Ron & Bonnie

Bonnie nagyon szerette a hajamat piszkálni mindig, én sosem örültem ha a hajamat babrálják, de annyira szerette ezt csinálni, hogy neki végül is megengedtem ezt a dolgot. Nagyon elszomorodtam mikor Bonnie elkezdett sírni, mert eszébe jutott az édesanyja, és mikor az ablakhoz sietett én is mentem utána, nem tudtam pótolni az édesanyját, de támaszt akartam nyújtani neki. Éreztetni szerettem volna vele, hogy fontos nekem és bármi problémája van én itt leszek és segíteni fogok neki, amiben csak lehetséges. Mikor a családomról beszélt elgondolkodtam, hogy milyen lehet elveszíteni egy családtagot és szegénykém ő már átesett ezen, minden erőmmel azon leszek, hogy Bonnie a további életében boldog legyen.
- Elhiszem, hogy hiányzik az édesanyád, ha szeretnéd elmehetünk együtt a sírjához. Viszek virágot és koszorút. - mosolyogtam Bonnie-ra.
Mikor megkérdezte, hogy hol tartok a naplójában feleltem rá...
- Mikor a vidámparkban jártatok.

Olyan,jól esett amikor látta a rajzokat. Biztos,tetszeni fog a húgának is. Az életemről eddig,senkinek se meséltem semmit egyedül csak neki..csak neki... Jól,esett hogy végre valaki engem is meghallgat. A suliból, barátkozni akartak,velem de senkinek se nyitottam úgy mint neki. Azért,mert csak a barátom. Mikor,olvasta a naplóm én közben játszadoztam a hajával és mosolyogtam. Legalább,van velem valaki és már nagyon hiányzik anya. Mikor,eszembe jutott könnyek peregtek rólam,felálltam az ágyról odaléptem az ablakhoz és öleltem anya plüss maciját. Ron,odajött mellém átfogta a derekam és együtt néztük a holdat és odasúgtam neki.
-Nagyon,hiányzik az anyukám!Tudom,felnőtt vagyok de te örülhetsz. Vannak,bátyáid egy húgod és szerető családod.Légy,te is mindig ilyen velük.-Mindig,tiszteltem,hogy ilyen nagy családja van és ezért is szeretek a a Varázs vicc boltba menni. Kicsit,kikapcsolom az agyamat. Utána,megkérdeztem hol tart a naplómba.
-Hol,tartasz a naplómba?-Visszamentünk,és továbbra is játszadozni kezdtem a hajával.

Kicsit lesokkoltam, mikor megemlítette azt, hogy gyereket szeretne Ron Weasley-től, Ron Weasley-től, Ron Weasley-től... csak úgy ismétlődött a nevem, de aztán leesett, hogy csak viccelhetett. Mikor odaadta a második rajzot, megint elámultam a húgomat is olyan élethűen rajzolta le, hogy alig győztem megdicsérni Bonnie-t.
- Köszönöm szépen a rajzokat, nagyon ügyes vagy! - megcsókoltam.
Azután hozzám bújt és odaadta a naplóját, amit először nem akartam elolvasni, hisz hiába a barátnőm vannak olyan dolgok amikhez még nincs semmi közöm. Nehezen, de rávett, hogy olvassak el pár sort az írásából. Néha nagyon aranyos dolgokat írt, viszont mesél a szörnyű gyerekkoráról is...

Amikor,megkérdezte hogy mit szeretnék hirtelen nem tudtam mit feleljek. Egyszerűen apukám is a fejembe volt,hogy meg kéne legalább látogatnom meg, anya sírjához kimenni. De..attól félek,hogy ha Justin meglát mit tehetnék akkor... Meg,persze Ronnal tölteni a nyarat. Igaz, még kisbabát is csak,ehhez nem tudom,hogy mit szólt volna hozzá. Végül is csak,megmondtam neki az igazat.
-Legalább,egyszer meglátogatni anyukám sírját meg apát is meglátogatni de...félek inkább nem...meg kisbabát tőled.-Amikor,kiejtettem a szót a számon,azonnal lefagyott az arca. Mintha, teljesen más világba járna. Természetesen,ezt is hozzá teszem neki.
-Meg,a nyarat együtt tölteni én te és a családod-Mosolyogtam,és megcsókoltam. Igen,már akkor tetszett nekem amikor, csináltam a rajzot és tényleg,nem hitte el.
Óóóó..és csináltam még valamit. Ezt is még unalomból.-Odaadtam,neki a rajzot. Ezen ő van és a húga Ginny. Nagyon,aranyosak együtt. Azért, Ronnak rajzoltam oda,pár szívecskét.Majd,megmutattam neki a naplómat.
-Nézz,bele nyugodtan!Tudod, szeretném ha ezekről csak te tudnál és senki más.Még,sose mutattam meg senkinek se a naplómat.Mindig felirom ha történik itt vagy otthon valami érdekes dolog.- Ő is megdöbbent,hogy odaadtam neki.
-

Mikor átnyújtotta a rajzot nem tudtam mit szólni, hisz olyan valósághű volt, és tényleg én voltam azon a rajzon. Alig tudtam elhinni, hogy már akkor tetszettem neki, mikor ez a rajz készült, mert az már nagyon rég volt. Még pár másodpercig mosolyogva bámultam a rajzot, ha hazakerülök az lesz az első dolgom, hogy kirakom a szobám falára. Bonnie feltett egy kérdést, hogy mi lesz, ha vége az iskolának. Megmondom őszintén ezen még én sem gondolkodtam el, de szó mi szó ideje volna, hisz nemsokára év vége lesz és szeretném vele tölteni az egész nyarat, a családdal minden évben elmegyünk nyaralni, gondoltam most ő is jöhetne velünk, plusz egy ember nem változtat a dolgon, sőt minél többen vagyunk annál jobb lehet a nyaralás.
- Ezen még nem gondolkodtam el, te mit szeretnél? - kérdeztem mosollyal az arcomon és megcsókoltam.
Jó volt kicsit összebújva lenni, és kikapcsolni a világot. Jó lenne, ha ezek a pillantok mindennapossá válnának.

Hmm....Nagyon,szeretek sőt imádok Ronnal lenni. Egyszer talán,házasok is leszünk mosolyodtam el.Amikor,megkérdezte tőle, mit szeretnék csinálni semmi jó nem jutott hirtelen az eszembe. Majd, csak hozzám vágott egy, párnát. Elmosolyodtam,és bekiabáltam.
-Párnacsata!!!-Mosolyodtam,el magamba és ahogy dobáltuk a párnát egyre közeledett hozzám. Anyukám régi,hálóingét vettem fel,mivel ez az egyetlen dolog amit,apu annak idején megengedett és anyukám plüss maciját is magammal hoztam, meg egy régi családi fénykép. Szinte, ennyi volt anyukám emlékképe. Elszórakoztunk együtt, és szinte olyan valóságosnak tűnt. Majd, eszembe jutott egy dolog, amikor ezt neki csináltam mikor neki szurkoltam. Akkor,még nem is látta,hogy itt vagyok csak Lavender érdekelte. Előtúrtam a szekrényemből és most átadtam neki.
-Tessék! Ez, téged ábrázol amikor kviddicsezzel. Azt,mondják anyukám rajztudását örököltem mivel,nagyon jól tudok rajzolni bár..telis tele van szívecskékkel. Akkor,is át akartam volna neked adni,mikor Lavenderrel kavartál csak észre sem,vettél. Tartsd meg emlékbe- Mosolyogtam majd megcsókoltam. Viccből, összekócoltam a haját és nevettem. Olyan,vicces nem tudom miért,hisz imádok a hajával játszani.Ledöntött, az ágyra szemeibe nézett, és az arcom simogatta. Szerintem,jól összeillünk mi együtt.
-Figyelj Ha,kikerülünk mit fogsz velem csinálni?-Mosolyodtam el és megpusziltam a homlokát. Nem,tudom ez nálunk azt hiszem valami szerencsét jelent vagy valami ilyesmit. De, kezdem nagyon nagyon megkedvelni. Sőt,mi több imádom ha nem találkozunk a mézesfalásban akkor ez sose nem jött volna össze.

Csendben mászkáltunk a folyosón, nagyon jót tett ez a fürdés, főleg hogy vele tehettem ezt meg. Visszaértünk a szobámba és elkezdtünk enni pár darab csokit, ami még ott maradt tegnapról. Bonnie nagyon szereti az édességet, ez is egy közös dolog bennünk, egyszer kiterveljük hogyan lehetne az egész Mézesfalás készletét elvinni, hogy az egészet mi ketten tudjuk csak felfalni. Odabújt hozzám és elkezdte simogatni a hátamat, nagyon jól estek az érintései, teljesen ellazultam tőlük.
- Mit szeretnél most csinálni? - kérdeztem a szemébe nézve.
Nekem mindegy volt mit csinálunk, egy volt a lényeg, hogy együtt legyünk és élvezzük egymás társaságát. Más dolog most nem számított.

Igazából,nem kellett volna bocsánatot kérnie. Az tény,hogy akartam volna azt amit velem tett de,annyira jól esett. Amikor,megkèrdezte hogy jól érzem magam vele szinte már a mennyekben szálltam! Aztán,belenéztem a szemébe majd ezt mondtam neki.
-Nem,csak jól érzem magam veled hanem csodálatosan. Ilyen boldog senkivel nem voltam mint most veled. Ha kikerülünk innen majd,egy olyan kisfiút szeretnék amilyen te vagy.- Mosolyodtam el és megcsókolgam. Játszottam a habokban elmerültem aztàn újra fel jöttem. Ron utánam jött és beletette a fejemet a vízbe. Megfogtam én is ugyan ezt tettem vele. Majd meglàtott a karomon lévő jelet. Kicsit,elhúzódtam tőle majd kiszálltam és felöltöztem.Megvàrtam még ő is ezt,teszi. A folyosókon csöndben mentünk végig majd megszólalt.

- Bocsánat, Bonnie, de ahogy látom te is akarnád. - vigyorogtam és elmerültem a habokban.
Éreztem ahogy Bonnie simogat én meg lehunyt szemmel élveztem és én is simogatni kezdtem. Végre kikapcsolódtam és úgy éreztem az a sok gondolat a fejemből végre kiszökött és csak Bonnie volt benne. Magamhoz öleltem és megpusziltam a homlokát.
- Jól érzed most magad? - kérdeztem halkan.
Reméltem, hogy a válasza igen lesz, hisz én nagyon igyekeztem, hogy a lány akit szeretek nagyon jól érezze magát az én társaságomban. Mindig figyeltem rá, figyeltem a szavaimra, semmivel sem akartam őt megbántani vagy rosszat tenni neki. Szeretem őt és az ő boldogsága a legfontosabb most nekem.

Nagyon félénk voltam! Igazából,nem mentem még fiúval fürdeni és kitudja mit müvel akkor ott velem. Nevettem el magam hangosan mire ő megkèrdezte tőlem!
- Nem nincs semmi baj!- Majd,megcsókoltam. Mikor,levettem a ruháim nem birt magával. Bementem a vízbe elkezdett végig csókolni. Nagyon jól esett de észbe kaptam.
-Ron! Emlékezz,mit mondtál!-Túrtam be a hajába és csókolózásba kezdtünk.

Mosolyogtam minden egyes mozzanatán, el sem tudtam hinni, hogy a karjaimban fekszik és visszaölel.
- Te is sokat jelentesz nekem és nagyon jó ötlet, a bulin majd mindenki ott lesz. - mosolyogtam.
Mikor elkezdtem levenni róla a ruháit leállított, de nem igazán értettem miért, hisz a fejemben nem volt olyan gondolat, ami az övében valószínűleg igen.
- Nyugalom, nem megyünk el fürdeni.. együtt? - kérdeztem félénken a szemébe nézve.
Bonnie szintén félénken, de rábólintott a dologra és elindultunk prefektusi fürdő felé.

Ahogy azt mondta semmi elmosolyodtam. Megértettem nagyon sokat jelent számomra.
- Ron!Nekem nagyon sokat jelentesz! Talán,majd próbáljunk meg mind ketten kicsit a barátainkkal tölteni.- Mosolyogtam, úgy véltem jó ötletnek tűnik. Istenem,másra se tudok gondolni csak rá. Szinte hallom a fejembe a gondolatát. Mintha, nekem szánták volna. Ekkor, Ron szenvedélyesen megcsókolt majd kezdte le rólamlevenni a ruhákat. Élveztem,volna de szerencsére megállítottam.
- Ron! Nyugi!-mondtam neki majd átöleltem.

- Én is szeretlek, és köszönöm a dicséretet. - mosolyogva simogattam az arcát.
Olyan jó volt átölelni őt és olyan közel engedni magamhoz, mint még senkit, aki lány volt. Megértett és kedves volt velem, nagyon megszerettem ezt a lányt és örömmel látom, hogy viszonozza ezt a szeretetet felém. Mikor megkérdezte, hogy ha lehetne egy kívánságom mit kívánnék elgondolkoztam, nem jutott eszembe semmi értelmes dolog, igazából sosem kívántam és kértem az élettől semmit, mert megkaptam mindent ami egy boldog élethez kellett. Most már egy okos, gyönyörű barátnőt is. Így kissé fáziskéséssel válaszoltam a kérdésére...
- Igazából semmit, csak most legyünk együtt. - mosolyogtam és megcsókoltam őt újra és újra.

Megértettem Ront. Én sem akarom elsietni a dolgot csak láttam a szemébe a vágyat. Szeretné,de nem megy neki. Ugyan,igy vagyok én is. Sóhajtottam,megöleltem és megcsókoltam. Vállára,hajtottam a fejem és simogatta az arcom. Olyan,jól esett. Ő tényelg nem sieti el a dolgot mint a többiek. Egy,igazi Weasley! Nagyon,szeretem! Majd a szemébe momdtam.
-Nagyon szeretlek!- Megcsókoltam, és újra lefeküdtünk de már egymás mellett. Megfordultunk belenézett a szemembe és simogatta az arcom én meg megfogtam a kezét.
- Jól,érzem magam veled! Imádok veled lenni mindig meg tudsz nevetteni. Ha,lenne egy kívánságod mi lenne az?- Kérdeztem,a szemébe nézve majd megcsókoltam.

Nem tudtam bírni magammal tovább, próbáltam elterelni a gondolataimat, de nem sikerült.
- Folytatnám, de nem akarok elsietni semmit. - mondtam ki végül és lemásztam Bonnie-ról.
Reméltem, hogy nem sértődik meg és nem hiszi azt, hogy azért nem akarom, mert ő rossz lenne, hisz nagyon gyönyörű és kedves lány. Csupán nem akarok olyan lenni a szemében, mint a többi fiú aki nagy valószínűséggel ezt az alkalmat megragadná. Talán egy teszt lenne ez részéről, hogy mit reagálok? Bonnie okos lány, kitelhet tőle, hogy ilyenre vetemedik, de én próbáltam önmagamat mutatni előtte. A plafont bámultam és gondolkodtam a semmin, ez tűnt akkor a legjobb megoldásnak és időtöltésnek, csak abban reménykedtem, hogy Bonnie megért és nem sértődik meg.

Jó,laktató volt a kaja..Mivel a többiek a szálláson aludtak és mi voltunk csak,ketten elpirulva nem tudtam mit kérdezzek tőle.
-Veled,szeretnék lenni és megint aludni.- Mosolyogtam,neki kicsit jó volt kiszellőztetni a fejünket mind a kettőnknek. Ekkor, a váratlan pillanatban mikor, kiértünk a nagyteremből fel a hosszú lépcsőkön hátra,fordult nem látott senkit és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor, megcsókolt éreztem,hogy a keze a derekamon van, majd megfogtam a kezét a lépcsőnél és elmentünk az ajtónkhoz. Elmondta mi a jelszó, és aztán Ron teljesen neki döntött az ágynak. Egy igazi,vadmacska bújt elő belőle. Majd, megkérdeztem.
-Szeretném,ha olyan lennél amilyen voltál! Ezt,az egészet én hoztam ki belőled de, csináld nyugodtan.-Mosolyogtam,és a kezemmel körbefontam,a nyakát.

- Egy séta tényleg jót tenne. - suttogtam és el is indultunk.
Útközben néztem a mozgó festményeket és lépcsőket, mikor azt mondtam úgyis este van és együtt szeretnénk majd lenni, hogy menjünk el most a nagyterembe vacsorázni, hogy ne később kelljen. Mikor leértünk köszöntünk mindenkinek, aki a Griffendél asztalánál ült, volt aki evett, volt aki vicceket mesélt és egyéb dolgokat csinált. Én is elmondtam pár viccet, amit a testvéreimtől tanultam meg és mindenki szinte leborult az asztalról, pedig szerintem nem voltak annyira eget rengető poén ezekben a viccekben. Szerettem mindig is megnevettetni az embereket, kicsit büszke voltam magamra, hogy ennyit legalább meg tudok tenni, hogy az ember legszebb ám legnehezebben kivitelezhető tevékenységére kényszerítsem és azaz őszinte nevetés volt. Mikor Bonnie-val végeztünk az evéssel, elköszöntünk a többiektől és hozzáfordultam.
- Most mit szeretnél csinálni? - kérdeztem.

Igaz! Sokkal többet mint barátságot... Nem,hiszen hogy ezzel törvényt büntetnénk. Már,felnőttek vagyunk és gondoltam jól esne egy kis kaland. Kicsit,zavarban lettem,hogy a derekamat simogatta olyan,jól esett és tényleg szenvedéllyel csókolt meg. Megváltoztattam, volna,vagy csak egyszerűen ez hozza ki belőlem. Majd belesúgtam, a fülébe.
-Sokkal,többet mint barátságot! De,azt hiszem egy kis séta jót tenne ha tudod magad tűrtőztetni.- Mosolyodtam,el mikor a szemébe néztem. Kedves,kisugárzó tekintetem rá tapadt és majd újra megcsókolt. Szinte,forr köztünk a levegő érzem.

Olyan szenvedéllyel csókoltam, mint még eddig soha és tudtam, hogy most aligha tudok leállni.
- Figyelj, Bonnie mit szeretnél? - kérdeztem halkan és megsimogattam az arcát.
Nem hiszem, hogy járunk már annyi ideje, hogy történjen több, mint csók, de akkor vajon mit akarhatna tőlem? Megfogadtam magamnak, hogy ha lesz időm keresek egy merengőt és kicsit kikapcsolódok, mert annyi dolog járkál a fejemben már napok óta, hogy azt el sem lehet képzelni. Ő csak nézett rám és nem szeretett volna válaszolni, kicsit mintha zavarban lenne, legalábbis ezt vettem ki a tekintetéből. Kezemet a derekára csúsztattam és simogatni kezdtem, nem tudom mi ütött belém, mintha már nem Ronald Weasley lettem volna, hanem valami más...

Mikor, mind a kettőnkbe forrt a levegő én sem, tudtam mit kezdeni magammal. Csak, Ronnal akartam lenni egész nap és éreztem, a testében áradó melegségét. Vajon,miért nem teszi? Igaz,még túl korainak tartottam, de égett bennem, a vágy a szenvedély. Még, Justinnal sem éreztem ilyet egyedül csak vele... Miért van ez? Aztán,kérdezett valamit.
-Igen! Az..jól jönne!- Mosolyodtam el és újra megcsókoltam. Újra...hiba lett volna? Vissza,ledöntött az ágyra mert már végképp nem tudott mit kezdeni magával.

Nem érdekelt soha egy Malfoy sem, főleg nem Draco, ő legyen el a Mardekáros lányokkal, nem érdekelnek. Nem voltam féltékeny, mert most már tényleg éreztem, hogy Bonnie engem szeretne és nem azt a tejfölös hajú mamlaszt. Kicsit felforrt a levegő, mikor az ágyban voltunk és alig tudtam bírni magammal. Mi történt velem? Sosem voltam ilyen "vad", sosem voltam még ilyen eszetlen és őrült, mint most. Csak Bonnie járt az eszemben, de végül sikerült kicsit visszafognom magam és elgondolkodtam a plafont bámulva. Vajon Fred és George most mit csinálhat? Ginny Harryvel mit csinálhat? Próbáltam elterelni a figyelmem, de Bonnie ismét megcsókolt és nem tudtam nem viszonozni.
- Figyelj, nem kérsz valamit? Csokit vagy hasonló? - pillantottam Bonnie-ra.

Amikor, megcsókolt nem tudtam ellen állni a szenvedélynek. Ő olyan,volt nekem mint minden más fiú de, megtudtam benne bízni és nagyon szeretem. Soha,nem tudnám őt elveszíteni,legalább is ezt remélem.
-Hagyjad már... Malfoy próbált nekem udvarolgatni de, nemet mondtam és azóta küldözget nekem csokrokat és annyira elegem van belőle. Igen! Neked, a hajad sokkal szórakoztatóbb..- Mosolyodtam el. Megcsókoltam, ő pedig belecsókolt a nyakamba. Kíváncsi,vagyok mi lesz ebből.

Elmosolyodtam, mikor elmondta a dolgot. Hermionéval csak barátok vagyunk és, ha még olyan lenne amire ő gondolt, akkor is elmondtam volna szemébe a dolgot. Nagyon megörültem az ő ajándékának, de egyúttal meg is lepődtem, nagyon aranyos dolog volt tőle. Bonnie mindig piszkálta a lángvörös hajam, szerinte nagyon vicces és érdekes, ha összekócolhat. A nagyiék, meg kb. mindenki szereti piszkálni a Weasley fiúk haját, de érdekes a Malfoyok szőke tincseit sose piszkálja senki, komolyan mintha az harapna, a miénk meg nem. Mikor az ágyba kerültünk, feleltem a kérdésére.
- Persze, szívesen vagyok veled szinte egész nap. - mosolyogtam és megcsókoltam.

Istenem! Annyira, ütődött vagyok! Teljesen, össze vagyok zavarodva. De, amikor Ron elővett egy kis dobozt benne gyöngyös nyaklánc nagy mosoly húzódott a számra, majd megöleltem.
-Jaj,Ron igazán nem kellett volna!Nem, vagyok féltékeny csak..nem tudtam mi van köztetek és sajnálom ezt a dolgot. Egyébként, én még tegnap vettem neked valamit mikor, nem figyeltél.- Mosolyogtam és én is elővettem egy kis dobozt. Remélem, tetszeni fog neki! Majd,megcsókoltam és lefeküdtünk a hálóterembe én pedig a szemébe néztem.
-Olyan,boldoggá tesz,az az érzés,hogy mellettem vagy! Remélem, majd ma reggel nem fogsz magamra hagyni.- Mosolyodtam el! Ron mindig felvidít azzal, amikor beletúrok a hajába össze vissza áll. Mindig,kell valaki aki megcsinálja a haját.
-Tényleg, mivel úgy is 7 vége van nem töltünk kettesben ezt a napot?- Majd megcsókoltam és átfordultunk ahol,én voltam alul.

Mikor elmondta, hogy az a bizonyos valaki az Hermione, majdnem elájultam. Biztos azt hitte, hogy reggel miatta hagytam el őt az ágyban. Aztán ökölbe szorítottam a kezem, mikor elmesélte mi történt még régebben Németországban vele. Megértem, hogy miért jött ide és miért nem szeretne most már hazamenni. Nem akartam, hogy lelkileg újra összeomoljon, de most, hogy azt hiszi Hermionéval kavarok kicsit megnehezíti a dolgot, nem hittem volna, hogy féltékeny tud lenni. Pont rám, akinek alig volt lányhoz köze, nem én vagyok az a fiú, akire féltékeny lehetne egy lány, mindenesetre nem tudtam, hogy ezt most bóknak, vagy annak véljem, hogy nem bízik meg bennem
- Figyelj, azért beszéltem Hermionéval, mert talán ő tudja, hogy mit szeret kapni egy lány ajándékba. Ez ügyben kértem tanácsot tőle és ezt vettem neked. - elővettem egy kis dobozkát, amiben egy nyaklánc volt.