Kendall & Lili

Kendall & Lili

Mikor odamentem Kendall-hez láttam rajta, hogy kicsit megijedt. Csak azt nem tudom mitől? Nem akarok neki rosszat. Akkor mitől fél? Biztosan van neki oka, csak azt nem tudom, hogy mi az oka erre. Mintha most ideges lenne, vajon miattam van hogy ennyire ideges? Pedig nem akartam zavarba hozni.
Azért jöttem utána, hogy vele legyek. Ha már az én párom csajozik, akkor én is pasizhatok. Kendall pedig olyan kedves volt velem és olyan jól éreztem magam vele, hogy nem hagynám ki az esélyt arra, hogy vele legyek. Legalább lazulok egy kicsit, egy olyan fiúval, aki nagyon kedvesen viselkedik velem és aki ilyen jól néz ki!
Láttam rajta, hogy valami nyomja a lelkét és hogy nagyon el akar nekem mondani valamit. Megfogta a kezem, erre arcomon urrá lett a kedves mosoly és egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Mikor kinyitottam egyenesen belenézett a szemembe. Olyan aranyosan nézett ki.
Amikor elkezdett beszélni nagyon meginedtem. El se tudtam képzelni, hogy mi lehet az amit nem lesz könnyű elmondani. Lehet, hogy nem is akar látni, vagy megbánta, hogy megismert. Vagy valami nagyobb baja van? Az nem lenne jó, én nem akartam, hogy miattam legyen szomorú. Ezt nem terveztem be.
Amikor sóhajtott csak még idegesebb lettem. Viszont mikor átölelt megfeledkeztem az idegességemről és megint mosolyogtam. Jó volt megint a karjaiban lenni, kicsit olyan volt mintha visszamentem volna az időben az esti fürdőzésűnkig. Én is szorosan átöleltem, bármit is fog ezután mondani ezt megéri bármi.
- Gustavo Rocque?! Honnan ilyen ismerős? Megvan! Dave bácsi kedvenc munkatársa! Én egyszer láttam még nyolc évesen, mikor vendégségben voltam a keresztapa studiójában! Még mindig olyan ijesztően ordít? Én jövő ilyenkor már az aurorképzőben fogok robotolni, legalábbis reményeim szerint. Ebéd? Miért ne szívesen megismerem a barátaid és nem mellesleg együtt lehetnénk.
Mondtam halványan mosolyogva. Ekkor megfogta a kezemet. Én ösztönösen összefüzetem az ujjaimat az övéivel és nevetve mentem mellette. Kimentünk az erdőből és beszélgettünk. Hosszan és folyamatosan mosolyogtam a fiúra mellettem. Viszonylag lassan jutottunk ki, de ez enegem egy cseppet sem zavart.
Nagyon jól éreztem magamat Kendall-el. Ahogy mentünk a klubbhelységünkbe találkoztunk az egyik kevésbé dinkának kinéző dinkával és a barátnőjével. Aranyosan néznek ki együtt és ezt meg is jegyeztem nekik. Hát igen kicsit meglepte őket, ez nálam nem furi én mindig őszinte vagyok és ezen semmi sem fog változtatni.
A klubbhelységben mind összeszedtük a dolgainkat, az estére. Felvettem a vörös szoknyámat és a krémszínű blúzomat. Na meg persze nem maradhatott ki a kendő sem. Csak most az volt a copfom köré tekertem. Természetesen a pálcám is magamhoz vettem. Ki tudja mi jöhet közbe.
Nem akartam kiöltözni. Nem szeretek elegánsan felöltözni, ha nem muszáj. Úgy öltöztem fel, ahogy egy átlagos vacsorára öltöznék fel. Most a legfontosabb dolgom az, hogy jól érezzem magam Kendall-el. Ami nem lesz nagyon nehéz, főleg hogy már akkor is jól érzem magam vele, ha látom, hogy nevet. Jó látni, ha egy barát boldog. Akkor meg pláne, ha a barát egy cseppet többet jelent egy átlagos barátnál.

Kendall & Lili

Teljesen magam alatt vagyok! Tippem sincs mihez kezdjek. Össze vagyok zavarodva! Teljes mértékig be van kavarodva minden a fejemben. S az a legszörnyűbb, hogy nem tudom mi a legjobb nekem. Egyáltalán nem. Nem akarom elfelejteni az estét Kendall-el, de sokkal könnyebb lenne úgy!
Tudom, szinte biztosan, hogy ő sem akar közém és Terry közé állni. Mondjuk a mi kapcsolatunk elég szabad. Hiába hiszi azt, hogy nem tudom, tisztában vagyok vele, hogy csajozik úgy, hogy közben velem van eggyütt. Fogadni merek, hogy volt pár komoly kapcsolata neki is. Viszont a rendelet miatt úgy is velem kell majd együtt lennie.
Én nem vagyok féltékeny, hiszen ha valami miatt le van törve, mindig velem beszéli meg és tudom, hogy attól, hogy más lányokkal is van, szeret engem. Volt hogy bevallotta, hogy szerelmes volt, de még az után is visszatért hozzám. Akkor én miért is nem rúghatok ki a hámból? Miért is nem lehet a dinkával, ha vele akarok lenni!
Ekkor megint megfogta a kezemet. Annyira jól esett, hogy minden gondolatom kiment a fejemből, az izgalmon kívül persze. Azon amit mondott eltátottam a számat. A csajnak lett barátja! Akkor ezért nézett Kendall olyan furin rá! Így már sokkal világosabb a dolog. Azonban az alap probléma még mindig meg van!
Megpuszilta a homlokomat. Majd kiment meg se várta, hogy válaszoljak neki. A fejemet fogva terültem el az ágyon. Mikor Mary megjelent és közölte, hogy Terry megint csajozik megállt bennem a levegő. Általaban ilyenkor kitombolom magam Mary-nek. Most viszont csak annyit mondtam, hogy azt csinál, amit akar.
Egész este forgolódtam, nem tudtam rendesen aludni. Ezerszer olvastam vissza a dinkával töltött este emlékeit. Reggelre pedig eldöntöttem a dolgot. Tudom, hogy milyen vagyok. Biztosan csak hirtelen fellángolás, amit érzek a dinka felé, ezért merem megtenni. Nem egészséges folyton egyetlen fiúra várni, aki alig van az emberrel.
Az órákat nehezen tűrtem másnap. Mind szinte felért egy kínzással és Kendall sehol. Pedig még a dinkák bandájának többi tagját is megkérdeztem, hogy nem látták-e. De nem egyik sem látta tegnap este óta. Ez furcsa volt, hogy tud elnyelni a föld, egy fiút, aki után annyi lány jár? Ez nem akart helyre kerülni a fejemben.
Hirtelen valami furcsára lettem figyelmes. Mintha valami láthatatlan erő minden útjába állónak borsot törne az orra alá. Kezembe vettem a pálcámat. Intettem vele egyet, s csak magamban mondtam ki a követő varázsigét. Egy pillanatra megijedtem, mert nem akart semmit sem találni, de aztán sikerült neki.
Egyre izgatottabb lettem, mikor a Tiltott Rengeteg felé ment a valami, vagy valaki. Ekkor hirtelen megállt és megpillantottam Kendall! Szóval ide jött. Ezért nem láttam ma. Így nem csoda, hogy elnyelte a föld! Énekelni kezdett, nem is olyan rossz a hangja, mint hittem.
Azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit megijesszem! Amint befejezte a dalt, én kezdtem el énekelni! Már sokkal jobb a hangom, mint régen. Egy énekes barátnője vagyok! Terry tanított ezt azt! Sokat javultam azóta, mióta vele gyakorolok. Amint befejeztem a dalomat előléptem a fa mögül, ahol eddig álltam.
- Sokkal jobb a hangod, mint gondtam! Nem hittem, hogy ilyen jó vagy! - Mondtam közelebb menve hozzá. Kedvesen mosolyogtam, s láttam rajta, hogy most nyugodt. Hát igen az erdő nagyon jól meg tudja nyugtatni az embert. Elé álltam, most én fogtam meg a kezét, s én csókoltam meg. Persze amint elengedtem azonnal el is hátráltam tőle, lehet hogy ez sok volt kicsit neki, nem kockáztattam.

Kendall & Lili

Amint elmondtam a mondandóm Kenall-nek. Mármint gondolatban mondtam el. Lassan felálltam az asztaltól és a földet bámulva elhagytam a termet. Nem akartam most itt lenni a tömegben, de legfőképpen nem akartam látni a dinkákat. Sokkal könnyebb lenne, ha nem is ismerném őket.
Folyamatosan nyugtattam magamat. Persze teljesen hiába. Olyan volt, mint halottnak a csók semmi sem ért. Fejemben folyamatosan a tegnap este emlékei pörögtek. Mintha egy filmet néztem volna. Bármennyire is élveztem, most valahogy inkább összeszorult miatta a szívem, s nem tudtam mihez kezdeni.
Tipikus Terry-t is pont ilyenkor nyeli el a föld. Amikor kellene, hogy mellettem legyen, hogy magához öleljen, hogy megcsókoljon, hogy teljesen kitörölje az elmémből a dinkát és a tegnap estét. De nincs sehol! Én pedig egyedül vagyok, teljesen egyedül a gondommal. Mint mindig, az ember csak magára számíthat.
Szomorúan rogytam le az ágyamra. A medálom forgattam, majd elterültem az ágyon és majdnem elsírtam magam. Annyi gondolot, érzelem és emlék kavarog a fejemben. Ez nekem már sok! Túl sok! De nem szabadulhatok meg tőle. Bennem van, legfeljebb egy Exmemoriammal lehetne megoldani a dolgot, de akkor minden elveszne.
Felültem és kezembe vettem a pálcám. Forgattam egy ideig, azon gondolkodtam mihez kezdjek most. El kellene feljtenem Kendall-t, de nem akarom. Nagy sokára elővettem a naplómat. Nekem ez a merengőm. A szavak benne képekké alakulnak ahogy olvassa az ember. A tegnapi napról még nem írtam, viszont itt volt az ideje.
Felemeltem a pálcám a tenyerembe nyomtam a végét. Elmormoltam egy igét, majd a kezem a lap fölé helyeztem. Pillanatokon belül megjelent rajta az írásom. Mikor befejeztem. Összezártam a tenyerem és eltettem a naplót, meg a pálcám. Ez az egyik legféltettebb kincsem, nem hagyhatom, hogy bárki megtalálja.
Csendben ültem az ágyon. Éppen el akartam magam szánni az emlékezettörlésre, mikor az ajtóban megjelent Kendall. Odajött hozzám. Semmit sem értettem, megjött a barátnője, akkor mit akar ez velem. Miért nem hagyja, hogy elfelejtsem őt? Miért jött ide? Nem kellene itt lennie.
Ekkor megfogta a kezemet. Megint az a kellemes bizsergés járt át, mint tegnap este. Miközben beszélt a szemeibe néztem. Láttam rajta, hogy tényleg meg akar vigasztalni. Na ennyit arról, hogy egoista. Azt hiszem ezt vissza is szívom! Aki másnak akar segíteni az nem egoista. Legalábbis szerintem nem.
- Te vagy a baj Kendall! Nem tudom kiverni a fejemből a tegnapot és téged sem! De nem akarok közéd és a barátnőd közé állni! Senki sincs, aki elterelje rólad a gondolataimat. Most szükségem lenne Terry-re, de neki mindig akkor van dolga, mikor kellene, hogy velem legyen. Így pedig nem tud másonforogni az agyam rajtad kívül! Ebbe én bele fogok bolondulni! Sajnálom, ha megbántalak ezzel, vagy kellemetlen helyzetbe hoztalak, de én sosem hazudok csak ezért mondtam el neked mind ezt!
Mondtam szinte sírós hangon, s közben elengedtem a kezét. Már komolyan ott voltak a könnyek a szememben, de volt még annyi lélekjelenlétem, hogy nem sírtam el magamat. Viszont azzal, hogy most ide jött csak felébresztette bennem azt a vágyat, ami ellen ma egész nap kűzdöttem. Nem kellett több egy percél a teljes csendben, hogy beteljen a pohár.
Könnyes szemmel öleltem át, vettem pár mély levegőt, majd elengedtem. Szememben csillogtak a könnyek, de nem foglalkoztam velük. Pusztán belenéztem a szemeibe és vártam, hogy vajon most mit fog tenni? Mi fog most történni? Lehet, hogy képtelen leszek kitörölni a tegnap este emlékét a fejemből, ezzel meg nem történté téve a dolgot!

Kendall & Lili

A kettesben töltött este után reggel mosolyogva keltem fel. Mary meg is kérdezte mi lelt, de nem mondtam neki semmit csak annyit, hogy jó napom van. Még hogy jó napom, jó estém volt. Olyan élményben volt részem, mint eddig sosem. Én pedig nagyon, de nagyon élveztem és teljesen megváltozott a véleményem a dinkákról.
Korábban keltem, mint szoktam és első utam a hollóháthoz vezetett. Megkerestem Terry-t, s abban a pillanatban mikor megtaláltam, mindenki előtt megcsókoltam. A tegnapi este után kellett a párom társasága, hogy legalább egy kicst halványuljon Kendall arca a fejemben, ha már úgyis benne van.
Az első órám átváltoztatás tan volt McGalagony-al. Ez eddig még rendben is lett volna, de a tény, hogy a fejemben csak a dinka jár idegesített. Mondjuk az órai aktivitásomon nem látszott meg, hogy máshol jár a fejem. Pedig én messze voltam gondolatban, pontosabban a tegnapban voltam és élveztem az emlékeket.
Mikor kicsöngettek pillanatok alatt összepakoltam. Ahogy mindig szoktam, s alig egy két perc múlva már a nagyteremben voltam. Ott ültem az asztalunknál és a reggelimet ettem. Most cseppet sincs kedvem Mary-vel beszélgetni, vagy bárkivel is. Előbb el kell felejtenem, ami tegnap történt, anélkül nem tudom folytatni.
Ekkor megjelent ő is, akin most kattog az agyam. Leült és rám nézett, én pedig halványan elmosolyodtam. Igyekeztem úgy tenni, mintha már túl tettem volna magam a dolgon. Egy fenéket tettem magam túl! Ahhoz nagyon eleven volt az emlék, hogy máris elfeledjem. Legszívesebben, most csak őt néztem volna, de inkáb a reggelimre koncentráltam.
Elnéztem a hollóhátasok felé. Tipikus Terry megint játsza a fejét Anthony-val, meg Mithael-el. Az ő bandájuk se normális, bár a dinkáknál egy fokkal jobb. Oké a dinkákból kiveszem Kendall-t, mert ő tud normális is lenni. Ez kiderült számomra a tegnapi nap folyamán.
Apropó dinkák, ekkor jelent meg a többi. El sem lehet téveszteni, amekkora hanggal vannak! Az ajtó felé néztem, ahol éppen bejöttek. Ekkor azonban megpillantottam egy fiatal lányt. Csinos volt és kedvesnek látszott, szemem Kendall-re esett, s a tekintetéből már tudtam, hogy ki áll ott az ajtóban.
~Szóval ő az a híres Jo! Szerencsés lány! Megérdemli, hogy szeresd!~ Mondtam magamban, s közben arra koncentráltam, hogy a szavaim a dinka fejében is hallhatóak legyenek. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy sikerült, lassan felálltam az asztaltól és kimentem a teremből.
~Nyugalom, nyugalom, nyugalom!~ Hajtogattam magam szinte feleslegesen. Persze tipikus Terry pont ilyenkor nincs sehol! Mikor szükségem lenne rá, most oldhatom meg magam. Elvonultam a szobámba, leültem és a medálom forgattam a kezemben, amit Lily-vel találtunk.
Elfeküdtem az ágyon. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Olyan kellemes a tegnap este emléke, hogy nem akarom elfeledni, de ha az eszemben marad, akkor megbolondulok! Most választhatok szar vagy még szarabb közt. Gratulálok Lili Nenil, megint mindent elrontottál!
Kezembe vettem a pálvám két megoldás lehetséges most. Vagy teljesen kitörlöm az emlékét. Vagy előbb elteszem egy fiolába és aztán törlöm ki a fejemből. Egyik sem pozitív, de könnyebb lesz utána. Mégsem tettem meg, még nem. Kell, hogy egy kicsit élvezzem az emléket, hogy aztán el tudjam felejteni.

Kendall & Lili

A megbeszélésünkhöz híven köntösben baktattam a prfeketusi fürdő felé. Elsőre nem nagyon tetszett a dolog. Oda már csak nem vihetem a pálcámat. De végül megoldottam, minek van a köntösön zseb, ha az ember nem használja. Addig, meg úgyse kell, amíg nem csinál megint valami hatalmas hülyeséget.
Nem értettem rendesen, hogy miért pont a prefektusi fürdőben csinálta a "meglepetést", de bele mentem a dologba. Akkor is ha akaratlanul az jutott az eszembe, hogy milyen volt miatta meg a dilisek bandájának többi tagja miatt seggest dobni a tóba. Egyenesen a szellem karjaiba. Azt hiszem ezt egy jó darabig nem fogom elfelejteni.
- Azért amíg oda nem érünk a köntös marad! Nem kell mindenkinek látnia fürdőruhában! - Feleltem én is magabiztosan az ő határozott megjegyzésére. Egy fenéket veszem le, ott van benne az önvédelmi fegyverem, nem fogom azt csak úgy kiadni a kezemből, de nem ám.
Mondta, hogy csukjam be a szemem. Már rosszul kezdődik, egyik kezem bele is sűlyesztettem a köntös zsebébe, s ujjaim a pálcámra kulcsoltam. Ekkor azonban megéreztem ahogy óvatosan és gyendéden megfogja a kezemet. Na jó azt hiszem tényleg nem fog kelleni a pálca. Csukott szemmel követtem, amerre vezetett.
- Kendall ez... Ez egyszerűen elképesztő! Ezt a dinkákkal hoztátok össze? - Nem zavart, hogy kimondtam ez van, ha az ember őszinte. De a látvány az tényleg pazar volt. A szó szószoros értelmében eltátottam a számat tőle. Életemben nem láttam még ilyet. Nagyon jól nézett ki.
Ha tényleg benne van ebben a dinkák keze visszaszívok mindent, amit eddig róluk mondtam. Persze kicsit furcsa volt, hogy nem voltak sehol. Viszont ezt betudtam annak, hogy biztosan lebeszélte velük, hogy kettesben akar velem lenni. Ami kicsit furcsa, de jobb ha nem kezdek el ezen gondolkodni, mert a végén még teljesen bedilizek.
Láttam, ahogy levette a köntösét. Mosolyogva figyeltem a mozdulatait. Majd ugrott egy fejest a vízbe. Kicsit elfordultam, hogy nehogy a szemembe menjen a víz. Majd nevetve figyeltem ahogy csurom vizes fejjel előtűnik a víz alól. Még mindig jobban fest, mint mikor én kecmeregtem ki a tóból.
Végig néztem csurom vizes felsőtestén. Meg kell, hagyni jól néz ki. Nagyon jól! Azt hiszem, ha erről tudnának a csajok annyi irigyem lenne, mint még sosem. Mit meg nem adnának egy ilyen estéért, a dinkák bandájának egy tagjával. Én pedig nem is tettem semmit érte. Na jó kicsit megvigasztalatam, de én mindenkit megvigasztalok.
Levetem a köntösöm, majd beugrottam a vízbe. Csöpögő hajjal emeltem ki a fejemet. Ekkor pedig elkeztünk hülyéskedni. Na most vissza kaphatja, hogy eláztattak, meg behajítottak a tóba. Most nem hagyom annyiban a dolgot. Megleckéztetem, persze csak vicc szinten. Úgy viselkedek vele, mintha csak egy baráttal piszkálnánk egymást.
Hirtelen megfordult a fejemben egy aljas kis játék terve. S abban a pillanatban el is indultam, hogy véghez vigyem. Lassan közelebb mentem hozzá. Arcomon kedves mosoly pihent. Felemeltem a kezem és megérintettem a mellkasát. Most kellett volna annak jönnie, hogy belenyomom a vízbe, és amilyen gyorsan tudok hátrálok.
Azonban abban a pillanatban, mikor hozzá értem valami különös bizsergés fogott el, amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Nagyon jó érzés volt ez pedig annyira meglepett, hogy teljesen leblokkoltam és nem is tudtam hirtelen mihez kezdjek. Nem kellett volna ezt éreznem. Egyáltalán nem lenne szabad semmit sem éreznem mikor a dinkához érek!
A leblokkolásnak az vetett véget,hogy a szemembe nézett és megcsókolt. Jobban mondva nem véget vetett a leblokkolásnak, csak elfeledtette velem egy ideig. Pár pillanat múlva már azon kaptam magam, hogy az ölében vagyok és úgy csókolózunk. Lágyan öleltem a nyakát és a józan eszemmel mit sem törődve csókoltam.
Pár perc után azonban mind a ketten észbekaptunk és elengedtük egymást. Nem lett volna szabad ezt megtennünk. Mind a kettőnknek van valakije. Nem lett volna szabad ezt megtenni egyikünknek sem. Viszont most már mindegy. Vissza nem tudjuk csinálni! Ami történt megtörtént.
Nem is az a legnagyobb baj, hogy nem lett volna szabad. Itt az a legnagyobb baj, hogy élveztem. S látom rajta is ugyaezt. Azt hiszem sikerült elfeledtetnem vele a szomorúságát, de milyen áron. Most olyan helyzetbe kevertem magam, ami rosszabb, mint eddig volt. Sokkal, de sokkal rosszabb.
Lehorgasztottam a fejemet. Egy pillanatra teljesen elszégyelltem magam a tettem miatt. Ekkor azonban megéreztem a kezének kellemes érintését az álamon. Amikor felemelte a fejem kedvesen a szemembe nézett. Láttam benne azt a különös csillogást, ami most nagyban befolyásolja a tetteit. S ami az én szememben is ott csillog.
- Én is szeretném még érezni! Nekem is ugyanannyira kellemes érzés ez mint neked, hidd el! - Mondtam szememben csillogó vággyal. Mert tényleg nagyon akarom ezt az érzést, akkor is ha tudom, hogy nem lenne szabad akarnom. Viszont nem tudok vele mit kezdeni.
Ekkor megint megcsókolt. Mérhetetlen vágy és boldogság töltött el, amikor az ajkai az enyémekhez értek. S én lágyan, de szenvedélyesen csókoltam vissza neki. A kezdeti csókból pedig hamar megint csókolózás lett. Egyik kezemet a hajába túrtam a másikkal pedig vállát simogattam. Akaratlanul is igyekeztem minél közelebb kerülni hozzá.
Annyira örjítően csókol, hogy azt nem lehet elmondani. Azt hiszem ez az este örök emlék marad. Nem hinném, hogy ezeket a csókokat, ezt az érintést hamar ki tudom majd verni a fejemből. Ez szinte lehetetlennek tűnik még számomra is. Minden esetre most csak élvezem, ami körülöttem történik.
Ha most belegondolnék, hogy mennyire gyűlöltem eleinte. Hogy mennyire lenéztem, hogy egy hülye, egoistának tartottam. Ahhoz képest most teljesen más a véleményem róla. Úgymond megfordult velem a világ az irányában. Már nem gondolom egoistának, sokkal kedvesebb, mint hittem. Igaz nem ilyen barátságra gondoltam, de ezzel sincsen semmi baj.
Azért remélem sikerül megkedveltetnem vele a Roxfortot. Nem olyan szörnyű hely ez, mint amilyennek eleinte gondolta. Ez a hely titkokkal, kalandokkal, barátokkal, szerelemmel és legfőképpen varázslattal teli hely. Csak rá kell jönni. Én pedig mindig is azt akartam, hogy mindenki rájöjjön erre.

Kendall & Lili

Arcáról könnyű szerrel le tudtam olvasni,hogy a varázsltom sikered volt. Ha nem kellene hozzá teljes koncentráció, akkor most örömömben ugráltam volna. Viszont így inkább visszafogtam magam és arra koncentráltam, hogy a varázslatomnak csak akkor legyen vége, mikor Kendall azt akarja.
Nem hiába vagyok én a suli egyik észlénye. Meg nem hiába tanultam annyit nagyapától, meg aputól. Mindig minden helyzetre van valamilyen varázsigém és tudom is használni. Nekem sosem az igékkel van bajom sokkal inkább a lelki világommal. Az sokat tud rontani a viselkedésemmel, vagy éppen sokat tud rajta javítani.
Megfordult a fejemben, hogy meg kellene tanítanom ezt a varázslatot neki is. A nagyapa szerint sokkal jobban működik, ha magunknak csináljuk. Na meg nem mellesleg akkor, ha megtanulná nem kellenék hozzá én, hogy emlékezni tudjon. Mondjuk tudnék pár hasznos igét tanítani neki, mert a jelen tudása az nulla. De nem menthetetlen a gyerek, mert jól viseli a mágiát.
Ekkor teljesen váratlanul megszakat a varázslat. Még fel sem fogtam, hogy abba maradt, mikor a fiú közel jött hozzám és a szemeimbe nézett. Elmosolyodtam, láttam a pillantásán, hogy hálás nekem. Ez pedig igazán jól esett. Mélyen a szemeimbe nézett aztán megszólalt. Én pedig figyelmesen hallgattam.
- Ennek örülök. Persze szívesen! Nekem semmi dolgom sincs ma este. - Feleltem neki mosolyogva. Nem is gondoltam arra, hogy mi van, ha Mary beszervezett nekem valami bulit. Hát akkor így járt, ezt is ki fogom hagyni. Most hogy így megbarátkoztam az egyik dinkával, ki nem hagynám a közös estét.
Azonban valamiért volt egy olyan érzésem, hogy a pálcnak kéz közelben kell maradnia, így inkább az övtartójába raktam bele. Az elázásos balhé óta jobbnak látom vigyázni a Big Time Rush-os fiúkkal. S a legjobban a pálca és a varázslás tud megvédeni, ha megint bajba kerülök miattuk. Aminek nem nagyon örülnék.
Fogalmam sincs mi késztette arra, hogy velem töltse a mai estét. Én viszont nem bánom szeretek a barátaim közelében lenni és jó velük együtt tölteni az időt. Kendall pedig számomra már barátnak tekinthető. Könnyen barátkozó típus vagyok. Azok után pedig, amit elmondott szerintem megérdemli, hogy ne dilisként nézzek rá.
Nekem nem esik nehezemre más fiúkkal lenni. Terry-vel elég laza a kapcsolatunk, de a kölcsönös bizalmon alapul. Ő is énekes, s tudom milyen egy zenész barátnőjének lenni. Szerencsém, hogy nem vagyok féltékeny tipús, különben minden percben idegbajt kaphatnék. Sokan megnézik a barátomat, bár ő tesz is róla, hogy felfigyeljenek rá!
Nekem nem okoz különösebb kellemetlenséget, hogy vele legyek. Mi csak barátok vagyunk. Annak ellenére, hogy megcsókolt. Ami jegyzem meg nagyon kellemes volt, de nekem csak barát. Egy csóktól nem dől össze a világ. Főleg nem az én világom. Bár az én világom gyökeresen más, mint az átlag világa.
Számomra a fiú-lány barátság létező fogalom. Nekem is vannak fiú barátaim. Például Michael, aki Terry bandájában van. Merlin, aki szintén hollóhátas. Ott van Harry is, meg Ron, sőt ha nagyon tágan értelmezzük a barát szó fogalmát, akkor még Malfoy-t is bele lehet sűríteni ebbe a halmazba.
Szerencsére a rendelet számomra inkább egy segéd eszköz volt nem hátráltató erő. Nekem segített megtalálni a szerelmet. Én nagyon jól megvagyok Terry-vel és mind a ketten boldogok vagyunk a másikkal. Mondhatnánk, hogy ez egy felhőtlen kapcsolat, de persze néha mi is vitatkozunk, csak mi hamar ki is békülünk és minden vita vége egy csók a pofon helyett.
Minden esetre kíváncsian várom a mai estét. Fogalmam sincs mire készülhet a dinkák bandájának egy normálisabb, szerelmi bánattal küszködő tagja. Viszont bármi is lesz én élvezni fogom, hiszen egy barát társaságát mindig élvezi az ember. Főleg, ha nem csak nyösztetik egymást, egész álló nap.

Kendall & Lili

Nagyon szívesen segítenék neki. Persze csak ha tudok. Mert például honvágy ügyben nem tudok segíteni. Viszont akkor legalább kibeszélhetni nekem a gondjait. Úgyis én vagyok a hugrabug lelki tanácsadója. Úgy ahogy Terry a hollóháté. Mondjuk valami azt súgja, hogy nem fogok tudni segíteni. De majdcsak könnyebb lesz neki, ha elmondja ami bántja.
Figyelmesen hallgattam végig amit mond. Ez tiszta honvágy! Persze egy kis barátnő gonddal megspékelve. Na és természetesen itt van a kirendelt pár gond is. Nem érte mi baja van vele mindenkinek. De hát ez van, nem lehet minden tökéletes. Szegény srác kemény depresszióban van most. Kár, hogy ezen nem lehet segíteni.
Egy ideig csak néztem, ahogy fekszik az ágyon és lógatja a kezét. Nagyon elkeseredettnek látszik. Én meg nagyon nem bírom, ha valaki ilyen. Segíteni kellene, de vajon hogyan? Gyerünk Lili, gondolkozz! Te olvastad ki ötször az egész könyvtárat. Csak van ötleted! Na hajrá! Ekkor beugrott valami, de előbb még felelek neki.
- Szóval ez a baj! Hiányzik a barátnőd. Megértelek! Tudom milyen nehéz lehet most neked. Ha hiszed, ha nem ezt a kirendelt páros dolgot szinte mindenki útálja. S pontosan az miatt, amit te mondtál. De a Mágiaügyi Minisztérium csak azt nézi, hogy meg tudja szaporítani a varázslók számát. Az már nem érdekli őket, hogy milyen áron. A csók miatt pedig ne kérj bocsánatot! Lehet, hogy furin fog hangzani! Ezt meg kell szoknod nálam és sosem hazudok. Na szóval én élveztem a csókot, akkor pedig nem kell sajnálni. Viszont lehet, hogy tudok segíteni a bajodon. Persze nem biztos, hogy menni fog. Még sosem próbáltam eddig.
Mondtam kicsit aggódó hangon. Majd törökülésbe ültem, úgy hogy felé legyek fordulva. Egyenesen a szemeibe néztem. Ehhez a varázslathoz nagy koncentráció kell. Legalábbis a nagyapa azt mondta, mikor velem csinálta ezt kicsinek. Az az egyik legszebb emlékem. Elővettem a pálcámat és felé tartottam.
- Csak annyi a dolgod, hogy gondolj arra a személyre, vagy helyre ami hiányzik! Nem garantálom a sikert. De elviekben, miután kimontam az igét. Meg kellene jelennie előtted az emléknek úgy mintha igazi lenne. Szólja, ha nem sikerült és akkor megpróbáljuk újra! Iterum vivere, memore!
Intettem felé, majd lehunytam a szemem, hogy még jobban tudjak koncentrálni. S csak remélni tudom, hogy tényleg sikerült. Mindent pontosan úgy csináltam, ahogy régen nagyapa. Nem lehetne semmi baj, legfeljebb az, hogy gyenge vagyok hozzá. Vagy Kenall nem koncentrál eléggé az emlékeire. Az ellen meg nem tudok semmit sem tenni.
Furi, hogy pont most kezdek el ezen gondolkodni, de tényleg sajnálom ezt a dinkát. Annak ellenére, hogy majdnem megfullasztottak, meg csontig eláztattak, nekik sem könnyű. Egy ilyen helyen, ami gyökeresen más, mint ahol eddig éltek, ahol nem olyanok a szabályok, mint amilyenek eddig voltak. Nem egyszerű ezt megszokni. Én már csak tudom pedig én csak a keresztapámhoz költöztem nem egyenesen egy másik földrészre.

Kendall & Lili

Nagyon mérges voltam. Fogalmam sincs mikor voltam utoljára ilyen. Nagyon felidegesítettek ezek a dilisek. Nem igaz, hogy mindenkit piszkálni kell. Azért mert ők hírességek a tengeren túlról. Ez még nem jogosítja fel őket arra, hogy parasztok legyenek mindenkivel. Vagy mi nem tudjuk, hogy más a módi Amerikában?
Már majdnem felrobbantam, mikor megfogta a kezemet. Gyanúsan pillantottam a kezemre, ekkor belenézett a szemembe is. Ajj-ajj itt baj lesz! Valami nagyon nem stimmel itt van valami gond az tuti. Hamar rájöttem a gondra ugyanis, hirtelen megcsókolt. Persze hirtelen fel se fogtam és csak visszacsókoltam. Majd teljesen lefagyva figyeltem, ahogy kiment a teremből.
Lerogytam a földre, s bámultam a talajt. Nem tudtam hova tenni az előző jelenetet. Ez meg mi a jó ég akart lenni? Miért pont engem, miért pont most és miért pont ő? Teljesen összezavarodtam. Nem tudok mit kezdeni a dinka ezen lépésével. Nagyokat pislogotam, majd inkább behunytam a szememet és igyekeztem megnyugodni.
Kell valami értelmes okának lennie! Azt alapból kizárom, hogy tetszem neki, azok után, ahogy beszélt velem ez képtelenség. Akkor biztos egy másik lány van mögötte. Valakit féltékennyé akarna tenni? Megeshet kinézném belőle meg a bandájából, hogy ilyet tudnak csinálni. Mind barmok és szörnyen idegesítőek. Nem is érdemlik meg, hogy itt tanuljanak.
Big Time Rush milyen furcsa név. De valahonnan nagyon ismerős, pedig nem vagyok otthon a mugli zene világában. Viszont nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek honnan ilyen ismerős ez a név. Persze Dave bácsi pont tavaj nyáron mondta, hogy visszahívták a studióba miattuk. Persze ő örült neki én kevésbé, mivel ennek az volt a következménye, hogy vigyáznom kellett a lányára.
Most hogy megnyugodtam kezdem tisztábban látni a képet. Kendall szemében nem lehetett látni azt a vágyat, hogy valakit idegesítsen. Hanem inkább szomorkás volt, mintha hiányozna neki valaki. Mondjuk nem lehet egyszerű új életet kezdeni egy ilyen helyen, mint ez. Én már csak tudom a keresztapámnál se volt könnyű, akkor nekik egyenesen borzalmas lehet.
Megmozdult bennem a kedves, segítőkész Lili Nenil. S ezáltal vezérelve elindultam, hogy megkeressem a dilisek bandáját. Vagyis leginkább a hugrabugos dilist belőle. Szerencsére a csajok omolnak utánuk ezért pillanatok alatt megtaláltam. A szobájában volt, be akartam nyitni mire valaki lefogta a kezem. Megráztam a fejem a tipikus lányos hisztijének, majd beléptem és bezártam az ajtót magam mögött.
- Először is... Sajnálom, hogy kiabáltam veletek. Csak nem vagyok hozzászokva az ilyen tréfákhoz. Másodszor... Látom rajtad, hogy valami nyomja a lelked. Tudom nem vagyok olyan, akinek elmondanád, de ha szeretnéd valakinek kibeszélni, hogy mi bánt, én meghallgatlak. Nem vagyok az a tipikus stréber, aki csak a tanulással foglalkozik, ha tudok segíteni megteszem, ha az kell, hogy valakinek elmondd mi bánt meghallgatom.
Mondtam kedvesen mosolyogva, majd leültem az ágya végébe és vártam, hogy mit válaszol. Megértem, ha inkább egyedül lenne. De az is csak egy szavába kerül. Eszem ágában sincs a terhére lenni. Én ilyen áldott jó lélek vagyok, aki mindig arra törekszik, hogy mindenkinek jó legyen.

Kendall & Lili

Ha nem tudnám, hogy mind a négyen elmebetegek, most felkaptam volna a vizet. Nem tudják értékelni a mágiát. Akkor meg mi a jó eget keresnek itt. Legalább hagyjanak békén. Miért kell azt piszkálni, akit érdekel a mágia világa, aki elvan magában, aki nem bánt senkit. Nem adtam rá okot, hogy kinevessenek.
Amilyen gyorsan csak tudtam felvittem a dolgaim a háló termembe. Jól elraktam, hogy véletlen se legyen baja. Majd elindultam fel a lépcső tetejére. Nem társasági ember vagyok szeretek egyedül lenni. Innen pedig mindenre tökéletes kilátás nyílik. Fogalmam sincs miért de rossz előérzetem volt. Valami nem stimmelt.
Pár percen belül meg is tudtam, hogy mi nem. Megint megjelent az a négy dinka és jött a víz is. Na tessék ezután biztosan influenzás leszek, de minimum megfázok, ami undi lötty ivást jelent. Brr... A gondolattól is kiráz a hideg. Útálom a gyógyszereket. Most pedig ezek miatt a hibbantak miatt vagyok csurom víz.
Szemem szikrákat szórt. De mintha nem is foglalkoztak volna vele. Vettem egy mély levegőt. Intettem a pálcámmal magam felé. S fél pillanaton belül megint száraz voltam. Arcomon fintorral fordultam el tőlük majd tovább bámultam a tájat. Reméltem, ha nem figyelek rájuk békén hagynak.
Egy fenéket. Ugyanebben a pillanatban mind a négyen megfogtam és kivittek a tóhoz. Na ne, ne csak oda ne! Akkor inkább a vizibomba! Csak a tóba ne. Kapálóztam, de persze hiába amint odaértek belehajítottak a vízbe. Szemem idegesen pásztázta körülöttem a vizet. Éreztem ahogy nő az adrenalin bennem. Elkezdtem felfelé úszni.
Ekkor valami elkapta a lábam. Ne már megint itt van a csónakház szelleme! Nesze nekem. Csizmámhoz nyúltam, s minden bűbájt bevetettem a kis mocsok leráásának érdekében. Az egyetlen baj az volt, hogy már alig volt levegőm. Pont amikor elfogyott volta megszűnt a szorítás a lábamon. Én pedig villámgyorsan felúsztam a felszínre.
Lassan kikászálódtam a tóból. Mindenemből folyt a víz. A hajam az arcomba lógott, a pálcám pedig görcsösen szorítottam a kezemben. Úgy néztem ki mint egy varázsló vizi hullája, aki most élőhalottként visszatér. Próbáltam megszárítani magam, de menthetetlen volt a helyzet. Nagyon mérges voltam.
Csurom vizesen magam mögött vastag csíkot hagyva. Cuppogó csizmámmal indultam el a klubbhelységem felé. Persze milyen mázlim van még Frics is megjelent. Komolyan lehet ennél rosszabb a nap. Közöltem vele, hogy nem az én hibám, hogy a dinka új gyerekek belehajítottak a tóba és hogy amint átöltöztem feltakarítok helyette, ha akkor nem ad büntető feladatot. Ebbe persze belement.
Morogva tértem vissza a hálótermembe. Tüsszentettem egy nagyot, amikor Mary belépett. Nem is foglalkoztam a hülye megjegyzésével. Egyszerűen átöltöztem, majd elmentem Fricshez és feltakarítottam magam után.
Igyekeszem elkerülni a diliseket. Ám megint beléjük botlottam. Nem érdekelt most meg fogom nekik mondani a tutit. El is kezdtem, mikor a hugrabugos félbeszakított. Azt a beképzelt, öntelt, egoista mindenét. Ennyire még Anthony se egoista! Pedig az nagy szó. Szememben csillogott a düh. Kezem csípőre tettem.
- Én meg az évfolyam első! Amúgy meg nagy ívből letojom, hogy kik vagytok! A bocsánat kérést elfogadom. Lazulni? Na ide figyelj te felfuvalkodott hólyag! Az én szótáramban a lazulás nem azt jelenti, hogy csontig átfagyok és majdnem megfulladok a csónakház dilis szelleme miatt. Ha ilyen a lazulás, akkor inkább nem akarok lazulni. Olyan meg egyáltalán nem akarok lenni, mint ti. Barmok, minden... Nem nem mindegyik banda ilyen elmebeteg! Másokat nem sértegetek miatatok!
Nem érdekelt tovább amit akarnak. Sarkon fordultam és elindultam valamerre minélm messzebb ettől az elmebajos bandától. Hallottam, hogy énekelni kezdtek. A hangjukkal nem lenne semmi baj. De a viselkedésük tűrhetetlen. Miért jó nekik, hogy másokat bánthatnak. Lehet, hogy tréfának szánták, de nem volt vicces. Kicsit sem.
Ekkor lépteket hallottam magam mögött. Nem érdekelt, addig mentem, amíg egy csendes helyre nem értem. A léptek még mindig utánam jöttek. Ki a fene ez és mit akarhat? Nincs kedvem beszélgetni. Senkivel sem. Egyedül akarok lenni. Az egyik kanyarban hátra pillantottam, majdnem megütött a guta.
Nem igaz ezek sosem hagynak békén. Legalább most csak egy jött utánam nem mind a négyen. Hirtelen megálltam, kezeim ökölbe szorultak. Majd elernyedtek. Vettem egy mély levegőt majd megfordultam és a szemébe néztem. Arcomon semmi nem látszott azon kívül, hogy legszívesebben megfojtanám.
- Mondd! Mi a fenét akarsz tőlem Kendall? Megint meg akarsz fürdetni? Vagy van valami új ostobaságod, amit kitaláltál, hogy jó vicc? Előre szólok, most nem fogom hagyni, kéz közelben van a pálcám és ezerszer több átkot és rontást tudok, mint te! - Mondtam morogva, semmi kedvem sem volt vele társalogni.

Kendall & Lili

Nyugodtan ültem a puffon és boldogan írtam a leckémet. Nekem a tanulás öröm, persze ezzel a legtöbb diák egyáltalán nem ért egyet. Engem viszont mindig is hidegen hagyott, hogy mivel értenek egyet és mivel nem. Én szeretem ezt csinálni, akkor pedig ne legyen bajuk vele. Ha meg van meg lehet beszélni.
Hirtelen hangos kacagast hallottam az ajtó felől. Megforgattam a fejemet. Biztosan megjött valamelyik elmebeteg csapat. Ennél több figyelmet nem is szenteltem nekik. Inkább megint belemerültem a munkába. Nem kell már sok és teljes lesz a művem. Már látom magam előtt a VF-et. De nem akarok nagykepűnek látszani.
Valami nagyot palccsant mögöttem. Milyen ostoba játékot játszhatnak ezek? Viszont igyekeztem kizárni. S a papírra vetni az utolsó szavakat is. Éppen a legutolsó szó, utolsó betűjét írtam le, mikor valami hideg folyékony dolog elárasztott. Felpattantam a puffból. Ijedten kaptam fel a leckémet, de a művem menthetetlenül elázott.
- Azt a Merlin faragott varázspálcáját! Hogy a muglik kötnék fel! Ki volt az a Merlin szégyene, aki... - Fordultam meg a tengelyem körül. S elállt a szavam négy csurom vizes fiú állt előttem. Tudom kik ezek az a dilis banda, aki most jött a suliba. Kezemet a csípőmre raktam. Végig hallgattam a bocsánat kérést és a bemutatkozást.
- Lili Nenil vagyok! Mázlitok, hogy nem Pitonnak írtam leckét. Mert akkor újra magamtól kellene lekörmölnöm! - Mondtam,  majd intettem a pálcámmal, mire megjelent egy új tiszta pergamen, a a tollam magától elkezde írni, amit ez a négy idióta megsemmisített. Intettem még egyet, s erre az ázott pergamenek elégtek.
- Most pedig ti jöttök! Megtanuljátok, hogy figyeljetek másokra.- Gondolatban elmondtam egy Levicorpus-t, lebegtető bűbájt. S elhúztam a pálcám mind a négyük előtt. Erre szinte egyszere álltak fejre, s lebegtem előttem a levegőben. Kedvem lett volna őket megleckéztetni. Az eszem viszont azt diktálta, hogy hagyja a fenébe.
Ekkor azonban mintha csak Terry ott állna a hátam mögött fejemben hallottam a hangját. "Lazítanos kellene egy kicsit! Mindig csak tanulsz!" Rendben akkor most lazítok egy kicsit. De ezt én sokkal jobban fogom élvezni, mint ezek a jómadarak. Mindegyiket elvezettem egy egy puff fölé.
- Liberacorpus! A vizibomba nem valami eredeti dolog egy varázsló iskolában fiúk. Na ide figyeljetek. Aguamenti! - Intettem vele az egyik fiú felé. Mire a víz kibuggyant a szájából. Elkuncogtam magamat, nem bírja a vizet, pedig direkt keveset engedtem a szájába.
- De ha másmilyen érdekeset akartok akkor itt van még egy. Avis! Serpensortia! - Intettem egymás után kétszer az asztal felé. Mire először madarak jelentek meg, majd egy kígyó repült az asztalra a pálcámból. - Finite Incantatem! Ezek egyszerű idézések. De ha valakire igazán a frászt akarjátok hozni akkor ezt használjátik. Piroinito! - A pálcámmal rajzolni kezdem magam előtt. Majd mosolyogva intettem a fiúk mögé, ahol a levegőben hatalmas tűzzel rajzolt oroszlánfej lebegett. Oldalra pillantottam a leckém befejezve. Magamhoz vettem a papítokat. Majd mosolyogva felálltam.
- Ha ötleteket akartok fiúk szóljatok. Nehezen találtok olyan diákot, aki nálam több bűbájt ismer. A tanulásnak is megvannak a maga előnyei. Finite Incantatem! Ha ma még keresnétek fent leszek a lépcsősor tetején. Ne lepődjetek meg, ha fura fényeket láttok majd. - Mondtam nevetve, azzal elindultam fel az emeletre. Eltettem a leckemet, s csakugyan felmentem a lépcső tetejére. Most megint nyugtom van egy ideig.

Kendall & Lili

Egy teljesen átlagos iskolanap. Hosszú volt mondhatom bár szite csak olyan órám volt, amit nagyon szeretek. A gyógynövénytant kivéve, a plafonra mászok Bimba profeszortól. Ellenben ott volt egy kis plusz örömként a bájitaltan, meg az átváltoztatás tan. Ráadásul még egy jó kis esszét is kell írni.
Szerencsére pont asztronómiából kell írni. Én pedig nagyon jól ismerem a csillagokat. Délután azért még ellátogattam a könyvtárba, hogy egy kis plussz információt. Mindig biztosra kell menni, s különben is a csillagokat sosem lehet teljesen kiismerni, ezért kénytelen kelletlen hagyatkoznom kell a könyvekben megírtakhoz.
Már lement a nap, ellenben meglepően kevesen vannak most itt a klubhelységben. Igaz én egy cseppet sem sajnálom ezt. Sokkal nyugodtabb így a házifeladat írás. Sose szeretem, ha nagy zaj van. Általában felvonulok a hálótermembe, ha kezdenek itt sokan lenni. Pedig szeretek idelenn leckét írni. A klubházunk hangulata mindig megnyugtat és boldoggá tesz.
Lábamat a falnak támasztottam. Az egyik sárga puffban ültem, s a pergamen a lábamon pihent. Én pedig írtam a leckémet. Igaz van tizen megnéztek, engem nem zavart. Tőlem már meg lehetett szokni, hogy mindig ilyen fura dolgokat csinálok. Egy olyan tanulás mániás mint én, minden pillanatban képes írni és olvasni.
Szerencére megtanultam hogyan kell úgy írni a farmernadrágon, hogy úgy tűnjön, mintha a sima faasztalon írtam volna. Hát igen a lehető legkülönbözőbb helyzetekben is tudok írni. Bár ha összeszámolom olvasni sokkal többféleként tudok olvasni, mint írni. Meg jobban is szeretek olvasni, de ez már részlet kérdés.
Teljesen belefeledkeztem a leckébe. Igaz csak egy egy oldalas esszét kaptam, de én már most a második oldalnál tartok. Néha felpillantok a lapról, de nem nagyon törődöm a többiekkel. El vagyok foglalva a magam dolgával, amit befejeztem, egyenesen felmegyek a hálótermembe és lefekszem vagy felmegyek az egyik toronyba csillagot nézni. De a lényeg az, hogy nem akarok itt maradni a sok dinka közöt.