Rose & Josh & Gavin

Igazi, rezzenéstelen pókerarccal állok előtte, és csak nézem. Csak nézem a szemét, és semmi mást. Nem vándorol el a tekintetem semerre, csak nézem a szemét.

Nem reagál egyetlen arcizmom sem arra, amit mond, holott az első mondata mélyen belém vág. Bár, a másodikkal kiegészítve már nem olyan rossz.

Kimondja, hogy szeret, hogy szép vagyok, és hogy mindent akar... De csak ha én is. Szóval visszakozik egy picit. Miután becsukja a száját még jó fél percig csak nézem, és utána húzom féloldalas mosolyra a számat.

Érdekes, mikor egy ember ennyire szeretne valamit, de ennyire nem tudja, hogy tényleg akarja-e. Még beszéde előtt közelebb jött, már térdig a vízben áll. Csak három lépcsőfok választ el minket, semmi több.

Felé lépek egyet, és addig várok, és nézek a szemébe, míg nem lép le ő is egy lépcsőfokot. Már csak egy fok választ el bennünket, és itt fog eldőlni, hogy melyikünk akarja jobban a dolgot. És hogy mit is pontosan.

Nem mozdulok, csak nézek rá. Nem tudom, hogy ez miért jó, de érzem, hogy ezt kell tennem. Egy macska pedig sosem mond ellent a megérzéseinek. Várok, egészen addig, míg nem fog felém elmozdulni.

Szemem sarkából figyelem a körvonalát, és lesben állok minden rezdülésére. Várok, egészen addig, míg egy fél centit nem mozdul felém a teste. Hogy miért tette, nem tudom. Lehet, hogy csak nagyobb levegőt vett, vagy az egyensúlya másképp esett...

Nem tudom, de nem is érdekel. A körülöttünk lévő folyékony tűzként égető levegő egyszerre felrobban, és előtör belőlem a vad. Két kézzel ugrok a nyakába, karjaimat átkulcsolom tarkójánál. Ajkam az övére tapad, és önálló életre kell.

Én akarom, és a szám is ezt kérdezi. Felpattannak lehunyt pilláim, és a szemébe nézek.
Te is?

Még mindig nem bírja elfogadni a tényt, hogy nem mindig lehet, vagy képes erősnek lenni, és önön erejéből talpra állni, de hát nem is vártam tőle mást, ez így van jól, bár az, hogy megköszöni igen furcsa. A legutóbbi esetnél majdnem megátkozott most meg megköszöni, minden esetre jól esik. Eközben a gondolatfuttatás közben öltözök felfele. Aztán megfordulok, és áll előttem Rose fehérneműben. Tudod van az a helyzet amikor elakad a szavad a meglepetéstől, de ez annál nincs is rosszabb amikor ilyenkor kinevetnek. Rose megtette és ezzel kihozott a némaságból, de mielőtt megszólalhattam volna, újra beszélni kezdett. Megint kiakadtam, és egy pár másodpercig megint csak pörgött az agyam, hogy :ÚRISTENÚRISTENÚRISTEN! Majd mivel a kezdeti sokkot leéltem, újra beindult a gondolkozásom, és bár mint egy vihar hallottam bent a hangomat. Szóval levenné a fehérneműt. Nem mondom, hogy nem kívánatos lány, mert de az. Nagyon is, viszont nem mondhatom egyértelműen azt, hogy igen mivel akkor szemétláda leszek. Aztán még a végén megátkoz. A melltartójából csavarni lehetne a vizet , nekem meg a vizes testre felhúzott alsógatyámból, szóval kb kvittek lehetünk, csak a probléma az, hogy nekem van mi látszódjon alatta, de egy mellből így is többet lát az ember. Elhessegetem a gondolatot:
- Az hogy én mit szeretnék, az vajmi keveset számít.- Felé lépek egyet
-Viszont az, hogy perpillanat mit tennék meg érted, azt mondom szinte bármit.- Még közelebb lépek most már csak egy lépés távolságra Rosetól. Belenézek a szemébe mélyen, és az arcvonásaim megkeményednek, és nézem, vajon megszeppen-e és elfut, mint egy kiscica, vagy széttép mint egy tigris.

- Ez nem természetes - mondom ki azonnal gondolkodás nélkül. Nem látom az arcát, a fal mindent eltakar, de tudom, hogy szemöldökei a homloka tetejét verik ebben a pillanatban.
- Nem, Josh. Ilyet nem teszünk meg akárhogyan, akárkiért... - hangom elhal, és rájövök, hogy mekkora hülyeséget csináltam. Szerencsétlen fiút lényegében szerelmi vallomásra kényszerítem, amelyet mindenféleképp el szeretnék kerülni, mellesleg. - Szóval köszönöm - teszem hozzá, és remélem, hogy lezártnak tekinti a dolgot.

Szám széles vigyorra húzódik. Óóó, Josh drága! Hát nem tetszett fent hagyni a bundabugyit? A bennem élő macska elégedetten dorombol. Mikor már hallom, hogy kiért a medencéből, átsiklom a fal alatt hangtalanul. A meleg víz körülöleli a testem, és érzékien simogat. Nem is gondolná az ember, csak akkor veszi észre, amikor jóleső borzongás járja át.

Halkan emelkedem fel, és Josh farpofáját látom meg azonnal. Nekem háttal áll, így semmi érdekes nem látszik, bár már ez is több annál, mint amit az agyam szeretne. A szív azonban más véleményen van.

Csak áll ott, mint egy megszeppent elsős, és nem tudom nem hangosan kacagni rajta. Hogy most mi üt belém, azt nem tudom, de valamiért kinyitom a számat, és lehet, hogy örökre elrontom a viszonyunkat. - Akkor sem szeretnél, ha rajtam sem lenne? - kérdezem, és nem nézek máshová, csak a szemébe. Felállok a második lépcsőfokra, így a köldökömig kiemelkedem a vízből. Melltartómból csíkokban folyik ki a víz, végig az oldalamon. Az ugrik be, hogy ez mennyire szexi is tud lenni. Csak nézem a szemét, és várom, hogy tegyen valamit. Vagy hogy én tegyek valamit ösztönösen. Csak nézek rá, bele a szemeibe.

Imádok fürdeni, és amúgy is a legjobb hely a vízben van, és bár a múltkori Rose-os fürdőcskézés náluk nem sült el jól remélem ez a mostani azért kellemesebben fog telni. Amikor beleereszkedtem meztelen testemmel a vízbe egyszerre jajdult fel az összes izmom, melyek éreztették azt, hogy nincsenek hozzászokva a komolyabb kihívásoknak. Kellemes volt benne ülni a kristálytiszta vízben, ami kellemesen meleg volt. A medence szélénél ültem hátradöntöttem a fejemet, és lecsuktam a szememet. Hosszú másodpercekig kívántam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véged, illetve nem akartam kinyitni a szememet. Majd egyszer csak megtettem, és felnéztem az elvarázsolt tetőre ami egy tiszta csillagok eget ábrázolt perpillanat. Megtapogattam a saját tarkómat, amely úgyszintén visított a fájdalomtól, de éreztem ott valamit ami nem oda illik, ja csak egy pattanás volt. Mennyire hétköznapi, és mennyire semmit mondó. Az ember azt hinné, hogy nem a tarkóján lévő pattanással fog törődni az ember amikor egy szép lánnyal fürdőzik, ám a fal abszolút mindenféle szexuális és vizuális ingertől megfoszt, és talán jól is van ez így. Béke van itt. Most. Jelen pillanatban. Valahol messze harcok dúlnak, vér folyik és nők sikolya hallatszik, de most ezzel mit sem törődve áztatom az egész testemet, mert kijár nekem. Ennyi jár. A nagy elmélkedésemből Rose hangja szakít ki. Egy másodpercig hallgatok és az agyamban lévő gondolatok amik eddig lassan csordogáltak mint a kis patak most egy tenger erejével zúg végig a fejemben. Micsoda? Rose hálás? Megköszönt valamit? Mi történt lehet hogy ekkora a baj? Ennyire beverte a fejét? Amikor azt kérdezi, hogy átjöjjön-e egy 3 másodpercre leblokkolok, és kész meghalt a világ. RAJTAM NINCS ALSÓGATYA! Ha átjön  az nagy gáz, mivel... mivel... én nem is tudom miért, én.. nem... SZÁNALMAS SENKI SZEDD ÖSSZE MAGADAT. Ordítottam a saját fejemben magammal, és megráztam a fejemet, majd Válaszolok Rosenak:
-Nincs mit megköszönnöd. Te is megtetted volna értem. Ez csak természetes.- Leagalábbis remélem, hogy megtette volna. Felállok a medencéből, és odalépek a törölközőhöz, majd gyorsan megtörölközök, és elkezdem felvenni az alsónadrágomat, és közben megszólalok:
-Hát én nekem még fel kell vennem az alsógatyámat, mivel nem igazán szeretek nem fürdő ruhában fürödni.- Leraktam a törülközőt, és lehajoltam az alsónadrágomért. Felvettem, majd megfordultam, ám egy probléma addigra volt: Rose már macskaügyességgel átúszott a kerítés alatt úgy hogy én nem hallottam, és mivel a hátam mögött volt egész végig a tó akár nyugodt szívvel nézhette végig az öltözködésemet, de az is lehet hogy csak most jött és akkor nincs baj. Csak álok és némiképp riadtan meredek rá mint a kisfiú aki rosszban sántikált, és az anyukája meglátja.

Félájultan érzékeltem, hogy Josh felvisz a karjaiban a hetedik emeletre. Az első pár méteren próbáltam tiltakozni, de mivel utána a következő két emeletnyi idő kiesett, ezzel inkább felhagytam.

Nem vagyok nehéz, de azért mire a hetedikre felértünk szegény srác eléggé zihált. Na, csak ez kellett, nem kínos ez nélkül éppen eléggé.

Bent éppen csak érzékelem, hogy egy japán fürdőben vagyunk, amikor lerak. A térdeim kocsonyaszerűen viselkednek, és szépen, lassan összecsuklok. Közben ő már a túloldalt van, és hála Merlinnek ezt nem látta. Még egy köszönömöt sem tudtam neki kinyögni.

Ülök a földön, és semmi ötletem, hogy normálisan hogyan juthatnék bele a tőled alig fél méterre gőzölgő vízbe. Már egy picit jobban érzem magam itt mellette is, és minden porcikám vágyik a meleg vízre.

Döntök, és eldőlök, fejjel előre belecsúszok a vízbe. Nem túl elegáns, de jelenleg ennél többre nem vagyok képes. Teljesen elmerülök a habokban, és először azt hiszem: meg fogok fulladni.
Az első pár másodpercben minden erőm elhagy, és testem tehetetlenül elindul lefelé, majd mintegy varázsütésre átjár a forróság. Érzem, ahogyan a vérkeringésem beindul, és az erőm egy része visszatér. Feljövök, és kitörlök a szememből a vizet. A medence szélén lévő pálcámért nyúlok, és elvégzem a vérhigító varázsigét. Azonnal jobban, azonnal jól érzem magam. Szinte mintha mi sem történt volna. Pálcám leteszem, és kibújok taláromból. A vizes ruhát nagy placcsanással kidobom a kőre, és elég hamar megy utána a csizmám is. Na, most már csak annyi ruha van rajtam, mintha strandon lennék. Fekete bugyi, és melltartó.

Egy elégedett sóhajtással leülök a medence padjára, és hátrahajtom a fejemet. Elképesztő érzés, ahogy a lassan csordogáló forró víz átjárja a hajamat. A válaszfal felé pillantok. - Josh? - kérdezem. - Köszönöm - szólok neki, és hangomon most érződik a hála. - Átjössz? Vagy menjek én...? - Nem tudom, miért mondok ilyet, hogy mit akarok, de nem esik jól egyedül lenni. Visszaidézem, hogy milyen volt a mellkasára hajtani a fejemet, és jó érzés fog el. Végre egyszer nem éreztem magamat egyedül, kívülállónak, aki csak magára és a tudására van utalva. Ez jó.

Egy pár másodpercig gondolkoztam, hogy hova vihetném ezt a lányt, mivel a fürdéshez segítségre vagy legalábbis segédezközökre lesz szükség emiatt a sok vérveszteség miatt. A prefektusi fürdő ugye nem jó, mert ott nincs külön női, meg férfi rész aztán megjött a csodás ötlet! A szükség szobája. Ott minden lesz ami szegény Rose-nak kelleni fog. Mikor ezt kitaláltam a fél alélt Rose ra. Nem fog tudni járni ez biztos, szóval kézben kell felvinnem, viszont elég nagy erőfeszítés lesz, mert nem vagyok egy Adonisz aki csak úgy hipp hopp felmegy vele a 7. re. Plusz Frics és a tanárok is járőröznek, és nem ártana nem lebukni. Végiggondoltam több lehetséges útvonalat, és elég kemény lesz. Lehet egyszerűbb lenne Levicorpusszal, de az meg neki megalázó lenne így marad a kézben viszem dolog. Ránézek Rose-ra elmosolyodok, majd szépen lassan felveszem. Hm nem is annyira vészes a csaj súlyra, talán egy szusszal fel tudom vinni. Megkezdődik a hosszas utunk a kastélyon keresztül. Titkos folyosókon viszem végig szótlanul, és közben alig nézek rá figyelek néha hirtelen irányt változtatok, mivel észreveszem, hogy valami nincs rendjén. A rosszfiú ösztön mindig tudja hova nem szabad mennem. Mire felérünk a 7. emeletre már zihálok, csurog rólam a víz görcsösen fogom szegény Rose-t aki lehet, hogy útközben elájult... Minden esetre belépek vele a szükség szobájába. Egy nagy előtérbe lépek amely Egy japán mintára készült fürdőt jelenít meg. Van egy természetes tó ami addig ér, hogy a melled még a vízben legyen ha beleülsz. Nem igazán lehet belefulladni. Középen nagyjából arányosan a tó tükre felett egy fonott nád kerítés, hogy a két rész ne lásson rá egymásra. Tökéletes. Minden adott Pár lépést teszek és leteszem egy puha padra lefektetem, és a lábához ülök, majd megkérdezem:
- Innen be tudsz menni egyedül is gondolom, hisz azért pár lépést tudsz tenni. Én is lefürdök a másik oldalon leszek, de ha bármi baj van sikíts. Legrosszabb esetben a kerítés alatt átúszok és rögtön ott vagyok. Vigyázz magadra.- Ezzel fel is állok majd belépek a fürdő részre ahol van egy nagy törülköző fürdősó tusfürdő, és egy tiszta fürdőköpeny. Levetkőzök és beleeresztem magamat a vízbe, majd hagyom, hogy magával ragadjanak a gondolataim.

Furcsa érzés, amikor érzel valamit, de nem tudod, hogy mit, csak jön, és ledönt a lábadról. Fogalmam sem volt, hogy mit érzek, mit akarok, egyedül Josh egyenletes szívverése tartott a jelennél.

Ééééééés: BUMM! Felkapom a fejem, és ránézek. Most komolyan ez jött!? Nyitom a számat, majd becsukom, és nézek rá továbbra is komolyan. Végül elnevetem magam.
Igen, a Mungóba való vagyok.

- Igen, azt hiszem - mondom végül csendesen, és felemelem a pálcámat, hogy egy kozmetikai bűbájt elvégezzek. Kezem azonban visszahanyatlik, ez most egyszerűen nem megy. Elhúzom a szám. - Úgy látszik most marad a varázstalan út, fiúként ezeket nem ismerheted - mondom, és a végére egészen elfáradok.
Na igen! Ha egy fizikailag amúgy sem túl erős lány vért veszít ez történik...

- Hát, én sem - nézek rá, és nem tudok nem nevetni egy kicsit. - Tudod, mindent tanulni kell - nevetek, és erőtlenül a karjának dőlök. - Azt hiszem, hogy egy forró fürdő nem ártana - szólok neki, és remélem, hogy egyre jár az agyunk ezzel kapcsolatban.

A csók Pillanata olyan volt mintha egyszerűen csak lebegnél... furcsa ez is valamilyen átok hatása? Mikor kinyitottam a szememet Rose úgy odakucorodott mellém, mintha egy kismacska lenne. Zavart voltam, és ez az a típusú zavartság, amit a nők többnyire édesnek tartanak. Nem tudom, hogy mi lelt... Hogy kerültem egyáltalán ide? Miért van Rose feje a mellkasomon? Mit kellene tennem? Ezeket a gondolatokat elhessegetem abban a pillanatban amikor rá nézek, és látom a haját csurom vér.
- Öhm azt hiszem le kellene fürödnöd, mert tiszta vér a hajad- Nem ártott volna neki plusz lehet, hogy fel is ébred valóban, és akkor jaj nekem, mert kifiléz, mint egy pisztrángot! Ez után már csak nézem, szememben aggodalom van, illetve zavarodottság, és az arcán illetve a fejétől a lába hegyéig cikázó szememből elég könnyű észrevenni egy minimális pánikot ugyan akkor amit eddig Rose nem feltétlenül látott az a jó szándék, és a segíteni akarás. Nem tudom igazán, hogy miért akarok neki segíteni, hisz egy tanár átka terített le mind a kettőnket. Cikáztak a gondolataim. Vajon a feleségem lesz? Vajon annyira vad mint mutatja magát, és holnap már más lesz neki? Milyen lesz a gyermekem haja? Egyszer csak kibukik belőlem a leghülyébb dolog amit mondhattam.
-Hát nem így képzeltem az elsőt.- Rámosolyogtam, és azt hittem, hogy, érteni fogja mire lyukadok ki.

A sötét hirtelen kicsit kivilágosodik, letelt a kábító átok hatása. Szemem megrebben, de nem látok semmit, csak vakító fényt. Újra elájulok.

Nem tudom, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy először felébredtem. Talán percek, talán napok. Fogalmam sincs.
Szemem kinyitom, és ugyan bánt először a fény, már nem csukódik le újra. Josh hajol fölém aggódó arccal.
Érzem, hogy a hajam véres, más nem lehet az a ragacsos anyag. Fejem viszket egy ponton, ez a forrasztóbűbáj utóhatása lehet. El szeretném mondani, hogy köszönöm, hogy nem hagytál elvérezni, de szóhoz sem jutok.

Josh megcsókol, és az első másodperc hitetlenkedés és ellenkezés után belevetem magam a csókjába. Ingjébe és vállába kapaszkodva felhúzom magam a földről anélkül, hogy száját eleresztené az enyém.
Ő a szökőkútnak nyomja a hátát, és pedig mellkasának az enyémet. A hajam tiszta vér, a talárom is, szörnyen festhetek, de most az egyszer nem érdekel. A csók hosszú, és forró, mint a lángnyelv whiskey. De annál sokkal-sokkal jobb. Nem tudom, hogy mikor hajolunk hátrébb mindketten, de időérzékem ugyanolyan rossz, mint a semmiben lebegve volt.
- Köszönöm - lehelem neki. Megbízom benne, így soha többé nem fogok ágálni az ellen, hogy meggyógyítson.
Nem tudom, hogy mit kellene mondanom, hogy mit kellene tennem. Fejemet mellkasának hajtom, és halkan, lassan sírni kezdek.

Amikor végig mondom a kis monológomat mindent beleadtam, és tudtam, hogy valószínűleg a fele sem igaz annak amit mondok, mégis ki kellett mondanom, mert fel akartam dühíteni, hogy hibát vétsem széttártam a karomat és éreztem amint minden egyes szavam ágyúként csattan az általa felépített pajzsokon szinte hallottam amikor megáll egy pillanatra, hogy a maszkjainak lehulló darabjai csilingelnek a földön, és tudtam, hogy elértem a célom. Váratlan dolog történt én ilyen esetben őrült módjára megpróbáltam volna elpusztítani az ellenfelem ami eddig mindig bevált, de ő nem. Csak azon kaptam magam, hogy egy Silencióval egybekötött fojtogatásban vagyok benne rúgkapáltam, ahogy egy bepánikolt állat teszi amikor érzi a vesztét. Sziszegett valamit aminek a fele is alig jutott el az agyamig, de a lényeget felfogtam: innentől ellenségek vagyunk, és nem pitiáner módon. Aztán csak fájdalom. Ismerem az érzést, még ha nem is a Crucio, de egy tipusú fájdalom átok volt. Aztán magamhoz térek a sokktól, és tisztán hallom szidja pitont, és gyakorlatilag halálfalónak nevezett... engem... messzebb állok tőlük, mint némelyik Griffendéles! Égtelen haragra gerjedek, és átkozni akarok, és elkezdem keresni a célpontot, de ehelyett körbenézés közben csak Rose-t látom meg amint ömlik a fejéből a vér, és eszméletlenül fekszik. Talán életemben először nem a haragom volt az első ami mindent felülírt. Rohanva tettem meg a lépést mit sem törődve az amúgy sajgó torkommal, és a testemben cikázó fájdalommal. Magamnak sem vallottam be, de féltettem... Én... Félteni valakit, ez nálam felért egy lánykéréssel... Ha ez a hülye picsa itt elpatkol nekem, akkor tényleg kinyuvasztom Gavin-t, de úgy, hogy minél jobban fájjon neki. Közelebb érve elillannak az ilyen gondolataim, és a világ lelassul térdre rogyok a feje mellett, és a szép ( Én egy nőre ilyet, hogy szép? Megkergültem!) szőke hajába a saját vére keveredett. Rászegeztem a pálcámat, hogy beforrasszam a sebet, és persze nem vagyok egy gyógyító király, de arra jó vagyok, hogy Pomfrey- ig kibírja a feje anélkül, hogy a tartalma és vele együtt a zabolázatlan macska kifolyjon a kút szélére. Nem megy Újra próbálkozok szintén semmi, majd rájövök, hogy Silencio alatt verbálisan varázsolni annyi esélyem van mint hogy kviddics világbajnok legyek. Újabb nehézség, mivel életemben alig tucatszor sikerült nonverbálisan varázsolnom akkor is a lumos volt a legtöbb amit elértem, de most nincs idő ezen gondolkozni azért a nőért cselekszem aki miatt felültem, egy seprűre! Megacélozom az akaratomat emlékszem apám szavaira: fiam te egy senki vagy,de az akaraterőd megvan hozzá, hogy pondró légy. Pondró leszek apám! Pondró, és megtöröm ezt a rohadt átkot! Csaknem tucatszor próbáltam meg alig pár másodperc alatt kimondani az ellen átkot, és a végén sikerült, és hallottam a hangomat. Pondró vagyok! Elmondom a forrasztó bűbájt és látom, hogy először úgy sikerül egy sebet begyógyítanom, hogy semmi nyoma. Megremeg Rose szeme valószínűleg fel fog ébredni, na jön a csapó 2 a problémákból, mivel ha felkel és rájön, hogy én segítettem neki ki fog akadni... rám... valahogy ennek elejét kell vennem, de csak egy ötletem van rá ami még rizikósabb, de talán sikerülhet, és akár a kisebb vér veszteség miatt le is tagadhatom, ls akkor nem kell kellemetlen helyzetbe hoznom Rose-t, szóval életemben először az ösztöneimre hallgatok. Lassan kinyitja a szemét, megvárom amíg észreveszi, hogy én hajolok fölötte, és megtörténik életem első csókja, egy véres hajú félkómás lánnyal Gratulálok Josh ilyen az én formám...

Állok szemben Joshsal, de ő nem csókol meg. Belül kicsit összeomlok, hiszed azt hittem ő lesz az, akivel lehet majd valami. Aki más, mint a többiek. Úgy látszik tévedtem.

Erre folytatni akarja, és egy puszival kárpótol. Tudja ő is, hogy ez nem ugyanolyan, de a remény szikrája feltámad bennem. Talán még nincsen veszve a dolog.

Kénytelen vagyok mellé állni, hiszen Guile ellen ketten is kevesek leszünk. Igaz, kimentett, de ha jól értettem, ezt is megengedte nekem, így gondolja helyesnek.
Érdekes, hogy egy pillantást hányféleképp lehet értelmezni.

Feszülten figyelek, kezemben pálcámmal. Gavin sétál el, Josh pedig hergeli. Miután a srác abbahagyja a beszédet, a tanársegéd nem áll meg, csak sétál tovább.
Ekkora önuralma hogyan lehet valakinek? - gondolom csodálkozva. Én már az első mondat után kiakadtam volna, senki ne szólja le az animágiát, vagy használja azt leszóló mondatban, ha rólam beszél. (Tudom, ez hiszti, de nem viselem el.)

Nem kalandozok el, figyelek, de már öt lépést megtett, és a tér túlfelén van. Joshra pillantok, és reménytelenül felhúzom szemöldökömet.
"Ebből már nem lesz semmi sem" - mondanám, de eben a pillanatban Gavin megpördül, és én már csak a vakító vörös fénycsóvát látom, ami felém tart.
Mellkasom közepén talál el a kábítóátok, és mielőtt megszűnne a világ érzem, hogy iszonyatos erővel repülök hátrafelé, a szökőkútnak neki.
Ez fájni fog - ez az utolsó gondolatom.

Ha már nem lehet az enyém, a szőke szépség annyit megérdemel, hogy kisegítem, és rájátszok a dologra. Egymásba vannak esve, csak nem látják, ennek nem fogok útjába állni.
A srác gyűlöl, így jobb is, ha egy életre elásom magam mindkettejüknél.
Remélem, hogy a lány is így értette a pillantást.

Az átkait könnyen hárítom, és nevetek. Gyönyörűen el tudnék sétálni, de ez a neveletlen, tudatlan fajankó nem hagyja abba.
Természetesen a hopponálás és a tető trükk volt, de a repülés nem, ahogyan a halálos ige sem.
Na, most nagyon-nagyon messzire mentél Kisapám!

Megpördülök a tengelyem körül, és azonnal egy erős és jól irányzott stuport küldök a lány felé. Eltalálja, elkábul, majd a lökettől messzire hátracsapódik és beveri a fejét a szökőkútba.
Mielőtt Josh egy szót is szólhatna, felhasználva a hopponálási illúziót előtte termek, és hála a capitulatusomnak a pálcája messze elrepül a kút mögé. Nem szarakodok, kézzel fogom meg a nyakát, és szorítom meg erősen. Nem akarom megfojtani, így önuralmam latba vetve inkább a levegőbe emelem, hadd kapálózzon.
Szitkolózását megelőzve egy silenciot is nekiküldök.
- Na ide figyelj te visszamaradott Futóféreg! - kiáltom neki. - Repülni tudsz varázslattal, ha hajlandó vagy időt szánni és átrágni magad egy csomó régi könyvön! - Ilyen dühös már régen voltam, vöröslő fejjel ordibálok neki. Pálcám néha megrándul, és fogalmam sincsen, hogy milyen varázst szórok rá, de ilyenkor láthatóan egy kis fájdalom hasít a fiúba. - Nem hiszel a halálos igében? - kérdezem gonoszan. - Demonstrálom rajtad szívesen, de előbb összegyűjtöm a hozzád hasonló többi hülyét, aki nem tudja befogni a pofáját!

Veszek pár mély lélegzetet, és lenyugszom. Eddig tartott a dühöngés. - Nem adom meg neked azt az örömöt, hogy panaszkodhass annak a nagyra nőtt denevérnek, de ha meg is teszed se érdekel. Piton nem aurornak tanult, csak a mocskos Halálfalók között ragadt rá némi párbajozási készség, egyébként csak a bájitalokhoz ért. Büszke lehetsz magadra, hogy annak a házába jársz, és annak rendeled magad alá, aki az ellenség táborából való! Gratulálok! Soha nem fogod megölni a szüleid gyilkosát rendesen, ahhoz gyáva vagy. Ezért választanád a Suicidumot, mert akkor nem kellene a következményekkel számolnod! Gyáva vagy élni, és harcolni! Egy senki vagy, aki azt hiszi, hogy mindenkibe beleköthet anélkül, hogy lenne következménye!
- Kizárólag a barátnőd miatt nem bántalak, ő nem örülne. A fenébe is, hogy lehetsz ennyire balfasz?! Csók helyett velem kötekedsz? Komolyan, ember! Ha nem lennél egy gyáva idióta, is a Mungó zárt osztályára küldenélek emiatt! Hülye! - kiáltom még neki, és gyors egymásutánban leengedem, majd eltűnök a birtok másik felébe.
A silenciot nem veszem le róla, remélve, hogy nem tudja az ellenátkot, és egy ideig befogja a nagy pofáját. A csajt sajnáltam elkábítani, de így volt a legegyszerűbb.
Mára ennyi, Gavin Guile.

Rettentően meglep ahogy reagál az egészre Gavine pont ugyan úgy reagál ahogy én tettem volna pont ugyanaz a séma megy végig rajta ugyan úgy adja a tükörsima rezzenéstelen állapotú személyiséget mint én, de belül ugyan úgy megkínozták őt is, mint engem. Halál mind a kettőnk választott tarot kártyája lenne. Szerintem mind a kettőnk kiivott teáscsészéjét sikítva dobta el a jóslástantanár. Elkezdett tombolni. Az ő tombolása illetve az én tombolásom között hogy látványosabb volt. Átváltozott farkassá, nem mondom, hogy nem lepett meg mert igenis meglepett, ugyan akkor találkoztam animágussal, és jómagam metamorfmágus vagyok szóval ettől még korántsem dobtam el az agyamat. Egy gyönyörű farkassá változott szeretem a farkasokat erőt és vadslágot sugároznak. Azt mondják, hogy amivé változol animágusként nagyban függ a személyiségedtől, hát lehet, hogy mégis vigyáznom kellene a sráccal, vagyis tanárral? Kit érdekel, hogy tanár! Nem az a típus vagyok akit érdekel. Aztán elkezdett repülni, na ez már kezdett kíváncsivá tenni, de nem hiszem, hogy valaha olyan viszonyban leszünk amikor megtanítja nekem, de tudom már mi után fogok utánanézni, illetve Pitonnál megkérdezni. Aztán hopponál, na ennek nem dőlök be, mert a Roxfortban nem lehet hopponálni, szóval ez tuti, hogy valami trükk, amit csak a tudásom hiánya miatt nem tudok utána csinálni. Amikor láttam betörni a tetőt először reflexszerűen összehúzódott a szemem, de rögtön megnyugodtam, amikor láttam, hogy ez is csak egy illúzió. Így végiggondolva a repülés is simán lehetett illúzió. Megkeményedik az arcom, és mélységes nyugalomba torkollok, mivel tudom, hogy ha nem fog eltakarodni innen akkor kihúzom annyira a gyufát, hogy megátkozzon, és akkor mondhatom, hogy önvédelem volt. Ehhez viszont Rose-t meg kellett fixen szereznem magamnak. Ránéztem Gavinnel együtt majd odajött és megbökött a pálcájával. Tudom mire képes a leányzó, úgyhogy pont kapóra jön a dolog, és helyzet szüli az eszközöket no nem mondom, hogy veszélytelen, és azt meg pláne nem, hogy nem akarom, de ha balul sül el legalább még mindig lesz mivel takaróznom. A távolodó Gavinre nézek egy pillanatra majd magamhoz húzom Rose-t és nagyon csendben a fülébe súgom:
-Akkor érjük el együtt, hogy ő átkozzon először!- majd egy puszit nyomok az arcára, és bár neme z volt az eredeti terv hanem egy csók, de ez jött, és ez is nagy lépés volt tőlem.
Remélem nem vette észre a puszi előtt a hezitálásomat,mert akkor lehet hogy... ezzel ráérek később is foglalkozni most nagyobb bajom ez a bájgúnár, akit bár megértek, de akkor is egy bájgúnár.
- Az animágia egy megbecsülendő dolog nagy odafigyelést igényel tudományág, viszont a többi egyszerű illúziónak is betudható. Repülni nem tudnak az emberek, mivel a finom motoros készségeik nem elég jók ahhoz, hogy az akármilyen röptető bűbájjal irányíthatóan a levegőben maradhassanak, így illúzió- Előkerül a pálcám és egy lépést teszek Gavine felé lehajtott fejjel, majd fojtatom.
- Az örök halál igéje? Ez sem valódi, hiszen ha az lenne egyrészt főben járó átok lenne amit büntetlenül nem szórhatnál, mivel még nem vagy ezek szerint korlátlan engedélyi státuszban, a tető beomlasztást, meg csak nem kell elmagyaráznom, hogy miért illúzió, mindebből levágható, hogy nem vagy hülye, de legalább akkora mestere vagy az illúzióknak, mint Gilderoy Lockhart, ami szintén szép teljesítmény, de nem elég ahhoz hogy minden helyzetben helytállj. Én ugyan nem rendelkezek annyi tudással mint te ezt aláírom, de tanultam annyi rontást átkot, hogy meg tudjam védeni magamat bárki ellen. Tanársegéd? Ezek szerint mi nem jelentünk semmit csak akadályok vagyunk a nagy Gavine céljai előtt!- Gúnyos mosolyra húzom a számat szétteszem a kezemet védtelenül hagyva a testemet, bár felkészültem, hogy védekeznem kell majd.
-Hát itt van a te problémád tedd meg! Küldj rám átkot, hiszen ha tényleg akkora ez erőd 2 gyermek illúzióját kelteni az iskolában nem nagy dolog, és elbánni velünk is egy kisujj mozdítás lenne, ha meg csak az illúziók mennek akkor elsétálsz, de akkor meg mit keresel itt SVK segédként? Bizonyíts Gavine Guile! Az életed valamelyik mozzanata hibás és illúzió, ha meg igaz mindegyik akkor most átkozz meg, mert több esélyed nem lesz!- Ennyi ez minden amit ki tudtam egyenlőre ebből hozni, aláástam mindent az életében, ha erre nem átkoz meg akkor tényleg hazudik. Remélem, hogy nem Rose fog megátkozni hátulról, de aki nem mer az nem nyer, ha meg mégis harcra kerül a sor 2 en Rose-al megizzasztjuk annyira, hogy esélyünk legyen. Tény hogy nagyot bukhatok a tervemen, de hát úgyis Piton kedvence vagyok, szóval ott sem érne el semmit, innentől kezdve be van védve a fenekem. Az egyetlen amit elveszíthetek, és kockára tettem az Rose, de eddig sem volt biztos semmi közöttünk, bár remélem hogy mellém áll...[/color]

Még mindig hátraszegett fejjel, türelmetlenül, csizmámmal dobolva a földön várakozom. Nagyon kezd már elegem lenni, és elhiheti ez a két töketlen, hogy nemsokára elpattan egy szál, és akkor már késő lesz. Remélem észbe kapnak előbb.

Már csend lenne, de neeeeeem! Josh King, Mr. 'Nyugodtvagyokaztánkitörökmintegyvulkán' már megint elkezdi basztatni Gavint. A Tanársegéd urat. A beszólása tényleg nagyképű volt, de én nem szóltam volna be neki ezzel. Biztos vagyok benne, hogy tud, elvégre már a korlátlan engedélyt csinálja huszonegynéhány évesen!
De nem, Joshnak újra kell kezdenie az egészet.

Gavin kiakadása jogos, bár nem gondolom komolyan, hogy rögtönzött bemutatót fog adni. Éppen közbeszólnék, amikor farkassá változik, és Joshra morog. Jé, ő is animágus! - gondolom, és már tudom, hogy kitől fogom megkérdezni azt, amit anyámtól és McGalagonytól nem merek. Bár természetesen a kérdést nem most fogom feltenni.
Lefröcsköl a rossz kutyája, aztán folytatja a kiakadást. Szemem sarkából Joshra sandítok, kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd ehhez.

Na jó. Van ez a férfi. Jóképű, legyen. Oké. Nem hülye, legyen. Oké. De azért repülni?! Merlin szakállára, ez az ember repül!!! Nem vagyok egy kiakadós fajta, de itt kiguvad a szemem. Ez kész! Én is kész! Ááá! Ez durva!
Teljesen fellelkesülök, és nagyon nehéz magamat kordában tartanom. Nem akarom Josht megbántani, szeretném, ha lenne köztünk valami. Valami, amiről még én sem tudom, hogy mit akarok, de a semmi nem jó. Ehhez pedig Gavin Guilelel nem szabad nagyon jóban lennem. Mert hát őrült féltékeny ez a farok. Férfiak! Mindegyiket az irányítja...

A birtokon való dehopponáláson már meg sem lepődöm, és a szemhunyásnyi idő alatt újraépülő tetőn sem. Bár a gyilkosvarázslat nagyon megfog, tudom, ez nem a megfelelő idő arra, hogy megkérdezzem: ezt hogyan kell? Nem mondaná itt meg, de lehet, hogy máshol sem.
A rohadó üstbe!

Minél tovább beszél, annál inkább látom, hogy ez csak egy álca, amit maga köré épített. Valójában ő nem ilyen, de ilyenné vált, és senkit nem enged már be a falai mögé. Gavin Guile halott ember.
Elkapom a pillantását Josh magyarázata közben, és remélem, hogy megértettük egymást.

Egészen a Suicidum leírásának végéig - amikor végre megtudom, hogy mi ez az egész - hátradőlve ülök tőlük egy jó három méterre. Ahogyan felteszi a kérdést előredőlök, és nyitom a számat - Én... -, de nem tudom befejezni. Gavin közbevág, és elküld a fenébe.
Megértettük egymást, ez egy bizonyíték, és így már az én szabályaim szerint játsszunk. Nem fog megtanítani semmire sem, így minden okés. Felemelem a pálcámat, és öt rontást küldök gyors egymásutánban a háta közepére, de mindet kivédi. - Váááááá! - ordítom magamból kikelve, és azonnal hátat fordítok neki. Joshhoz lépek, és pálcámat kissé fenyegetően - bár nem így szánva - a mellkasának bököm - Én téged választalak. Kérlek tanítsd meg nekem! - belenézek a szemeibe, és nem is tudom, mit látok először. Szeretetet? Féltékenységet? Megbocsátást? Gyűlöletet? Nem tudom. Csak nézek a szemeibe, mélyen, és várom, hogy tegyen valamit a csókért. Hogy jelezze, 'igen, én is akarom'. Ha nem teszi, akkor jobb, ha marad a semmi .

Na, most már tényleg kezd idegesíteni ez a kis geci. Látni akar valamit, mi?! Hát legyen! - Tudod, igen, azért mondtam, hogy tudd: hogyan illik viszonyulni más emberhez. Hogy tudd, én nem diák vagyok, és hogy egy kicsivel már többet tudok a mágiáról és világról, mint azt te gondolod. - Pöcs! - A tanársegéd lényegében professzor, egyedül a havi galleonok száma különbözik, semmi más nem. Egy professzorral nem beszélnél így, félve a következményektől - Kétszínű! - Látni szeretnél valami érdekeset? Legyen, örömmel megteszem. Mit akarsz látni? Animágiát? Tessék! - kiáltottam, és átalakultam a szilaj hófarkassá, amivé válni szoktam. Rámorogtam egyet, és felugrottam a szökőkút tetejére. Mindketten vizesek lettek. Fent visszaalakultam, és megálltam fent. - Mit szeretnél még? Repüljek seprű nélkül? Ó, hupsz! Az Voldy bácsi kiváltsága volt! - kiáltom gúnyosan. - És ó, hoppá! Attól, hogy csak kevesen ismerik, van ilyen varázslat! Ó, Voldemort is ember volt, gyengébb, mint bármelyikünk, akár te! - na, ha eddig nem átkozott meg, ezek után megfog. Tudom, hogy kezdek messzire menni, de nem szeretem, ha a képességeimet megkérdőjelezik. A varázsige, amitől repül az ember bonyolult, és az elvégzése precizitást igényel, de megtanulható. Lassan, de biztosan. Évek alatt. De meg lehet. Elvégzem a figurát, és természetesen nonverbálisan kiejtem a varázsigét. Inkább ezzel ne kezdjen el kísérletezni. Átrepülök a tér túlsó felébe, és kitárt kezekkel megállok. - Tessék! Mit kérsz még? Dehopponáljak a birtokon? Hát tessék! - mondom, és fordulok egyet tengelyem körül magamhoz húzott kézzel, majd megjelenek mellette. Na, ha ez alapján se marad csendben, behúzok neki egyet. Természetesen nem tudok hopponálni a birtokon belül, de a helyváltoztatás megoldható. Aurorként hozhatok létre zsupszkulcsokat, és ha a saját taláromat varázsolom zsupszkulccsá és időzítem azonnali helyváltoztatásra, minden megoldható. - Nem vagyok a tudás ellen, így a Suicidum másik két verziójába, és a tiéd kiterjesztésébe nem megyek bele. Csak hogy lásd, kivel van dolgod - teszem hozzá fellengzősen. - Kell még valami? - kérdezem, és pálcámmal a tető felé intek. Óriási robajjal a szökőkút körülötti tetők mind beszakadnak. Intek még egyet, mire minden visszaáll, pont úgy, ahogyan volt. Hiszen le sem szakadt valójában semmi, de egy illúzióbűbáj elhitette mindenkivel. Az a jó ezekben, hogy tényleg csak a használója tudhatja mi van ott, és persze az, aki a tető alatt tartózkodik, és nem hal meg. - Még valami? - nézek rá kérdőn, és azon gondolkozom hirtelen mit tehetnék még meg. Beugrik egy igesor, így nem tehetem meg, hogy ne használjam. Az ég felé célzok, és varázsolok. Pálcámból szivárványszínű csík tör elő, amiről mindenki tudja, hogy egy erősítőbűbáj színe. A fénycsóva eltalál egy madarat, ami azonnal megdöglik, és leesik Josh lába elé. A szivárvány eltűnik, a csóva halad tovább, mintha mi sem történt volna, de immár fekete. - Ez az örök halál igéje. Először nem tudod, mi az, utána pedig nem bújhatsz be más mögé, hogy megvédd magad. Csak kemény és vastag tárgyak állíthatják meg, élőlény nem. Egyéb? - már kezdem unni a bemutatót, így remélem elég lesz neki a dolog.

Végighallgatom a Rosenak szánt monológot, és elgondolkozom. - Miért így akarod megölni azt, aki a szüleiddel végzett? - kérdezem, mikor befejezte a beszédet. - A szüleid nélkül is van élet, elhiheted. - Remélem abbahagyja a kakasharcot, és normálisan hajlandó társalogni.
Igen, lehet velem úgy is.
- Lassan egy éve, hogy az apám megölte a menyasszonyom, aztán a bátyámmal együtt azonnal öngyilkos lett. Az anyám egy héten belül. A mai napig sem tudom, hogy miért történt ez, és hidd el, keresem a gyilkost, aki ezt tette. Keresem, de nem találom, ezért gondolkozok, hogyan tehetném meg. Először dühös voltam, de dühből nem szabad varázsolni, az irányíthatatlan. Ne a Suicidummal akard őket megölni. Azzal öngyilkos leszel. Élni még így is jó. Ha tovább kísérletezel, és rájössz, hogyan lehet vele a saját halálod nélkül ölni, ne használd. Mert elég egy használat, és mindenki ezen fog kísérletezni. Ha az általad gyűlölt Minisztérium rájön... Akkor én a régi verzióját fogom használni, akár egy bábun, de minél előbb. Nem akarok abban a világban élni, ami azután jön.

Josh válasza után mindketten Rose-ra nézünk, és várjuk a döntését, kivel tanulja meg. A lány nyitja a száját, és nem tudom, mit akar mondani, de nem is érdekel. - Én nem vagyok hajlandó ezt megtanítani neked. Majd ha az Aurorképzőbe felvettek, megtanítom, de addig nem. Nem ismerlek, nem tudhatom, hogy alkalmas vagy-e rá. Addig érd be vele - mondom, és egy vigyorral az arcomon távozom.
Ez jó volt!

A Kezemre fogom a pálcát, és elmormolok egy forrasztó bűbájt. Így már nem vérzik a kezem, és a fájdalom is elcsihad.
- Ha semmi köze a minisztériumnak hozzá, akkor miért azzal kezdted, hogy tanársegéd vagy? Akkor csak szimplán azt akartad, hogy tiszteljünk, vagy féljünk? Nem nem vagyok az a típus. Ha meg akarsz nyerni magadnak, mint diákot mutasd,be hogy van olyan dolog amit te tudsz én nem és érdekel.- Mondtam a teljesen ésszerű érvelést. Nem szerettem a hatalom elvű uralkodást, és mindig is megvetettem. Ha vezetni akarsz bármennyi embert, akkor azoknak azt kell érezni, hogy oka van hogy te vezetsz, és nem csak annyi, hogy nálad van a plecsni.
- Igen szeretnék magamtól rájönni, és oké van kitaposott út, viszont nekem lesz egy saját utam, és egy másik módszerem ami miatt az enyém, és hogy az utolsó kérdésedre is feleljek igen azért lett a neve Suicidum, mert tudom, hogy lehet vele ölni, és igaz, hogy a saját életedbe kerül, de nincs menekvés és nincs védőbűbáj. Nincs semmi ami megvédhet, és még csak ki sem térhetsz előle úgy mint a halálos átok elől.- Emlékszem a második manónk úgy halt meg,hogy leteszteltettem vele a varázslatot a teszt sikeres volt: Belehalt... megrázom enyhén a fejemet, és látszik, hogy egy gondolatot hessegettem el de azután Rosera nézek és fojtatom:
-Nos amit most láttál az volt a Suicidum. Ezek szerint több válfaja is van, ámbátor egyedül én még csak ezt az egyet ismerem. Rettentő nagy hatalom, és ha rossz kezekbe kerül akkor elharapódzik mint egy futótűz, és akkor tényleg vége lesz az egész varázsvilágnak. A mágia ezen része egy gondolatra, és igazságra épül: Minden kapcsolatban van mindennel. És ez a mágia erre a kapcsolatokra épít. Sajnos lehetőségem nem sok van próbálkozni, mivel csak magamon tudom tesztelni. Viszont én egy dologra fogom használni még akkor is, ha nem tudok továbblépni vele: a szüleim gyilkosa meg fog halni. Vagy így vagy úgy. Nincs apelláta. Emiatt kezdtem el keresni egy módszert, és ezt találtam. Szóval Rose hajlandó vagy verítékkel, és igen sok vérrel megtanulni ezt a mágiát velem, vagy választod a biztos utat a tanársegéddel. Nem mondom, hogy én vagyok a jobb inkább csak azt mondom, hogy más, illetve az én módszerem tökéletlen ezek szerint, míg a Tanársegédé jóval pontosabb, és valószínűleg kevesebb fájdalommal is megtanulható.- elmosolyodom, és kíváncsi vagyok, hogy kit fog választani: ha azonnal engem akkor tényleg nem volt semmi csak krétapor a vállán., viszont ha csak egy pillanatra is habozik, akkor egyértelmű a helyzet. Nem kérdezhetek rá nyíltan mert a srác levágná, és a végén még én lennék a szemét köcsög amiért bántom szegény lányt. Nem azzal csak a kezére játszanám Rose-t viszont így se joga, se lehetősége közbeavatkozni, bár ha megteszi, és válaszol Rose helyett akkor lesz ne mulass ugyanis Rose akkor ki fog akadni. Pöcsfej-én 0-1.

Na jó... Egyre kevésbé értem a dolgot, Gavin bemutató utáni mondatai teljesen elbizonytalanítottak. Feladom a harcot az értelemmel, pár lépést hátrébb megyek, és szokásomtól eltérően csöndben (!) és indulat nélkül (!!!) várakozok.

Csak így van esélyem megtudni bármit is. Ha ez a két embernek öltözött kakas befejezi a párbaját, reményeim szerint el is magyarázzák, hogy miért láttam színes csíkokat, hogy miért lett arany Josh szeme, és miért vagdossa magát egy tőrrel azért, hogy egy babának felszakadjon a huzatja...

Illetve jó várni. Addig sem kerül sor a 'krétaporos ügy' magyarázatára, és annál később akad ki rám Josh. Mert hogy ki fog, az biztos... Bár.

Mi bár, Rosalinda? Nem jártok? De akartatok!

Az a kaján hang... Ilyenkor letudnám lőni magam. De majd elválik... Egyszer.

Utálom a hülyéket... Pff!

- A kvittség oké... De mint az az előbb már hangsúlyoztam, a KURVA MINISZTÉRIUMNAK EHHEZ SEMMI KÖZE! Érted? - kérdeztem nem nagyon leplezett idegességgel.

Ááá, inkább nem folytatom... Nekidőlök a szökőkút szélének, és figyelek. Látom a halvány fényszálakat, amik összekötik őt a bábuval. Megvágja magát, és a bábun ugyanolyan sérülés keletkezik. Őszintén szólva...

Ne légy őszinte!

Igen, úgy jobb lesz. Mert ez így gyönyörű dolog, de egy baromság. Mármint a gyakorlatban haszna nem sok. Ezt valahogyan finoman kellene tálalni a fiúnak...
- Még mindig nem tudom a neved, így elnevezlek. Mardekáros Fiú! Ahhoz képest, hogy magadtól eljutottál eddig... Tényleg, le a kalappal. A Suicidum azon része, amit te alkalmazol többé-kevésbé kidolgozva megtalálható egy magánkönyvtárban. Ahová nehéz bejutni. Még Szókratész dolgozta ki, miután a muglik között eljátszotta a halálát. Ő is ezt a nevet adta a folyamatnak, de a gyakorlati megvalósításig nem jutott el. Tényleg, le a kalappal! - ezt komolyan gondoltam. A srác egy zseni, és egy idióta. Ha már eljutott eddig... A nehezén túl van! Aaaj, nem értek és a 'fiatalok' gondolatmenetéhez...

- Egyedül azt esik nehezemre felfogni, hogy miért nem haladtál vele tovább. Hiszen így te is sérülést szenvedsz. Elárulom, hogy nem állsz messze attól, hogy magadtól rájöjj: te sérülés nélkül viselheted el a magaddal tett dolgokat, míg az ellenfeled ugyanúgy átél mindent. Szeretnél magadtól rájönni? - ha olyan makacs, mint zseni és idióta, akkor egyedül akarja. Én úgy akarnám.

- Egy utolsó kérdés: te megölheted magad a varázslat hatása alatt? - Na ez tényleg érdekel. Mert ha igen, akkor segítenem kell neki titokban tartani. Ha a Minisztérium rájönne, egyből szervezné az öngyilkosokból álló hadseregét...

Több verziója a Suicidumnak? Bár nem meglepő, mivel én is teszteltem már pár tárgy-tárgy köteléket. Gondolom erre gondol, bár az sem lehet hülyeség, ha képesek vagyunk a célpontot minden kapcsolatból kizárni, akkor vajon mi lesz vele? Érdekes kérdés...
- Cserébe azért, hogy megmutatom az én verziómat, megmutatja a minisztérium verzióját, és akkor igy kvittek vagyunk.- Mondtam úgy, mintha ez egy tök korrekt, és rendes ajánlat lett volna, de egyébként az is! Ahhoz meg, hogy krétapor-e vagy nem ad 1 semmi közöm, elvégre is nem járok Rose-al, azt tehet amit akar. Ugyanakkor rettentően bosszant, hogy valamit tett a sráccal. Az egyik oldalam tombol, hogy átkozzam meg, a másik pedig nyugalomra int. Persze a dühös hangocska mindig dühös a fejemben, szóval ismét a higgadtabbik felem győzött, bár korántsem voltam meggyőzve arról, hogy nem kell megkérdeznem, hogy mi volt ez, majd később Rose-tól.
-Akkor kezdeném is a bemutatót.- Mondtam elég komoly hanggal. Egy pár másodpercre elhallgatok, majd az alatt végigfut a fejemben, hogy lehet, hogy Roseban tényleg nincs meg a kontroll, vagy az akaraterő hozzá. Ugyanakkor innen már nem hátrálhattam meg. Összeszedtem a gondolataimat a Suicidumról, vagyis ezek szerint arról a fajtájáról, amit én ismerek, és ahogy én ismerem, majd egy nagy levegőt veszek, és belekezdek.
- Nos, ezek szerint én csak egy válfaját ismerem, és a Suicidumot mint nevet is én adtam neki és igen köze van az öngyilkossághoz. Először a száraz rész előtt talán tartanák egy kis bemutatót. Invito Próbabábú. Amíg ideér, megjegyezném, hogy ez nem egy egyszerű varázslat, és számomra is elég kimerítő. Áhh Már meg is jött!- Megfordulok, a Baba felé lecsukom, a szememet a taláromból előhúzom a pálcámat. Koncentrálok. A világegyetem kapcsolatai. Josh! Lásd meg azt, amit megláttál régen... A kötelékeket... Azt, ami mindent összeköt... Az energiát... Egy apró vízcseppet éreztem a tarkómon az önszuggeszció közben, ami persze csak illúzió volt ez a kicsi csepp dagadt egészen egy nagy zuhataggá. Ekkor kinyitottam a szememet. A szememben egy aranykarika jelent meg benne a pupillában, és nem tudtam, hogy ez a Metamorf-mágia egyik formája, vagy pedig a Suicidum mellékhatása minden esetre láttam. Láttam, ahogy Gavintől meg egy szál Roseig onnan mind a kettőjüktől belém mindenkitől a szökőkútba, ekkor a bábu felé néztem. Kikerestem az engem a bábuval összekötő szálat, a pálcámat a bábura szegeztem és megszólaltam:
-Suicidum!- Hangom tiszta volt, és érthető. Láttam, ahogy a varázslat a sok sok kék szálból, vöröset csinál abból, amit kiválasztottam. Ekkor elővettem a tőrt és ránéztem Rosera, majd egy picit elmosolyodtam, és az egyik kezem rámarkolt a tőr pengéjére és egy gyors mozdulattal mély vágást ejtettem a bal kezemen. Ezzel együtt reccsenést lehetett hallani és a fabábú bal tenyerében is megjelent egy ugyan ott lévő mély vágás. Ömlik a kezemből a vér és fáj, nem is kicsit. Szívom a fogamat, de kipréselek egy-két szót az ajkaimon:
- Na, kedves Rose ez a Suicidum remélem eléggé egyértelművé tettem a dolgot, és így a hatása után már érted, hogy miért nem tananyag az Iskolában. -

Rühellem, mikor levegőnek vagyok nézve. És itt most éppen az történik. A két férfi hatalmi harca rohadtul felmérgel. Josh hülye, Gavin meg egy beképzelt seggfej! Jó, lehet, hogy nem az, főképp ha igazat mond azokról az oklevelekről, és Josh se hülye, hogy kitalálja magától ezt a varázsigét... Valószínűleg a neve kicsit helytelen, ugyanis egyik férfi sem mutat öngyilkossági hajlamokat.

A másik dolog, amitől ideges leszek az, hogy még mindig nem tudom, mi ez a Suicidum. Nem szeretek tudatlan lenni. Csöndben, cipőm orrával hangtalanul dobolva, szándékosan mérges arccal várom a beszéd végét. Ám...

Elkerekedik a szemem, és igyekszem gyorsan természetes arcot vágni. Bólogatok a krétaporos sztorihoz. Talán mégis jó fej... Mondjuk valahol mélyen. Különben nem ülne le mozizni. Szánalmas!

Nem hagyom Josht megszólalni - Áruljátok már el nekem, hogy mi a Merlin alsógatyája az a Suicidum! - kelek ki magamból. Körbepillantok, és pillantásommal azt sugárzom, hogy 'Ki ne nevess, mert megátkozlak!'

Erre megszólal az a... Görény! - Szerintem nem lesz meg a kontroll... - Átkom hasítja a levegőt, és egyenesen a tanársegéd felé tart. Josh felé lépek egyet - Mikor kezdünk? - kérdezem, és a szemem sarkából látom, hogy kivédte, és röhög...

Halálos nyugalommal hallgatom a dühöngését, és rezzenéstelen arccal várok, hogy végre befejezze. A srác dühös, okos, és idióta is egyben. Dühe érthető, hiszen azt hiszi csak ő ismerte a Suicidumot. Én se venném jó néven a helyében, hogyha kémkedés lenne a háttérben. Ami természetesen nincs. Bár öröm hallani a Minisztérium szidását. Ezzel a családomat is szidja.

Ha a kedves barátnőjének meg meri tanítani, akkor valószínűleg tényleg jó benne. A metamorfok egész ügyesek szoktak lenni az érzelmi varázsokban, így a mágia egy fajtájához már biztosan ért.

És lehet bármilyen ügyes és okos, egy idióta. Rohadtul féltékeny, csak nem értem mire föl. A csaj már akkor őt választotta, mikor felugrott mellőlem a jelenléte miatt. Más nőjével meg nem fekszem le, elvből.

- Befejezted? - kérdezem halkan, támadás nélkül. Megvárom, míg felém néz, és folytatom - A Rendelet engem is érint, rühellem, ugyanúgy, mint az egész Minisztériumot. A hatalmi őrültség miatt meghalt a családom, és a menyasszonyom - hangomba a szokástól eltérően most egy kis szomorúság keveredik. De muszáj kimondanom, hiszen nem csak neki van rossz háttere. Ez nem ok arra, hogy az ember idióta legyen. - A Minisztérium b*szik téged figyelni, van annál jobb dolguk is. Az, hogy én ismerem a Suicidumot, nem jelent semmit. Hogyha neked is lesz több okleveled az Aurorképző különböző szakairól, és kell egy varázstani kutatást beadnod, megismerheted a varázsigét. Egy rég elfeledett varázskönyvben találkoztam a részleteivel, és pályamunkaként befejeztem. De ezt megtette már más is, mielőtt mást gondolsz. Éppen ezért több verziója létezik a Suicidumnak. Nem tudom, hogy te melyiket ismered, de érdekelne - tényleg érdekel. Mindegyik verziót lehet kicsit másra használni, de eddig csak háromról van tudomásom. Lehet ez lesz a negyedik. - Nem áll szándékomban téged se kicsapni, se büntetőmunkára küldeni - mondom unottan - Diák koromban én nálad sokkal bunkóbb voltam - talán eljutunk oda, hogy elnézést kér.

- Mellesleg ha nem látnád a barátnőd nem akar tőlem semmit, és én sem tőle. Észrevett egy krétaporfoltot a vállamon, és volt olyan kedves, hogy lesöpörte - várom a hatást, hogy a fiú haja színe az égővörösből visszakússzon a szalmaszínű felé. - Szerintem varázslás közben nem óhajtotok csókolózni, így nem nagy tragédia a jelenlétem. Bár szívesen elmegyek, csak arra legyél felkészülve, hogyha a barátnődnek van érzéke a Suicidumhoz, könnyen rosszra fordítja a dolgot. Az elején nehéz kontrollálni, mint ahogyan azt te is tudod. De a döntés a tiéd! - rávigyorgok, és mintha nem lenne jobb dolgom, leülök a kút szélére. Lehet mindjárt beindul a mozi, fiú-lány harc lesz.

A fiú nem igazán tűnt meglepettnek, igazándiból semmi nem látszott rajta. Tanársegéd? Na és akkor mi van? attól még egy srác csak ő végzett a sulival én meg még nem. De a két mondattal későbbi kiveri a biztosítékot és elborít a düh, és azon ritka pillanatok egyike amikor nem fogom vissza a metamorfmágiát. Fodrozódik az arcom. Hasonlítok magamra ám ugyanakkor olyan lesz mintha képlékeny lenne. Az izmaim megfeszülnek. Ez a senkiházi...
- Nem elég, hogy a drágalátos Minisztérium megmondja, hogy kivel házasodjak össze, és mennyi gyerekem legyen egy olyan nőtől akit talán nem is szeretek, illetve azzal már nem is törődik, hogy ki és hogy neveli fel ezeket az árvákat, azon kívül most már minden egyes pillanatban megfigyelnek? Akkor persze nem volt annyira nyitva a szemük amikor megölték a szüleimet a halálfalók, akiket elvileg legyőztek oly diadalmasan. Ezek után még képesek kiszipolyozni az embereket! Méghogy minisztérium! Inkább kémhálózat, és attól sem lepődnék meg, ha az egész minisztériumot háttérbőr egy csomag Halálfaló irányítaná. A babérjaikon ülő hivatalnokok, és aurorok csodás gyűjteménye! Ennyi a véleményem magukról. Tanársegéd? Gratulálok csapjon ki ha kell nem érdekel, mivel MÁR NINCSENEK SZÜLEIM AKIK KIAKADNÁNAK HA NEM VÉGZEM EL A SULIT.- Zihálok és lihegek. Mindezt alig pár pillanat alatt darálom le, és rettentő dühös vagyok tombolok, rég tomboltam, ugyanakkor egy tanársegédet nem fogok megátkozni. Rose is gondol amit akar! Menjen csak el a kis Tanársegédjével, majd ő megtanítja neki a lopott bűbájomat. Látványosan sóhajtok egyet, majd mintha mi sem történt volna fojtatom:
- Sajnos nem örülnék az ön társaságának, mivel kettesben szerettünk volna találkozni.- elfordulok majd a vállam fölött hátra nézek kettejükre: Vajon Rose utánam jön, és mellém áll, és a tanársegéd kiosztja-e rám az év legnagyobb büntetőmunkáját... Kiderül... De legalább az arcába vágtam a kis minisztériumi söpredéknek a véleményemet a szarjukról...

Két soron ijedek meg, pedig egy soron sem szoktam. Ez hülyén hangzik, de így van. Josht látva összehúzom magam picire ösztönösen. Ugyan nem tettem rosszat... de majdnem. Felesleges lenne tagadnom.

- Szia! - köszönök neki, de hangom azért megtartja szokásos magabiztosságát.
Utánam nem sokkal bemutatkozik a férfi...

TANÁRSEGÉD!? EGY TANÁRSEGÉD! Mit tettem?!

Sok mindent megúsztam, de ezt nem fogom. Végem. Efféle szörnyű gondolatok kergetik egymást a fejemben, ám Gavinnak nincsen semmilyen 'feljelentési szándéka'- látszólag.

Josh válaszol a kérdésére, majd láthatóan megdöbben, ahogyan én is. Honnan a viharból tudja ez az ember, hogy mi most varázsolni készülünk? És honna tudja, hogy mit? Suicidum... Ízlelgetem a szót, és lázasan töröm a fejemet, hogy hol hallottam ezt a szót.

Beugrik, és leblokkolok. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.

Josh öngyilkos akar lenni?

Mi ütött ebbe?!

Biztosra vettem, hogy csók lesz a vége, erre! Talán túl tüzes a vérem? He-he... Nem hinném. A hátam mögé néz. Jajj, neeee! Ki jöhet, aki miatt egy ilyen csaj így feláll?

Merlinre!

Sok mindenkire számítok (elsősorban valamelyik felettesemre), de nem! Egy felbőszült oroszlán közeleg, aki védi a kiscicáját. A lányra nézek sajnálkozó arccal. Komoly ő, mint én?

Felállok, és ugrásra készen várakozok. Ebből tuti párbaj lesz. Mindennél jobban meglepődök, mikor a fiú nem mutat semmilyen agresszív hajlamot. Hmm... Önkontroll K! legalább a csaj nevét megtudtam. Most már tudom, mit kell mondanom: 'Kérem hívja ki nekem öhm... nem emlékszem pontosan. Valamilyen Rose...'.

Kedvesen a fiúra mosolygok - Gavin Guile, tisztelettel - sem hangomból, sem testtartásomból nem érződik, hogy mennyire nem tetszik a jelenléte. - Én vagyok az új tanársegéd - elsütöm az adu ászomat: finoman jeleztem, hogy feljebbvaló vagyok nála.

- És kit üdvözölhetek? - muszáj hivatalosnak lennem, különben a tekintélyem oda. A válasz megvárva a talárja furcsa esésére esik a pillantásom. Mi lehet az? Kicsit gondolkodom, majd beugrik: pálcának túl vastag, így egy tőr lesz. Remélem nem rajtam akarja használni!

Mivel efféle hajlamokat nem mutat, kikövetkeztetem mire kell neki. Hogy miért vannak itt egyedül. Suicidum... Tetszik nekem ez a fiú!

- Suicidum tanítása? Merész - teszem hozzá kis tiszteletet víve a hangomba. - Nem bánjátok, hogyha maradok? - Tökéletes ürügy, a tökéletesen helyen.

Egész nap ezt vártam, végre valakinek megmutathatom a Suicidumot! Remélem értékelni fogja Rose. Elég bonyolult varázslat, és kell hozzá egy bizonyos világnézet, de szerintem benne megvan ez a kvóta. Meddig tart majd neki a tanulás, valyon meg akarja-e majd tanulni. Ilyen és ehez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben amikor megüti valami a szemem: Odaül egy srác Rosehoz, és Rose megsimogatja... Biztos valami barátja, vagy olyan ismerőse aki fontos neki. Remélem nem csak magamat álltatom. Nem nagyon értek a nőkhöz de ez nem úgy tűnik mintha egy barát lenne. Mind 1 is, ha nem én tetszem neki én nem fogom erőltetni. Hál istennek Franciaországban nem csókoltam meg, csak meg akartam. Így most elég kellemetlen lehetne a szituáció. Okos vagy öcsém. Sose hidd azt, hogy elég jó leszel bárkinek is. Odalépek hűvös mosollyal kettejükhöz:
- Szia Rose örülök, hogy eljöttél elnézést a késésért Piton megint elkapott. Á helló kit tisztelhetek benned?- Nyújtom a kezem a fiú fele. Ösztön szerűen szórnák rá valami finom átkot, de inkább nem teszem, mivel nálam fontos a hidegvér. Nem igazán értem Rose-t azért lehet, hogy lesz pár keresetlen szavam hozzá, de az tuti, hogy ha kettesben leszünk megkérdezek egy két dolgot.