London Spooner st. 6/2 King Rezidencia Hestia Jones & Josh King

Végre haza engedtek! mondtam magamban mikor hazaértem a nagy ódivatú poros házba. Belépve az ajtón ugyan az a látvány fogadott mint mindig nagy előcsarnok balra sréhen egy csigalépcső felfele ami a felső szintre vezet a padlón egy vörösesbarna régi szőnyeg volt kirakva szemben a falon pedig egy nagy ágrajz a Nemes King famíliából. A falakon mágikus lángok biztosították a kellő fényt , és ezek sosem gyújtottak meg semmit, és sosem aludtak ki. Balra volta vendégszoba amibe be iy mentem ahogy beléptem a két szárnyú ajtón megláttam a fő életteremet amikor itthon voltam szünetben. Azóta költöztem ide le fentről mióta anyumék meghaltak. A Bőr kanapéra ledobtam magamat és a lábamat feltettem a dohányzó asztalra, és vártam, hogy a manó hozza a reggelimet. Sült tojás kaláccsal. Nagyon szerettem, de ez sem tudott kizökkenteni egy gondolatomból: Ma jönnie kellene annak az aurornak ide. Gondolataimba révedve megérintettem a családi nyakláncot.
A szoba a normális volt a páncélok ácsorogtak a szobámba és azzal ütöttem agyon az időt, hogy borozgattam a családi pincéből.

Nem felejtettem el a Szent Mungós beszélgető partneremet, de a teendőim annyira bokrosak voltak, hogy délben csak egy baglyot küldtem, hogy este érkezem. Szegény Hestiát mindenki meg akarta óvni a munkától, miután bekövetkezett a baleset, de nem bírtam otthon ücsörögni és várni a megváltást. Azóta pedig mindenki elhalmoz munkákkal. Még a legsemmitmondóbb kis ügynek is nagyon hálás vagyok, ha eltereli a gondolataimat. Ezért is vállaltam, hogy most felkeresem a fiút a házában. 
Az utca végén hoppanáltam, séta közben még elszívtam egy szál cigit. Mire odaértem, eldobtam a csikket és hármat kopogtam a nagy ajtón. Nem írtam fel a címet, az ilyesmi megmarad az agyamban, és most úgy is érzem, hogy jó helyen járok.
Pár pillanatot topogok csak, aztán nyílik a nehéz ajtó, és egy házimanót pillantok meg. Mire kérdezi, kit jelenthet be, megköszörülöm a torkomat és mondom:
- Hestia Jonest, a ház ura már vár. - méltóságteljesen próbálok beszélni, de elég fárasztó  napon vagyok túl.
Követem a manót, aki úgy tűnik pusmog valamit az orra alatt, de nem értem, meg egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e tudni. Az ilyen házimanók elég hálátlanok tudnak lenni. Nekünk is volt, még a nagymamának, státusszimbólum, vagy mi a kutyafüle, anyám kihajította, mondván, hogy igazán jól elboldogulunk mi nélküle is.
- Jó estét! - köszöntem a fiúra, amikor a manó végre elé vezetett.  - Igazán szép helyen lakik. 

A manó bejelenti Hestiát és bejön. Rámutatok az egyik kényelmes fotelre elmosolyodom:
-Helló. Nem az volt, hogy tegeződünk?- Próbáltam oldani a hangulatát, mivel egy kicsit szerintem feszélyezve érezte magát.
- Ülj le ha egy mód van rá szivart és cigit találsz az asztalon- Intettem a pálcámmal és a gramofon egy kellemes nótát kezdett játszani, majd az ajtó felé fordulok és csattanok:
- LUMPI NEM MEGMONTDTAM, HOGY HOZZÁL BORT???- aztán ránéztem Hestiára és gyorsan meg akartam magyarázni:
-Süket mint az ágyú, és még szenilis is.- mondtam némileg fintorogva. Kívülről nézve tényleg olyan voltam mint Malfoyék. Gőgös, és gazdag, de ez csak a maszk volt amit a ház uraként hordanom kellett.
- Nos... Örülök, hogy eljöttél ide a kis szerény hajlékomba, úgy gondolom az lenne a fair, ha kérdezz feleleket játszanánk, és mivel te vagy a hölgy, és a vendég is ezért te kérdezhetsz először, így mind a ketten meg fogjuk előbb, vagy utóbb tudni amit akarunk- Lumpi bejön a szobába, és hozza a bort, majd tölt két pohárba és megvárom amíg Hestia választ a másikat elveszem én, majd hátradőlök, és várom a kérdését.

Csak a fejemet fogom, hogy én hülye, elfelejtettem. Pedig én szóltam rá kétszer is emiatt. A hivatali napom eléggé zűrzavarosra sikeredett ma. 
- Köszönöm, de maradok a sajátomnál, ha nem sértelek meg.- foglalok helyet és előveszek a zsebemből egy szálat, amit meg is gyújtok. Örülök, hogy itt bent is dohányozhatok, megnyugtat.
A manós közjátékra szemet hunytam. Nincs beleszólásom, hogy hogy bánik a manójával.
- Nem szeretek játszadozni. - kezdem, eltekintve most attól, amit az ágyban művelek néha egy-egy varázslóval.- Kérdezni sem akarok, mert olyanra tapinthatok rá, amire nem szívesen válaszolnál. Viszont, ha magadtól mesélsz, akkor te döntöd el, hogy mi az, amit nem osztasz meg velem. De persze, ha vannak kérdéseid, azokra szívesen válaszolok. 
Azt hiszem elég fair voltam vele szemben és megadtam neki a jogot, hogy belátása szerint tegyen.
Elveszek egy borospoharat, de mielőtt belekóstolnék, megszagolom.
- Hmm.. köszönöm.- kortyolok egyet és én is hátradőlök. - Akkor tehát mesélj, hallgatlak!