Savannah & Daiyu

Tárgy: Re: Savannah & Daiyu Szomb. 23 Aug. 2014, 16:54

Daiyu

Nyílik a klubhelyiség ajtaja, ezért felkapom a fejem, hátha végre megjött a „szállítmány”. Csalódnom kell, csak a szobatársam, Savannah az. Nem volt sose szimpatikus az a lány, főleg, mert megint népes rajongótábor követi, ezért nem lesz nyugalom most sem. Na meg persze a másik, hogy amióta itt vagyok, egyszer sem mutatta a legkisebb jelét sem annak, hogy tisztában lenne vele, hogy szobatársak vagyunk, és a legtöbb órán is együtt veszünk részt. Na mindegy bosszúságomban kiejtettem a pálcát a kezemből, ami nagyon ciki, ezért gyorsan körül is néztem, nem látta-e véletlenül valaki. Úgy látom, nem, mert a legtöbb ember figyelmét most Savannah köti le, az övét pedig az újság. Nem szoktam azt olvasni, egyszer belenéztem, de rájöttem, hogy nem nekem való, mert semmit nem értettem belőle. Nem ismerem az itteni politikai viszonyokat, a hírességeket meg pláne nem. A mugli világból is csak néhányat tudok, ha még egyáltalán híresek.
Korábbi megállapításom bizonyítást nyert, mikor a szobatársam valószínűleg megunta az újságot, és kiszúrta, hogy van valaki, aki nem vele foglalkozik. A hülye kérdése hallatán elkezdek fejeket vágni, de egyelőre még háttal vagyok neki, mikor megfordulok, már valamivel nyugodtabb az arcom. – Wendy vagyok, a szobatársad – vetem oda neki jól kihangsúlyozva a szobatárs szót, mire néhány követője elvigyorodik. Nyilván ezt majd meg fogja torolni, de hadd lássák, hogy ha a népszerűségének szintjéről az IQ-szintjére esne, akkor rendesen összetörné magát. Elteszem a könyvet a táskámba, hogy ne tudjon gúnyolódni. Remélem, eszébe sem jut kiröptetni belőle, de erre is fel vagyok készülve, úgyhogy a táskámat becsatolom, és rálépek a szíjára „véletlenül”. Igen paranoiás vagyok, de okkal.
Következik az újabb zseniális kérdése. Utálom, mikor ezt kérdezik. – Nem tudom – adom meg unottan a már százszor elhangzott választ. – Nem ismerem az igazi szüleimet. – Nincs kedvem magyarázkodni nekik, úgyhogy remélem, leszáll a témáról. Jó, tudom, hogy itt lényeges, de a Mardekár nem pont arról híres, hogy nincsenek benne mugliszármazásúak? Ebből kiindulva, ha félvér lennék, az se lenne baj, de mindegy úgy látszik, neki nem az. Pedig, mint az látható, az aranyvérűség csak a beképzeltséggel, és nem az ésszel egyenlő. Előszedek egy másik könyvet, valami bájitalosat. Pitontól kaptam külön házit, hogy gyorsabban felzárkózzak, és hogy lássa, igyekszem ezt meg is tenni. Nincs kedvem még hozzálátni, de a könyvet már kivettem. Kinyitottam random oldalon, hátha akkor békén hagynak, most nem vagyok nagyon beszédes kedvemben.

Tárgy: Re: Savannah & Daiyu Hétf. 04 Aug. 2014, 16:25

A napom eddigi részét az udvaron töltöttem, a szokásos hobbimat űzve. Azaz emberek megalázásával, követőim divatra okításával, bókok bezsebelésével és flörtöléssel. Meg egy ideig a pasimmal is együtt voltam, de aztán ő elment a haverjaival.
Kint kezdett túl meleg lenni, ezért inkább bejöttem a klubhelyiségbe. Persze a követőim ide is utánam jöttek, mondjuk lecsökkent a számuk, mivel a hugrabugos és hollóhátas és griffendéles fiúk/lányok ide nem jöhetnek be. De azért így is jelentős tömeg tódult be utánam a szinte kihalt helyiségbe. Az egyik fotelben egy nyomi kis párocska üldögélt, úgy hogy őket könnyedén elküldtem a francba, és leültem. Aki tudott az a mellettem lévő fotelekben helyezkedett el, de a többinek csak a földön jutott hely, de volt, aki inkább állva maradt. Elő vettem a mai Prófétát, hátha írnak valami érdekeset, de persze most is csalódnom kellett. A Reggel Próféta egyre alacsonyabb színvonalú cikkeket közöl le mostanában.
Letettem az újságot, és ekkor tűnt fel egy ázsiai csaj, aki elsős szintű bűbájokat gyakorol. Ha Granger lenne az, meg sem lepődnék, de mivel ez egy mardekáros, és hasonló korú, mint én, már rég tudnia kellene ezeket. Jobban szemügyre veszem a lányt, és ekkor jut eszembe, hogy őt még nem is láttam itt. ez két dolgot jelenthet. Egy, az idén jött és még nem volt szerencsém, vagy szerencsétlenségem hozzá. Kettő, régebb óta itt van, csak annyira jelentéktelen, hogy fel se tűnt, hogy létezik. Úgy voltam vele, hogy találgatás helyett, inkább megkérdezem tőle. – Te új vagy? – tértem a lényegre. - Mellesleg milyen vérű vagy? – tettem hozzá.
Amíg a válaszára várok, végig nézek rajta. Ez a kínai ruha egész jó, és még nem is áll olyan rosszul neki. A fülbevalójáért nem vagyok oda, de a karkötői nem rosszak. A pillantásom a cipőjére esik. Na ez már viszont nagyon jól néz ki. Meg is kérdezem majd tőle, hogy hol vette, ha nem felejtem el.

Tárgy: Savannah & Daiyu Vas. 03 Aug. 2014, 21:51

Daiyu

Áh, a francba is. Már megint nem úgy sikerül ez a hülye varázslat, ahogy szeretném. Bosszankodva ülök a klubhelyiségben az egyik fotelban. Ez azért jó, mert így megkímélem magam a többi ház uncsi tagjaitól. Na nem mintha a mardekárosok érdekesek lennének, de legalább a többség nem hősködik és okoskodik. A hugrabugosok meg csak szimplán szerencsétlenek, és nem bírom a képüket. Háztársaim azonban még mindig kerülnek, mert azt hiszik, sárvérű vagyok, csak mert nem tudtam megmondani, milyen a vérem. Egyrészt, a kérdést se értettem, másrészt, mivel nem ismerem az igazi szüleimet, ezért nem is tudom. Na mindegy, jelenleg még mindig a pálcámat próbálom betanítani, mert nem igazán működik úgy, ahogy kellene. Az alapvarázslatokat nem csinálja meg, de ha valakire rátámadnék, akkor engedelmeskedik. Ki érti ezt....
Nem törődve azzal, hogy az iskolán belül talárban kell lenni, ezúttal sötétzöld cheongsam van rajtam. Annyira nem vagyok oda a kínai ruhákért, de ez jól néz ki, viszont fogalmam sincs, hogy került hozzám, mert nem emlékszem rá, hogy megvettem volna. Magassarkú cipő van a lábamon, erre viszont emlékszem, hogy én vettem, mert már a boltban is olyan jól nézett ki, hát még rajtam! Fekete gyöngyfülbevalóm van, hajamat pedig oldalra fontam. Van egy pár karkötőm, leginkább fekete kristályos és ezüst kígyós. Más ékszerem ezúttal nincsen.
A mardekárosokon sajnos nem gyakorolhatok varázslatokat, mert nem egyeznek bele önként, de azt megígérte néhány, hogy szereznek nekem griffendéleseket, elkábítják őket, és bevonszolják ide. Na az jó lenne. Most is őket várom, hátha hamar végrehajtották az akciót. Addig is azzal ütöm el az időt, hogy az előttem heverő bűbájtankönyvből próbálom ki a varázslatokat. Mellesleg ez még csak az első kötet, ezért ha valaki felém közelít, akkor gyorsan eltakarom valamivel, hogy meg ne lássák. Nincs kedvem magyarázkodni.

» Vicki & Savannah
» Savannah & Jordan
» Jarret & Savannah
» Savannah Isabel Anson
» Daiyu és Xue