Lili & Claire

Magam sem tudom miért kerültem ide. Előcsarnok? Miért jöttem ide? Na jó ezt én se gondolom komolyan, biztos megint elgondolkodtam valamin, vagy túlságosan elmerültem az olvasásban. Ez a valószínűbb, mivel a könyv a kezemben van. Mary sehol, más dolga van. Vagy megunta, hogy nem figyelek, mostanában könnyen elkalandozok. Csak állok egy helyben, mint egy fa. Meg kellene mozdulnom, ennek érdekében pedig megindulok a nagyterem felé. Persze a könyvet megint az orrom elé rakom. De azt se tudom mit olvasok. Ekkor kiesik a könyv a kezemből. Neki mentem valakinek.
- Bocsáss meg! Véletlen volt, nagyon elmerültem a könyvben.
Mondom mosolyogva a lánynak és remélem nem ütöttem meg nagyon. Lehajolok a könyvemért és becsukom, majd később megkeresem hol tartottam, most udvariasnak kell lenem.

Vendég

Lili and Clary

Úgy rohantam végig az iskola folyosóin, mint valami idióta. Hihetetlenül boldog voltam, de mégis volt egy gondom; az, hogy fogalmam sem v olt, hogy honnan is jön ez a határtalan boldogság. Már reggel, ahogyan kiugrottam az ágyból, egyből, nagyon jó kedvem volt, a többiek, pedig csak azzal biztattak, hogy majd elmúlik. Talán azért, mert szombat van. Épp az előcsarnokon rohantam végig, amikor valaki egyszerűen, figyelmetlenségből nekem jött.
- Már csak ez hiányzott - morogtam egészen halkan.
Először az egyik iskolai tanárnak megyek neki, most pedig másnak? Mi történik mostanság velem?
Amikor mindketten felálltunk a földről, a lány, akinek nekimentem, megszólalt, utána pedig én is.
- Megesik, de máskor picit figyelj oda. - mondtam morcosan.

Természetesen hatott hogy nem mindenki örül neki, ha neki mennek. Én se lettem volna odáig érte, viszont a morcos hang meglepett. Tekintve, hogy előbb mikor felpillantottam, mintha mosolygott volna. Ennek fényében elmém legmélyebb zugában a kíváncsiság vízhangszik. Persze nem szeretek senkinek sem a nyakán lógni, de az én örök vidám, őszinte énem megint megszólalt, szinte megfékezhetetlenül.
- Te meg lassíts néha, öm akarom mondani nem jó ha rohansz. Sok minden mellett elmehetsz, amit érdemes lenne látni. Na és merre mész?
Próbáltam magamra erőltetni az udvarias, kedves kislány szerepet, de az útólsó mondatomra már nem bírtam koncentrálni. Így lehet kicsit udvariatlannak hatott. Végül is mindegy, hiszen én mindig megoldom a gondokat, vagyis az esetek többségében.

» Claire McQuillen
» Lili & Zoé
» Lili & Luna
» Lili Nenil
» Lili & Brittany