Vendi Karsten

Az én jellemem igen furcsa. Nem szeretem a sok beszédet. Magabiztos és nagyon kalandvágyó vagyok. A harc és a kínzás öröm számomra. Élvezetes nézni, ahogy az emberek futnak előlem,vagy éppen sikítoznak és segítségért kiabálnak. A sötétség vonzását, a furcsa állatokat,és a nesztelen lényeket is imádom. A tanulás unalmas. Bár gyorsan végzek vele,és jól is megy, de inkább hanyagolom. Szeretek sétálni, ezért kár, hogy a Tiltott Rengetegbe nem lehet bemenni. Az a hely mindig hívott engem. Remek a megfigyelőképességem is, ezért rengeteg titkot és félelmet ismerek, és emiatt a  többiek kicsit félve jönnek oda hozzám beszélgetni.
A külső engem nem nagyon érdekel. Fontosabb ami belül van,de tudok pár dolgot mondani a kinézetemről is. A hajam szőkésbarna, a szemem barna színű. Az arcom sima, szinte hibátlan. Ápolni, sminkelni utálom magam. Szeretek farmert, dzsekit és csizmát viselni. A hidegben  meleg bőrkabátot hordok. Átlagos magas, karcsú testalkatú  és nagyon erős vagyok.A pálcám mindig kézközelben tartom az övemen, arra az esetre ha valaki megtámadna. A mugli előélet miatt a csizmámban mindig tartok egy kést is, hiszen néha izgalmasabbak a hagyományos kínzási módszerek. Már mindent felsoroltam amit tudni kellhet külsőmről, tehát csak annyit kell írnom még, hogy mindenki olyan marad amilyennek születik és ezen nem tud változtatni.

Egész életemben árvaházban laktam.  Az élet itt elég egyhangú volt. Reggel reggeli, utána egész délelőtt  játszani a többi gyerekkel vagy elmenni az erdőbe. Az erdő jó hely volt. A fűnek nyugtató illata volt, a madarak szépen csiripeltek és a rémült gyerekek vidító sikolyai hallatszottak. Kínozni mindig is jól tudtam. Ennél jobb elfoglaltság nem is lehetett volna az unalom házában. Délben ebéd, utána délután büntetés az erdőbeli csínyek miatt vagy unatkozás a sarokban. Este vacsora, majd fürdés. A nap zárásaként pedig rajzolás. A rajz az egyik kedvenc elfoglaltságom, de nem tud sokáig lekötni. Egy nap délután éppen büntetésben voltam, és szokás szerint lelógtam kihallgatni az árvaház igazgatónőjének beszélgetéseit. Furcsa ember jött hozzá. Magas termetű,öreg, kis szemüveget és különös köntös szerű ruhát viselő ember. Hallgattam volna a beszédet, de túl halk volt. Egyszer csak felálltak és elindultak az ajtó felé. Megijedtem, elkezdtem szélsebesen futni a szobám felé nehogy észrevegyenek. Amikor felértem megkönnyebbülve sóhajtottam fel, mert megúsztam.De ezt picit elhamarkodtam. Pár másodperc múlva az idegen és az igazgatónő megjelent az ajtómban. Fogadni mertem volna rá, hogy megint az intézet küldött valakit aki kioktat mi lesz ha újra bántom társaimat. Nem, nem azok küldték. Ahhoz túl magabiztos. Az idegen szólalt meg, pedig nem ezt vártam.
-A nevem Dumbledore professzor.- Az én nevemet nem kérdezte. Mintha tudta volna, hogy hívnak engem. Ennek ellenére én is bemutatkoztam.
-Az én nevem Vendi Karsten.- Semmi tiszteletet nem mutatott a hangom. Ezek után hosszas beszélgetés kezdődött. Kérdezett a képességeimről, arról mit szoktam csinálni általában, hogy érzem magam itt meg ilyesmit. Persze az erdőbéli eseményekről nem beszéltem, de úgy tűnt mintha tudna minden titkomról. Legvégül tért rá csak a lényegre. Már alig vártam a sok sablon szöveg után. Kiderült a furcsa dolgokról akart beszélni, amikre képes vagyok.Megmutatta, hogy ő is tud ilyeneket, és elmondta, hogy boszorkány vagyok. Azt is mondta, hogy van egy iskola ahol az ilyeneket tanítják, a Roxfort. Meghívást nyertem, pedig nem is terveztem ,hogy elmegyek az iskolámból. Elmondta a tennivalókat meg, hogy mit kell beszerezni. Majd megkérdezte segítsen-e a vásárlásban. Én igennel feleltem. Egy olyan helyen amiről semmit sem tudok, egyedül!? Naná! Mindezek után elment. Én elkezdtem csomagolni már előre, mert izgultam. Ezek után gyorsan teltek a napok. Hamar elérkezett a suli ideje. A vonaton részben egyedül ültem. Csak egy gyerek és kis kedvencem volt ott velem. Az állatomat senkinek sem mutattam meg eddig, és nem is fogom. Amikor megérkeztünk a tavon vittek át az iskolába. A beosztás gyors volt. Én mardekáros lettem. Az ünneplésen sokan kérdezték milyen vérű vagyok. Erre azt válaszoltam, hogy nem ismertem a szüleimet, tehát nem tudom. Az évek ezután gyorsan teltek. A társaim bántásával fölhagytam. Rengeteget tanultam. Jó tanuló vagyok. Legjobban a bájitaltan és a sötét varázslatok kivédése megy. Tavaly bevezették azt, hogy mindenkinek megmondják kivel kell együtt lennie, azaz ki a párja. Nekem nincs bajom ezzel. Remélem jól kifogok jönni vele. Azt nem tudom mi lesz ővele, de én nem leszek jó kislány. Elegem van a sok hízelgésből! Mikor kikerülök az iskolából harcolni akarok és megmutatni, hogy erős vagyok. Ezek után bármi  jöhet. Várom a kalandokat.