Merlin & Lili - Kora nyáron Roxmorts mellett

Merlin & Lili

Névrokonok találkája

Tipikus átlagos hétvégi nap. Azzal a kivétellel, hogy ma Mary nem ugrasztott ki az ágyból! Szülinapom lenne? Nem az még odébb van, de akkor mi ütött ma belé! Minden esetre kihasználtam a lehetőséget és addig aludtam, amíg bírtam. Ez nem sikerült valami jól. Persze, mikor lehetne akkor nem tudok aludni. Ez mindig így vagy!
Morcosan másztam ki az ágyból. Farmert vettem fel, tetőtől talpig. A felsőm is az volt, bár igaz, hogy ujjatlan, de ez részletkérdés, meg a nadrágom is rövid volt. Mondanom sem kell, úgy néztem ki mint egy cowgirl, mikor felhúztam a vékonyabb csizmám, meg a nyakamba kötöttem a kockás kendőm. Már csak egy cowboy sapka kellett volna. Szerencsére olyanom nincsen.
Pálcám eltettem a megszokott helyére a csizmaszáramba, majd elindultam Roxmortsba. Nem leszek olyan ostoba, hogy egy ilyen szép napon itt rohadjak a suliban. Akkor inkább járok egyet. Az amúgy sem árt sosem. Szeretem a napot meg a friss levegőt, úgyhogy még pozitív is.
Nem volt konkrét célom Roxmortson belül, így jó ideig csak bolyongtam a főúton. Mondjuk a Szellemszállást nagyívben elkerülöm a legutóbbi ott töltött fél óra után. Nincs kedvem még egyszer úgy kiugrani a bőrömből. Mert Lily-nek le kellett mennie. Na jó nem állítottam meg, de azóta kerülöm a helyet, mint a tüzet.
Nem hazudtoltam meg magamat. Messzebb mentem, mint amennyire akartam. Sikerült kijutnom a hegyek lábához. Hogy hogyan csináltam fogalmam sincs! Viszont ha már itt vagyok akkor járok egyet az erdőben. A falevelek suhogása mindig megnyugtat. Na nem mintha ideges lennék, de jól fog esni.
Hát igen megint sikerült jól elcsatangolnom. Úgy elgondolkodtam, hogy azon kaptam magam, hogy egy szirten csücsülök a lábam lógatva a semmibe és dúdolok. Innen nagyon szép a kilátás, ellátni a kastélyig. Még a tavat is lehet látni. Azt hiszem heteket el tudnék itt tölteni. Viszont egyelőre a mai nappal kell beérnem.
Elővettem a pálcám és madarakat varázsoltam. El tudom magam szórakoztatni, ha arról van szó. Igaz sokkal jobban érezném magam, ha nem lennék egyedül. Mondjuk, ha Mary-t hozom az itt kap tériszonyt. De ha Terry-t akkor már más a helyzet. Viszont ma még egyiküket sem láttam és fogalmam sincs hol lehetnek. Így marad a magány.
Az igazat megvallva ennek is vannak előnyei. Nem kell hallgatnom senkit a természeten kívül és addig maradok, amíg én akarok. Sokkal szabadabb vagyok, nekem pedig ez egy fontos dolog. Tekintve, hogy mindig a szabadságra és a repülésre vágytam. Sőt ez még ma sem változott.
Már belekóstoltam az animágiába, igaz elég nehezen megy. Viszont tudom, ha kitartok elérem a célom. Akkor pedig szabadon fogok repkedni az égen, mint a sasmadár. Én nem adom fel könnyen úgyhogy minden esélyem meg van, hogy valóra fog válni ez az álmom. Addig viszont be kell érnem azzal, hogy nézem, ahogy a madarak repkednek odafenn!

Vendég

Egy ragyogó nap, kiváló alkalom egy kis túrára, piknikezésre, esetleg strandolásra. Hogy én melyiket csinálom ezek közül? Nos, lényegében egyiket sem, de mivel a hegyekbe valahogyan fel kellett jutnom, ezért akár a túrázás címszót is használhatjuk ehhez. Én inkább rajzolásnak hívnám, mivel azért jöttem ide fel, hogy mielőtt még újra hazautaznék és el kellene búcsúznom ettől a költői tájtól, még valamilyen formában megörökíthessem magamnak az emlékeimen kívül. Azt hiszem kicsit szentimentálissá váltam ebben az iskolában, de ez mellé nagy örömömre egy kis önbizalom is társult. Bár ez lehet, hogy Adairának köszönhető.
Felsóhajtok. Dudorászni kezdek, hogy megtörhessem a végeérhetetlen madárcsicsergést, amit már vagy másfél órája hallgathatok. Imádom a természetet, viszont non stop már azt hiszem engem is kezd egy kicsit kiakasztani. Berajzolom az utolsó vonalakat és elégedetten csukom össze a kis vázlat füzetemet. Másfél sikeres óra alatt vagy 6 vázlatot sikerült felrajzolnom, amit majd otthon kiegészítek az emlékeim segítségével. A ceruzát a fülem mögé tűzöm, a füzetet pedig a derekánál fogva lóbálom magam mellett, miközben lefelé menetelek a hegy lábához, ahonnan majd valahogyan visszakecmergek az útra, az pedig majd egyenesen visszavisz Roxmortsba. Egyszerű haditerv, könnyű kivitelezéssel. Továbbra is jó kedvűen dudorászok, hallgatom ahogy a madarak csiripelnek és a körülöttem előforduló összes neszt.
Először még semmi furcsát nem hallok, be kell, hogy valljam, a farkas véremnek köszönhetően kitűnő a hallásom, így már messziről meghallom, ha valaki közelít. Körbe nézek, mintha léptek szakítanák meg a tökéletes harmóniát, amit a természet alkot körülöttem. Körbenézek, de nincs a látóhatáromban, vagy kitakarja egy fa. Elindulok a nesz irányába, majd egy ismerős arcot pillantok meg. Ismerős, mert láttam már az iskolában, de nem eléggé ismerős ahhoz, hogy meg is tudjam mondani a nevét.
Én az egyszerű hamuszürke farmeremben, a levél zöld pamutpólómban és a fekete edzőcipőmben talán felismerhetetlen lennék, ha nem játszana a szél olyan ismerősen a szőke hajtincseimmel és nem mosolyognék állandóan, mint ahogy az iskola falain belül is szoktam. Igen, a nyár ismét beszőkítette a hajam. Édesanyám imádja, én már annyira nem rajongok érte, mert ilyenkor otthon mindig szőke hercegnek gúnyolnak.
- Szia. - Közeledek a lány felé, előre köszönve, nehogy a szívbajt hozzam rá, majd olyan három lépésre megállok előtte. Hagyom, had dolgozza fel a látottakat és ismerjen, avagy ne ismerjen fel a suliból.

Merlin & Lili

Névrokonok találkája

Nyugalom, csend és béka, akarom mondani béke! Már amennyire a madarak véget nem érő dalait csendnek lehet nevezni. Engem mondjuk kicsit sem zavarnak. Mindig is szerettem őket hallgatni, azon gondolkodni mit csicseregnek. Persze egy szavukat sem értem, de azért a gondolattal el lehet játszani, azt senki sem tiltotta meg.
Mosolyogva hallgatom a természet hangjait. Ehhez mindig is jobban értettem, mint az évfolyamtársaim. A legtöbbek nem tudnak mit kezdeni. Szerintem túlságosan rohannak. Elfutnak minden mellett, ami szép. Én nyugodtabb tipús vagyok, s inkább a megfigyelés a kenyerem. Sok titok kiderül, ha az ember figyel az apró jelekre.
Nekem ez nagyon megy, olyan mintha be lenne építve az agyamba egy ilyen mozdulat olvasó rendszer. Ami minden mozdultatot meg tud magyarázni. Pedig szerintem ennek az igazi oka a túlzott könyvimádatom. Aminek következtében olyan információk birtokában vagyok, amiknek nem mindenki.
Teljes nyugalmamat egy fiú hangja törte meg. Hirtelen felpattantam a földről, megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam a hang tulajdonosával. Egyszerű farmer, fekete cipő, zöld póló és szőke haj! Ez aztán a fura figura! Bár mondom ezt én, aki kórosanőszinte, s úgy fest jelen pillanatvan, mintha a vadnyugatról került volna ide.
- Szia! Lili Nenil vagyok a hugrabugból! És te? Jól gondolom, hogy te is diák vagy? - Kérdeztem arcomon kedves mosollyal. Hát igen megint áldom a Nenil vért, hogy nem hagyott lefagyni teljesen. Igaz így is kellett egy kis idő mire meg tudtam szólalni. Nem számítottam itt emberre, erre ritkán járnak.
Lehet, hogy pont ezért volt olyan hirtelen a dolog. Vagy csak mert megint nem figyeltem eléggé az engem körülvevő zajokra. Észre kellett volna vennem, hogy jön. De ez van, senki sem tökéletes. Én sem, sőt de erről jobb nem is beszélni. Nekem sok hibám van, de mind elfogadom és próbálom kijavítani.
Viszont most nem ez a fontos. A beszélgetésre kell koncentrálnom nem magamra. Ami persze ezerszer egyszerűbb lenne. Azonban, ha már itt van akkor nem fogok magammal foglalkozni. Amúgy is érdekel, mit keres egy ilyen fiú itt a hegyekben, mikor ezer sokkal izgalmasabb helyen is lehetne. Talán majd ezt is megkérdezem tőle, miután válaszolt.

Vendég

Nos, meg kell vallani, a lány tényleg úgy néz ki, mint az egyik vadnyugati regényemnek a főhőse, aki éppen most szabadult ki a könyv fogságából és rászabadult a roxmortsi hegyekre.
Rám mosolygott. Ez már egy jó jel, főleg miután azt hiszem mégis csak sikerült megijesztenem szegényt.
- Merlin Conrad Price, igen, még hozzá Hollóhát. Sajnálom, ha esetleg megijesztettelek Lili, tényleg nem akartalak. - Szabadkozom szinte rögtön a bemutatkozás után, és szinte érzem Adaira gyilkos pillantását a tarkómon. Hányszor elmondta már, hogy hagyjam abba a folytonos bocsánatkérést! Én pedig még mindig nem hallgattam rá. Valahogy nem is tudok, túlságosan is félek attól, hogy esetleg megbántok valakit. Felsóhajtok. Késztetést érzek rá, hogy felkeressem Adairát és bocsánatot kérjek tőle, amiért nem fogadtam szót, viszont ezt most igyekszem elfojtani magamban. Nem, nem. Nem szabad Merlin!
Végig mérem a lányt, mintha csak most látnék újra egy régi ismerőst. A mosolyom sem különbözik ettől a hozzáállástól, de ez az örökös optimizmusomnak és barátságosságom miatt van.
- Mi járatban erre Lili? Kijöttél levegőzni? - Érdeklődöm, de nem mozdulok a helyemről, csak mosolygok, néha megigazítom a fülemen biztonságba helyezett ceruzát, nehogy leesen onnét. Van, hogy csak körbepillantok, szeretem ezt a helyet, békés és nyugodt. Tökéletes hely rajzoláshoz, pihenéshez, tanuláshoz. Én legalább is mindig ezt szoktam erre csinálni, ha esetleg a háztársaim túl zajosak lennének. Kivételes eset ugye, amikor átváltozom, azokra nagyon nem is emlékszem, csak egy-egy kép villan be néha, de az is inkább csak a megszokott rémálmaimmal.

Merlin & Lili

Még itt is összefutok valakivel?

Nem tudom miért pont farmert vettem ma fel, de ez akadt a kezem ügyébe. Engem általában pont az öltözködés érdekel a legkevésbé! Számomra vannak sokkal fontosabb dolgok a ruháknál. Így lehet az, hogy néha igen furcsán festek. Hiszen van, hogy meg se nézem, hogy mi akad a kezembe. Szerencsémre ezt már megszokták tőlem, de ha meg bajuk van nyugodtan meg lehet mondani. Mindekit meghallgatok.
Attól függetlenül, hogy megijesztett a fiú. Most, hogy kicsit megnyugodtam már más szemmel látom. Az első pillanatban fel se fogtam, hogy ki az. Csak reflexből ugrottam fel. Viszont mostanra sikerült lenyugodnom. Ennek pedig az lett a következménye, hogy jobban megnézhettem magamnak.
Kedvesnek tűnik már első pillantásra is. Nem egy olyan figura, akitől az ember a falra mászik. Ráadásul udvarias is. Nem is csoda, hogy arcomon eluralkodott újra a megszokott mosolyom. Kicsit meglepődtem mikor hallottam a nevét. Ritka egy név az biztos. A legnagyobb varázsló nevét viselni megtiszteltetés bár biztos furcsa lehet.
- Semmi baj, az én hibám. Nem figyeltem eléggé! Gondolom mondták már, hogy különleges neved van! De nem lehet szó nélkül hagyni! Remélem nem baj, hogy megemlítettem. - Hát igen ez én vagyok. Annyit beszélek, mint a csoda, de közben attól parázok, hogy nehogy olyat mondjak, amivel megbántom a másikat.
Lehet, hogy ez kicsit ellentmondásos, de én már megszoktam. Mindigis ilyen voltam. Kerek perec kimondtam mindent, elmondtam az igazat, de ott volt bennem a félsz, hogy ez másoknak rossz lesz. Viszont megtettem, mert nem bírom elviselni a hazugságokat, az nem én vagyok. Különben sincs semmi értelme.
Nem csak másokat, hanem magamat is becsapom vele. Márpedig én nem vagyok olyan ostoba, hogy magamat verjem át. Tisztában vagyok a képességeimmel a viselkedésemmel, a hibáimmal. De én így szeretem magam, akinek meg nem tetszik, annak nem kell velem barátkozni. Ki mondta, hogy mindig mindenkivel jóban kell lenni?
Ekkor vettem észre a fiú kedves mosolygását. Úgy nézett rám, ahogy a régi ismerősökre szoktak az emberek. Engem ez picit se zavart. Én sem vagyok különb. Mindig mindenkire mosolygok, kezdetben. Mert ha valaki goromba velem, akkor azzal én is olyan leszek. Viszint alapjában véve egy örökvidám, barátságos, de szófosásos lány vagyok.
Mikor megszólalt szélesebben mosolyodtam el. Látom ahogy a tájra néz, így tudom hogy mit gondolhat róla. Én pont ezekért a dolgokért vagyok itt. Kikapcsolódni, itt fent szabad lehetek és közelebb vagyok az éghez. Nyugodt, csendes hely, ami mindig feltölt, mikor erre járok. Igaz az utóbni időkben nem voltam itt.
- Mondhatjuk úgy is! Én inkább feltöltődésnek hívom. Kellett, hogy kicsit nyugalomban legyek. Szeretem ezt a helyet, itt közel vagyok az éghez. Bár az utóbbi hónapokban nem voltam itt, de most jól esett. Ez a látvány, mindig elkápráztat. Na és te mi járatban vagy erre Merlin?
Na ezt milyen furcsa volt kimondani. Biztos kelleni fog egy kis idő mire megszokom. Mosolyogva néztem a fiút, ahogy megigazította a füle mögé helyezett ceruzát. Ilyet se láttam még, fiú ceruzával a füle mögött és jegyzettömbel a kezében. Miket meg nem élek. De mint mindennek ennek is van oka, talán meg kell tanulnom más szemmel nézni a fiúkra?
Lehet mindenesetre ez engem most nem nagyon érdekel. Mosolyogva visszaültem a szirt szélére. Persze úgy, hogy lássam a fiút. Elég volt mára a nyugalomból. Úgyse bírtam volna sokáig. Legalább most van valaki, akivel beszélgethetek. Bár én képes lennék pusztán a kavicsokkal is beszélgetni, de azért egy emberrel teljesen más!
- Gyere ülj le! Vagy sietsz valahova? Ha így van nem tartalak fel menj nyugodtan! - Mosolyogtam rá kedvesen, majd tekintetem a tájra fordítottam. Éppen egy nagyobb madár, ha jól néztem valami sólyom szerű lehetett, reppent el a falu felé. Én pedig szemmemel követtem az útját.

Vendég

Szerencsére a kezdeti meglepettség után egy mosollyal nyugtázhatom, hogy mégsem vagyok olyan ijesztő és a lány máris megnyugodott. Talán csak nem számított rám, hirtelen bukkanhattam csak fel, ennyi az egész.
Hát igen, elég furcsa, hisz gyakran szokták a nagy Merlint emlegetni és néha kicsit zavaró, mert nem tudom, hogy rólam vagy éppen róla beszélnek. Eléggé zavarba ejtő helyzetek tudnak kijönni belőle... - Hát igen, különleges a nevem, de én annyira azért nem rajongok érte. - De nem ám, hiszen nem kis elvárásokat szoktak ilyenkor felállítani nekem, amiken sorra el tudnék bukni, az pedig nem igazán segít az amúgy is porba hullt önbizalmamon... Felsóhajtok, valahogy ez a név inkább átok, mintsem dicsőség a számomra, de ez a kis negatív gondolat sem törli le az arcomról a mosolyom. Nem fogok ezen keseregni, inkább csak azzal foglalkozom, hogy akadt egy kis társaságom.
Láttam a mosolyán, hogy ő sem tekint rám másképp, ez pedig kicsit feldobta a hangulatomat. Végre valaki, aki nem nézi feleslegesnek a barátkozást! Vagy lehet, hogy csak én mozogtam eddig olyan körökben, hogy az ilyen embereket nem vettem észre? Lehet, hiszen Adaira közelébe nemigen szoktak merészkedni mások, Josh-on, Emeline-on és rajtam kívül.
- Oh, értem, ez a hely tényleg alkalmas rá, a kilátás pedig tényleg káprázatos. - Helyeseltem, hisz jómagam is gyakran járok ide, hogy megcsodálhassam. Már azóta rajongok ezért a hegyért, amióta felfedeztem magamnak. Lili kérdésére csak gondolkozom kicsit. Igazándiból nem tudom, hogy mi volt az eredeti célom azzal, hogy kijöttem ide, mert rengeteg minden ugrik be így elsőre. Nosztalgia, felvillanó farkas emlékek, a táj szépsége, béke és nyugalom, emlékek gyűjtése és azt hiszem még hosszan tudnám sorolni az okokat. - Hát, egyszerre vonzott a táj szépsége és a belőle áradó nyugalom, meg, hogy még a szünet előtt egy-két emléket gyűjthessek magamnak. - Feleltem kissé nosztalgikus mosollyal és kicsit megemeltem a vázlatfüzetet, hogy a lány érthesse a célzást. Még ha a varázslásban nem a legkiemelkedőbb vagyok, de az biztos, hogy rajzolni azt tudok. Vajon a nagy Merlin és tudott rajzolni? Azt hiszem ez egy nagyon jó kérdés.
A lány visszaült a szirt szélére, és az invitálásra először csak bólintani tudtam, majd én is elhelyezkedtem mellette. - Nem mondanám, hogy sietek. Pontosabban inkább teljesen ráérek. - Mosolyogtam és a lányról egyenesen a szemben lévő kilátásra emeltem a tekintetem, mint ahogy ő is tette. Elég kedvesnek és természetszeretőnek tűnik, de csodálom, hogy még nem volt alkalom, hogy összefutottunk volna itt. Ennyire azért nem lenne nagy a hegy. Vagy talán más részein mozogtunk?

Merlin & Lili

Találka a hegyekben

Igaz, hogy kezdetben nagyon meglepett a fiú, csak azért néztem rá ilyen furán. Nem számítottam arra, hogy itt bárkivel is találkozni fogok. Azért jöttem, hogy egyedül legyek, de ha már így alakult, akkor nem baj. Szeretek társaságban lenni, ha a társaság nem több mint tíz főből áll. Azért a tömeget nem bírom.
Furi neve van a fiúnak. Az anyja nem érezhette magát jól mikor adta. Szegénynek mennyi baja lehet belőle. Márcsak magamból kiindulva én gyakran használom Merlin a nagy varázsló nevét. Ennek a fiúnak egyenesen szörnyű lehet, gondolom nehéz eldöntenie, hogy melyik Merlint emlegetik éppen.
- Én se vagyok oda meg vissza a sajátomtól hidd el. Főleg, ha az egyik legjobb barátnőmmel vagyok egy helyen. Akkor aztán mind a ketten gondolkodhatunk, hogy melyik Lilinek szóltak! Neki vagy nekem! Bár a te esetedben ez kicsit rosszabb helyzet.
Mondtam nevetve, ahogy eszembe jutottak azok a vicces esetek, mikor Lily-vel voltunk egy teremben és mindketten azt hittük a másiknak szóltak. Hát igen van ilyen, ha az ember találkozik egy olyannal, akinek ugyanaz a neve, mint neki. Engem viszont a név nem érdekel, sokkal inkább az ember mögötte.
Igaz gondolom neki nehezebb a sorsa. Az ember azt gondolná, hogy egy olyan varázsló, aki a Merlin nevet viseli, valamit tud letenni az asztalra mágia terén. Abba viszint nem gondolnak bele, hogy a név csak betűk, hangok véletlenszerű halmaza, hogy nem kell meghatároznia az, amik vagyunk.
Én Nenil vagyok a rokonságom ősidők óta aranyvérűekből áll. Nekem mégis a legjobb fiú barátaim félvérek. Anyám oldaláról, mindenki profin tudott repülni, a nagyanyámat is Lilinek hívták és ő volt a legjobb. Erre fel én, nem is konyítok a repüléshez. Nem a név dönti el ki leszek, csak és kizárólag én. Mert én parancsolok magamnak.
Igyekeztem mind mosolyommal, mind pillantásommal tudtára adni, hogy hidegen hagy, hogy Merlin a neve. Nekem ugyanolyan átlagos diák, mint bárki más. Nem vagyok előítéletes és ezt mindenki tudja rólam, ahogy azt is, hogy kórosan őszinte vagyok. Ez pedig van, hogy adomány, de van, hogy átok.
Hiszem, hogy egy igaz barátsághoz el kell fogadni a másikat. Ezért szoktam azt mondani, hogy ha valakinek nem tetszik az, hogy igazat mondok, akkor nem kell velem beszélgetni. Mindenkinek megvannak a saját gondolatai. A kérdés csak az, hogy ki hogyan viszonyul ezekhez a gondolatokhoz. Én mindenkit meghallgatok, nem úgy mint a legtöbb aranyvérű.
- Az egész birtok belátására nincs is jobb hely ennél. Bár szerintem kilátás terén a csillagvizsgálóval semmi sem veheti fel a versenyt. Ott is szabad lehet az ember, de itt valahogy természetesebb a dolog. Legalábbis nekem sokkal természetesebb. Itt közelebb van a természet, mint fenn a toronyban.
Mondtam mosolyogva és elgondolkodva azon, hogy mennyire szeretem a csillagvizsgálót. Annyi emlékem fűz oda. Ott sírtam a nagyapa halála után, ott írtam meg az első beadandó dolgozatomat. Ott néztem csillaghullást. Ott csókolt meg először Terry, ott adtam ki magamból a fájdalmat, amit apa elvesztésekor éreztem. Ott bosszankodtam a VF-es RBF miatt. Rövidebben mondva központi hely az életemben.
Mikor megkérdeztem mi hozta ide. Egy darabig nem kaptam semmi választ. Nem mondtam semmit csak mosolyogtam. Nem kell nekem mindent tudnom. Csak kíváncsi vagyok. Azt mond el, amit akar. Viszont tudni fogom, ha hazudik. Apa megtanított rá, hogy ismerjem fel a hazug arcokat. Hogyan lássak túl az álarcon, ami az emberek arcán telepszik meg.
Az igazság gyakran fáj. Ezt jól tudom. Én is sokszor éreztem már ezt a fájdalmat. De azt is tudom mivel jár a hazug szó. Ezért nem is hazudok soha. Meg nem is tudnék, az nem én lennék. Én pedig nem fogom eljátszani, hogy más vagyok, mint aki. Azt a mardekárosok szokták csinálni. Én büszke vagyok arra, aki vagyok Lili Nenilre!
- Emlékek! Gyakran nem csak kellemesek. Nem mindenki látja ugyanazt egy tájban. De a szép emlékeket észben kell tartani, azokról nem szabad lemondani semmilyen áron sem. Az ad életet, reményt és boldogságot. Bár én csak a fejemben örökítem meg amit látok! Jól rajzolhatsz, ha az alapján emlékszel!
Feleltem neki mosolyogva. Nem akartam nagyon melankólilus lenni, de hirtelen ez jött ki belőlem, ahogy a kis jegyzettömböt figyeltem elgondolkodtam azon, hogy vajon hogyan rajzol. Kíváncsi lennék rá, de a rajzok magán ügyek. Én pedig nem szeretek mások magánügyeiben turkálni.
- Tudod nem hiszem, hogy a Nagy Merlin jól rajzolt volna! Ennyivel több vagy nála! Valamiben bárki lehet több a Nagy Merlinnél. Például le merem fogadni, hogy én ezerszer őszintébb vagyok nála! Gondolom gyakran hiszik azt, hogy a neved miatt olyannak kellene lenned, mint ő volt! Márpedig szerény véleményem szerint ez lehetetlen!
Nevettem el magam. Hiszen komolyan ki várná el bárkitől is, hogy olyan legyen, mint a Nagy Merlin Anglia legnagyobb varázslója. Az se normális, aki ilyeneket akar valakitől elvárni. Legalábbis az én meglátásom szerint az nem normális. Hát igen megvan a magam elképzelése a dolgokról. Nem tehetek róla.
Ekkor megint leültem a szirt szélére. Szeretek itt üldögélni, felnéztem Merlinre és intettem neki, hogy üljön le mellém. Majd hozzá tettem, hogy persz csak ha nincs más dolga. Először csak bólintott egyet, majd elhelyeszkedett mellett a sziklaszirten. Nem is néztem rá, csak a tájat figyeltem.
- Remek, akkor kicsit elnézhetjük a tájat. Mondd csak Merlin gyakran jársz erre? - Kérdeztem kíváncsian, hiszen én is szoktam ide járni, havonta egyszer. De még sose láttam őt. Pedig találkozhattunk volna hamarabb is. Viszont mindennek oka van. Most kellett találkoznunk, ezzel nem lehet mit kezdeni.

» Lili & Claire
» marcus flint & hestia jones, roxmorts, 1988 szeptembere
» Adaira és Merlin "kalandjai" a klubhelyiségben
» Lili & Zoé
» Lili & Brittany