Ron & Bonnie

Mikor,megkérdezte tőlem,hogy min gondolkodok ennyire elmondtam neki.
-Hát..azon,hogy még nem feküdtünk le egymással! Tudom,hogy nem akarod elhamarkodni csak...lassan több mint 2 napja ismerjük egymást vagy talán több de..szerintem így a legjobb!Amit mondtál egy kapcsolat nem csak a testből is áll hanem rólunk,hogy meg ismerjük egymást!Nagyon szeretlek!-Jelentettem,ki neki.Megfogta,majd megcsókolt.Àgyba bújtunk mellkasára hajtottam fejem hallottam szíve verését majd kezét fogtam.
-Annyira,szeretlek!Nem kell miattam megváltoznod mert nem az a fajta làny vagyok ha érted mire célzok.-Mosolyogtam simogattam a derekát ő pedig az arcomat.Szemébe,ott lakozott a vágy rámfeküdt majd csókolózásból szeretkezés lett.

Nem értettem mire célzott ezzel a kérdéssel, ugye Harry-nek köszönhetem, hogy az életem az átlagosból kiemelkedett veszélyessé, és izgalmassá. Szerintem a többségét tudta ezeknek a dolgoknak, hisz ő is griffendéles diák volt és sokszor beszéltek rólunk a többiek. Mindent elmondtam neki, amit tudtam közben megállás nélkül a hajamat birizgálta, amit még mindig nem tudom miért, de nagyon szeretett. Aztán láttam, hogy elgondolkodott valamin és az a valami a kapcsolatunkhoz volt köthető, kicsit féltem hogy nem örült annyira az ajándéknak, hisz az enyém az semmi sem volt az ő fantasztikus meglepetéséhez képest. Csak remélni tudtam, hogy nem követtem el semmi rosszat, vagy bántottam meg őt, hisz okot nehezen adhattam volna erre, de néha én is elsiklok pár dolog felett.
- Min gondolkodsz ennyire, Bonnie? - kérdeztem.

Annyira,örültem neki majd ezt mondtam.
-Hordani fogom minden nap!-Mosolyogtam és átöleltem.Egyszer csak kicsúszott a számon.
-Figyelj Ron!Több mint,1 éve vagyunk együtt és..nem történt köztünk semmi olyan dolog ez már haladás.-Mosolyogtam és megöleltem.Látszik,rajta hogy ő tényleg nem sieti el de..egyszerűen vágyom rá! Csak..neki nem merem elmondani nem akarom elveszíteni a világ legjobb pasiját.Ekkor,mellkasàra tettem a fejem és ezt súgtam.
-Mesélj csak!Milyen,kalandokba volt részed? Annyira érdekel! Biztos,nagyon izgalmas életed van és szeretem az izgalmakat főleg a veszélyeket!-Mosolyogtam,majd játszani kezdtem a hajával.Hihetetlen igy összekócolódik a haja vicces.

Teljesen meglepődtem Bonnie meglepetésén, azt hiszem ez egy furcsa és különös pont volt az életemben, mert lánytól -persze a húgomon kívül- nem kaptam sosem ajándékot, ilyen szépet meg főleg nem. Nagyon örültem ennek az ajándéknak, nagyon jó látni és érezni, hogy ennyire szeret engem. Odanyújtottam felé az én ajándékomat, ami fele ennyit se ért ahhoz képest, amit ő adott most nekem, de reméltem, hogy örülni fog neki, hisz tiszta szívemből és szeretetem záloga volt ez a kis gyűrű.
- Ez egy gyűrű, de nem hétköznapi, megvéd például a dementoroktól és egyéb gonosz lénytől. - mosolyogtam és megcsókoltam Bonnie-t.
Remélem nagyon örül az ajándéknak, és nem az jut eszébe, hogy csak ennyit kapott tőlem.

Annyira,várom már. Nem,tudtam vacsorázni ezért úgy döntöttem most kell Ronnal velem jönnie.Kézen,fogva vezettem szívem kalimpált majd mondtam a jelszót.A klubbhelységbe menet beérkeztünk az ő háló termükbe.
-Na??Hogy tetszik szerelmem? A lányokkal díszitettük ki.-Mosolyodtam el majd a szemébe néztem. Gyertya fényes,vacsora volt. Elővettem,egy kis dobozkát majd átadtam neki.
-Parancsolj szerelmem!Mindig,viseld igy tudni fogod ha elshakadunk sosem fogsz egyedül lenni.-Mosolyogtam,majd megcsókoltam.Majd kíváncsi voltam mit mond a másik rajzomra.
-Tessék!Ez,kettőnkröl van! És Ginny örült a rajz...??-Mielőtt,megszólaltam volna akkor adott nekem valamit.

Furcsán néztem a lánytrió után, de nagy nehezen felfogtam azt amit közölni akart velem Bonnie. Amint leléptek azonnal elmentem Harryvel a törzshelyünkre, amit csak én, ő és Hermione tudta, merre található az a csodálatos hely, ahonnan belátni az egész kastélyt, birtokot, és a falut. Sokszor jártunk ide beszélni, aludni kiereszteni a vizsga által generált gőzt, vagy csak szimplán unaloműzésként használtuk a helyet. Bonnie-nak szánt ajándékom már régen a zsebemben pihent, egy gyűrű volt az, de nem hétköznapi gyűrű. Ez a gyűrű automatikusan egy pajzsot generál, ha a személy aki viseli veszélybe kerül, nem szerettem volna, ha a barátnőmnek bármilyen baja esne, így jobb az elővigyázatosság. Lassan közeledett az este, Harryvel egy kiadós beszélgetés után visszatértünk a kastélyba, kíváncsian várva a lányokat.

Öhm..mikor megkérdezte kissé elpirultam.
-Egy,kis meglepetést...öhm..nem válthatnánk témát?-Annyira,nagy volt bennem a nevetés már azt sem tudtam kihez forduljak.
-Igen,nagyon jó barátnők lettünk és..elmondtam mindent neki is a gyerekkoromról. Igaz,kissé nehéz volt,de őis megértette mint te,és aztán vicceket mesélt meg meg nevetett. Mione már csak ilyen.Ja..3-an megyünk ma le a mézes falásba. Ginny Mio meg én. Ha lehet ne gyere most utánunk.Ja..és ne mennj fel addig a Griffendél toronyba amíg nem jövünk-Adtam neki,egy puszit. Szegénykém,annyira meg volt lepődve mi ez a nagy titkolózás. Mikor, ma van az első évfordulónk és szeretném meglepni de,ebben kellett a lányok segítsége. Hisz,ők régóta ismerik Ront én meg csak egy éve de,azért ők tudták a legjobban mit szeret. Aztán,még gyorsan visszafutottam.
-Remélem,te is meg lepel engem.

Nagyon meglepődtem mikor elmentek mosolyogva, azt hittem ennél azért nehezebb lesz a dolog kettőjük között. Viszont örültem neki, hogy Bonnie egy újabb jó baráttal gazdagodott, Mione tényleg kedves és aranyos lány, remélem nagyon jól meglesznek együtt. Aztán sok perc telt el, de még sehol sem voltak, már féltem, hogy valahol összetűzésbe keveredtek és ott vitatkoznak kiabálva a folyosón. Aztán alig pár percre rá, szintén vidáman és mosolyogva tértek vissza, én csak bámultam, hogy vajon mit csinálhattak kettesben ennyi ideig és tényleg megkedvelték-e már egymást. Nem tudtam magyarázatot találni a dologra, így megkérdeztem...
- Merre jártatok? - fordultam feléjük.

Igazából,semmi bajom nincs ezzel a lánnyal csak..még is ha megjelenik valahol Ron rögtön elkezd vele beszélgetni. Aztán,na jó még is csak Ron kedvéért kedves leszek hozzá.
-Szia Hermione! Igazán,örvendek a szerencsének.-Nyújtottam, felé a kezem és kezet ráztunk majd,megkérdezte tőlem ő is,hogy mi van Ron meg közöttem. Elmeséltem,neki hol ismerkedtünk meg de,azt nem hogy milyen velem szemben már mint, aranyosnak aranyos meg minden, csak az "ágy" jelenetből hagyom ki. Aztán,majd szépen elkezdtünk beszélgetni másról is. Igaza,volt Ronnak tényleg kedves és barátságos lány. Fel álltunk karon ragadott és mosolyogva elindultunk. Ron meglátott minket és ő is mosolygott. Ekkor,mondtam neki valamivel megszeretném őt lepni ezért rózsa szirmokkal ki diszítettük az ágyat tele szívecskével és a kettőnkról rajzos fotó volt,még az ágyon. Mondanom,sem kell több időt tölthetnék Hermioneval de,azt mondta nyugodtam szólítsam Mionénak.
-Köszönöm,a segítséget na menjünk vissza le a nagyterembe.-Nevetgélve, mentünk le mikor mindenki ránk nézett. Egymásra néztünk és elmosolyogtunk.Sőt,mi több imádom Ron barátait. Szerintem,ő is élvezi az én barátaimat. Annyira,jó hogy együtt vagyunk aztán Mionak mindent elrészleteztem,hogy még akkor is szerelmes voltam belé amikor Lavenderrel járt.

- A bulit tervezgetjük, azt beszéljük meg, ki mit fog hozni majd. Izé.. Bonnie ő itt a legjobb barátom Hermione, Hermione ő itt a barátnőm Bonnie. - mutattam be őket egymásnak.
Igazából éreztem, hogy Bonnie-nk nem szimpatikus Hermione, de minden erőmmel azon voltam, hogy most összeboronáljam őket egy kicsit, hátha megenyhül közöttük a viszony és elmúlik a féltékenykedés meg minden ilyesmi, és jó barátnők lehetnek együtt. Igazából Hermione barátságos volt, csak Bonnie érezte úgy, hogy köztem és Hermione közt úgymond több van, mint barátság. Régebben voltak olyan érzéseim felé, ami több volt, mint ami akkor megengedett volt, de az már a múlté már csak a legjobb barátomnak tekintem őt Harry mellett. Izgatottan vártam, hogy miként fog reagálni a két lány... Vajon egymásnak esnek, vagy békésen elkezdenek barátkozni? Én őszintén megvallva az utóbbinak örülnék a legjobban.

Nem,nagyon ismerem a barátait de, úgy látom nagyon kedvesek velem. Remélem Ginnyvel jóban leszek. Kicsit,arrébb húzott engem és megkérdeztem mi van köztem és Ron között. Ebbe, a kérdésbe picit elpirultam de, elmondtam neki.
-Dúl, a szerelem! Olyan,kedves megértő,aranyos és szenvedélyes! Egyszer,se bántott meg és udvarias meg minden! Tudod..nagyon nehéz gyerek korom volt és erről is csak neki számoltam be. Ha,neked nem is ne haragudj! Sokszor meg is vigasztal!-mosolyogtam, majd odajöttek Fred&George faggatni kezdtek mi van köztünk. Elnevettem,magam ezeken a kérdéseken. Olyan,boldognak tűnt Ginny. Biztos a szerelme jót tett vele.
Majd,még egyet elmondtam.
-Ja,imádom az édességet és ott ismerkedtünk meg tulajdonképpen!A bátyáidat is szintén bírom. Ha,nem lennének unalmas lenne az élet! Imádom, a Weasley Varázs vicc boltot.-Ismét,nevettem majd láttam,hogy Ron Hermioneval beszélget. Nem,vagyok féltékeny csak...Nekem,nem olyan színpatikus nekem ez a csaj. Végül is Ronnal csak barátok így odamentem hozzájuk.
-Na,miről beszélgettek?-Majd,megpusziltam...

Még időben megálltam, mielőtt megtörténhetett volna a dolog. Azt hiszem még jobb, ha nem történik meg egy kapcsolat nemcsak a testi izgalmakról és cselekvésekről szól, hanem az is lényeg, hogy a másik érezze a szeretetet. Inkább ezeket a tulajdonságokat helyezem előtérbe, nem tudom, hogy ő miként vélekedik erről. Reméltem, hogy megért és nem bánja, hogy elhalasztottuk a dolgot. Mivel mindketten nagyon éhesek voltunk, felöltöztünk és lementünk a nagyterembe reggelizni. Mindenki ott volt és újra átbeszéltük a buli részleteit, ami a jövőhét hétvégén lesz. Bonnie kicsit félt, hogy nem lesz odavaló, hisz alig beszélt azokkal akik most ott lesznek, de megnyugtattam, hogy ne aggódjon ott leszek mellette és a többiek is jó fejek lesznek vele.

Nevettem kicsit, a viselkedésén.Bár,először tényleg megijedtem.
-Nem,haragszok! Rád,sose tudnék! Még most is lángol közöttünk ez a szerelem szerinted?-Őrülten,szerelmes vagyok belé,bár..nem tudom nem is akarom,hogy véget érjen ez az egész. Csak,ő kell nekem és senki más. Majd,mondtam.
-Megmondtam!Testem,csak is a tied! Nyugodtan,kezdj vele bármit neked megengedem-Beletúrtam, a hajába! El se,hiszem Ron Weasley-vel vagyok???Komolyan, vele lennék? Tettem,fel magamba a nagy kérdéseket. Szinte,még mindig nem hittem el,hogy vele vagyok!
-Szinte,most is alig hiszem hogy veled vagyok! Pedig,tudom hogy ez a valóság! Ennyire beléd szerettem!-Csókoltam, meg és tovább folytatta ott ahol abba hagyta. Én pedig nagyon is élveztem.

- Elhiheted Bonnie, hogy szeretlek. Persze menjünk, én is nagyon éhes vagyok! Bár, ha jobban belegondolok téged jobban szeretnélek. - a szemébe néztem és levettem róla a maradék ruhát.
Bátor lettem miután elmondta, hogy tényleg szeret és nem csak teszt az a dolog, hogy mikor ugrok neki. Kicsi félelmet láttam a szemében, talán túl gyors volt még ez a tempó is. Magamhoz öleltem és simogattam a hátát, nem tudtam neki mit mondani, mert kicsit bűntudatom volt és még egy bocsánatot sem tudtam neki kinyögni. Nem találtam magyarázatot a tettemre, de nem is akartam kibúvót keresni, hülye voltam és néha ilyen is tudok lenni, ilyen vad és őrült és meggondolatlan. Áldom a szerencsét, hogy ez az énem csak ritkán jön elő, és nem olyan vagyok, mint a többi fiú, aki állandóan a lányok után szaladgál.

Felültem,az ágyra átkaroltam és vállára hajtottam a fejem. Egy,csomó dolgon gondolkoztam és mondtam neki valamit.
-Nézd..nem akarlak kihasználni téged mert nagyon szeretlek és szükségem van rád!De...tudom mi lakozik a fejedben!A válasz erre az,hogy nem vagy olyan mint a többi,srác! Nem,használsz ki engem ezen kapcsán. Élvezem, a társaságod nagyon is szeretek veled lenni. Minden,nap megnevettetsz engem mosolyt csalsz az arcomra,akkor is ha szomorú vagyok! valójában,minden gondolatodat látom..És nem csak,egy teszt vagy a számomra!Beléd,szerettem! Remélem,te is így érzel irántam!-Könnycseppet hullajtottam,le megint az arcomon és kinéztem az ablakba. Visszajött a baglyom is és megsimogattam.Hozzám,lépett szemeimbe nézett letörölte arcomról,a könnyet és megcsókolt. Szükségem,van rá..Nem,akarom elveszíteni!
-Te,tartod bennem a lelket! A szívemet!-Varázsoltam,neki egy kis szívet és odaadtam neki!
-Vigyázz rá!-Megsimogattam, az arcát hozzábújtam! Már,korgott a gyomrom az éjségtől és megkérdeztem tőle.
-Menjünk reggelizni? Éhen halok!

Nem értem hogy érthette, hogy nyávogós. Nem ismertem eddig olyan fiút, aki nyávogott volna, viszont olyat, aki már rég kihasználta volna ezt a helyzetet, na olyat már igen. Bár lassan én is engedni kezdtem a kísértésnek, de úgy tűnt Bonnie egy cseppet sem ellenkezik, sőt szerintem ő is akarja. Kicsit még bizonytalan voltam ez ügyben, mert még mindig ott motoszkált bennem egy gondolat, hogy mi van esetleg még mindig csak azt akarja megnézni meddig bírom, hogy olyan vagyok-e, mint a többi srác. Mikor azt mondta, hogy maradjak mindig, vidám, jókedvű, vicces, csak bólogatni tudtam, hisz ha nem látok pókot alapvetően ilyen az én természetem.
- Én is szeretlek, Bonnie! - feleltem.

Ahogy kimondta,hogy vágyott már erre. Kissé,zavarban voltam. Hisz,ő volt az egyetlen fiú aki nem esett nekem. Ezért,is szeretem őt ennyire,hogy ilyen kitartó.
-Tuodod!Te,vagy az egyetlen férfi aki nem esett nekem! Nem,vagy olyan mint ő...Te sokkal másabb vagy és nem sieted el ahogy én sem és ennek igazán örülök! De,ha szeretnéd a testem csak neked parancsol. Nyugodtan tégy velem bármit mert a tied vagyok!-Megpusziltam a homlokát és megcsókoltam. Gondoltam úgy,is még vasárnap van és nincs semmilyen hülye házi ezért egymásnak szenteljük a napunkat. Láttam, a szemeibe hogy szeret engem és szeretetből teszi ezt,velem és én is. Nem,egy hülye nyávogós vagyok akinek semmi se,jó. De,jó volt Ront kicsit izgatni. Szinte,már én se tudtam mit kezdeni magammal megadtam neki azt amit szeretne.
-Nem,vagyok az a nyávogós hülye liba tudod..Szeretlek nagyon,és nem akarlak elveszíteni mert..annak nem jó következménye lenne.-Mondtam neki,átölelve mikor feljött hozzám.
-Neked,köszönhetem az életem! Nekem mindig is a nagy Ron Weasley maradsz!Legyél ilyen,vicces és jókedvű! Ezt,soha ne feledd! Szeretlek!-Megcsókoltam, és szintén kezdte rólam levenni a ruháimat.

- Örülök, hogy ennyire szeretsz, hidd el én is viszont szeretlek. - mosolyogtam rá.
Nagyon jól estek Bonnie szavai nekem, kicsikét még zavarba is estem. Az arcom olyan lehetett, mint a tűzvörös hajam.. nem igazán szerettem mások előtt zavarban lenni, de előtt úgy éreztem, hogy ez nem baj, hisz ő is elszokott néha pirulni, ha én bókolok neki. Nem tudom mint mondhattam volna, teljesen olyan lettem, mint egy darab kő. Nem tudtam se megmoccanni se megszólalni, még belül is megfagytam. Aztán eszembe jutott egy kérdése, ami az volt, hogy vágytam már arra és válaszoltam neki.
- Igen, már nagyon. - néztem Bonnie szemébe.

Imádom,ahogy vadul csókol tényleg beleszerettem. Kéz,a kézbe fogtam kezét és engedtem hagyd csinálja hagyd tegye amit tennie kell én pedig élvezem. Ajka hozzá simul a testemhez kezét végig csúsztatja rajtam jól esik. Beletúrtam, lángvörös hajába és ezt mondtam.
-Jól esik! Te is vágytál erre?-Kérdeztem,ismét hajába túrtam a kezem. Őrülten szerelmes lettem belé. Sokkal,jobb nem olyan mint Justin aki ütött ő pedig nem üt és ezt szeretem,benne és nem is kapkodja el. Imádom ahogy velem bánik. Hisz,ő is átadja nekem a szeretetét én is. Ezt,soha nem fogja megtudni senki sem. Mindig,magamba tartom ezeket a remek élményeket. Talán,még a naplómba leírom ami kettőnk,között történik.
-Őrülten beléd szerettem!A kviddics meccs óta! Apának,folyton rólad szoktam levélben áradozni- Ahogy tovább csókolt úgy mondtam neki a mondandómat. Egyszerűen,imádom.

- Jól aludtam. - motyogtam.
Teljesen elvette az eszem ez a lány, teleborítottam a testét a csókjaimmal és örültem, hogy élvezte ezeket. Nem akartam még felkelni abból a pihe-puha ágyból... de nem az ágy volt a legfőbb visszatartó erő ott, hanem Bonnie. Vadul csókoltam őt, és szorosan magamhoz öleltem közben, hogy véletlen se tudjon "elmenekülni". Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy miként vélekedik rólam akkor, ha egy kicsit átmegyek vadabb stílusba, remélem ezért nem fog rám megharagudni, hisz ez is én vagyok csak kicsit más körítésben. Nem igazán gondolkodtam ezen, hisz úgy viszonozta a csókjaim, hogy még jobban megőrültem ettől a lánytól. Nem hittem volna, hogy valaha létezni fog Ron Weasley ilyen stílusban, csak nehogy a többiek megtudják, hogy néha van ilyen oldalam is...

Pont,anyukámról álmodtam mikor,Ron ébresztett. Direkt,csináltam azt hiszi nem érzem de fentebb csúsztak a kezei már azt hittem,levetkőztet. Majd,felébredtem.
-Jó,reggelt szerelmem!Hogy aludtál?-Csókoltam meg és még egy picit lustálkodtunk. Nem,volt szívem felkelni mellőle de,muszáj volt. Nem,akartam lekésni a reggelit majd,közzé tettem.
-Ron..Mintha egy kicsit megcsúszott volna a kezed-Nevettem,el magam. Ágyhoz,döntött megcsókolt és a ruhámat kezdte levenni majd rákérdeztem.
-Öltözzek,fel vagy csak úgy csinálod?-Ismét,nevettem el magam és olyan "vad" szenvedélyes csókokat tett a hasamra szinte élveztem.
-Tőlem,nyugodtan csinálhatod ha nem zavar téged

Másnap egymás karjaiban ébredtünk, de most megint én keltem fel hamarabb. Eszembe jutottak a szavai, hogy szeretné, hogy ott legyek mellette, mikor felébred. Elkezdtem simogatni a hátát, néztem az arcát, és hallgattam a szuszogását. Olyan békésen és boldogan aludt, hogy öröm volt néznem a barátnőm. Mikor még nem ébredt fel azon tanakodtam, hogy hogyan tudnám Bonnie-t kellemesen felkelteni az ágyban. Nem jutott eszembe semmi, csak becsúsztattam a kezem a ruhája alá és elkezdtem simogatni a hasát, majd a kezeim fentebb tévedtek. Viszont erre sem kelt fel, nem tudtam már mit csináljak, hogy felébredjen ez az álomszuszék lány. Általában engem szoktak felkelteni, de Bonnie még nálam is lustább ember lenne?

Egyszer csak,nagyon elkapott az álmosság és elaludtam macimmal a kezemben a mellkasán. Olyan,jó érezni ezt a rengeteg szeretett iránta amit kapok tőle. Soha,nem voltam az elmúlt években ennyire boldog vele. Majd,hogy elakartam aludni válaszoltam, a kérdésre.
-Igen! Megbízom benned,és próbáltak felém nyílni barátok barátnők..de nem voltam abba,az állapotba,hogy barátkozni tudjak! Ha,nem lett volna a mézes falás talán továbbra,is keresztül néztél volna rajtam? Én pedig,nem mertem volna odaadni a rajzom.-A válaszomon elmosolyodtam majd,puszit adtam az arcára. Beszívtam,az illatát és boldog vagyok. Ennyire,mint még soha. Szerelmes,vagyok és úgy érzem megváltozott a lelkem. Szemeibe,néztem már nagyon fáradt voltam,és kimondtam.
-Szerelmes vagyok beléd Ron!- Megcsókoltam,és a mellkasán már el is aludtam.

- Ezt már régebben megakartam kérdezni tőled. Ennyire bízol bennem és szeretsz, Bonnie? Nem azért kérdezem, mert nem bízom benned, de engem is meglepett, hogy egy zárkózott lány ennyire megnyílik előttem. Szeretlek! - megcsókoltam és simogattam az arcát.
Becsuktam a naplóját és letettem, csak vele akartam foglalkozni. Simogattam és bókoltam neki, hogy milyen szép és kedves lány, és milyen szerencsés fiúnak mondhatom magam, hogy ő lett a barátnőm. Ő csak mosolygott rám, nagyon szerettem nézni, ahogy boldog és az arca vidámságot tükrözött, még soha sem éreztem így egy lány iránt sem, de most végre kimondhattam, hogy szerelmes vagyok, és nem egy viszonzatlan dolog volt ez. Éreztem, hogy fontos vagyok neki és ő is fontos a számomra, csak remélni tudtam, hogy semmi galiba nem lesz és sokáig együtt lehetünk.

Annyira,örültem neki hogy legalább egy ember van itt mellettem aki szeret törődik velem és vigyázz rám. Aranyos,volt mikor azt mondta,hogy elkísér anya sírjához.
-Köszönöm,hogy törődsz velem és hogy vagy nekem! Ha,te nem lennél már rág hazarepültem volna!Egyébként apa a Németo.-ban a titkos Mágiaügyi Minisztérium kitüntetett dolgozója. Büszke vagyok rá! Az,apukád is ott dolgozik?Mintha ismerném..Arthur Weasley ugye?-Kérdeztem, tőle furcsa arccal. Tudni lehet,hogy Apukám és az ő Apukája nagyon jóban vannak. Jó,arátok és apa még néha Angliába szokott repülni. Félre,tettem neki pár csokit majd holnap elküldöm bagollyal vagy ma. Még,úgy is dolgozni szokott. Szerintem,ugorj át néhány oldalt rólad is írtam benne.-Mosolyogtam,és anyukám maciját fogtam.Már,eleget játszottam a hajával és rápillantottam a családi fotóra és megmutattam neki az anyukám.
-Ő itt az anyukám! Egyébként, az én apukám meg a tied nagyon jó haverok! Apukád segítette az enyémet amikor anya meghalt..Ezt,még nekem mondta el Apa mikor még otthon voltunk vagy is voltam.-Mosolyogtam puszit adtam majd lefeküdtem a mellkasára és napló olvasás közben cirógatta az arcom.
-Ennyi,dolgot még soha senkinek nem mondtam el mint neked...szerinted miért?-Tettem,fel a kérdést és a mellkasán várva váram a válaszát.