Örültem, hogy egyezik a véleményünk, és nem kell felesleges vitákba bocsátkoznom a mardekárosok magatartását illetően. Furcsa is lett volna, ha kedveli a kígyókat, akiknek a kedvenc szórakozása a más házba tartozók életének megkeserítése és mintha annál boldogabbak lennének, minél jobban utálják őket. Meglátására csak biccentettem és egy egyetértő mosolyt küldtem felé. Nem lett volna értelme folytatnom a témát, sőt felhoznom is kár volt; csak újra felidéztem magamban a délelőtt történt rendkívül dühítő eseményeket. Bosszantott, hogy ők bármit megúszhatnak, míg bármi, amit csinálnak másokon csattan, és ez egyáltalán nem izgat senkit.
Hirtelen túlságosan is heves mozdulatot tettem az öntözőkannával, mintha azon akarnám megtorolni a mardekárosok szemétkedéseit, aminek a mandragórák látták kárát. Ledöbbenve álltam szerencsétlenkedésem eredménye előtt, de már csak nevetni tudtam rajta. Ez az eset legalább megkoronázta amúgy is szuper napomat.
Unott mozdulattal fogtam meg egy utamba kerülő rongyot, hogy feltöröljem vele a trutyit, de alig láttam neki a takarításnak, Lili termett mellettem. Csodálkozva pillantottam rá, nem értettem, miért segít nekem, amikor egyedül én okoztam a szerencsétlenséget, de hálás voltam neki. Pár perc lelkes súrolás után már egészen tisztának lehetett nevezni a padlót, igaz néhány helyen díszítette pár égett folt, de ettől eltekintve, rendben volt.
- Fogalmam sincs – vallottam be őszintén. Nesze neked kérkedés, amikor szükségem lenne a tudásra, teljesen lefagyok. Csak nekem lehet olyan mázlim, hogy a sok szer közül pont egy olyat sikerül kiborítanom, amit még sosem láttam. – De csak nem lesz rosszabb, ha kipróbáljuk – vontam meg a vállam és nyúltam az üvegcse után. Mielőtt Lili megakadályozhatott volna, már meg is kaparintottam és a növényekre csepegtettem. Először befeketedett a száruk, mire halálos ijedség járt át, de aztán apró levélkezdemények bújtak ki a csonka tőből. Mély lélegzetet vettem, megtámaszkodva a mögöttem álló asztalban.
- Köszi. Jövök neked eggyel – mosolyodtam el a lányra nézve, majd újra kezembe vettem a papírt, és a következő feladatra tértem. Szerettem volna közvetlenebb lenni Lilivel, de nem ment. Néha magam is elcsodálkozom, mennyire antiszoc vagyok, de nincs elég erőm vagy türelmem, hogy ezen változtassak.

Arcomról nem tűnt el a mosoly, ahogy a lány szavait hallgattam, de miközben elmesélte, miért is van itt, folytattam a munkámat. Mondandójának a felét nem is értettem, például fogalmam sem volt mi köze McGalagonynak a Bimba által kiszabott büntetőmunkához, és ez az egész, hogy jön a dolgozathoz és a zárolt részlegbe történő kiruccanáshoz, de ráhagytam a dolgot. Néha bólintottam, vagy szélesebben elmosolyodtam, de nem éreztem, hogy sok közöm lenne a dologhoz. Talán túlságosan is antiszociális vagyok a normális emberi társalgásokhoz, ezért kevesebbel is beértem volna. Egy tömör, pár szavas válasszal, csak, hogy megtörjük a kínos csendet.
- Megvédtem magam pár magáról túl sokat képzelő mardekárossal szemben – Dühösen fújtam ki egy tincset arcomból, majd nagyobb hévvel, mint kellett volna lendítettem meg a kannát, aminek hatására a trutyi jó része kilöttyent és mindent beterített egy fél méteres körzetben. Én még idejében ugrottam hátra, így csak pár csepp ért el. Viszont a mandragóráknak nem volt ilyen szerencséjük. Leveleik füstölögve elégtek, amikor a trutyi hozzájuk ért. Csak pislogni tudtam, ahogy végigmértem, mekkora felfordulást is okoztam pár másodperc alatt. Felkacagtam, amikor tekintetem találkozott Lili-ével és lehunyt szemmel, lemondóan megcsóváltam a fejem. Nekem már úgyis mindegy, Bimba ezért ki fog nyírni. Ha legalább pálcám lenne, még úgy-ahogy helyrehozhatnám, de így?!  Jó vagyok gyógynövénytanból – nem véletlenül, hiszen a gyógyítói szakma egyik alapkövetelménye – de ezt a trutyit nem ismertem, így nem is tudtam, mivel hozhatnám helyre a mandragórákat, amiket azért reméltem, hogy nem öltem meg.

Kimért léptekkel haladtam az üvegházak felé, ahova Bimba professzor rendelt az óráján történt incidens után. Igaz, talán tényleg kicsit hevesen reagáltam a mardekárosok piszkálódására, de attól még nekem volt igazam.  Azok a tökkelütött, öntelt marhák azt képzelik, hogy nekik mindent szabad, ők istenek, akik felettünk állnak. Nem csoda, hogy szükségét éreztem kissé észhez téríteni őket, de erre is én fáztam rá. Engem büntetőmunkára küldtek, tőlük meg csak pontokat vontak le. Mintha érdekelné őket a dolog...
Dühöm, amit az igazságtalan eljárás miatt éreztem, azóta sem párolgott el, sőt csak fokozódott, amikor a folyosón szembe találkoztam a két idiótával, akik természetesen nem mulasztottak el gúnyos megjegyzéseket tenni az órán történtekre.
Amikor beléptem a hármas számú üvegházba, két személyt találtam ott. A dühösen toporgó tanárnőt, akit, úgy tűnt, rendkívül bosszantott pár perces késésem és egy hugrabugos lányt, aki az évfolyamtársam. Ha emlékezetem nem csal Lili Nenil a neve, együtt van vele asztronómia órám. Még nem igazán volt szerencsém beszélni vele, a nevét is csak onnan tudom, hogy dolgozatoknál általában az ő neve hangzik el, mint a legjobban teljesítő diák a csoportban. De akkor meg nem értem, mit keres itt. Persze lehet valaki egyszerre okos és bajkeverő is, de nem hiszem, hogy ő ilyen lenne.
A tanárnő a kezünkbe nyomott egy- egy papírt, majd elegánsan távozott, természetesen miután megfosztott minket a pálcánktól. Varázslóképző iskolába járunk, és nem varázsolhatunk, ésszerű és logikus. Ahogy végigfutottam tekintetem a papíron, elhúztam a számat. Vagy egy tucat feladatot rótt ki ránk a tanárnő, amivel aligha fogunk egyhamar végezni. Nem túl lelkesen megfogtam egy öntözőkannát, amiben kétes kinézető, zöldes barna, lustán fortyogó folyadék volt, és az utasítás szerint, sorra megöntöztem vele az indacus toxicus-okat. Miután végeztem az első pár cseréppel, oldalra pillantottam, hogy megnézzem, mit csinál a lány és szerencsétlenségemre tekintetünk találkozott, mire zavartan elmosolyodtam.
- Amúgy Brittany Reynolds vagyok – mutatkoztam be, miközben folytattam a nem túl kellemes munkát. Nem tudtam mit mondhatnék, nem igazán vagyok a szavak embere, de zavart a kínos csend.
-  És te mivel érdemelted ki ezt a megtiszteltetést, hogy dajkálhatod Bimba drágalátos növényeit? – kérdeztem csevegő hangon, de kissé gúnyosan. Félreértés ne essék semmi bajom a tanárnővel, de nem esett jól a kivételezés, azt hittem, igazságosabban tudja megítélni a helyzetet.