Elly&Theo

Unatkoztam,mivel szép idő volt,úgy döntöttem,lemegyek a móló és csónakházhoz.Persze,nem is voltam egyedül,mert ott nyüzsgött,a tömeg.Láttam,a szerelmes párokat és olyan,jó volt nézni én egyedül,éreztem magam.A lányokkal,most semmi kedvem,nem lenni úgy,hogy mondtam nekik majd idejönnek,hozzám ha akarnak,Leültem,egy kis tóhoz és néztem,majd gondolkoztam.Azért,hiányzik az otthonom.Láttam,hogy sokan veszekedtek,és az a Mardekáros fiú le,sem veszi rólam egész nap a szemét.Kezd,gyanakvó és idegesítő lenni.Nagyon,tud irritálni engem,az ha valaki ennyi ideig,engem néz.Otthon,igaz már rég hozzá mentem,volna de,itt szerintem rögtön elfutnék. Rám nézett,dobogott a szívem hevesen.Majd,nem kiugrott,a szívem.Istenem,annyira helyesnek látszik de,még beszélni se,beszéltem vele semmit.Ha,idejön mi a Merlin varázspálcáját mondjak neki? Vagy,talán amit mindig szoktam énekelni?Na,ne..akkor,meg engem fog tiszta lököttnek,nézni.Fogalmam,sincs mit tudok csinálni vagy éppenséggel,tenni.Majd,kitalálok,vagy ösztönzök valamit.Jobban,mondva akkor inkább magamra,hallgatok.Inkább,jobb ha eldöntöm magamba.

Láttam,a srácon hogy cigizik de,én nem.Már,hányingerem van,a cigitől d,ő...annak,ellenére,hogy Mardekáros nagyon tetszik.Nagy,levegőt véve felálltam,majd odamentem a sráchoz,annyit kibökjek neki,legalább,hogy szia.Nos,belenéztem,a szemébe és köszöntem,neki mosolyogva.
-Szia!A nevem Eleanor Branstone! Te,vagy az a srác aki folyton bámul,engem vagy tévedek?_Nyújtottam, felé a kezem mert,szeretek ismerkedni.Az,első legjobb benyomásomat,szeretném mutatni a srácnak.Persze,mondjuk az öltözékemből,nem annyira de,nem érdekel.Lehet,hogy kedves srác és nem,olyan mint a többi,mardekáros fiú,nem tudom.Minden,esetre nagyon kedvesnek tűnik,legalább is nekem.Majd,odajöttek,a haverjaim így inkább,visszamentem,a tóhoz.Fel,tett lábbal,unatkoztam és a követ dobáltam,a tóba.Nagyon,gyerekes de,nincs jobb dolgom.Vele,akartam beszélni és még a nevét se,vártam meg csak annyi,hagyott el a fülem,mellett,hogy Theo. Hát,igen..ez,az én kezdetem.De,mi lesz ebből?

Mikor,azt láttam hogy elmennek,a haverjai vissza mentem hozzá.Olyan,ütődött vagyok..mi,van velem ennyire,nem izgulok de,most??Tudtam,hogy egyszer valamit elfogok rontani,már persze kezdtem magam,hülyének érezni és Theoval,röhögni egyetembe.Észre,vettem és én se bírtam sokáig.Na,persze a saját hülyeségembe beleesek mindig.Leültem,mellé majd elkzedtem,vele normális lány módjára beszélgetni vele.Akkor,majd ezt mondtam neki.
-Öhm.bocsi,az előbbi,kérdésemért csak...én is majd,nem elnevettem,magam ezen,a kérdésen.-Amikor,belenéztem,a szemébe a tekintete elragadott,egyből.Csodálatos,látvány sőt mi több,a tót most már,nem annyira szeretem nézni csak,Theo gyönyörű szemét.Na,jó nem játszom ilyet,nem vagyok én már kislány sem,pedig egy cica baba.Szeretek,az a normális,rendes tipikus lány lenni.Majd,feleltem,a következő kérdésére.
-Nos..igazából,azért jöttem,ide hozzád mert mutatni szeretnék neked,valamit.-Azzal,elővettem zsebemből,egy levélt és benne álltak,a kirendelt párok.Istenem,mekkora egy hülyeség.Az,ember még saját életet sem,élhet ez hihetetlen.Nem,is ismerem igazán Theo de,még is egy Mardekáros fiú?? Na,jó ez a mai nap nekem kicsit,sok volt.Nehezen,tudom felfogni,ami most történik velem.Beszélgetek Theoval,megmutattam neki a levelet,ennél rosszabb már úgy sem lehet igaz?De,mindig várom a következő fejleményeket.Hagyom,hogy megismerjen engem jobban,mert én is megszeretném őt. Jobban,érdekel mint bárki,más ezen a bolygón.

Nem,tudtam mit felelni a srác válaszán.Inkább,elfutottam előle bementem a saját házamba,majd onnan egy,folyosóra visszatérve.Leültem,az egyik helyre és csak sírtam.Fogalmam,sincs mi ütött belém általában nem ilyen vagyok.Ekkor,hallottam,a lépteket biztos a prefektus,gondoltam magamba.Mindegy,én akkor sem fogok mozdulni,innen egy tappotatt,sem és azt sem érdekel,ha büntető munkám lesz.Általában,az érzéseimet,dallal szoktam,elmúlítani de,most nem ment az éneklés.Kitéptem,a Theos írkámat a naplómból és ledobtam,a földre majd tovább mentem sírva.Megint,egy folyosóhoz értem,mikor leültem,és folytattam,tovább a naplóm.Nem,tudok magammal mit kezdeni,mert csak körülötte,forog a fejem.Teljesen,már bolond is vagyok..képtelenség,magamon hagyni,ahogy kint a csónakháznál bánt,velem.Sose,fogom ezt neki megbocsájtani.Akár,mennyire is tetszik nekem,ez az érzés mindig bennem marad.Sosem,fogom elmondani neki.Ha,addig élek is vagy,ha harapó fogóval,is kell belőlem mindent,kiszedni akkor,sem fogom hagyni.Megmondom,majd neki a magamét ha,ellen tudok neki állni,egyszer is valaha.