Lily & Tally

Lily

A tavaszi szünet második reggelén izgatottan pattantam ki az ágyból. Az éjszaka során nem sokat aludtam, de ezt feledtette az a tudat, hogy ma végre találkozni fogok Freddel. Nem mintha eddig nem egy iskolába jártunk volna, de a rendelet óta ismertük meg egymást kicsit jobban, bár csak levélben. Szóval ez volt az első, igazi alkalom, hogy lássuk egymást. Reméltem, hogy jó benyomást keltek majd benne és hogy jóban leszünk.
A két bátyám úgy döntött, hogy 17 éves létemre még túl fiatal vagyok, hogy egyedül menjek az Abszol útra, ezért elkísérnek. Nem örültem különösebben neki, de végülis gondoltam az ikrekkel majd jól kijönnek.
Életemben nem készültem még el olyan gyorsan mint ma, ami persze nem jelenti azt, hogy csak úgy felkaptam pár ruhát, mert a félből negyed óra azzal telt, hogy kiválasszam, mit vegyek fel. A reggelivel is már végeztem, mire a bátyáim felkeltek és álmos fejjel letámolyogtak az emeletről. Mivel tudtam, hogy ilyenkor elég lassú üzemmódban szoktak lenni, inkább csináltam nekik reggelit, hogy ezzel is haladjunk egy kicsit. Végül fél órával késöbb sikerült elindulnunk.
Az Abszol út kicsit tömöttebb volt, mint vártam, de nem nagyon zavart, csak mentem, hogy minnél elöbb odaérjünk a Weasley Varázsvicc Vállalathoz. Viszont minnél közelebb értünk annál idegesebb lettem, már ott tartottam, hogy inkább be sem megyek, amikor az ikrek megláttak. Valamelyikőjük intett nekünk, hogy menjünk be. Tate-re néztem, ő pedig rögtön láttam, hogy egy kis bátorításra van szükségem, így mosolyogva megszorította a karom, majd így szólt.
- Figyi, biztos tetszeni fogsz neki, nálad csinosabbat úgysem talál.
Az üzletben nem voltak túl sokan, így Frednek és Georgenak volt ideje beszélgetni velünk.
- Sziasztok! - mondta az egyik. A fenébe, sosem fogom tudni majd megkülönböztetni őket.
- Hello. - mondta Tate, majd a könyökével meglökte Tristant, aki kicsit elkalandozott a sok, érdekes varázsholmi között, de azonnal leesett neki, mit szeretne az öccse elérni.
- Sziasztok, kapható itt olyan maszk, ami bármivé átalakítja az arcod? - kérdezte az idősebbik bátyám.
Az ikrek összenéztek, majd láttam, hogy az, aki köszönt nekünk, int a másiknak hogy menjen. Valószínűleg Fred volt az, mert kettesben akart maradni velem.
- Persze, gyertek, megmutatom. - mondta George, majd elvitte Tate-et és Tristant a raktárba. Fred mosolyogva fordult felém.
- Végre megismerhetlek élőben is. Csinos vagy. - a bók hatására elpirulok, hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak, eléggé megkedveltem őt a levelei alapján, úgyhogy most zavarban vagyok.
- Köszi... Én is örülök, hogy találkozhatunk. - zavaromban elkezdtem a hajamat csavargatni. Fredet nem úgy ismertem meg, mint aki annyira romantikus lenne, de azért jól el lehet vele hülyéskedni, szóval kicsit meglepett, amikor a puton áthajolva kaptam tőle egy puszit. Kicsit feloldódtam, mert azt gondoltam, hogy ez annak a jele, hogy tetszem neki és hogy kedvel, így vidáman beszélgetni kezdtünk mindenféléről. Annyira belefeledkeztem, hogy nem is éreztem az idő múlását, de valamiért egyszercsak hátrafordultam és megláttam Lilyanaht az egyik ötödéves Griffendélest. A múltkor unalmamban kiültem a kviddicspályára, pont akkor, amikor ő repült. Mivel nem látott meg engem, miután végzett odamentem hozzá, szóba elegyedtünk és egész jóban lettünk. Bár sajnáltam Fredet otthagyni, de beszélni akartam Lilyvel, bocsánatot kértem a fiútól és odamentem hozzá.
- Szia, mi járatban vagy erre? - kérdeztem mosolyogva és próbáltam úgy állni, hogy ne lássam, Fredet, aki szemezni próbált velem, amitől nevetnem kellett. - Hogy állsz a repüléssel?

Láttam, hogy Lily nincs túl jó kedvében, sőt szinte eltűnt belőle az a lány, akivel a múltkor beszélgettem. Eszembe jutott, hogy hallottam, amikor a többiek arról pletykáltak, hogy meghalt az apukája és árva lett. Hirtelen mindjárt másképp álltam a dolgokhoz. Valószínűleg soha el sem tudom majd képzelni, hogy milyen érzés lehet neki, ezért csak az maradt, hogy megpróbálom felvidítani. Szegény kislány, ilyen fiatalon már ennyit tapasztalt a kegyetlen életből. Bár érdekelt, hogy mi történt pontosan a szüleivel, tapintatosan nem említettem elötte semmi ilyesmi témát, de próbáltam mindenben óvatosabban fogalmazni innentől, nehogy eszébe jusson valami.
- Hát… én.. öhm… izé… Fredhez jöttem. - valószínűleg azonnal elpirultam és látszott rajtam, hogy ennél kicsit többről van szó, de végül mégis csak ezt a pár szót voltam képes eldadogni. - Tudod… ő az én… kirendelt párom…
Elég feltűnően és nem kicsit zavartan tereltem inkább át a beszélgetést a másik témánkra, miközben lopva Fredre pillantottam, aki az órájára mutogatott, de nekem jelenleg nem volt kedvem abbahagyni a beszélgetést Lilyvel, kötelességemnek éreztem, hogy jobb hangulatba hozzam és feledtessek vele minden rosszat. Teljesen úgy tekintettem rá, mintha a húgom lenne.
- Hogy hogy nem jelentkezel a kviddics csapatba? Megvan hozzá a tehetséged, szerintem érdemes lenne megpróbálnod. - reméltem, hogy a dícsérő szavaktól és a bíztatástól jobb kedvre derül. - Ha szeretnéd beszélek pár emberrel.
Cinkosan rákacsintottam, majd a szokásos teli szájas mosolyomat villantottam rá, amiről mindenki azt mondja, hogy a védjegyem.
A bátyáim közben előkerültek ésamint megláttak, vadul kacsingatni kezdtek gondolom a Fredes dologgal kapcsolatban, majd mikor bevetettem azt a nézést, amit csak ők értenek meg, odajöttek. Ugyanis támadt egy ötletem. Arra gondoltam, hogy talán valamelyikőjük megtetszik majd Lilynek és egy kis időre fel tudja majd vidítani.
- Lily, ők itt a bátyáim, Tate és Tristan. Mindketten a Roxfortba jártak, nem tudom emlékszel-e rájuk. Tate Griffendéles volt, tavalyelött végzett, Tristan pedig három éve és ő is Hugrabugos volt, mint én. - bíztam a bátyáim kedvességében, pont ezért mutattam be őket és nem is kellett csalódnom. Mindketten széles mosollyal - azt hiszem, ez családi vonás - kezet nyújtottak.