marcus flint & hestia jones, roxmorts, 1988 szeptembere

Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy azt hihesse, inamba szállt a bátorságom! - bújtam bele a fekete pulcsimba, amit a vállain arany pókháló díszített. Egyik kedvenc darab, csak szerencsét hoz. Nem akartam kihívóan öltözni, se túlságosan kicsípni magam, mert a végén azt hiszi, hogy van nálam bármennyi esélye. 
A tükör előtt álltam és szokásomhoz híven magamban beszéltem. A hálótermünkben egy árva lélek sem volt. Mindenki a könyvtárban van. Csak nekem nincs annyi eszem, hogy egy épkézláb magyarázatot találjak arra, hogy miért is nem kéne elmennem erre a randira, ami nem hangzik túl átlátszó hazugságnak. Bárcsak Gwenog még itt lenne. Akkor nem kerülhettem volna hasonló helyzetbe, mint feldühödött csapatkapitány. 
De bátornak kell lenni, ha most nem állok ki magamért, akkor egy életre rámvésődik a Hestia, a gyáva gúnynév. 
Legalább nem feszengek majd a ruha miatt. Vagy annak hiányában. Kaptam magamra az oldaltáskámat, amiben a pálcám készenlétben volt, hogy bármikor kivághassam magam szorult helyzetekből. 
Felkaptam a kapucnis kabátomat és egyedül tettem meg az utat Roxmortsig, de ott egy kicsit megint elbizonytalanodtam. Ránéztem az órára. Két percem volt még 6-ig. Nem akarok pontos lenni, jobb, ha még egy kicsit megvárakoztatom. 
Már csak egy perc... Ó a francba, hát nem tudok én ennyit várni.- tébláboltam ide-oda. Muszáj leszek időben érkezni, mert már nem tudok mit kezdeni magammal. Különben is, félő, hogy valaki felismer és üdv, új, pletykák által tönkretett élet.
Beléptem a kávézóba, az ajtó agyatmetsző csilingeléssel nyílt ki. A környezetem rózsaszínes pasztell világa nem igazán illett össze a sötét szerelésemmel. Ezt vállrándítással elintéztem. Körbekuksiztam, hogy biztos ne legyen ismerős, és a mondott asztal felé vettem az irányt.
- Szia. Szabad? - csüccsentem le Flint elé. Igen, még véletlenül sem mellé, nehogy teret adjak akármelyikőnk közeledési szándékának. - Szerencséd, hogy jól eldugott helyet választottál! - néztem halvány mosoly kíséretében a kávézó közepének az irányába. Végül is, ha már belementem, még jól is érezhetem magam, nem?
Egy pincérnő máris megindult felénk.

Kíváncsian vártam ezt a napot!
Vajon lesz-e Jones elég bátor, hogy eljöjjön, vagy csak a vereség dühe miatt volt akkor annyira merész? - Ilyen gondolatok jártak a fejemben, miközben felvettem a kedvenc fehér ingem, (természetesen nyakkendő nélkül és a felső 3 gombot kigombolva) és hozzá a sötétkék farmerem. Mondjuk nagyjából mindegy volt, hogy mit veszek fel, 2 napja kb. meztelenül látott, de azért a kávézóba úgy mégse mehettem.
Érdekes estének ígérkezett, már ha eljön, mert úgy tűnt, hogy Hestia érdekes személyiség. Elmentem tegnap a gyengélkedőre jópofizni, remélem tud is róla, páran a csapatból mosolyogtak rajtam, de mikor mondtam, hogy lesz még egy könnyűnek ígérkező edzőmeccs ellenük, akkor örültek a lehetőségnek, így sikerült elterelnem a figyelmüket a gyengeségemről. Most szerencsére mind bóklásznak valahol a Roxfortban, így észrevétlenül ki tudok surranni, a pálcám a bőrkabátom belső zsebébe csúsztatva.
Jó korán értem oda, 15 perccel 6 előtt, mindegy, úgyse akartam megvárakoztatni, inkább bementem és leültem, az ajtónak háttal. Még jó, hogy lefoglaltam az asztalt, eléggé tele volt a hely. Gyorsan körbenéztem és szerencsére nem láttam ismerőst, ezért is gondoltam erre a helyre, így talán elkerülhető a pletyka megindulása, ami főleg akkor lenne káros, ha el se jön én meg órákat ülök rá várva.
Nem rendeltem semmit magamnak, gondoltam majd együtt, intettem is a pincérnőnek, amikor indult volna felé, hogy majd később. Ránéztem az órára a falon, 2 perc múlva 6. Hamarosan kiderül...
Csilingelt az ajtó felett a csengő, hátranéztem a vállam felett. Eljött! Ejha, nem semmi, így kicsit kiöltözve még jobban néz ki! Végigfutott rajta a tekintetem, majd gyorsan el is kaptam, nem akartam, hogy lássa, máris bámulom.
- Szia! Természetesen! - szembe ült le, de nem is baj, elsőre jobb, ha végig látom és nem kell felé fordulom állandóan - Nem szerencse, szándékos volt, nem szeretem, ha pletykálnak! - mondtam viszonozva a mosolyát, aminek örültem is, mert ezek szerint nem ellenségesek az érzelmei túlzottan az estével kapcsolatban.
Amikor a pincérnő odaért én egy kezdésnek egy vajsört kértem, közben végig lopva őt figyeltem és egyre jobban örültem, hogy rávettem erre a randira.
- Remélem hallottad, hogy jártam a csapattársaidnál a gyengélkedőn... - kezdtem a társalgást, mikor a pincérnő elment és végre felém fordult újra.

Úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy megint vitába szállnék vele, min szerint igen is szerencséje van, mert itt vagyok, inkább tüzetesen átvizsgálom a szememmel. Így legalább egy pár pillanatig nyugodt csönd van és nem veszekszünk. 
Örültem, hogy ő sem öltözött túl, de azt meg kell hagyni, hogy jól áll rajta az ing. Még nem is láttam így, csak talárban, mezben meg... anélkül. A gondolat halvány pírt hozott az arcomra, de ezt akár még pirosítónak is nézheti. 
Ideért a pincér. Marcus választására felvontam a szemöldököm, de még nem mondtam semmit, csak magam elé kaptam az itallapot. Csupa rózsaszín. Nem hiába nem jártam még ezen a helyen. De ha már első alkalom, valami különlegeset is kérhetek.
- Ír krémlikőr lesz.- pillantottam fel a lapból, anélkül, hogy az egész fejemet a pincér felé fordítottam volna. A nő is csodálkozott és mintha az orra alatt azt pusmogta volna, amikor távolodott az asztalunktól, hogy "ez nem egy kocsma". Elvigyorodtam a helyzet abszurdságán.
- Hallottam. - feleltem lassan, miközben lehelyeztem az asztalra a lapot, tekintetemet ráemelve. - És azt várod tőlem, hogy itt helyben térdre boruljak előtted, vagy beéred a randival? 
Kis gúny csendült a hangomban. Csodálatos érdem elérni egy mardekárosnál, hogy emberi együttérzést tanúsítson. Mégsem érzem úgy, hogy ez így jól van, hogy ennyi. Nincs bennem győzelmi mámor, semmi pátosz.
- Azt mondtad meg akarsz ismerni. Hát akkor kérdezz! Mi az, amit a nagy Marcus Flint tudni akar rólam? - néztem rá feszült figyelemmel. Nem ígértem neki csodákat, nem fogok hazudni, de tartok tőle kicsit, hogy csak unalmas válaszokkal tudok szolgálni.

Végigmért és jól látom? Elpirult? Biztató kezdet, ezek szerint nem hagytam hidegen, igaz ő se engem, nagyon nem! Nehezen is álltam meg, hogy ne a teste számomra látható részein járjon fel-le a tekintetem, hanem a szemébe nézzek helyette. Nem szabad kimutatnom, hogy mekkora hatással van rám, most még nem, akkor elveszíteném minden előnyöm.
Ohh... Krémlikőr? Úgy látom elég puhányra sikerült a választásom, de nem baj, bár így most egy kissé biztos kevésbé tűnök előtte férfinak, de majd a következő körben rendelek én is valami erősebbet, ezt a békát meg kénytelen leszek lenyelni, azt hiszem sokkal komolyabban kell vennem ezt a csajt.
- Nem, azt természetesen nem várom, hogy leborulj előttem, beérem a randival... - mondtam halvány mosollyal, majd még hozzá tettem, hallva a gúnyt a hangjában, hogy - Egyelőre...
Azért majd rávezetem ezt a kis pimasz boszorkányt, hogy helyén kezelje ezt a helyzetet, egy csapattársak előtti leégés és egy titkos randi nem teljesen van egy szinten a szememben, ezt majd hamarosan ő is meg fogja érteni.
Szóval rögtön a közepébe? Ez tetszik, nem köntörfalaz, nem próbál bájologni!
- Hmmm... Mondjuk kezdjük ezzel: hogy lehet, hogy sose láttalak még pasival, mármint például kézen fogva? Mit keresel a másik nemben, amit eddig még nem találtál meg? - kíváncsi leszek erre hogyan reagál, ha ő se akar csevegni, akkor én se fogom erőltetni.
Megérkeztek az italok, a pincérnő letette elénk és el is ment, de én nem néztem rá egy pillanatra se, végig Hestia szemébe néztem, várva a válaszokat.

Csak felvontam a szemöldököm, de nem firtattam, hogy mire gondolt a későbbiekben. Talán jobb is azt nem tudni, és akkor egyelőre nem kell idegeskednem. 
Meglepett kérdése, nem bírtam megállni, hogy egy kis kuncogás fel ne szaladjon belőlem. Pedig pókerarcot akarok vágni, de úgylátszik, ezen a technikámon még fejlesztenem kell.
- Érdekes kérdés, még sosem gondolkoztam ilyesmin. De őszintén: nem tudom. Én nem keresek, kutatok, hanem kivárok. Nem állítok magam elé elvárásokat, veletek, Mardekárosokkal szemben. - mutattam rá, hogy végtére is, a legtöbb háztársának az első szempont párválasztásnál a vér, a család és a vagyon, ennek a hármas kombója a legjobb, ha együtt teljesül.
- De az, hogy te nem láttál, az még nem jelent semmit. - kóstoltam bele a likőrömbe. Jól esett, ahogy a hideg folyadék végigcsordult a torkomban. - Legalábbis remélem, nem vagy valami perverz kukkoló, aki folyton utánam leskelődik. - mosolyodtam el.
Nem merült fel bennem komolyan, bár tisztában vagyok vele, hogy a lányok zuhanyzójának ablakára néző folyosón Friccs még takarodó után is elég gyakran nyakon csíp egy-két srácot.
- Most én jövök. - ragadtam meg a kérdezés fonalát. - Mik a terveid a suli után? Mármint, nem a nyárra, hanem úgy az életre...
Tudom, uncsi vagyok, de ha valami, ez tényleg érdekel. Ezzel fel tudom mérni, hogy miben erős, miben jó, és talán még arról is kapok információ morzsát, hogy mi a gyengesége.

Nem csapott le, se elutasítóan, se biztatóan, az "egyelőre" szócskára, ez lehet jó jel és rossz is, majd kiderül, de azért fejben tartom.
Úgy látom sikerült meglepnem a pasizós kérdéssel, ezek szerint őt is zavarba lehet hozni, jó tudni, hogy nem annyira fagyos, mint azt sokan gondolják.
- Nem feltétlen a Mardekáros pasikra gondoltam, de azért köszönöm a választ. Szóval akkor nem zárkózol el, de nem is keresel, ha jól értem? - igazából annyira nem értettem soha, hogy miért ragaszkodnak annyian a házon belüli párkereséshez a Mardekárban, a szüleim is ilyenek, de én nem tudok annyira azonosulni ezzel, persze ezt nem fogom egyből az orrára kötni direktben, bár már gondolom sejti.
- Persze, hogy nem jelent semmit, de azért nem szoktam csukott szemmel járni ám. - figyelem, ahogy iszik, a poharam széle fölött, egyre jobban tetszik, de igyekszem azért nem kimutatni, bár a mosolyom talán kicsit szélesebb, mint kéne - Kukkolóóóó? Természetesen nem vagyok az! - mondom azonnal, felháborodva és elkomolyodva. Ennek gyorsan elejét veszem, nem akarom, hogy lovagnak gondoljon, de azért mégse kéne, hogy az kezdjen terjedni rólam, hogy kukkoló vagyok. - Felfigyeltem már rád korábban, de nem alacsonyodom le a kukkolásig. Azt nem mondom, hogy nem néztelek meg magamnak többször is, mert igen, de nem kukkolva. - teszem hozzá picit lazábban, azért erre az utolsóra nagyon kíváncsi leszek, hogy mit reagál.
Hát, ennél azért komolyabb kérdésekre számítottam, de talán kell neki idő, hogy belemelegedjen.
- Nagyon sok konkrét, hosszútávú tervem nincs. Kviddicsezni akarok, profiként, abból szeretnék megélni. Valószínűleg Londonban fogok élni, veszek vagy bérelek magamnak egy lakást, a szüleimtől függetlenül. - ezt az utolsót talán egy kicsit túlzottan is megnyomtam, de lehet, hogy nem vette észre.
- És te mit tervezel? Merre tovább a suli után? - bár nem vagyok benne biztos, hogy minden érdekelni is fog, amit válaszol, de lehet, hogy lesz benne pár érdekesség, ami alapján tovább tudok kérdezni.