Első találkozás → Andrew & Sophia

Mióta megkaptam a levelemet nem igen találom a helyem. Persze, örülök a hírnek annak meg főleg, hogy nem egy zsémbes, rosszmájú Mardekárossal kell összekötnöm az életemet, de… Vannak kételyeim, mert mióta megtudtam a párom nevét egy szót se beszéltem vele. Na, nem mintha eddig annyira sokat dumáltunk volna.
Nem. Egyszerűen nem jön, hogy odamenjek hozzá pedig most okom is lenne, mert bemutatkozhatnék neki, hiszen a felesége leszek pár éven belül. Sőt, azon sem lepődnék meg, ha a hetedikesek hamarosan megkapnák, azokat a leveleket melyben kényszerítik őket, hogy amint elhagyták Roxfort biztonságos falait keljenek egybe a kirendelt párok. Bármit kinézek ezekből az emberekből. Elvesztettem a beléjük vetett hitemet, szóval, inkább nem várok semmit. Csak vagyok.
Nagy levegőt veszek, majd kiosonok a klubhelységből és egyenesen kifelé veszem az irányt. Tudom, hogy mindjárt lejár az idő, és nem szabadna kint lenni, de most nem tehetek mást. Teszek a szabályokra és egy kevéske ideig szeretnék csak én lenni, a szabadban, hallgatva a madarak és a természet zaját. Az most lenyugtatja kedélyes állapotomat.
Lassan, de biztosan sikerül kijutnom a kastélyból és egyenesen a tó felé veszem az irányt, a kedvenc fámhoz, hogy ott találjak békére. Még nem sötétedett be teljesen, s vannak még párocskák, feltehetőleg boldog párok, akik még idekint tengnek. Irigylem őket, de inkább arra az elhatározásra jutok, hogy nem bámulom tovább őket és inkább a füzetembe temetkezem.
Valamelyik órán, ami meglepő módón közös a Hollóhátasokkal, olyan megfelelő volt a fény, hogy elkezdtem lerajzolni a jövendőbelimet. Nos, kissé betegesnek tűnhet, de imádok rajzolni, mindegy kiről van szó. Volt már olyan, hogy Malfoyt örökítettem meg.
Elbambulva, egy Artis és a Varázslények dalt dúdolva zárok ki mindent, és mindenkit az életemből, hogy minden figyelmemet a skicc befejezésére szenteljem. Már majdnem a végén járok, kevés korrigálás kell a rajzon, amikor is felfigyelek a tóra. Abban a percben viszont a szél kikapja a kezemből a rajzomat, ezzel a levegőbe repítve azt. Én pedig, mint kerge birka, futok utána hátha még elkaphatom mielőtt találkozna a vízzel.
- Merlinre már!!