Honey, marry me!! - Kimberly and Charlie -

Charlie & Kimi

- Én sem. Úgy egy egész életen át szeretném álmodni. - Néztem fel rá boldogságtól ragyogó szemekkel, miközben ujjaimmal a tarkóját kezdtem el cirógatni. Az elkövetkező időszakban sokszor fogom még azt hinni, hogy álmodom és a legszebb az egészben, hogy végül mindig ráeszmélhetek, hogy ez nem csak egy álom, hanem ez a valóság és ez mind tényleg velem történik meg és ez a ragyogó szempár már mindig csak neki fogja azt sugallni, hogy szeress, senki másnak. Ez túl valóságos csak egy álomnak, mert az álmaink sem mindig a vágyainkhoz visznek el.
Elveszve a pillantásában hallgattam szavait, azt hiszem akkor sem unnám meg azt hallani, hogy szeret, ha minden nap, minden órájában elmondaná, akkor is mindig ugyanolyan boldogsággal venném tudomásul, de ha semmit sem mond, csak megölel és megcsókol az is legalább lenne ilyen sokatmondó na és persze őszinte. Szavak helyett inkább ismét ajkaira tapadtam, most nem tudok és nem is akarok betelni velük, mert csak az enyém. Még néhány másodpercig odabújva hozzá öleltem magamhoz, majd lassan elhúzódtam Tőle.
- Indulhatunk, ha szeretnél... - Fogtam meg mindkét kezét. Bevallom, egy nagyon kicsit izgatott vagyok. Oké, hogy a testévreivel elég sokszor összefutunk, de nem igazán szoktunk leállni beszélgetni. Én kértem egyszer egy kis segítséget Tőlük Charlie születésnapja kapcsán, de igazából ennyi. A szüleivel pedig még egyáltalán nem találkoztam és most már nem csak a barátnője vagyok, hanem a menyasszonya is. Azt hiszem ennyi izgatottság megengedett. Ami pedig az én szüleimet illeti elképzelésem sincs mit fognak szólni, kétlem, hogy arra számítanának, hogy eljegyezve fogok hazautazni. Abban egyetértünk, hogy én sem számítottam, de ha csak fele annyira boldogok lesznek, mint én most, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.

center>

Kimi & Charlie

Az elmúl egy hónap maga volt az érzelmi kavvalkád. Minden volt benne: nyugalom, kétségbeeséss, tanácstaláanság, szeretett és felobbanó szerelem is... Ennyi dolgot még egész életemben nem éreztem, most pedig bele lett minden préselve egy hónapba. Amikor idejöttem még az a teljesen normális Charlie voltam aki mindig is, aztán amikor az a két szempár az enyémbe nézett ott a folyosón minden megváltozott... Egyszerre összezavarodott minden a fejemben, képtelen voltam kezelni a helyzetett. Túl sok volt ez nekem egyszerre... Tudtam, hogy egyszer eljön az a perc amikor meg kell ismernem majd azt a lányt, akinek a neve benne áll a papírba, de még korán sem voltam annyira felkészülve a dologra mint amenyirre azt hittem. A problémák még csak itt kezdőttek. Gyötört az, hogy én sokkal idősebb vagyok mint Ő és, hogy majd ez Őt zavarni fogja. Bevallom én is tartottam a korkülömbségtől, de amikor megcsókolt ott a csónakházban tudtam, hogy Ő egy igazi nő és nem az a kislány, akire én számitottam... A csók bebizonyitotta, hogy korán sem egy gyermek ésszel élő anyucikislánya... Aztán rájöttem, hogy igenis számít az, hogy mi van vele, hogy épp mit csinál és kivel van... Valósággal féltékenységet éreztem minden dolog és személy iránt, aki csak a közelében volt. És akkor már semmi kétségem sem volt: beleszerettem... Teljesen és visszavonhatatlanul szeretem Őt. Tudtam, hogy mit kell tennem. Azt akartam, hogy a feleségem legyen, és már szinte el is felejtettem, hogy csak annak a papírnak köszönhetjük, hogy itt vagyunk most... A Minisztériumnak csak annyit mondanék: Köszönöm! Köszönöm, hogy Ő az enyém lehet... Történjen bármi, mostmár nem hagyom, hogy bárki elvegye tőlem.
Lassan lépkedtünk jobbra-balra... Tulajdonképp nem is táncoltunk csak ringatóztunk. A szemeiben láttam a boldogságot, ahogy egész testében hozzám simult és ugy nézett fel rám mint egy ártatlan bárányka. Kicsitt lejebb hajtottam fejem és lassan csókoltam meg alsóajkát, majd hátrébb húztam a fejem kicsit. -Ezt nem álmodhatjuk, de ha mégis soha nem akarok felébredni. - húztam keresztül egy göndör hajtincsét a két ujjam között. - Nem érdekel hány éves vagy, vagy hogy én mennyi vagyok... Nem érdekel, hogy ki mit mond. Szeretlek és csak ez számít.. - mosolyogtam rá. Minden kétségem elszált ezzel kapcsoltban abban a percben, ahogy kimondta, hogy Igen! Olyan gyönyörű.. Könyörögve sem kaphattam volna jobbat. Nem gondoltam volna hogy huszonöt éves koromig kell várnom, hogy rátaláljak, de minden perc a várakozásnak megérte...

Charlie & Kimi

Ez az egész annyira hihetetlen és képtelenség, mégis valóságos. Én, mint menyasszony? Most komolyan? Nem sok tizennyolc éves lány mondhatja el magáról, hogy megtalálta, amit keresett és akivel boldog lehet. A legszebb az egészben, hogy egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy tulajdonképp édes mindegy mit mondok, mert akkor is a felesége fogok lenni, mert ez ellen nem tehetünk semmit, de az igazság az, hogy már nem is akarok, csak vele akarok lenni egyszerűen és könnyedén. Sikerült velem elfeledtetnie minden eddigi kételyemet és kétségemet azzal a vacak papírral kapcsolatban, egyébként is ez a legjobb dolog, ami csak történhetett velem, mert így megismerhettem Őt, más különben jó eséllyel sosem találkozunk. Akkor sem tudom hogy alakult volna, ha akkor aznap nem rohanok belé és csak elsétálunk egymás mellett a folyosón, bár az az érzésem, hogy arra így se-úgy se lettünk volna képesek anélkül, hogy ne nézzünk vissza a másikra. De akkor sem gondoltam volna, hogy egy hónap múltán karácsonykor megfogja kérni a kezem. Talán gyors egy kicsit a lépés, de akár most, akár egy héttel korábban vagy később, akkor is igent mondtam volna és mondanék.
Teljesen a karjaiba és a mellkasához simultam, miközben mosolyogva néztem fel rá a szemébe, olyan boldogan, mint még soha. Meglehet, hogy ez nem egy tündérmese és annyira azért nem is hiszek bennük, de én most mindenképpen egy nagyon boldog hercegnő vagyok épp a hercegemmel és nekem ennyi bőven elég.
- Csak számomra ennyire hihetetlen ez az egész, hogy csak remélem, hogy nem álmodom, mert eddig soha ilyen boldog nem voltam még? - Legszívesebben, amikor kimondta, hogy szeret arra kértem volna, hogy mondja ki még egyszer, mert nem hiszek a fülemnek, sem pedig a szememnek és csak merem remélni, hogy nem álmodom.

center>

Kimi & Charlie

A szerelem csodálatos dolog... Minden ember életében eljön az az idő, amikor ezt megtapasztalja. Gonodlom ezt a nők máskép élik meg mint mi férfiak, de a lényege ugyanaz. Feltétel nékül szertni valakit és mindent megtenni érte még akkor is ha az a valami normál esetben nehezedre esik. Kicsit zavarosak még számomra is ezek az érzések, de azt tisztán tudom, hogy nem akarom elveszíteni. Minden nap szertném érezni a közelségét és azt akarom hogy elfelejtse, hogy csak egy paír miatt vagyunk itt most mindketten. Soha többet látni sem akarom azt az átkozott fecnit... Lehet, hogy még csak tizennyolc éves, de Ő kivűl-belűl egy igazi nő. Bevallom nagyon féltem, hogy majd egy ostoba tnilány neve áll abban a paírban, akinek az a legkomolyabb gondolatta, hogy hogy csinálja meg reggel a haját vagy hogy letörött a körme. De amikor megláttam Őt,már tudtam, hogy Ő nem ilyen. Ahogy teltek a napok egyre többett találkoztunk és egyre jobban közelkerültünk egymáshoz. Majdnem túl közel is.... Amikor bevalottam neki azt, hogy mitől féltem és miért nem kezdeményeztem, majdnem olyan dolgott tetünk, amit szerintem mindketten megbántuk volna. Nem úgy értem, hogy nem vágyom utánna úgy, ahogy egy férfi vágyik egy nő után, de ez még egyenlőre tul korai lenne. Tudom, hogy azzal, hogy feleségül kértem megcáfoltam, de egyszerűen már nem tudtam várni.
- Megtiszteltetés lenne.... - mosolyogtam rá. A derekára tettem mindkétt kezem, miközben Ő a mellkasomhoz símult. Nem érdekelt egyikünket sem, hogy talán túl közel vagyunk a másikhoz, csak azzal törödtünk, hogy egymásái vagyunk. Olyan furcsa volt azt hallani, hogy a menyasszonyom... Egy hónapja mikor idejöttem, álmomban sem gondoltam volna, hogy most a leendő feleségemet tartom majd a kezemben. Szeretem Őt, efelől semmi kétség, és azt hiszem Ő is szerett engem...

Charlie & Kimi

Azt hiszem, sőt nem is kérdéses, hogy ez az eddigi legszebb és legcsodásabb karácsonyom és nagyon remélem, hogy lesz még hasonlóban részem vele más örömökből kifolyólag. Vele minden egyes alkalommal nem egyszerűen csak szerencsésnek érzem magam, de persze az is vagyok, hanem ennél többnek, jóval többnek... Különlegesnek és ezt az érzést csak nagyon kevesen tudják megadni a másiknak. Én viszont az első perctől fogva különlegesnek érzem magam vele. Csak ez számít. Csak mi. Természetesen se a szememnek, se a fülemnek nem akartam hinni, sőt egy pillanatig abban is kételkedtem, hogy egyáltalán biztosan magamnál vagyok, mert azért lássuk be, tizennyolc éves vagyok, nem sok tizennyolc éves lány mondhatja még el magáról, hogy egy minden ízében szerethető férfi menyasszonya. Sőt, szerintem még napokig minden reggel az lesz az első, amikor felébredek, hogy a gyűrűmre fogok pillantani, hogy nem, ez nem csak egy álom, valóban megtörténik és velem.
- Táncolnál még előbb egyet a menyasszonyoddal? - Utána felőlem indulhatunk. Bárhová, akárhová, a lényeg, hogy vele mehessek. Nagyon, nagyon furcsa volt kimondni azt, hogy a menyasszonyoddal, de egyben hihetetlenül jó érzés is. Elértük azt, amiiben eleinte mindketten kételkedtünk, azt hiszem ez a legjobb és legnagyobb dolog, amit eddig együtt elértünk, mert hiszem azt, hogy abban a pillanatban, amikor feleségül kért, én pedig igent mondtam egyikünk sem gondolt a kapcsolatunk körülményeire. Igazából ez már annyira nem lényeges, mert nm az a vacak pergamendarab a valós, az igaz, hanem az, amit érzünk és ezt az érzést semmi és senki sem képes felülmúlni. Sikerült kiragadnunk és megragadnunk azt, ami mindkettőnk számára a legfontosabb, ami nem más, minthogy őszintén, igazán érezzünk egymás iránt.

Kimi & Charlie

Kimi az... Megtaláltam, és még csak keresni sem kellett annyira. Ő az igazi, papírral, vagy anélkül. Ha nem lenne az a nyavajás papír, akkor is beleszeretek,akaratom ellenére is. A szerelem számomra soha sem volt annyira fontos. Mindig el voltam foglalva valamivel, vagy az iskolán belüli ügyekkel, tanulás, kviddics, aztán a sárkányok, most pedig a Rend... Mindig volt valami tenni valóm, és egyszerűen elfelejtettem élni... Nem is tudtam, hogy milyen az boldognak lenni, egészen idáig... Fényt hozott az életembe és a szűrke hétköznapjaimba. Egyetlen mosolya elég arra, hogy bearanyozza az egész napom. Szinte már nem is volt olyan pillanat, amikor ne rajta járt volna az eszem. Hát mi ez ha nem szerelem? Tudtam, hogy ezt magasabb szintre kell emelnem... Azt akarom hogy a feleségem legyen, hogy minden reggel melette ébredjek, hogy az első legyen akit látok reggel és az utolsó, akit látok este... Vágyom arra, hogy szeressen valaki és arra, hogy én megmutassam, mennyire tudok szeretni...
- A család fontos számomra, de most nem csak miattuk jöttem. Összinte leszek, szándékomban állt megkeresni téged, hogy felkészitselek arra, ki is vagyok és persze, hogy én is tudjam te ki vagy...De azért nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozunk. - mosolyodtam el halványan. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos lány lesz a mennyasszonyom... - Szeretlek... Mindennél jobban. - ismételtem utána, miközben mégeggy csókot leheltem ajkaira. talán ez az első alkalom, hogy valakinek azt mondom szerettem. Felemelőbb érzést nem is ismerek ennél... - Szeretnél még maradni, vagy indulhatunk? - Azt hiszem a szüleim már várnak, de ha szeretne táncolhatunk még eggyett... Soha ekkora boldogságott még nem éreztem, mint ami most munkálódik bennem. A világ legboldogabb férfijának mondhatom magam, hogy egy ilyen nő igent mondott nekem.

Charlie & Kimi

Soha nem éreztem, nem érzek és nem is akarok Kevin iránt érezni bármit is, így senkinek sem fog zavaró tényező lenni, neki különösen nem. Bár ha jobban belegondolok most így érzek Tőle egy kis öklendezést a torkomban. Nem mintha érdekelne, hogy a ki a szerencsés lány az oldalán, de átérzem a helyzetét. Én bevallom nem igazán gondolkodtam el ezen, mivel tudtam, hogy édes mindegy, úgy sem tehetek ellene semmit, akkor pedig inkább szembesüljek a valósággal és majd valamiképp megpróbálom belőle a lehető legjobbat kihozni, hogy hogyan arról még fogalmam sem volt, de tudtam, hogy ezt kell tennem, mert e a legjobb, amit tehetek, már csak magamért is. Azt hiszem ez sikerült is és ennél kegyesebbek már nem is lehettek volna hozzám, mert így nem csak kicsit van esélyem boldognak lenni és Charlie a legszerethetőbb ember, akivel valaha is találkoztam. Annyira könnyű Őt szeretni, hogy azt hiszem az ellenkezője már nem is menne. Nem is tudnám nem szeretni. Ő az a fajta ember, aki a másodperc töredéke alatt lopja be magát a szívedbe, Te pedig még csak észre sem vetted. Eddig még senki sem került hozzám ilyen közel. Talán ezért is tartottam ettől az egésztől egy kicsit, amiben persze nincs is semmi meglepő, de most már csak kimondhatatlanul szerencsésnek érzem magam.
- Én pedig fogalmam sincs mire számítottam. Azt gondoltam, hogy számodra úgysem lehet olyan fontos és érdekes ez, hogy hazautazz, szóval ezért is nem számítottam rá, hogy összefogunk futni. - De hát pillanatnyi ügyetlenségemben ezt is sikerült összehoznom.
- Más különben elsétáltunk volna egymás mellett? - Mármint, ha nem bénázom, de gondolom ez nyilvánvaló, ugyanakkor elgondolkodtató is, hogy tényleg elsétáltunk volna egymás mellett? Akkor hogy alakult volna mindez?
- Boldogan... - Te jó ég. De gyönyörű. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a mosolygást. Még soha életemben nem éreztem ehhez foghatót, de azt hiszem még szeretnék, sokszor, nagyon sokszor, úgy értem mellett, mondjuk minden nap? Igen.
- Én is... - Leheltem lágy csókot ajkaira. - Szeretlek... - Suttogtam ajkai közé, miközben kezem az övére simítottam. - Szeretlek. - Nem tudom miért, de úgy éreztem ki kell mondanom még egyszer, hogy magam is elhiggyem, hogy mindez tényleg megtörténik és tényleg velünk és most és ebben a pillanatban.

Kimi & Charlie

- Ezt örömmel hallom... - néztem a szemébe, majd rámosolyogtam. Semmilyen körülmények között nem lenne számomra Kevin vetélytárs, csak akkor ha Kimi egy kicsi esélyét is látná arra, hogy egyszer ez a fiú gyözedelmeskedne felettem. Tudom, hogy KImi férfire vágyik és nem kis gyerekre, akit dédelgetni kell. A gondolkodásmódom merőben más mint Kavin-é. Komolyabnak tartom magam tőle, már csak azért is mert szerintem nem az miatt szeretett volna Kimivel lenni, mert örülten szerelmes belé... Sokkal ésszerűbnek tartom, hogy azért mert Kimi az iskola legszebb lánya, és hát szeretett volna közelebb kerülni hozzá, szó szerint közelebb... Számomra is fontos a testi kapcsolat, még annak ellenére is, hogy nem volt olyasmiben részem még, de nem ez az elsődleges dolog, ami miatt Kimi-vel akarok lenni. Pusztán csak azért akarok vele lenni,mert Ő egy csoda és még csak nem is tud róla, és mert visszavonhatatlanul és véglegessen szerelmes vagyok belé...
- Már akkor olyan gyönyörű voltál, hogy el sem hittem, hogy te lehetsz az a lány, akinek a neve benne áll abban a levélben... - fogtam még mindig a kezét a tenyerem közé. Soha sem felejtem el, ahogy belémrohant a sarkon... Életem talán legszebb pillanata volt eddig... Olyan volt mint a filmekben. Számomra Ő volt a varázslat és még mindig az... Mikor minden összeállt a fejemben, azt amit akkor éreztem nem lehet szavakba önteni. A boldogság ami elöntött, amikor megcsókolt és a amikor rájöttem, hogy mindennél jobban szeretm Őt...Felbecsülhetettlen.
Ahogy kimondta azt a szót... Igen! Soha még ehez foghatót sem éreztem. Kicsit féltem attól, hogy majd túl korainak tartja ezt az egészett és elutasít, de meg kellett próbálnom ahoz, hogy tudjam mit is mondana... Éreztem, hogy remeg a keze,a mikor megfogtam, hogy a gyűrűsujjára húzzam a vörös rubinnal kirakott gyűrűt, ami már évek óta a családunk tulajdonában van, vagyis az enyémben. Apu dédanyájá volt, és ezt az egyett örököltem én tőle. Annak a nőnek szántam, aki majd a feleségem lesz, és ez a lány Kimi... Feláltam és ujaimmal megsimitottam az arcát. Olyan boldog voltam, mint még soha ezelőtt.. - Szeretlek... - sutogtam halkan, és óvatosan érintettem ajkaim az övéhez... KATT!!!

Charlie & Kimi

- És nem mintha bárkinek is konkurenciát jelentett volna bárkinek is, szóval nem, tényleg nem lenne kihívás. Különben sem szeretem, ha valaki modortalan és nem tud viselkedni. Az orrát meg majd beveri valaki más előbb-utóbb, de ne Te legyél az. - Részemről ennyivel le is zárnám ezt a dolgot, mivel azt hiszem mindent elmondtam, amit akartam és kár is lenne tovább erről beszélnünk, mert nem Kevinről akarok vele beszélgetnünk, hanem rólunk. Eszembe sem jutott volna féltékennyé tenni, de mégis mit mondhattam volna, amikor csak úgy féltéglástól odaállított? Számmora is kellemetlen volt, mégis viselkedtem és megvártam, amíg Charlie közli vele, amit gondol róla és szerintem eléggé érthetően hallottuk is, ezek után, ha még mindig keresni fogja a társaságom az csúnya lesz, mert nem Charlie fogja beverni az orrát, hanem én.
- Persze, hogy emlékszem. Beléd rohantam a folyosón, mire Te úgy néztél rám, mintha nem is tudom mit láttál volna, aztán meg mire bármit is mondhattam volna elrohantál azzal, hogy később itt találkozzunk... - Szokásához híven. Azt hiszem ez lesz a legfőbb szokása, amivel megfog őrjíteni, ha ott hagy engem értetlenül egy rakás kérdéssel. - Nem igen hagytál más választást. - Persze mindezt mosolyogva közlöm vele így adva a tudtára, hogy egyáltalán nem bánom, hogy akkor úgy elrohant majdnem egy árva szó nélkül és a továbbiakat sem, egyetlen percét sem az elmúlt heteknek és amikor megfogta mindkét kezem, akkor már tudtam, hogy készül valamire és valószínűleg attól olyan feszült, amit mondani akar nekem. Egészen az utolsó pillanatig nem sejtettem semmit, fogalmam sem volt róla, hogy mire készül, mint valami buta kislány, még akkor sem, amikor azt mondta belém szeretett, amikor elővette a zakója zsebéből s kis fekete dobozt nem akartam hinni a szememnek. Annyira hihetetlen és álomszerű volt minden, hogy meg sem tudtam szólalni. Valószínűleg azt gondoltam, hogy a következő pillanatban felfogok ébredni és minden elfog tűnni, nekem pedig rá kell döbbennem, hogy csak álom volt.
- Charlie... - Tettem a szám elé a kezem, mert attól féltem, hogy a következő pillanatban vagy elsírom magam ahogy az a filmekben lenni szokott vagy nem tudom mi fog történni, de tényleg magamnál vagyok, ez tényleg megtörténik? Megkéri a kezem?
- Te megőrültél. - Azt hiszem még sosem látott mosoly jelent meg az arcomon, ahogy még sosem látott ragyogás a szememben. - Igen. Hozzád megyek. - Nyújtottam felé a bal kezem. Ó édes istenem, eddig még csak elképzelésem sem volt arról, hogy milyen érzés lehet vagy milyen érzés lesz valakinek igent mondani, de azt hiszem ez volt a tökéletes, pont így.

Kimi & Charlie

- Ne értsd félre, de Ő egy gyerek és nem hiszem, hogy túl tiszteséges lettem volna, ha ott a nagyközönség előtt beverem az orrát... - Bár megfordult a fejemben, hogy nem is kérdezem meg, hogy mi akar Kimi-től egyszerűen csak odamegyek és behúzok neki egyett, de az erőviszonyok korán sem voltak egyenlőek, ezért inkább vicnek vettem az egész dolgott. Kimi egy gyönyörű lány, és tudtam hogy lesznek még udvarlói rajtam kívűl is. Bár az eddigi vetélytársam nem tűnt úgy, hogy nagyon nehéz lesz leköröznöm. Amint láttam Kimminek sem tetszett kevin közeledése. Az az alpári viselkedés ammit ott produkált, az egyszerűen undoritó. Akkor sem beszélnék így egy lánnyal, ha sirva könyörögne nekem érte. Mondjuk Viviane-val való találkozásomkor, majdnem elfeledkeztem a jó modoromról. Mondjuk normális nő sem viselkedik úgy, ahogy Ő. Pont ezért gyerek Ő... Hozzá sem fogható Kimihez, aki olyan komoly és érett a korához képest. Mostanra eljutottam arra, hogy nem érdekel hány éves, vagy hogy én mennyi vagyok... Csak az érdekel, hogy boldog vagyok vele, és azt érzem, hogy Ő is .
- Hát a csajozós korszakom valahogy kimaradt. - vontam meg a válam. Fontosabb dolgokat tartottam szem előtt, hogy minél több hóditásom legyen. A tanulás és a sárkányok mindenek előtt volt, addig míg meg nem ismertem Kimit. Minden megváltozott... Rájöttem, hogy mennyire egyedül vagyok.. Persze a családom mindig melettem volt, de az teljesen más, mint amikor valaki aki még csak nem is ismer bármit megtenne érted. Olyan áldozatokat hozz érted amit senki más nem tenne meg. Úgy érzem kiszabnaditotta a kalitkába zárt valódi énemet. Azt a Charliet, akit még senki sem ismer.
- Persze! - bólogadtam. Persze, hogy feszült vagyok, mert még soha nem éreztem senki irántilyesmit, ami most lezajlik bennem. - Emlékszel? Minden itt kezdődött... Azóta annyi,minden történt... - fogtam meg mindkét kezét és lehajtottam a fejem. Zavart vagyok, de azt tudom, hogy amire most készülök, az megváltoztatja mindketőnk életét. Most vagy csodálatosabbá tezsek mindent, vagy pedig tönkreteszek mindent. Tudom, hogy érzi azt, hogy valami készül csak szerintem nem erre számit. - Tudom, hogy ez most furcsán hangzik, de ez az egy hónap elég volt arra, hogy elkáprásztass teljesen és elég volt arra, hogy..... - tétováztam kicsit. - Szóval, azt hiszem belédszerettem. - nyögtem ki nagy nehezen. - Épp ezért szeretnék kérdezni valamit.... - nyultam a zakóm zsebébe, hogy kivegyem a kis fekete dobozt, majd óvatosan térdre ereszkedtem előtte. - Kimberly Williams, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségűl? - nyitottam ki a dobozkát előtte. Mindent feltettem egy lapra. Az érzések cikáztak bennem, csak azt tudtam, hogy szeretem ezt a lányt és azt akarom, hogy a feleségem legyen. Nem a papír miatt, hanem azért mert Ő a mindenem és nélküle nem tudnék élni....

Charlie & Kimi

- Bocsánat... - Emeltem fel mindkét kezem megadóan. Szóval, nem kihívás. Gondolhattam volna. Igazság szerint igaza van, nem az, nem kihívás, azért nem az, mert nagyon barátként sem tekintettem rá, nemhogy komolyan vettem volna akár egyszer. Épp ezért nem is értem mire alapozta a dolgot, hogy velünk lehetne valami, mert nem célozgattam, nem utalgattam, semmiféle jelét sem adtam annak felé, hogy érdekelne ilyen téren, sőt leginkább beszélgetni is csak akkor beszélgettünk, ha odajött hozzám, mert nem vagyok modortalan, miért küldtem volna el... Most viszont már egyre inkább kezdett kellemetlenné válni a viselkedése, de örülök annak, hogy ilyen jól reagált rá... Elég szórakoztató is volt a helyzet a maga módján, ahogy a válla fölül láttam Charlie arckifejezését majd elnevettem magam, de úgy voltam vele, hogy nem veszem el Tőle ezt az örömöt. Láttam a szemében az "ez most komoly?" pillantást.
- Na jó de hát mennyi voltál? Tizenkettő? Az nem igazán számít komolynak. Mert akkor mondhatnám, hogy volt egy fiú... Voltam is vagy hét éves. Elbújtunk és csókolóztunk. Ami visszagondolva elég vicces. - Kíváncsiak voltunk, na. Eléggé... Nedves élmény volt maradjunk annyiban. Mivel a levegő koránt sem olyan kellemes, inkább hűvös, ezért gyorsan felmentünk egy felsőért, amiben azért már kicsivel kellemesebb volt.
Nem is kérdéses, hogy a legjobban mégis csak annak örülök, ha Tőle hallom, hogy gyönyörű vagyok, mintha mástól. Természetesen sokkal többet jelent és neki el is hiszem, hogy gyönyörű vagyok, hiszen nem másnak vagyok ilyen gyönyörű, hanem csak neki. Másért nem is lennék most itt, hanem nagy valószínűséggel hazautaztam volna, mint eddig minden évben.
- Biztosan minden rendben van? Olyan feszültnek tűnsz... - Léptem hozzá közelebb kérdőn szemeibe pillantva, amíg szabad kezem a vállára siklott. Nem is tudom... Olyan feszültnek tűnik, mintha jó ideje töprengene valamin. Nem akarom, hogy ha valami baj van vagy bántja valami azért nem mondaná el, mert nem szeretné vele a kedvem szegni és inkább elhallgatja, mert akkor is és úgy is észre fogom venni és zavara, hogy fogalmam sincs miről van szó.

Tárgy: Honey, marry me!! - Kimberly and Charlie *-* Hétf. 12 Jan. 2015, 16:07

Kimi & Charlie

- Ne butáskodj! Számomra Ő nem kihívás... - Nevettem el magam. Úgyan már nem fogok egy gyereket megverni. Jó ennyi ésszel, most Kimi azt is mondhatná, hogy akkor ezek szerint Ő is egy gyerek, mivel annyi idős mint az a srác?! Nem, nem Ő nem gyerek. Ő egy igazi nő... Kevin ha igazi férfi lenne, akkor nem akkor csapott volna le Kimire amikor észre vette, hogy nem vagyok a közelben. Nevetséges volt, ahogy erőszakkal próbálta meggyőzni KImit erról, hogy táncoljon vele. Mondjuk ha tulzásba esett volna az udvarlásal, akkor lehet, hogy bevertem volna az orrát. Tudom, hogy Kimi ennek nem örült volna, de én meg annak nem örülök, hogy valaki megkörnyékezi a lányt akit szeretek... És mindezt férfihoz nem méltóan teszi. Erőszakkal nem ment volna semmire, makszimum, bevertem volna az orrát. De hadjuk is ezt, hisz nem történt semmi olyan, hogy drasztikus lépéseket kellene tennem. Láthatóan Kimit is boszantotta Kevin jellenléte.
- Bármilyen hihetetlen is, nálam nem igazán volt olyan lány, aki különösebben felkeltette volna a figyelmemet. Túlzottan el voltam foglalva a kviddicsel és soha nem jutott időm semmi másra. - valottam be. - Vagyis volt egy lány, azt hiszem Lara-nak hivták... másodikban belé voltam esve, mindig követtem iskola utrán, csuppán azért, hogy láthassam. Aztán beleszeretett a Hollóhátas Marcus-ba és álittólag hozzá is ment. - nevettem el magam. Ez már olyan régen volt, hogy szinte alig emlékszem rá. Hisz még csak egy gyerek voltam.
Olyan jó volt a Kastély falai között botorkálni vele. Annyi emlék kött ide.... Hét évig itt éltem a mindennapjainkat és nem is akárhogy. Hiányzik... De most már itt van nekem Kimi és csak vele akarok törődni, senki mással. Náhyán perc mulva már a csonakházban voltunk. Itt ismertem meg először és itt történt az a csók is, ami megváltoztatott mindent. Nem tudom, hogy mennyit érez a feszültségemből, de érzem ahogy egyre jobban fokozódik. - Gyönyörű esténk van, de nálad nem szebb... - pörditettem meg a saját tengelye körül. Annyira szép vol ebben a ruhában. A levegő hideg volt ezért még felszalatt a klubhelységben egy felsőjért, mielőtt lejötünk volna ide... Én semmit sem éreztem a hidegből, annyira ideges voltam...

» Honey, marry me!! - Kimberly and Charlie *-*
» Charlie & Kimberly
» Kimberly Williams & Killian Henderson
» Vivi&Charlie
» Charlie Wesley