Névrokonok találkája ~ Lili & Lily

Lily & Lili

Láttam, hogy mikor megszólaltam kicsit megtorpant. Nem csodáltam én is meglepődtem magamon. Nem hittem volna, hogy meg fogom ezt tenni, de éreztem, hogy most mind a kettőnknek nagyon jól esett ez. Azok után, amin keresztül mentünk ma. Szükségünk volt rá, s én ezt éreztem is.
Elmosolyodtam mikor mondta, hogy ő is örül a dolognak. Ez felvidított, legalább tudom, hogy ő is ugyanúgy vélekedik a dolgokról, mint én. S ez a tudat megnyugtat. Azt hiszem szereztem magamnak egy új legjobb barátot. De minimum egy nagyon jó barátot, akivel van egy közös titkunk.
Még mielőtt visszajöttek volna a többiek én már ágyba kerültem. Természetesen Mary nem hagyott aludni, hiszen rögtön mindent meg kellett velem beszélnie, ami ma történt vele. Kicsit furcsállottam, hogy nem voltam álmos, de biztos csak az izgalom miatt van. Túlságosan felstresszeltem magamat.
Mikor már mindenki aludt. Alaposan szemügyre vettem a dobozkát. De semmit sem találtam rajta. Így minden mintáját lemásoltam, majd eltettem. Igyekeztem minél jobban elrejteni a dobozt. Nem akarom, hogy bárki is rá tudjon találni. Nem lenne okos mutogatni az ilyet idegeneknek.
Megpróbáltam elaludni, de nem ment. Így felültem és most a medált kezdtem el megvizsgálni. Kell, hogy legyen valami titka, másért nem zárták volna dobozba. Ahogy forgattam a tenyeremben egyszer csak úgy állítottam, hogy találtam a mintában egy "L" betűt, majdnem megfulladtam, mert elfelejtettem egy pillanatra levegőt venni.
Óvatosan a betűhöz nyúltam, de nem történt semmi. Így csalódottan feküdtem el az ágyon, s hagytam, hogy elnyomjon a nem létező álom. Nem aludtam valami jól folyamatosan forgolódtam és vérfarkasok, meg dementorok voltak az álmaimban. Senkinek nem kívánok ilyen estét. Borzalmas én mondom, borzalmas.
Reggel arra keltem, hogy Mary szokásához híven lerántja rólam a takarómat. Tipikus mindig ezt csinálja. Nagyokat ásítva keltem ki az ágyból és úgy festettem, mint evy holdkóros. Még akkor is mikor rendbe tettem magamat. Hát igen a rossz éjszaka meglátszik az emberen. Ha akarja, ha nem.
Szerencsére az óráim felkeltettek, s hamarosan olyan voltam, mint az a Lili, aki tegnap még Roxmortsban sietett egy lány segítségére, aki a széthullott cuccait szedte össze. Azzal a lényeges különbséggel, hogy ma már tudom ki volt az a lány és ma már egy különös jelekkel tarkított medál is lóg a nyakamban.
Mivel minél hamarabb neki akartam látni a kutatásnak. Így úgy határoztam, hogy felkeresem Lily-t. Ugyanis ma még nem láttam, bár a háza többi tagját sem, de nekem most csak ő a lényeges. Ki kell deríteni mit tudnak ezek a medálok! Nem tudhatjuk mekkora a hatalmuk ezért óvatosnak is kell lennünk.
Nem kellett sokat kutakodnom Lily után. Az egyik folyosón meg is találtam. Igaz, hogy beszélgetett valakivel. Én pedig nem vagyok olyan, hogy megzavarjak egy beszélgetést. Viszont sürget az idő és nekem muszáj beszélnem a lánnyal. S nem szabad zavarnia, hogy éppen mással van elfoglalva. Ez sokkal fontosabb és nem fog sokáig tartani.
Így odamentem hozzá és elmondtam neki amit akartam. Bár mikor megemlítettem a kviddicset igen furcsán nézett. Biztosan nem esett le neki rögtön, hogy csak fedő sztorinak használom. Végül is nem hazudok, mert egyszer meg fog tanítani rendesen repülni. Ugye itt csak az időpont nem tiszta.
Délutáni óráimat követően, szinte szélviharként rohantam a könyvtárba. Mindent és mindenki elsöpörve az utamból. Folyton az kattogott az agyamban, hogy nem szabad vesztegetni az időt. Pontosan tudtam mit keresek. S nem kellett sok idő hozzá, hogy megtaláljam. Na persze nekem a könyvtár olyan, mint a tenyerem. Ha nem kellene elgyalogolni addig, akkor már a kezemben lenne egy pillanat múlva.
Magamhoz vettem a vaskos könyvet és leültem az egyik sarokba. Táskámból kivettem a pergameneket, amin a minták voltak. Majd elkezdtem lapozgatni a könyvet. Több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel. Sajnálatos módon! Eddig csak két mintát tudtam beazonosítani, de mind a kettő olyan, amiről pontos leírás csak a zárolt részlegben van. De nem adom fel a reményt.
Jócskán belemerültem a könyvbe, mert észre se vettem, hogy Lily megérkezett és leült velem szemben. Csak akkor lettem rá figyelmes mikor megszólalt. Ijedten kaptam fel a fejemet a könyvből a hangjára, viszont mikor megláttam az arcát keserűen elmosolyodtam. Tudtam, hogy nem ezt a választ akarja hallani.
- Eddig nem sokat! Tegnap este felfedeztem, hogy ha így tartom a medált, akkor ott van egy "L" betű. - Mutattam neki a saját nyakláncomon. - A dobozban semmi sem volt. Most a mintákat igyekszem elemezni. Kettőt már sikerült már amennyire. Az ami a tetején volt. Az egy ősi varázslórend címere. Az oldalán ez a minta. - Mutattam neki a lapon a kacskaringós mintát. - Ez valami ráolvasás részlete, de nem ír róla sokat. Gondolom nem csodálod, hogy tiltott praktika. Megnézed te találsz-e benne valamit? - Kérdeztem a könyvet felé fordítva.

Lily & Lili

Amikor beértünk a kastélyba Lily-n úrrá lett a pánik. Nem nagyon értettem miért pont most, de inkább csak próbáltam segíteni. Viszont csak akkor láttam rajta, hogy megnyugodott, mikor sikerült elterelnem róla a figyelmét. Nem mással, mint azzal, hogy ki kellene nyitni a dobozt.
Persze erre megmozdult benne a griffendélesek tipikus kíváncsisága, s teljesen megfeledkezett a pánikról. Ennek persze én is nagyon örültem. Viszont örömömnek nem adtam hangot, mert jobban érdekelt a doboz tartalma. Ráadásul sokkal idegesebb voltam, mint sem hogy ilyen kis közjátékot tartsak.
Csalódtam azt hittem, hogy ha egy dementort csuknak egy dobozba, akkor abban nagyon nagy dolog van. Ehelyett két teljesen egyformának kinéző ártalmatlan nyaklámcot kaptunk. Ilyen formában pedig három ok van a dementorra. Egy valami különleges erővel bírnak. Kettő nagyon értékesek. Három az egy és a kettő egyszerre.
Láttam rajta, hogy nagyon megörült a tervemnek, hogy ketten nézzünk utána a dolognak együtt. Mondjuk ez logikus dolog, hiszen együtt találtuk meg ezeket, akkor csak együtt jövünk rá mik ezek. Lehet, hogy ha külön utakon járunk, akkor elsiklunk bizonyos lehet, hogy kulcsfontosságú dolgok előtt. Ami nem lenne túl jó.
- Akkor megbeszéltnek van tekintve. Ketten járunk utána a nyakláncok titkának. Sokkal több mindenre tudunk így rátalálni. Meg legalább együtt leszünk és hülyéskedünk egy jót, ha nem találunk semmit. - Mondtam neki nevetve. Hiszen mi akkor is jól fogjuk magunk érezni, ha az ég világon nem találunk semmit sem.
Ekkor eszébe jutott, hogy lassan mennie kell. Nem akartam bevallani, de igaza volt nemsokára visszaérnek a többiek. Abból pedig hatalmas perpatvar lesz, ha itt találnak egy griffendélest. Tényleg okosabb, ha még most elmegy, amíg nem találkozik senkivel sem. Vagyis amíg kicsi rá az esély, hogy találkozzon valakivel.
- Igazad van Lily! A buliknak nemsokára vége. Kicsit sajnálom, hogy kimaradtunk a Halloween-i party-ból. Bár lehet, hogy az nem volt ilyen ijesztő, mint a mi kirándulásunk. Akkor holnap beszélünk. Szia Lily! - Mosolyogtam rá, igyekeztem elrejteni, hogy mennyire sajnálom, hogy nem marad tovább. Ekkor tett egy tétova lépést felém, majd intett és elindult kifelé.
- Lily várj még egy kicsit. - Kiáltottam utána, s oda is mentem hozzá. Amint odaértem megöleltem, majd folytattam. - Örülök, hogy veled csöppentem ebbe a kalandba. Akkor holnap beszélünk. - Mondtam, s kiengedtem az ajtón.
Visszamentem az asztalkához és magamhoz vettem a dobozkát. Felvittem az ágyamhoz és bedugtam a párnám alá. Nem kellett sokat várnom és már meg is jelentek a diákok. Mary persze ki akart faggatni, hogy merre voltam, de amikor mondtam, hogy inkább meséljen ő megfeledkezett a dologról.
Este megvártam amíg mindenki elaludt és kivettem a dovozkát a párna alól. Felemeltem a pálcám Lumust varázsoltam, majd alaposan szemügyre vettem a mintákat rajta. Nagyon érdekes volt számomra. A doboz alján megtaláltam azt a kacskaringós mintát, ami a medálon van. Pontosan ugyanolyan volt, csak az mellett még volt egy csomó kisebb minta is.
Elővettem a pergament és pálcámmal lemásoltam a doboz mintáit. Így csak könnyebb kutakodni, mintha mindig a dobozt hurcibálnám. A ládikát ezután elrejtettem a táskám egyik végtelenített zsebébe. Majd lefeküdtem aludni. Mondjuk ez nem ment valami jól. A Szellemszállásról álmodtam egy egy csomó vérfarkasról. Mondanom sem kell, hogy kicsit kába voltam reggel.
Szerencsémre pont Sötét Varázslatok Kivédése volt az első órám, s ez kicsit felébresztett. A nap első felében még griffendélest sem láttam nem hogy Lily-t. Így úgy döntöttem,hogy megkeresem én. Elindultam a griffendél klubháza felé, viszont szerencsére már útközben megpillantottam Lily-t. Valakivel beszélt, így kicsit hezitáltam, hogy odamenjek-e. Végül csak oda mentem.
- Sziasztok! Bocsánat, hogy zavarok. Csak azt szeretném kérdezni, hogy neked jó a ma délután? Tudod a repülésre azt mondtad segítesz. A csodába mennem kell, mindjárt óra Piton megöl, ha kések. A könyvtárban leszek délután, majd szólj, hogy jó-e. Szia! - Ezzel el is mentem. Szerintem Lily pontosan tudja, hogy nem a repülésről akarok majd vele beszélni. Hiszen már lebeszéltük a csütörtököt ma meg szerda van. Viszont ez jó kifogás arra, hogy el tudjon jönni.
Délután ott ültem a könyvtárban. Egy vaskos könyvet forgattam. Aminek a fedőlapjára az van írva, hogy "Ezer minta és története" s alá "A jelek misztériumai" Nekem most pont ez a könyv kellett. Azokat a mintákat igyekeztem megfejteni, amik a dobozon voltak. Lehet, hogy felesleges, de valahol el kell indulni.

Lily & Lili

Hálát adtam Merlinnek, hogy hamar beértünk a kastélyba. Nem bírtam volna ki tovább odakinn, úgy hogy tudom, hogy veszélyben van az életünk. Még így is túl sokáig voltunk a szabadban. Legalábbis ahhoz képest, mint amit én ott akartam tölteni. Így nem csoda, ha teljesen megkönnyebbültem, mikor két lábbal belül álltam a kastélyban.
Míg engem ez megnyugvással töltött el és minden bajomról megfeledkezve lélegeztem fel. Addig Lily-n most lett úrrá a pánik. Láttam, hogy egyre rosszabb állapotban van. Szerencsére alapból sem akartam vesztegetni az időmet. Viszont most, hogy látom, milyen bajokkal küszköd a barátnőm jobbnak látom, ha most azonnal folytatjuk az utat.
Megvallom őszintén én még nem láttam ilyet, hogy valakin akkor legyen úrrá a pánik, mikor már biztonságban van, de egyszer mindennel szembe kell találkoznia az embernek. Most már elmondhatom magamról, hogy ilyen embert is ismerek. Bár igaz, hogy a legtöbb esetben nagyon hasznos ez a dolog. Viszint fogalmam sincs Lily, hogyan képes ehhez igazodni.
Szerencsére el tudtam terelni a figyelmét erről a hirtelen jött pánik helyzetről, mikor berángattam magammal a klubhelységembe. Azonban ahogy túljutott az újabb hirtelen sokkon, láttam rajta, hogy megint idegeskedni kezd. Igaz most én is ideges vagyok, csak nem ugyanaz miatt, mint ő. Bennem már a következő lépés miatt van izgalom.
Most jött el számomra az igazság pillanata. Megszólaltam, s ezzel újfent magamra irányítottam Lily figyelmét. Láttam szemében azt a tipikus griffendélesektől jól meg szokott csillogást. Az én tekintetemben ilyet nem lehet felfedezni ebben biztos vagyok. Én inkább a megfontoltság és a gondolkodás embere vagyok.
Hatalmába kerített az izgalom és az aggodalom, mikor Lily beleillesztette a kulcsot a zárba. Életem legszörnyűbb várakozásokkal töltött egy perce volt ez. Szó szerint a hideg szaladgált a hátamon. Már majdnem remegtem is. Nagyon izgatott voltam, hiszen fogalmam sem volt, hogy mi lehet benne.
Megfordult a fejemben, hogy mi van, ha valami veszélyes van a dobozban, így azt tanácsoltam barátnőmnek, hogy lépjünk hátrébb. Ritka, hogy csalódom a megérzéseimben. Ezért is mondtam, hogy menjünk biztos távolságba. S kicsit sem bántam meg, hogy hallgattam a belső hangokra. Bele se merek gondolni mi lett volna, ha nem tesszük meg ezt a biztonsági lépést.
Ugyanis abban a pillanatban, hogy a fedél felpattant. Hatalmas fekete felleg suhant ki belőle. Csontomig megfagytam, tudom mi ez. Egyetlen porcikám sem kívánta ezt az élményt, hogy érezzem ezeket a jeges ujjakat, amik nem is ujjak. Szóval érezzem, ahogy ezek el akarnak nyelni, hogy rákulcsolódnak a kezemre, s egyre feljebb kúsznak.
Lehunytam a szememet. Majd kimondtam a varázsigét. Koncentráltam, nagyon fontos volt, hogy megtartsam magamban az emlék erejét. Sokan nem hiszik el, hogy egy álom lehet valakinek a legszebb emléke, nekem viszont egy álom a legszebb emlékem. Az az álom, mikor láttam édesanyám. Ez az álom ad erőt a patrónusomnak.
Pár pillanat múlva már nem éreztem a hideg folytogatást magam körül. De nem mertem abbahagyni a koncentrálást. Csak egy perc múlva, mertem kinyitni a szememet. Viszont ekkor már csak az elfutó ezüstös rókát láttam. Ajkaimat megkönnyebbült sóhajtás hagyta el.
Amilyen gyorsan csak tudtam erőt vettem magamon és megszólaltam. Egy kérdést szegezve a barátnőmnek. Erre persze megin olyan lett, mint amilyen egy vérbeli griffendéles, s rögtön odalépett a dobozhoz. Meglepett arcát látva én is belekukkantottam a dobozkába. Nem hittem a szememnek.
Nyakláncok?! De ez mi a fenét jelenthet. Egyáltalan miért is kell két nyaklánc mellé egy dementort zárni? Mi lehet olyan különleges ezekben az élszerekben. Lehet, hogy mágikus tárgyak. De az is lehet, hogy egyszerűen csak az értékük miatt volt mellettük a lélekfaló. Biztosan arra számítottak, hogy a Szellemszállásról sem tudja senki kihozni a dobozt.
Mi viszont megtettük, sőt a dementorukat is kijátszottuk. Egyszóval, hacsak nincsen még valami titkos képességük, akkor megszereztük őket. Persze jó alaposan megnéztem magamnak azt a dobozt, amiben benne voltak. Ki tudja lehet, hogy elrejtettek benne még valamit, ami kellemetlen meglepetéseket okozhat.
De csalódnom kellett. A ládika egy egyszerű faláda volt. Na nem mondom, hogy nagyon sajnáltam volna, viszont kicsit furcsának találtam. S ez a gondolatom nem hagyott nyugodni. Ha nem a doboz rejt még veszélyt, akkor biztosan a láncok rejtik. Kétségem sem volt ez felől, hiszen más értelmes magyarázat nem volt.
Lily rászegezte a pálcáját az egyik láncra, ami felemelkedett. Kíváncsian figyeltem, ahogy körbejárta. Majd én is rászegeztem a pálcám a másik nyakláncra. Lassan felemeltem a pálcát, s a lánc követte a mozgásomat. Ezt is jó alaposan szemügyre vettem, de semmiben sem különbözött a másiktól. Éppen ezen gondolkodtam el, mikor Lily megszólalt.
- Ez nagyon furcsa! - Vágtam rá, mikor közölte, hogy a lány közölte, hogy ezek az ékszerek ártalmatlanok. Persze nem bírtam megállni, hogy ne ellenőrizzem le én is. Viszont ugyanarra az eredményre jutottam, mint barátnőm, s ez nagyon meglepett.
- Igazad van ez lehet az egyetlen észszerű magyarázat. Csak az értéke miatt lehet, hogy ennyire védték. Bár meg kell hagyni az a dementor nem volt kutya! Mert még a pincéből felhozni nem volt nagy cucc! Itt csak a dementor volt ijesztő! - Mondtam kicsit izgatott és zavart hangon. De igyekeztem minden gondolatomat összeszedni, hogy legalább egy kicsit tiszta legyen a fejem.
- Ez természetes, ha már majdnem lelketlenek lettünk miattuk, az a legkevesebb, hogy utána nézek a dolognak. Talán csinálhatnánk ezt is együtt! Biztosan jól szórakoznánk. Gondolom nem óckodsz a kalandokhoz. Akár a zárolt részlegben is körbeszaglászhatunk, ha nem lesz más ötletünk. - Mondtam most kicsit mosolygósabban, majd az eddig előttem lebegő láncot a nyakamba helyeztem.

Lily & Lili

Szívem már a torkomban dobog. Ilyen lehet a halálfélelem! Szerintem biztosan ilyen és egyetlen porcikám se kívánja. Menekülni akarok minél hamarabb eltűnni innen. Még mielőtt nagyon bajba kavarodok, mint amilyenben alapból vagyok. Hála Lily-nek és magamnak, mert nekem be kellett mennem a Szellemszállásra! Természetesen, nem tudtam volna megállni és inkább visszamennni a suliba.
Hamarosan utánam szaladt egyikünk sem állt meg. Futottunk, mint az üldüzöttek, hiszen lényegében azok vagyunk most. Csak azt nem tudjuk miért, meg kik és egyeltalán mit akarnak ők is a Szellemszálláson. Viszont biztos vagyok benne, hogy nem jó estét kívánni egymásnak. Itt másról van szó, valami veszélyesebb dologról.
Meg se fordult a fejemben, hogy mi van a dobozban. Egyedült az forgott a fejemben, hogy ha kicsit tovább hezitálunk odalent, akkor úgy járunk, mint az a csontváz a polcban. Azt se tudom ki volt! Nem vagyok profi anatómiából, de szerintem nő volt, igaz ebben nem lehet biztos. Viszont abban igen, hogy nem akarok úgy járni mint ő.
Hidegen hagy a doboz tartalma jelen esetben. Bár tudom, hogy Lily-t most a doboz izgatja. Én csak azt tudom, hogy éreztem, hogy el kell hoznunk. Okának kellett lenni, csak még nem tudom, hogy mi volt az oka. Azonban egyelőre sokkal fontosabb gondunk is van, mint a dobozka tartalma. Nagyot nevetnék, ha kiderülne, hogy nincs benne semmi sem.
Szinte akaratlanul hadartam le a legerősebb hátráltató bűbájt, amit ismerek,  ahogy mind a ketten kiléptünk az alagútból. Persze tudtam, hogy valószínűleg Lily is kiszórt valami feltartó varázst, de csak jobban bízom abban, amit én csinálok. Nem akarom megsérteni a barátnőm, de én valószínűleg jobban értek az ilyenekhez, mint ő akkor is, ha ezt nem nézi ki belőlem.
Én hamarabb végeztem, s máris tovább siettem. Amikor ő is befejezte utánam szaladt. Így egymást mellett szaladtunk az iskolába. Minél hamarabb be akartam érni. Az iskolában már nem eshet bajunk, de itt kint sebezhetőek vagyunk. Csak két gyerek, akik nem tudnák magukat megvédeni, attól ami elől menekülnek.
Amint beértünk mit sem törődve azzal, hogy megkérdezzem merre menjünk elindultam a klubhelységem felé. Számomra a könyvtár után az a legbiztonságosabb hely. De a könyvtárba most nem lenne ajánlatos menni, így marad a klubhelység. Gondolkodás nélkül cselekedtem. Az ajtóban láttam, hogy Lily kicsit bátortalanul áll, megragadtam a karját és szinte berámtottam.
A klubhelységben szanaszét voltak a puffok. Az első gondolatom az volt, hogy Mary-ék megint bulit csaptak. Viszont gyorsan eltereltem erről a figyelmem. Letettem az egyik asztalra a kulcsot. Majd Lily-re néztem. Viccesen festett, ahogy körülnézett. Persze ritka, hogy láthatunk egy másik klubhelységet belülről, de azt hiszem tetszik neki.
Megkérdeztem kinyitja-e a dobozt. Erre persze visszatért a griffendéles énje. Persze ezek mind ilyenek. A bátorságuk hatalmas, csak néha nagy bajokba keveri őket. Nem mondom, hogy egyik ház jobb, mint a másik. Szerintem mindenkinek meg vannak a maga hártányai és előnyei az életben. Csak máshogy kell őket nézni.
Megfeszültek az izmaim, ahogy Lily letette az asztalra a dobozt és beillesztette a kulcsot. Pálcámat forgattam a kezemben és mellette állva figyeltem a mozdulatait. Senki sem volt sehol és valószínűleg nem is lesz jó ideig. Ki a fene töltené itt a Halloween-t? Lily elforgatta a kulcsot a zárban, ami halkan kattant. Itt az igazság pillanata.
- Szerintem álljunk hátrább! - Megvártam, míg ő is hátrébb lépett. Majd egy intéssel kinyitottam a doboz fedelét. Egy pillanatig semmi sem történt, már éppen megmozdultam volna mikor megjelent egy fekete ködfelleg, ami egyenesen felénk iramodott. Teljesen megfagytam, éreztem hogy minden bátorságom elfutott. Mintha teljesen csontig fagyasztott volna.
- Expecto Patronum! - Hunytam le a szememet. Minden gondolatom anyura összpontosítottam. Életem legszebb emlékére, s mikor kinyitottam csak az éppen elszaladó rókát pillantottam meg. - Durva védő rendszere volt! Lehet, hogy nem kellett volna kinyitni! Most viszont már mindegy! Megnézed te is, hogy mi van benne, vagy csak én? Ha már ennyit szenvedünk érte legalább azt tudjuk meg mi van benne! - Mondtam arcomra erőltetve valami mosoly szerűséget, de nagyon gyatra lett.
Lassan közelebb léptem az asztalhoz. Pálcám magam előtt tartottam, ki tudja mi lehet benne! Egy dementor után, bármi. Viszont mikor belepillantottam majdnem eltátottam a szám. Két egyszerű vasból készült fonatos nyaklánc! Erre mi a fenének kellett a dementor? Hacsak nem valami vámpír ellenes izé, amit nagyon kétlek. Gyanúsan néztem körbe a dobozt, de nem találtam a két láncon kívül semmit sem. Kérdő szemmel néztem Lily-re. Nem tudtam most mi legyen.