Sophia & Molly

Molly & Sophia

Mrs. Weasley and Sophia

Csak abban tudok reménykedni, hogy az idő segít majd a kapcsolatomon a jövendőbelimmel, és a végén már Ő sem érzi kényszernek ezt az egészet. Addig meg lassan, de biztosan elkezdtük megismerni a másikat.
- Néha azt kívánom bárcsak precízen meglehetne jósolni az időjárást, de bármennyire próbálkozunk ez nem jön össze. Azt se bánnám, ha néha jobban sütne a nap. – ezért is szoktam meglátogatni a külföldön, szó szerint melegebb éghajlaton élő nagyszüleimet. Természetesen apa részéről vannak, anyáé szintén ebbe az őrületbe élnek.
Apa szüleit pedig azért szeretem, mert egyszerű emberek, akiknek semmi fogalmuk sincs ezekről a dolgokról melyek itt történnek. Mikor ott vagyok, úgy teszek mintha nem is az lennék, aki valójában vagyok. Ott muglinak tetettem magam.
- Nem fogok többé, ígérem. – bár hogy miért is ígérgetek ilyeneket egy számomra ismeretlen nőnek nem értem. De van benne valami, ami miatt úgy érzem, hogy simán megnevelne, ha rossz fát tennék a tűzre. – Én is szeretek, csak… túl sok gond éri a diákokat, a minisztérium is beleszól mindenünkbe. –lassan vázolom fel a gondolataimat, nagyon nehezek nyílok meg ilyen téren az emberek előtt.
Vannak fenntartásaim, arról nem is beszélve, hogy bizalmatlan vagyok rengeteg esetben. De Molly nénitől nem hiszem, hogy félnem kéne.
- Ahhoz a fiúhoz kell hozzámennem, akit már évek óta kedvelek, de eddig még egy szót sem beszéltünk, és nem tudom, hogy igaz lenne a kapcsolatunk. Mármint, hogy nem csak kényszerből viselnénk el egymást… - gondterhelten sóhajtok, majd belekortyolok az italomba. Felmelegít, és kicsit meg is nyugtat. – Lehetne ebből még szerelem szerű dolog vagy annak már rég lőttek?

Molly & Sophia

Mrs. Weasley and Sophia

Szeretem a szüleimet, de ők valahogy nem tudják megérteni száz százalékig mi is történik velem itt. Oké, apa más tészta, hiszen Ő varázsló, de nem voltak ilyen jellegű gondjai, mint nekem.  Szabadon választhatott, nem hatott rájuk a Minisztérium.
Irigylem őket, mert szerelemből házasodtak, nem pedig kényszerből és ez szerintem nagyszerű. A velem szemben ülő boszorkány is boldogan él, a szerelmének társaságában. Vajon én is ezt fogom érezni? Merlin tudja..
- Azt hinnénk, hogy csap pár nap múlva köszönt be a havazás. – nos, az időjárás megbeszélése minden angliai számára alap, hiszen az idő nem túl kedves hozzánk, ezért mindig megragadjuk az alkalmat, hogy kibeszéljük azt.
- Tudom, tudom… de ez csak egyszeri alkalom. – legalábbis mostantól nem fogok egyedül járkálni, meg amúgy sem lesz időnk a háziknak köszönhetően. – Nyugodjon meg, Ginny nem szokott így eljárkálni iskolaközben. Tényleg nem. – mosolygok rá kedvesen, majd kissé zavarba jöttem. Fogalmam sincs miért megtiszteltetés számára, hogy velem találkozhat…
Nem csináltam én semmi különlegeset! Még azt sem tudom eldönteni, hogy örüljek vagy ne a névnek. Na, mindegy…
Felszeretnék tenni nekik egy különleges kérdést, amit eddig még nem vitattam meg senkivel. Mindenki úgy gondolja, hogy tökéletesebb nem is lehetne.
- A minisztériumi rendelettel kapcsolatban tennék fel párat. – sóhajtok, majd a hajamba túrok és elkezdem. – Tudja, annak a fiúnak a nevét kaptam, aki már évek óta tetszik, de eddig sose beszéltünk se semmi. Most pedig kételyeim vannak… maga szerint lehet ebből még valami normálisat kihozni?

Molly & Sophia

Mrs. Weasley and Sophia

Nem vagyok az a fajta ember, aki elhallgat valamit, és hazudik egy idősebb embernek, ezért nem is kerteltem tovább, hanem egyből megmondtam az igazságot. Meg amúgy sem tudnám átverni Őt, van egy pár gyereke, köztük az ikrek is, akik lássuk be néha nehéz feladatnak bizonyulhatnak. Szóval, az igazmondás mellett tartok inkább.
- Az már biztos, átfagytam míg átsétáltam az egyik helyről egészen idáig. – mesélem el alig párperccel ezelőtti élményemet. Nem szeretem a hideget, fázni egyenesen utálok, de úgy tűnik a tél már beköszöntött, pedig jobban örültem volna még pár hét nyárnak. Legalább nem kéne a jövőmmel foglalkoznom.
- Sajnálatos módon igen, tudom, hogy nem egy diákhoz illő viselkedés, főleg nem egy büszke Griffendélesre, de nem bírtuk már… - sóhajtok, és belekortyolok a meleg italba, ami átjárja az egész testemet és felmelegít. – Megköszönöm Merlinnek, hogy nem tetszett elővenni valahonnan a seprűt, nem szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni vele. – próbálom viccesen felfogni a dolgot, hátha enyhülne a hirtelen támadt feszültség, amit a lógásom idézett elő.
- Örvendek, igazán örülök, hogy összetalálkoztam magával. Legalább nem kell egyedül ülnöm… - megint a poharam tartalmát kezdem el nézegetni, és az alsó ajkamat kezdem el rágcsálni.
- Tudja, még nem beszéltem meg a szüleimmel pár dolgot, de esetleg kérdezhetnék pár dolgot? – reménykedve nézek fel rá, persze nem szeretném fárasztani, szóval ha nincs kedve, akkor nem kell beszélgetnie velem. Megértem, ha fáradt, én is az lennék, ha egy egész varázsháztartást kéne eltartanom.

Molly & Sophia

Mrs. Weasley and Sophia

Szeretem, az olyan alkalmakat mikor a barátaimmal teszünk a szabályokra, és mégis lelépünk a suliból csak azért, hogy szabadok lehessünk egy este erejéig. Csak vannak dolgok, amiket nem veszünk mindig figyelembe, ezért történt az is, hogy én meg egy fiú tudtunk lelépni a klubhelységből, mert a többiek büntető munkán szenvednek.
Nem baj, majd viszek nekik valami finom, kiengesztelő ajándékot, amivel sikerül bocsánatot kérnem, hogy eljöttem. De nem bántam meg, azt már igen, hogy hagytam Damien kívánságának és bejöttem ide, mire ő fogta magát és eltűnt. Mondhatom remek kis társaság, de még nem megyek vissza.
Üres asztal után kutatok, meg is látok egyet és célba is veszem, de úgy tűnik más is kiszemelte magának, így sikeresen összeütközünk. Néhány csepp az italomból nem csak a földre kerül, hanem a farmernadrágomra is.
- Ezt nem hiszem el, komolyan. – morgolódok, majd a másik fél felé nézek. Egyből felismerem a Weasley anyukát. – Elnézést, én nem figyeltem… ne haragudjon. – kérek egyből elnézést, tisztelettudóan, majd megyek is utána.
- Hagyja csa… - nem tudom befejezni a mondatomat miszerint ne fáradjon miattam, hozok én magamnak, már meg is járta és le is ült velem szembe. – Igazán köszönöm, nem lett volna szükséges… - halvány mosolyt küldök felé, majd kicsit elveszek a poharam tartalmának nézegetésében.
Gondolkodok a válaszon, ízlelgetem magamban a szavakat, hogy a megfelelő dolgot mondjam, de itt nincs megfelelő válasz.
- Pár évfolyamtársammal kiszöktünk, kieresztjük a gőzt így az utolsó év küszöbénél. De igen, és nagyon kérem, hogy ne mondja el Dumbledore igazgatóúrnak, mert nagy bajba kerülnénk… - nagyot nyelek. Majd felkapom a fejem, hiszen beugrott valami. – Elnézést, elfelejtettem bemutatkozni. Sophia McAllister vagyok. Örvendek a találkozásnak. – mosolygok rá kedvesen.

Molly & Sophia