* : Hozzászólások : 14 Vér : félvér Iskolai ház : Griffendél Tartózkodási hely: : Roxfort Kirendelt pár : Andrew Tyler Avataralany : Adelaide Kane ¥ :
Tárgy: Re: Sophia és Corey Kedd 09 Dec. 2014, 21:29
Corey and Sophia
Tudom nagyon jól, hogy létezik az a mondás kinek nincs esze annak legyen notesze, de most az egyszer tényleg nem tehetek arról, hogy lent hagytam a legfontosabb tárgyamat: a varázspálcámat. Néha elfelejtkezem, hogy a hajam megfogására használom, esetleg a csizmámat tömöm ki vele hidegebb napokon. Nos, így történt az is, hogy így a nap végére rájöttem mi is hiányzik az egész táskámból. Szerintem nem is vettem volna észre másnap reggelig, ha nem lett volna ma átváltoztatás tanom, amihez elengedhetetlen a pálca. Minden egyes termet átkutattam, amiben eddig volt órám és szabad is volt, mert nem mehettem be az óra kellőz közepén azzal a kérdéssel: Nem láttátok a pálcámat? Elveszettnek, feledékenynek hinnének az emberek, ami néha napján igaz is, de ez most más volt… Tényleg! Nem szoktam így viselkedni, de mióta megkaptam a levelemet nem tudok napirendre térni felette, jóformán mindig csak rajta jár az eszem, pontosabban azon a kis nevecskén és a jövőn. Mindegy, most sokkal fontosabb dologgal kell szembenéznem, mégpedig a pincébe vezető úttal. Egyedül nem igen szeretek erre járni, még akkor sem, amikor a többiekkel van órám idelent, mert a hátamon futkos a hideg, ahogy meghallom, melyik óra következik. Bájitaltan. Vannak fenntartásaim ezzel az órával szemben, és a tanárral szemben is, akinek igen érdekesek a tanítási technikái, de van amikor sikeres. Ettől eltekintve senki sem szereti az óráit, csak a nagyon fanatikusak, akik nem mások, mint a hírhedt Mardekárosok. Lehet előítéletes vagyok velük szembe, én nem tagadom, de nem kedvelem őket, legalábbis nem találkoztam még olyan diákkal, akivel normálisan eltudtam volna beszélgetni. Meg amúgy is, a Griffendélesekkel ősidők óta rosszban vannak, már csak idő kérdése és háború robban ki közöttük. Talán az új törvény, ez a házasítási dolog segít a helyzetén a két háznak, bár szerintem ezen már nem lehet. Elvan mélyülve a harag gyökere, kitépni pedig nem olyan egyszerű. Mindegy, nem kell nekem ezen agyalnom, hamarosan úgyis elhagyom eme biztonságos falakat és akkor nem fog számítani melyik házból is jöttem, csak a tudás, amit elsajátítottam az évek során. Lassan járkálok a hideg folyósokon, minden zugot jól megnézve és reménykedve abban, hogy meglesz az elveszett pálcám. Hirtelen viszont lépésekre leszek figyelmes, nem kéne félnem a szellemektől, meg nem is félek, nem bánthatnak. És… ők szállnak, lebegnek, nem pedig járkálnak. Biztosan egy diák lehet. Gratulálnom kéne saját magamnak, én lehetnék az új Sherlock. - Van valaki ott? – kérdezem kissé rekedtes hangon, majd megköszörülöm és újból felteszem ezt a kérdést, kissé hangosabban ezúttal. Közelebb megyek, hogy meglássam kivel is van dolgom. Kissé félek, hogy belefutok a kedvenc tanáromba, pedig ma rossz kedve van a többiek mondandójából ítélve. Megnyugszom mikor egy diákot vélek felfedezni, kifújom a levegőt és megállok előtte. - Szia… nem láttál egy pálcát? A sajátodon kívül, természetesen, elhagytam a sajátomat.
Jól van, most… ismétlem… MOST van elegem. Piton általában, ismétlem, nagy átlagban jó fej a sajátjaival, de most, mintha kicserélték volna. Kíváncsi lennék, ki lépett rá a kisujjára, mert baromi zabos volt egész órán és ezt nem átallott levezetni a diákokon. Ma aztán senkit nem kímélt és ezek után úgy csapta be a terem ajtaját, hogy szerintem a klubban leesett egy-két kép, fáklyatartó, vagy konkrétan az egész mennyezet, sőt, azon se csodálkoznék, ha még fent a griffendélesek is érezték volna. Én részemről az eset után mentem lecsekkolni a klubot, meg a ládámat, nem lenne szerencsés, ha távollétemben Piton akciójától rádőlt volna a fél Roxfort, mert ha mégis, akkor kiakadok. Egyébként érdekes és mindig vigyorgok egyet azon, hogy itt a pincében alig látsz más házba tartozó diákot, mert ha jön is, akkor csak körülnéz, végigszenved egy bájitaltant és úgy rohan fel a felsőbb szintekre, mintha kergetnék. Mondjuk néha kergetik is őket, főleg az elsősöket, akik beléptek a mardekárosok felségterületére. Mi uraljuk a pincét. Bár jelenleg úgy látom semmit sem uralunk, mert az egész hely kong az ürességtől, meg az én lépteimtől. Vicces azt hallgatni, hogy ilyen csend van, bár ha jól hallom, akkor valahol a Véres báró csörgeti a láncait. Elsőben utáltam a kastélynak ezt a részét, mert kirázott tőle a hideg, mondjuk még néha manapság is, de egész jól megszoktam. Szóval régebben mindig frászban voltam ettől a helytől, mert sötét volt, nyirkos, hideg és a Véres báró rendre itt szólóbulizik valahol, ami igencsak idegesítő. Most is ezt csinálja, önsajnáltat. Nem tudom, milyen érzelmi törést, pszichikai sokkot élt át ez a srác még mielőtt meghalt volna, de, és ezt úgy mondom, hogy nem vagyok pszichológus, szellemként klinikai eset. Javarészt mást sem csinál, mint a láncait csörgeti, síri hangon nyög és rendre átlebeg valakin. Ez az, amitől szintén ki tudok akadni, ha egy szellem átmegy rajtam. Egyébként miért van itt ennyire nagy csend? Reflexből pillantanék rá az órámra, de azt a hálóban hagytam. Csodás, de tényleg. Ez hiányzott nekem egész nap, ezért késtem el Legendás Lényekről ma délelőtt. Nem sokan vettük fel RAVASZ kurzusra, csak ketten az évfolyamból, eléggé feltűnő volt az a 15 perc, amikor nem voltam ott, még jó, hogy komolyabb büntetés nélkül megúsztam. Az órafelkapás minimális időt vesz nálam igénybe, főleg, hogy pálcát is használok hozzá, mikor felteszem, rögtön rá is nézek. Aha, szóval éppen óra lenne, azért nincsenek itt a pincetársak. Ha jól rémlik, nekem most nincs, úgyhogy még felpakolok egy-két könyvet és ki is ugrom az átjárón, célom pedig a könyvtár, majd hirtelen megtorpanok a folyosón. Valaki van itt rajtam kívül és nagyon nincs kedvem Pitonba botlani, szóval egy darabig csak állok és fülelek, hátha felfedi magát nekem az a valaki.
by Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59
Tárgy: Re: Sophia és Corey 
