Happy Birthday Crissy

Tudom nem fog elmúlni csak úgy az egyik napról a másikra ez a vágy, amit iránta érzek. Nekem még ez az érzés nagyon is újnak számít. Ilyet még soha, senki iránt sem éreztem, ezért is tartok tőle ennyire.
- Elismerem talán úgy tűnhet, mintha kerülni akarom mindezt, ahogy téged is, de csak azért, mert még magamban is tisztáznom kell még sok mindent. - Nem is tudnék előle elmenekülni, de még nagyon sok mindent kell még átgondolnom velünk kapcsolatban. Hirtelen túl sok minden történt velünk, amire nem is számítottam és maximálisan sikerült benne kellemesen csalódnom.
- Sajnálom. - Sütöttem le tekintetemet. - Eddig rád nem is gondoltam, mert azzal voltam elfoglalva, hogy én mennyire nem akarok ennek a részese lenni. - Önző voltam, ez amolyan rossz szokás nálam, hiszen egyke vagyok, eddig mindent megkaptam amire csak vágytam, de szembesülnöm kellett azzal is, hogy vannak olyan dolgok, amiket többé már nem fogok megkapni, hiába is vágyok rá. Példának okáért ilyen a szabadságom is, mert nagyon nem szerettem volna már ilyen fiatalon szembesülni a házassággal.
- Szóval ezt értsem úgy, hogy egyikőnknek sem lehet senkink sem a házasságig? - Nem lehetek senkivel? Mégis mit csinálna? Megtiltaná? Persze nem szándékoztam senkivel sem viszonyt kezdeni, de ezt most nagyon is meglepett. Gondolom persze neki azért lehetnek nőcskéi. - Nézzünk szembe a valósággal, nem szerelemből fogunk megházasodni, de még akkor is elvárnád, hogy hűséges legyek hozzád? Te az lennél hozzám? - Ezek azok a bizonyos kérdések, amikre még nem került sor kettőnk között. Mert a mi házasságunk csak egy egyesség fog lenni, ahol nagyon, de nagyon sok kompromisszumra lesz szükség. Egyáltalán attól, hogy házasok vagyunk együtt kell élnünk? Azt pedig ki fogja ellenőrizni, hogy egy ágyban alszunk-e vagy sem?
- Megéri? - Úgymond miattam végezne büntetőmunkát, csak mert meg szeretne lepni. Azt hiszem először rosszul ítéltem meg, mert sosem néztem volna ki belőle, hogy bármivel is képes lenne számomra kedveskedni, hát tévedtem.
- Tessék? - Azt hittem, hogy nem hallok jól. Tényleg azt tervezi, hogy vesz nekem egy új hálóruhát, de csak azért, hogy azt is letéphesse rólam? Azért önbizalomból nála sincs hiány.
- Semmi sem izgat fel jobban annál, hogy veled szökhetek ki a kastélyból. - Nagyon remélem, hogy érezte az iróniát, habár nem láthatta, hogy mindehhez milyen képet vágok, de talán ez jobb is.
- Csak mert hajlamos vagyok arra, hogy eltévedjek. - Ezzel próbáltam indokolni, hogy miért fogtam meg a kezét séta közben. Cole nem tűnik annak a fajta férfinak, aki kéz a kézben sétálgatna, de most remélem kivételt tesz velem, mondjuk azért, mert szülinapom van és mert a felesége fogok lenni. 

- Én sem akarok ennek a részese lenni... Nevetségesen fogom magam érezni, amikor egy rendeletnek eleget téve, kell, hogy elvegyelek, a családalapításról nem is beszélve. Te pedig megalázónak, amiért egy törvény miatt kell gyereket szülnöd nekem. Igazán szép pár leszünk... - Undorító. Egy szóval ez a véleményem erről a rendeletről. Undorító, de ha tovább mennék, akkor gusztustalan, ízléstelen és gyomorforgató, akárcsak az értelmi szerzője. Beteges... Nem csak házasságra, de még csak családalapításra kényszeríteni. Ennyivel erővel meg is erőszakolhatnám, Végül is akkor már a feleségem fog lenni, nem kell hozzá az engedélye, hiszen benne van a rendeletben, hogy nekünk le kell feküdnünk egymással, nincs apelláta.
- Az alapján, hogy mindenképpen igent kell mondanod nem kell szappanoperába illően megkérnem a kezed, ugye? - A legkevésbé sem gondoltam komolyan... Elképzelni sem tudnám magam egy ilyen helyzetben, féltérdre ereszkedve, epekedve várva, hogy mit fog felelni. Ki van zárva. Egyébként is elenyésző ennek a jelentősége, hiszen a nagy nap így sem, úgysem elkerülhető.
- Igen, elvárnám. Még eddig egyetlen nőnek sem engedtem, hogy bolondot csináljon belőlem. Nem a leendő feleségemmel fogom megnyitni a sort. - Még szép, hogy elvárom, hogy a házasságunk idején csak engem engedjen be a csábos lábai közé. Sok disznóságot el lehet mondani rólam, de viszonylag fogalmazzunk úgy rendes családban nőttem fel, ahol a szüleim nem csalták egymást heti szinten, így legalább ennyit hasonlóképp szeretnék megadni a gyerekeimnek. Úgy vélem ez így eléggé elfogadható.
- Erről inkább majd akkor beszéljünk, amikor visszafelé tartunk a kastélyba. - Nagyon remélem, hogy igen megfogja érni és nem a semmiért fogok büntetőmunkát végezni majdnem egy teljes hónapon keresztül, mert azért tudnék neheztelni.
- Ez eléggé szarkasztikusan hangzott. A köpeny nem rejt el mindent... - De gondolom ez eléggé nyilvánvaló tény, ahogy ezzel Crissy is tisztában van, de azért valamivel több lelkesedést vártam volna, sebaj.
- Tapasztaltam... - Érdekes látványt nyújthatunk, fogom valakinek a kezét, aki nincs is mellettem. Volt már szerencsém megtapasztalni milyen rendkívülien jó érzéke van ahhoz, hogy a másodper töredéke alatt elvesszen, vagyis tényleg jobb lesz, ha el sem engedem a kezét. A folyosón haladva lépteket hallottam, ezért gyorsan behúztam egy fordulóba és a kezénél fogva magam mögé utasítottam. Vicces, hogy rajta van a köpeny, de még így is inkább őt bújtatom, hogy ne bukjon le, hol ott sokkal inkább magam miatt kellene izgulnom, mert a lebukásom nem volt beleszámítva ma esti terveim közé. A professzor szerencsére egy korábbi mellékfolyosónál befordult, mi pedig a továbbiakban zavartalanul osonhattunk ki a kastélyból.

Tény, hogy eddig nem gondoltam arra, hogy Cole hogy érezheti magát. Önzőn viselkedtem, mintha a rendelet miatt csak az én világom holott volna darabjaira. Oh, édes Istenem, most mennyire buta szőke libának érzem magam, hogy az meg sem fordult a fejemben, hogy neki is lehetnek érzései, hiába is mutatja magát olyan keménynek, attól még benne is egy érző szív dobog. Vajon képes lesz valaha szeretni, vagy mindig úgy fog rám tekinteni, hogy én vagyok az a nő, - aki akarva, akaratlanul is de - elvette az életét?
- Egyikünk sem akarta, hogy így legyen, de attól még megpróbálhatjuk kihozni ebből a legjobbat, nem? -Ebben a kényszerhelyzetben mégis mi a legjobb? Fogalmam sincs, de úgy hiszem lesz elég időnk, amit egymással fogunk tölteni az előttünk álló évek alatt, hogy rájöjjünk erre.  
- Lenne egy kérdésem. - Egy kissé hezitáltam mielőtt ki mertem volna nyögni. - Egyáltalán feltűnt volna neked, hogy létezem? - Észre vett volna, vagy csak én is egy lány lettem volna a sok közül? Most is csak úgy figyelt fel rám, hogy bele kerültünk ebbe a kényszerhelyzetbe, de egyébkén szerintem úgy sétálna el mellettem a folyóson, hogy még fél pillanatot sem szánna arra, hogy rám pillantson. Ezen nincs mit szépíteni. Cole Mardekáros, én pedig a Hugrabug ház színeit viselem, ez már így sem hangzik túl bizalomgerjesztően. Vajon mi szerint döntötték el azt, hogy mi legyünk együtt? Annyira mások vagyunk, vagy úgy hitték, hogy az ellentétek vonzzák egymást?
- Ne félj, nem várom el tőled a térdre ereszkedős, lánykérős jelenetet. - Arról pedig nem kell tudnia, hogy mindig is arra vágytam, hogy betoppanjon az életembe az a bizonyos nagy Ő, aki majd levesz a lábamról, meghódít és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Tudom nevetséges, de az én kis rózsaszín világomban ez lenne a normális. Ha már Cole úgyis Barbinak hív, hát akkor Ő az én Ken babám.
- Azt tisztáztuk, hogy nekem semmiféleképpen sem szabadna megcsalnom téged, sőt talán még az is bűn lenne, ha gondolnék rá, de mi van veled? Azt hiszem elfelejtettél válaszolni arra a kérdésemre, mikor azt kérdeztem, hogy te megcsalnál-e? - Azt hiszem mondanom sem kell, hogy addig leszek hozzá hűséges, ameddig Cole is az lesz hozzám. Nem fogok rá otthon várni a közös otthonunkban éjszakánként míg valaki mással fentereg.
- Nem is kell mindent elrejtenie, csak engem. Azt kell, hogy mondjam tényleg aranyos tőled, hogy gondolsz rám, de neked szerintem több szükséged lenne a köpenyre. - Ezt már a folyosón sétálva mondtam neki. Ez a köpeny fura biztonságérzetet nyújt számomra. Most nem magamért aggódok, hogy lebukom, hanem miatta.
- Miért kell nekünk mindig együtt bajba keverednünk? - Nagyon közel álltunk ahhoz, hogy lebukjunk, vagyis, hogy lebukjon, mert ugye én most láthatatlan vagyok. Mit tennék ha lebuknánk? Hagynám, hogy egyedül vigye el a balhét, vagy felfedném magam? Remélem nem kerülünk ilyen helyzetbe, mert nem akarok választás elé kerülni.
- Amíg nem léptél be az életembe, addig még büntetőmunkán sem voltam, nem osontam ki éjjel a kastélyból, maximum a folyosókig merészkedtem ki. Most megint itt vagyok, veled a kastélyon kívül, ha jól emlékszem mikor legutoljára idekinn voltam veled kettesben annak nem lett túl jó vége. - Hadartam aggódva miközben a kelleténél jobban szorongattam a kezét, ami szinte fel sem tűnt.
- Áruld el Cole, hogy mire készülsz. - Ahogy kiértünk levettem fejemről a csuklyát, hogy a szemébe tudjak nézni. Abba pedig inkább bele sem szeretnék gondolni, hogy milyen vicces látvány lehetek, hiszen a testem többi része nem látszik, mindössze csak a fejem. Csak nehogy nevetni merjen rajtam, mert abban az esetben valamivel, valahogy be kell fognom a száját.

- Fogalmam sincs mi lenne a legjobb kettőnknek. - Neki nyilvánvalóan az lenne a legjobb, ha minél távolabb lenne tőlem. Én sosem leszek hozzá elég jó, Crissy pedig sosem lesz hozzám eléggé rossz. Mi sosem leszünk elég jók egymásnak. Nincs ezen mit túlbonyolítani.
- Nos, ezt már sosem fogjuk megtudni. - A leghalványabb elképzelésem sincs róla, hogy mi lett volna, ha... De ezt már hiába is taglaljuk, feltételezünk, nem fogjuk megtudni. Nem tudhatjuk... Tény és való, hogy mindeddig fogalmam sem volt róla, ki ez a szöszi Hugrabug-os, amíg arról nem tájékoztattak, hogy bizony a feleségem fog lenni, mert így szól a rendelet kettőnkről, hogy ennek így kell lennie.
- Köszönöm, hogy megkímélsz tőle. - Bármennyire is akarnám megerőltetni magam ez a jelenet még úgyis túl soknak minősülne, ha rólam van szó. Nem akarok megváltozni, jobban mondva nem akarom, hogy megváltoztasson. Nem várom el, hogy leereszkedjenek rá a rózsaszín felhők... Elképzelni sem tudom hogyan kezelném a kialakult helyzetet, ha időközben arra eszmélne, hogy megszeretett. Azt hiszem az rémisztő tudna lenni.
- Amíg nem tagadod meg tőlem és megadod nekem, amire vágyom, addig értelemszerűen nem fogok mellékacsingatni. - Ez ilyen és ennyire egyszerű. Gondolom azt már nyilván nem kell külön részletezni, hogy mire vágyhatom mellette. Nyilván ezt a babaprojektet sem fogjuk a véletlenre bízni, de ahogy Crissy is mondta, ha már így alakult, hozzuk ki belőle a legjobbat és a legtöbbet.
- Engem már elástak, téged pedig még nem. Egyébként is nekem ez az utolsó évem. Túlélem... - Mondjuk ez is hozzátartozik a meglepetéshez, hogy ma semmiképp sem bukhat le. Én pedig csak így tudtam rávenni a ma estére, hogy valahogy garantálom, hogy nem fog lebukni, íme...
- Mert neked épp egy rossz fiút sorsoltak. - Tényleg nincs jobb magyarázatom. Mit is mondhatnék? Hogy mindenről én tehetek? Bizonyára. De ennél több jót, ha akarnék sem tudnék kihozni magamból.
- Hé Barbie, elszorítod a vérkeringésem. - Nem vagyok hozzászokva ehhez a kéz a kézben dologhoz, de félő, hogy ha hamarosan nem fogja elengedni a kezemet, akkor még kevésbé tudom majd elengedni az övét. Kissé még számomra is különös ez az érzés, de megnyugtató, ha közel tudhatom magamhoz. Persze, ez nem azt jelenti, hogy... Szóval, nem kell túlságosan hozzászoknia. Nem csinálunk belőle rendszert.
- Játszunk egy játékot... Be kell mennünk az erdőbe. Fussunk. Ha én érek ki előbb a tisztára, akkor kapok még egyet... - Csakhogy tisztában legyen vele miből is szeretnék ráadást kapni megcsókoltam, ami nem tartott tovább néhány pillanatnál. - Ha veszítek, akkor kérhetsz tőlem valami a meglepetésed mellé. - Legyen az bármi, egy kérdés, egy cselekedet, akármi... Tudom, nagyon is tarthat az erdőtől, de ne felejtsük el, hogy őt most semmi és senki sem látja, csak én, ha Crissy is úgy akarja, így gond nélkül suhanhat keresztül a fák között. Egy kis izgalom pedig sosem árt.

Ha már egyikünk sem tudja, hogy mi lenne a legjobb kettőnknek, akkor talán itt az ideje annak, hogy kiderítsük. Idővel azt hiszem erre akarva, akaratlanul is rá fogunk jönni. Még mindig annyira különös számomra, hogy két év múlva Cole már a férjem lesz. Eleinte nagyon is gyűlöltem ezért, holott erről nem tehet. Most viszont, ahogy egyre több és több időt töltök vele kezdem egészen megkedvelni. Azt hittem ez lehetetlen, de mégis szimpatikus, sőt!
- Tényleg nem, de van egy olyan halvány sejtésem, hogy egy olyan rossz fiú, mint te sosem vennél észre egy magamfajta jó kislányt. - Esküdni mernék rá, hogy nagyon sokszor jól viselkedek, de néha én is szegek szabályt, főleg mióta Cole belépett az életembe. Ugye neki köszönheti az első büntetőmunka élményem is. - Az nem is zavar, hogy Hugrás vagyok? - Cole Mardekáros, ha pedig a házainkat nézzük, hogy mit képviselünk, abból is látszik, hogy mennyire ellentétes személyiségek vagyunk, hacsak nem rossz helyre osztott be a Teszlek Süveg, mert valójában sosem éreztem magam igazi Hugrásnak.
- Ne köszönj előre még semmit sem, odáig van még legalább két évünk, bármikor meggondolhatom magam. - Nem is értem, hogy minek kérné meg a kezemet, csak tegye le elém a gyűrűt, hiszen kénytelen lennék viselni és igent mondani neki.
- Szóval ha nem fekszem le veled, akkor megcsalsz. Úgy érzem, hogy a házasságunk során kötni fogunk pár kompromisszumot. - Lesz egy egyességünk, amiben az fog állni, hogy minimum heti három alkalomkor kötelességem lesz bebújni mellé az ágyba? Nem kellene már most ezen gondolkoznom, idővel úgyis minden kiderül.
- Nocsak, mintha vigyázni szeretnél a jó híremre. - Mert eddig nekem tényleg csak jó hírem volt, de mióta elkezdtek rólunk pletykálni... Szeretek, hogy mindenki jobban tudja már, hogy mi is folyik közöttük, mint mi.
- Nem is vagy olyan rossz. - Állapítottam meg. - Úgy értve, hogy amit eddig hallottam rólad, ahhoz képest. - Igazi rossz fiú hírében áll. Sármos és - majdnem - mindig bajba keveredik. Engem pedig ez megmagyarázhatatlan módon vonz.
- Upsz, bocsi. - Engedtem is el a kezét. Mondtam volna neki azt, hogy addig örüljön, míg csak a kezében szorítom el a vérkeringést és nem más testrészében.
Szóhoz sem tudtam jutni, mert a csókkal belém fojtotta a szót. Hm, szóval játszani akar? Hát legyen!
- Veszíteni fogsz. - Ennél magabiztosabban ha akartam volna sem tudtam volna kijelenteni. Hm, de mit is kérhetnék tőle? Ha már bármit megtenne.
- Találkozunk a tisztásnál. - Tettem fel újra a csuklyát fejemre, hogy ne lásson futás közben. Még jó, hogy lapos sarkú cipő van rajtam, más különben nem mentem volna bele ebbe a versenybe.
- Induljon a verseny. - Kezdtem el futni a tisztás irányába. Nem szoktam futni, maximum a folyosón, mikor késésben vagyok az óráról. Mégis meglepett milyen gyors is tudok lenni, hogy ha tétje van. Oda érve a tisztásra fordultam levettem magamról a kapucnit, majd felé fordultam.
- Ez most komoly? Hagytál nyerni ugye? - Nem hiszem el, hogy gyorsabb vagyok nála. Ez olyan hihetetlen lenne. Mondjon bármit is biztos vagyok abban, hogy hagyott nyerni, hiszen ma van a születésnapom és talán így szeretne nekem minél jobban kedveskedni. Ha valóban így lenne, akkor nagyon is aranyosnak találnám.

- Talán tévedsz... Talán pontosan amiatt vettelek volna észre, mert olyan jó vagy, hogy az már számmora kihívást jelent. Egy magam faja pedig sosem tud ellenállni egy kihívásnak. - Különösen, ha ilyen édes is tud lenni a győzelem, édesebb még a megszokottnál is. Mardekáros vagyok, ami már magában kiejtve eléggé sokatmondó. Talán igaza van, talán téved. Nem tudom. De most már csak egy valamit szeretnék megtudni, mégpedig, hogy valóban megérte-e így döntenem.
- Ebben az esetben másképp fogalmazok. Ne számíts semmi ilyesmire. Nem akarom, hogy idő előtt csalódj, de ha csak nem hozod el számomra a megváltást, mert olyan nagy hatással leszel rám, hogy képes leszek megváltozni... Ez nem túl valószínű. De nem miattad. - Mondjuk úgy, hogy javíthatatlan vagyok. Egy olyan természet, amibe kár erőfeszítést pocsékolni ha arról van szó, hogy helyre szeretne a hozni. Én legalábbis egyelőre nem akarok megjavulni. Mindaddig ez veszett ügy.
- Látszik, hogy neked még tényleg fogalmad sincs erről. A szex szöszi nem egy kompromisszum, vagy működik közöttünk vagy nem. De semmiképp sem köthető kompromisszumokhoz. - Az eddig történtek alapján merem azt feltételezni, hogy működik, csak még mindkettőnknek ki kell tapasztalnunk egymást, hogy mi az amire vágyunk, ha pedig a szex működik, vagyis szavak nélkül is képesek vagyunk megérteni egymást, akkor meglehet még sincs minden veszve. Nm szánt szándékom megcsalni, de a szexről lemondani sem közel a húszhoz.
- Figyelmeztetlek nagyon számító vagyok... - Bizonyára nem árultam el ezzel nagy újdonságot. Előzőleg sem terveztem lebukni, sőt arra sem számítottam, hogy egymásba fogunk botlani, amíg mindketten próbálunk visszaosonni a házunk klubhelyiségeibe. Én nem akarok a legjobb lenni. Én csak a legjobbat akarom megkapni. Ő pedig jó... Nem szeretném, ha bármi módon bemocskolná a kis kacsóját miattam. Én nem érdemlek ennyit. Csak annyit adjon meg nekem, amennyit kérek tőle...
- Egészen kíváncsivá tettél. Érdekelne eddig mi mindent hallottál rólam? - Minden bizonnyal csakis a legszebbeket. Viszont különös, hogy mindezek, a hallottak ellenére sem tart a közelemben lenni.
- Állok elébe szöszi. - Vajon tisztában van vele, hogy most mennyire szexi és magabiztos volt? Annyira, hogy ha akartam sem tudtam volna ellentmondani ennek. Tetszik, amikor ilyen kis tüzes és harcias és nem fogja vissza magát. Többször kellene ezt játszanunk.
Nem mondom, hogy majd kiköptem a tüdőmet futás közben, de túlzás lenne azt állítani, hogy hagytam nyerni, hiszen futottam, csak egy kicsit elkalandozott a fantáziám futás közben, így történhetett, hogy veszítettem. De legalább a fenekét nézhettem volna, miközben előttem fut, az a francos köpeny. Le kellett volna vennem róla egész egyszerűen a tiszta és fair játék érdekébe. Csalhatott is...
- Túlzol... Csak egy kicsit elkalandoztam, ami lelassított. Te pedig nyertél. Szóval, mi lenne az az egy dolog, amit kérni, kérdezni szeretnél tőlem? - Sétáltam közelebb hozzá... - Egyébként már leveheted.

Sosem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna ha... Most már csak annyit tehetünk, hogy elfogadjuk azt, ami most van. Jobb minél előbb bele törődni a sorsunkba, mert felesleges ellene küzdeni és ki tudja? Talán egy szép napon majd úgy fogjuk érezni, hogy a kényszerházasságunk nem is olyan rémes.
- Szerinted így már nem lesz eléggé kihívás számodra? - Az már biztos, hogy nem fogom megkönnyebbíteni az életét, persze nem szánt szándékkal fogom az őrületbe kergetni, de azt se mondanám, hogy könnyű lesz majd neki mellettem lenni.
- Őszintén nem várok el tőled semmit sem, ahogy azt sem, hogy térdelve kérd meg a kezem, vagy hogy karjaidban tartva vigyél át a küszöbön. - Azt pedig pláne nem, hogy könnybe lábadjon a szeme mikor hófehér ruhámban sétálok felé, vagy hogy örök hűséget és szerelmet fogadjon nekem az esküvői fogadalmában. Az ég egy adta világon nem várok el tőle semmit sem, mert ez egy átkozott kényszerhelyzet, amibe mindketten áldozatok vagyunk.
- Mégis honnan tudnék bármit is a szexről? - Felvont szemöldökkel vontak kérdőre. Kedvem lett volna felkiáltani; Taníts mester! De inkább alsó ajkamba haraptam, hogy még véletlenül se tegyek meggondolatlan kijelentéseket, mert Cole a végén tényleg komolyan veszi és ebben a pillanatban elődrukkol az első leckével.
- Tényleg? Hm, ezt eddig észre sem vettem. - Jegyeztem meg cinikusan. Hát még szép, hogy észre vettem eddig is, hogy Cole mennyire számító. Tudja is magáról, én is tudom róla, de vajon Cole azt is tudja, hogy én mennyire számító tudok lenni? Lesznek még meglepetések.
- Többek között azt, hogy manipulatív vagy, hogy sosem tudod hol vannak a határok, hogy bármin és bárkin képes vagy áttaposni, ha céljaid eléréséről van szó. - Hogy csak pár dologba avassam be, mert akár reggelig is sorolhatnám azt a sok rosszat, amit eddig róla hallottam. Sokat pletykálnak róla, most pedig majd rólunk is fognak? Mert ezt - azt hallottam már kettőnkről.
- Muszáj most? - Mert őszintén fogalmam sincs arról, hogy mit is kérdezhetnék, vagy akár kérnék tőle. Annyira váratlanul ért ez a kis "fogadásunk" hogy ki sem gondolhattam mit akarjak tőle, ha nyerek. Levettem magamról a köpenyt, ha már kaptam "engedélyt" rá. Ezek után nagyon is közel álltam meg tőle, vele szemben.
- Milyen vesztesnek lenni? - Csak nem bírtam ki, hogy ne cukkoljam ezzel, hiszen most nem csak azzal kell szembesülnie, hogy veszített, hanem még azzal is, hogy elmarad az a bizonyos csók, amit akkor adtam volna neki, ha nyer.

- Ne akard kiforgatni a szavaimat. - Semmire sem akartam célozgatni. Egyébként is azt sokkal egyértelműbben és világosabban tenném. Nem szokásom nagyon kiszínezni a dolgokat. Fogalmam sincs meddig fog számomra kihívást jelentei, de nem fogok idióta módjára teperni érte, vagy azlrt, hogy végre valahára beférkőzhessek a szoknyája alá. Mindez pusztán a körülményeknek köszönhető, de nem lesz mindig így. Nem fogok minden áldott alkalommal körberajongani, ha megszeretném dönteni.
- Milyen érzés a szemebe hazudni? - Rettenetesen rosszul csinálja. Mi sem áttetszőbb ezektől a szavaktól. Még senkitől sem kérdeztem meg, pedig nem először próbálnak meg a képembe hazudni és nem igazán értékelem, de neki még elnézem, mivel első nekifutásra teszi, de rövidesen befogja látni, hogy ez nagyon nem nyerő taktika nálam. Mindezt pedig csak azért mondja, mert pontosan ezt szeretném hallani tőle, de ettől függetlenül még nem fogom elhinni.
- Annyival mégis tisztában lehetsz, hogy ketten kellene hozzá, de ha nincs meg az összhang, akkor semmi sem működik voltaképpen. - Nos, mi eddig eléggé jól megértettük egymást szavak nélkül is, vagyis jó esély van rá, hogy élesben is menni fog. Még csak Csipkerózsika kell, hogy felébredjen álmából és ráeszméljen, hogy ez nem egy kibaszott mese.
- Közlöm veled, hogy szó szerint még senkin sem gázoltam keresztül, de megtenném, ha a céljaim eléréséről van szó. Ezért is nem javasolnám az egyéb kapcsolatokat... Csak fájdalmat okoznál a kis hercegeknek. - Miért? Mert mint ahogy mondtam mindet eltaposnám az útból, méghozzá gondolkodás nélkül. Akár tetszik, akár nem, de most már az enyém. Én pedig egyke vagyok, emellett önző, így sajnálatos módon sosem tanultam meg osztozkodni.
- Őszintén meglep, hogy nincs semmi, ami után a fene megesz a kíváncsiságtól, de akkor adok időt napfelkeltéig, utána érvényét veszíti a kiváltságod. - Nem gondolta, hogy megőrültem és hagyni fogom, hogy bármikor kényszerhelyzet állítson. Még neki is egy évben csak egyszer van szülinapja. Én pedig kivételesen nagyon is kitettem magamért.
- Ha veszítettem, elmondom. - Én ezt egyáltalán nem tekintem veszteségnek. Mindössze csak egy csókjáról kell lemondanom. Kiheverem... Mivel tudom, hogy egynél sokkal többet fogok még kapni tőle.
- Most pedig gyere, segítek felülni Indulunk. Még mielőtt bárkinek is szemet szúrna egyikünk hiánya. Indulunk... - Közben, ha jobban körbenéztem, mondjuk a hátam mögé láthatta, hogy időközben még valaki csatlakozott hozzánk. Gondolom az fincsi dögszag idevonzotta a hippogriffet. Remek. Épp hívni akartam.
- Lassan közelíts. - Közben megindultam lassú kimért léptekkel a tíz óraijával a kezemben - hogy lássa sem feledkeztem meg -, de már lendült is, hogy elkapja a csőrével. Mi pedig felülhessünk a hátára.

Nem az volt a szándékom, hogy kiforgassam a szavait, mégis Cole szerint pont ezt tettem. Nem akartam, tényleg nem.  
- Nem akartam kiforgatni a szavaidat, csak tudatni akartam veled, hogy nehogy azt hidd, hogy csak úgy hátra dőlhetsz, miközben arra vársz, hogy az öledbe mászok. - Azért nem lesz velem ennyire könnyű dolga. Talán már így nem lát bennem akkora kihívást, de azért még ennek ellenére sem fogom magam olyan könnyen adni.  
- Jobb lenne ha azt mondanám, hogy titkon nagyon is romantikus vagyok? Hogy igen is szeretném azt ha rendesen kérnéd meg a kezem? - Azt akarom, hogy térdeljen le elém és úgy kérjen meg, ez pedig ugye szerinte teljesen felesleges lenne, mert nincs más választásom. Ha igent mondok, ha nemet akkor is a felesége leszek.
- Szerinted közöttünk meg lenne az összhang? - Mert ha azt a három alkalmat nézzük, mikor nagyon is egymásnak estünk, akkor abból ítélve nagyon is volt közöttünk összhang. Három különös alkalom, amikor nagyon is egymásra találtunk, de minden egyes alkalomkor megzavartak minket.
- Szerinted bárki is ki merne kezdeni velem annak tudtában, hogy a "tiéd" vagyok? - Nem látom értelmét annak, hogy másokkal randizgassak, mert így is, úgy is Cole felesége leszek. Na meg azt sem hiszem, hogy hagyná, hogy valaki mással boldog legyek, míg vele nem kell lennem. Túl önző is lenne ahhoz, hogy ezt hagyná.
- Ami azt illeti lenne pár kérdés, ami érdekelne, de szerintem ezekre a kérdésekre még te sem tudnál választ adni. - Példának okáért azt is tudni szeretném, hogy valaha is képesek leszünk-e egymást szeretni, vagy a házasságunk iszonyúan pocsék lesz-e? Persze tudom, hogy Cole nem jós, hogy a jövőt lássa.
- Szóval szerinted most nem veszítettél? - Mert szerintem nagyon is veszített, csak hát nem tudja bevallani. Ha nyert volna, akkor kapott volna tőlem ismét egy csókot, most viszont okom sincs megcsókolni.
- Közelítsek? Meg vagy te őrülve?! Inkább hátrálnék... - Félek a hippogrifftől ezért egy lépést sem tettem felé. Ugye még véletlenül sem azt tervezi, hogy majd mi repülünk rajta egy kört?

- Pedig ezzel most nagyon is felforgattad a mindeddig nyugodt kis lelkivilágomat. Mi van abban az esetben, ha epekedve várom már azt az alkalmat, amikor az ölembe mászol? - Nem kellene hasonló érdekfelkeltő szavakkal dobálóznia, mert még a végén túlságosan beleélem magam és valahogy elszeretném érni, hogy pontosan azt tegye, amit a mi előbb a tudtomra adott. Egyszer pedig még úgyis dorombolva fog az ölembe mászni.
- Egyáltalán semmit sem kell mondanod... Szerinted nem is sejtettem? - Nem vagyok hülye. Minden nő erre vágyik, még korábban csak álmodozott róla. Valaki könnyebben bevallja, valaki ha a fene fenét eszik is, akkor sem. De attól ez még nem volt kérdéses a számomra, pusztán értelmetlen. Minek térdeljek le, ha egyszer úgyis igent fog mondani, ezt mindketten tudjuk. Nekem pedig nem szokásom túlszépíteni a dolgokat.
- Meglehetne... Ha egyszer nem a kastélyban vagy a birtokon tennénk egy újabb próbát. - Engem is felettébb érdekelne már mi történne, ha egyszer nem zavarnának meg minket.
- Az enyém vagy.... Az enyém vagy. Ehhez még hozzá kell szoknom, de azt hiszem menni fog. Hogy válaszoljak a kérdésedre mindenki érdekében nagyon remélem, hogy nem. - Ezt eddig még így ki sem mondtam, de nagyon is a tetszésemre van a gondolat, hogy csakis az enyém, bármennyi időbe is telik, amíg beadja a derekát nekem. Másképp nem is alakulhatna. Abban pedig bízzunk erősen, hogy senki sem lesz, aki erre rászeretne cáfolni, hogy Crissy másé is lehet.
- Akkor ne pazarold el olyan kérdésekre, amelyekre egyikünk sem tudna még felelni. Olyan kérdést tegyél fel, amit tőlem szeretnél hallani. - De persze nem feltétlenül kell, hogy kérdés legyen. De inkább nem adnék tippeket.
- Talán... De nagyobb küzdelmek is várnak még ránk egymással. Ez csak egy egészen aprócska volt, amit magunk generáltunk, nem pedig a természetünk. - Én javasoltam és természetesen benne volt a pakliban, hogy veszíthetek, mindössze csak egy csókot. De azt akkor is elveszítettem.
- Kedvesem... Vagy segítek, vagy felülsz magadtól vagy felteszlek, de akkor is rajta leszel harminc másodpercen belül. Választhatsz, nos? - Nem érdekel milyen módon, de akkor is felfog ülni erre a hippogriffre.

Őszintén mit is várhattam volna tőle? Pont ezt. Se többet, se kevesebbet.
- Ebben az esetben remélem türelmes vagy, mert arra várhatsz, hogy az öledbe mászok. - Még saját magam is megleptem milyen magabiztosan jelentettem ki, habár ebben nem egészen vagyok biztos. Van valami zavaró tényező, még pedig az, hogy akaratom ellenére is vonzódom hozzá. Ez akkor vált számomra nyilvánvalóvá, mikor kettesben voltunk a szekrényben összezárva, szűkös volt a hely, ezért nagyon közel volt hozzám. Nem tudhatjuk, hogy mi lett volna ha... De ha Piton nem zavar meg minket, akkor lehet már nem lennék ennyire ártatlan.
- Mégis mit vártál?! Nőből vagyok, ezért akarva, akaratlanul is vágyok a romantikára. - Sőt, az első alkalmat is úgy képzeltem el, hogy mindenhol rózsaszirmok vannak szét szórva, félhomály van, a szobát csak gyertyafény világítja be. Ehelyett majdnem egy szerkényben történt, aztán az erdőben, majd a szobámban, ha a prefektus nem nyit ránk.
- Talán jobb lenne, ha legközelebb a nászéjszakán próbálkoznánk. - Az bizony csak két év múlva fog bekövetkezni, vajon addig kibírjuk? De igazából nem hiszek abban, hogy a házasság előtt ne lehetne közöttünk semmi sem.
- Nem csak neked kell ehhez hozzászoknod. - Azért még nekem is el kell fogadnom azt a tényt, hogy ha akarom, ha nem az övé vagyok. Voltaképpen szerintem ezért sem lenne semmi értelme bárkit is közel engednem magamhoz. Nem lenne jó vége, főleg, hogy tudom mit tartogat számomra a jövő.
- Napkeltéig van még időm kitalálni mit is szeretnék kérdezni. - Talán élni is fogok a lehetőséggel és tényleg addigra lesz mit kérdeznem tőle, de talán kihagyom ezt a lehetőséget.
- Lesznek még bajok a természetünk végett. - Mindketten annyira, de annyira makacsok vagyunk, hogy talán mire kivirrad addigra ismét összeveszünk.
- Túl sok választási lehetőséget nem adtál. - Vajon ha most elkezdenék futni, akkor most képes lenne utol érni és akaratom ellenére is feltenni erre a lényre, ami nagyon is ocsmány?
- Inkább magamtól ülnék fel rá, ha megengeded. - Szép lassú léptekkel közelítettem meg a hippogriffet, egy egészen kicsit félek tőle, hiszen nem túl bizalomgerjesztő látvány, de aztán csak rávettem magam, hogy felüljek a hátára.
- Most boldog vagy? - Szőke vagyok, de nem ostoba, ezért most gondolom repülni fogunk, de remélem nem szállunk túl magasra, mert akkor Cole tényleg örülhet, mert akkor ijedtemben bizony az ölébe is képes lennék mászni.

- Valóban? Szerintem nem kell rá olyan sokáig várnom. - Eddig sem kellett különösebb erőfeszítéseket tennem annak érdekében, hogy tűzbe hozzam. Elég volt hozzá annyi is, hogy egy szekrénybe kényszerültünk elrejtőzni, ahol meglehetősen szűkösen voltunk egymással szemben. Valósággal izzott, szikrázott a levegő kettőnk között. A szobájában pedig sikerült még közelebb kerülnünk egymáshoz annyira, hogy a pizsijét is sikerült kivégeznem. Nos, újra megtenném, még nagyobb hévvel.
- Romantika... Az egyetlen dolog, amit ne kérj tőlem. Te vágysz rá. Én undorodom tőle. - Mint a leendő feleségem befogja látni, hogy mégsem vagyok olyan rossz... Idővel. Tőle semmit sem fogom megtagadni, de a romantika az egy teljesen más kategóriába tartozik. Annyira idegen tőlem, hogy még a fogalommal sem vagyok egészen tisztában. Ezen még csak gondolkodni sem szoktam. Számomra ez egy teljesen ismeretlen megközelítése a szexnek. Semmi értelme.
- Mindketten tudjuk, ha ebben a pillanatban tepernélek le, akkor sem utasítanál vissza. - Talán hiba volt ezt ilyen erősen kimondani. Ebből is látszik, hogy nincs érzékem a romantikához, de még az empátiára is rá kell dolgoznom. Így utólag visszagondolva ez egy olyan dolog volt, amit nem kellett volna kimondanom, de visszaszívni nem tudom. Azt sem mondhatom, hogy nem úgy gondoltam, mert pontosan úgy gondoltam.
- Ez nem vitatható. - Lesznek kisebb-nagyobb viszályok közöttünk... Ami pedig a legingerlőbb, hogy mindezek ellenére is össze vagyunk kötve. Akár tetszik, akár nem, de ráfogunk kényszerülni, hogy minden adandó problémát megoldjunk valahogy, méghozzá együtt. Meglehet, hogy tőlem valaki sokkal jobbat érdemelne, tisztában vagyok vele, hogy túl jó hozzám, de azt nem fogom hagyni, hogy a gyerekeink minden napos hangos családi veszekedésben cseperedjenek fel.
- Ne csináld cica. Bízz bennem. Csak egy kicsit... Egyikünket sem akarom megölni. - Épségben visszafogom kísérni egészen a klubhelyiségig. Holnaptól pedig kerülhet, ha valóban ezt akarja. Én nem fogom megakadályozni a szándékában, nem tehetem. De lefordulni sem fogok egy mellékfolyosóra, ha véletlenül szembetaláljuk magunkat egymással.
- Hogyne, csak semmi hirtelen mozdulat. Megrémül. - Mi pedig nem szeretnénk magunkat szembetalálni a karmaival, mivel rendkívül élesek. Engedtem, hogy egyedül küzdje fel magát, ezután pedig felültem mögé a hippogriff hátára. Jelezvén, hogy indulhatunk a hippogriff máris futásnak eredt, ahogy csak tudott.
- Ha félsz hunyd le a szemed. Szólok, ha kinyithatod. - Még fel nem szállunk addig végül is semmi érdekesség, mintha csak egy lovon ülnénk ketten, a ló pedig épp vágtáz. De amikor megvan a kellő lendület, hogy feltudjon emelkedni és kitárja a szárnyait... Onnantól kell kapaszkodni.

Oh, valóban?! Meglep, hogy ennyire magabiztos. Mégis inkább nem mondok erre semmit, idővel majd kiderül, hogy mennyit kell arra a bizonyos alkalomra várnia, hogy az ölében kössek ki. Habár az előtt nagyon is az ölében ülve csókolóztunk, miután letépte rólam a hálóingemet. Vajon tényleg együtt lettünk volna "úgy" ha nem zavarnak meg minket? Ezt is azon dolgok közé sorolom, amit már sosem tudhatok meg.  
- Nem is csoda, nem tűnsz romantikus alkatnak. Szóval le kell mondanom a rózsákról és a gyertyafényről, valahogy majd biztosan menni fog. - De ha még Valentin napon sem kapok tőle legalább egy szál rózsát, akkor megnézheti magát. Ha még undorodik is a romantikától ennyit csak megtehetne értem. Nőből vagyok, vágyok a romantikára, ahogy arra is, hogy éreztessék velem azt, hogy nő vagyok, megkövetelem a törődést.
- Ezt csak akkor tudhatnád biztosra, ha most tényleg megtennéd, hogy megbizonyosodj róla, na nem mintha annyira bátorítani szeretnélek. - Mindvégig szemébe nézve beszéltem hozzá. Vegyes érzelmek kavarogtam bennem, mert az egyik felem rettegett attól, hogy elkezd közelíteni felém, hogy tényleg leteperjen, viszont a másik nagyon is erre vágyik.
- Nocsak, szép lassan egyre több dolog lesz, amiben egyet tudunk érteni, de eléggé szomorú, hogy mindketten ennyire sötétnek látjuk egymás mellett a jövőnket. - Mert miben értettünk megint egyet? Lényegében csak annyiban, hogy képesek leszünk egymás életét megkeseríteni a sok veszekedéssel. Miért nem rendeltek ki mellém egy olyan férjet, akit könnyűszerrel lehet irányítani? Úgy túl egyszerű is lett volna az életem. Cole... Nos, nem hiszem, hogy tudnám irányítani, túl makacs és akaratos és mégis ezek a dolgok csak még szexibbé teszik a szememben.
- Cica? - Nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Először Barbie babának titulál, majd most ez az újabb becenév. Na és vajon neki tetszene, ha valami cuki kis becenévvel illetném?
- Megrémül? Itt csak is én lehetek az aki megfog rémülni. - Kész szerencse, hogy Cole már azt nem láthatta milyen kétségbeesett fejet vágtam, mikor már ennek a csúnyaságnak a hátán ültem. Egy csokor virágnak jobban örültem volna születésnapi ajándékként, de persze ezt a meglepetés dolgot is túl kellett bonyolítani, de nagyon aranyosnak találom, hiszen gondolt rám. Nem hittem volna, hogy érdekelni fogja a mai nap, de mégis itt van velem és éppen a meglepetését élvezhetem, remélhetőleg nem dobom ki a taccsot tőle.
- Azon már régen túl vagyok... - Nem bírtam nézni, hogy a fák körülöttünk milyen sebességgel váltogassák egymást.
- Ugye a hippogriff nem csak egy eszköz volt ahhoz, hogy legyen okod megölelni? - Ez persze eléggé túlzás lenne részemről is ilyet hinni róla, de nekem nagyon is úgy tűnik, hogy Cole most nagyon is átölel.

- Gyertyafény? Mi a francnak? - A rózsa még csak-csak elfogadható, de a gyertyafény. Tényleg nem világos mégis mi a francnak? De bizonyára erre is kapni fogok valamiféle rövidke magyarázatot, hogy megértsem, amit erősen kétlek, hogy menni fog, de mégis érdekelne, hogy egy nő miért ragaszkodik ezekhez a képzetekhez ennyire. Rózsaszirmok és gyertyafény... A figyelmesség jele, de bővebben semmi jelentősége, értelme sincs. Mindig is érdekelt miért olyan fontos ez.
- Engem nem kell bátorítani. - Tulajdonképpen nem lenne akadálya annak, hogy most azonnal megbizonyosodjunk arról, hogy igazam van vagy sem. A legnagyobb örömmel teperném leellentmondást nem tűrően ebben a pillanatban, de engedem , hogy előbb elgondolkodjon egy kicsit a közös kis álmunkon, valamint ami azután történt az ágyában... Ki tudja? Legközelebb nem biztos, hogy nekem nem kell majd kezdeményeznem.
- Túl jó vagy hozzám. Én pedig túl rossz hozzád. - Ezen sincs mit igazán túlbonyolítani. Ez az egy dolog mindig így lesz. Ő túl jó ahhoz, hogy velem legyen. Én pedig ezzel tökéletesen tisztában vagyok, csak épp nincs választásunk. Én pedig sosem leszek elég jó, hogy kiérdemeljen a kicsi kacsóját, mégis ez fog történni. Crissy valóban egy kicsi cica a többi lányhoz képest. Ők inkább emlékeztettek egy mérges kígyóra.
- Kicsivel jobban is értékelhetnéd az igyekezetemet a figyelmességre... - Az is kisebb csodaszámba megy, hogy nem feledkeztem meg róla, hogy ma van a szülinapja, pluszban eléggé látványosan köszöntöttem fel, ezenkívül pedig egyedi meglepetéssel készültem neki. Ő pedig folyamatosan csak az ellenérveket sorolja. Talán nem kellett volna ennyire megerőltetni magam, hiszen úgysem számított rá, ahogy arra sem, hogy egyáltalán tudom mikor van. Mindenesetre jó lenne, ha nem kellene megbánnom a mai napunkat.
- Ne félj! Nem fogsz leesni. csak kapaszkodj erősen. - Talán előbb jobb lett volna megbizonyosodni arról, hogy nincs-e tériszonya, de pillanatokon belül ki fog derülni.
- Egy havi büntetőmunka, hogy megölelhesselek? Túl sokat képzelsz rólam. - Különben is sokkal valószínűbb, hogy a melleire tapadna a tekintetem. Egy ilyen pikán álom után pedig, mint amilyen a miénk is volt... Egy ölelés csak a kezdet. Legközelebb nem hiszem, hogy menne, hogy ne legyen folytatása egy ölelésnek. Szóval igen, ha visszakozna, akkor a legjobb lesz, ha elkerül.
- kinyithatod... Repülünk. - Olyan közel voltam hozzá, hogy elég volt csak suttognom. Én személy szerint imádom ezt az érzést... Ő is élvezni fogja, amint lesz mersze kinyitni a szemét és nem fog remegni, mint egy nyárfalevél. Bár mondhatjuk, hogy ez csekélység ahhoz viszonyítva, hogy első alkalommal ült fel egy hippogriffre és repül.

Cole most bizonyította be, hogy mennyire hiányos fantáziája van, ami a romantikát illeti. Mert nekem aztán tényleg nem lenne ellenemre egy kis romantika, amit nagyon is hálásan díjaznék, ami pedig valószínűleg Cole tetszését is elnyerné.
- Mert a gyertyafény az olyan sejtelmes és kinek ne lenne kedve a félhomályban elcsábulni? - Na meg sokkal, de sokkal romantikusabb, mintha mondjuk egy éjjeli lámpa lenne felcsapva. Viszont frászt is kapnék attól, ha kezében egy szál égő gyertyával beállítana hozzám az éjszaka közepén, hogy itt van azaz átkozott romantika, amire annyira vágyok.
- Ezt eddig is bebizonyítottad. Kettőnk közül te vagy a bátrabb. - Ami engem illett a magam módján én is bátornak számítok, de mellette olyan lehetek, mint egy félénk nyuszi. Már abba is félek bele gondolni, hogy mi lesz ha ennél is határozottabban fog felém közeledni? Nem biztos, hogy képes lennék neki nemet mondani, vagy ellenkezni. Azt hiszem hagynám magam sodródni az árral.
- Azt sem tudod, hogy milyen vagyok, de szentül meg vagy arról győződve, hogy hozzád képest csak is jó lehetek. Na és akkor mi van ha nem is vagyok annyira jó, mint ahogy hiszel? - Lassan már az se lepne meg ha azt mondaná hozzá képest annyira jónak számítok, hogy glória van a fejem felett. Ha ilyen "szent" lennék akkor nem lennének ilyen bűnös gondolataim vele kapcsolatban. Nem vágynék ennyire a közelségére, s csókjaira.
- Igazad van, jobban kellene értékelnem. - Ezért is hajoltam közelebb hozzá, hogy egy puszival jutalmazzam. Gondolom nem erre gondolt. - Köszönöm, nagyon drága vagy! - Mellőzve minden gúnyt hangomból ennél őszintébben nem is bírtam volna megköszönni neki azt, hogy tényleg gondolt rám.
Remélem tényleg igaza van, mert ha leesnék akkor a gyengélkedőn kötnék ki és miután meggyógyultam akkor legalább egy évnyi büntetőmunkára lennék ítélve azért amiért az éjszaka közepén a kastély falain kívül szórakoztam.
- Nem éri meg? - Most inkább magamról képzelek túl sokat, hogy azt gondolom neki megérné pusztán az, hogy ölelhet miközben talán cserébe egy havi büntetőmunkát kaphat.
- Ilyen gyönyörű látványhoz még nem volt szerencsém. - Ahogy az érzés is felszabadító, hogy méterekkel a föld felett repülünk a csillagos ég alatt. Már nem kapaszkodtam olyan görcsösen, inkább hátamat mellkasának döntöttem, sőt az egyik kezemet Cole kezére csúsztattam.

- Crissy, nem kell mindent elhinni, amit a könyvekben olvasol. - A gyertyafényben elcsábulni? Még sosem hallottam ennyire gusztustalanul romantikus dolgot. De ezt tényleg inkább meghagynám a regényhősöknek romantikázzanak csak. A kastélyban bőven van elég gyertyafény, akárhol megtehetjük. Bár nem hiszem, hogy a sejtelmesen elcsábulni a félhomályban dolgot a kastély falain belül képzelte. De mégis honnan a francból szereznék be legalább száz mécsest? Még akkor is ha egy suhintással meggyulladna az összes. Azt kell mondjam még mindig nem vagyok meggyőzve.
- Akkor bizonyítsd be... - Talán időnként kevésbé lenne bűntudatom, ha látnám, hogy közel sem olyan jó. Nem, nem úgy van bűntusatom, mint amikor valami rosszat teszünk és megbánjuk, hogy megtettük. Közel sem... Csak épp úgy érzem, hogy nélkülem sokkal másabb lenne. Nekem pedig nem állna semmi jogomban megváltoztatni.
Mondhatni megszólalni sem tudtam a döbbenettől. Drága? Ilyesmit sem mondott még nekem senki előtt, vagyis ebben az egyben egész biztosan az első helyen áll az életemben. De mindig be kell érnem csak egy puszival? Kezdem magam különösen érezni a pusziktól. Nem tudom... Nem vagyok hozzászokva az ilyen apró puszikhoz. Fogalmam sincs mi a jelentésük. Ha megcsókolom azt legalább mindketten tudjuk milyen szándékból teszem. De egy puszi, aztán meg drága vagyok...
- Már megint összetévesztesz a hős szerelmessel az egyik romantikus regényedből. - Vegyük át még egyszer. Egy havi büntetőmunka azért, hogy megölelhessem és ennyi? Más körülmények között ezen most megszakadnék, de ma mégis csak a szülinapja van, nekem pedig ha úgy nézzük... Nekem is elég drága lesz, hogy ezt összehoztam azért, hogy meglepjen. Még tőlem is pofátlanság lenne éppen ezen a napon megbántani.
- Hát... Még nekem sem. - Nyilvánvaló, hogy repültem már hippogriffen, más különben nem kíséreltem volna meg az éjszakai repülést, ha nem bízom benne. Szóval, ha egy kicsit is elgondolkodik azon, amit mondtam felmerülhet benne a kérdés, hogy mitől olyan gyönyörű a látvány. Ezúttal nem szóltam semmit. A kezemet sem húztam el.
- A csillagos ég alatt nem lenne olyan sejtelmes elcsábulni? - Suttogtam halkan... Miközben lassan felém fordult úgy kezdtem el csókolgatni az arcát, amíg ajkaihoz nem értem. Gusztustalanul figyelmes vagyok, de úgy tűnik gyűjteni kell a piros pontokat, ha azt akarom, hogy gyertyafény és rózsaszirmok nélkül is elcsábuljon velem.

Szóval szerinte a romantikáról alkotott képem az csak is egy romantikus könyv lapjain lehet fellelhető? Ezen bármeddig képes lennék vele vitatkozni, mert szentül hiszem, hogy léteznek romantikus emberek, de az is biztos, hogy Cole nem közéjük tartózik. Na, meg nem is látom annak túl sok értelmét, hogy vitatkozzunk, mert képtelenek is lennék bármiben is egyet érteni, pláne nem ebben.
- Mégis hogyan? - Na meg az is foglalkoztat, hogy egyáltalán minek kell nekem bármit is bebizonyítani? Talán attól tartana, hogy tényleg nagyon meg és elrontana és feledésbe veszne az a jó kislány, aki eddig voltam? De a jó kislányok nem osonnak ki a szobájukból az éjszaka kellős közepén és nem is kerülnek olyan helyzetbe, hogy engedjék magukról letépni a hálóruhát. Én sem vagyok szent, de hozzá képest talán annak érezhetem magam.
- Egyáltalán honnan veszed, hogy olvasok szerelmes regényeket? - Bejött volna a szobámba és végig nézett volna minden szekrényt, polcot? Egy - két ilyen regényt találhatott volna csak, de remélem nem jött be a szobámba kutakodni. Mert ugye egy lány szobája nagyon is privát terület.
Eleinte tartottam a repüléstől, de most már teljesen felszabadultam élveztem, de csak azért mert Cole velem van és mellette biztonságban érzem magam. Nem is tudom miért, de valahogy úgy érzem, hogy mellette nem kell tartanom semmitől sem.
- Gondolhattam volna, hogy ezzel is hátszószándékod van. - Nem lehordásként szántam, de azért nyilvánvaló volt már az elejétől kezdve, hogy nem fogja beérni egy köszönömmel és egy puszival. Ellenkeznem kellett volna? Miért tennék ilyet? Nincs értelme tovább dacolnom a sorssal, hiszen én már az övé vagyok. Eleinte félénken kóstolgattam ajkait, attól tartottam, hogy ismét elkap a hév és nem tudok megálljt parancsolni magamnak.
- Még, hogy távol áll tőled a romantika? Cole, ennél romantikusabb élményben nem is volt eddig részem. Csókolózás közben repülünk a csillagos ég alatt egy hippogriffen. - Ha akarja ha nem be kell látnia, hogy ez nagyon is romantikusra sikeredett, még akkor is ha nem egészen így akarta.

- Találd meg a módját... - Nőből van. Tehát biztosra veszem, hogy ha akarja, akkor találni fog rá módot, hogy bebizonyítsa túlságosan jónak látom, pedig koránt sem az. De hogyan is lehetne rossz, mikor tudomásom szerint soha egyetlen szabályt sem rúgott fel, amelyek körbevették. Nem mindegyik szabály követendő. Én nem fogom megengedni, hogy ezek a bizonyos előírások bármiben is megakadályozzanak, különösen ha a leendő menyasszonyomat szeretném meglepni.
- Gondolom ráhibáztam. - Ezek szerint így van. Véletlenszerűen beletrafáltam. Nagyon is olvas szerelmes regényeket. Egy-két kedvenc legalábbis biztosan megbújik valahol a könyvespolcon a tankönyvek mögé rejtve. De ez mindössze csak egy megérzés volt abból kiindulva, hogy minden nő vágyik a romantikára.
- Én figyelmeztettelek. - Tulajdonképpen nincs igaza. Kivételesen nem volt semmiféle hátsószándékom a meglepetéssel. Minden csak időközben alakult így. Az pedig teljes mértékben Crissy döntése volt, hogy megbízik bennem vagy sem.
- Jobb volt, amíg az ajkaidra tapadtam. Addig is csendben voltál... Mellesleg túl sokat gondolkodsz. Én nem teszem. Így eszembe sem jutott, hogy a ma éjjeli kis kiruccanásunk romantikába mehet át. - Tényleg nem a romantikus énünket szerettem volna előcsalogatni ez alkalommal, főleg hogy nekem nincs is olyanom. Nem vagyok romantikus. Az pedig, hogy éppen a fellegekben csókoltam meg a csillagos ég alatt repülés közben... Egyszerűen csak kívántam puha ajkait.
- De akkor innentől összpontosíthatnánk a látványra, mivel csak egyszer fogjuk körberepülni a birtokot. Az nincs külön belekalkulálva, hogy valaki felfigyel ránk. Senki sem tud erről, csak a vadőr. - Sőt, nem is kellene, hogy erről valaki más is tudomást szerezzen. Szép lassan átrepültünk a legmagasabb torony felett, majd a tó felett, a hegyvidéken, végül pedig újra az erdő felett egészen a tisztásig, ahonnan indultunk, ott is szálltunk le.
- Még mindig félsz tőle? - Kérdeztem mosolyogva, miközben a hippogriffet simogattam. Egyáltalán nem harap, csak nem kell kóstolgatni. Különben is sokkal inkább a karmaitól tartanék. Élesek, akár a penge. Egyszer sikeresen végighasít és körülbelül a helyszínen elvérzik az illető olyan mély vágást ejt rajta, hogy ha nem tud teleportálni, akkor az sajnálatos.
- Azt szeretném kérni tőled, hogy ez maradjon a mi közös romantikus kis titkunk... Ha nem akarod, hogy tovább szenvedjen egy hónapnál. - Szembefordultam vele és megfogtam mindkét kezét, még mielőtt visszanyújtottam volna neki a köpenyt, hogy elinduljunk vissza a kastélyba.

Valahogy meg kell találnom tényleg a módját annak, hogy bebizonyítsam neki, hogy nem is vagyok annyira jó, mint ahogyan hitte rólam. Viszont arról még fogalmam sincs, hogy ezt hogyan fogom megtenni. Na meg tényleg miért kell neki bármit is bizonygatnom? Valószínűleg nem véletlenül választottak ki minket egymásnak, de azért érdekelne, hogy mégis hogy működik ez a rendszer, ott ül valaki a minisztériumban és kedve szerint eldönti, hogy melyik nevek passzolnak egymáshoz?
Nem hiszem, hogy ezt a témát tovább kellene taglalnunk, mert ahhoz aztán tényleg semmi köze sincs, hogy szabad időmben miféle regényeket olvasok. Mert ennyi erővel én is faggathatnám, hogy mégis mit művel mikor nem az órákon vesz részt.
- Szóval az én hibám, hogy túlgondolom... Legközelebb rángass be a férfi mosdóba, ha meg akarsz csókolni, mert az aztán nem lenne romantikus. - Tényleg értékelem, hogy gondolt rám a születésnapomon és így meglepett, de szerintem tényleg volt ezzel némi hátsószándéka. Maga a hátsószándéka ezzel pedig az lenne, hogy közelebb kerüljön hozzám.
- Azért tényleg köszönöm. Biztos vagyok abban, hogy ez számomra felejthetetlen élmény fog lenni. - Azért mikor a torony felett repültünk el azért egy pillanatra megállt bennem az ütő, hiszen szerintem túl közel suhantunk el hozzá. De a legszebb látvány mégis az volt, hogy a tó felett repültünk el, hogy a víz felszínén látszódtak a csillagok, s maga a hold is. Egyszerűen gyönyörű látvány volt.
- Már nem annyira, mint eleinte, de azért mégis jobban biztonságban érzem magam ha nem vagyok hozzá túl közel. - Ezért mikor leszálltam róla azért tettem pár lépést hátrafelé. Azért nem kell túlzásba vinni a barátkozást, szép, szép, de minél távolabb vagyok tőle annál szebb.
- Nincs mit titkolnom, hiszen én egész éjjel a szobámban aludtam. - Nem is tudom miről beszél... Nem töltöttük együtt az éjszakát, ha bárki megkérdezné. Nem fogom elszólni magam, nem akarom, hogy miattam kapjon még több büntetést. Mielőtt még bele bújtam volna a köpenybe... Felsóhajtottam. Mit veszíthetek? Elé lépve csókoltam meg, hogy a mai esténk olyan lezárást kapjon, amilyet érdemel.