Vivi&Charlie

- Szia, Charlie! - biccentettem a bemutatkozás kísérően, de kezet nem nyújtottam neki. Egyenlőre aki ilyenekkel barátkozik az nem tartozik a kedvenceim közé. Nincs okom Lindsyre, haragudnom vagy hogy a fenébe is hívják, de aki Ilyenekkel szóba áll az sem lehet különb. Egyenlőre még nem adott okot arra, hogy utáljam de ne is akarjon...
- Nem hinném, hogy túl sok közöd van hozzá? És neked még egyenlőre nem vagyok Wesley. - fintorogtam rá. - A koszos ki sárkányaim ilyen koszos kis mardekárosokat esznek reggelire mint te. - Mégis mi a büdös francot képzel ez magáról? Nem beszélhet velem ilyen hangon, elsősorban nem is ismer, másodsorban ahogy nézem a kultúrája egyenlő a nullával. Két szót sem szóltam hozzá, de ezt a lekezelő viselkedést nem tűröm. - Már megbocsáss, de te francot sem tudsz rólam, úgyhogy ajánlom nézz magadba és gondolkodj el azon, hogy vajon mindenki fél e tőled? - Mondtam neki,olyan nyugodt hangon, amilyenen csak tudtam. Ha azt hiszi, hogy megsértődtem, akkor rohadtul téved. nem fogom felhúzni magam, egy úriember nem áll le vitázni lányokkal, még akkor sem ha Mardekáros. - Figyelj, ha nem tudod elővenni a normálisabb modorod velem szemben, akkor fejezzük be ezt a beszélgetést. - ajánlottam fel neki a lehetőséget,hogy még bocsánatot kérjen az előző megjegyzésért, és akkor talán én is bocsánatot kérek az enyémért, de addig nincs miről beszélnünk.

Vendég

Ahogy, mondta szembe röhögtem magam. Nem tudom, miért de folyton ezt, csinálom ha egy fiúval beszélek majd Lindsy közbe szólt mint a téma szakértője.
Szia a Nevem Lindsy Hermswolt! Vivi legjobb barátnője. Mindig, ezt csinálja ha egy helyes pasival beszélget- Mondta a barátnőm mosolyogva. Nem mintha én nem tudnék beszélni. Na, jó komolyabban veszem, az ügyrt majd Lindsyt félre lököm
Mi járatban erre, felé Weasley?? Talán ide hoztad a koszos sárkányaidat?- Gúnyos vigyorra, eresztettem a számat. Annyira, imádom kritizálni a Weasleyket csak, nehogy megsértődjön szegény srác. Fogalmam sincs hogy a koszos, mugli barátnője mit, szólna ehez. Na de mindegy, egyenlőre hagyom a szerelmes párt.

Annyi minden jár a fejemben... Egyszerűen túl sok volt az elmúlt napokban történtek. Erős férfinak tartom magam alapvetően, de ez most rajtam is kifogott... Teljesen össze vagyok zavarodva, az agyam úgy kattog akár egy gép, amit képtelenség le álltani... A túl sok információt nem tudom olyan gyorsan megemészteni, idő kell az egészhez. Végül is szerintem nem lehetne senkinek sem könnyű ez a helyzet. Két napja, hogy véletlenszerűen belém szaladt a sorsom a folyosón... Belém szaladt az aki eddig csak egy név volt a számomra egy papíron, amit a Mágiaügyi Minisztérium küldött. Kimi, Kimi..... Vajon mit gondolhat most rólam? Mi járhat a fejében? Vajon az esete vagyok, vagy mégsem? Nem tudok semmit. Nem is akarok most ezen kattogni. Ki kell szabadulnom a nyomasztó falak közül, mert ha nem teszem úgy érzem ez a sok kérdés megőrjít.. Megvettem az irány át az udvaron egyesen e móló felé... Olyan furcsa itt lenni újra. Úgy érzem magam mintha újra diák lennék, már szinte a talárt is érzem magamon... Bár ne érezném, mert a talárt mindig is utáltam. Ez a hely semmit sem változott azóta, amióta végzős diák ként elhagytam a falait. Még mindig olyan titokzatos és varázslatos mint akkor. Visszasírom a diák éveket, azokat a gondtalan és nevettessél teli gyönyörű éveket...
Egyedül akartam lenni, erre tessék... Kijövök a mólóra és az tele van tanítási idő után lófráló diákokkal. Hát már itt nem lehet még magamba merengeni sem? Talán jobb is így, legalább elterelem kicsit a gondolataimat a problémákról... Gondolataimba belemerülve egyszer csak azt veszem észre,hogy valaki teljes erőbőr nekem jött. Na ne már megint kezdődik... Lepillantva láttam, hogy egy nem túl magas, barna hajú,igen fiatal lány áll előttem a valószínűleg vele egykorú barátnőjével.
- Már megbocsáss, de te jöttél nekem nem pedig fordítva. Úgyhogy, szerintem te néz a lábad elé kis hölgy - világítottam rá a tényekre. Mardekáros... Csak azok ilyen nagyra tartóak. Egyből rájöttem hogy hová is tartozik. Volt időm kiismerni őket. Úgy látszik ez az egy nem változott semmit az évek során.
- Amúgy neked is szia. - vágtam cinikus arcot. Semmi kedvem most bájologni, pláne nem egy mardekárossal

Vendég

Vivi & Charlie

Gyönyörű, nyári napsütés volt. Szinte, lassan itt volt már a nyár és éreztem, bentről az, arcomon ahogy csalogatnak kifele. Persze, ki is akartam, menni így felmentem a háló terembe, majd gyorsan átöltöztem, felvettem egy rövid farit, és egy lenge pólót, majd egy sport cipőt. Sokan, voltak mindenütt hiszen, senki sem tanult. Lindsyvel, kimentem a tópartra és hülyéskedtünk. A legjobb, barátnőm és szinte, már testvérem. Egyész, nap együtt hülyültünk még a napot, is együtt töltöttük. Igaz, sok srác megnézett, minekt csak azért, mert jó kedvünk van? Hát, igen..ilyenek, vagyunk mi mardisok csináljuk, a kedvet. Éppen, mentünk röhögve Lindsyvel, amikor pont ráfigyeltem, és belefutottam, az egyik fiúba. Szúrós, szemekkel rápillantottam, majd így szóltam.
-Öreg,nézz a lábad elé vili?- Majd, tovább mentünk barátnőmmel, röhögve és leültünk, a szökőkúthoz. Néztük, a gyönyörű vízesét, pontosan nekem ez, a kedvenc helyem a mézes faláson kívül. Közbe, nézegettem, az egyik dalt, amit Lara írt. Lara igaz grifis de, jóba vagyok vele. Szinte, Lindsy és Lara a legjobb barátnőim. Miközben, fürkésztem a dalt, láttam hogy spanyol, úgy hogy elkezdtem, spanyolul énekelni. Mindenki, odajött hozzám, és hallgatta a dalt. Nagyon, izgalmas volt. Ezt, fogom a karácsonyi bálon, is előadni.

» Nobody in the world - Charlie & Kimi
» Lili & Vivi - Mardekár vs. Hugrabug
» Charlie Wesley
» Charlie & Kimberly
» The mother and her son - charlie&molly