Lili & Vendi

Lili & Vendi

Remekül érzem magam. Ennél jobb napom aligha lehetne. Lili rájött honnan van a lap. Futunk a várba. A hajam lobog a szélben. Gyorsan lehozza és beillesztti a papírt a helyére. Felolvassa az első rejtéjt , s megkérdezi mi a véleményem róla. Mivel mindketten egyre gondolunk elindulunk a madárház felé. Az ég tiszta. Egyetlen egy felhő van ami olyan alakú, mint egy oroszlán. Furcsa. De nem foglalkozok vele. Simán látni minden egyes bogarat, állatot a levegőben. A lépcsők eléggé csúszósak a sok eső miatt. Már messziről látom a házat ami körül rengeteg bagoly száll. Meglepő, hisz ezek a madarak csak éjjeli jönnek elő, és reggel mennek aludni miután meghozták a postát. Felérünk. Egy kicsit kifulladtam a sok izgalomtól és a futástól a lépcsőn. Odaadja a könyvet és én elkezdek olvasni. Gyorsan lehadarom. Bemegyünk és elkezdjük keresni a helyet amire utal a fejtörő. Lili hamar megtalálja és anélkül , hogy megkérdezné kirakja a megfejtést. Kicsit dühös vagyok rá, de hamar elűzöm ezt az érzést mert tudom, hogy nélküle nem fog sikerülni mindent kitalálni. Szerencsére helyesen rakta ki és kinyílt egy csapóajtó. Elkéri a könyvet és azt mondja nincs mit tenni ezért leugrik.  Lenézek és hallom amint azt mondja nincs ott semmi csak kő és moha. Na mindegy, én is leugrom. Lent vagyok, elindulok felé. Furcsa egy hely. Melléérek és meghalgatom a következő rejtéjt. Röktön tudom a választ.- Ez könnyű. Az ajtón, ami előttünk van eltolható címerek vannak. Mivel nem egyértelműnek kell lennie a megoldásnak biztos a Griffendél és a Hollóhát meg a Mardekár és a Hugrabug van együtt.- Szélsebesen kirakom a szerintem helyes választ, és nem várom meg az ő véleményét. Az ajtó kinyílik. Gyorsan megiramodok, hogy megnézzem mi van mögötte. Egy lépcső. Többet vártam volna. Fent valami fénylik, de akkor is. Minek gondolkodni az ilyen hülye rejtéjeken ha csak ezt kapom érte? Kezdek türelmetlen lenni. Mikor érünk már a veszélyes részhez? Azt hittem tényleg ijesztő lesz és halálos, mint a fenyegetésben a második rejtvénynél. Mindegy is. Legalább nem unatkozom a klubbhelységben a tanulnivaló fölött..

Vendi & Lili

Hipergyorsan járom meg az utat a fúriafűz és a klubbházunk közt. Hát mit ne mondjak ez van, ha elkap a kalandvágy és szörnyen izgazott leszek. Vendi már visszafelé úton kapott el. Így a parkba vezettem.
Behelyeztem a lapot a könyvembe és boldogan tapasztaltam, hogy pontosan oda való. Tehát ez azt jelenti, hogy itt igen nagy kaland van készülőben. Ez pedig nem lehet hagyni, hogy elvesszen. Ki az a hülye, aki hagyná.
Gyorasan felolvasom a szöveget, majd megkérdezem, hogy Vendi mit gondol róla, miután mind a ketten ugyanazon a véleményen vagyunk, így el is indulok a bagolyház felé. Mondanom sem kell, hogy megint mindenkit elsöpörve.
A táj gyönyörű. Minden üde és szép. Zöld fű, kisvirágok. A  baglyok repkednek. Ez azonban engem egy cseppet sem érdekel. Biztos, hogy megálltam volna megnézni mindent, ha  nem éppen rejtvényt fejtenék.
Mikor odaérünk a ház elé, átnyújtom a lánynak a könyvet. Ne csak én dolgozzak már! Erőltesse meg magát kicsit ő is. Nem fog neki ártani. Belehalni meg végképp nem fog. Egy kicsi agyalás senkinek sem fáj.
Figyelmesen hallgatom. Majd elmosolyodom. Nem kell ezen olyan sokat gondolkodni. Sőt körbe se kell néznem. Nem hiába vagyok zseni. Pontosan tudom mi a közös a négy ház címerében. Csak azt kell kitalálni hol kell kirakni.
A talajt kezdem pásztázni. "Rakd ki megfejtésed a porban." Hol a bánatban van itt a földön olyan hely ahol betűk vannak vagy valami ilyesmi? Egyszer csak felcsillan a szemem. Megvan! Megtaláltam. A sarokban természetesen.
Odarohanok. A földön valami csúsztatós játék szerű van. Lesöpröm a port róla. Majd a vállam felett visszanézek Vendire. Én nem félek. Tudom, hogy tudom a megfejtést. Az pedig nem nagyon tud érdekelni, hogy ő mit gondol.
Gyorsan kirakom a sisak szót, mire megremeg alattam a talaj. Majd a játék mellett megjelenik egy csapóajtó. Huhu! Végre az izgi résznél vagyok. Bekukucskálok a lukba és a pálcámmal megvilágítom egy lumossal.
- Nem látom, hogy lenne bármi veszély. Add csak a könyvet, hátha az ír valamit. - Elveszem a könyvet majd gyorsan átfutom. A következő utalás valami ajtózár kinyitása. Az ide kicsit sem lesz jó. Megrázom a fejem.
- Hát nincs mit tenni. Én nem akarok megállni és gondolom te se. Úgyhogy… lenn találkozunk! Geronimo! - Mondom normál hangon, majd beugrok a lukba. Nem is olyan mély és puhára is estem.
- Ez aztán az illúzió rombolás. Az ember azt hinné, hogy kő vagy halott csontvázak vannak idelent. De itt csak egyszerű gigantmoha van! Legalábbis ezt látom. Lumos Maxima! Igen itt csak egy ajtó meg ez a gigantmoha van. Gyere nyugodtan!
Ordítottam fel Vendinek. Majd felállva odamentem az ajtóhoz. Gondolkodni kezdtem. Bár hagyni fogom, hogy a lány fejtse meg, de attól még gondolkodhatok rajta. Mikor mellém ér megszólalok.
- Oroszlán, kígyó,
Holló és borz!
Embereket toborz.
Egyik erő, másik erény!
Párban jár, de melyikben?
Ki kinek igazi ellentéte?
Nem minden olyan,
Mint amilyennek látszik.
Fontold hát meg mit teszel
Állatodkat úgy vezesd!

Lili & Vendi

Kérdem én, mi értelme az életnek rejtéjek nélkül? Ha nincs min gondolkodnia az embernek nem tud élni. Mindenki kíváncsi, ha új dolgot,felfedeznivalót talál. Másra nem is bír gondolni. Velem is ez történik. Rejtélyes lap, rejtélyes szöveggel. Mi mást tehetnék, mint elkezdeni olvasni és megfejteni a tartalmát. Elképesztő mennyire ki lehet zárni a külvilágot ilyenkor. Az általános gyerekzaj, a madarak dala nem hallatszik számomra. Sétálok olvasás közben, de nem veszem észre, csak amikor elesek valakiben. A lány ügyes úgytudom. Azt hiszem láttam már őt a hugrabugban. Hatalmas esze van, és határtalan kalandvágya ahogy látom az arcán. Ő is felfigyelt a lapra. Odaadom neki hátha többre jut vele mint én. Tudja honnan van, haladás. Gyorsan elindul a könyvért amibe lennie kéne a szövegnek. Én pár percel később indulok csak utána és mire odaérek már visszafelé tart. Kint a parkban behelyezi a helyére a szöveget és felolvassa az első rejtéjt. Tőlem várja, hogy megmondjam merre tovább. Mivel mindkettőnk szerint a madárház az első cél felmegyünk oda. Az út gyorsan telik. A lépcsőkön fű és virágok. Az épület elég nagy. A madarak ki-be röpködnek a hatalmas ablakokon. Mikor odaérünk a kezembe nyomja a könyvet azzal, hogy én is csináljak valamit. Pedig örülhetne. Ki is dobhattam volna amikor megtaláltam de nem tettem. Inkább elkezdtem olvasni.- Rendben. Akkor lássuk."Bent a kör közepén négy zászló feléd néz. Fordulj szembe mindeggyikkel, nézd meg figyelmesen. Felfedheted titkukat, ha megfejted a rajzukban, közös mivoltukat. Ragd ki megfejtésed a porban, de vigyázz, mert csak egy lehetőséged van rá és nem hibázhatsz." Ennyi. A következő mondat már nem ide tartozik. - Mondtam neki fegyelmezetten. Ez izgalmas, titokzatos és félelmetes lesz. Remélem nem rémült meg Lili egy kicsit sem, mert énnekem nincs szándékomban befejezni ezt a kalandot ilyen hamar. Másra nem is vártam jobban ittlétem alatt, mint egy jó túrára amin végre élvezhetem a kedvenc elfoglaltságaim egyikét. És ha már itt vagyok, nem hagyom elveszni ezt a lehetőségem.

Vendi & Lili

Olvassunk egy kicsit. Mert az olvasás mindig jó. Mindig leköti az embert és még a szókincset is bővíti. Úgyhogy duplán hasznos dolog, havalaki rá van kattanva a könyvekre, úgy ahogyan én is rá vagyok kattanva.
Teljes elmélyedés. A külvilág maximális kizárása. Most körülbelül ez van velem. Csak és kizárólag az asztronómiai ábrák és a rúnák járnak az agyamban. Minden más teljesen megszűnt létezni. Csak Lili és a könyve, ahogy mindig is szerettem.
Annyira belemerűltem az olvasásban, hogy észre se vettem a felém közeledő lányt. Aki szépen, ahogy az annak rendje, s módja felbukott bennem. Vagyis átesett rajtam, mintha valami szikla lennék.
Nem nem vagyok szikla, de ez nem is érdekelt csak gyorsan ellenőriztem, hogy az én nagy becsben tartott új könyvem rendben van-e? Nem is tudom mit csináltam volna, ha bármi baja lett volna.
Amint megláttam a lány kezében a papírt az agyam rögtön elkezdett kattogni. Vajon miről szólhat? Szerelmes levél, vagy családi levél, vagy dolgozat, vagy mi? Na igen a kíváncsiságommal nem tudom mit kezdeni.
Odaadja nekem a paírt én pedig gyorsan elolvasom. A tartalma felettébb izgalmas. Sőt valahonnan ismerős is. Csak nem akar eszembe jutni, hogy honnan a bánatból olyan ismerős nekem a szöveg. Valahol már láttam, de hol?
Hirtelen rájövök, hiszen múlthéten olvastam, csak nem gondoltam fontosnak. Meg nem volt kivel utánajárnom úgyhogy hagytam a csodába és a könyvet eltettem az ágyam alá, ahol a titkos dolgaim tartom.
Felpörögve és villgyorsan hadarom le Vendinek, hogy mi a helyzet. Majd összepakolva állok fel és szinte futva indulok vissza a kastélyba. Az hogy már másodjára keresztezi az utam ez a lap az azt jelenti, hogy figyelnem kellene rá.
Hamarabb értem a kastélyba, mint a lány így ő akkor találkozott velem újra, mikor kezemben a vörös szörmeborítójú titokzatos könyvel már visszafelé siettem. Ki a természetbe. Az ilyet sokkal jobb ott fejtegetni.
Kerestem egy megfelelő fát és leültem alá. A lány mellém huppant. Na most ugrik a majom a vízbe! Meglátjuk igazam volt-e. Elkérem a lapot Venditől, aki oda is adja nekem. Kinyitom a könyvet és az első helyére illesztem.
Pontosan, ahogy sejtettem. Ez a lap innen lett kitépve. Megvan az első elveszett oldal. Gyorsan átfutom a rúnákat, majd fenhanngon kezdem el lefordítani. Nem félek, hogy elrontom, hiszen ez majdnem lehetetlen.
- Ellenőrizzük le! Bár szerintem tényleg ott van, mert nekem is ez volt az első ötletem. Ha már mind a kettőnknek az az első, akkor csak ott kell lennie, na nem igaz?
Kérdezem felpattanva a földről. Közben be is csaptam a könyvet. Összefogom a hajam egy copfba és már meg is indulok a bagolyház felé. Egyre jobban érdekel, hogy milyen kincs után kutatunk is most mi tulajdonképpen.
- Tessék! Olvass most te! Szerintem úgy igazságos, ha felváltva olvasunk! Most mit ír a mi kis kézikönyvünk? - Kérdeztem mikor megérkeztünk az épülethez. Miközben beszéltem átnyújtottam neki a könyvet. Ne csak én dolgozzak!

Lili & Vendi

Belemerültem az olvasásba. Ilyenkor csak az ösztöneim vezetnek, meg talán a sors. Lépteim szaporák, nem tudom milyen gyorsan megyek, csak megyek arra amerre a lábam visz. Hangtalan tájon át a többi gyerektől távol. Mást nem veszek észre, túlságosan érdekel minden egyes részlet. Gyorsan meg birom fejteni a szavak jelentését, de nem akarom ilyen hamar befejezni. Egyszercsak elesek valakiben. A lapot nem ejtem el szerencsére. Már csak az kéne, hogy elszakadjon és ne tudjam befejezni, akkor feldőltenék minden határt amit magamnak állítottam és megbüntetném úgy, hogy többé nem tudna majd épeszűen gondolkodni. A lányt érdekli mi van a papíron ezért udvariasságból odaadom neki. Látszik rajta, hogy legalább annyira izgatott lett a tartalmától mint én, de amíg nem viszi el az olvasnivalóm nem érdekel. Hirtelen megszólal. Gyorsan beszél. Tudja honnan van ez  a szöveg, és rejtvényekről dumál, de amin megakad a fülem az az, hogy azt feltételezi félek. Ezzel nagyon, nagyon megsértett, de ere majd máskor visszatérek. Visszaadja a lapot és elindul. Követem, mert engem is érdekel a titokzatos papír. Előbb beér az iskolába mint én, ezért mire utolérném már visszafelé halad egy könyvvel. Leszaladok utána a kertbe ahol letelepedik egy fa alá. Én is oda ülök mellé. Megkéri adjam át neki a papírt. Belenyomom a kezébe, ő pedig a már kinyitott rúnaírásos kötetbe helyezi első oldalként. Egy szép rejtvény. Felolvassa az első kis részletet és megkérdi szerintem mi lehet a megoldása a fejtörőnek. Valamire emlékesztet ez a feladvány. Nem vagyok biztos benne, de jobb mint ha nem mondanék semmit. - Azthiszem ez a hely a Bagolyház lehet. A levegő és a föld összeér, a baglyok pedig nagyon szelidek és rengeteg levelet hoznak amikből híreket kapunk a külvilágról.- Remélem nem mondtam túl nagy hülyeséget, mert nagyon égő lenne ha nem találtam volna el és sokkal egyszerűbb lenne a válasz. A gyilkos ösztönöm azt súgja várjak a dühöm levezetésével, de ez egyre nehezebb a sok izgalom miatt ami már magában eléggé felpörget.

Vendi & Lili

Ahhoz képest, hogy milyen szép napunk van, ma nem vágytam másra, minthogy egyedül lehessek az új könyvem társaságában. Csend, béke, olvasás, rúnák és asztronómia. Lehetne ennél szebb a nap? Hát nem hiszem!
Legalábbis nekem biztosan nem lehet szebb napom! Főlg, hogy azt akarom, hogy ma minden a pihenésről szóljon. S tenni is fogok ennek érdekében. Ezért jöttem el a fúriafűzhöz olvasni. Itt nem fog senki sem zavarni.
Éppen a vízöntő csillagkép titkait bogarásztam ki. Valahogy az asztronómiai ábrák sokkal bonyolultabbak, mint a többi. Szóval éppen ezzel foglalatoskodtam, mikor valaki átesett rajtam.
Komolyan egy ki az a hülye, aki ilyenkor ide jár? Kettő, hogy nem tud a lába elé nézni? Nem látja, hogy van valaki az útjában? Én még akkor is látom, ha olvasok! Hogy egyesek mennyire nem tudnak figyelni.
Ha szokásom lenne megsértődni most tuti azt tettem volna. De nem vagyok olyan, aki mindenen felkapja a vizet. Inkább a mindennen mosolygó típus vagyok. Erre pedig nagyon büszke vagyok. Akkor is ha néha álca a mosoly.
Első dolgom az volt hogy megnézzem a könyvem rendben van-e? Ha nem lett volna a csaj halott lenne. Na jó nem lenne halott, de elküldtem volna melegebb éghajlatra. Engem bárki sértegethet, de a könyveimet senki sem!
Tessék a kíváncsi Lili Nenil megjelent. Ugyanis a lánynál volt egy lap! Én pedig nem lennék én, ha nem érdekelne a dolog. Engem mindem, de komolyan minden tud érdekelni. Főleg, ha az rejtélyes. Nem tudom miért van ez így.
Annyi a nyugodt napomnak. Magam dobtam el magamtól. Kit érdekel a nyugalom, ha valami rejtély van a közelben, amit meg kell fejteni. Hát engem bizony olyankor minden más hidegen hagy. Hajlamos vagyok túlságosan lelkesnek lenni.
A lány átadja nekem a lapot. Gyorsan átfutom a szememmel. Ismerős! De honnan? Alaposan szemügyre veszem. Ez valahonnan ki lett tépve. A lap alján egy AL monogramm van az oldalszám mellett.
Felpattanok a földről, hirtelen belerakom a táskámba a könyvemet. Kezemben fogom a lapot. Tudom honnan van. Alig egy hete olvastam azt a rúna könyvet. Valamilyen elrejtett talizmánról szól. De nem foglalkoztam vele.
Viszont az már nem lehet ok nélkül, hogy megint belebotlok. Most már muszáj lesz utána néznem a dolognak. S talán Vendi segíteni fog ebben nekem. Igen a kalandvágyam előtört. Már alig várom, hogy belekezdhessek.
- Tudom honnan van! Gyere! Azt hiszem van egy kis megoldandó rejtélyünk! Persze csak, ha benne vagy és nem félsz az ismeretlentől! A lap folytatása a szobámban van. Akár már most is neki kezdhetünk a megoldásnak.
Mondom mosolyogva, s visszanyújtom neki a papírt. Majd elindulok a klubbhelységem felé. Van egy olyan érzésem, hogy a lány velem fog tartani. Pillanatok alatt ott is voltam. Azt hiszem sose siettem még ennyire.
Kihoztam a könyvet, majd kimentünk az udvarra. Felnyitottam a bizonyos titokzatos rúnakönyvet, hogy biztos legyek benne, hogy ez az. S valóban hiányzott az első oldal. Ez korábban észre se vettem. Most már biztos, hogy meg fogom fejteni ezt a titkot.
- Add csak a lapot! Áh, ahogy hondoltam. Pont ide való! Akkor az első kis rejtvényünk… "Titkos ajtóm ott leled, hol föld az éggel egybe kell! Hol száll sok szelíd madár, s honnan hírek folyama árad rád!" Hogy mi? Szerinted hol lehet?
Kérdezem izgatott hangon. Azt hiszem kicsit túlságosan is bepörögtem. Olyankor kicsit lassabb a felfogásom. Na meg persze kíváncsi vagyok rá, mit tud a lány. A következőt ő fogja kibogozni!

Lili & Vendi

Felébredtem. Még senki se kelt fel rajtam kívül. Bár ez nem is csoda hisz szombat van, ilyenkor mindig én kelek fel elősször. Halkan felülök és elkezdek öltözni. Mikor végzek elindulok az ebédlőbe. A klubszobán áthaladva belegondolok milyen jó lenne valakit megkínozni, de felhagyok a gondolattal, mert nem akarok elmenni a suliból tanév vége előtt egy ilyen kis dolog miatt. Az ebédlőhöz vezető folyosón haladok. A képek egy része már felkelt, és mivel már megszokták, hogy ilyen korán itt vagyok egyáltalan nem furcsálják  ittlétemet. Bemegyek az ajtón. Alig van valaki bent. A tanári asztalnál senki. Furcsa, hisz Piton ilyenkor már vége felé szokott lenni a reggeliének. Leülök az asztalunkhoz, és elkezdek enni. Nemsokára megjelennek a tanárok . Biztos korábban keltem fel. Befejezem az evést. Felállok, és elkezdem reggeli sétámat. Megszokás nekem ez a kis körút. Át a termeken, ki a parkokba. Megnyugtató a csend. Jól lehet gondolkodni a kínzásokról, tőrbecsalásokról és gyilkosságokról. Vissszatérek a hálóba. A többiek csak most ébredeznek. Sosem értették miért jó nekem mászkálni kora reggel, én peddig nem magyaráztam el nekik. Nem is értenék, hisz rühellik a gonosz embereket. Furcsa, ma más hangulata van mindenkinek. De valyon miért? Nem sikerül rájönnöm. Elindulok a klubbhelység felé, de ez a zavaró boldog hangulat mindenütt ott van. Megnézem a kiírásokat hátha ott találok valamit ami az összes gyereket ennyire felvillanyozhatta. Első amit meglátok a mai nap dátuma és mellé írva: Roxmortsba való látogatás. Szóval ez a helyzet. Már értem. A többiek imádják ezt a helyet. Én személy szerint utálom, ezért nem is foglalkozom az idióták boldogságával. Gyorsan telik az idő. Túl gyorsan. Majdnem mindenki elment, pedig egy perce még tele volt a szoba. Elgondolkodom azon mit kéne csinálni, végül arra jutottam elmegyek újra sétálni. A kis udvarokon halladva keresem a megfelelő pihenőhelyet. Megtaláltam. Leülni készülök amikor meglátok egy lapot. Rúnaírás. Elkezdem tanulmányozni, és mivel érdekes minden kis részletet elolvasok. Sétálok  közben, és nem érdekel ha elfoglalják a pihenőhelyemet. Arra eszmélek csak föl, hogy elesek valakiben. Felsegítem és bocsánatot kérek. Majd válaszolok neki. - Persze. Tessék. Most találtam ezt a lapot. Nem tudom kié lehet. Tele van rejtvényekkel, feladatokkal. -  Picit furcsa lány. Már láttam őt pár órán. Nagyon okos. Talán akar tőlem valamit. Remélem visszaadja a lapot, hiszen még nem is sikerült befejeznem az olvasást.

Vendi & Lili

Unalmasan kezdődött a napom. Ritkán kezdődik ilyen unalmasan. Ma komolyan semmit sem lehet csinálni. S mivel ez a helyzet. Úgy döntöttem, hogy éppen itt van az ideje, hogy nekikezdjek annak az új könyvnek, amit most szereztem.
Már csak azt kellett kitalánom, hogy hol olvassak. Általában nincsen bajom az olvasással, hiszen bárhol tudok olvasni. Még a folyosón is órák után. Mary persze gyakran megkérdezi, hogy értem-e, amit olvasok? Mire rávágom, hogy persze.
Én vagyok az a diák, aki bárhol bármikor tud olvasni. Este az ágyban, szünetben a folyosón. Még gyaloglás közben is és sose megyek neki senkinek. Jó érzékem van arra, hogy kikerüljem az embereket. Ehhez nagyon értek.
Viszont ma nagyon nem volt kedvem zajban olvasni. Egy kis csendre vágytam. Nyugalomra és egyedüllétre. S mivel jó idő volt fogtam magam és kimentem az egyik udvarra. De mindenki kint van most, aki nem ment le Roxmortsba.
Komolyan miért mindenki ott van, ahol én? Ezt sose tudom felfogni. Tehát becsaptam a könyvet, amit éppen elkezdtem olvasni és elindultam olyan helyet keresve, ahol senki sem fog zavarni. Na ez nehéz lesz. Ilyen időben, de a remény hal meg utoljára.
Ma szerencsés napom van. Gyorsan talátam olyan helyet, ahol nyugodtan olvashatok. Ez a hely pedig nem más, mint a fúriafűz. Ide aztán a kutya se jön! Senki se kockáztatja, hogy a dilis fa lecsapja.
Leültem a puha fűbe és végre belemélyedtem a könyvembe. Asztronómia és rúnák. Ennél jobb téma nem is lehetne. A két kedvencem. AZ Asztronómia a mama miatt, hiszen ha a csillagokat nézem olyan, mintha velem lenne.
A rúnák pedig a papa miatt, aki inkább volt mondható rúnaböngésző, mókás embernek, mint egy komolya aurornak. Pedig nagyon jó auror volt. Ahogy a nagyapa is, s ahogy mindenki a családunkban.
Tehát ott tartottam, hogy belemerültem a könyvembe. Éppen a szűz csillagkép rejtelmeiről olvastam egy igen bonyolult részletet, mikor valaki a szó szószoros értelmében átesett rajtam. Mire én elterültem a földön.
Hirtelen ültem vissza, s első pillantásaim a könyvre estek. Semmi baja, hála Merlinnek! Nem tudom mit csináltam volna az illetővel, ha eltépi vagy megsérti itt nekem a könyvemet. Na igen nálam a könyvek szentek.
- Lili vagyok a Hugrabugból! Nincsen semmi bajom, azzal meg ne is foglakkozz, hogy átestél rajtam. Amint látom te is bele voltál merülve valamibe! Mit olvasol? Ha szabad megtudnom.
Kérdezem a lánytól a tőlem megszokott Nenil udvariassággal. Ezt szeretem a Nenil vérben magától jön, hogy udvarias legyek. Akkor is ha nem vagyok éppen a toppon. Olyan ez, mint valami feltétlen reflex. De én nagyon szeretem.

Lili & Vendi

Az ágyamon fekszek. Nincs kedvem semmihez, ezért gondolkodok a régi szép időkről. Vagyis csak próbálok, hisz alig lehet hallani valamit a nagy zajban. Mindenki Roxmortsba készülődik, aki pedig nem az vagy túl fiatal ahoz, hogy menjen, vagy annyi tanulnivalója van, hogy nincs ideje elmenni. Én mehetnék, mert van rá időm,de már az első alkalommal amikor lementem tudtam nem tetszik az a hely. Itt maradtam, és nem tudom mit csináljak. Elindulok az előtér felé, s közben azon gondolkodok milyen elfoglaltságom legyen mára. A könyveket amik a kissebb ártásoról, átkokról szólnak már mind kívülről tudom, tehát a könyvtár kilőve. A tanulás nem az én műfajom, ígyhát ez az ötlet is el van vetve. Mit csinálhatnék ezeken kívül? Tudom már! Elmegyek sétálni egyet a parkba. Megiramodok, és egyszercsak azon kapom magam, hogy futok. Lelassítok, nehogy elüssek valakit,hisz a jó kislány nem üti el a többi gyereket. Kiérek a kapun. Remek idő van ma. A madarak gyönyörű hangja bezengi a világot. Az ég tiszta, egy felhő sincs rajta. A nap sugarai lágyan melengetik arcomat. Rég nem volt ilyen jó idő. Szokásos utamon indulok el a legszebb fát keresve ami mellé leülhetek. Meg is van. Kicsi fa, de nagyon szép. Épp leülnék amikor ézreveszem, hogy van valami mellette. Egy papír. Rúnaírással írtak rá. Megnézem alaposan, és elkezdem olvasni. Izgalmas lap. Tele van rejtvénnyekkel, fejtörőkkel és útmutatással. Újra elindulok,mert nem szeretek egyhelyben olvasgatni. Nem tudom merre megyek. Hirtelen megbotlok valakiben és elesek. Gyorsan felállok és felsegítem őt is.- Bocsánat, nem figyeltem oda. A nevem Vendi. Nem esett semmi bajod? - Az udvariasság mindig nehezemre esik, de ha muszáj nincs mit tenni meg kell próbálni. Mostmár csak azt remélem, hogy nem hirtelen haragú, mert ha most elkezdene nekem kiabálni kitörne belőlem a vadállat amit már évek óta rejtek és az nem sok jót kecsektet számára.

Vendi & Lili

Na most mondja meg valaki, hogy ma mi a bánatot csináljak? Általában, ha nem tudom mit csinájak neki kezdek tanulni, de most nincs mit tanulnom. Tehát ennek az ötletemnek lőttek. Úgy ahogy van.
Ma Maryt se tudom boldogítani. Azt hiszem vásárolni ment a lányokkal Roxmortsba! Én nem mentem. A fenéket! Elég hallgatni is, hogy ezek mit vásárolnak össze. Nem kell még végig is nézni. Na azt hiszem ott aludnék el.
Nem a vásárlás nem az én műfajom. Nem az a fajta vagyok, aki bármit megtenne egy szép cipőért vagy egy csinos ruháért. A Nenilek nem arról híresek, hogy sokat adnak a kinézetre. Inkább a viselkedésünk miatt van hírnevünk.
Gondolkodtam azon, hogy bemegyek a könyvtárba, hogy olvassak valamit, de tudom, hogy semmi új sincs a könyvtárban. A könyvtáros azt mondta leghamarabb jövőhéten jöhet új könyv.
Én addig meg fogok halni unalmamban. Na jó nem hiszem! El tudom magam foglalni, ha nagyon akarom. Találékony vagyok azért nem egy csődtömeg. Bár most nem volt ötletem, hogy mihez kezdjek magammal.
Végül fogtam magam és a kedvenc Rúnaírásról az Asztronómiában című könyvemmel elindultam az udvarra. Pont mikor belekezdtem megjelent egy csapat Hollóhátas gyerek. Na tuti most nem lehet olvasni.
Fogtam magam és tovább vándoroltam. Most egy nyugodt helyre vágyom. Csendre és békére. Hamarosan meg is találtam a megfelelő helyet. A Fúriafűznél senki se fog zavarni. Kellemesen elhelyezkedtem a fűben és nekikezdtem a könyvem olvasásának.
A csendben végre tudok csak erre koncentrálni. Na nem mintha nekem gondot jelentene, hogy zajban olvasok, de most úgy megkívántam a csendet. Úgyhogy a tőlem telhető maximumot elkövettem, hogy megteremtsem magamnak az áhitott nyugalmat.