Honey, marry me!! - Kimberly and Charlie -

Tárgy: Honey, marry me!! - Kimberly and Charlie *-* Szomb. 27 Dec. 2014, 18:02

Kimi & Charlie

- Charlie, kész a reggeli! - halottam anyám hangját félálomban. Ma kivételesen az Odúban ébredtem. Hogy miért itt? Mert anya ragaszkodott hozzá, hogy Karácsonykor az egész család együtt legyen. Úgy éreztem magam mint az iskolás éveim alatt! Olyan felszabadult voltam mint egy gyerek. Pizsamában vánszorogtam le a földszintre, akár csak régen. Odalent már javában zajlott az élet. MIndenki ott volt a konyhában, kivéve persze Percy és Bill.
- Jó reggelt! - nyögtem ki kissé fáradtan.
- Charlie Drágám, ülj le! -szólt anya olyan kedvesen mintha ezer éve nem látott volna. - Fred, George! fejezétek be! - szólt rá az ikrekre, akik épp engem idegesitettek azal, hogy Idézem : "Mikor hozod már el a csajodat? Vagy talán nem is a csajod?"
- Figyeljetek! - Fordultam az ikrek felé. - Tegyetek egy szíveséget nekem, próbáljatok úgy viselkedni mint akikbe nem annyi ész szorult, mint egy teáskanálba! - néztem rájuk fenyegetően. - Charlie, hagyd békén az öcséidet, és ti is nyugtasátok le magatokat! - Kopintotta meg a tarkóm anya, miközben az ikrekre nézet. A délelőtt további része a ház dekorálásával telt. - Ne kelljen már léci! - pislogtam szépen anyára, hátha hagya, hogy elmenjek, de hajthatatlan volt. Ezért inkább elővettem a pálcám és segitettem a fa diszitésében. A bálra megérkezik Bill is a menyaszonnyával, ezért anya nekikezdett a kaja elkészitésének. Mert a mi családunk nagy evő hirében áll. Időközben én Bementem London belvárosába, mert ajándékot kell vennem Kimi-nek. Amióta bevalottam neki, hogy féltem a reakciójától és hogy retegek attól hogy elveszitem, azóta a kapcsolatunk egyre jobban alakul. Sok időt töltünk együtt. Ha csak tehettem ben vagyok az iskolában, vagy Ő jön el hozzám. Az Odúba még nem volt alkalmam elvinni, de ma a bál után ott vacsorázunk, anyu különkérésére. Már alig várom, hogy megtudjam mit szól a családom hozzá, és vajon neki mi a véleménye róluk? Fontos lépésre készülök ma, ami megváltoztatja az életünk. Az elmult egy hónapban rájöttem, hogy mi az a furcsa érzés ami magával ragad ha vele vagyok. Szerelem... Igen szeretem ezt a lányt!
Olyan sokáig nézelődtem, hogy már öt óra volt mikor vissza értem az Odúba. Át kellett öltöznöm a bálra. Még soha nem voltam ilyen elegáns annya szerint. Hát meglátjuk Kiminek mennyire tetszik majd. Kimi-vel megbeszéltük, hogy a Bálterem előtt találkozunk. Mikor megérkezttem, a diákok már kezdtek gyülekezni, kisérőikkel. Szinte felülűlés volt látni, hogy nem talárban vannak. Míg Kimire vártam, összefutottam néhány évfolyamtársammal, akik szintén egy diákot kisértek el. Nem vagyok hozzászokva az ilyen felhajtásokhoz, de Kimi kedvéért bármit. Húsz perc várakozás után megjellent Kimi a lépcső tetején. A szavam is elállt mikor megláttam. Káprázatos volt abban a lila ruhában. Azt sem tudtam, hogy mit mondjak, amikor odalépett elém. -Wáo, te aztán káprázatos vagy! - csodálkoztam el. - Készen álsz? - fogtam meg a kezét szorosan.
A ruhád

Ilyennek látsz!

Charlie & Kimi

Utolsó simítások, még egy pillantás a tükörben. Még mindig nem térek magamhoz a ruhámtól. Gyönyörű. Én pedig annak is érzem magam benne, gyönyörűnek. Nem tudok betelni velem. Remélem ezzel a mai este folyamán nem is leszek egyedül, hanem Charlie-ból is valami ilyesféle hatást fogok kiváltani. Még egyszer utoljára körbefordultam, finoman végigsimítottam a ruhámon, még egy utolsó pillantás a lányokra, akiken szintén hasonló izgatottságot látok, de persze mindig akad egy-két irigy pillantás is, amit nem igazán tudok hová tenni, épp ezért nem is foglalkozom vele, hiszen nem éri meg. Viszont Charlie már egész biztosan ideért, így meg is indultam lefelé.
- Kimberly, Kimberly, állj meg egy pillanatra. - Húzott vissza valaki finoman a karomnál fogva, nem sokkal miután kiértem a folyosóra.
- Kevin... - Fordultam vissza egy halvány kedves mosollyal az arcomon. Az időzítés nem épp a legmegfelelőbb.
- Káprázatosan festesz. - Erre megint csak egy kedves mosollyal tudtam felelni, a karom viszont még mindig nem engedte el, így inkább én húztam el az enyém.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Mint egy igazi úriember. - Még ez az egész minisztériumi mizéria előtt mondhatjuk, hogy csapta a szelet, de sosem gondoltam bele jobban, hogy esetleg randiznék is vele vagy hasonlók, bár szerintem így se, úgy se lett volna hozzá elég bátorsága és már el is késett, szóval mindegy. Én sosem tekintettem úgy rá, mint ahogy azt Ő remélte vagy szerette volna.
- Ne haragudj, de mennek kell... - Szerettem volna ennyiben maradni vele, de a szavamba vágva a mondatom már Ő fejezte be.
- A lovagod már vár. - Tette hozzá kissé csalódottan. - Igen, így is mondhatjuk. Egyébként Charlie-nak hívják és már tényleg vár rám odalent. Megyek is. - Húztam el a szám és hátat is fordítottam neki.
- Szabad lesz egy táncra? - Ezt nem hiszem el. - Ha a lovagomnak nem lesz ellenére. - Néztem rá vissza a vállam fölül cinikusan és tovább mentem és most már meg sem álltam, csak a lépcsőhöz érve, kissé megemelve a ruhám alsó részét indultam meg lefelé, mert iszonyú béna lenne, ha éppen a ruhámban botlanék meg.
- Köszönöm... - Igen, azt hiszem pontosan ezt a pillantást szerettem volna látni a szemeiben. Így most már nem egyszerűen csak gyönyörűnek és káprázatosnak, hanem különlegesnek is érzem magam és ez mindent felülmúl ebben a pillanatban.
- Igen. Persze. Mehetünk.. - Mondtam egy kicsit izgatottan és mosolyogva. egész nap nem voltam ennyire izgatott.

Kimi & Charlie

Fergeteges lesz a hangulat itt ma, úgy érzem. Az én iskolai bálom sem volt semmi, annak idején. Emlékszem, túlzottan el voltam foglalva a tanulással és a kiddics csapattal, hogy el is feletkeztem a báról. Még ma sem értem, hogy ez hogy sikerült, hiszen ettől zengett az egész iskola... Nekem valahogy mégis sikerült figyelmen kivűl hagyni... A Bál napján jöttem rá, hogy senkit nem hivtam meg, és igy egyedül kell mennem. Persze csapatkapitány lévén lett volna jellentkező rá, de az a lány akit én szerettem volna elvinni, mire én észbekaptam már eligérkezett a mardekár csapatkapitányának, akivel mellesleg utáltuk egymást. Végül egyedül mentem el, de azok után hogy összeverekedtünk a mardekár csapatkapitányával kitiltottak a bál területéről. Az este további részét a prefektusi fürdőbe töltöttem Mirtill társaságában. Na nem ugy..... Csak ahogy mindenkinek az agyára ment, úgy nekem is....
Elővettem a meghivó kártyákat és felmutattam az ajtóban álló ellenőrnek. Nem értem minek ez a felhajtás? Túl komolyan veszik ezt az egész rendelett ügyet. Apa tudomás szerzett arról, hogy a bál egész területén lesznek álruhás emberei a minisztériumnak, hogy elenőrizni tudják, nehogy valaki túl közel kerüljön máshoz a kirendelt párján kívűl. Én nem törödöm vele, mert ha lett volna ez a szabály ha nem akkor is Kimivel jövök. Neki ez szerintemélete első bálja ezért igyekszem a legszebbé tenni és remélem sikerülni is fog...
- Kérsz valamit inni? - fordultam Kimi felé. - Olyan káprázatos vagy.... - simogattam meg óvatossan az arcát. Ámulatba ejtő a szépsége... Magával ragad és megbabonáz...

Charlie & Kimi

- Köszönöm... - Simítottam kezem az övére, amelyikkel az arcom simogatta, a következő kép viszont már nem tetszett annyira, amit nem tudtam megállni szó nélkül. Egyből le is fagyott a mosoly az arcomról...
- Ez annyira... Gusztustalan. Odanézz. Most komolyan ezt fogják csinálni? Ez undorító. - Böktem fejemmel a háta mögé. Ettől volt vízhangos az egész kastély az utóbbi napokban, a minisztérium embereitől, de ez már mégis csak sok egy kicsit. Nem elég, hogy szó szerint egymásra tukmálták, nem is, inkább erőltették az embereket, mert választása az senkinek sem volt legfeljebb annyiban, hogy beletörődik vagy nem, erre még ide is ide pofátlankodnak. Ez már azért ízléstelen. Nehogy közelebb kerüljünk máshoz is a minisztérium által kirendelt árunkon kívül. Ez a szóbeszéd már csak a hab a tortán vagy inkább olaj a tűzre és még csak nem is lehet Őket nem észrevenni, mert tesznek róla, hogy kilógjanak a sorból, de komolyan, ha még fél percig így fog bámulni odamegyek és felképelem, akkor legalább lenne is miről beszélni.
- Oké, azt hiszem most már igen, kérek valamit inni... Rád bízom, hogy mit. - Ezek egész este itt fogják rontani a levegőt, igaz? Valószínűleg. Mindenesetre szeretném minél kevesebbet látni Őket, a hideg futkos a hátamon Tőlük, bár gondolom az iskola sem tehetett sok mindent az ellen, hogy ezek idetolják a képüket, sőt semmi sem azon túl, hogy mindenki bájosan mosolyog, közben pedig a fenébe se kívánjuk a jelenlétüket. Az az igazság, hogy eddig semmiféle nyomást sem éreztem, amíg meg nem pillantottam a minisztérium egyik emberét, mármint én is megkaptam a levelet, mint mindenki más, tudtam, hogy csak Charlieval vehetek részt a bálon, de ez engem egyáltalán nem foglalkoztatott, mert nem is akartam volna mással jönni, nem frusztrált az egész dolog, eddig... .

Kimi & Charlie

- Igazad van... - fordultam meg. - Undoritó amit művelnek. Most komolyan az sincs rendben, hogy kényszeritettek benünket, hogy a kirendelt párral, kell a további életett tervezni és hasonlók, de az hogy még a házság előtt is kényszeritenek bennünket, hogy csak a kirendelt párral foglalkozunk.... - fintorodtam el. - Mondjuk én mással nem is foglalkoznék rajtad kivűl. - csókoltam meg a homlokát gyengéden. Nekem szerencsém van Kimivel, hisz nála jobbat kérve sem kaphattam volna. Ő a legcsodálatosabb lány akit valaha ismertem, de lehet hogy itt sok olyan ember van aki nem épp azzal a személyel képzelte el az életét. Tudom, hisz az öcsém Ron teljesen össze van törve amióta megkaptuk a leveleket a minisztériumból. Ő mindenél jobban reménykedett abban, hogy Hermione neve fog a papiron állni, de sajnos nem igy lett. Most pedig teljesen el van keseredve. Néha átkozom az egész dolgott, de azért áldomis mert, ha ez a rendelett nem lenne, akkor szerintem soha nem ismerem meg Kimit. Valószinű, hogy Romániában maradtam volna, és még eg yidei eszembe sem jutt a házaság. Most már nagyon örülök, hogy felkerestem Kimit akkor. Persze sajnálom és bosszant azoknak az embereknek a sorsa, akik ugy végezték mint az öcsém... Tul teszi majd magát rajta.... Remélem. Bár nem tudom, hogy én mit tennék, ha elvennék Kimit tőlem..
Néhány pillanatra magárra hagytam Kimit. Ugy gondoltam, hogy vörösbor jó lesz. Persze ez egy iskolai bál nem tarthatnak tömény ittalokat, de ez nem is baj. Nem innák ma alkohol és Kiminek sem engedném, hogy ilyesmivel mérgezze magát. Két pohárral a kezemben indultam meg vissza Kimihez, de amikor megpillantottam, kissé meglepődtem. Kimi háttal ált a pultnak és egy körülbelül vele egy idős barnahajú srác támaszkodot melette és nagyon lelkesen magyarázott neki. Láttam Kimi arcán, hogy kellemetlen a helyzet neki, és azt is láttam, hogy a srác igen hevesen nyomult. Mivel egy egy gyerek, ezért gyorsanle kellett nyugtatnom magam, és mondjuk nem szeretném ha ez a bál a ismét verekedéssel végződne. Elindultam a srác felé lassan, majd két lépésnyire megáltam a háta mögött. A beszélgetésnek csak néhány pillanatát kaptam el. - A lovagod tán cserbehagyott és lelépett egy másik csajjal. De így akár jöhetnél is táncolni velem... - pfátlanul Kimire nyomult. - Khm... - köszörültem meg a torkom. - A lovagja nem lépett le. -léptem elé a háta mögül és Kimi kezébe adtam a bort, miközben átkaroltam a derekát. - És ha most megbocsájtasz, elvinném táncolni az én hercegnőmet! - vágtam oda neki gunyosan, majd Kimit kézenfogva a tánctér felé húztam. - Szegény gyerek, most összetörtem az álmait... -nevettem el magam. - Amúgy ki Ő? - éredeklődtem óvatosan.

Charlie & Kimi

- Nagyon biztosra akarnak menni. - Húztam el a szám fintorogva. Ez azért már ízléstelen és sok is. Kezdik egy kissé túlzásba vinni ezt az egészet vagy úgy gondolták, hogy ez még csak a kezdet? Mert mégis mit tudnának még csinálni? Mindenkit páronként oda lökdösnek egy anyakönyvvezető elé?
- Nekem pedig meg se fordult a fejemben, hogy mással akarnék jönni. - Ha valamiért mégis úgy alakult volna, hogy nem tudott volna eljönni velem, akkor most mindenképpen a klubhelyiségben ücsörögnék, mondjuk nem is lennék vele egyedül, de egyébként sem szerettem volna mással jönni, ha neki más dolga akadt volna. Ennyire egyszerű.
Alig öt másodpercre rá, hogy Charlie elment valami innivalóért megpillantottam Kevint, aki épp felém tartott nagy büszkén vigyorogva. Már megint? Ne, ne, ne, csak ezt ne, ne... A fenébe.
- Kevin... - Próbáltam tartani magam és halványan rámosolyogtam, miközben Charlie-t fürkésztem.
- Egyedül? Nem hittem volna, hogy ma sor kerül ilyesmire is. Én biztosan nem hagynálak magadra... - És már megint kezdődött, a többre már oda sem figyeltem, elengedtem a fülem mellett, a lovagom ütötte meg a fülem ismét. Ezt nem hiszem el.
- Viszont Te is itt vagy, ami azt jelenti, hogy nem egyedül érkeztél, tehát biztosra veszem, hogy Téged is vár egy csinos lány valahol, nem kellene éppen ma megbántani. - Próbáltam finom lenni és finoman közölni vele, hogy ideje lenne tovább állnia, csakhogy nem igazán tűnt úgy, mint aki felfogta és el akarna menni. Közben megpillantottam Charlie-t, akin láttam, hogy nem igazán van a tetszésére, hogy van, aki szórakoztat, de annyira nekem se és olyan hálás tekintettel néztem rá, ahogy közeledett. Ez az, megfogok menekülni. Nem tudom mi lett volna, ha még fél percig nem ér vissza és nekem Őt kell hallgatnom.
Közelebb húzódtam Charliehoz, amikor átkarolta a derekamat és ennél egyértelműbben már akarva sem tudtam volna arra célozni, hogy nálam már nem nyerhet semmifélképp sem. De ettől függetlenül kínos fél perc volt.
- Az nem Te voltál, hanem a minisztérium. - Nem igazán leplezte, hogy kinek a nevét szeretné olvasni abban a levélben, amit nem igazán tudtam hová tenni, hiszen sosem voltunk mi még csak igazán barátok sem, nemhogy többek annál egymásnak.
- Ő? Ő Kevin. Már az emelten is elcsípett, azért jöttem később kicsit, mert alig tudtam lerázni. - Rettenetesen idegesítő. - Komolyan, ha nem tudnám azt gondolnám, hogy engem hibáztat azért, amiért nem az én nevem szerepelt abban a levélben, merthogy ez az egész minisztériumi mizéria előtt eléggé csapta a szelet. De ez már nagyon kínos. Ha nem érsz vissza abban a pillanatban még vártam volna pár másodpercet és magam küldöm el a búsba. - Sóhajtottam megkönnyebbülve, miközben belekortyoltam a boromba.

Kimi & Charlie

- Apám és a Rend szerint is ez még csak a kezdett. - Nem fognak leállni addig míg el nem érik azt, hogy vagy mindenkit az örületbe kergessenek, vagy hogy mindenki elvegye azt a személyt aki ki van neki rendelve. Csak , hogy lázadok mindig is lesznek. Én is ettől félek, na nem magam miatt, hanem Ron... Ő nem tudja elfogadni, azt, hogy megpróbálják elszakítani attól a lánytól akit igazán szerett. Hermione egy elbűvölő teremtés és az öccsémmel mindig is közel áltak egymáshoz, még ha sokáig az a pletyka terjedt, hogy Hermione a Potter fiút szereti... Mi a családban mindig is tudtuk, hogy ez nem így van... Sajnálom Ront, de ha ezt így fojtatja, akkor Azkábánba fog kerülni, met megszegte a szabályokat. Anya nem viselné el az Ő elvesztését is, épp elég volt neki Percy. Bár mondjuk ha Ő magátol nem megy el , akkor én fojtom meg... Én el sem tudnám azt viselni, ha Kimit valami vagy valaki elválasztaná tőlem. Pont így viselkednék én is Ron helyében, csak ez az egyetlen oka mai miatt teljes mértékben együttérzek vele... Most legjobban Ő maitta agódunk a családban. Anya szerint beszélnem kellene vele, és talán halgatok is rá, de most még hagyom hogy kicsit megnyugodjon és átgondolja a dolgait, mert ebben a feldúlt állapotában nem sok mindent érnék el nála. - Ennek nagyon örülök.... - mosolyodtam. Számomra ez aszt jellenti, hogy ninc smásik olyan férfi vagy fiú, aki annyira számitana neki, hogy eljöjön vele a bálba. Gondolom, hogy jó néhány kérője volt, hisz minden férfi ilyen nőre vágyik. Ő minden szempontból tökéletes...
- Attól még, hogy velem érkeztél engedéjt adhattam, volna arra, hogy elmenj vele táncolni, és hogy talán ez által kicsit közelebb kerüljön hozzád. ... - húztam a számat egy halvány mosolyra. Akkor ki is törte össze az álmait? Nem vagyok féltékeny típus csak nem szeretem ha összefogdosák azt ami az enyém. - Szóval csapta a szelet? - mosolyodtam el. - Hát eg yilyen gyönyörű nőnek ki ne csapná.... - néztemmélyen a szemeibe, hogy tudja amit mondtam azt ugy is gondolom. - Szabad... .? - fogtam meg a derekát, hogy táncolni hivjam.

Charlie & Kimi

- Hát... Engem nem érdekel. El tudom fogadni, hogy vannak, akiket kevésbé tesz boldoggá ez a cirkusz és vannak, akik úgy érzik, hogy ez jogtalan és igazuk van, mert maga a pokol lehet rákényszerülve olyasvalakivel leélni egy életed, akitől sosem kapod meg, amit megérdemelnél... - A tiszteletet, a megbecslést, a szeretetet. Ezek nélkül eléggé nehéz lehet együtt élni valakivel és őszintén szólva sosem szeretné megtudni és megtapasztalni milyen érzés is. Így viszont teljesen elfogadható tény, hogy valaki meglehetősen rosszul viseli a helyzetet és úgy érzi, hogy pokollá tették az életét. Én nem ítélkezem és boldogtalan sem vagyok, ellenkezőleg, sokkal inkább szerencsés, amiért hálás is vagyok.
- Ginny-vel gondolom madarat lehet fogatni, vagy nem? - Mondhatni előbb tudta mindenki a kastélyban ki Harry-nek a párja, minthogy ki a sajátja, ami nem meglepő, de miért is értem miért volt akkora szenzáció. Mármint biztosan nagyon sokan érezték és tudták volna magukat szerencsésnek mellette, de nem mondhatnám, hogy csalódás ért.
- De én nem akarom, hogy engedélyt adj, mert nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzá. - Inkább legyen féltékeny, minthogy ne érdekelje például, hogy kivel táncolok, mert akkor valami már régen rosszul működik közöttünk. Ami pedig Kevint illeti, ami nem működött a rendelet előtt sem, azt egész biztosan nem a rendelet tette tönkre és nem is Charlie tehet róla, mert rendelet ide vagy oda mi sosem kerültünk volna pár lépés távolságtól közelebb egymáshoz, mert azt biztosan tudom, hogy rá sosem tudtam volna úgy nézni, mint rá.
- Eléggé intenzíven. Kezdett már kellemetlenné válni a dolog... És ez most. Most volt elég belőle. - Ez már tényleg egy kicsit sok volt, ahhoz viszont bőven elég, hogy többé ne akarjak szóba se állni vele, mert nálam most került fel a pont az í-re. Ezek után annyi biztos, hogy még csak barátok sem fogunk lenni, de még csak jó ismerősök sem. Egyszerűen csak évfolyamtársak, ennyi...
- Hogyne... - Mosolyodtam el, majd letettem a poharam. Nem is azért akartam jönni, hogy mással táncoljak, szóval... Egész este csak neki vagyok szabad. Mindenre sokkal könnyebb gondolni és minden sokkal könnyebbnek és egyszerűbbnek tűnik és annak érzek, amikor a közelemben van. Jó érzéssel tölt el... Megnyugszom.

Kimi & Charlie

Teljes mértékeben egyett értek azzal, amit Kimi mond. Sajnálom hogy vannak olyanok, akiknek, hogy is mondjam nem épp ez volt a legnagyobb vágyuk, hogy valaki olyanhoz menjenek hozzá, vagy vegyenek el, akit nem szertenek és soha nem is fognak. Nekem sem ez volt a vágyam... Vagyis igen, de nem így. Ezt mindenapp látom és átélem Ron által. Talán egyszer kiheveri a dolgokat, hisz Hermione sincs jobb helyzetben. Hozzá kell mennie egy olyan emberhez, aki szivből utálja Őt és akit Ő is utál. Malfoy és az egész családja álnok dögök, akik csak Voldemord talpát nyalják. Igen, hiába is tagadják a rend tagjai tisztában vannak vele, hogy az Ő családja halálfaló. Lehet, hogy Ő még nincs megfertőzve és még menthető. Remélem Hermionenak sikerül Őt kiszedni abból a fertőböl ami ott megy.
- Hát igen. Ginny azóta szereti, amióta kiszedte abból az átkozott kamrából.... Sokkal tartozik a családunk Harry-nek. - Ez tény, hogy ha Ő nem lenne, akkor talán soha nem láthatuk volna tröbbé Ginny-t. Látszik, hogy szeretik egymást. Persze mint minden bátty énis aggódom,hogy ne tegyenek semmi meggondolatlan dolgott még idő előtt, de lehet hogy ezzel már elkéstem. Okos lány a hugom és tud vigyázni magára épp ezért nem agódom. - Csak Ron szenved nagyon... - hajtottam le a fejem, amikor esszembe jutott az öcsém. Neki most a legnehezebb. - De remélem ma félre teszi ezt a búslakodást.... Még nem mondtam, de szeretnélek elvinni az Odúb a bál után. Talán itt az ideje, hogy megismerd a családom. - simitottam végig hullámos haján.
- Tudom, hogy ezt nem nagyon lenne szabad, de körülnézünk kicsit a suliban.... Olyan régen jártam már erre. - sugtam oda hallkan, miközben táncoltunk, nehogy a mimisztérium emberei meghalják.

Charlie & Kimi

- Ők mindketten szenvedne. Látszik. - Mégsem tehetnek ellene semmit, semmi többet annál, minthogy beletörődnek és elfogadják, hogy sosem szerethetik úgy egymást, ahogy megérdemelnék. Nincs igazán tapasztalatom ebben, persze voltam már szerelmes, de ennyire még sosem és ha most valaki, akárki elvenné Tőlem valószínűleg összetörnék, így azért valamennyire mégis csak át tudjuk érezni a helyzetüket és nem is lehet túl szívderítő minden nap látni Ron bánatos arcát, egy tstvérnek plán nem, mert valahol biztosan dühíti Charlie-t, hogy látja mennyire fáj ez az öccsének mégsem tud neki segíteni, mert nem tud, most senki sem tud.
- Örömmel... - Mosolyodtam el. bár nem tagadom, hogy váratlanul ért, de persze, hogy örülnék neki. Bár fogalmam sincs mire számítok. Oké, Charlie elmondta nagyjából, hogy jó sok kérdésre és jó sok kajára és még több szeretetre. Egyre inkább az az érzésem a ma estével kapcsolatban, hogy valamiért különösen fontos lesz a kapcsolatunkra nézve. Mindenesetre nem panaszkodom, mert eddig nagyon csodás, leszámítva azt a kis kellemetlenséget, amit Kevinnek hívnak, mert nem volt több annál, egy kellemetlenségnél, de nagyon remélem, hogy értett a szép szóból, mert ha nem, akkor elfogom felejteni fél percre, hogy én egy jól nevelt lány vagyok.
Amint közelebb hajolt hozzá nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg, ugyan csak pár röpke másodperc erejéig tartott, de így legalább a minisztérium emberei is látják, hogy mi épp közel kerülünk egymáshoz. Hánynom kell tőlük és persze nem emiatt csókoltam meg, hanem mert akartam és valószínűleg még mindig csak csókolnám, ha most nem itt lennénk, mert azért nem szeretnék annyira a figyelem középpontjába se kerülni mondjuk a csókunkkal, mint korábban a tó partján, bőven elég, ha csak Ő figyel rám, ennél többre már nem is vágyom ma este.
- Persze. Menjünk. - Ajkaim ismét mosolyra húzódtak, miközben elhajoltam Tőle és lassan megindultunk ki a nagyteremből, ami igazából megkönnyebbülésnek számított, mintha kiérve végre fellélegezhettünk volna és nem a friss levegő miatt. - Most már levegőt is kapunk. - Mert a bálteremben most még eléggé nyomasztó a légkör, kint viszont senki sem rontja.
- Egyébként nem voltam biztos benne, hogy eszedbe fog jutni a bál. - Talán butaság volt a részemről ezt hinni, de biztosan van és lenne ennél százszorta fontosabb dolga is, még is itt van, a kedvemért és ez számomra sokat jelent és nem csak azért, mert más különben nekem is ki kellett volna hagynom, mert mással nem is akartam volna eljönni, csak vele, de akkor is sokat számít, mert tudta, hogy nekem ez fontos lenne, így neki is az volt.

Kimi & Charlie

- Igen tudom... - hajtottam le a fejem. - Nem is tudom elképzelni, hogy mihezz kezdenék, akkor ha valaki megpróbálna elvenni tőlem... - néztem mélyen a szemébe, de most nem mosolyogtam, mert szeretném ha tudná, hogy ezt nagyon komolyan gondolom. Számomra Ő a mindent jelenti, nem csak egy futó fellángolás. Ezalatt a kis idő alatt idegenből a mindenemé vált. Minden találkozásunkor,érintésekor és csókjakor egyre közelebb kerültünk egymáshoz lelkileg is, és észre sem vettem, hogy szépen lassan beleszerettem. Amikor minden percben Ő járt a fejemben és azon gondolkodtam, hogy vajon most mit csinál vagy, hogy hol jár, amikor érdekelni kezdett, hogy Ő mit érez valójában, akkor már tudtam, hogy többet érzek iránta, mint szimpla szeretett. Igen, nagyon dühit az, hogy látom minden nap szenvedni az öcsém és még jónéhány barátom is.... Bárcsak tudnák segiteni nekik valahogy, de sajnos erre nincs módom. Mindent megtenék, hogy boldognak lássam. Akármennyit is veszekedünk Ő mégis csak az öcsém... Vér a véremből, hús a húsomból... Ez az átkozott rendelett tönkretesz mindent. Miért nem értik meg a Minisztérium emberei, hogy ez igy nem jó? Hogy ezzel csak mindent tönkretesznek, és felboritják az egész varázsvilágot.
- Már ugyéreztem ott ben, mintha mindenki minket figyelne.... - Olyan volt mintha tekintettek ezrei lesték volna minden mozdulatunkat. Nyomasztó volt a lékör és ez egyre jobban kezdett engem is frusztlárni. Undoritó, ahogy bepofátlankodtak a bálra. Olyan mintha valami foglyok lennénk akiket figyeltetni kell.
- Miért ne jutott volna az eszembe? Ha már a sajátomat ki kellett hagynom, hála a macsóságomnak... - mosolyodtam el. Igen ha nem játszottam volna a macsót, akkor talán a mardekár kapitányát sem hagyom ugy helyben...
- Gyere, mutatok valamit! - fogtam meg a kezét és huztam a Giffendél klubház felé... Óvatos de annálgyorsabb haladásunknak köszönhetően, néhány percen belül már a klubház titkos bejáratánál áltunk, amire a Kövér Dáma Portréja vigyáz. Valószinű túl fáradt volt, de nem vette észre, hogy eg y régi diák és egy másik háza diákja áll előtte. - Jelszót!? - vetette oda hanyagul.
- Lássuk csak emlékszem-e még rá... - mosolyodtam el ahogy KImi kíváncsi arcára pillantottam. - Fortuna major - köszörültem meg a torkom. Válasz nem jött csak kattant az ajtó és tudtam, hogy a jelszó még mindig jó... - Gyere... De nem sokáig maradhatunk.... - léptünk be a gyülekező helyiségbe, ami skarlátvörösben és aranyban pompázott. - Semmit sem változott... - néztem közbe miközben lehuppantam az egyik fotelba.

Charlie & Kimi

- Összetörnék... - Néztem mélyen a szemébe. Mindez ugyanakkor különös, mert alig ismerjük egymást és mégsem tudnám elképzelni mi lenne velem holnap nélküle. Nem akarom. Ő a legjobb, ami csak történhetett velem és teljesen mindegy, hogy egy perce, egy órája, egy napja, egy hete vagy egy hónapja ismerjük egymást, akkor is szükségem van rá, mert most már Tőle vagyok az, aki.
- De senki sem fog elvenni Tőled. - Tartva még mindig a tekintetét mosolyodtam el halványan. Mert nem fogom megengedni, senkinek sem. Nem tudnám meg magyarázni. Alig ismerem mégis olyan érzésem van, mintha mindig is itt lett volna velem. Én is tudom, hogy ez őrültség és nem lehetséges, de amikor először megpillantottam már akkor sem éreztem idegennek. Talán épp ettől a különös érzéstől ijedtem meg egy kicsit.
- Elég nyomasztó volt... - És persze egyáltalán nem kellene ezt csinálniuk és elképzelésem sincs arról, hogy Ők ebbe látni bármi értelmet is, hogy ez majd vezet is valahová, mert szerintem ez így, ha így folytatják pozitív irányba biztosan nem fog vezetni. Úgy éreztem magam odabent, mintha nem kapnék rendesen levegőt, mert azt is elszívják előlünk.
- Mit csináltál? - Fordultam felé kíváncsiskodva. Tényleg érdekelne mégis mit művelt, amiért nem vehetett részt a bálon. Mondjuk lenne pár tippem, de inkább hagyom, hogy Ő elégítse ki a kíváncsiságomat, bár szerintem közel járok. Miért érzem úgy, hogy egy lány volt a dologban és egy másik kísérő?
- Hát nekem nem igazán szabadna itt lennem... - Igaz. Neki sem. De Ő legalább a Griffendélesek közé tartozott. - Csak aztán a kövér hölgy el ne áruljon minket. - Mondtam kuncogva, miközben beléptünk egy igazán hangulatos kerek helyiségbe, vagyis a klubhelyiségbe. Milyen gyönyörű... Tényleg igazán... Varázslatos. Nem mintha nem venne minket mindenütt körös-körbe a varázslat, de ez sokkal barátságosabb és otthonosabb.
- Idén nyáron én is elbúcsúzhatom a kastélytól. A legszebb hét év volt. - Fordultam körbe a helyiségben. A legszebb hét évem, majdnem az egész gyerekkorom és csodálatos volt. El sem hiszem, hogy hét éve volt... Mintha csak tegnap lett volna vagy a múlt héten. Hihetetlen.

Kimi & Charlie

- Nem is ajánlom neki... - nem tagadom kicsit megkönyebültem a szavai hallatán, hisz ez azt jellenti, hogy Ő sem hagyná, hogy csak úgy elvegyenek tőle, és nem is hagyna el önszántából. Ő eddig a legfontosabb személy az életemben és nem hagyon senkinek, hogy beleszóljon a kapcsolatunkba. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok majd ragaszkodni hozzá, mint most. Az egészet egy papír inditotta el és most itt vagyunk, és ugy nézünk egymásra mintha nem is jutna eszünkbe az az átkozott fecni. De már nem érdekel. A lényeg az, hogy itt van és, hogy már senki nem veheti el tőlem.
- Az nem kifejezés, hogy nyomasztó... Nem tudom mit gondolnak ezek? A Rend ezt nem tolerálja sokáig. És nem csak a Rend hanem a varázsvilág sem. - Undoritó, hogy a Minmisztérium azt képzeli bármit megtehet velünk. Hát a baj az hogy Ők sem tudnak sok dologról, ami a felszín alatt zajlik. Nem mindenki tudja tolerálni ha parancsolnak neki és megpróbálnak beleszólni az életébe. Mondjuk nálunk a szüleim soha sem várták el, hogy aranyvérű lányt vegyünk el, vagy hogy Ginny aranyvérű fiúhoz menjen feleségül, de vannak családok ahol ez nem ilyen egyszerű. Voldemort legfőbb talpnyalójának családjára gondolok Malfoyékra. Lucius igen csak nagy jellenetett rendezett, mert az imádot fiának egy "sárvárűt " kell elvennie feleségül. Úgy tudom, hogy megfenyegette a minisztert, hogy ennek még következményei lesznek.
- Mielőtt még azt gondolnád, hogy egy lány van a dologban, tájékoztatlak, hogy nem erről szó sincs. Annyira el voltam foglalva a kviddics csapat dolgaival, hogy elfelejtettem meghivni valakit a bálra és egyedül mentem, de a bál nem sikerült túl fényesre. Örök riválisommal a Mardekár csapatkapitányával összeverekedtünk. Pontosabban megvertem és ezért mindketten ki lettünk tiltva a bál területéről... - magyaráztam. Még ma sem bánom, hogy bevertem annak a beképzelt pojácának az arcát. Megérdemelte...
Olyan varázslatos volt ujra itt lenni... Mintha csak megint diák lennék. De az idő sürgetett ezért hamar kézem fogtam Kimit. - Mennünk kell.... - húztam a kijárat felé és néhány perc múlva a kijárat felé tartotunk.

Charlie & Kimi

Eleinte azt gondoltam, mint mindenki más is, hogy ez a rendelet a lehető legrosszabb dolog, ami csak történhet velem, de aztán hamar beláttam, mert be kellett látnom, hogy tévedtem, mert ellenkezőleg, mert ez a rendelet a lehető legjobb dolog, ami csak történhetett velem. Ő a legjobb dolog az életemben. Igaz, ez sajnos nem mindenkinek adatott meg, de amiatt én nem leszek boldogtalan. Mint tudjuk, hogy ez némelyeknek örökös boldogtalanságot jelent és ehhez senkinek sem lett volna jogba megtenni másokkal és vannak, akik még mindig nehezen viselik és ismerünk családokat, akikről tudjuk, hogy nem fogják el, de én... Megkaptam, amire titkon vágytam és még mindig alig tudom elhinni.
- Hát én most elég dühös és csalódott lettem volna, ha valami olyasmi miatt veszíted el a fejed, aminek nincs is jelentősége. - Igen. Most Kevinre célzok. Nem mondom, én is közel álltam már ahhoz, hogy nőiesen orrba vágjam, de neki nem engedtem legalábbis nem hagytam volna egykönnyen, hogy butaságot csináljon, mert az lett volna. Sosem jelentett és már sosem fog jelenteni semmi fontosat a számmora, de attól még nem szeretném, ha verekedne. De úgy tűnik az említett személy felfogta, hogy jobb lesz mindenkinek, ha visszavonul, mert ebből Ő jól sehogyan sem jöhetne ki. A mai bemutatkozója után pedig megmaradunk évfolyamtársaknak, amitől én lazán elmegyek mellette a folyosón anélkül, hogy hozzászólnék, ránéznék vagy akár észrevenném.
- Igazából meg is lepett, mert mindig van egy lány... - Tényleg valami ilyesmire számítottam, persze ez még nem azt jelenti, hogy nem volt akkoriban egy bizonyos lány is, de hát Ő sem kérdezősködik arról, hogy eddig kiféle, miféle srácok csapták a szelet.
- Rendben. - Pár másodpercen belül már ismét a folyosón voltunk és tovább sétálgattunk a kastélyban. Azt hiszem hiányozni fog, sőt mi több, biztos, hogy hiányozni fognak a kastély falai, így most egy kicsit mindketten nosztalgiázunk az emlékeinkkel kézen fogva járva a kastély folyosóit. Sosem hittem volna, hogy ennyire jó érzés lesz csak fogni is a kezét annak a férfinak, akihez... Tartozni fogok.

» Honey, marry me!! - Kimberly and Charlie *-*
» Charlie & Kimberly
» Kimberly Williams & Killian Henderson
» Vivi&Charlie
» Charlie Wesley