Hozzászólások : 13 Vér : aranyvérű Iskolai ház : mardekár Tartózkodási hely: : London/Roxfort Kirendelt pár : hugrabug 7/2 Avataralany : Dianna Agron ¥ : "A létezés még nem lét."
Tárgy: Re: Vendi & Daiyu Kedd 06 Jan. 2015, 22:47
Daiyu & Vendi
Nagyon jó nézni, hogy aggodalmaskodik. Márcsak azért csinálja ezt, mert nem nagyon érti mi történt most. Már rengetegszer jártam kinn ijenkor és senkinek nem tűnt fel, és ez nem véletlen. Most meg kezdhetem el nyugtatgatni, mivel azt hiszi ebből baj lesz, pedig sose volt eddig semmi mikor ilyet csináltam. Elkezdte a szokásos dolgokat. Biztos rájönnek. Észreveszik és hívnak egy tanárt. Kis szünet után a prefektus társat is megemlítette. Ekkor már tényleg vége lett. Mostmár magyarázhatok. - Akkor most én beszélek. Ha rá is találnának nem lennénk gyanúsak, mert azt se tudják, hogy itt vagyunk. És azt hiszi nekiment az oszlopnak. A diákok többsége meg már alszik. A prefektusok közül pedig csak négy járőrözik ezért mindegyik be van osztva melyik emeletre mehet. Ide másik már nem jön. És ha sietünk még azelőtt eltűnűnk mielőtt felkel. - Hu, ez hosszú volt. Nem érti. Elkezdte felfele hozni. Idióta. Minél többet vagyunk itt annál nagyobb az esélye, hogy elkapnak. Most rögtön fébeszakítom a tervét. - Most mondtam, hogy nem lesz bajunk belőle, ha azonnal elindulunk és itthagyjuk. Gyere és ne foglalkozz vele. Már csak az kéne, hogy felkeljen mielőtt elmegyünk. - Mostmár végre megértette. Elindultunk, de túl hosszúnak tartja a felfelé utat. Rövidebb feljutási mód. Hm? Megvan! - Egy rövidebb út van. A fal mögött van egy felvonó. Gyere. - És már húztam is magam után. Megnyomtam a titkos gombot és ott volt a kis lift szerűség. Rááltunk. Kimondtam egy varázslatot amitől megindult felfelé és egy szempillantás alatt fölértünk a hetedikre. Kinyitottam lassan az itteni ajtót és kiléptünk.
Magamban átkozódom, amiért pont itt kellett felbukkannia ennek a prefektusnak, de mielőtt még kitalálhatnám, milyen kifogást találok ki a kintlétünkre, Vendi már ki is üti. Erre csak felsóhajtok, és megforgatom a szemeimet. Jó, nem volt rossz megmozdulás, sőt, kifejezetten ügyes, de hát attól még nem ártana gondolkozni cselekvés előtt néha. – Ennek nem sok értelme volt – szólok utána, mert már a lépcsőn jár. – Attól, hogy kitörölted az emlékeit, simán rátalálnak itt, a folyosón fekve, és eléggé gyanús lesz. – Kár volt megengednem, hogy velem jöjjön, ha csak a bajt hozza rám. Meg amúgy is, sokkal jobb mindent egyedül intézni, de már nem mondhatom, hogy menjen vissza. Főleg, mert nem olyannak tűnik, mint aki visszamenne. – Valamit még kezdeni kell vele. Van itt egy-két idióta, aki simán a tanárokhoz rohanna az üggyel – gondolkozom hangosan. Átváltoztatni nincs értelme, mert akkor a hiánya feltűnő, láthatatlanná meg nem tudom varázsolni. Aztán eszembe jut még egy lehetőség. – Na meg lehet, hogy lejön utána a másik hollóhátas. – Sokkal egyszerűbb lett volna valami kifogást kitalálni, de mindegy.
Átnyúlok a hóna alatt, és elhúzom a lépcsőig. – Segíthetnél – nézek a lányra, mert egyedül nehéz lesz felcipelni, lebegtetni meg nem akarom, mert ha beveri a fejét valahová, az is feltűnő lesz, mikor magához tér. – Leültethetnénk a nagylépcsőhöz, ott majd azt hiszik, hogy elaludt. – Bár legszívesebben átkokat gyakorolnék rajta, de sajnos erre a célra nem megfelelő egy prefektus. Egy átlagos diákot kell találnom. Ha Vendi segít nekem, akkor elvisszük a lépcsőig, ha nem, akkor egyedül, de tuti nem marad ott kidőlve a folyosón.
- Nem tudsz valami rövidebb utat? – kérdezem a lánytól, aki már régebb óta idejár. Őszintén, egyáltalán nincs kedvem hét emeletet lépcsőzni egy olyan társaságában, aki még mindig nem túl bizalomgerjesztő. Évek alatt kifejlesztettem a figyelemmegosztás képességét, szóval időben tudok reagálni, ha valami gond lenne, de remélem nem azért jött el velem, hogy a céljaira felhasználjon. Jó lenne végre egy normális mardekárossal találkozni Karenen kívül. A lépcsők persze szokás szerint mozognak, szóval ki tudja, hol fogunk kilyukadni. Remélem, nem a tanári folyosóján.
Vendi Karsten Mardekár/7. évfolyam
Hozzászólások : 13 Vér : aranyvérű Iskolai ház : mardekár Tartózkodási hely: : London/Roxfort Kirendelt pár : hugrabug 7/2 Avataralany : Dianna Agron ¥ : "A létezés még nem lét."
Tárgy: Re: Vendi & Daiyu Szer. 24 Dec. 2014, 08:00
Daiyu & Vendi
Végre egyedül. A gondolatok remek tára. Ajj mégse vagyok egyedül. Nem is vettem észre, hogy még itt van az új diák. Már rég gondolkodok rajta, hogy mi a furcsa benne, de nem jövök rá. Mindegy is. A kínzásán gondolkodni érdekesebb mint azon törni a fejem, hogy ki is ő. Elindul az ajtó felé. Úgy látszik sétára megy. Mikor elhalad mellettem megkérdezi, hogy álmatlan vagyok-e. Én mindig sokáig fent vagyok. Ígyhát ezt felelem rá és megkérdezem elkisérhetem-e. Felállok és elindulok az ajtó felé, mikor meghallom, hogy nemmel válaszol. Olyan düh tör rám amilyen már rég volt. Szerencsélye, hogy helyesbített, mert most nem érdekeltek volna a szabályok. Kiderül, hogy vissza akarja vinni egy Grifisnek a halott macskáját. Végülis mért ne. De eszem ágában sincs megmondani neki, hogy ilyenkor már mindenki a klubhelységben van, ezért nem bírjuk visszaadni. Na mindegy. Az a lényeg egyedül lesz velem odakint. Ami neki egyáltalán nem jó. - Rendben menjünk. Én világítok. - Mondom és hirtelen öröm költözik a szivembe. Furcsa. Túl boldog lettem a remek gondolatoktól. Kiértünk a klubhelységből. Bekanyarodunk és szembetaláljuk magunkat egy Hollóhátas prefektussal. Én nem habozok. Gyorsan kimondom fejben a varázsigét amivel kiütöm és a hatás kedvéért hangosan törlöm ki az emlékeit a fiúnak. - Exmemoriem. Huh, mostmár mehetünk. Félórára kiütöttem és kitöröltem, hogy látott minket. Azt fogja hinni nekiment valaminek. - Remek látni, hogy mennyire megijedt attól, hogy ilyen jól használtam a pálcát világítás közben. Igazi mámor a félelme. Természetesen az arcomon nem lehet látni ezt az érzést szerencsémre. Elindulok. Elmegyek a földön fekvő gyerek mellett és már a lépcsőhöz is értem. Jó látni, hogy próbál nyugodt maradni a lány a történtek után is. Szívósnak látszik. Lehet, hogy segítenem kéne neki valamiben felzárkózni a tantárgyak közül. Bár az nem én lennék, ha így döntenék.
Tárgy: Re: Vendi & Daiyu Pént. 12 Dec. 2014, 15:12
Daiyu
A másik lány arca olyan, mint aki tervez valamit, de megzavarta valami. Megrázom a fejem. Nem, le kell állítanom a paranoiás gondolataimat. Végülis, háztársak vagyunk, mi oka lenne rám támadni? Mondjuk az, hogy nem tudják, hogy aranyvérű vagyok-e. Igen, ez egy jó ok. Meg azért sok más is lehet, mondjuk pszichopata hajlam… Na jó, túl sok személyiségelemzős könyvet olvastam.
Már épp kezdem meggyőzni magam, hogy nem lesz itt semmi gond, amikor a kérdésemre adott válasza után megkérdezi, hogy elkísérhet-e. – Nem – vágom rá határozottan. Még csak az kellene, hogy valami sötét folyosón rám támadjon, vagy ha nem ő, akkor valaki más. Túl jó a hallásom, de ha valaki fecserészik mellettem, akkor az eltereli a figyelmemet. Ekkor egy új gondolat fészkeli be magát az agyamba. Talán segítene végre beilleszkedni, ha hajlandó lennék társasággal mutatkozni. Eddig mindig idiótákkal futottam össze, bár ez nem az én hibám, vonzom őket. De ha kevésbé lennék nyers, akkor talán el tudnának fogadni. Nem tudom. Nem bízok meg benne. Igazából senkiben nem, de mardekárosban még úgy sem. Amennyit tudok a saját házamról, az nem sok jót jelent. Kíváncsi lennék, hogy az igazi Wendy melyikbe került volna, bár az is tény, hogy az az én utamat nem befolyásolta volna sehogy sem. Olyat játszok, hogy megpróbálom elképzelni, hogy Vendi helyében én mit csinálnék, ha hirtelen valakivel sétálni akarnék, akihez eddig még egy szót sem szóltam. Mi okom lenne rá? És miért pont most? Lássuk csak, este van. Mindenki alszik nagyjából. Szóval, ha van valami terve, ilyenkor a legjobb végrehajtani. A másik dolog meg az, hogy túlságosan kíváncsi vagyok, mi lesz ebből, és a kíváncsiság sajnos mindig győz.
- Meggondoltam magam, mégis csak jöhetsz – fordulok visszafelé. Kicsit sokáig tartott, de nem bízok semmit a véletlenre. – Arra gondoltam, hogy megkeresem azt a nyomi griffendélest, akinek véletlenül megöltem a macskáját. Vissza akarom adni a dögöt – az egyik fotel alól kihúzok egy zsákot, majd Vendi elé hajítom. – Hozod, vagy világítasz? – ajánlok neki választási lehetőséget, akármelyiket is választja, le lesz foglalva, nem tud rám támadni, legalábbis nem észrevétlenül. Nagy lelkesen előresiet, hát jó. Én mögötte megyek. Alig érünk ki, egy hollóhátas iskolaelső jön velünk szembe. Ez meg mi a francot keres itt? Elbújni nem tudunk, már észrevett.
Vendi Karsten Mardekár/7. évfolyam
Hozzászólások : 13 Vér : aranyvérű Iskolai ház : mardekár Tartózkodási hely: : London/Roxfort Kirendelt pár : hugrabug 7/2 Avataralany : Dianna Agron ¥ : "A létezés még nem lét."
Tárgy: Re: Vendi & Daiyu Szomb. 06 Dec. 2014, 06:18
Daiyu & Vendi
Reggel van. Még mindenki alszik. Elindulok lefelé. A klubhelységben körülnézek egy picit. Épp mikor elindulnék szokásos sétámra valahonnan koppanás majd csörtögés hallatszik. Az egyik bagoly nekiment az ajtónak. Nem jut eszembe ez kié. Nem szoktam figyelni. Mindenesetre mikor leért a lépcsőn picit rásegítettem az elindulásban. Sülthús illat lett, és hamar abba is maradt. Már csak ilyen kis örömek vannak ebben az iskolában. Régen az egész árvaház rettegett tőlem. Futottak és sikítoztak ha megláttak. Ennek az időnek sajnos vége. Már azt számolom, hogy mikor lesz vége ennek az évnek a jóság házában. A reggel hamar eltelt. Az órák unalmasak voltak. Kivéve a Gyógynövénytan és a Sötét Varázslatok Kivédése. A Gyógynövénytan azért nem, mert az egyik hülye megsérült és gyengélkedőre kellett vinni. Én személy szerint hagytam volna még szenvedni. A Sötétvarázslatok Kivédése pedig azért, mert imádom ezt a tantárgyat, de szivesebben tanulnék tiltott átkokat, mint, hogy kivédjem azokat. A napomnak vége. Felmegyek a könyvtárba és elkezdem a házit. Gyorsan telik az idő. Vacsora van. Már pár perccel előbb leértem, mint a többi gyerek. Az étel finom, de én nem vagyok annyira éhes. Elindultam a klubhelység felé. Már meg is érkeztem. Kimondom a jelszót. Bent senki sehol. Végre egy kis csönd. Elhamarkodtam. Hogyan végezhettek ilyen gyorsan? Máskor egy órán át egyedül szoktam lenni! Most megkell várnom, hogy mindenki elmenjen aludni. Három. Kettő. Egy. Már csak én és az új lány maradt lenn. Furcsa ő is Wendy csak máshogy írja. Ezen a gondolaton gyorsan átsiklok és eszembe jut, hogy az ő kínzását még ki se gondoltam. Épp elkezdeném mikor feláll és elindul. Elmegy mellettem és félvállról megkérdezi, hogy álmatlan vagyok-e. Kicsit sértő, de álca az álca, és ha elkisérném picit játszhatnék a magam módján. Természetesen visszafognám magam, de nem annyira mint máskor.- Nem, nembirok aludni soha. Elkisérhetlek sétálni? Nagyon szeretem a csöndet ilyenkor. - Még a válasza előtt felálltam és elindultam az ajtó felé. Jó móka lesz. Már alig várom, hogy kimenjünk és védtelen áldozat legyen. Nem is gondolja, hogy milyen nagy veszélyben van.
Tárgy: Re: Vendi & Daiyu Szomb. 22 Nov. 2014, 17:18
Daiyu
Ma felébresztett egy bagoly, amint nekicsapódott a hálóterem ajtajának. Természetesen Savannah-nak hozott újabb divatszállítmányt, és akárcsak a gazdája, teljesen sötét odabent, mert úgy nekirepült a csukott ajtónak, mintha nem lett volna ott se fa, se vasrács. Fogaimat csikorgatva keltem fel, beengedtem a nyamvadt dögöt, majd megragadtam, és kihajítottam a szobából. Lezuhant a lépcsőn, de sajnos túlélte, mert hallottam elrepülni. Legközelebb tényleg le fogom lőni, és nem érdekel, hogy milyen büntetést kapok érte. Amennyi esze van annak a libának, úgyse vesz másikat, inkább elkölti alapozóra. Szóval elég rosszkedvű voltam egész reggel. Felvettem egy fekete viktoriánus stílusú blúzt, meg egy csipkés szélű szoknyát, fittyet hányva az egyenruhára. Azért az egyenköpenyt felöltöttem, hogy ne tudjanak belém kötni, majd ha kimegyek a folyosóra, összehúzom magamon. A napom gyorsan eltelt, semmi izgalmas nem történt, legalábbis nem emlékszem semmire. Még bájitaltanra igen, ott Piton figyelmeztetett, hogy igyekezzek jobban a pótlással, különben nem mehetek RAVASZ-ra, de utána se kép, se hang. Következő, amire emlékszem, az a vacsora volt. Olyan jól főznek itt, már csak ezért sem szökök meg. Ezután a klubhelyiségbe mentem, leültem az egyik ablak melletti fotelba, és elővettem az egyik könyvet, amit a könyvtár zárolt részlegéből szereztem. Már egészen beesteledett, mikor azon kaptam magam, hogy egyedül vagyok lent. Azaz mégsem, mikor felálltam, hogy elinduljak egy kis sétára, észrevettem, hogy az egyik szobatársam szintén lent van. Ha jól emlékszem, ő is Wendy. Csak ő V-vel és I-vel írja. De ezt is csak hallottam, még sose beszéltem vele, mert nem szólt hozzám. Mondjuk nem is találkoztunk sokszor. Elsétálok mellette, és már majdnem kilépek a klubhelyiségből, mikor visszafordulok. – Szia. Te sem tudsz aludni? – kérdezem, mert nem jut eszembe jobb kérdés. Olyan furcsa, hogy már egész régóta itt vagyok, de mégsem beszéltem még egy szót se vele. Sőt, mintha még egy másik szobatársam is lenne, akivel nem beszéltem. Én szerencsétlen, csak Savannah-t fogtam ki.
Vendi Karsten Mardekár/7. évfolyam
Hozzászólások : 13 Vér : aranyvérű Iskolai ház : mardekár Tartózkodási hely: : London/Roxfort Kirendelt pár : hugrabug 7/2 Avataralany : Dianna Agron ¥ : "A létezés még nem lét."
Tárgy: Vendi & Daiyu Csüt. 06 Nov. 2014, 19:17
Daiyu & Vendi
Jajj ne! Túl hamar, túl váratlanul. Megint itt van a reggel. Nem szeretem. Mostanában mindig túl hamar jön el a reggel, és nem tart elég sokáig. Máskor egy órán át tudtam sétálni úgy, hogy nem kell sehová sem sietnem, most arra is alig van időm,hogy kimenjek a szabadba. Mindegy is. Lássuk milyen napom lesz: Bájitaltan, Rúnaismeret, Gyógynövénytan, Számmisztika és a legjobb a Sötét Varázslatok Kivédése. Első óra. Piton unalmas beszéde a bájitalokról. Nem tudom melyikről tanulunk, de mindig jó választ adok a kérdésekre, ezért biztos megmarad valami a fejemben belőle. Második óra. A tanár nevére sem emlékszem. Az a lényeg ismerem a rúnákat, és megéri bent ülni az óráin. Harmadik óra. Bimba az első pár perc után abbahaggya, mert valamelyik hülye úgy megsérült, hogy gyengélkedőre kell vinni. A szabadidőmben megcsinálom az első két órán kapott házikat. Mikor végzek elindulok Számmisztikára. Hamar eltelik. Utolsó óra. Végre, már azt hittem nem élem túl a napot. Minden egyes szaván csüngök a tanárnak. Megjegyzem a legkissebb szavát is. Ez a kedvenc órám. Csöngő szó. Vége a napnak. Felmegyek a könyvtárba megcsinálni a maradék leckét. Fél óra alatt kész lettem. Azt hittem tovább fog tartani. Vacsoraidő. Biztos félre néztem a mutatókat, mert nem kéne ennyi időnek lennie. Mindig előbb érek le mint kéne, ezért várnom kell. Egy-két perc és máris felszolgálják a vacsorát. Hamar végzek az evéssel. Lemegyek a klubbházunkba. Csönd van. Mindenki fenn eszik. Elkezdek gondolkodni a kínzásokon, mikor hangzavart hallok meg. Megjöttek. Most várhatok amíg mindenki lefekszik. Unatkozok. Egyre kevesebben vannak. Végre, csak egyvalaki maradt. Az új lány. Remek, az ő kínzásán még nem is gondolkodtam. Neki is látok. Egy valamit nem tudok már csak a kínzás elképzeléséhez. Mitől félhet a legjobban? Hazudnék ha azt mondanám nem élvezem a rejtéjt amit okoz ez a lány, mert tudniillik imádom a kétes előtörténetű embereket.
by Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59
Tárgy: Re: Vendi & Daiyu 
