Az utolsó tanórám után ami bűbájtan volt ráérősen pakolásztam össze majd az utam a teremből kifelé vezetett. A folyosón nem sok diák közlekedett már mivel szokásom volt megvárni a terembe, hogy elhaladjon a nagy tömeg. Valahogy ez a nap fárasztóbbnak tűnt a számomra mint az eddigiek. Talán közrejátszott az a tény, hogy hétfő van és ezt a napot valamiért kapásból rühelltem mindig is. Különösebb oka nincs az utálatomnak szerintem bőven elég indok az, hogy a hétfő egy sátáni nap. Ilyenkor a rossz tulajdonságaim a négyzetre emelődnek és jobb nem hozzám szólni. Mondhatjuk úgy is, hogy ilyenkor előbújik belőlem az ok nélkül kötekedős énem. Elég sűrűn előfordul az én esetemben, hogy az első emberen akit meglátok töltöm ki a dühömet vagy a felgyülemlett stresszt. Ebből kifolyólag nem is csoda, hogy nincsenek barátaim. A viselkedésem nem hazudtolja meg a házam által képviselt értékrendeket. Lassan, ráérősen sétáltam a könyvtár felé ami szintén ezen az emeleten helyezkedett el a bűbájtan teremmel egyetemben. Mint minden nap most sem változtattam a délutáni programomon ami abból állt, hogy a könyvtárba tanulok és olvasgatok addig ameddig be nem zár. Néha annyi változatosságot viszek a dologba, hogy mondjuk a szobámba vagy valahol a szabadban barikádozom el magamat. Gondoltaimból az zökkentett ki, hogy megláttam egy szőke lányt aki velem ellentétben a folyosó másik végébe tartott igen nagy sebbel-lobbal. A nyakkendőjének színéből és a talárján lévő címerből nem volt nagy durranás kikövetkeztetni, hogy hugrabugos. Különösebb bajom nem volt a ház tagjaival de némelyiküket az idegesítő kategóriába kellett besorolnom. Nálam ez a kategória olyan emberekből áll akik értetlenek vagy szimplán irritálnak a viselkedésükkel. A szőke lány éppen velem egy vonalba ért akikor úgy döntöttem, hogy kissé visszaveszek a nagy sietségéből és a bal vállammal beleütköztem. – Talán kissé jobban is odafigyelhetnél.- vetettem oda neki kissé gúnyosan egy féloldalas vigyorral majd folytattam is az utamat tovább amikor meghallottam, hogy valamit mond. Nem tudtam kivenni mit mond de abba biztos voltam, hogy nekem szánta. - Bocsánat. Mondtál valamit?- fordultam vissza érdeklődést színlelve.
Már megint hétfő van, én pedig minden hétfőn rádöbbenek arra, hogy hétvégén nem foglalkoztam a tanulással, hiába is van bennem meg a szándék, hogy a könyvek felett görnyedve szívjam magamba a tudást, mégis mindig találok valami jobb elfoglaltságot. Számomra még Roxmortsban is érdekesebb céltalanul bolyongani, mint az órákra készülni. Nem vagyok az a könyvmoly fajta, de szerintem ez már első ránézésre elmondható rólam. Szeretem, ha mások felfigyelnek rám, mégis az SVK órán meghúztam magam. Semmi kedvem sem volt felhívni magamra Piton professzor figyelmét, különben is engem ki átkozna meg, vagy éppen tenne rám rontást? Hoppá, azt hiszem lenne pár jelentkező, ezért talán nem ártana, ha legközelebb jobban oda figyelek az órán. Szerencsémre a mai napot megúsztam, ezért sietősen távoztam a teremből, hogy a következő terembe érjek. Szerintem a jóslástan tanárnő nem komplett, nevetségesen néz ki, igazán rá férne már egy új frizura és lecserélhetné már a régi gönceit is. Remélem egyszer a varázsgömbjében meglátja magát és ráeszmél mennyire szánalmasan fest. Habár a folyosón elnézve a diáktársaimat némelyiken már semmi sem tudna segíteni, de azt csodálom, hogy képesek nyilvános helyen mutatkozni. Magamban jót mosolyogtam mások bénaságán, egészen addig, míg valaki belém nem jön. - Talán te is odafigyelhetnél. - Előfordult már, hogy valaki véletlenül nekem jött a folyosón, de általában bocsánatot kértek tőlem és el is volt intézve a dolog, de most erősen megkérdőjelezném, hogy ez véletlen volt-e? - Oh igen, azt mondtam, ha nem lennél ilyen széles, talán nem jöttél volna nekem. - Gúnyos mosollyal arcomon néztem rá. Mit is várhattam volna egy mardekárostól? Ismerem a fajtáját, ahogyan az is tudom, hogy már eleve utál, mert nem egy házba lettünk beosztva, de azért én sem szimpatizálok vele, még csak az kellene.
Astoria Greengrass Mardekár/4. évfolyam
Hozzászólások : 5 Vér : Arany Iskolai ház : Mardekár Kirendelt pár : Griffendél 5/2 fiú Avataralany : Kaya Scodelario
A szemem tágra nyílt a meglepettségtől. Nem nagyon találkoztam olyannal, aki visszamert volna szólni nekem. Ebből arra a merész következtetésre jutottam, hogy nem hallott még felőlem a lány. Pedig teljesen biztos vagyok afelől, hogy rólam sok minden kering főként rossz. Habár ha mégis tud rólam ezt-azt akkor nagyon is tisztelem, hogy ilyet mert nekem mondani. Volt már rá példa, hogy enyhébb beszólás miatt úgy kiszúrtam egy hollóhátas lánnyal, hogy a gyengélkedőn kötött ki. Sok hasonló eset köthetett az én nevemhez. Túlságosan is bosszúálló típus vagyok. Akkor is rám talál a baj ha nem keresem de általában én kutatom fel. - Tényleg?- kérdeztem fenyegetően. Majd néhány lépést tettem felé majd újra elvigyorodtam. – Szerintem te még nem hallottál rólam festett szöszi.- nevettem majd újabb lépéseket tettem. Még nem körvonalazódott meg bennem az ötlet, hogy hogyan állhatnék bosszút de igazából még azt sem tudtam eldönteni, hogy megéri egyáltalán rá pocsékolni az időmet ahelyett, hogy olvasnék. Úgy tartom túlságosan könnyen el tudnék bánni vele. Nem hiszem, hogy túlságosan lekötne a vele való hadakozás. Jobb szeretem ha az ellenfél velem egy rangú és őt nem ítéltem meg annak. De azért még nem hagyom csak úgy itt hiszen ki tudja. Lehet, hogy tud jobbat is mondani amin még derülhetek egyet meg amúgy is fel kell világosítanom a személyemet illetően. Hiszen ez így nincs rendjén. Remélem, ha egy kis beszélgetésre most sort kerítünk akkor megtanulja, hogy velem hogyan kell viselkednie. - A nevem Astoria. Hátha ez segít abban, hogy rájöjj ki vagyok.- most már csak egy méter volt közöttünk. A taktikámat még mindig nem sikerült eldöntenem. Két opció lehetséges nálam. A rossz zsaru és a még rosszabb zsaru.
Ennek a lánynak nem csak a mozgáskoordinációjával vannak bajok, hanem még a hallásával is. Szegénykém, ilyen fiatalon nem lehet könnyű ilyen hátrányokkal érvényesülnie, gondolom ezért ilyen mogorva, hogy kompenzálni tudja a hiányosságait. El sem hiszem, hogy pont engem vett célkeresztbe, de el kell, hogy szomorítsam, mert nem hagyom magam csak úgy. Rossz emberrel kezdett ki. - Esetleg valami olyasmit mondtam, ami nem tudott eljutni a tudatodig? - Meglepetten kérdeztem vissza, legközelebb majd megpróbálok egyértelműen fogalmazni, de ennél egyértelműbb kötve hiszem, hogy tudnék lenni. Ez az egész nem lenne ennyire macerás, ha bocsánatot kért volna, amiért belém jött, aztán pedig mindketten mentünk volna tovább. Persze úgy túl egyszerű is volna. - Miért mégis ki a fene vagy te, hogy már hallanom kellett volna rólad? - Ebből számomra az derült ki, hogy túl sokra tartsa magát. Mégis miért nem tudok meglepődni ezen? Ő egy mardekáros, köztudott, hogy mindig túl sokat képzelnek magukról. De valójában tényleg fogalmam sincs arról, hogy ki lehet, eddig szerencsére elég nagy volt az iskola területe, hogy gond nélkül el tudtuk kerülni egymást, egészen mostanáig. - Nem, még így sem vagy ismerős. Bocs, eddig biztosan azt hitted, hogy téged mindenki ismer, de mégis annyira jelentéktelen vagy számomra. - Teljesen őszintén beszéltem hozzá. Mégis miért pazaroljuk még egymás idejét? Kész vicc ez az egész, hogy szóba elegyedtem vele, lenne jobb dolgom is ennél. - Esetleg lenne még valami? Mert engem teljesen hidegen hagysz, sőt eléggé untatsz is. - Azt hitte megijedtek attól, hogy közelebb jött hozzám pár lépést? Nem vagyok azaz ijedős fajta, ezért eszemben sincs hátrálni. Nem olyan hugrabugos vagyok, aki még a saját árnyékától is berezel.
by Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59
Tárgy: Astoria & Crystal 
