Nobody in the world - Charlie & Kimi

Tárgy: Re: Nobody in the world - Charlie & Kimi Vas. 21 Dec. 2014, 13:19

Charlie & Kimi

Váratlanul ért, mármint inkább arra számítottam volna, hogy magyarázkodni kezd, hogy ez nem igaz meg ez nem így van, csak szerintem van így meg hasonlók, ami csak a hab lett volna a tortán. Mert nem akarom ezt. Nem akarom magam gyereknek érezni mellette. csak ez így valahogy nem az igazi. Nem akarom, hogy valahányszor megakarna csókolni hosszú percekig töprengjen rajta, hogy esetleg megtegye vagy sem. mert akkor idővel azt fogom gondolni, hogy mint férfi nem lát bennem semmi vonzót, mint nőben és azt hiszem az lenne életem eddigi legmegalázóbb pillanata, amit inkább nem szeretnék átélni, soha sem, főleg nem általa. Mert nem csak kedvelem... hanem nagyon, nagyon kedvelem és tudom, tisztában vagyok vele, hogy ez a dolog közöttünk még nagyon gyerekcipőben jár, de ha nem is akarunk közeledni egymáshoz, akkor ez ennél több már nem is lesz. Én pedig azért mondtam mindezt el neki, mert néha tényleg nem érzem, hogy mindketten ugyanúgy akarnánk ezt, mintha csak én erőltetném a dolgot és bár nem hiszem, hogy ez így van, mégsem hagy nyugodni a gondolat, amíg ezt érzem és mástól nem várhatom elhessegesse ezeket a gondolatokat a fejemből, mert nekem egyedül már nem megy, ahhoz már túlságosan befészkelték magukat.
Bizonytalan vagyok, vagyis voltam vagyis fogalmam sincs, mert lassan egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta. Egyszer ilyen, máskor meg olyan. Egyszer távolságtartó, máskor pedig hirtelen magához húz és szenvedélyesen megcsókol. Még szép, hogy összezavar.
A csókunk így is hosszasabbra és szenvedélyesebbre sikeredett, mint egy szokványos "hiányoztál" csók, de még így is azt akartam, hogy bár még nem ért volna véget, de a közönséget már így is megkaptuk a pillanatunkhoz, nagyszerű. De valójában ez érdekel most a legkevésbé.
- Összezavarsz... - Vettem mély levegőt, amit lassan és hosszasan fújtam ki, próbálok magamhoz térni. Sokkal inkább az érdekelne, hogy ez most mégis mi volt? Mi változott? De mi...? Ezt nem hiszem el. Ez jellemző. Mindig ezt teszi velem. De most komolyan? Megcsókol és lelép egy árva szó nélkül már megint? Én meg gondoljak, amit akarok?
Most pedig még lógjak is ki? Ha Bimba professzor rajtakap, akkor azt hiszem megnézhetem magam, bár azért van már némi gyakorlatom a kiosonásban. Visszafelé már nehezebb lesz. De most egyelőre itt volnék a megbeszélt helyen és remélem, hogy rövidesen Charlie is megjön, mert nincs sok kedvem a hidegben ácsorogni.

KATT

Tárgy: Re: Nobody in the world - Charlie & Kimi Vas. 21 Dec. 2014, 10:51

Kimi & Charlie

Izgatott voltam,hogy vajon mit fog szólni, hogy újra itt vagyok?! Csak remélni mertem, hogy örül majd annak, hogy nem felejetettem el azt a csodálatos randit és a hajnalig tartó beszélgetést... Mert bizony nem tudtam kiverni a fejemből, azt, hogy mennyire jól éreztem magam vele, és hogy végre felszabadult voltam hosszú idő után először... Persze nem tagadom, hogy voltak kétségeim és félelmeim kettőnkel kapcsolatban, de eltelt egy hét és úgy éreztem, mintha ezek nem is léteztek volna. Többször is jártam a Kastélyban az elmúlt egy hét alatt, mert a Főnix Rendjével kapcsolatban konzultáltam Dambldorral... De Kimit nem tudtam meglátogatni, mert általában előadáson volt, vagy én siettem annyira, hogy nem jutott elég idő egy hosszabb beszélgetésre... Rövidre meg nem akartam megállni, mert tudtam, hogy ha elkezdünk beszélgetni, akkor nem szabadulok egyhamar. Mint már mondtam, az eltelt idő allatt már kezdtem úgy érezni, hogy a félelmeim nem is léteztek, de most valahogy mégis másként érzek... Mosolygó arca, hirtelen megváltozott...Olyan csalódottá vált, amilyennek még soha ezelőtt nem láttam. Elengedte a kezem és akkor már tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben. Tudtam,hogy valami nyomja a lelkét. Tudtam,hogy mondani akar valamit és fel voltam készülve a legrosszabra... Még mielőtt kinyögtem volna, hogy : Mi a baj? Mi történt? belekezdett egy számomra nagyon meglepő dologba... Először értettlenkedve bámultam rá, mint akinek fogalma sincs hol van és miért mond neki ilyeneket, de aztán amikor azt mondta hogy, úgy érzi nem nyitok felé és gyereknek érzi magát mellettem... már tudtam, hogy miről van szó. Tudtam, hogy ez egyszer bekövetkezik, ha nem teszek ellene semmit... Hirtelen összezavarodtam, ahogy kitálalt mindent.. Ezt én már saját magam is tudtam, de az ő szájából hallani szörnyűbb vol mint azt gondoltam...
- Nem vagy gyerek és soha többé nem hagyom, hogy annak érezd magad...
- nyögtem ki nehezen. Minden árron be akartam bizonyitani neki, hogy betartom a szavam. Nem hagyott más választást... Jobb tenyeremmel a hajába túrtam és egy hirtelen mozdulattal tapasztottam ajkaim az övéire... Soha nem éreztem még ekkora vágyat nő iránt mint most iránta... A szenvedélyes csók hosszú percekig tartott, miközben érezttem a meglepődött tekinteteket és hallottam a suttogást, de mit sem törődtem az egésszel. Hirtelen visszahúztam a fejem. - Este légy a birtok kapujánál. Nem hagyom befejezetlenül a dolgokat.. - közöltem vele határozottan. - Most mennem kell. - forditottam hátat és gyors léptekkel indultam a birtok kapuja felé. Sok dolog kavargott a fejemben, de ilyen boldog éls felszabadult még sosem voltam, mint most.

Tárgy: Re: Nobody in the world - Charlie & Kimi Pént. 19 Dec. 2014, 17:55

Charlie & Kimi

A mosolyom elég hamar alább fagyott, mikor ráébredtem, hogy nem, nem fog megcsókolni, sem megölelni, sem semmi. Én egyre kevésbé értem már ezt az egészet. Azt szeretnék, ha a kapcsolatunk nem a kényszerességen alapulna, mégsem próbálunk nyitni egymás felé, legalábbis egyáltalán nem érzem, hogy Ő ezen volna. Már abba sem vagyok biztos, hogy kellene erről beszélnünk vagy nem, el kellene mondanom neki, vagy nem. Az van, hogy most épp gyereknek érzem magam mellette és ezt nagyon, nagyon, de nagyon nem akarom.
- Na jó, valamit el kell mondanom, mert nem akarom magamban tartani és mert Te láthatóan nem veszed észre... - Pillantottam fel rá, majd le a kezünkre. Igen, kissé csalódottan le is engedtem a kezem magam mellé, aztán pedig a zsebembe dugtam, mert fázni kezdtem.
- Én... Én egyszerűen nem érem, hogy nyitnál felém és gőzöm sincs, hogy ez miért van. Olyan érzésem van mintha mindenre ráadásként én akarnám és erőltetném, hogy ez a valami közöttünk ne egy minisztériumi papír legyen. - Tartottam kis szünetet, mert nagyon is a nehezemre esik , de ha kibeszélem magamból, ami nem hagy nyugodni jobb lesz, legalábbis nekem biztosan. Nem fogom ezen enni magam, legalábbis már nem egyedül fogom.
- Emlékszel? Én csókoltalak meg a mólónál. Legutóbb a lakásban megkértelek rá, hogy csókolj meg, mert abban a pillanatra semmi másra sem vágytam jobban, de neked ez sem igazán tűnt fel vagy nem volt jelentősége vagy fogalmam sincs. De így, ha Te nem teszel semmit, akkor nem csak gyereknek fogom magam érezni melletted, hanem az is leszek. Én pedig ezt nem akarom... - Fordítottam el a fejem oldalra, mintha annyira érdekelne a tó vize. Nem mintha nem bámulhattam volna eleget az utóbbi hét évben. Mégsem ordibálhattam le, hogy szedd már össze magad, kettőnk közül én vagyok a gyerek, nem Te, ezt ne felejtsd már el, pedig legszívesebben pontosan ezt tettem volna.

Tárgy: Re: Nobody in the world - Charlie & Kimi Kedd 16 Dec. 2014, 23:07

Kimi & Charlie

Kimberley, Kimberley.... Ő volt az első dolog, ami eszembe jutott ébredéskor. Mondjuk nem is csodálkozom rajta, hisz lassan már egy hete nem találkoztunk. Nem is tudom.... Talán hiányzik... sőt biztos, hogy hiányzik. Még magam sem tudom mit érzek, de azt biztosan tudom, hogy kedvelem, nagyon is. Akkor este mikor a vihar tombolt, talán kissé összezavarodtam. Úgy feküdt melettem, mintha már egy pár lennénk. Még soha nem érezttem, olyan káoszt, mint akkor ott legbelül. Úgy érezem Ő is kedvel engem, és ez talán épp elég kezdetnek. Bár mondjuk azt a két csókot sem tudom elfelejteni, amit Ő kezdeményezett és pedig visszonoztram... Persze többször érezttem azt, hogy meg kell, hogy csókoljam, de aztán az utolsó pillanatban visszafogtam magam, mert mindig attól féltem, hogy elriasztom a heves viselkedésemmel, de talán ezek után már nem kell ettől tartanom. Annak ellenére, hogy akkor éjjel a hajnalig beszélgetéstől komolyabb dolog nem történt, mégis azt értem, hogy ez fordulópont volt számunkra, de legfőképp számomra. Megtört nálam a jég, és már nem érzem azt, hogy mivel ijesztem meg és mivel nem, szimplán csak felszabadult vagyok melette
Mivel napról-napra jobban érzem a hiányát, ezért úgy döntöttem ellátogatok az iskolába, hogy meglepjem... Remélem, hogy örülni fog nekem... Lassú léptekkel közeledett felém, de annál szélesebb mosollyal... Én is elmosolyodtam amikor odaért hozzám.. - Szia! - fogtam tenyerembe mindkét kezét...

Tárgy: Nobody in the world - Charlie & Kimi Szomb. 06 Dec. 2014, 22:37

Charlie & Kimi

A francba! Elfogok késni. Már megint. Az utóbbi időben finoman fogalmazva szétszórt vagyok. A gondolataim össze-vissza kavarognak a fejemben, csak ott nincsenek, ahol a leginkább kellenének, mégpedig a tanuláson, mivel ez az utolsó évem ez lenne most a legfontosabb, igaz? Épp ezért sem tudom megérteni miért kell bekavarni még ezzel a rendelettel is, amivel elég nehezen tudtam megbékélni, hogy egy számomra vadidegen ember írja meg a sorsom, amit egy darab pergamen papíron olvashatok. Az világos, hogy a sorsukat nem mi írjuk, de mégis csak az általunk meghozott helyes vagy épp helytelen, felelősségteljes vagy felelőtlen döntéseink alakítják. Tessék... Most sem rohanok túlságosan, hogy még időben beérjek az órára remélhetőleg előbb, mint a professzor. Abba ha kicsit nehezen is, de beletörődtem, hogy megtehetik velünk, de mégis hogy lehet párokba rendezni embereket, összekötni az életüket csupán a vérük alapján? Aranyvérű, félvér és mugliszármazású, azaz sárvérű. Sokig egyenesen undorodtam a kifejezéstől, de azóta eltelt hét hosszú szép év és ma már nem foglalkozom ezzel, annál is inkább többre tartom és érékelem a belső értékeket. Engem nem érdekel, ha valaki úgy érzi magát jól a bőrében, ha felsőbb rangúnak tartja magát. Tegye csak meg... De akkor legalább legyen mire olyan fölényeskedőnek lenni. Na mindegy. Én azt hiszem képes leszek elfogadni a sorsom. Bár aranyvérű, de egyáltalán nem egy nagyképű arroganciában gazdag görény. Ellenkezőleg. Nála jobb emberrel még nem találkoztam, szóval egy szavam sem lehet. Lehetne sokkal rosszabb is... Láthatnám az életem egy valóságos pokolként is valaki mellett, akit soha még csak megkedvelni sem leszek képes, mégis mellé vagyok rendelve, de hozzám ezen a téren kegyesek voltak. Én pedig csak örülni tudok ennek. Minden mással pedig elbírok, előbb-utóbb.
Sietve dobáltam mindent egy helyre, majd oda sem figyelve tuszkoltam bele a dolgaim a táskába és futás. Csodával határos módon senkibe sem rohantam bele egyik fordulónál sem, pedig számítottam rá, miután olyan profi vagyok ebben az utóbbi időben. Lássuk csak... Nem sokan mesélhetik el, hogy egyszer csak belerohantak a kastély folyosóján a kirendelt párjukba, aki nem mellékesen sárkánykutató és leginkább Romániában él. Igaz? Igaz.
Bár az utolsó diákok között érkeztem a terembe, de még pont időben. Semmi kedvem sem lett volna magyarázkodni, mert épp nem a tanulásba voltam temetkezve, bár annak is van némi beleszólása a mai szétszórtságomnak, de azért minden még meglévő energiámmal azon vagyok, hogy blokkoljam a gondolataim mindazokról a dolgokról, aminek semmi köze sincs most ehhez és figyelni is tudjak és ezt az órát kivételesen szeretem, általában.
Jaj ne... Miért pont nekem kell? Hangzott el a fejemben a költői kérdés, majd egy pillanatnyi nyavalygás után megpróbáltam összeszedni a gondolataim.
- Hát lássuk csak... Én szeretem ezt az órát, mert szerintem fontos, hogy mindaz, amit tudunk ne csak a fejünkben legyen meg, hanem képesek is legyünk elsajátítani. Ezen az órán pedig ezt tanuljuk meg. - Azt hiszem ez így már hízelgő is volt egy kicsit. De a mondj valamit a tanárodról részt inkább passzolnám.
- Nem elég valamiről azt hinnünk, hogy menni fog ez, miért ne menne hisz tudom, hanem meg is tanulnunk használni a tudásunkat. - Azt hiszem ennyi telt tőlem. Nem egy szónok veszett el bennem, az egyszer biztos. Szerencsémre azonban ennyivel is sikerült kihúznom az óra végéig, ami gyorsabban is telt, mint vártam volna. Nem, nem azért, mert sikerült végigaludnom, bár az is előfordult már egyszer-kétszer, hogy óra végén ébresztettek fel, hogy Kim gyere, mehetünk, vége az órának, de mentségemre szóljon fáradt voltam. Bár a szüleim vágya nem fog teljes mértékben valóra válni, azért szeretnék jó eredményekkel búcsúzni innen és büszkének lenni arra, amit elértem a kastélyban az évek alatt. Óra után úgy döntöttem járok egyet a friss levegőn, ma már nincs több órám, így van időm... Kiérve összébb húztam magamon a kabátot, mivel a levegő tényleg friss, de hát mi is várunk decemberben. A tópart felé sétálva azonban egy nagyon is kellemes meglepetés várt rám, azaz nagyon remélem, hogy rám vár. Lassú óvatos léptekkel settenkedtem felé, a háta mögé érve mindkét kezem a szeme elé tartottam... Nem mertem megszólalni, de úgy mosolyogtam, mint egy tejbe tök. Kíváncsi vagyok kire várt.

» Charlie & Kimi ღ True love is inmortal
» Kimi és Charlie-Első igazi randi <3
» Kimi Williams
» Good morning - Molly & Kimi
» Vivi&Charlie