Justin & Lili

Justin & Lili

A fagyi varázsa

Amint beléptünk a szobába bezárta az ajtót. Kezdett rossz előérzetem lenni. Valami nagyon nem stimmelt. Minek egy beszélgetéshez bezárni az ajtót. Mikor a függönyt is elhúzta, úgy döntöttem. Itt az ideje kereket oldani. Hát mit ne mondjak ritka szarul ment. Amint mozdultam a titkos ajtó felé, Justin rögtön nekem esett. Hihetetlen gyors volt.
A következő pillanatban már az ágyon feküdtem, ő meg rajtam és letépte az összes ruhám a fehérnemű kivételével. Fogalmam sem volt, hogy mi a jó Merlin üthetett belé. Viszont mikor megszólalt kitisztult a kép. Azt a szörnyű nagy pechemet. Én meg azt hittem nyugis napom lesz! Ekkor megcsójolt. Nézzük a jó oldalát, legalább a csókjával nincs baj! Csak ne harapdált volna körbe.
Fogcsikorgatva tűrtem, kicsit sem volt kellemes. Szerencsémre hamar magához tért és leszállt rólam. Nem foglalkoztam vele mit csinál az első mozdulatommal a pálcám után nyúltam és pillanatok alatt rendbe tettem magamat. Kicsit sem érdekelt a vámpír, de ha már ilyen jól táplálkozott belőlem, csak nem hagyom szó nélkül a dolgot.
- Szóval azért bámultál annyira mert vámpír vagy! Remélem komálod a vasfüvet! - Mondtam halványan mosolyogva. Magamban pedig áldom Narcissa Malfoy-t, hogy rászoktatott. Elővigyázatosságból már most a titkos ajtó elé álltam nem akarom megkockáztatni, hogy bajom legyen. Jobb félni, mint megijedni.

Vendég

Ahogy,bentvoltunk bezártam az ajtót az ablaknál pedig,a függönyt elhúztam.Lilit,gyorsaságommal,az ágyra terítettem így,letéptem róla a ruháit csak,a fehérneműek maradtak,rajta.
Nincs,semmi bajom csak éhes vagyok-Majd,megcsókoltam és a testéhez,érve változott az,arcom.Ahol,csak tudtam harapdáltam mindenhol.Nem,tudom miért de,olyan jól esett.Aztán,valahogy észbe kaptam.Leszálltam,róla,szájamat körbe nyaltam majd,az asztal felé fordultam.Ránéztem,Katherine fényképére majd összetörtem,egy poharat.Nagyon,dühös voltam és Lili meg csak nézett.

Justin & Lili

A fagyi varázsa

Láttam, hogy hezitált, mikor megkérdeztem mellé ülhetek-e. S ha már nem tudott dönteni, megtettem helyette én és leültem. Nem válaszolt a kérdésemre. Nem értettem miért nem. Semmi olyat nem kérdeztem, amire nem lehetne válaszolni. Azt sem lehet mondani, hogy udvariatlan voltam, hiszen belőlem folyton a Nenil vér beszél, ha idegenekkel állok szóba, az meg az illedelmességéről híres.
Ahogy figyeltem a fiút nagyon furcsának találtam. Olyan volt, mintha teljesen máshol járna. Azt meg még annyira sem értettem, hogy mit bámul annyira rajtam? Szegénynek biztosan valami baja van! Persze ebbe nem szólhatok bele, de akkor is furi szegény! Hosszú ideig teljes csend volt. Mármint csak köztünk, mert a környéken rengeteg ember volt és mind hangosan beszélgetett. Majd nagysokára kinyitotta a száját. Elmosolyodtam, majd felálltam és megszólaltam.
- Csak nem szerelmi bánat nyomja a lelked? Na gyere! Nekem kibeszélheted! Ha tudok szívesen segítek! Amúgy Lili vagyok! - Kuncogtam, így már érthetőnek tűnt a számomra a viselkedése. Ha az embernek gondjai vannak a szerelemmel, akkor mindig nyűgösebb. Én már csak tudom, én kész hárpia tudok olyankor lenni.
Ekkor ő is felállt és közelebb lépett hozzám, majd a fülem mögé tette a hajamat. Gyanús pillantást vetettem rá. Lehet, hogy mégsem szerelmi bánatról van itt szó? Hát mindegy majd megtudom! Mindenesetre én meg tudom magamat védeni! Ha bármi rosszban sántikálna a fiú. Merlinre csak ne legyen semmi baj, nyugis napot akarok!
Felvezetett az egyik hálókörletbe és becsukta az ajtót. Nem tudam erre miért van szükség. Úgy ismerem a Roxfortot, mint a tenyeremet. Ebből a szobából két kiút van. Jobban mondva három, a harmadik az ablak. Tehát, ha menekülni kell meg tudok lógni. De most jobban furdall a kiváncsiság. Vajon mi lehet a baja és miért ide hozott.
- Na mondd mi a baj? Amúgy miért ide jöttünk? Nem hiszem, hogy máshol nem lehetett volna ezt megbeszélni! - Kérdeztem egy halvány mosolyt erőltetve az arcomra. De közben agyam folyamatosan azon kattogott hogyan lehetne meglógni innen meglógni. Nem értem magamat. Semmi okom rosszat feltételezni róla. Biztosan csak paranoiás vagyok. Jobb lenne lenyugodni. Különben is, ha baj lesz terv nélkül is meg tudok lógni. Addig viszont jobb lenne, ha rá figyelnék. Végül is miatta vagyunk itt, nem miattam.

Vendég

Ahogy, mondta a lány hogy idejöhet-e sokáig, azon gondolkoztam, ide kéne engedni.Amúgy,is nincs semmi dolgom,és jó ha valaki eltereli most,a figyelmem.De,valami semmi sem, hagyott engem nyugodni. Abban,persze biztos voltam,hogy ismeri Kimi Williamsat és tényleg nem hagyott,engem nyugodni.Teljesen,össze voltam,zavarodva és a gondolatom is Katherine körül forgott. Mindössze,csak őt láttam a képzeletembe ahogy,leül ide,mellém megfogja a kezét,és belenéz a szemeibe,majd egy aprócska csókkal,fogad.De,sajnos nem.Muszáj,egyszer szembenéznem a sorssal,és ha minden bizonnyal azt, mondtam volna érdekleni is engem akkor,már rég felbukkant volna,amennyire rég ismerem.Viszont,Lili látványa és folyton,csak a nyakát bámultam.Egyszerűen,nem tudtam róla levenni,a szemem.Ez,nagyon rossz hiba,és pont volt számomra.Mondjuk,rengeteg az ember,és megkérdeztem tőle.
-Katherine!!Nem,szeretnél velem jönni sétálni?-Kérdeztem,és valahogy kicsúszott a számon a neve.A fenébe,most totál lököttnek,néz.Na,ezt jól megcsináltad Justin!!!Katherine??Hogy,jutott ekkora, baromság a fejembe?Ezen,egy kicsit elméláztam mire,újra megszólalt a lány.Közelebb,léptem hozzá eltoltam,a füle mögé a haját és az újjam hegyével,végig megremegtettem,a porcikáját.A számat,körbe nyaltam de, nem akartam ezt, pont itt csinálni.Felmentünk,az egyik háló körletbe majd,becsuktam,az ajtót.Most,az angyalom nem,tud elmenekülni mellőlem,még ha akarná se engedem,mert különben,megölöm.

Justin & Lili

A fagyi varázsa

Ma korán keltem. Ki akartam olvasni egy kétezer oldalas könyvet. Ki gondolná, hogy ennyit lehet írni a számokról! És én még be akartam tervezni egy fagyit is mára. Sokáig bújtam a könyvet, de a negyedénél úgy döntöttem, hogy már csak azért is elmegyek fagyizni. Nekem is jár egy kis pihenés. Ígyis már egy hónapja ki se mozdultam a Roxfortból.
Tehát fogtam magam, na meg a könyvem és elindultam. Tőlem megszokott, hogy séta közben is olvasok. Amikor elsős voltam képes voltam az egész napot azzal tölteni, hogy olvasok. Mára már kicsit lazultam. Így van hogy egy könyvet két három napig olvasok. Sokkal több szabadidőt hagyok magamnak. Nem vagyok én robot, aki folyton tanul.
Mondanom sem kell, hogy út közben vagy négy ember jött nekem! Igen nekem jött! Én ugyanis még olvasás közben is tudok tájékozódni. Egyszer kipróbáltam, vacsora után a legnagyobb tömegben úgy mentem el a klubbházamba, temészetesen olvasva, hogy egy léleknek se mentem neki. És nem álltak el előlem.
Mikor a fagyizó előtt voltam becsaptam a könyvet. Megvan a fele, most már nyugodtan fagyizhatok. Bementem és vettem magamnak epres fagyit. Majd kint az egyik sarokban a könyvemet bújva megettem. De valami zavart, valaki figyelt. Éreztem magamon a tekintetét. Mikor befejeztem a fagyit, felpillantottam. Egy fiú figyelt, elmosolyodtam. Biztos ez is hülyének néz, hogy itt olvasok. Becsuktam a könyvet és felálltam, s lassan odamentem hozzá.
- Remélem nem baj, ha ide ülök! Láttam, hogy figyeltél! De ez nem is lényeges! Tudom, hogy a legtöbben hülyének néznek az olvasási mániám miatt. Na de mondd csak mi járatban erre? Mármint a fagylaltozáson kívül! Vagy csak azért jöttél? - A csodába is meg kellene tanulnom befogni a számat, már megint túl sokat beszéltem. Azért remélem nem ijesztettem el.

Vendég

Justin & Lili

Igen,kérek szépen epres fagyit.-Mondtam,mosolyogva a hölgynek.Olyan,fura érzésem volt mintha őt is Katherinnek hívták volna.Gyorsan,beszaladtam és ezt,mondtam neki.
-Téged,is Katherinnek hívnak?-Kérdeztem,a hölgyet.Rábólintott de, sajnos neki,nem voltak vámpír fogaik,úgy hogy hagytam a francba,majd kivittem a fagyit. Megláttam, egy lányt figyeltem,és leült mellém.

» Justin & Luna
» Justin & Bri-ismerkedés
» Lili & Zoé
» Lili & Brittany
» Lili & Claire