* : Hozzászólások : 191 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Hugrabug Tartózkodási hely: : Anglia, Roxfort Kirendelt pár : Terry Boot Avataralany : Hayley Mcfarland Karakterlap : Here I am Karakterzene : The last dance One day ¥ : "Aki nem tud csodálkozni, elámulni az -hogy úgy mondjam- halott, és szeme kialudt!"
"Not all who wonder are lost!"
Szerintem tisztán lehetett látni az arcomon, hogy meg vagyok lepve. Nem is csoda sose voltam jó abban, hogy elrejtsem az érzéseimet. Őszinte ember vagyok és ha ezt figyelembe veszem, akkor szükségtelen elrejteni az érzelmeim. Ha úgyis elmondom a gondjaim, akkor nem kell hogy ne látsák, amit érzek.Persze a Nenil jómodor megvan bennem, így bemutatkozni be tudtam. Néha a falra mászok attól, hogy bennem van, hogy mindig udvariasnak kell lennem. Néha viszont az életemet köszönhetem neki. Ilyenkor pedig igen is jó, hogy bennem van és akaratlanul tudom használni! Kifejezettem hasznos tud lenni. Most is inkább segített, mint hátraltatott és újfent hálát rebegtem magamban érte. Lehet, hogy naív vagyok, de meg sem forgult a fejemben, hogy mi van, ha csak átver. Végülis akkor csak át leszek verve, egy baráttal kevesebb lesz neki is meg nekem is. De ha átvág, akkor meg is érdemli, hogy ne legyek a barátja. Azonban egyelőre nem adott rá okot, hogy azt higyjem át vagyok verve. Így nincs semmi gond. Mondjuk én könnyen beszélek! Nekem sok barátom van és könnyen baratkozok. Tehát nem nagy veszteség egy barát, aki átver. Viszont az akkor már nem is barát, tehát nem vesztek semmit. Huhh, bekavarodtam néha hajlamos vagyok túlkomplikálni a dolgokat. - Mit ne mondjak az a gyerek kész elmebaj! De megértelek nekem is vannak fiú barátaim, néha könnyebb velük társalogni, mint a lányokkal. - Mondtam mosolyogva. Bár mikor kiejtette a Malfoy nevet, felállt a szőr a hátamon! Még mindig rossz belegondolni hogy tud az a kölök nézni! Brrr... Kuncogtam, mikor megláttam a fintort az arcán. Szinte tudtam, hogy ugyanolyan vélemménnyel van a Malfoy gyerekről, mint mindenki más. Ez viccesen jött ki, azt hittem, a mardekárosok legalább valamennyire bírják, de tévednem kell. Vagy ez a csaj teljesen más, mint a többi társa? Persze lehet, hogy pont ezért akarok a barátja lenni. Mondjuk lehet, hogy akkor is akarnék, ha nem lenne ilyen. Hiszen én mindig képes vagyok mindenkivel barátkozni. Nem kell azon gondolnodnom, hogy kivel álljak szóba, általaban engem mindig megtalál mindenki. Ami néha kicsit zavaró tud lenni. Figyelmesen hallgattam, amit mondtott. Na jó annyira nem vagyok dilis, hogy azt higgyem, hogy egy kegyetlen gyilkos egy kis szerelemtől kezesbárány lesz. Szinte tudtam,hogy mások azért nem barátkoznak vele, mert félnek tőle. Persze ki ne hinné halalfalók gyerekéről, hogy ő maga is halálfaló. Kicsit kuncogtam, mikor megjegyezte, hogy beszólt Tudjuk kinek. - Persze, nem is állítom, hogy olyan lenne, mint Narcissa Malfoy. Mit ne mondjak van élményem vele. Brr... Viszont, térjünk vissza a tárgyra. Én nem hittem, hogy halálfaló vagy! Nem mondom, nem fordult meg a fejemben, de ne sértődj meg, nem látszol halálfalónak. Amúgy komolyan beszóltál a Sötét Nagyúrnak? Biztos vicces lehetett! - Elnevettem magamat, el sem tudom képzelni, milyen lehet az akit nem nevezünk nevén. De azt mégkevésbé, milyen lehet, ha beszólnak neki. Egy életreszóló élmény lehet. Szívesen megnéztem volna, milyen volt az arca, mikor megkapta azt a bizonyos beszólást. Talán ezért nevette Vivianne el magát? Lehet. Általában sokat nevetek, hiszen én ilyen vagyok. Viszont soha életmben nem nevettem még együtt egy mardekárossal. Sokkal jobb érzés, mint hittem. Ilyenkor olyan, hogy mondjam? Normálisnak tűnnek, nem pedig olyan gonosz szörnyetegnek. Lehet, hogy jól megleszek ezzel a lánnyal. Komolyan egy mardekárosról beszélek így? Megijedek magamtól!
Láttam, a lànyon hogy meg van lepődve. Nem, csodálom de azért maradt bennem némi jó modor. Hm... nagyon, ügyesen játszom a szerepem az, kötve lehet hinni. Na, már most az a feldataom hogy megletszkétessem, ezt a Lilit. Eszembe, jutott az a mondtat amit, anya mondott nekem úgy hogy inkább, szívesen barátkozok vele. Igen, nekem mondjukcsak fiúkkal, barátkozokbami, érthető. Mondjuk, csak fiúkkal barátkozok de utálom, azt a róka képű Parkinsot. Mindig Malfoy nyomába van elegem van komolyan- Mondtam, neki elfintorodott arccal. Szinte, lehet tudni hogy miért de mindegy. Nem, akarok ebbe belefajulni. De annak, örülök hogy a barátom szeretne lenni, és ennek nagyon örülök majd újra ránéztem. Bocsi hogy most az anyámmal, jövök de attól hogy szerelmes nem olyan mint Malfoy anyja.Azért, tud fenyegetni. Meg szerintem sokan azért nem, is barátkoznak velem lányok mert azt hiszik, halálfaló vagyok. De ki nem állhatom a Nagyurat! Egyszer, egy jót beszoltam neki- Nevettem, el magam. Eszembe, jutott ez a beszólás és a kép. Hírtelen, fogalmam sem volt mi ez a jókedv de, általában Lindsyvel sokat nevettünk. De egy, Hugrabugossal! Teljesen más, volt.
Lili Nenil Hugrabug/7. évfolyam
* : Hozzászólások : 191 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Hugrabug Tartózkodási hely: : Anglia, Roxfort Kirendelt pár : Terry Boot Avataralany : Hayley Mcfarland Karakterlap : Here I am Karakterzene : The last dance One day ¥ : "Aki nem tud csodálkozni, elámulni az -hogy úgy mondjam- halott, és szeme kialudt!"
"Not all who wonder are lost!"
Hogy őszinte legyek nem bántam, hogy egyedül vagyok. Bár szörnyen unalmasnak találtam a mai napot. Sehol semmi és senki ennek így nincsem sok értelme. Komolyan hétvége van, hol a jó Merlinben van mindenki? Ilyenkor nyüzsög egyész Roxfort. Most meg néma csend, hulla szag és véres lábnyomok a levegőben. Na jó az utolsó kettő nincs. Azért tavasz végén ne tartsunk Halloween-t! Teljesen egyedül voltam a bagolyházban. Csak a baglyok hangja vett körül. Keresgélni kezdtem. Egy konkrét baglyot kerestem. Az enyémet. Mostanában nem írtam senkinek és tudni akartam jól van-e. Nem kellett sok ahhoz, hogy megtaláljam. Elvégre ki nem fedez fel egy teljesen fekete madarat a többi barna meg tarka közt? Odamentem és elkezdtem simogatni. Kedvelem ezt a baglyot, még a papával vettük. Így kicsit olyan nekem, mint egy emlék a papáról, vagy mint egy testvér, akinek ugyanúgy hiányzik, mint nekem. Valahogy mostanában nincs nagy kedvem Dave bácsinak írni. Lehet, hogy viccelődős fajta, de nem értem hogyan bírja elviselni a muglikat maga körül. Lassan már teljsen úgy viselkedik, mint ők. Ezzel pedig én nem tudok mit kezdeni. Komolyan mintha az űrbe utaznék úgy érzem magam nála. Azt szoktam mondani, hogy nincsenek véletlenek. Így az sem véletlen, hogy ide jöttem. Csak azt nem tudom mi az oka. Persze jól esik, hogy látom a baglyom, meg hogy itt vagyok ezek közt a nyugodt állatok közt. Viszont ötletem sincs miért pont ide hozott az a kiszámíthatatlan erő. Végülis mindegy, ha sokáig nem történik semmi úgyis tovább állok. Ekkor azonban hangokat hallottam. Valaki bejött. Kíváncsian fordultam az ajtó felé. Egy nálam egy két évvel fiatalabb lányt láttam az ajtóban. Ami viszont lerítt róla az az, hogy Mardekáros! Na ne, pont egy ilyen jön. Tisztában vagyok vele, hogy a mardekárosok ki nem állhatnak minket. Nem szeretek olyanokkal beszélgetni, akik folyton szídnak. A legutóbbi mardekárossal való találkozásom vég három óra bűntetőmunka volt Bimba professzornál! Viszont nem úsztam meg. Odajött hozzám. Ami kicsit meglepett rajta, hogy nem láttam a szemében azt a tipikis mardekáros nézést, ami körülbelül azt jelenti, hogy "Mit akarsz te kis senki?" Nem ez a lány nem így nézett. Sőt kedvesnek látszott. Megáll az eszem a végén kiderül, hogy minden amit a mardekárosokról tudok az hazugság. - Szia... Én pedig Lili Nenil vagyok! Richard Nenil és Emily Darnot lànya! - Megrátam a felém nyújtott kezet és ugyanolyan illedelmesen válaszoltam. Merlinre nem is tudom mikor mutatkoztam be így utoljára. Viszont mikor meghallottam az anyja nevét, majdnem eltátottam a számat. Kalestina Tellanora?! Nem az nem lehet. Most komolyan apám egyik gyilkosának a lányával beszélgetek? Na jó tudom, hogy nem konkrétan ő volt, meg hogy csak ott volt, de akkor is. Látta, ahogy megölték a szememben ez már gyilkosságnak minősül! És én komolyan egy ilyennek a gyerekével beszélek! Komplett idióta vagyok! Ez nem lehet, hogyan futhatok bele egy ilyen lányba? Bár Malfoy-ék után... Inkább hagyjuk... Ekkor ő megint rámnézett és beszélni kezdett. Kicsit megleptek azok a dolgok, amiket mondott. Bár arra már rájöttem, hogy nem olyan mint a többi önelégült, hogy is mondta Mardis? Igen, ettől nevetőgörcsöt fogok kapni. Még sosem hallottam, hogy valaki így emlegesse a Mardekárt. De egész jó! Amikor kitért arra, hogy nem szereti a többi mardekárost komolyan eltátottam a szám! Viszont gyorsan észbekaptam és becsuktam. Majde megemlétette, hogy az anyja megváltozott mert szerelmes lett. Erre mondom én azt, hogy a szerelem csodákra képes. Ahogy az elkeseredettség is. Ha Narcissa Malfoy-ból indulunk ki. Viszont ami nekem a lényeg, hogy az anyja megváltozott ez egy pozitív dolog. Így ebből az következik, hogy nem lesz belőle baj, ha barátkozok a lánnyal. - Nem aggódom! Már az első pillanatban láttam, hogy nem vagy olyan mint a többiek a házadból. Azok le se álltak volna velem beszélni. Egy ilyen szófosásos, korosan őszinte csitrivel. Ahogy ők mondják. Sokkal kedvesebbnek tűnsz mint azok. Ha a véleményemre vagy kíváncsi pont ez nem tetszik nekik benned! Nem komálják, ha valaki kedves! Azt mondod csak egy igazi barátod van? Hogy lehet egyetlen baráttal élni? Mondjuk legjobb barátnőm nekem is egy van, de nekem vannak barátaim. Tudod mit, ha nem bánod én szívesen leszek a barátod. Elhallgattam egy percre. Nem tudom meg merjem-e neki említeni az apámmal kapcsolatos esetet. Viszont úgy érzem sokkal könnyebb lesz utána beszélgetni. Különben is nem bosszúból leszek auror. Hanem azért, hogy megmentsem az embereket. Hogy más gyerekek ne kerüljenek olyan helyzetbe, mint én. - Én leszek a jó példa arra, hogy mindent meg lehet bocsájtani és bárkivel lehet barátkozni. Tudod a legtöbben nem szívesen barátkoznak azzal, akinek az anyja megölte valamelyik családtagjukat. Viszont azt mondtam megváltozott. Én pedig már régen megbocsájtottam, igaz hiányzik az apukám, de túl kell rajta lépni. Úgyhogy hidegen hagy kik a szüleid, én akkor is a barátod leszek! Mondtam csillogó szemekkel. Tipikus, megint olyan hosszú litániát mondtam, hogy azt hallgatni is unalmas, de ez van! Szófosásom van, na. Nem tudok vele mit kezdeni. Ezen a lányom pedig látom, hogy kell neki egy barát, én pedig nem lennék én, ha nem ugranék a feladatra és nem lennék a barátja. Mert ez Lili Nenil az örökvidám, kicsit szeleburdi szófosásos, kórosan őszinte lány a Hugrabugból.
Imádom nézni a baglyokat szóval, egyedül mentem most, nem a barátnőmmel. Ő ugyan is Dracoval volt, elfoglalva ami, nekem viszont jó. Legalább, most egy cseppett sem idegesített, a hülye kérdéseivel. Nos, elmentem a bagolyházba csak, egy tanuló volt ott. Úgy láttam, Hugrabugos és mi Mardekárosok ki nem állhatjuk őket. Mikor, odamentem az egyik baglyot megsimogatni, oda köszöntem kedvesen a lánynak. Szia.. A nevem Vivianne Zorner! Leonard Zorner és Kalestina Tellanora lánya vagyok!- Nyújtottam, felé a kezem. Mondjuk az egy cseppet sem meglepő hogy egy hugrabugossal, barátkozok de, hát ha alig, vannak barátaim akkor muszáj. A Mardekárból is egyetlen egy barátnőm van aki, olyan mint a testvérem. Majd szintén, a lányra néztem és ezt mondtam. Nyugi..nem vagyok olyan, mint a többi Mardis lány! Azokat, ki nem állhatom. Amióta, anya szerelmes és boldog én is ilyen vagyok. Csak, félnek tőlem mert halálfaló gyermeke vagyok és sokan, elhúzódnak mellőlem. Egyedűl, egy legjobb barátnőm van a Mardiból- Néztem, a lány felé. Mondjuk, most éppen önmagamat adom. Aki bunkó velem, azzal én is az vagyok aki, meg nem tudjátok.
Lili Nenil Hugrabug/7. évfolyam
* : Hozzászólások : 191 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Hugrabug Tartózkodási hely: : Anglia, Roxfort Kirendelt pár : Terry Boot Avataralany : Hayley Mcfarland Karakterlap : Here I am Karakterzene : The last dance One day ¥ : "Aki nem tud csodálkozni, elámulni az -hogy úgy mondjam- halott, és szeme kialudt!"
"Not all who wonder are lost!"
Ki a jó ég keltett fel már megint? Nem igaz mindig mikor aludni akarok egy nagyot valaki mindig felkelt, ez már tűrhetetlen. Komolyan még egy ilyen és veszek egy doboznyi füldugót! Már vagy egy hete nem alszom rendesen. Kicsit agyamra ment a könyvem és nem bírom letenni. Viszont ma reggel igyekszem hozzá se nyúlni. A mai napom pihenésből fog állni. Sétálok egyet a Tiltott Rengetegben, lemegyek Roxmorts-ba és végül elmegyek a tóhoz. Egy tökéletes napnak nézek elébe. Legalábbis azt hiszem, persze bármi üthet ki rosszul, de ezzel jobb nem foglalkozni, csak ideges lesz tőle az ember. Késő tavaszi nap van és szörnyen meleg, így úgy döntöttem, hogy ma lenge ruhákat fogok felvenni. Kezdetnek itt van a kedvenc fehér és piros szoknyám, aztán oedig egy szintén fehér ujjatlan póló, egy kis cipő, hülye leszek csizmát húzni ilyen melegben. Végül, de nem utolsó sorban pedig a kendő a fejemen. Egy szép piros kendő. A pálcámat most a derekamon levő övbe helyeztem, majd mosolyogva elindultam a kis körutamon. A rengeteget hamar megjártam és kicsit talán sajnáltam is, hogy messzebb nem mehetek, de ez van. Aztán szinte végigrohantam Roxmorts-on. Ma semmi érdekes sincs sehol. Vagy egy órát töltöttem ezután a tó partján. Ezután csak céltalanul bolyongtam egy ideig, majd eljutottam a bagolyházhoz. Fogalmam sincs miért pont ide jöttem, de ha már itt vagyok akkor megnézem a baglyokat. Úgyis mindig elvarázsol a látványuk. Nagyon szép állatok és... képesek repülni, nem úgy, mint én, aki még seprűn is alig tud repülni.
by Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59
Tárgy: Re: Lili & Vivi - Mardekár vs. Hugrabug 
