Megöl az unalom- Lili & Tony

Vendég

Bármennyire,is szerette volna Lili kényeztetni magát nem,tudtam neki megadni azt amit talán,Terry nem. Egyszerűen képtelen,vagyok magamnak parancsolni. Én,sem tudom mi üthetett Lilibe márt általában nem,szokott ilyen lenni és élvezte a csókomat. Félre toltam,a haját és a szemeibe néztem, majd az arcát simogattam.
-Te,sokkal különlegesebb vagy mint bármelyik lány, a suliból.Köszönöm,hogy elmondtad ezeket,és valóban és senkivel,sem feküdtem le..Na..jó talán 2 Mardekárossal de,velük csak imádtam játszani.-Mosolyogtam,el és végül megint megcsókoltam. Aztán,megkérdeztem tőle a szívem kalimpált.
-Mire,vágysz most a legjobban?-Szemeibe,néztem és szintén a haját simogattam. Ez,a lány elvarázsolt engem, de nem akarom tönkre tenni a barátságomat se vele sem pedig Terryvel. Ami,járt a fejembe,hogy Terrynek tervei voltak Rose-val? Na,majd csak utána járok ennek.
-És,mi a terve Rose-val? Mert,tulajdonképpen nekem is lenne,egy veled csak..nem tudom megtenni.Nem,tudom megadni azt amire vágysz..Vagy,még is csak nem merem.-Mondtam,aztán megcsókolt és elkezdte rólam letépni, a ruhákat. Mi,ütött ebbe a lányba? Mintha már,nem Lili Nenil lenne? Vagy,ilyen szívtipró lennék? Ugyan,már ki ne szeretne bele egy ilyen helyes fiúba mint én??? Potter,után én vagyok a leghelyesebb srác,a suliban.

Anthony & Lili

Elcserélt társak

Most komolyan ennyire nem tudom uralni a testemet? Hogy van az, hogy elég volt a szemébe néznem és már tudta, mi forog a fejemben? Ijesztő meg kell hagyni. Kicsit lehorgasztottam a fejemet.
- Bocsánat nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Az én hibám! - Mondtam kicsit mélabús hangon. Tényleg nem tudom mi ütött belém, hogy így elszaladt velem a ló. Ekkor Anthony elmondta, hogy mi zavarja igazából, én csendben figyeltem, majd kuncogni kezdtem.
- Nem értem, hogy nem tudják értékelni. Pedig a hangod sokkal jobb, mint ahogy kinézel. Már bocs! Hidd el ha befejezted a sulit és komolyan a zenei pályára lépsz osztatlan sikered lesz és a profik is el fognak ismerni. Én már csak tudom, a keresztapám egy időben a zenével foglalkozott. Láttam komplett studiókat belülről. Higgy nekem te oda való vagy! A lefekvéses dologról meg annyit, hogy jobb, ha tőlem tudod, hogy nem szokták elmondani. Csak van egy-két olyan lány, aki folyton téged figyel és ha látnak egy lánnyal beszélgetni, azt a lányt addig faggatják, amíg mindent el nem mond. Legszívesebben olyankor megfojtanám őket, szegény lányok, akikből ki akarják szedni. Szörnyű sok kínos kérdést kell végig hallgatniuk. De láttam már olyat, aki tényleg nem mondott semmit és annak a veled való találkozásának a története teljes mértékig azoknak a dinkáknak az agyszüleménye! Szerintem jobb, ha nem utálod magad. Foglalkozz azzal, amit szeretsz és akkor minden rendben lesz! - Nem azért mondtam ezeket, hogy felvidítsam. Én nem mindig tudom az embereket felvidítani, de őszinte vagyok és most is teljesen az voltam. Nem is tudom, inkább csak az ösztöneim vágynak Tony-ra és nem a szívem. Márpedig ilyen esetben jobb elnyomni az ösztönöket.
De nem ment csak nem bírtam megállni. Komolyan mondom megőrültem. Homlokához érintettem a sajátomat. Belsőmet bizsergés töltötte el. S ekkor megtette az első lépést. Megcsókolt. Én pedig csak élveztem, kicsit morbidnak hangozhat, de olyan jó volt, mint mikor Terry csókol meg. Persze amint vége lett rögtön könyörgött, hogy a páromnak ne mondja el. Kicsit megköszörültem a torkom, hogy visszanyerjem a nyugodt hangomat.
- Gondolkodj kicsit, szerinted engedtem volna, ha el akarom mondani Terry-nek? Nem kell aggódnod. Hallgatok, mint a sír.Mosolyogtam kedvesen, majd nyugtatás képpen megöleltem és fejem megint a mellkasára hajtottam. Hallottam, ahogy szíve egyre gyorsabban ver. Igaz nem tudtam mire vélni, de hallottam. Közben pedig kezével arcomat cirógatta. Jól esett és talán egy kicsit a megnyugodásban is segített. Aztán egy kis csend után Tony megint megszólalt. Elmosolyodtam. Most tényleg teljesen őszintének kell lennem még elhallgatni se hallgathatok el semmit. Így csak teljes nyugalommal megszólaltam.
- Igen! Akkor szíves örömest összejönnék veled Tony! - Miközben ezeket kimondtam a tavat néztem, de mikor befejeztem tekintetem felemeltem az arcára. - Azt remélem tudod, hogy Terry-nek komoly tervei voltak Rose-val, mikor elmentek. Töredelmesen bevallom, hogy nem hittem neked ezért gondolatolvasást alkalmaztam rajta. Kicsit meglepett, hogy nem vette észre. Akkor se lett volna nagy baj, tudja hogy nem szeretem, ha hazudik és vannak esetek, amikor így tudom meg az igazat. De ez most nem számít. Csak azért mondom ezt el, hogy ne öld meg majd nagyon! Azért szeretném élve visszakapni a páromat. - Mosolyogtam rá, s közben elnéztem, ahogy a szemeivel engem figyelt. Azt mondják a szem a lélek tükre, de ebből a szemből nem egyszerű olvasni. Én csak töröm rajta a fejem, hátha ki tudok valamit követkeutetni, mert nincs kedvem megint gondolatolvasást varázsolni.

Vendég

Ahogy belenézett,a szemembe láttam azt a csillogást és vágyat. Az,ösztönöm azt súgta,hogy tegyem meg az első lépést! Csókoljam,meg... Nem...elfordítottam a fejem tőle. Hisz,Terry még is csak a haverom...nem tehetem ezt vele.
-Nézd..tudom mit akarsz de,nem tehetem sajnálom..-Lóbáltam, a lábam a tónál. Nem,értette miért nem vagyok most,olyan egoista önző alak. Nem,akartam kihasználni és ha belekezdek az csak rosszabb lesz,mert nem akarom hogy csalódjon bennem. Majd,elmondtam neki ami igazán nyomja a lelkem.
-Tudod..Ez,a bajom a lányokkal..Ja..Anthony,Anthony..Közben,nem ismerik el a dalaimat meg ha lefekszek bármelyikükkel az másnap rögtön elmondja a barátnőinek.Néha,már saját magamat is utálom.-Ahogy homlokomhoz ért szívem kalimpált. Ő is csak,egy lány...De,megtettem az első lépést. Megcsókoltam.
-Kérlek...Terrynek ne mondd el...Tudom milyen,ha valakivel megcsal mondjuk ez nem az de akkor is...-Átölelt,és ismét a mellkasomra tette a fejét. Kicsit,mosolyogtam mert jó érzés volt,megismerni haverom barátnőjét. Mázlista, a csávó.
-Ha,nem lennék ennyire egoista és haveromnak nem lennél a barátnője összejönnél velem?-Dobogós,szívvel kérdeztem feje még mindig a mellkasomon és az arcát cirógattam.

Anthony & Lili

Elcserélt társak

Lehet, hogy kezdeményezésem kicsit hirtelen volt, de én annak a híve vagyok, hogy amit elkezdünk azt fejezzük is be. A fiúk kezdték a kicserélést, akkor fejezzék is be! Nem akarom, hogy miattam hagyjanak félbe valamit. Persze én is élvezem a helyzetet. Igazából sose ismerkedtem fiúkkal. Terry volt az első komolyan barátom, aztán meg szerelmem. Üdítő más férfiakat is megismerni.
Persze az sem mellékes, hogy ezzel most eldicsekeshetek Mary-nek, aki meg fog őrülni tőle. Ő Anthony-t tarja a legjobb pasinak a suliban. Nem tudom én sose a külső alapján ítélek. Ekkor gondolataimat megzavarta Tony hangja. Halkan suttogott a fülembe. Kirázott a hideg és kicsit megremegtem belül és a fülem hegyéig elvörösödtem. De végül elmosolyodtam.
- Köszönöm a bókot. Te pedig igen jóképű vagy - Jegyeztem meg alig hallhatóan. Lassan mindenki elment és ketten maradtunk. Szinte éreztem magamon a fiú tekintetét. Abból amit róla hallottam, azt hittem, hogy kihasználja a helyzetet és letámad. Így ez egy kellemes csalódás volt.
Ahogy a csend egyre nyomasztóbb lesz, agyam úgy kezdi elveszteni az uralmat testem felett. Lassan egyre közelebb érzem magam a fiúhoz és mikor már a móló mellett ülünk a füvön, fejem a vállára hajtom. Ha így halad tovább a dolog a végén én fogok kezdeményezni. Ekkor azonban Tony nevetve megszólal. Mire agyam megint forogni kezd, de nem mozdulok. Csak halkan megszólalok.
- Talán azért mert más lányok csak a szépfiút látják, akiért bármit megtennének. - Felemelem a fejem és a szemébe nézek, mosolygok, s folytatom. - Én viszont látom azt a szemét állatot is, aki a világ összes nőjével eltöltene egy éjszakát. Ha lenne ideje, meg esélye rá! Ne érts félre nem mondom, hogy rossz vagy, vagy hogy... Hogy nem nézel ki jól. Mert ez nem lenne igaz! De látom, azt is amit az elvakult szemek nem. A fenébe, így közelről tényleg iszonyúan jól nézel ki. Most már tudom miért van oda minden lány érted! - Szám elé kaptam a kezem az utolsó mondatokat nem akartam kimondani. Nem akartam, hogy azt higyje kezdeményezni akarok.
Mert én nem akarok kezdeményezni, bár most már, hogy eljátszottam ezeket a mondatokat akár kezdeményezhetnék is. Agyam most csak a vágyaim körül forog. Ha Terry lenne gondolkodás nélkül cselekednék, de ő Tony! Ő nem a párom, nem is ismerem rendesen. Csak mocskosul jól néz ki! Eddig nem néztem rá így, sőt még most is, ha választani kellene a párom és közte pontosan tudnám kit választok és az nem a bomba pasi lenne.
De lassan elvesztem a kontrolt magam felett. Hiszen látom a szemein, hogy legszívesebben most cselekedne, de valami visszatartja. Talán csak egy kis bíztatás kell még, hogy megtegye az első lépést. Ha már a véletlen kiejtett szavaim nem voltak elegek. Kezemmel megsimítom az arcát. Majd a homlokom az övéhez érintem és lehunyom a szemem.
- Hallgasd a természetet Tony! Hallod mit mond? Halk dalt dúdol a pároknak. Egy ilyen randevútól aztán bárki elájulna. - Hanglejtésem felett már nem volt hatalma tudatomnak. Így a beszéd halkra és lágyra, szinte cirógatóra változott. Tudatalattim már tudta, hogy Tony nem bírja sokáig, s nem kell sok, hogy maga cselekedjen. Mit érdekelt engem most Terry? Vele majd foglalkozok holnap vagy délután, most itt van ez a bomba pasi, akiért minden csaj nyála csorog és én úgy lehetek a társaságában, hogy nem kellett érte nagyon kínos helyzeteket kiállnom.

Vendég

Mikor,mondta természetesen nagyon meglepett a dolog. Nem,hittem volna hogy ennyire akarna társat cserélni bár,mondjuk én sokkal helyesebb vagyok,mint Terry. Na,jó ez most tiszta hülyén hangzott. Imádom Lilit tényleg de...egyszer élünk. Meg,ha meg is házasodunk akkor,már ilyen nem lehet. Majd,belesúgtam Lili fülébe.
-Nagyon,tetszel nekem-Mosoly ült,végig az arcomon. Tudom,hogy Terry barátom barátnője de,ez van. Na,és mi van akkor,ha neki meg Rose tetszik? Ebbe,bele gondolt már?? Meg,különben is élvezem ezt a kis helyzetet. Amikor,elvonultak az emberek csak,én meg ő voltunk. Próbálom,türtőztetni magam,hogy ne essek neki. Megcsókolni se, merem hagyom hogy először ő kezdeményezzen. Fegyelmezett vagyok,és most valahogy jobban odafigyelek magamra vagy legalább is próbálkozok. Nevetve,megkérdeztem Lilit.
-Szerinted, a lányok miért olvadoznak tőlem,annyira és te miért nem?-Nevettem,el magam. Sokat,hallottam a móló és csónakházról azt,híresztelik,hogy egy bizonyos szellem járkál erre felé. Nem,tudom ez most mennyire igaz de,nem hiszek a szellemekbe. Szerény véleményem szerint,totális hülyeségnek tartom. De,ha meglátok akkor is,egyet akkor sem sikoltom el maga.

Anthony & Lili

Elcserélt társak

Láttam, hogy kicsit sikerült meglepnem mindenkit ezzel a hirtelen támadt ötletemmel, de nem hiszem, hogy ostoba dolog lenne. Mind beleegyeztek és nem mondom, hogy sajnáltam volna ezt az egészet. Végülis van jó oldala is ennek a cseréljünk partnert dolognak.
Már úgyis meg akartam ismerni Terry legjobb barátját végülis. Hallottam már róla egyet s mást. Most legalább megtudom igaz-e, amit mondanak. Az biztos, hogy tényleg egy barom. Legalábbis nem hiszem, hogy Terry ötlete volt ez az verjük át a csajokat dolog.
- Tőlem simán lehet! Egyszer élünk! - Jegyeztem meg nevetve Tony egoista megszólalására. Mielőtt elindultunk volna, még megcsókoltam Terry-t. Ennyi azért kijárt azután, hogy kompolett idiótát csináltak belőlem.
Elindultunk Tony-val sétálni. Már nem foglalkoztam azzal, hogy Terry és Rose mit csinál. Ma görbe napom van. Ma Tony-t kell Terry-ként kezelnem. Kicsit meglepődtem, mikor megfogta a kezem. Furcsa volt, hogy nem a párom fogja, de nem olyan rossz, mint amilyennek elképzeltem.
A kérdésére elmosolyodtam. Hát igen ez a rendelet tényleg nagy hülyeség, bár az én esetemben nagyon jól jött ki ez a dolog. Hiszen én tényleg beleszerettem Terry-be, mikor elkezdtem jobban megismerni. Nekem segített megtalálni életem párját. De most vissza kell zökkennem a jelenben.
- Hát lehet, hogy lenne esélyed rá! De ma ebédig bebizonyíthatod, hogy jól döntenék, ha járnék veled! - Kuncogtam mosolyogva és kicsit közelebb húzódtam hozzá. Hadd higgye, hogy érdekel. Mondjuk egy kis játék senkinek sem fáj. Az pedig megnyugtat, hogy majd egy egész nap kiengesztelést kapok ezért Terry-től.
Most azonban Tony-ra koncentrálok. Be kell vallanom tetszett, mikor megcsókolt, s titkon kicsit vágyom rá, hogy megismételje. Jó lenne, de persze nem annyira mintha a párom tenné, viszont most be kell érnem vele. Nem hiszem, hogy csalódnom kellene a képességeiben.

Vendég

Kicsit,furcsának találtam Lili ötletét de, Terry Rose meg én is beleegyeztünk. Majd, elmosolyodtam és a nagy egommal megkérdeztem.
-Csók,lehet?-Kérdeztem,vigyorogva feléjük. Kicsit,elhamarkodottnak látszott ez az egész dolog, de végül is nekem nagyon tetszett. Úgy is megakartam ismerni Terry haverom barátnőjét.Néha, együtt szoktunk lógni de,nagyon rég nem láttuk egymást amióta meg van neki a barátnője. Szeretném,már közelebről megismerni és tiszta hülyeség ez az egész kapcsolatos dolog. Miért nem lehetnénk azzal akit igazán szeretünk? Vegyük példának Ron Weasleyt totál bele van zúgva Hermioneba de, a kirendelt párja neki Draco Malfoy. Ezért,őszintén megkérdeztem Lilitől.
-Ha,nem lenne ez a hülye rendelet te járnál velem?-Kicsit, elmosolyodtam és megfogtam a kezét. Hisz,ugyan ezt teszi Rose-val Terry. Egyáltalán, nem bántam meg hogy csak egy kis ideig cseréltünk partnert én már is jobban éreztem magam. Egyszer élünk és ezeket az alkalmakat ki kell használni. Akkor, is ha nem a Roxfortban vagyok.

Anthony & Lili

Megöl az unalom

Ahogy elnézem a bűbájom osztatlan sikert aratott. Pillanatokon belül megeredt a két jó madár nyelve. Vagyis csak Tony-é, miután Terry egy kacsintással jelzett neki. Titkon örültem, hogy nem kell más varázslatot használnom és hagyhatom, hogy ennyivel megússzák az ügyet.
Be kell vallanom, hogy nem láttam a dühtől, mikor elkezdte mondani a történtek miértjét. Mi az, hogy fizettek egymásnak azért, hogy kicseréljenek minket Rose-al? Viszont, ahogy a lányra néztem tudatosult bennem, hogy ő is pontosan ugyanezt gondolja a fiúk kis tréfájáról.
De mikor a két fiú nevetni kezdett feloszlattam a varázslatot. Rosszalló képpel néztem a fiúkat, akik egy kicsit elmentek megbeszélni valamit. Közben én is lerendeztem a dolgokat Rose-al. Pár percen belül azonban a két fiú úgy elkezdett nevetni, hogy már azon lehetett kacagni, ahogy kinéztek. Összenéztem Rose-al és mi is nevetni kezdtünk egymásnak vetett háttal. Mikor már annyira kinevettük magunkat, hogy mind a földön fetrengtünk és mindenki komplett elmebetegnek hitt minket, nagy levegőket véve igyekeztem megnyugodni és valami értelmeset kinyögni.
- Ezt nyugodtan elmondhattátok volna. Nem hiszem, hogy bármelyikünket is zavarta volna egy ilyen "cserenap". Akkor nem is kellett volna azon izgulnotok, hogy lebuktok. Na meg a pénz se kellett volna. - Megint nevető görcsben törtem ki. Két ekkora barmot! Ez már fáj. - Azért nem lenne jó ha kárbaveszne az a pénz. - Mondtam hajamat kivéve az arcomból. Ekkor megcsillant a szemem. Támadt egy jó ötletem. De persze nem lesz ingyen menet. - Először is leszögezem Terry nem úszod meg, hogy kiengesztelj, amiért átvertetek. De! Hmmm... Tíz óra van, az azt jelenti két óra ebédig. Mit szólnátok, ha annyi időre párt cserélnénk? Legalább nem veszik kárba a pénzetek, ti Merlin szégyenei! Persze csak, ha mind benne vagytok. - Jegyeztem meg megint a nevetéssel küszködve, amit csak a mondandóm után eresztettem szabadjára. Majd nagy nehezen ülő helyzetbe szenvedtem magam és még mindig nevetve vártam a válaszaikat.

Vendég

Hogy lehet ekkora barom Terry? Mondjuk,én is majd nem elnevettem magam, de aztán Terry kacsintott mondjam el nekik az igazat.
-Nos,az igazság az,hogy fizettünk egymásnak!-El se hiszem,hogy röhögés nélkül képes lennék,bármit is elmondani neki de, megpróbáltam.
-Azt,csináltuk,hogy..barátnőt cseréltünk!!!- Ez,még jobban röhejes nem, tudom felfogni. Semmit,nem tudok elmondani röhögés nélkül? Már, a lányok kezdtek nagyon ránk dühösek lenni de, mi akkor is nevettünk. Ki akartuk,próbálni vajon tényleg elhiszik-e azt a mesét amit mondtunk volna. Így, jól járt Terry barátom is. Nem,akarom,hogy miattam szakítanak Lilivel. Úgy,hogy félre hívtam és megbeszéltem vele valamit.
-Drága barátom!!-Kezdtem, a mondókámat Terrynek.
-A mai eset,után szerintem hívd meg randira a szent mungóba!!- Ajánlottam, fel neki a kérésemet Lili helyébe. Istenem, mindjárt megszakadok ettől a sok nevetéstől. Alig,bírtam lábon állni már majd hogy nem a földre telepedtem és ütöttem a követ. Az emberek tiszta hülyének nézhettek, engem de Merlinre mondom majd meghalok a röhögéstől. Rose és Lili egymásra néztek és ők is elkezdtek nevetni. Egymás, hátára támaszkodva nevettek. Tényleg, annyira ostobák tudunk lenni és jól kiterveltük ezt.Remélem Lily nem haragudott meg nagyon.

Anthony & Lili

Megöl az unalom

Az igazán furcsa közjáték után elindultunk Tony-val sétálni. Még mindig nem fért a fejembe a viselkedése. De hamarosan valami igen nagyon elvonta erről a figyelmem. Történetesen Terry és Rose, akik kézenfogva közeledtek felénk.
Már félig elfordulva kértem Tony-t, hogy menjünk innen, de ekkor számomra teljesen váratlan dolgot tett. Megragadta a karomat és megölelt, na jó ezt még elviseltem volna, de a következő lépése enyhén szólva durva volt. Megcsókolt, abban a pillanatban valahogy mégsem éreztem ezt olyan rossznak, ellenben mikor elengedett lefagyva álltam és bámultam.
Terry-ék már ideértek és hát Rose nem fogadta jól Tony csókos lépését. Ekkor azonban Terry csókolta meg őt. Elsírtam magam, kész ennyi nem bírtam magamban tartani, de a sírás kitisztította a fejemet. Valami nekem nagyon bűzlött, de nem tudtam mi. Csak hallgattam néma csendben, könnyezve és gondolkodtam.
~Ne feledd Lilikém, tanulj meg belátni az álarcok mögé!~ Hallottam fejemben az ismerős hangot. Apám hangja volt. S ettől vezérelve az arcokat kezdtem el nézni. ~Rose ugyanúgy meg van lepve, mint én! Tony még mindig fura, minhta titkolna valamit! Terry, hej ez mindjárt röhög! Itt van valami! Rendben van fiúk, ha játék, akkor játék.~ Mondtam magamban, s gyorsan végig gondoltam a következő lépéseimet. Indulhatott is a játék!
- Te Tony... - Elég volt annyi, hogy rám nézzen. Ekkor már kezemben volt a pálcám, de még nem használtam. Persze ahogy kimondtam a szavakat mind rámnéztek. Ezt az állapotot kellett fenntartanom. Így gondolkodás nélkül megcsókoltam. Közben pedig magamban lehadartam az Immobilus átkot, s mikor elengedtem mind a hárman megálltak. Csípőre vágtam a kezem, szemem mérgesen csillogott.
- Soha többé nem csinálok ilyet! De muszáj volt fenntartanom a figyelmet. A megtöréssel ne próbálkozzatok. Aurornak tanulok, tudom, hogyan lehet megállítani, hogy megtörjétek. És akkor most! Magyarázatot várok. Azonnal! Nem szeretem a hazugságokat! Mondjátok meg, mi a jó Merlin faragott varázspálcáját műveltek fiúk? Nem hinném, hogy ez az egész találkozás a véletlen műve lenne! Mondjátok meg most! Különben képtelen leszek a sóbálvány-átkot használni, vagy gondolat olvasást! - Hangon ellentmondást nem tűrő volt. Tudni akartam mi folyik itt és mivel itt én vagyok az évfolyam első négyünk közül, ami azt jelenti, hogy esélytelen, hogy bármelyikük is megtörje a bűbájom.

Vendég

Jesszus! Nem,akartam nevetni olyan hangosan de kijött. Mekkora, egy lökött vagyok és most már gyanakszik. De, Terryvel lefizettük Roset,hogy maradjon vele én pedig Lilyvel.
-Oké,akkor menjünk-Mondtam,neki mosolyogva mert,tényleg felvidított. Amikor, pont sétáltunk megláttuk a két "szerelmes" párt. Terryt és Roset. Szegény,Lilinek majd megszakadt a szíve amikor,együtt látta őket. Elakart menni de, nem engedtem.
-Nem,mész sehova se drágám!-Jelentettem,ki neki majd a karját megfogva magamhoz öleltem, és megcsókoltam Terry és Rose előtt. Szegény Terrynek már lassan nevető görcse volt, nem bírta visszatartani de,ha elröhögi magát akkor, az egész tervünknek lőttek.Próbáltam, magam visszatartani de, Rose nagyon el volt,keseredve. Aztán kiabált is velem.
-Hogy tehetted ezt?-Kiabált torka szakadtából de, Terry sem engedte el mert visszafogta és Lili előtt megcsókolta. Nagyon,jó kis napnak nézünk elébe de, ha a lányok megtudják hogy átvertük őket...Nekünk,aztán tényleg lőttek. Mi ketten,magunkba annyira jót kacagunk a lányok, még nem is sejtik. Itt,mindjárt verekedés lesz. Egyszerűen,jól érzem magam.

Anthony & Lili

Megöl az unalom

Teljesen el vagyok keseredve. Mintha a lelkembe gázoltak volna. Lehet, hogy nem igaz az egész, de fejemben ez a lehetőség meg se fordul. Én mindig őszinte vagyok mindenkivel és megszoktam, hogy velem is mindenki az. Még most se tudom felfogni hogy képesek egyesek hazudni. Egy semmi értelme úgyis kiderül, kettő nagyon undok dolog.
Próbáltam megnyugodni, s ésszerű magyarázatot találni a helyzetre. Nem volt valami könnyű dolog. Viszont mikor Tony elnevette magát, kizökkentem a gondolkozásból. Úgy néztem rá, mint ahogy Piton professzor szokott azokra a diákokra, akik késnek az órájáról. Hát igen azt az arcot látni kell. Meg kell hagyni sokat gyakoroltam, mire sikerült valami hasonlót erőltetnem az arcomra. Most már viszont igen jól megy a dolog.
~Itt valami nagyon nem stimmel. Először teljesen le van törve. Utána közli velem, hogy a társa lefeküdt az enyémmel. Megvigasztal, aztán meg a semmin kezd el nevetni. Itt valami nincs rendben. De nagyon nincs!~ Morogtam magamban, de arcomon csak a megfagyott Piton grimasz van. Ekkor Tony beveti a bociszemeket. Komolyan van olyan ember, aki ezeknek tud ellenállni? Mert én nem tudok. Így újra elmosolyodtam, s csak ennyit mondtam:
- Örülök, hogy felvidultál! - Kicsit el akartam fordulni, hogy megtöröljem a szemim, de ekkor Tony visszafordította a fejemet. Kérdőn néztem rá, először nem értettem mit akar. A mondat után azonban elmosolyodtam.
- De sétáljunk egyet. Hátha megfeledkezek erről egy ideig. De majd megbeszélem én ezt Terry-vel! Szeretek tiszta lapokkal játszani. Akkor merre megyünk? - Montam, s közben mosolyogtam a fiúra. Még mindig nem értem az ellenkező nemet, furcsa a gondolkodása. Vagy csak én vagyok hülye hozzá? Az is megeshet, jó boszorka is holtig tanul!

Vendég

Nem,hittem volna hogy szegény lányt, így betudom falazni,amikor Terry és Rose nem is feküdtek le egymással. Nem, tudom hogy bírom magamba tartani a nevetőrohamot de, egyszer kijött belőlem. Lili nagy szemekkel bámult rám,hogy mi a fenét nevetek? Meg, mondtam neki...
-Bocsi, nem nevetek semmin csak, kijött belőlem!-Mondtam neki, füllentve és kutya szemeket meresztve. Addig,csinálom ezt a dolgot amíg "az" a dolog meg nem történik közöttünk! Ezt, az egész napot is úgy,intéztem el,hogy mivel Rose tényleg szerelmes Terrybe randit szerveztem neki,hogy engem lekössön egy, időre amíg Lilvel vagyok. Ugyan, is Terry terve is benne, volt mert ő az én barátnőmet akarta lefektetni én pedig az övét. Álnok kígyók vagyunk az, igaz de, ha a két csaj rájön húú...nem lesz jó vége..
-Öhm... Egyébként,nincs kedved velem sétálni egy kicsit?- Gyorsan, elkaptam a fejét amikor megláttam Roset és Terryt kézen fogva. Azért, mert úgy beszéltem meg Terryvel,hogy akkor csókolja meg őt Rose amikor, sétálunk... Nagyon,izgultam és féltem is... ha, az igazság kiderült nekünk kettőnknek lőttek. Terryvel tuti a mai nap fojamán még szakítani fognak.

Anthony & Lili

Megöl az unalom

Csendben hallgattam végig a dalt, s hogy őszinte legyek nagyon tetszett. Mikor Tony rám mosolygott én is elmosolyodtam. Mégis éreztem ,hogy valami nincsen rendben. Nem kellett csalódnom megérzéseimben. Mondtatának hallatára arcomról lefagyott a mosoly, kezeim ökölbeszorultak és megfeszültek. Éreztem ahogy eluralkodik rajtam a kétségbeesés. Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen szomorú. Talán akkor, mikor hírtkaptam apám haláláról.
Úgy éreztem Terry elárult engem, de én kis naív még ennek ellenére is úgy gondoltam, hogy megbeszélhetjük az egészet. Próbáltam visszafolytani a sírást, de nem ment egy könnycsepp csak meglógott. Ekkor Tony átölelt, én pedig a mellksára hajtottam a fejemet.
- Nem a te hibád! Elmondhatta volna, tudja, hogy nem szeretem a hazugságokat. - A hangom már remegett a végén. Nem tudtam mihez kezdjek, kicsit olyan volt ez a helyzet, mintha egy csúnya viccbe keveredtem volna. Azt akartam, hogy vége legyen, titkon imádkoztam, hogy Tony hazudjon. Legszívesebben most azonnal elindultam volna megkeresni Terry-t és tisztázni ezt az egészet, de a lábam egy tapodtat se mozdult. Mint aki megfagyott úgy álltam ott és nem hiszem, hogy egy ideig lehet majd velem értelmesen beszélni. Csak nehogy annyira elkeseredjek, mint apa halálakor, hogy hónapokig nem szólaltam meg. Nem akarok megint olyan letört lenni.

Vendég

Hát..nagy kedvemre eljátszottam neki egy, dalt és a dal után rámosolyogtam. De, elmondom nem bírom tovább magamba tartani.
-Terry és Rose...lefeküdtek, egymással...Azzél, vagyok ilyen állapotban! Bocsi, nem akartam elrontani a napod!!- Kértem,tőle bocsánat kérően....Láttam, ahogy a szeméből egy könny kicsordult muszáj volt, egy gúnyos vigyort, a számra tenni csak, hogy ő ne lássa. Nem, tehettem mást átöleltem ő pedig, a fejét a mellkasomra hajtotta. Olyan, jó érzés volt, végre aki nem csak a rosszat látja meg bennem, hanem a jót is. De, jó leszek én valaha? na, de ha Terrytől rájön, hogy hazudok... Viszlát, barát barátnő...Meg, kell akadályozni, hogy ez a tény tényleg érvényesüljön... Nem, akartam és nem is akarok goromba lenni szegény Lilivel de, hát egyszer ki kell használni "azt" az alkalmat. Egyszer, az életben spontán kell cselekedni.

Lili & Anthony

Jó volt Terry barátjával beszélgetni. Így kicsit jobban megismerem a társamat. A következő mondatain nem lepődtem meg, ha egyszer Terry barátja akkor gyakran láthatott minket.
- Pedig jó lett volna hamarabb is beszélgetni! Talán egyszer majd hármasban is beszélgethetnénk! - Mosolyogtam a fiúra. Szinte tudtam, hogy ha Terry ezt megtudja meg fogja ölni dehát ez van. Viszont azt hiszem a következő mondatok nem kellettek volna. Ezek voltak azok a tények, amiket nem akartam tudni soha. Nem voltam kíváncsi arra, hogy Terry kivel volt egyútt, meg kivel nem. Kicsit arcomon is meglátszott az elkederedettség.
- Nem ismerem olyan jól Terry-t, mint te! De még így is érezhezjük jól magunkat együtt, de egy dal jól esne! - Mosolyodtam el, ahogy ránéztem Tony-ra.

Vendég

Már, megkedveltem Terry barátom barátnőjét. Értem már,hogy miért beszél róla ennyit. Nevettem, kicsit mikor a szemébe néztem.
-Hát,akkor én most mondom..Láttalak már többször Terryvel együtt...De,még nem volt alkalmam veled beszélni- Mosolyogtam, el amikor ránéztem. Ha a legjobb barátom, megtudja,hogy a barátnőjével flörtölök nekem annyi. Bár,ő is megtette az én barátnőmmel.
-Nem,azért de tudod mit tett veled Terry?-Kérdeztem,komoly arccal komolysággal. Nem akartam hazudni neki nem akartam,hogy veszekedés legyen ebből a vége de,egyszer valahogyan meg kell tudnia mi történt..Ezzel,lehet megfogom bántani most nincs más választásom.Ránéztem, a lányra és láttam a csalódottságot.
-Sajnálom! Tudom,hogy nem a te hibád..Tudtam,hogy egyszer úgy is meg kell tudnod amit tudnod kell. Ha akarod játszak neked még egy dalt?-Kérdeztem, őszintén tőle. Job,kedvre akartam és akarom deríteni. Nem, jó ha lehangoltnak látom. Szeretek a társaságában lenni. Igaz,melyik lánynak nem? Mosolyodtam el magamba. Remélem, nagyon j barátok leszünk egymással.

Lili & Anthony

Egy ideig furcsán pislogott rám, amikor rájött, hogy ki vagyok. Az utolsó megjegyzésre halványan elpirultam. Senki se mondta még, hogy összeillünk Terry-vel. Pedig most már élvezem a társaságát, pedig eleinte szinte megölt a gondolat, hogy vele kell lennem. De csak nem ez lett.
- Köszönöm, ezt még senki sem mondta! - Jegyeztem meg neki, majd elgondolkodtam, jó lett volna Terry-vel lenni, de ismerem magam és amikor olyan a kedélyállapotom, mint reggel, akkor jobb nem emberek társaságában lenni.
Egy kis csendet követően Anthony folytatta a beszédet, minek hatására a fülem hegyéig elpirultam. De nem mondtam semmit csak a földet nézve mosolyogtam. A kérdésekre azonban felkaptam a fejemet.
- Nem lehet könnyű elviselni, hogy folyton ugyanarról a dologról kell hallani. Nem, nincs semmi baj köztünk. Csak rossz kedvem volt, így eljöttem egyet sétálni, de jó, hogy mondod, ha itt végeztem elmegyek hozzá és beszámolok neki a napomról. - Mosolyodtam el, hiszen most megint nagyon jó érzés töltött el. Boldog voltam, hogy eszembe jutott párom, hiszen vele mostanában olyan jól érzem magam, mint Mary-vel szoktam. Anthony következő kérdésén elmosolyodtam, s egy igazi könyvből is kiolvasható választ adtam.
- Szerintem mind a kettőtöknek kell. De talán, ha megkérdezed, hogy mi baja és megbeszélitek, az segít majd. -Jegyeztem meg csillogó szemekkel. Igen, jól megtanultam a leckét. Azonban a következő kérdésen akaratlanul is hangosan és őszintén felnevettem! - Na ne viccelj! Én? Rólad áradozni? Nem! Más szokott lenni a beszéd témánk Terry-vel! Nem szoktam más fiúkról beszélni neki, de rólad nem is beszélnél. Amúgy az ilyenek megtárgyalására ott van Mary, ő még örül is neki, ha nem Terry-ről beszélek! - Őszintén mondom régen nevettem ilyen jót. Hallottam, hogy ez a fiú egoista, de hogy ennyire azt nem hittem volna.

Vendég

Merült, fel bennem a kíváncsiság..Lili Nenil..Lili Nenil..aztán,elmondtam még magamba jó párszor majd kaptam oda a fejem.
-Hát,persze! te vagy a legjobb haveromnak a barátnője..Olyan,aranyosan összeilletek egymással.-Mondtam neki kissé mosolygósan. Nagyon jóban vagyok, Terry-vel így a nap 24-órájában is csak Liliről szokott nekem hablatyolni. Legalább az ő életük rendben van nem, úgy mint a miénk Roseval. Sokat,megcsal engem és még csodálkozik,hogy egoista lettem. Terrytől próbálnék segítséget kérni de, el van foglalva a párjával és hihetetlen,hogy most nincsenek együtt..Csak, nem-e történt köztük valami?Tettem fel, magamba a kérdést.
-Képzeld! Terry a nap 24-órájában csak rólad mesél nekem! Én is elmondanám neki a magamét csak soha nem tudom... Amikor,befejezi én ekkor elhallgatok de,ő már csak ilyen! Hogy,hogy nem vagytok együtt? Történt köztetek valami? ha, igen akkor kiherélem- Ezen,elnevettem magam egy kicsit. Legalább,jó is történt ezen a napon így, elkezdtem a legjobb haverom barátnőjével beszélni. Nagyon,kedves és aranyos számomra. Szerintem, megérdemlik a boldogságot. Rose meg én összejövünk még valaha?
-Szerinted,ahhoz,hogy újra együtt legyünk kinek kellene változni? Rosenak vagy nekem?-Szegénynek, tettem fel a kérdést. Igaz,szerintem erre egyszerű a válasz. Gondolom, azért Lili is hallott felőlem ezt azt. Micsoda, ostoba tyúkok pletykálnak rólam. Kíváncsi, voltam így hát megkérdeztem tőle.
-Csak, azért vagy Terryvel,hogy a közelembe lehess és rólam áradozz?- Őszintén, szemeibe néztem és morcos pillantással ránéztem. Tényleg, nem voltam és vagyok jó hangulatomba és még egy csodálló nem kell. De, azért még a lánnyal beszélgettem, mert nagyon kedves.

Lili & Anthony

Éppen a levelem olvastam, hát igen keresztapa mindig felvidít, amikor zeneszót hallottam. Nem is akármilyet, gitárszót. A dal hallatára meg is feledkeztem a levélről. Csak gyorsan betettem a táskámba, s a zenészt kezdtem el figyelni.
Szeretem a zenét, majdnem olyan jól ki lehet vele fejezni a gondolatainkat, mint az írással. Főleg, hogy közben a zene minket is befolyásol, s így sokat meg lehet tudni az előadóról. Nem is csoda hát, ha a szemem folyamatosan a fiún tartom. Hirtelen igen sokan gyűltek össze köré, így csak távolról figyelem, nincs nekem most kedvem tömegben lenni.
Egy ideig megy is a taktikám, de mikor egy könnycsepp gurul végig az arcán előbújik a segítőkész énem. A tömeggel mit sem törődve megyek oda hozzá. Ez van, sose tudom meghazudtolni önmagam, ha valami akkor a fokozott kedvességem visz a sírba. Mosolyogva lépek oda hozzá, szerencsémre keresztapa hirtelen levele felvidított, így megint megvan az a mosolygós önmagam.
- Szia Lili Nenil vagyok! Látom nem vagy jó passzban. Mi nyomja a szíved? - Kérdeztem a tőlem megszokott kedvességgel. Mire gyorsan megkapom a választ, bár a mosoly a végén elég nyúzott volt. Mikor azt mondta tudom a nevét elkezdtem rajta gondolkodni. Persze nekem nem kell sok, hogy az ilyenekre rájöjjek Anthony Goldstein. Csak onnan tudom, hogy ki mert utána néztem az én kirendelt páromnak egy kicsit, természetesen hollóhátas segítséggel. Ez a fiú pedig elviekben a legjobb barátja. ~Nem értem a fiúkat!~ Szögeztem le gyorsan.
- Természetesen szívesen segítek, ha tudok valahogyan! De az első és legfontosabb, hogy ezt a búskomor hangulatot el kell valahogy tűntetni. Én már csak tudom, hogy pocsék. Még az olvasás is unalmas, ami nálam nagy szó! - Próbáltam a lehető legkedvesebb lenni, nem lenne jó rosszban lenni, leendő párom legjobb haverjával. Ki tudja, mikor jöhet még jól, ha jóban vagyunk!

Vendég

Marhára nem, volt jókedvem mert még a párommal is összekaptam.Megfogtam a gitáromat és a Móló és a csónakházhoz siettem. Na, persze mint mindig mindenki ott volt, amikor az ember unatkozna. Emlékszem a szellemre mindenki mesélt erről de, valahogy nem hiszek ezekben. Lehet,hogy a szellemek csak akkor jönnek elő amikor senki nincs a környéken? Gondolkodtam, el magamba. Na, mind egy fogtam a szokásos kis gitáromat és ha már itt van, mindenki miért is ne játszhatnék egy számot? Mosolyodtam, el magamba.Elővettem a gitáromat és játszottam... Hűű... Hírtelen mennyien jöttek ide hozzám,hogy hallgassák a dalaimat. Meglátott egy hosszú vörös hajú lány aki látja rajtam,hogy egy könnycseppet eresztettem le végig a szememből. Talán, azért mert hogy lehet a barátnőmmel akit szeretek szakítással fog végződni? Nem,hinném.. De..nagyon kíváncsi vagyok arra,hogy tud-e nekem ez a lány segíteni. Bármit megtennék,hogy szeressem a barátnőmet. De, még oda jött is mellém megkérdeni,hogy jól vagyok-e...
-Szia!Szerintem, tudod a nevem...- Próbáltam, volna mosolyogni de sehogy sem ment. Pedig, a nagy egóbol csak kis egó maradt. Nem, maradt már bennem egy szemernyi jó kedv.
-Tudod, összevesztem a párommal és nem tudok változni segítel? Híhetetlen,hogy egy lánytól kérek segítséget, inkább Terry Boot-tól szoktam, mert ő a legjobb barátom. Kíváncsian várom a kedves lány válaszát. Nem, tudom mi van ma mindenkivel,hogy összeveszik a barátaikkal és a párukkal. Ez, egyszerűen ilyen nap és kész.

Lili & Anthony

Egy újabb teljesen unalmas nap. Kezd ebből elegem lenni. Ott már bajok vannak, ha McGalagony óráit sem élvezem. Akkor már igazán nagy bajok vannak! Főleg, hogy az ő óráit szeretem a legjobban. Sőt, ami rosszabb még Mary-vel is kiabáltam, pedig nem is volt rá nyomós okom! Ha így folytaton depressziós leszek, ami nem valami jó dolog, ha a boszorkány a tanulásra akar koncentrálni.
~Sürgősen fel kell frissítenem az agyamat, mielőtt mirelit hal lesz belőle!~A hal nem is olyan veszet ötlet volt, mint gondoltam. Talán egy kis séta a tóparton felélénkíti az agyamat. Eme hirtelen ötlettől vezérelve, s mivel most nem volt tanítás, hátamra kaptam kis batyumat, benne egy szendviccsel, s elindultam a túrámra.
Mégsem jött teljsen össze ez a tóparti séta. Természetes, hogy pont ilyenkor kell mindenkinek a tóhoz menni! Csak, hogy véletlenül se lehessen egyedül az ember! Legszívesebben valami csúnya àtkot mondtam volna el, de megállítottam magam. Az ilyen viselkedés nem illene egy aurorhoz, márpedig nekem az a célom. Közveten az animági elsajátítása előtt.
Morcosan kullogtam a móló felé. Ott senki sem volt és nem is zavarhat. Legfeljebb a csónakház szelleme, de az nem rosszabb, mint Hisztis Mirtill a WC-ben! Ami azt illeti mérföldekkel jobb, Mirtill-nél még a Melissa-val töltött éjjeli kiruccanó is jobb volt. Ennek ellenére el voltam keseredve, nem tudom mi ütött belém, de valahogy eltünt a jókedvem. Mikor elértem a mólót leültem a szélére, s lábam a vízbe lógattam.
Lehet, hogy nem volt okos dolog, hiszen ez a "Csónakos szellem", ahogy én hívom, szereti a vízbe rángatni az embereket, csak tudnám miért élvezi ennyire. Szegény Mary egy időben egyenesen remeget, mikor megemlítettem neki a csónakházatt, mindig nekem kellett kimentenem a vízből, ha nem éppen én estem bele! Most viszont nem érdekel semmi. Vissza akarom kapni a jókedvemet, azonnal! Lehet, hogy éppen egy mártózás kell csak hozzá.
Nyugodtan ücsörögtem, s közben a kunyhót fürkésztem, de a szellemnek se híre se, na jó a "se hamva" kifejezés nem a legkitűnőbb megfogalmazás, inkább a sehol sem volt a megfelelő. Kezdtem kicsit furcsállani a helyzetet. Ekkor azonban figyelmem megtörte egy rikoltás! Bagoly volt, pedig nem is pósta időben vagyunk. Az állat játszi könnyedséggel ért mellettem deszkát, minta be lenne neki tanítva, hogyan kell egy mólón landolni.
- Te vagy az Zig? Persze, hogy te! - Nevettem, mikor felismertem keresztamám baglyát. Az a szegény fülesbagoly, már szinte olyan öreg, mint a keresztapám. Így már nem is furcsállottam, hogy levelem jött. Keresztapa sose veszi figyelembe a pósta időt, mindig akkor küldött levelet, amikor ő akart.- Menj szépen fel a bagolyházba. Pihenj kicsit, aztán majd írok a jó Dave bácsinak! - Ekkor a madár elrepült. Én pedig végre felbonthattam az a levelet, amiről fogalmam sem volt, hogy mit tartalmazhat. Bár arra számítottam, hogy nem egy átlagos levél lesz, ugyanis Dave bácsi imádja a rejtélyes dolgokat, nem hiába kutató a maják földjén. Biztos benne, hogy köztük is éltek varázslók, meg boszorkányok. Hóbortos egy figura. De mindenesetre kicsit javított a kedélyállapotomon.

» Tally & Tony
» Tony & Chris-hülyeség határtalan
» Lili & Zoé
» Lili & Brittany
» Lili & Claire