Molly és Ally, avagy egy fáradt boszi esete.

Molly & Allison

- Nagyon helyes kisasszony! – mosolyodtam el. Ilyen zord körülmények között nem szabad elindulni sehova. Bár, ha jobban belegondolok karácsony előtt a legnagyobb hóban képes mindenki ajándékokat hajkurászni.
Adtam a vendégemnek egy kis meleg teát, majd meghívtam ebédre. El is fogadta. Mindeközben megjelent Ginny. A pulóverét kereste. A macskán láttam. Közöltem is vele, majd ő üldözőbe vette azt. Aztán besiettem a konyhába megnézni a sültet. Még egy kicsit sülnie kell.
Allison a mosdót kereste én pedig elmondtam, hogy hol található. Néhány perc után visszatérve megkérdezte, hogy segíthet e valamiben. Elgondolkoztam, hogy milyen feladatot is adhatnék neki. Aztán felcsillant a szemem.
- Megterítenél, míg én megcsinálom a desszertet? – érdeklődtem rápillantva. Kíváncsi vagyok a reakciójára.

Molly és Allison

Rövidke idézet!

- Nos, belátom azt, hogy kicsit rossz napot választottam a kirándulásra, de majd legközelebb jobb időben megyek kirándulni. – Teszek igéretett Molly nak, bár ha jól belegondolok, még egyszer ki kell mennem ma a hidegbe, hogy haza mehessek. A bemutatkozást követően, jó sok szór, köszönök meg dolgokat Molly tól, hisz nem akarok bunkónak látszani, akinek természetes, hogy vad idegenek meg kínálják, és még ebédre is marasztalják. De, ezt már nem mondomki, pedig talán kéne. Majd meg jelenik a nő lánya, és kérdez valamit az anyjától, majd köszönök neki, ő pedig visszaköszön. MRS Weasley elnézést kér, majd megy a konyhába, hogy meg nézze az ebédet, majd én is követem őt, hogy megtudjam, hogy hól van a mosdó. A frissen szerzett infó birtokában, indulok egyenesen oda, ahova a nő mondta. Először, bekopogok, de válasz nem érkezik, így belépek oda, és gyorsan letudom a kis dolgomat. Miután, a kezemet is meg mosom, egyenesen visszamegyek a konyhába, és nem tudom, hogy miért, de ki kívánkozik belőlem a következő kérdés, és fel is teszem.
– Tudok valamiben segíteni? – Kérdem, és meg várom, hogy mit is mond a dologra.

Molly & Allison

Úgy zúdítottam rá kérdéseimet, mint egy nyári zápor az esőt. Nem győzött válaszolgatni. Válaszait végighallgatva elmosolyodtam. Ebben a hidegben képes sétálgatni? Ki lenne ilyen merész vagy inkább botor tett lenne? Még jómagam sem szoktam hozzá az ilyen időjáráshoz pedig születésem óta itt élek. Az pedig ki sem merem mondani, hogy hány éve már.
- Bátor lány vagy az biztos! Én nem tenném ki a lábam a házból sem, ha nem lenne muszáj! – magyaráztam, miután bemutatkoztam neki – Én is örülök, hogy megismerhettem Allison! – küldtem egy mosolyt felé, majd kezébe nyomtam egy csésze jó meleg teát.
Nagyot sóhajtottam. Az ikrek jól felbosszantottak már megint jó szokásukhoz híven. Nincs elég problémám, de még ők is keresztbe tesznek. Na, jó nem kellene ennyire sajnálnom magam. Én választottam ezt az életet. Én szültem ezeket a gyerekeket, és ha újra kezdhetném, ugyanezt csinálnám, mint ami most van. Gondolatmenetemből Ally hangja zökkentett ki.
- Ugyan már nem kell semmit megköszönnie! Szívesen hívtam meg ebédre, szívesen adtam teát! Amúgy is biztosan át van már fagyva! – mosolyodtam el. Milyen aranyos, ahogy folyamatosan köszöni a dolgokat.
Ekkor jelent meg Ginny és a pulcsiját kereste. Frappánsan elmondtam neki, hogy a macskán láttam. Aztán sűrűn kértem elnézést vendégemtől, de muszáj, vagyok megnézni az ebédet. Nem az a fajta nő vagyok, aki hagyja odaégni az ételt, ha már nekikezdett. Hamarosan Allison tért be a konyhába.
- Emelet, jobb első ajtó! - válaszoltam.
Kihúztam a töltött csirkét a sütőből, megkóstoltam. Még nyers! Azonnal vissza is toltam, majd elkalandoztam. Legalább is míg Allison visszaérkezik a mosdóból. Mennyi minden történt velünk az elmúlt hét évben. Hálát adok Merlinnek, hogy a családom megúszta épségben a háborút.

Molly és Allison

Rövidke idézet!

Kérdésére, válaszólok. Aztán, jön egy másik kérdés a részéről, és valahogy, úgy gondolom, hogy erre is mondanom kell valamit.
– Szerintem, nem olyan vészes, ha az illető jól felöltözik, de valóban cudar egy idő van oda kint. – Mondom a nő nek. Majd, megtudom a nő nevét is.
– Nagyon örülök a találkozásnak Molly Weasley. – Mosolygok az asszonyra. Majd, bár nem kértem, de még is kapok én is egy csésze teát.
– Köszönöm. – Mondom, Már másodszóra. Kérdésemre is kapok választ, csak nem tudom mit is mondhatnék rá, mint, hogy ismét megköszönöm.
– Köszönöm. – Mondom, immár harmadszorra. Még, Molly lánya is felbukkan, mert kereset valamit. Molly, frappáns válaszára, elmosolyodom. Aztán, Molly a konyhába megy, gondolom azért, hogy meg nézze az ebédet. Közben, a lány kutatni kezd a nappaliban, és magában duzzog, de aztán meg is találja azt, amit kereset. Majd ezt jelezte is Molly nak, majd szaladt fel a lépcsőn. Még végig nézzem, hogy felszalad, majd én is a konyhába megyek Molly után.
– Elnézést. Megkérdezhetem, hogy hol van a mosdó? – Kérdem, mert érzem, hogy már nagyon kell. Talán, azért mert túl sok vízet ittam, vagy talán esetleg fel is fázhattam, nem tudom, de tény, hogy nagyon kell.

Molly & Allison

Miután kimérgelődtem magam az ikreken, s ők elrepültek, mintha egy senki volnék kopogtatást hallottam. Kinyitottam az ajtót. Egy fekete hajú nővel találtam magam szemben. Még mérgelődve megkérdeztem ki ő és mit akar. Nem válaszolt.
Nahát! Elvitte a cica a nyelvét. Erre a kérdésemre megrázta a fejét. Behúztam, mert túl hideg van kint. Leültettem, s vittem neki sütit. Én teázgattam. Láttam rajta, hogy szeretne ő is. Egye fene újra a konyha felé tévelyedtem, s máris hoztam neki is egy csészével, majd visszaültem a helyemre.
- Jó szórakozás a kirándulás, de ebben az időben? - húztam fel szemöldökömet - Egyébként Molly Weasley vagyok! - mutatkoztam be.
Kicsit furcsálltam, de különösebben nem zavart, hogy ilyen időben valaki kirándulni indul. Ő tudja! Elmondtam, hogy hamarosan kész az ebéd. Kicsit meglepett kérdésével. Hát igazából veheti úgy, hogy meg van hívva.
- Természetesen! Ha már itt van nálunk! - szóltam
Hirtelen Ginny hangját hallottam odafentről. Nem sokkal később a hanghoz csatlakozott egy személy is. Nagyot sóhajtottam. Jó szokásához híven nem talál semmit! Megráztam a fejem miközben újra feltette kérdését.
- Legutóbb a macskán láttam! - válaszoltam, miközben felálltam a helyemről.
Azt hiszem ideje megnéznem az ebédet nehogy odaégjen nekem. azzal a mozdulattal már a konyha felé vettem az irányt.

Molly és Allison

Rövidke idézet!

Kopogásomra, egy testes hölgy nyit ajtót. Majd mogorván érdeklődik, a felöl, hogy ki vagyok, és mit akarok. Ingerült kérdésére válaszolni sem tudok, de még köpni, nyelni sem. Következő kérdésére is csak annyit tudok tenni, hogy a fejemet rázom meg, válaszként. Majd behúz engem a lakásba, és egyenesen a kanapéra ültet engem, ő pedig a konyhába megy. Míg ő kint tartózkodik, én addig leveszem a kabátomat, de a pulóverem marad. Majd, visszatér egy tányér sütivel, meg hoz magának egy forró teát, amit nem titkon én is megkívánok. Megint felteszi a kérdést, mire ki nyitom a számat.
– A nevem, Allison Black, és egy fél napos kirándulás után vagyok. A lábaim kissé elfáradtak, majd mikor megláttam erre felé jövet ezt a házat, azt hittem, hogy elhagyatott. – Mondom neki, majd veszek egy sütit.
– Köszönöm szépen. – Mondom, meg emelve a sütit, majd bele is harapok. Bár meg kívántam a teát, de nem merek szólni, mert nehogy az jöjjön le a ház asszonyának, hogy telhetetlen lennék. A következő mondatán, amit az ebédről mond, azon kicsit elgondolkodom. Majd, rá kérdezek a nőnél.
– Akkor, én most meg vagyok hívva ebédre? – Kérdem, miközben még mindig az első sütit majszolom. A nő talán akarna is válaszolni, csak hírtelen valaki szintén kérdez tőle fentről, lekiabálva. Majd, a hang gazdája is meg jelenik, egy lány képében. Amint rám néz, látni a tekintetén, hogy azt kérdi, hogy hát ez meg ki.
– Szia. – Köszönök a lánynak, aki viszonozza is a köszönést, majd az anyjához fordulva, meg ismétli a kérdést. Úgy hallom, keres valamit, amit nem talál a szobájában.

Molly & Allison

Fred és George már megint előálltak valami ostobasággal. Sikerült megint felhergelniük. Jól össze is vesztem velük, pedig ma megfogadtam, hogy nem teszem. Erre tessék! Itt állok velük szemben dühösen.
- Nem! Nem! És nem! - mutogattam feléjük.
Szinte már visítoztam, ha nem veszem le a hangerőt akkor ez csak szimpla rikácsolás lesz. Nem mintha számukra nem az lenne. Láttam, amint Fred mutogat George felé. Ez még jobban felbosszantott.
- Fred Weasley! Ezt azonnal fejezd be! Tűnj fel a szobádba! - mutattam, de mire ezt kimondtam a fiúk már fogták is a seprűjüket.
Egy Azt már nem! mondattal leráztak és elsuhantak a seprűjükön. Merlin szerelmére! Már kinőttek a tinédzser korból ahhoz, hogy így feleseljenek velem!
Kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót és egy nő állt velem szemben. Felhúztam a szemöldökömet. Mit akar tőlem? Ostoba! Miért nem kérdezem meg?
- Ki maga és mit akar? - kérdeztem még mindig mérgelődve - Elvitte a cica a nyelvét?
Na jó kicsit tömör volt ez a bunkóság vele, de most mit tegyek! Egyszerűen megint rossz lábbal keltem fel! Behúztam az ajtón. Túl hideg van kint ahhoz, hogy beengedjem, mármint a hideget.
Leültettem a kanapéra, ha akar ha nem. Majd csináltam egy teát. Egy csészével adtam neki is belőle, majd a sajátommal beleültem a hintaszékembe. Felpillantottam a nőre.
- Szóval ki maga? Mi járatban erre? - érdeklődtem.
Lehet túl kíváncsi vagyok, s túl sok kérdést tettem fel neki. Láttam arcán kicsit meg van illetődve. Végül, hogy oldjam a hangulatot kisiettem a konyhába, s egy tányérra tettem néhány süteményt, amit utána az asztalra tettem.
- Vegyen nyugodtan! - szóltam mutogatva a tányérra - Hamarosan kész lesz az ebéd is.
Visszaültem, s lassan kortyolgattam a forró teát, miközben figyeltem az ismeretlen nőt. Nem hinném őt gonosznak! Éppen ellenkezőleg! Én meg aztán jó emberismerő vagyok!

Tárgy: Molly és Ally, avagy egy fáradt boszi esete. Szer. 10 Dec. 2014, 19:26

Molly és Allison

Rövidke idézet!

Egy fárasztó, és hosszú út áll mögöttem, és úgy érzem, hogy mindjárt össze is esek. Körülöttem, egyenlőre csak az el száradt nővények, és valahól egy romos ház, amit az úton menve látok. Innen nézve, el hagyatot nak tűnik, és talán még egy órát is tudok majd pihenni. Lábaim, egyenesen oda visznek, de ahogy közeledem, más dologra is fel figyelek. Mint például, a ki teregetett ruhák, vagy a finom illatok, vagy szagok amik a konyhából jönnek. Valamint, veszekedést is gondolom, a nappaliból. A veszekedés, egy emléket hozott elő bennem, mikor még a nevelőm még élt, és velem veszekedet, mert el hagytam a listát, és másokra kellet hagyatkoznunk. Azt, nem mondanám, hogy az akivel a vita folyik, az is el hagyot valamit, de nagyon úgy hallom, hogy valaki veszekszik valakivel. Nagyon nincs kedvem most bele bonyolódni egy családi vitába, ezért is döntök úgy, hogy egy kicsit várok. Pár perc múlva, a vita abba is marad, és én ezt a pillanatot választom arra, hogy be kopogjak. Amint meg jelenik egy testes hölgy, aki gondolom a ház úrnője, minden bátorságom el száll, én pedig ott állok megkukulva.

» Minna és Ally
» Luna és Ally
» Sophia és Ally
» Kivel, mikor, hol és hogyan? avagy játékkövető
» The mother and her son - charlie&molly