Tally & Tony

Csodásan,sütött a nap. Úgy,gondoltam már úgy sincs több órám ezt, mindenképpen ellógóm. Untam,már Piton hülye óráit így vette, magamnak egy szabadnapot. Megfogtam, a gitárom és leültem, egy padra. Kicsit, napoztam hallottam a a tó vízét ahogy,csodásan vitte, az árnyalatot. Felvettem, a maga muglik által készített napszemüvegemet, kivettem a gitáromat a tokjából, és unalmamban játszottam. Ekkor,nem voltam egyedül, mert egy szőke lány megszólított... Igaz, nem tudtam ki volt, de szívesen megismerkedek vele. Nagyon,jó humorom van és ha kell, órákig eltudom őt,nevettetni. Kérdezte,hogy mit játszok én pedig válaszoltam neki.
-Szia! Éppen, egy dalt írtam a tóról meg, ha szeretnéd neked játszhatok, egy saját dalt. - Mondtam, neki mosolyogva kicsit meglepte a válaszom de, miért is ne. Szinte,kezdtem benne érezni,hogy még lehet köztünk valami, talán a barátságnál is jobb. De, tényleg ekkora egoista állat,lennék? -Tettem, fel magamba a kérdést. Nem, akarom csak kihasználni szegény lányokat,már ideje lenne egy párt, is választanom. Vagy,majd úgy is jön a Minisztériumból szokás, szerint egy levél. De,kíváncsi leszek a lánnyal kapcsolatosan. Csodálatos, a mosolyogva, a haja na, és az illatáról nem is beszélve. Na, de kíváncsi vagyok,hogy ő mit választ, vagy akarom pontosabban,mondani.

Mivel a sok tanulás leszívta az agyamat, úgy döntöttem, órák után kmegyek a szabadba felfrissülni. A hálóteremben fogtam a piros fehér cseresznyés táskámat és belepakoltam mindent, ami egy tóparti kis lazuláshoz kell. Szép idő volt, de a nap egy kicsit erősebben sütött, így egy fa árnyékát választottam a letelepedésre. A bikinimet már felvettem, de mivel először mindig olvasok, mielött vízbe mennék, csak a pólómat vettem le, a farmer rövidnadrágomat pedig magamon hagytam. Már épp kivettem a könyvjelzőt, amikor megláttam a Hollóhátas fiút, akiről néhány Hugrabugos lány évfolyamtársam áradozik és akivel együtt járok átváltoztatástanra. Azt hiszem Tonynak hívják. Eddig nem nagyon kedveltem, mert volt egy kis híre, pontosabban az, hogy elég sok lánnyal volt már dolga. Én általában elkerülöm az ilyen fiúkat, mivel nem szeretem őket, de hiszek abban, hogy saját tapasztalat alapján kell ítélni. Ami miatt viszont ténylegesen szóva álltam vele az az volt, hogy éppen gitározott, úgyhogy gondoltam odamegyek hozzá beszélgetni, mert hiába vagyok egy kicsit félénk, a zenét mégiscsak nagyon szeretem.
- Szia, mit játszol? Azt hiszem ezt a dalt még nem ismerem. - szólítottam meg mosolyogva. Mivel pont eltakartam a napot azzal, hogy ő ült, én pedig felette álltam, felnézve nem kellett hunyorognia. A válaszán kicsit csodálkoztam, még senki nem ajánlotta fel, hogy énekel nekem, főleg nem saját dalt, eddig mindig engem kértek, mivel tagja és egyben helyettes vezetője vagyok a kórusnak.
- Hát játssz egyet nyugodtan, szívesen meghallgatom. - ő legalább tud zenélni, nem úgy, mint Calix, akinek semmi tehetsége nincs hozzá, de jó sokat szoktam nevetni a próbálkozásain.
Tony dala nagyon szép volt, bár volt egy olyan sejtésem, hogy minden lánnyal eljátssza ezt, de amíg nem kezd el macsóskodni, nem lesz semmi baj. Viszont ha ez megtörténne, vagyok olyan határozott lány, hogy rendesen helyre utasítsam. Szerencsére nem sok ilyen fiúval volt még dolgom, de az évek során sokan félre értelmezték, azt hogy én a fiúk társaságát jobban kedvelem és bepróbálkoztak, de azt hiszem mindig jól kezeltem a helyzetet, a bátyáimon keresztül már megtanultam, hogy milyen szemetek is tudnak lenni a fiúk, viszon barátnak nem is olyan rosszak. Főleg azért mert nem hisztiznek és nem adnak tovább semmit, amit mondasz nekik, szóval alapjába véve, ha nem is megbízhatóak teljesen, de az biztos, hogy kiszámíthatóak. Tony sokszor nézett rám a dal közben ebből két dolgot tudtam leszűrni. Az egyik az, hogy lehet, hogy tetszem neki, a másik pedig, hogy tudni akarja tetszik-e az amit írt, pont ezért, amikor véget ért a szám véleményt nyilvánítottam.
- Ez nagyon tetszett, tehetséges vagy! Remélem ezt nem csak a lányok szédítésére használod. - Kíváncsi voltam, mit reagál az utolsó mondatra, mert sokmindent meg lehet tudni belőle arról, vajon mit is akar tőlem. Reméltem, hogy semmi komolyabbat, mert pasik terén, magamhoz képest, így is eléggé bonyolult volt minden.

Hm..Valahogy sejtettem,hogy ezt szűri le rólam. Egoistának,születtem, és nem tudok változtatni magamon de, miatta megpróbálok.
-Figyelj! Tudom,mit gondolsz rólam..te, is félsz tőlem! Igen,tetszel nekem,meg minden de, nem tudok parancsolni a szívemnek. - Ránéztem, és bólogatott. Imádom,ahogy mosolyog meg nagyon,megszerettem. Talán,csak miatta, tudok változni.
-Köszönöm,szépen! Ki az a fickó akit mondtál? Talán, a barátod?- Néztem,rá kicsit értetlen tekintettel. Nem,akarok nyomulni rá így, megpróbáltam vele normálisan, beszélni.
-Akár,órákon át játszhatok neked,mit szólsz? És zongó csodabazárban meghívni téged?-Kérdeztem,kedves gesztussal az arcomon. Szerintem,ő is  észrevette,hogy már biztos tudok változni csak,miatta. Amikor,megszólalt a szívem már, a torkomba dobogott. Talán,remélem jó benyomást tudok neki, róla nyújtani és ő az az egyetlen egy lány aki, nem áradozik rólam. Nagyon,megkedveltem és a szemei szinte csillognak amikor, belenézek.
-Az,igazság az,hogy azért hallasz rólam ilyen, híreket amilyen vagyok mert,unom hogy ez a sok liba folyton,engem néz meg rólam ábrándozik. Jó,szeretem meg minden de...Nem,az én estem te, más vagy. - Fogtam, meg a karját, és a szép csillogó szemébe néztem.
-Sokkal,másabb vagy- Mondtam,neki és azt hiszi,hogy ezzel csajozós dumát nyomok neki de, nem. Egyszerűen, csak imádom a lányt,és soha nem használnám ki.

Kicsit meglepett Tony közeledése. Alig ismertük meg egymást és máris azt mondja, hogy tetszem neki. Nem szoktam, meg ezt, én mindig csak a sarokba húzódó csendes lány voltam, akit senki nem vett észre, úgyhogy az egész helyzet egy kicsit furcsán jött le nekem. Kicsit féltem attól, hogy csak szórakozik velem és bár tetszett a külseje, de nem akartam még több pasi ügyet, már így is épp elég volt belőlük.
- Oh, ő nem a barátom... mármint az, de nem úgy hogy járunk, egyszerűen csak jól kijövök vele. - azt már nem voltam képes bevallani sem magamnak, sem pedig Tonynak, hogy ez lehet, hogy nem igaz. Amióta újra kibékültünk, azután a csók után, úgy teszek, mintha mindaz meg sem történt volna, így egyszerűbb, csak nehogy aztán felboruljon minden és kiderüljön, hogy Calix többet akar. Kicsit elkalandozott gondolataimat egy fejrázással, majd egy mosollyal tereltem vissza Tonyra.
- Majd játszhatsz még nekem, én is szeretek énekelni, csak még egy kicsit szégyenlős vagyok. - elpirultam - És amúgy meghívhatsz oda is, de remélem hogy nem randinak szánod. Mert tudod, én nem szoktam nagyon randizni, sosem találok olyan fiút, akivel úgy gondolom, hogy lehetne valami.
Reméltem, hogy Tony nem érti félre és nem gondolja azt, hogy nem elég megfelelő nekem, mert nem így van, csak én nem vagyok egy pasizós lány, nekem vannak ennél fontosabb dolgaim. Szokás szerint megint mosollyal próbálom megoldani a dolgokat, hogy ne érezze rosszul magát, de úgy látom nem nagyon zavarja, elég magabiztos fiú.
Amikor megfogja a karomat mélyen a szemembe néz és azt mondja, hogy más vagyok, arra gondolok, hogy megint csak szórakozik. Nem akartam, hogy engem is behálózzon, nem mintha olyan könnyűvérű lennék, hogy ezt meg tudná tenni, de azért egy kicsit elhúzódtam. Nem akartam megbántani, de még nem bíztam eléggé benne és amúgy is egy nehezen barátkozó, zárkózott ember voltam, aki ennyi idő alatt még nem tudja eldönteni, hogy kedveli-e az adott embert, vagy sem. Szerettem volna jóban lenni Tonyval, de egyenlőre nem akartam semmi komolyabbat tőle. Úghogy inkább megmondtam neki, úgynis szeretek őszinte lenni az emberekkel.
- Figyelj, ne haragudj, de én nem szoktam meg, hogy valaki, akit nem ismerek még annyira, ennyire közeledjen hozzám és nem mondom, hogy zavar, mert nyilván jól esik nekem, hogy csinosnak tartasz, de én még nem tudom, hogy mit akarok tőled. - félve pillantottam fel rá, bár nem hittem, hogy összetöröm egy ilyen mondattal, de nem akartam, hogy haragudjon.

Igaza, van mindenkinek..Változnom kéne és őszintének kellene lennem..De, egyszerűen lehetetlen. Őt is magam köré akarom fonni de nem megy...Nincs,meg bennem az akart típus, az összefűzés. Ha találnék egy nyomós okot rá annak nagyon is örülnék!!! Szóval..fogtam magam és elmondtam neki az igazat!.
-Bocsáss, meg Tally de,igazad van! nem,ismerjük egymást és lassan már kezdem magam megutálni.Segíts kérlek..Lehet,ez egy családi örökség? Mert régen, a nagyapám volt ilyen mint én. Változni, szeretnék miattad is.-Fogtam, az arcát és a szemeibe néztem. Hírtelen egy könny akar kicsordulni a szememből. Olyan,lányokba vagyok szerelmes és olyanokat használok ki akik meg sem érdemlik. Nem,érdemlem meg az életemet. Senkit,nem érdemlek meg...Hogy,lehetnek nekem ilyen jó barátaim? Akik mindig mellettem, vannak és támogatnak mindenben? A lány valamilyen szinten elvarázsol, tudatával és tekintetével. Mindenre,gondol és odafigyel... Ha ő nem lenne most,itt mellettem..nem tudok mit kezdeni magammal. Kedves,aranyos tapintatos. Talán,ez csupán nekem egy álom marad ami emlékképekben fog megmaradni. Nem,is akármilyen álom hanem egy csodálatosan, gyönyörű szép álom.

Meglepődve láttam, hogy Antony majdnem egy könycseppet eresztett le az arcán. Tényleg őszintének tűnt, amit mondott és el is érzékenyültm rajta egy kicsit. még mindig volt egy kis kételyem, hogy be akar hálózni, de az emberszeretetem győzött. Segíteni akartam neki. Olyan kétségbeesettnek tűnt.
- Jól van, semmi baj, segítek neked. Viszont akkor neked is akarnod kell és nem szabad minden lányba "beleszeretned" - megöleltem, miközben beszéltem, majd az utolsó szónál kissé elengedtem, hogy idézőjelet tudjak mutatni.
Reméltem, hogy ezentúl jó barátok leszünk és nem fog bepróbálkozni nálam többet. Szívesen megismertem volna a belső, nem csajozós énjét, de ahhoz elöbb le kellett bontanom az álarcát, ami mögé úgy láttam előszeretettel bújt.
- Előszöris kezdjük azzal, hogy van-e olyan lány, aki jobban tetszik a többieknél, akit mindennél jobban szeretsz és aki miatt teljesen meg tudnál változni? - kérdeztem mosolyogva.
Reméltem, hogy van ilyen, bár az Antony típusú embereknél, mindig szokott lenni egy lány, aki miatt olyanok, amilyenek, mert nem bírják elviselni és bevallani, hogy szerelmesek. Rá kellett akadnom erre a lányra, hátha úgy egyszerűbb lesz majd megoldani a gondokat. Néha átkoztam magamat, amiért olyan segítőkész vagyok, hogy sokszor a saját bajaim elé helyezem másét, de utánna mindig jó érzés, hogy tehettem bárkiért, bármi jót és ezzel boldogabbá tettem az illetőt.

Nagyon,hálás vagyok Tally segítségére. Tényleg,beakarom fejezni ezt,az egész egoista öntelt fejemet. Nem, ilyen vagyok engem nem így neveltek!! Mindig,pont azokat bántom akiket a legjobban szeretek,vagy talán nem is ismerem. Amikor,megkérdezte,hogy lenne valaki aki miatt tényleg megtennék bármit,azonnal felemeltem a fejemet és elmondtam.
-Tudod...nem rég ismertem meg egy lányt..Úgy hívják Rose Zeller! Miatta,bármire képes lennék. Akár..harcolok érte ha kell. Csak,az a baj pont miatta vagyok ilyen amilyen.-Mondtam,neki kétségbe esetten. Nem,akartam elszomorítani Tallyt de, a szeretete kisugárzott. A kirendelt páromat rossz mással látni.
-Nem,volt valami fényes,gyerekkorom...Tudod, a Nagyapám és a Nagyim szét mentek és nem akarom ugyan ezt a hibát elkövetni mint ők.-Valami,azért bennem is látszott. Kimutattam,végre az érzelmeimet egy,olyan lánynak aki meghallgat. Nagyon,jól esett valakinek elmondani a magán beli problémámat.
-Általában,azért szoktam gitározni mert az lenyugtatja az idegeimet.Mindig,azért vagyok a lányok körében.-Ekkor,megtörtént a nagy baleset. Annyira kimutattam neki őszintén az érzelmeimet amire egy Félvér nem,lenne képes rá. Sírtam. Ő pedig meg könnyebült rajtam és átöleltük egymást,megint. Sokszor,a zenével szoktam magam kifejezni de,még egy lánynak spha. Na,jót talán ha ott van a két legjobb barátom Michale és Terry de,nem sírok. Csak,ha egyedül vagyok.

Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, amikor meghallottam, hogy tetszik neki egy lány, de csodálkoztam, hogy pont Rose. Évfolyamtársak voltunk, ráadásul ő is Hugrabugos volt, így a legtöbb óránk együtt volt. Nem mondanám, hogy jól ismerem, de azért néhányszor beszélgettünk és egész aranyos lánynak tűnt. Nem nagyon illett Tonyhoz, aki nagyszájú csajozógép, de legalább értettem, hogy a fiú miért szeretett belé. Viszont nem tudtam, hogy mit csinálhatott, ami miatt Tony ilyenné válhatott, ezért rákérdeztem.
- Miért, mi történt, amitől ezt csinálod? - bátorítóan mosolyogtam rá, hogy nyugodtan bízzon meg bennem és mondja el.
Rose-t nem néztem olyan lánynak, aki játszadozik a fiúkkal, úgyhogy valami olyan elméletet találtam ki a felejmben, hogy Tony túl büszke ahhoz, hogy bevallja, hogy szerelmes és fél hogy kiderül, ezért inkább pont az ellenkezőjét csinálja és "megcsalja" a lányt.
Amikor Tony a nagyszüleiről beszélt, eszembe jutott, hogy anyuék is sokat szoltak veszekedni, de nem hinném, hogy komoly a dolgog, mégsem esik jól.
- Nem olyan nagy baj az, lehet, hogy még jobb is volt így nekik, mert nem lettek volna boldogok egymással, de ne félj attól, hogy te is elköveted, mert mi van ha igen? Semmi, csak egy tapasztalat lesz. - nyugtattam a fiút és megsimogattam a karját, majd nevetve meglöktem a vállammal, de nem hinném, hogy túl sokat segítettem, mert elkezdett sírni. Először azt hittem, hogy csak a nap játszadozik velem, ugyanis sosem láttam még férfit sírni, pedig két bátyám van, de mikor tudatosult bennem, hogy mi történik, csendesen odafordultam hozzá és megöleltem. Más módot nem tudtam kitalálni, hogy megvígasztaljam.

Valójában,igen sokat segített. Odafordultam,hozzá azt mondtam neki.
-Tudod..Azért,csinálom hogy felfigyeljen rám! Talán..ő az az ember aki miatt képes lennék feláldozni az életem.-Mondtam,neki ölelve.Kicsit,csodálkozott rajtam ilyen hamar megváltozzanak az érzéseim. Nap,mint nap látom őt a kastélyba és csak köszönünk egymásnak de,meg nem merem szólítani pedig,ez nem vall rám.Nem,tudom miért de ilyen vagyok.Egyszerűen Rose ezt hozza ki belőlem. Majd,megkérdtem Tallyt,hogy meséljen még nekem Roseról.
-Mesélj még,nekem róla..Tudja,hogy ki vagyok? Kérdezett már engem??-Annyira, bennem voltak ezek a kérdések és egyszerűen csak,Tallyhoz tudtam fordulni. Beleszerettem Roseba és pont,miatta akarok megváltozni de,ehhez segítség kell.Elmondtam,Tallynak tudjon rólam.
-Egyszerűen,választanám az egyszerű életet mert kiakadok ezektől a rajongóktól néha és nem tudom hol áll a fejem vagy hogy mit beszélek.-Amit,mondtam majd ismét megölelt. Kicsit,már megnyugodtam de, még mindig ahogy most is Rose járt a fejembe vajon,hol van??mit csinál??