett el egészen idáig, hogy nem akar úgy meghalni, hogy még senki sem érintette úgy meg. A hétvégén történtek után pedig mindketten jobbnak láttuk, ha elkerüljük egymást egy bizonytalan ideig. Pedig egyre kevésbé tudok kiigazodni rajta, de elfogadtam, hogy inkább nem akar látni, miután visszautasítottam, ami nem azért volt, hogy megbántsam vagy megalázzam. Épp ellenkezőleg, miatta volt. Aki remegő kezekkel áll neki gombolkozni az ne állítsa, hogy készen áll, ami azután következik, hogy az utolsó aprócska ruhadarabtól is megfosztom, mert nem tudom elhinni.
- Te is tudod, hogy nem ment volna... Visszakoztál volna, ha az utolsó pillanatban is. Kínos. Igen, mert mindketten tudjuk, tudom, hogy nem működne. Megalázó? Meglehet. De nem így akartam. De mégis mit kellett volna csinálnom? Elfogadnom úgy, hogy remegsz a karjaim közt, mint a kocsonya? Ugyan már... Ez nevetséges. Te is tudod, hogy a lehető legjobbat tettem veled azzal, hogy akkor megbántottalak azzal, hogy visszautasítalak. - Ez a napnál is világosabb. És nem fogja velem az ellenkezőjét elhitetni. Én nem válaszolhatom meg helyette a kérdést, hogy mégis mitől tart jobban. Mert próbáltam, megakartam érteni, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Én csak annyit tudok megtenni, hogy elfogadom. Azt tettem. Továbbálltam, mert nem láttam semmi értelmét annak, hogy tovább próbáljam arról meggyőzni, hogy nem vagyok olyan rossz.
- Semmit sem kell érezned. Nem várom el, hogy szeress. Ne szeress. Amit elvárok az mindössze annyi lenne, hogy amikor a szemebe nézel, akkor legyél velem mindig őszinte. Talán Te arra vágysz, hogy a szemebe hazudjak egy életen, hogy szeretlek? Mert kétlem. Bőven elég annyi, ha tudunk őszinték lenni egymással és azt el is tudjuk fogadni, ez menni fog? - Mert nekem ennyi elég. Nem vágyom kegyes hazugságokra. Nem vágyom arra, hogy a feleségem egy életen át a szemebe hazudjon. Nem várom el, hogy akkor is azt mutassa, hogy milyen boldog, amikor nem az. Először is nem magunkért fogjuk csinálni, mert ez az egész nem rólunk szól.
- Nem. Nem muszáj. Lehetek közelebb is. - Egy újabb lépéssel közelebb kerültem hozzá, így elég volt már csak suttognom is. Pillantásom az övébe fúrva vártam, vártam valami... Igazra. Bármire. Akár eltol magától, akár megcsókol, akár arra kér, hogy most menjek el.

Vissza az elejére Go down
Crystal Fonseca
Hugrabug/5. évfolyam
Crystal Fonseca


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_myr1cob74i1rlrymro3_250
Hozzászólások : 91
Vér : Félvér
Iskolai ház : Hugrabug
Kirendelt pár : Cole Reynolds
Avataralany : Candice Accola
Karakterlap : Crissy
Karakterzene : ►Young and Beautiful
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_mzvw3ipMd81r6s7m3o3_250

You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyKedd 11 Nov. 2014, 20:41


Porcukormókus


Azt hittem könnyebb lesz, azt gondoltam nem is fog érdekelni, de be kell látnom, hogy tévedtem, mert nagyon is zavart, hogy mással láttam. Még saját magam is meglepődtem azon, hogy mennyire. Nem kellett volna olyan gyorsan távoznom, úgy kellett volna tennem, mintha nem is érdekelne az egész, de abban a pillanatban mikor azzal a másik lánnyal az oldalán megpillantottam, mintha bekapcsolt volna bennem valamiféle vészjelző. Akkor úgy éreztem, hogy az lesz a legjobb, ha elmenekülök, minél távolabb tőle. Hiszen még magamban sem tudok néhány dolgot tisztázni, még nem állok készen sok mindenre, de azt akartam, hogy boldog legyne nélkülem, meg akartam neki adni azt a kis szabadságot, míg azt élvezheti, hogy nem vagyok a felesége. Jól tudom, hogy csak kényszer az egész, semmi sem valós, talán soha az életben nem érdekelném, talán egyetlen egyszer sem beszéltünk volna, hogy ha nem lenne ez az egész rendelet.
- Pedig pont azért menekültem ilyen messzire, hogy ne találj meg. – Ezt súgta az ösztönöm, mégis arra a helyre kellett mennem öntudatlanul is, ahol közösen eltöltöttünk egy éjszakát. Ha akarnám sem tudnám megmagyarázni, hogy miért pont ide jötte, talán a tudatalattim azt suttogta, hogy itt biztosan megtalál.
- Fogalmam sincs, csak elindultam és azon kaptam magam, hogy itt vagyok. – Erre nem tudnék magyarázatot adni számára. Azt hiszem azért vagyok itt, mert ez a hely számomra jelent valamit. Esetleg azt, hogy minden itt kezdődött el, hogy itt kezdtem bármit is érezni iránta.
- De akarom! El szeretném magammal hitetni, hogy ezt akarom, mégis… - Inkább alsó ajkamba haraptam, hiszen felesleges is lenne bármit mondanom, hiszen látta rajtam, hogy mennyire zavart, hogy mással láttam. Azt hittem, hogy könnyebb fog lenni, mégsem volt az.
- Mégis miért érdekel az téged, hogy én mit akarok? Ez nem olyan egyszerű, sőt ez már túl bonyolult… - Hogy is várhatnám el tőle, hogy számára csak én legyek az egyetlen? Talán rá kellene vennem valahogy, hogy érezzen irántam bármit is, esetleg egy szerelmi bűbájt is el kellene mormognom?
- Érzek irántad valamit, de fogalmam sincs arról, hogy miért is érzem ezt… Talán azért van, mert bebeszéltem magamnak, hogy éreznem kell irántad valamit, hiszen rövidesen mégis csak össze kell kötnöm veled az életemet. – Vagy csak az iránta táplált hirtelen jött érzelmeim vezérelnek és ezért próbáltam távol tartani magam eddig is tőle.
- Muszáj ennyire közel lenned? – Nehezen viselem el a közelségét, főleg azóta a bizonyos éjszaka óta, mióta képes volt visszautasítani.  


Vissza az elejére Go down
http://prison.forumsr.com/
Cole Reynolds
Mardekár/7. évfolyam/Párszaszájú
Cole Reynolds


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vg9yGwNn1r9c0wt
Hozzászólások : 100
Vér : Félvér
Iskolai ház : Mardekár
Kirendelt pár : Crystal Fonseca
Avataralany : Joseph Morgan
Karakterlap : Who I Am
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vgh1O2rZ1r9c0wt


You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyKedd 11 Nov. 2014, 19:08


Crissy & Cole

 Nem mentem rögtön utána, még ha kellett volna, ha szerette volna, akkor sem. Egy idő után viszont nem tudtam megállni, hogy ne keressem meg. Látni akarom... Kissé kezdtem kiborulni, amikor a kastélyban sehol sem találtam. Ezután egyenesen az erdő felé vettem az irányt, ahol hamar meg is találtam.
- Még mindig nem ismered valami jól ki magad az erődben. Megtaláltalak. - Lassú léptekkel kezdtem felé sétálni. Ismerem az erdőt, jobban is, mint kellene. Itt például együtt voltunk. - Miért éppen ide jöttél? - Véletlenül? Azt erősen kétlem. Mint mondtam tudom, hogy másfél perc alatt képes lenne eltévedni. Tapasztaltam.
- Ezek szerint annyira mégsem akarod azt, hogy kihasználjam a szabadságomat, azt hogy nem veled kell lennem... - Hanem bárkivel lehetek, akár minden második kis boszi után megfordulhatnék. Ez az, amit akart. Azt akarta, hogy szabad legyek. Ő volt az, aki eltaszított magától, mert félt... Ezek után bolond lettem volna továbbra is utána csorgatni a nyálam, mikor tisztában vagyok vele, hogy még nem lehet az enyém. Talán sosem lesz úgy az enyém, ahogy akarom. Mert igaza van... Ha nem az Ő neve állt volna azon a pergamen papíron észre sem vettem volna, soha. Így viszont nem volt más választásunk. Talán éppen emiatt lökjük el és bántjuk egymást, mert minden pillantásunkban benne van az, hogy egy napon úgy sem tehetünk mást. Neki pedig akkor azt kell megadnia, ami még egyedül csakis az övé.
- Lassan el kellene döntened, hogy mit akarsz. Nem azt, hogy mit vársz el, hanem, hogy mit akarsz. Crissy, nekem hazudhatsz, de önmagadnak nem. Láttam... Most is látom. Még csak a szemebe, még csak rám sem kell nézned. Mit akarsz? Mindig legyen valaki, valaki más vagy legyen egy. Egy mindig. Te... Te akarsz lenni az az egy? Vagy inkább megint elrohansz kit érdekel, hogy fáj? - Nem vagyok sem szívtelen, sem lelketlen. Van szívem, s lelkem is. A lelkem azt hiszem mindig is fekete volt, mint a korom. A szívem pedig nem egészen úgy működik, mint mindenki másé. Nekem sokkal nehezebb törődnöm másokkal. Sőt, a törődésnek, féltésnek még csak a szikráját is kimutatni. Különben is... Mit érek a szavaimmal, ha a szemeiben más van?
- Én tudom. Tudom, hogy semmit sem várhatok... Nem is teszem. De... Hallani akarom. Szemtől szembe. Nézz a szemembe. Tőlem félsz, attól, hogy nem tudod megadni nekem, amit akarok vagy attól, amit Te magad is érzel, ha a közelemben vagy? - Hogy még véletlenül se tudjon kibújni a válaszadás alól a lassú lépteimmel szépen lassan sarokba szorítottam mindvégig tartva a tekintetét, nem engedtem el egy pillanatra sem.

Vissza az elejére Go down
Crystal Fonseca
Hugrabug/5. évfolyam
Crystal Fonseca


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_myr1cob74i1rlrymro3_250
Hozzászólások : 91
Vér : Félvér
Iskolai ház : Hugrabug
Kirendelt pár : Cole Reynolds
Avataralany : Candice Accola
Karakterlap : Crissy
Karakterzene : ►Young and Beautiful
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_mzvw3ipMd81r6s7m3o3_250

You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyPént. 26 Szept. 2014, 21:36


Porcukormókus


Tudtam, hogy nagyon, de nagyon rosszul fog elsülni ez az "ismerjük meg egymást jobban dolog" amit persze szüleink erőltettek annyira ránk. Azóta a nap óta igyekszem kerülni a társaságát. Először is mert nagyon kínos volt, másodszor szeretném elfelejteni, hogy azaz éjszaka valaha is megtörtént. Ott az ágyban nagyon közel kerültünk egymáshoz, aztán hirtelen eltávolodott tőlem, s mikor én akartam kezdeményezni akkor csak egyszerűen visszautasított, mert úgy nem kellettem neki. Még szép, hogy remegett a kezem, féltem a következményektől, ahogyan attól is, hogy fájni fog-e, és hasonló gondolatok cikáztak bennem. Nem akartam kényszerből elveszíteni az ártatlanságomat, de előbb vagy utóbb kénytelen leszek vele ágyba bújni, ezért gondoltam úgy, hogy akkor nincs is mire várnunk, persze csak később derült ki, hogy rosszul gondoltam ezt az "essünk minél hamarabb túl rajta" dolgot. Éppen bájitaltanra sietve szaporáztam lépteimet egészen addig, míg meg nem torpantam arra, hogy számtalan szempár rám szegeződik. Először értetlenül álltam az események előtt, de mikor megpillantottam Őt és azt a valakit, aki mágnesként tapadt rá, akkor hirtelen minden egyértelművé vált. Mással van! Én akartam ezt, de akkor mégis miért zavar ennyire? Nem kellene ezzel foglalkoznom, de mégsem vagyok arra képes, hogy tovább sétáljak, mintha hidegen hagyna, hogy mással van. Végül úgyis velem fog lenni, mellettem, kényszerből. Megalázó volt a helyzet, s iszonyú látni, hogy összesúgnak a diákok, biztosan rajtam csámcsognak erőszeretettel. Nem tudtam semmit sem tenni, vettem egy mély levegőt, próbáltam nem elsírni magam, majd sarkon fordultam és olyan gyorsan siettem el a helyszínről, amilyen gyorsan csak lehetett.

Vissza az elejére Go down
http://prison.forumsr.com/
Cole Reynolds
Mardekár/7. évfolyam/Párszaszájú
Cole Reynolds


* : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vg9yGwNn1r9c0wt
Hozzászólások : 100
Vér : Félvér
Iskolai ház : Mardekár
Kirendelt pár : Crystal Fonseca
Avataralany : Joseph Morgan
Karakterlap : Who I Am
¥ : You are my fate - Cole & Crissy  Tumblr_m8vgh1O2rZ1r9c0wt


You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  EmptyKedd 23 Szept. 2014, 14:23


Crissy & Cole

 Az utóbbi napokban, pontosabban az utóbbi hetekben amióta volt az a remek családegyesítő kis hétvégénk látványosan távolodunk el egymástól. Szó szerint... Talán erről leginkább Rebekával tehetünk. Mert nem akartam továbbra is jófiú lenni. Egyszerre sok volt figyelmesnek, megértőnek és türelmesnek lenni. Így az történt, amit Crissy szeretett volna. Néhány héten belül pedig a szeme elé sem fogok kerülni meglehetősen hosszú ideig, addig pedig pontosan azt tesszük, amihez a legjobban értünk együtt. Nem veszünk tudomást arról, ami majdnem megtörtént. Kínos volt... Fogalmam sincs mi játszódhat le benne é lassan, de biztosan elérkeztünk ahhoz a ponthoz, vagy inkább azon túlra, amikor már nem érdekel. Elvehettem volna az ártatlanságát... De úgy remegett, akár egy nyárfalevél. Számomra pedig világossá és érthetővé vált minden. Ha úgy tetszik feladtam vele kapcsolatosan mindent. Elköszönni se akarok tőle, legalábbis nem tervezek. Addig pedig még szabadok vagyunk mindketten kiélvezhetjük azt. Nekem nem kell még hosszú hónapoki várnom rá. Neki pedig nem kell miattam önmagával dacolnia. Igaza volt... Bárkitől megkaphatom azt a bánásmódot, amit tőle nem, talán sosem fogok megkapni. Akkor meg miért is várnék? Ő pedig még két évig biztos lehet abban, hogy nem fogok hozzányálni, még csak közeledni sem. Én ezt a fejezetet egyelőre lezártnak tekintem magamban és nem áll szándékomban újra megnyitni, mert nincs miről beszélnünk. Van aki szeretné, ha kellemes pillanatokat okoznék neki... Crissy-ről pedig Mardekár Malazár se tudná levarázsolni a bugyiját. Rebekára pedig elég azzal a „mindjárt felfallak” tekintettel néznem. Végül mindenki eléri, amit akar. Nyakánál átkarolva húztam magamhoz közelebb a legújabb "játékszerem", miközben feltűnt, hogy mindenki a hátam mögé tekintget. Ekkor hátrapillantottunk, vagyis másodpercre pontosan fordultunk hátra a vállunk fölött mindketten. Crissy torpant meg tőlünk néhány lépésnyire.



A hozzászólást Cole Reynolds összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 11 Nov. 2014, 15:22-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





You are my fate - Cole & Crissy  Empty
TémanyitásTárgy: Re: You are my fate - Cole & Crissy    You are my fate - Cole & Crissy  Empty

Vissza az elejére Go down
 
You are my fate - Cole & Crissy
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Crissy & Cole
» I don't think you've ever looked more beautiful - Crissy & Cole
» What about goodnight kisses? - Crissy & Cole
» Happy Birthday Crissy
» Cole & Crystal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hogwarts :: Roxfort :: Kastély :: Harmadik emelet :: Folyosó-
Ugrás: