Tárgy: Marcus & Lana - I believe in hate at first sight Vas. 02 Feb. 2014, 09:22
Marcus & Lana
Go, hug a ticking bomb.
Unalmas, szombat este a Három Seprűben. Jobbomban hamvadó cigaretta füstöl, balommal olykor ajkaimhoz emelem a poharat, mely lágnyelv whisky-vel telt, és belekortyolok. A helyiségben félhomály uralkodik. A napomat eddig Hestia házában töltöttem, hiszen azt mondta, tárt karokkal vár. És én éltem ezzel a lehetőséggel. Nagyon megkedveltem a nőt az elmúlt időszakban, tényleg, komolyan örülök, hogy megtalált. Szükségem volt valakire, aki szeret, szükségem volt egy olyan emberre, akiről elmondhatom, hogy a családom részét képezi. Tia ilyen. Azt hiszem, benne megbízok, feltétel nélkül. Elnyerte a bizalmamat az első találkozásunkkor, és ez a furcsa, új érzés csak erősödött bennem az elmúlt időben. Az egyetlen szürke, gomolyfelhő, ami fölénk kúszott, az a Minisztériumi levél, amit a nagynéném nemrégiben kapott. Egy volt iskolatársát jelölték ki neki férjnek, akivel, mondjuk úgy, nem volt felhőtlen a viszonya. Azt hiszem, Tia nem örült neki igazán. Erről beszéltünk még egy ideig, de aztán eljöttem, mert van egy csomó tanulnivalóm, és mindenképpen be akartam nézni ide is, hátha találok valami izgalmasat. De sehol semmi. Aztán... A gyér fényben megpillantok egy ismerős arcot, akit utoljára Tiánál láttam, egy képen, abból az évből, amikor a nagynéném végzős volt. Marcus Flint, teljes életnagyságban, pár évvel öregebben, de ott ül, a kocsma túl felében. Nem is kell több. Fogom a poharam, felállok a székről és egyenesen az asztalához megyek, magabiztos léptekkel közelítek. Kissé erőteljes mozdulattal rakom le a poharat az asztalra, és egyenesen a férfi arcába nézek, ajkamat kétes mosolyra húzom. - Leülhetek? - kérdezek, de nem várom meg a választ, és rögtön helyet foglalok, vele szemben, majd beleszívok a cigibe. Egy ideig fürkészem az arcát, próbálok róla olvasni. Szerintem nem tudja, hogy ki vagyok, honnan is tudná? Így lépéselőnyben vagyok. - Milyen neveletlen vagyok... - mondom, kicsit sem foglalkozva a ténnyel, és felé nyújtom jobbomat - Lana Winters vagyok, ön pedig...? - érdeklődök a neve iránt, mintha nem tudnám. Fogalmam sincs, miért vagyok itt, és mit akarok. Talán megszorongatni, talán kideríteni, hogy érdemes-e arra, hogy Hestia férje legyen – nem, mintha bárki is sokat tehetne az ellen, hogy elvegye. Tudni akarom, hogy milyen ember.
Marcus Flint Minisztériumi dolgozó/Kviddicsező
Hozzászólások : 14 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : minisztériumi dolgozó, kviddicsjátékos, Mardekáros volt Kirendelt pár : Hestia Jones Avataralany : Keanu Reeves
Tárgy: Re: Marcus & Lana - I believe in hate at first sight Hétf. 17 Márc. 2014, 14:47
Hát ez az este se úgy alakult eddig, ahogy terveztem. Eljöttem a Roxfortba, mert pár csapattársam hívott, hogy nézzük meg a Mardekár-Griffendél meccset, mivel állítólag most elég erős a mardis csapat, utána meg üljünk be egyet dumálni-iszogatni valahová, de nem elég, hogy kikaptak, még a társak is leléptek haza különféle indokokkal. Nekem viszont nem sok kedvem volt még hazamenni, inkább bejöttem a Három Seprűbe iszogatni egy kicsit és körülnézni, de nem láttam itt még senki érdekeset. Ahogy néztem körbe, egyszer csak elindult felém egy kis csitri és mire felfogtam, hogy mi történik, már le is dobta magát a velem szemben lévő székre, nagyot koppantva a poharával az asztalon. Nem mondom, nem néz ki rosszul, konstatáltam, miután gyorsan (és szerintem elég látványosan) végigmértem, de kb. az apja lehetnék és az a cigi a kezében is idegesítő picit, nem nagyon szeretem a szagát. - Marcus Flint. - nyögöm ki gyorsan, de igyekszem gyorsan összekapni magam. Egy korty a whiskeyből, a pohár széle fölött a szemébe nézve, majd az első kérdés, ami eszembe jut - És mi járatban vagy nálam, kedves Lana? - előveszem a magabiztos mosolyaim egyikét és rávillantom, hátha ettől ő bizonytalanodik el kicsit és kiegyenlítődnek az erőviszonyok. Meg hát tényleg érdekel, hogy mit is akar tőlem ez a kis fruska, a neve nem ismerős és szerintem nem is láttam még korábban, akkor megjegyeztem volna.