Cole & Crystal

Cole & Crystal

Kinek az ötlete volt ez? Reynolds és Fonseca család egyesítés? Nem túl korai még? Nem is tudom, de szerintem ezt a szülők elkapkodták. Egy hétvége azért, hogy a két család megismerje egymást... Ez azért nálam kiverte a biztosítékot, ezért szinte biztos vagyok abban, hogy Cole sem repes az örömtől. Ez így elég kínos fog nekem lenni, főleg hogy a születésnapi meglepetésem után próbáltam minél távolabb tartani magam tőle. Túl szép volt az a bizonyos este vele kettesben a csillagos ég alatt. Miért is tartok attól, hogy elkezdem kedvelni? Logikusan bele gondolva az csak jó, ha kedvelem, tekintve, hogy közös jövő elé nézünk. Számtalan kérdés kavarog bennem, mint ahogy az is, hogy miért nekünk kell mennünk hozzájuk? Így Cole térfelén kell lennem, akkor ez azt is jelenti, hogy a szabályai szerint is kell játszanom? Na és mégis mit fogunk együtt csinálni? Nagyon nem akartam menni, de szüleimmel mégsem ellenkezhettem, ezért rábólintottam és hirtelen már azon kaptam magam, hogy átléptem a Reynolds rezidencia küszöbén. Meglepően kedves fogadatásban volt részünk, s az is hamar kiderül, hogy Cole a szobájában tartózkodik. Na tessék! Ennyire azért nem kell magát izgatnia attól a ténytől, hogy vendégségbe jövök hozzá és családjához a szüleimmel. Az anyukájától kaptam némi eligazítást és biztatást, hogy nyugodtan menjek fel hozzá az elemeltre, barátkozzak csak össze a fiával, hiszen nem sokára a felesége fogok lenni. Azért rendesen görcseben volt a gyomrom, ahogy felfelé lépkedtem a lépcsőn. Bekopogtam az ajtón, de nem felelt, ezért bátortalanul, de benyitottam a szobájában. Alszik? Ez most komoly? Azért ennyire tényleg nem kellene lelkesednie. Legszívesebben hozzá vágtam volna valamit, hogy keljen már fel, de olyan édesen aludt, hogy nem voltam képes bántani, ezért inkább oda feküdtem mellé.
- Ébresztő porcukor mókus! - Finoman kezdtem körmeimmel karmolgatni karját, hogy garantáltan felébredjen. Nem akartam durva módszerekhez folyamodni, mert tényleg annyira, de annyira édes, ahogy alszik.

ruha

Cole & Crystal

Nem akarok pesszimista lenni, ezért nagyon szeretném azt hinni, hogy ez a hétvége akár jól is végződhet. Mégis kisebb csoda számban menne ha fél órát el tudnánk tölteni úgy kettesben, hogy nem vitatkozunk, mert az már kiderült, hogy nekünk nagyon is más a véleményünk, legyen szó bármiről. Viszont arra nagyon is sikerült rájönnöm, hogy nem azt várják el tőlünk, hogy mindössze fél órát legyünk egymás társaságában. Jöjjön, aminek jönnie kell. Vagyis "barátkozzunk" össze egymással, ahogy szüleink elvárnák tőlünk... Ha tudnák, hogy már az első közös csókon is túl vagyunk, sőt... Eddig nagyon is sok csók csattant el közöttünk.
Bekerültem az oroszlán barlangjába és félelemérzet nélkül hergeltem a vadállatot. Fel kell kelnie, máskülönben vissza kell mennem és hallgatnom, ahogy a szüleink már az esküvőt tervezik.
- Cole... - Suttogtam, de még mindig játékosan karmolásztam karját. De, eljött az idő, hogy drasztikus módszerekhez folyamodjak. Felsóhajtottam. Bele sem gondoltam az esetleges következményekbe vettem a bátorságot, s ölébe másztam. Ha ezzel nem keltem fel a figyelmét, akkor mi mással tudnám? Mégis van egy olyan sejtésem, hogy nem fogja hagyni nekem, hogy túl sokáig játszadozzak vele.
- Mint jövendőbeli feleséged megkövetelem, hogy most azonnal kelj fel! - Nem szoktam ám követelőzni, de nem igazán hagyott nekem más választást, de addig bizony nem fogok leállni karja karmolászásával, míg végre meg nem kapom tőle azt a figyelmet, ami nekem kijár. Ha már itt vagyok a Reynolds rezidencia fala között, sőt a szobájában... Akkor legalább foglalkozzon velem.

Cole & Crystal

Meddig kell még ezt csinálnom? Vagy inkább mit kellene művelnem, hogy végre felkeltsem a figyelmét? Nem igazán volt más választásom, ezért kénytelen voltam drasztikus módszerhez folyamodni, talán más módszerrel is elő rukkolhattam volna, de úgy hiszem, hogy most ez lesz a legcélravezetőbb.
- Ugyan, csak azért tettem, hogy hozzáférjek a másik kezedhez is, na meg azért, mert nagyon is tudtam, hogy ha az öledbe mászok azzal végre rá tudlak venni, hogy felkelj. - Cole pedig nagyon is fenn van a látottak alapján. Számíthattam volna arra, hogy a kis játszadozásom efféle következményekkel fog járni, de mégis meglepődtem mikor hirtelen alá kerültem. Túl hirtelen vette át az irányítófél szerepét.
- Nos, anyukád azt mondta, hogy ideje, hogy össze barátkozzunk egymással, én pedig bemerészkedtem ide, hiszen nem félek az állatoktól. - Durván hangzik? Most nem feltétlenül rá gondoltam, hanem a kígyójára is. Ha már az állatoknál tartunk, én is hoztam magammal a macskámat, remélhetőleg Cole nem allergiás rá.
- Szerintem csak így szerette volna nekem megmutatni, hogy mi fog rám várni... Az is a kötelességeim közé fog tartozni, hogy felkeltselek, vagy csinálnunk arról szabálykönyvet, hogy mit kell megtennem? - Ha már a felesége fogok lenni, akkor bizonyos dolgokat akarva, akaratlanul is meg kell tennem, de a közös ágyban alvásban még mindig kételkedek, vagy már a minisztérium ezt is megszabja?
- Cole Reynolds bosszújára nem lehetséges felkészülni. - Nézzük csak... Mit művelhetne velem? Kettesben vagyunk a szobájában, konkrétan az ágyában fekve, pontosabban alatta vagyok. Mit is tehetnék? Túlerőben van velem szemben, ezért csak mozdulatlanul feküdtem az ágyában, amit nagyon is kényelmesnek találtam.

Cole & Crystal

Azt hiszem engem szeretnek az állatok, vagyis ami a házi állatokat illeti, mert még vadállatot sosem szelídítettem, de talán ennek éppen most jött el az ideje. Na, nem mintha vadállathoz szeretném hasonlítani, de Colet is pont úgy meg kell majd szelídíteni.
- Nos, azt még nem tudom, de idővel biztosan erre is rá fogok jönni. - Nekem is meg vannak a kis női praktikáim és szerintem vagyok annyira leleményes, hogy feltaláljam magam, akármiről is legyen szó. Ami azt illeti most is fel kell találnom valahogy magam, hiszen vele kell eltöltenem az egész hétvégét. Nem lesz könnyű a történtek után... Valójában az sem könnyű, hogy vele kell lennem egy szobában.
- Te elhiszed, hogy mindkettőnknek jó lehet? - Mennyi kompromisszumot kell majd kötnöm ezért a házasságért? Van egy olyan sejtésem, hogy nekem többet.
- Na és pontosan mi is lenne a dolgom? Főzzek, mossak, takarítsak rád? Majd a későbbiekben még a gyereknevelés is  rám fog várni, amíg te kényelmesen hátra dőlsz? - Végezzek cselédmunkát? Remélem tisztában fog azzal lenni, hogy a felesége fogok lenni, nem pedig a bejárónője.
- Szóval te így köszöntöd azokat, akik hívatlanul térnek be a szobádba? - Egy pillanatra felnéztem kezeimre, amiket lefogott. Hűha. Erre nem készültem fel. Nem is tudom mit vártam volna el tőle, de biztosan nem azt, hogy csikizni kezd. Nagyon hamar megtalálta gyenge pontjaimat, próbáltam erős maradni és nem nevetni, de lehetetlen küldetésnek bizonyult.
- Kérlek... - Alig bírtam a nevetéstől megszólalni. - Hagyd abba! - Remélhetőleg nem hallatszott le a földszintre az, hogy mennyire hangosan kacarásztam, mert eléggé kínosan érezném magam, ha valaki ránk nyitna mikor ennyire félreérthető helyzetben, jobban mondva pózban vagyunk.
- Mikor anyukád azt mondta, hogy jöjjek fel hozzád, hogy barátkozzunk össze szerintem nem pont erre gondolt. - Pontosan fogalmam sincs arról, hogy hogyan tudnánk mi ezek után össze barátkozni annak tudtában, hogy már a mi életünk így is, úgy is össze van kötve.

Cole & Crystal

Naiv vagyok, ha abban reménykedem, hogy esetleg Cole is kivenné a részét a munkából és segítene nekem, hogy ne minden az én vállamat terhelje? Talán naiv vagyok, talán csak bizakodó próbálok lenni, már ami a közös jövőnket illeti.
- Szőke vagyok, de nem ostoba... - Nem hiszem, hogy a pénz csak úgy a semmiből fog teremni. Cole lesz a családfő, neki lesz az a dolga, hogy keresse a pénzt a családjának. Ez így is van jól, egy férfinak ez a dolga.
- Sajnálom, hogy felhoztam ezt a témát. Még arra sem érzem magam felkészülve, hogy beszéljek erről... - Még a gondolat is megrémiszt, hogy nem is olyan sokára a szívem alatt növekedni fog bennem egy apró magzat. Már nem csak a lány fogok lenni, hanem egy férjes asszony, egy családanya.
- Ha üvöltözni támadna kedved csak tessék, abban én is jó vagyok. - Remélhetőleg sosem fogja megtudni, hogy mennyire. - Szóval különleges bánásmódot érdemlek... Én is így gondoltam. - Tényleg annyira különlegesen fog velem bánni? Máshogy fog kezelni, mint az eddigi nőcskéit, vajon fel hagy a vadászattal csak azért mert most már vagyok neki? Fogok valaha fontos lenni számára?
- Hm, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - Oh, nagyon is volt nekünk egy közös "hűha" pillanatunk ott és akkor mikor a szekrényben bujkáltunk. Természetesen már csak a szokás kedvéért is letagadom, hogy bármi is történt volna közöttünk. Pedig már számtalan csók is elcsattant kettőnk között.
Nem számítottam vendégre, ezért nagyon is megijedtem mikor láttam, hogy az ajtó kinyílt, aztán meg is lepődtem mikor egy házi manó sétált be a szobába.
- Szia Valter. - Mosolyogva integettem neki, miközben felküzdöttem magam ülő helyzetbe. Olyan rémült üveges tekintettel nézett rám, mintha a világ legnagyobb átkát szórtam volna rá, gyorsan meghátrálva távozott is.
- Azért fél ennyire, mert már bántottad, ugye? - Nincs jogom ahhoz, hogy számon kérjek tőle bármit is, de csak nem bírtam szó nélkül hagyni, hiszen az a szegény kis teremtmény láthatóan rettegett. Na meg mindenféle pletykát hallottam már arról, hogy a manókat gyakran bántalmazzák. Én sosem lennék képes arra, hogy bántsam, hiszen Valter is egy érzőlény, neki is ugyan úgy vannak érzései.

Cole & Crystal

Mindkettőnk számára sokkoló, hogy legalább két gyereket össze kell hoznunk. Ilyen fiatalon még nem is lenne szabad, hogy ilyen dolgok forduljanak meg a fejünkben, vagy akár az, hogy beszéljünk erről. Most még csak beszélünk erről, de nem sokára minden valósággá fog válni, nem is olyan sokára már karjainkban fogjuk tartani az első közös gyermekünket.
- Nincs túl sok választásunk. - Drámaian felsóhajtottam. - Lassan gondolkozhatsz a baba neveken is. - Hogy ijesztgetni szeretném ezzel? Csak egy nagyon kicsikét. Ami pedig a neveket illeti, nos abban nekem is fog lenni bele szólásom, elvégre én fogom magamból kipréselni.
- Csak a közös életünk kezdete előtt? És aztán? - Nem fogok szeretni való háziasszonyt játszani, aki egy kis köntösben egész nap a konyhában főzőcskézik, hogy a drága férjét finom étellel várja haza. Nem fogok miatta megváltozni, sok mindenre kényszeríthet, de arra nem, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok.
- Hogy vagy rá képes? - Azt eddig is tudtam róla, hogy eléggé gonosz, de azt sosem hittem, hogy annyira kegyetlen, hogy a kis házi manót bántalmazza.
- Ha adnék okot rá, akkor bántanál, ugye? - Megpuszilt? Ezzel próbálja elterelni a gondolataimat arról, hogy mennyire dühös vagyok rá, mert láttam mennyire retteg tőle Valter? Ez az én trükköm, nálam nem fog beválni.
- Nem tudok semmiről sem, de ezek szerint te sem. - Még mindig félek attól, hogy mit tartogatnak számunkra ezek a bizonyos napok. - Egy egész bőröndnyi ruhát hoztam magammal, felkészülve minden eshetőségre. - Egy egészen kicsit túlzás volt tőlem, de tényleg hoztam magammal minden alkalomhoz illő öltözéket.
- Na és hol fogok aludni? - Mert abba a szobába pakolnám a bőröndömet és kipakolnék pár holmit, hogy otthonosabban érezzem magam.

Cole & Crystal

Fene! Már megint igaza van. Tényleg nem lesz jobb, de ha nem beszélünk róla, akkor sem lesz jobb. Ez nem olyan dolog, amiről ha nem beszélünk, akkor nem is létezik. Ha nem szeretnénk tudomást venni arról, hogy mi majd férj és feleség fogunk lenni, akkor is meg fog történni, ha akarjuk, ha nem. Küzdhetünk a sorssal, de végül úgyis… Nos, mindketten tudjuk mi fog ennek a vége lenni.
- Egyszer mindennek eljön az ideje. – Még nem állok készen arra, hogy olyan közel engedjem magamhoz, mint amilyen közel szeretne hozzám lenni. Talán majd az esküvő után…
- Neked tényleg minden gondolatod a szex körül tud forogni? – Már meg sem tudok ezen lepődni, hiszen Cole férfiból van. Velem ellentétben már megtapasztalta a testiség gyönyöreit, ezek után nem hinném, hogy ölbe tett kézzel fog rám várni, miközben a nők sorban állnak nála. Ez év végén befejezi a tanulmányait, míg nekem két évem van még, legalább a házasságunk előtt ki tudja magát élni. Bele kóstolhat abba az életbe, ami sosem lehet neki, miután engem elvesz.
- Más különben nem kérdeztem volna rá. – Nem hittem volna el, hogy tényleg képes bántani egy ilyen kis teremtményt, de Valter szavak nélkül is túl sokat mondó volt. Rettegett, szó szerint halálfélelem volt tekintetében.
- Oh, édesem nagyon jó fogok lenni hozzád, de nem azért mert félnék tőled, hanem azért, mert te sem akarhatod, hogy megkeserítsem az életedet, hidd el. Ezért te is jó fogsz lenni hozzám. – Lehetek a tündéri kis felesége, de akár a tűzet okádó házisárkány is, ez csak is rajta múlik, hogy melyiket hozza ki belőlem.
- Egyetlen egy szexi pizsama sem rejlik a bőröndömben. Talán emlékeztesselek, hogy a családommal vagyok itt? Túl nagy botrány lenne abból, ha szexi, alig valamit takaró csipkés hálóingben akarnék a kedvedben járni. – Sőt, szerintem apu már akkor képes lenne puszta kézzel megfojtani a drága jövendőbeli vőlegényemet, ha kiderülne eddig miféle „baráti” viszonyba sikerült egymással kerülnünk, s hogy milyen könnyedén tudja már rólam letépni a hálóruhát.
- Oh, nem! Nem fogok veled aludni. – Mármint tényleg szüleink áldásukat adnák arra, hogy egy ágyban töltsük az éjszakát? Létezik, hogy úgy vannak vele, hogy miért ne? Hiszen nem is olyan sokára nem csak aludni fogunk együtt.
- Ha már itt tartunk, akkor már most szeretnék átöltözni. – Tényleg már most, ezért le is vetettem magamról rózsaszín dzsekimet. - Esetleg a szobádban átöltözhetnék? Mondjuk úgy, hogy nem nézel közben, vagy esetleg kimennél? – Ez Cole szobája, de attól lehetne annyira úriember, hogy megtesz értem ennyit, na meg persze már megtapasztalhatta, hogy mennyire szégyenlős tudok lenni, még előtte is.

Cole & Crystal

Vajon miért is számítottam tőle efféle válaszra? Kezdem már kiismerni. Nem azt mondom, hogy Cole már nyitott könyv előttem, de azért már nem olyan ismeretlen, mint ahogy eddig volt. Mikor még nem ismertem addig csak a "hírnevére" tudtam támaszkodni, de közel sem olyan, mint ahogy mások pletykálják.
- Nagyon kedves tőled, hogy ilyen vállalkozószellemű vagy, de nem szeretném megtudni. - Tényleg nem? Az egy dolog, amit neki mondok az pedig egy másik, amit valójában gondolok.
- Azért nem tudok aggódni, ami nincs is. - Azért tőlem ez egy kicsit erős volt, hogy azt feltételezem, hogy neki nincs is lelke. Mégis megkönnyebbültem attól, hogy nem csupán szórakozásból kínozza a manót.
- Ami azt illeti könyörögtem, hogy ne kelljen ide jönnöm, de a sírást mellőztem. Csak tudnám, hogy mégis miért ragaszkodnak ehhez a család egyesítés dologhoz. - Legalább a szüleink igyekeznek kihozni ebből is a legjobbat, de azért mégis csak rajtunk fog múlni az, hogy mennyire tudunk egymással jól kijönni, család egyesítő hétvége, ide vagy oda.
- Egyke vagyok, ezért önző is, de azt hiszem nem neked kellene elmagyaráznom miért is olyan önzőek az egykék. - Tudomásul kellene végre vennem, hogy ez nem csak rólam szól, hanem rólunk.
- Igazad van, van még időm megbékélni azzal, amit elvárnál tőlem. - Időre is van szükségem, mármint ahhoz, hogy képes legyek magamhoz közel engedni és megbarátkozni a tudattal, hogy az a bizonyos első alkalom nem olyan romantikusan fog zajlani, ahogy elképzeltem volna.
- Ígérem gyors leszek. - Már csak azért is leszek gyors, mert most csak egy bőröndnyi ruhából kell válogatnom, nem pedig egy egész gardróbból. Ezért, ahogy Cole kilépett az ajtón gyorsan vetkőzni is kezdtem, remélve, hogy tényleg az ajtó túloldalán marad. Feltúrva a bőröndömet kiválasztottam belőle pár ruhadarabot... Mi ütött belém?! Öltözködés közben mindvégig azon gondolkoztam, hogy vajon tetszeni fogok-e neki? Még akkor is ha tudom, nem izgatja az, hogy mit viselek, mert Cole annak örülne leginkább ha nem viselnék semmit sem. 
- Így jó leszek? - Léptem ki elé a cuki szerelésemben és a hatás kedvéért körbe is perdültem előtte.

ruha *.*

Cole & Crystal

Annak azért tényleg örülök, hogy majd reggelente nem fogok sikítozni mikor oldalra pillantok, mert mégis csak szerencsés voltam, hogy ilyen szexi férjet szántak nekem. Fogalmam sincs, hogy miért de vonzódok hozzá, pontosabban azt sem tudom, hogy mi az, ami ennyire vonz benne.
- Ettől még nem kellene mindent megszervezniük helyettünk. Nehogy a végén még abba is bele szóljanak, hogy milyen pózban essek teherbe. - Talán túl nyersen fogalmaztam, de mégis nem akarom, hogy egy leírt forgatókönyv szerint éljem az életemet. Azt már megszabták, hogy kivel kell lennem, de azt ne akarják megmondani, hogy hogyan éljem az életemet vele. Inkább megyek a saját fejem után, még akkor is, ha hibázok. Friss házasokként biztosan sokat fogok, ahogy Cole is.
- Tudod egy kicsit többet vártam volna, miután így megbámultál. De, nem is várjak arra, hogy bókolni fogsz nekem, vagy arra, hogy akár csak annyit mondj, hogy csinos vagyok? - Egyszerűen nem bírtam ki szó nélkül, mert tényleg többre számítottam. Titkon nagyon is szerettem volna neki tetszeni, de ahogy az előző öltözékemre úgy erre sem mondott semmi szépet.
- Nézzük csak... - Ez most tényleg elgondolkoztam komolyan pár pillanatig. - Inkább a kevésbé rosszabbat választanám, szóval veled tartanék. - Halovány sejtéseim vannak arra, hogy mi zajlik most a két család között, hogy mikről beszélhetnek, de erre most nem vagyok vevő. Biztosan már a nagy napunkat szervezgetik, ezért inkább mégis csak a kertben bujdosnék vele, amíg lehet.
- Miből gondolod, hogy kerüllek? - Szóval feltűnt neki, hogy a születésnapi romantikus meglepetésem óta nem igazán keresem a társaságát. Hiába hangoztatja, hogy nem a romantika híve, mégis a meglepetésem nagyon is romantikusra sikeredett.
- Még két évünk van, hogy "szabadok" legyünk, nehogy azt mondd, hogy nem szeretnél bele kóstolni abba, hogy milyen az élet addig is nélkülem. - Miközben szép lassan haladtam a lépcsőn beszéltem hozzá a vállam felett vissza nézve rá.
- Vagy ezek után már nem szándékozol senkihez sem hozzá nyúlni csak az aranyos menyasszony jelöltedhez? - Már leérve a lépcsőn vele szemben állva néztem rá.
- Ha már itt tartunk dolgoznunk kell még a szemkontaktusodon mielőtt apu észrevenné, hogy problémáid vannak azzal, hogy a szemembe tudj nézni, mert mindig máshol kalandozik el rajtam a tekinteted. - Mutatóujjammal finoman álla alá nyúltam, hogy tekintetünk találkozzon végre. Ezzel tényleg csak neki akarok jót. Én vagyok apám egyetlen gyermeke, ezért nagyon félt, ha tudna mindentől meg is óvna.
- Ha nem akarod, hogy felhúzzon a nyársára, akkor jobban teszed ha egy szót sem szólsz arról, ami eddig kettőnk között történt. - Eddig is izzott közöttünk a levegő, de bele sem merek gondolni, hogy mi lesz most velünk, úgy hogy két nappalt és éjszakát fogunk egymással tölteni, nagy valószínűleg tényleg egy ágyban.

Cole & Crystal

Hihetetlen! Már megint valahogy sikerült vissza térnünk ahhoz a témához, amit a leginkább szeretnék még egy jó ideig elkerülni. Mindez azért van, azért foglalkoztat ennyire minket ez a téma, mert még nem volt módunkban kitapasztalni azt, amiről beszélünk? Azt hiszem ez lehet ennek a legfőbb oka. Mégis vannak olyan dolgok, amit nem lehet csak úgy sürgetni.
- Inkább azt gondolom, hogy majd a házasság után alkalmunk lesz kitapasztalni. - Az pedig egy hatalmas kérdőjel, hogy valóban szeretnék-e várni a házasságig azzal, hogy megtapasztaljam milyen érzés lenne, ha végre magáévá tenne.
- Nem! Ne azért mondd, mert ezt szerettem volna hallani tőled, hanem azért, mert tényleg így is gondolod... - Inkább vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak, ezt követően hangosan felsóhajtottam. Nőből vagyok, ezért szeretem a szép, dicsérő szavakat, ha bókolnak nekem, de Cole fog valaha is bókolni bármiféle hátsószándék nélkül?
- Miért nem tudtak egy komplett idiótát kirendelni mellém helyetted? Mennyivel könnyebb lenne ha valaki olyan lenne a férj jelöltem, aki már egy kis szempilla rebegtetéstől is elolvad tőlem, akit kedvem szerint bírnék irányítani... - Ehelyett itt van nekem Cole. Sosem fogom úgy irányítani, ahogy akarom. Talán egy ideig - óráig manipulátorom a kis trükkjeimmel, de sosem fogja teljesen átadni az irányítást.
- Talán azért kerüllek mert nem akarlak kedvelni, most még nem... - Ismét drámaian felsóhajtottam. - Attól, hogy nekünk majd össze kell házasodnunk és családot alapítani ez még nem jelenti azt, hogy könnyen oda kellene adnom magam. Vagy te azt hiszed, hogy neked jogod van engem megkapni, már csak azért is mert a feleséged fogok lenni? - Elég érhető voltam? Azután a romantikus repülés után nagyon úgy éreztem, hogy nem is értem tette mindazt, hanem csak azért, hogy minél előbb eldicsekedhessen azzal, hogy többé már nem vagyok ártatlan. Viszont azt sem tartom kizártnak, hogy én gondolom rosszul és most nem a hátsószándékai vezérelték.
- Mindössze szeretnék adni neked egy lehetőséget, hogy megtudd milyen lenne az életed, ha én nem lennék, ha nem lenne ez a rendelet... Ha akarsz élsz ezzel a lehetőséggel, ha meg nem... Nos, akkor semmi sem fog megváltozni. - Tényleg addig ölbe tett kézzel fog ülni és várni míg ki nem mondom az igent? Nem, Cole nem az a türelmes fajta.
- Tessék? - Nem azért kérdeztem vissza, mert nem hallottam volna jól, amit mondott, inkább mondjuk úgy, hogy esélyt adtam neki, hogy kijavítja saját magát. Szóval nem lennék "annyira aranyos"? Akkor mégis Cole milyennek lát?
- Úgy beszélsz rólam, mintha csak egy tárgy lennék... - Ezt fájt, de mégsem adom meg neki azt az örömöt, hogy sírni lásson. Az "enyém vagy" aztán ha ez még nem lett volna elég jött azzal, hogy "elcserélne", mintha tényleg csak egy tárgy lennék.
Oh, ne! Csak ezt ne csinálja! A dühös kivonulás az én specialitásom! Rossz, nagyon rossz az időzítése a duzzogásra. Nem hiányzik, hogy a szüleink ebből bármit is megsejtsenek, mert félő, hogy akkor mindenre fény derülne. Még magam sem hiszem el, de képes voltam utána menni.
- Azt hiszed csak úgy hátat fordíthatsz nekem? - Dühös vagyok rá, jobban mondva kevés hiányzik ahhoz, hogy mérgemben fel ne robbanjak.
- Semmi kedvem veled veszekedni. Nézd tudom, hogy legalább annyira nem akarod ezt az egészet, mint én, de ha már ez ellen nem tehetünk semmit sem, akkor hozzuk ki a legjobbat belőle. - Ezentúl nem lehetek vele annyira elutasító... Hiába is félek magamhoz közel engedni. - Szóval mit gondolsz megpróbáljuk nem megölni egymást, amíg itt vagyok? - Nem lengettem meg a fehér kis zászlócskámat előtte, mindössze békét ajánlottam, most már csak rajta múlik, hogy mit kezd az ajánlatommal.

Cole & Crystal

Ebben nagyon is biztos vagyok. Nem szeretném tudni, hogy mi a véleménye, mert félő, hogy nem tetszene az, amit hallanék. Az már biztos, hogy mi nagyon is máshogy vélekedünk nagyon sok mindenről, ebből kiindulva pedig számtalan vitánk fog lenni. Legalább már előre tudom, hogy a házasságunk nem lesz unalmas, de azt sem akarhatom, hogy vitáktól legyen hangos.
- Valahogy sejtettem, hogy ezzel nálad semmire sem mennék. - Ezért nem is fogom neki rebegtetni a szempilláimat. Találnom kellene egy módszert arra, hogy könnyedén el tudjam érni nála azt, amit akarok. Cole nem könnyű eset, ezért nehéz vele bánni, kihívás lesz.
- Két év múlva biztosan. - Ekkor lesz tényleg joga ahhoz a bizonyos dologhoz, mindössze emlékeztettem, na nem mintha ezt Cole nem tudná. Az egyik felem megmagyarázhatatlanul vágyik rá, erősen arra késztet, hogy minél előbb oda adjam neki magam, de ezzel csak az a gond, hogy a másik felem még várni akar. Mindig is olyannak akartam oda adni az ártatlanságomat, aki iránt gyengéd érzelmeket táplálok, iránta is érzek valamit, csak még abban nem vagyok biztos, hogy pontosan mit is.
- Azt kell, hogy mondjam ennyi idő után sikerült már rájönnöm erre. Te mindig azt fogod tenni, amit akarsz. Ez azt is jelenti, hogy az egyáltalán nem fog számítani, hogy én mit akarok? - Naiv lennék ha azt hinném, hogy a házasságunkban majd egyenrangú felek lehetnénk, hogy esetleg érdekelni fogja az, amit én akarok? Nem várom el tőle, hogy szeressen, de azért ne vegyen semmibe.
- Sajnálom, hogy nem tudom úgy kezelni, ahogy kellene ezt a kialakult helyzetet. - Valaki azért megmondhatná, hogy mi a teendő, hogy hogyan kellene viselkednem azzal a férfival aki nagyon is bosszantó mégis a férjem fog lenni. Jelenleg túl makacsnak érzem magam, hogy képes legyek felé nyitni, de az semmi jóra sem fog vezetni, ha továbbra is így viselkedek vele.
- Tényleg nem is figyelsz rám? - Ezzel is csak bosszantani akar? Felajánlottam neki a béke kötés lehetőségét, erre arra sem képes, hogy rábólintson. Nem akarok egész hétvégén vele harcolni. Szerettem volna megszólalni, de hiába is beszéltem nem hallottam hangomat. Hirtelen torkomhoz kaptam meglepettségemben. Ez most komoly? Most azonnal puszta kézzel fogom megölni. Nem lehet szavakba önteni és most nem is tudnám, hogy mennyire dühös vagyok rá, ezért mindkét öklömmel püfölni kezdtem. De, gyorsan rá kellett jönnöm arra, hogy ezzel nem sokra megyek, ezért inkább taktikát váltottam. Olyat kell tennem, amire nem számítana, Cole tettéhez képest kicsiny bosszú fog lenni, de remélem azért fájni fog neki. "Crissy kiscica üzemmódba" merénylet kezdetét vette. Hozzá simultam, kezeimet közben vállaira felvezettem majd végül ujjaimat tarkójánál összekulcsoltam és ekkor... Megcsókoltam. Olyan szenvedéllyel, hogy kis híján meg is feledkeztem az eredeti terveimről, de aztán mielőtt elhúzódtam volna meglepetésként bele haraptam az alsó ajkába. Ez még csak a kezdet.

Cole & Crystal

Kifogom bírni! Már csak azért is mert nem akarom, hogy neki legyen igaz! Istenem! Mégis hogyan tud rám ekkora hatást gyakorolni?
- Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy kifogom bírni, de azt sejtem, hogy ha szüleim nélkül jöttem volna, akkor nem lennék ennyire jó kislány. - Mondhatni eddig is elutasító voltam vele, naiv is lenne ha azt hinné, hogy eljövök hozzá és egyből a nyakába ugrok, majd az ágyában kötök ki. Ennek ellenére mégis megmozgathatom azzal a fantáziáját, hogy mi lett volna ha...
- Jut eszembe... Ha tényleg egy ágyban kell, hogy aludjunk jobban jársz ha alvás előtt kezem, lábam lekötöződ, hogy még véletlenül se műveljek veled olyat kettesben, amit később talán megbánnék. - Jesszusom! Még ötleteket is adok neki, pedig csak el szerettem volna ezt az egészet ezzel poénkodni. Nem fogom kiéhezett vadként rávetni magam, főleg nem annak tudtában, hogy a szüleim is ebben a házban tartózkodnak. Még csak az kellene, hogy megsejtsenek valamit, vagy esetleg bizonyos félre nem értelmezhető hangokat hallanának Cole szobájából. Nem fog semmi sem történni közöttünk.
- Ezek szerint nagyon nincs is más választásom, kénytelen vagyok valahogy megtalálni azt a bizonyos aranyközéputat. - Bárcsak tudnám, hogy ez hogyan fog kivételezhető lenni, de az már biztos, hogy nagyon sok időm lesz erre rájönni, hiszen az egymásnak kötött eskünk egy örök életre szóló fog lenni.
Muszáj még most is ennyire arrogánsnak lennie? Mérgemben neki estem, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ezzel az ég világon semmit sem értek el, ettől nem fog vissza jönni a hangom. Azt hiszi ezért majd nem fogom álmában megfojtani? Téved, ha azt hiszi meg sem fogom próbálni. Nagyokat pislogtam mikor meghallottam amit mondott. Ugye csak viccel? Ezt még Cole sem gondolhatja komolyan. Oh, de sajnálom, hogy most nem tudok megszólalni, ezért kénytelen vagyok a számat másra használni, hát ha ettől gyorsabban meggondolja magát. Kérlelő tekintettel néztem rá, de közben belülről majd felrobbantam a dühtől. Ha durván akart volna játszani csak szólnia kellett volna. Mindkét kezemet mellkasára tettem, így kényszerítve hátrálásra egészen addig míg a legközelebbi kerti székben nem találta magát. Kényelmesen elhelyezkedtem ölében, majd kezeit fenekemre vezettem. Remélem kiélvez minden egyes pillanatot... Megcsókoltam. Ha egyáltalán lehetséges még az előzőtől is szenvedélyesebben, levegőhöz is alig hagytam jutni. Ezt akarta? Erre vágyott? Ezt kellett tennem, hogy újra legyen hangom?

Cole & Crystal

Ha annyira jó kislány lennék, akkor most nem érezném magam ennyire kínosan a jelenlétében a történtek végett. Jobban mondva ha jó kislány volnék, akkor közöttünk még semmi sem történt volna.
- Mármint miről? Arról, hogy túl jónak gondolsz? - Hirtelen nem is tudom, hogy saját magát gondolja túl rossznak, amihez képest én már túl jónak számítanék, vagy csak ennyi ismeretség után rám ragasztotta a jó kislány jelzőt. Pedig a jó kislányok nem szoktak az éj leple alatt osonni a folyosón. Valójában minden annak a véletlenszerű találkozásunknak a következménye. Előbb a szekrényben bujkáltunk, lebuktunk, nem is kicsit félre nem érhető helyzetben, majd ezért bántetőmunkára lettünk ítélve. Ezek a dolgok pedig egyre közelebb és közelebb sodortak minket egymáshoz.  
- Nem is tudom... Mostanában olyan melegek az éjszakák, nem az lenne a legjobb ha meztelenül aludnék? - Megtehetném, akármennyire is vagyok még előtte szégyenlős, ha kínozni szeretném tudom mit kell tennem. De attól is tartok, hogy akkor már nem bírna magával, hiszen a vadállatok mikor megérzik a hús szagát egyből magukénak akarják tudni az íncsiklandó falatokat. Vajon Cole mennyire képes uralkodni magán? Talán nem kellene feszegetnem a határokat, de nagyon kíváncsi lettem.  
Minek tesz fel akár egyetlen egy kérdést is? Hiszen nem is tudom megválaszolni. Ezért szúrós tekintettel néztem rá, hát ha ebből sejteni fogja, hogy jelen körülmények között mit is akarnék közölni vele. Nem fogom ám elfelejteni, hogy ezt tette velem. Remélem éberen szokott aludni.
- Még egyszer ne merd ezt megtenni velem. - Mérges vagyok rá, ha lehetne már tekintetemmel régen megöltem volna. Még pont időben sikerült felkelnem róla, ezért semmin sem kaptak rajta minket, habár most se történt semmi sem. Na és ezek után a közeljövőben ne is számítson arra, hogy megcsókolnám, vagy akár egyetlen egy apró puszit is adnék neki.
- Cole drágám udvartalanság lenne részedről, ha nem vezetnéd körbe a leendő menyasszonyodat. - Cole anyja, ahogy kilépett a házból a többiekkel már meg is kezdte a "hozzuk egymáshoz közel házasság előtt a gyerekeinket" című projektet. Személy szerint azt hiszem én már eleget láttam, de még mindig azt hiszem, hogy a jobbik rossz ha Cole mellett maradok, mert szüleink jövőnkről szóló tervezgetéseit képtelen vagyok hallgatni.  
- Már mondani is akartam, hogy mennyire szeretném jobban megismerni azt a helyet, ahol felnőtt. - Kedvesen mosolyogtam Cole anyjára, majd szó szerint karon ragadtam, persze igyekeztem úgy tenni, hogy legalább a látszata meglegyen annak, hogy finoman tettem, pedig nem. Nem érdekelt, hogy merre megyünk, csak minél távolabb legyünk tőlük, habár tény hogy még nagyon sok mindent nem láttam.