Lili & Zoé

~Mindhalálig kviddics~

Végre eljött az Én napom is, és Lis akár akarja, akár nem ma Én uralkodom, nem véletlenül. Hugrabug kviddics edzés van, és ezt nem hagyhatom ki. Szép is lenne, ha csak úgy hagynám őket egyedül edzeni. Még jó, hogy az nincs megtiltva, hogy megnézhessük a másikat. Bár sokan nem értékelik ezt a hatalmas gesztust! Lássuk be, azért mindenkiről kiderül egy két dolog. Például kinek mi a gyengéje, kinek mi az erőssége. Kit hogy találhat el egy gurkó, persze merő véletlenségből. Elsődleges cél a terelők kiütése, utána az őrző. A többieket nem nehéz kiütni. Ohh, hát hogy is felejthettem el, hát a fogó! Oh, igen! Elnézést, módosítom a tervemet. Fogó-terelők és csak utána az őrző.
Nagy nehezen végre sikerült kikelnem a pihe-puha melegágyból. Kész szerencse, hogy már senki nem volt a szobánkban. Tehettem volna a jó kislányt. De hát mindennek ára van. Senki nem jöhet rá a titkunkra, így kénytelen vagyok adni a szentet. De azért néha-néha lehet rosszalkodni, azaz az Én megítélésemmel, mindig.
Általánosításba véve a pasik olyanok, mint a kutyák. Ha szukát látnak, már is csorog a nyáluk, amint megkapták maguknak tovább állnak. Egy rövidke kis szoknya, egy mélyen dekoltált póló és már is van kapás. Hol a rosszabb fajtából, hogy a jobbikból. De egy biztos. Mindig van valaki, aki szívesen meghív egy vajsörre. Mire végigmentem a gondolatmenetemen, már fel is öltöztem, egy fekete csőszárú nadrágot, egy bokacsizmát és egy testhez simuló V kivágású felsőt vettem fel. A bel mutató ujjamon ott virított a gyűrű, a hajam pedig göndören hagytam, felcsatolva egy kék tinccsel megfűszerezve. Megfogtam egy füzetet, hozzá egy pennát, amihez persze nem kell tinta. Pálcámat a farzsebembe mélyesztettem és már robogtam is a kviddics pálya fele. Szerencsére jó idő volt, így nem fáztam, amikor kiértem az udvarra. Sebes léptekkel haladtam, és éppen a kezdésre értem oda. Leültem egy számomra tetsző helyre és bőszen jegyzetelni, rajzolni kezdtem, amikor arra érdemes dolgot láttam a Hugrabuggosoktól.

Alig nyitottam ki reggel a szemem máris egy arc bámult az orromba.
- Istenem Mary halálra ijesztettél, ugye nem akarsz megint elhívni valahova?
Kérdeztem aggódó hangon, miután visszanyertem önmagam, sajnos csalódnom kellett. Mary elhívott a kviddics edzésére. Mindig is szerettem nézni, ahogy játszanak, bár én nem játszottam soha, viszont Mary nagyon tud játszani. Persze nem kellett sokat győzködnie, hiszen amin elkezd úgy beszélni, mint egy tanár borsódzik a hátam és mindent megteszek, hogy abba hagyja. Így történt, hogy felöltöztem, nem vittem túlzásba az öltözködést, egy egyszerű farmer, egy kék kicsit kivágott póló és a nyakamba kötött szintén kék sál. Mary mellett mentem a kviddics pályára.
Mivel nem tudok játszani így hagyom kedvenc barátnőm, hogy elindulni az edzésre. Nem tudom mit fogok csinálni egy egész edzés alatt. Szeretem nézni a játékot, de a meccsek sokkal érdekesebbek, mint az edzés. Már előre leszögeztem Mary-nek, hogy ne is keressen az edzés után, mert ha nagyon megunom elmegyek. Most viszont néznem kéne egy ideig. Keresni kezdek valami ülőhelyet, amikor megpillantok egy lányt magában ülni és jegyzetelni. Odamegyek és kedvesen megszólalok.
- Szia! Leülhetek?
S ha a lány bele egyezik leülök mellé és figyelem az edzést.

~Mindhalálig kviddics~

Sok minden van, amit nagyon nem szeretek. Többek között azt, amikor csapatmegbeszélés van. Nem tetszik, hogy a pálya közepén kör alakban összeállunk és beszélgetünk. Elröhögcsélik és mindent csinálnak, csak arra nem képesek, hogy eljussanak egyről a kettőre. Ez mindenhol így van, kár lenne tagadni. Legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok néha eltűrni, mert Lis nem hogy azt mondaná, hogy haladjanak,mert ez nem a teadélután, neeeeem! Áhhh, dehogy is. Benne van a dumálásban. Elröhögcsél, elnevetgél, Én meg majd felrobbanok az idegtől. Csodálkozik, amikor kérdés nélkül irányítok. Könyörgöm, ez KVIDDICS nem délutáni pihenő! Ez egy komoly sport. Nem szeretem, ha semmibe veszik! Aki nem ért hozzá az ma … Igazán dühös pillantással ajándékoztam meg a megzavarómat. Egy dolog, hogy idejön, de ez nagyon rosszul esett. Éppen jegyzetelek, éppen gondolkodom, erre megzavarnak. Igen, ellene irányult a pillantásom! Megérdemelte! Igazán nagyot fújtattam, majd biccentettem a fejemmel, hogy foglaljon helyett.
-Hugrabugos vagy, ugye?- Néztem végig a szemem sarkából, majd ismételten a kviddicsezőkre szegeztem a tekintetem. Milyen szerencsés vagyok, hogy megtanultam úgí írni és rajzolni, hogy még csak a papírra se kell néznem. Egyik kiváló tulajdonságaim egyike. Egoista lennék? Hát még szép. Jó nem, csak pár dologban. Követelek, másoktól is és magamtól is!
Rápillantottam a lányra, hogy tudja érdekel mit mond, csak kicsit lefoglal az edzés. Remélem nem fogja megkérdezni, mire kell. És gond nélkül hazudok neki. Igen, tudom, hogy nem szereted Lis, de a csapatért megteszem. Nem érdekel mi a véleményed erről!

~Mindhalálig kviddics~

Mikor megkérdeztem a lányt, hogy leülhetek-e? Egy mérges pillantást kapok, meg egy nagy fújtatást, végül egy bólintást. Szó nélkül ülök le mellé, majd figyelni kezdtem a pályán történő dolgokat. Majd a lány kérdésére, kicsit futcsa mosollyal válaszolok.
- Igen az vagyok! És te, melyik a te házad? Remélem nem zavarlak, látom elfoglalt vagy! Tudom milyen, ha valaki taktikát gyűjt a barátnőm is mindig ezt csinálja, mikor teheti.
Megint megeredt a nyelvem, dehát nem teketek ellene, ez vagyok én őszinte és nagy szájú. Bár látom a lányon, hogy nem örül a társaságomnak, dehát én nem bírom elviselni, hogy valaki akár kicsit is gorombán nézzen rám, szeretek mindenkivel jóban lenni. Ezt akarom most is elérni, de egyenlőre kicsit le kell magam lassítani.