The mother and her son - charlie&molly

Amint meghallottam, hogy Charlie hazatér azonnal Arthur nyakába ugrottam. Figyelmeztetett, hogy ezzel az örökös szorítgatásommal képes lennék bárkit megölni. Nem szeretik, ha ezt csinálom. Tudom, tudom, túlbuzgó vagyok, de ha a családról van, szó nem lehet eléggé figyelmes velük az ember.
Tudom, hogy csak este ér haza az én kisfiam, de egész nap a konyhában voltam, majd rendet tettem a házban, hogy mire megérkezik, minden jó legyen. Ahogy végeztem fel, s alá járkáltam. Az izgatottságom átment idegességbe
- Hol lehet már ilyen sokáig? – aggódtam, mint minden jó anya.
Hallottam, ahogy Arthur nyugtatgatott, de valahogy ez most nem érdekelt. Nem tudtam hova tenni Charlie késését. A következő pillanatban egy bagoly érkezésére lettem figyelmes. Gyorsan elvettem tőle a borítékot és kinyitottam.
Arra kérte az apját, hogy menjen ki érte a pályaudvarra. Rápillantottam a férjemre, aki azonnal tudta, hogy most rögtön el kell indulnia. A további várakozás most már inkább izgatottá tett. Ron folyamatosan azt mondogatta, hogy éhes. A válaszom az volt, hogy megvárjuk Charlie-t.
Hamarosan be is lépett. Én kitárt karokkal repültem felé, majd jól megszorongattam. Mosolyogva jegyezte meg, hogy egyszer meg fogom fojtani az ölelésemmel.
- Csakhogy itthon vagy! – mosolyodtam el és megsimogattam az arcát – Kedvencedet csináltam remélem éhes vagy!