96/97 tanév, valahol a Frao.-ban, Rose & Josh

Gyorsan beszaladok a gondnok házába, és hagyom, hogy az öreg hadd legeltesse rajtam a szemét egy picit. Végül természetesen beleegyezik a dologba.
Visszafutok Joshhoz, és szó nélkül húzni kezdem magam után. Egy gyönyörű medencéhez érünk, körben mindenhol lámpák világítanak- Hülye francia rokonoké...- vigyorgok rá. Tudom, hogy nem szabadna lebecsülnöm azt, hogy a családom jó anyagi helyzetben van... Mégis, aki megismeri Bella nénit, az is úgy fog gondolkodni, mint én.
Csak egy ajtóra mutatok, amin a férfiak jele áll. Én közben belépek a másikba, amin a női jel található. Mindkét öltözőben van nem egy vadonatúj fürdőruha, és törölköző. Hogy Bella néni miért vásárolt be minden méretben, azt nem tudom. Erre persze nem sajnálja a pénzét- húzom gúnyos mosolyra a szám.
Gyorsan megnézem, hogy a méretemben milyen fürdőruhái vannak az öreglánynak, majd egy különleges szabású fekete darab mellett döntök. A tükör elé állva látom, hogy iszonyatosan jól nézek ki benne. Én tisztában vagyok azzal, hogy külsőm első osztályú. Van mellem, de nem akkora, mint egy tehénnek, derekam vékony, csípőm pedig egészen széles. Combjai hosszúak. Arányaimban olyan vagyok, mint a mugli modellek, egyedül a magasságom nem ilyen. A középmagas kategória alsó határát ütöm csak meg éppen, 165 cm-nél nemigazán vagyok magasabb.
Kilépek az öltözőből, és leülök a medence szélére lábat lógatva. Majd Josh eldönti, hogy tetszem-e neki. Valójában én várom azt, hogy megláthassam az ő testét.

Nekünk is nagy kúriánk van de ez tényleg röhely. Minden fehér és makulátlan. Egy ajtóra mutat amin a férfi jel van. Kicsit zavartan megyek be hisz nincs fürdőruhám, de amikor beérek egy nagy rakással találok. Levetkőzök és felveszek egy térd fölé érő kék szinű darabot. Bár elég szégyenlős tudok lenni a fürdőruha sosem zavart. Szálkás testem nem nagyon szoktam mutogatni, és a magam alig 180 cmjével sem emelkedem ki a tömegből. A lábam az úszástól izmos, bár nem annyira mint szeretném. Atléta testalkat a jellemző rám. Egy ideig gondolkozom, hogy levegyem az ezüst nyakláncomat amin egy róka fejet mintázó medál van. Ez az egyetlen dolog amit a szüleimtől valaha kaptam, ezért ragaszkodok hozzá. Kimegyek és meglátom Roset, aki gyönyörű. Elakad a lélegzetem, és mint egy ékes róka végigmérem. Ezt ő észreveszi és én is észreveszem magamat.
-Bocsánat nem akartalak megbámulni, csak még sosem láttam így ilyen szép lányt.- nem tudom mi ütött belém.Figyelnem kell magamra, vagy egyszer csak azon kapom magam, hogy rá csorgatom a nyálamat. Ennyire neveletlen dogot pedig bem tehetek.

Tetszik ahogy végignéz, és mivel annyira belémbambul, észre se veszi igazán, hogy én is végigmérem. Magas... izmos... Josh. Erre a gondolatra elnevetem magamat. Egy biztos, ilyen fiú nincs minden bokorban. Viselkedésében, egész lényében paradoxonok vannak, amiken én általában rendkívül jól szórakozom.
Tetszik az általa választott kék fürdőnadrág. Mivel ott ülök a medence szélén, felkészültem rá, hogy bele fog lökni. Mivel ez nem törénik meg, belecsusszanok a vízbe. Hideg, de ennek ellenére nagyon élvezem. Még átváltozva is szeretek úszni, úgy látszik a macskámba jutott egy kis tigrisvér is.
Josh bocsánatot kér, és megkapom első bókomat is. Én pedig csak lustán lebegek a vízen- Ugyan semmi...- vigyorgok kajánul- Ezért akartál úszni menni, vagy tévedek? Hm?- még egy kacsintást is megengedek magamnak- És azért én is jót mozizom ám...- hangom olyan... csábító?! Nem értem mi ütött belém, de itt már nem az agyam irányít. Sokkal inkább az ösztöneim, és a testem.
Úgy érzem jól fogjuk magunkat érezni itt.

Tetszik a hangjában az a csekélyke Kacér felütés. Kajánul elvigyorodok, majd nekifutásból megijesztve őt egy tökéletes fejest ugrok pontosan mellé. Fellubickolok, és közben felhúzom a kicsit nagy méretű gatyát ami rajtam van, mert egy kicsit lecsúszott.
-Mozizgatunk? Mozizgatunk? A víztükör meg feszes?- és ezzel a mondattal egy hatalmasat fröcsköltem az arcába. Felnevettem. A víz mindig előhozza belőlem a gyermeket, azt aki önfeledten játszik, és nevet. Egy ideje még magamban sem úsztam nem, hogy mással szóval kifejezetten felszabadultnak érzem magamat. No meg valószínűleg a Wiskey is hatással van a szervezetemre. Remélem nem haragszik meg a fröcskölésért és veszi a lapot.

Óriási csobbanással, és hülye dumával ugrik mellém fejest. Majd lefröcsköl. Itt előbújik belőlem a számító dög, és a színész. Elfordulok, és heves mozdulatokkal a szememet törölgetem, mintha bántana nagyon, hogy levizezte a hajamat és arcomat.
Megvárom, míg megkerül, tudom hogy nem fog, hisz így nem láthatja az arcomat. Mikor már érzem a víz rezdüléseiből, hogy előttem lebeg, elveszem arcomról a kezem, és két kézzel iszonyat mennyiségű vizet fröcskölök a képébe. Gyorsan ráugrok, és lenyomom a víz alá. Természetesen súlyommal nem érek el sokat, hamar ő nyeri a csatát.
Gyorsan kiszabadítom magam, és elkezdek úszni a túlsó irányba. Hallom, hogy jön mögöttem, és csak azt várom, hogy elkapjon. Tudom, hogy el fog, csak azt nem, hogy milyen gyorsan.

Elrúgja magát tőlem, és felfogtam, hogy az egészet csak színlelte. Heh! Ha így én is így. A kezeim közé hártyát rakok így gyakorlatilag az előnyét egy nagyobb mellúszó mozdulattal nullázom és megragadom a lábát. Visszarántom magam alá a lányt, vagyis inkább össze mivel egyikünk sem áll szilárd talajon. Tovább úszok egy fél hosszt és a hátamra fordulok a víz alatt és rávigyorgok integetek majd elkezdek a medence másik végébe úszni. Na lássuk mit tudsz. Eközben már nincsenek rajtam a hártyák. Játszunk tisztán ha már fogócska.

Ha harc, legyen harc. Imádok bevadulni. Ördögi mosolyra húzom a számat.
- Ha harc, hát legyen harc!- rikkantom csatakiáltás módjára, és mivel tudom, hogy úszásban nem érhetem utol, odalököm magam a medence széléhez. Gyorsan felkapaszkodom, és felpattanok. A hideg víz után kint is fázok kissé. Futva elindulok a medence szélén, és mikor már nincs messze a fiú, elrugaszkodom. Bombát ugrok mellé, de olyat, hogy majdnem a falakig fröccsen a víz.
Mikor feljövök Josh mellett rákacagok, majd menekülni kezdek.
Még háromszor csalok úgy, hogy kimegyek a medence szélére. Elvégre ő jobban is úszik, illetve ha akar, növeszthet úszóhártyát- gondolom mérgesen.
Éppen ugranék be a víz, mikor a nedves kőpadlón megcsúszok. Fejem a medence széléhez csattan, majd testem a vízbe zuhan. Már régen nem vagyok eszméletemnél, így lassan süllyedni kezdek halvány vércsíkot húzva homlokommal a vízbe...

Csalik... Én is megtettem, szóval hagyom. Meg fog csú.. Jajj ne. Elkezdek odaúszni és rögtön kihúzom a medence szélére. Megnézem a sebet, és hál istennek csak felrepedt a feje. Nem súlyos a vérzés viszont nem tudom mennyi vizet nyelt. Gondolkozás nélkül elsősegélyben nyújtom, hisz a medencében nyújtott évek alatt ez is rám ragadt, mint a klór. Kirázom a tüdejéből a vizet, és mikor látom hogy nem ébred fel, elkezdem újraéleszteni. Nem is gondolkodok, hanem ösztönszerűen cselekszek. Begyakorolt mozdulatok csak végzik magukat. Hét nyomás a szíven egy Fújás a szájba befogott orral. Majd újra. A második Fújásnál már nem veszem észre de mikor az ajkam az ajkához ér akkor már felébred Rose.

Repülök... Olyan furcsán könnyednek érzem magam... Esik az eső... Leesem a seprűről... Mikor kinyitom a szememet, először azt hiszem, hogy egy kviddicspálya füvén vagyok. Először minden homályos, majd először megérzem, majd meglátom a fiú arcát. Éppen szájon át lélegeztet.
Felnyíló szemeim hatására Josh kicsit visszahúzódik, de nem engedem neki. Annyira jól esik ez a forró csók... Légcsövem fala ég, de ez valahogy enyhíti. Kellemesen lágy...
Felülök a csók után, és azonnal érzem, hogy ezt lassabban kellett volna megtennem. Fejemhez kapok, amely iszonyatosan fáj. Olyan, mintha széz akarna belülről hasadni. Hang nélkül tűrök, csak szemöldökömet ráncolom össze, és beleharapok a szám szélébe. Pálcámat keresgélem, hogy legalább a homlokomból dőlő vért megállíthassam, de nem találom sehol- A kurva életbe!- káromkodom el magam hangosan, és véresre harapom a szám.

Felkel a lány és megcsókol, majd örömömben én is visszacsókolok, de a szememet nem hunyom le. Nem még nincs vége a bajnak, még nem látta el senki,csupán a közvetlen életveszélyt sikerült kivédenem. Felkáromkodik, én közben megfogom a vállát.
-Nincs semmi baj feküdj le, és mindjárt hozok segítséget. Ha felülsz újra beleszédülhetsz a vízbe és nem biztos hogy időben odaérek. Legyél egy kicsit nyugton, és mindjárt megoldjuk a bajt!- gyorsan hadarva mondom végig majd finoman megpróbálom visszanyomni őt fekvő pozícióba. Remélem megérti, és nem fog ellenkezni.

- Ne!- nyögöm kissé erőtlenül, és elenállok mozdulatának- Kérlek, csak hozd ide a pálcám. Meg tudom magam gyógyítani, hidd el- nagyon remélem, hogy Josh nem fog akadékoskodni, különben felbőszült szibériai tigris módjára fogok nekiugrani a torkának, és fojtom vízbe. Hogy erre ne kerüljön sor, egy enyhén csúnya, siettető pillantást megeresztettem azért felé, hogy lássa: most nem talál jó kedvemben.
Láttam, hogy elindul a női öltöző felé, ahová a pálcám is leraktam, de mivel pont a hátam mögött van, nem láttam, hogy tényleg bemegy-e. Valahogy örültem, hogy ülni tudok, nem akartam megkockáztatni egy hátrafordulást. Az épületből nem mehetett ki, hiszen az ajtót a kulcson kívül csak a család egy tagja nyithatta ki. A nagynénéméknek komoly rendszere van.

Besietek a pálcáért, és visszafele elgondolkozom: Ha gyógyít magán, az nem jó, mert nem tud eléggé koncentrálni. Én is tudok kiesebb sebeket gyógyítani, bár nem vagyok egy nagy ász benne, de a nyílt sebbőr varos sebet tudok csinálni. Mögé megyek és a pálcámat rátartom a tarkójára. Mormolni kezdek, és beforrasztom a sebet.
- Nem akarom, hogy gyógyíts magadon, mert még a végén elrontod, és kell a francnak, hogy a szent Mungóba menjek nap-mint nap látogatni. Tessék itt van a pálcád, és most jó lenne ha átöltöznél, bár a segítségem nélkül nehezen fog menni azt hiszem.- Elmegyek az egyik törülközőért és belebugyolálom a lányt.

A fiú óriási hibát vétett. Háromszor is. Az első az volt, hogy ő próbál meg meggyógyítani. Nem szeretek függeni másoktól, így ezt nem viselem egykönnyen. A második hibája az volt, hogy megmondta mit tegyek. Ugyan nem vagyok teljesen magamnál, de seprűről való eséskor törtem már magam össze sokkal jobban ennél. És akkor nem volt ott senki, hogy a pálcámat idehozza nekem. Magamtól kellett megkeresnem, majd tennem valami, hogy a saját lábaimon hagyhassam el az erdőt.
Ezek a bűnök már elegek a felmérgelésemhez. A harmadik egyszerű botorság volt: ezek után épeszű ember nem ad a kezembe pálcát. Josh megtette.
Nem szólok semmit sem, csak fortyogok magamban. Tudom, hogy kibírhatatlan vagyok, de ez van. Mikor bemegy valamelyik öltözőbe törölközőért, pár pálcamozdulattal eltüntetem az összes fájdalmamat, és karcolásomat. Megvárom míg visszaér, majd mikor már akarna bebugyolálni felállok, és a szemébe nézek. Pálcám a jobbomban van. Dühösen meredek rá, akaratlanul is vörös fény gyúlik pálcám végén- Egyet, de csak egyet jegyezz meg Josh King! Nem szorulok segítségre!- ezzel mérgesen elmegyek mellette az öltöző felé. Kicsit még meg is lököm a vállammal.
Mikor beérek, bevágom az ajtót magam mögött. Dühös vagyok rá is, és magamra is. Tudom, hogy iszonyatosan túlreagáltam, és mérges vagyok, amiért nem türtőztettem magamat. A fiú elkezdte kihozni belőlem a vadállatot, és tudom, hogy az a két whiskey is csak segített ebben.

Csak állok, és nézem. Most megátkozhatott volna. Nem értem mi a baja. Nem azért segítettem, mert nyomoréknak nézem, csupán aggodalomból, és baráá... szóval ja. Ez egy normális emberi viselkedés. Biztos csak azért van, mert még sosem segített neki senki. Nekem, se segített sok mindenki, de meg kellett tanulnom, hogy el kell tudni fogadni a segítséget. Ha tovább hisztizik annak nagy balhé lesz a vége. Meg kell tartanom tőle a két lépés távolságot bármennyire is nem akarom. Vissza kell vonulnom a sztoicizmusomba, hátha egyszer beismeri, hogy hibázott. Ha meg zavarja a segítség akkor miért nem ellenkezett amikor kihúztam ájultan a vízből? Persze... az el van felejtve... Megint elfelejtették, hogy mit teszek, és csodálkoznak mikor inkább nem teszek semmit. Kierőszakolta, hogy megtegyem az első lépést, és most meg tőrt döf belém. Nem tudom így mi lesz. Ezek a gondolatok kavarognak bennem a férfi öltözőben, miközben átöltözök, de kilépve felveszem a szociális mosolyt, mintha mi sem történt volna.

Vegyes érzésekkel tele lépek ki az öltözőből. Nem tudom, hogyan fogad majd Josh, már ha egyátalán itt van még. Ép eszű ember már elmenekült volna a közelemből régesrég.
Büszkeségem és lényem apró, kedves, emberi része óriási csatát folytat egymással. Egyelőre azonban a büszleség óriási túlerőben van.

Kimegyek az öltözőből. Lépéseim kimértek, vigyázok arra, hogy semmi esetre se tegyek a kellőnél vehemensebb, durvább mozdulatot. Josh már kint van, fogalmam sincs, hogy mennyivel jöhetett ki előttem. Rá nézek semmit mondó tekinttel, és látom, hogy közönyös mosoly ül az arcán.

Ez nem normális.

Félszegen visszamosolygok rá, hagyom hadd lássa rajtam: nem tudok dönteni. Tudom- mivel ismerem ennyire magam-, hogy bocsánatot kérni nemigen fogok. Ezért megadom a lehetőséget a fiúnak, hogy leolvashassa ezt az arcomról. Hogy láthassa, hogy bánom a dolgot. Ha egy kicsit is ismert, akkor ezt a gesztust már egy óriási bocsánatkérésnek veszi.

Megállok mellette, és hirtelen mégis óriási késztetést érzek arra, hogy kimondjam a 'bocsi' szót. Vagy azt, hogy 'felejtsük el'- bár ezt inkább neki kellene. Ha megtenné, tovább tudnék lépni.

Egyelőre azonban nem megy.

Kijön, és várom, hogy bocsánatot kérjen. Felém pillant talán az volt, de ez elindított bennem valamit amit gondolkozás nélkül kimondtam.
- Nem tudom miért vagy ennyire kiakadva. Minden ember, akinek fontos valaki megtenné ezt érted. Féltem attól, hogy bármennyire is magabiztos vagy, és elhibázol valamit a saját magad gyógyításában, akkor az maradandó lesz. Én nem vagyok egy nagy gyógyító, de ezt még mindig biztosabban tudtam nyújtani. Tudom, hogy érted amit mondok és a büszkeséged miatt nem mondasz semmit. A szemed elárul.- Itt a saját szememre mutatok.- És mint tudod a szem a lélek tükre. Ne félj néha alázatosnak lenni, különben egyedül maradsz, és egyetlen egy hatalmas oszlop sem lehet meg kisebb nagyobb támasz nélkül. Félre ne érts nem azt mondtam, hogy nyald a talpam. És én viszont bocsánatot kérek amiatt, ha beletapostam a büszkeségedbe. A félelem nagy úr, és mikor féltesz valakit akkor még önmagától is megpróbálod megóvni. Emlékszel? A parkban, mikor azt mondtad, hogy ne gyűlöletből varázsoljak. Megmutattad, mert féltettél engem önmagamtól. Én megláttam a benne rejlő igazságod. Igazad is van ebben, ugyanakkor amíg én nem tudok átlépni ezen a problémán nem tudok megnyugodni, de mindenesetre köszönöm.- A hangom abszolút nyugodt, és egyáltalán nem támadó. Ténymegállapításokat teszek, és remélem, hogy megérti amit mondani szeretnék, különben csak még nagyobb lesz a baj, viszont nem védekezek. Ott a keze ügyében a pálca, és esélyem sincs előrántani az enyémet ha meg akar átkozni. Így a döntés az övé.

Ledöbbenek. Sok mindenre számítottam, csak erre nem. Mikor elkezd beszélni, már majdnem egy vízi szörnyet felülmúlva robbanok fel, aztán... A mondatai elérnek a tudatomig.

Nem tudom, hogy tudtában van-e ennek, de rohadt nagy igazságokat beszél. Bár, valószínűleg ezért mondja...

Hülye vagy, Rose.

Igyekszem higgadtan végiggondolni az elkövetkezendő lépéseimet. Tudatom egy fele hangosan visít, hogy 'Átkozd meg, átkozd meg! Átkozd már te hülye kurva!', míg a másik egyre csak azt hajtogatja 'Kérj bocsánatot, kérj bocsánatot, kérj bocsánatot...'. Végeredményképpen csak hallgatom halálnyugodt arccal, és nem csinálok semmit. Csak állok egy helyben, kezeimet magam mellé lógatva, jobbomban pálca.

Furcsa érzés sokáig mozdulatlanul állni...

De már megint elkalandoztam. Mikor Josh befejezi, ráemelem kék szemeimet. Nem húztam ki újra őket, így azon kivételes alkalmak tanúja lehet a fiú, mikor nincs rajtam semmiféle smink. Nem mintha nem lennék szép így is... De jó a sötét álarc mögé bújni.

- Én... - Valamiért az első szót olyan könnyű kimondani... És a többit annyira nem az. - Én sajnálom - hadarom el egy kicsit, és lesütöm a szememet. A padló csempemintáit fürkészem, tudom, hogy hibás vagyok.

Nagy valószínűség szerint most 'szúrtam el' azt a srácot, aki magamért szeretett volna.

Ügyes vagy, Rose! - még a gondolatomból is csöpög a gúny.

Lesüti a szemét... Biztos jele az őszinteségnek, vagy rettentő jó színész. Aranyos lány, bár kicsit talán túlteng benne az independencia. Most kell megadni a kegyelemdöfést. Lépek felé egyet és leguggolok, hogy a bús szemébe nézhessek felfele, majd rámosolygok.
- Ne sajnáld. Mindenkinek van olyan oldala amit nem kedvel, vagy nem jó, vagy a társadalom által nehezen kezelhető. Ugyanakkor hatalmas lépést tettél a felé, hogy megértsd magadat. Örülök, hogy tudok ebben segíteni, és te is sokat segítesz nekem- Itt egy kicsit elsütöm a szememet, és el is vörösödik a fejem.
- Tulajdonképpen mind a ketten egy-egy megcincált szeretetre vágyó kislány és kisfiú vagyunk legbelül. Sokan bántottak minket, de ezt mind a ketten valahogy máshogy dolgoztuk fel. Neked ott a kis várfalad amit elég nehéz áttörni, és nekem a sztoicizmusom.- Felállok és a szemébe nézek - Mutatni akarok neked valamit ami nekem nagyon fontos: Egy általam kreált varázslat, amit csak neked fogok kiadni, és teszem ezt azért, hogy bebizonyítsam, hogy aki fontos azt meg akarod védeni bármilyen áron. Legyél ott holnap a szökőkútnál, és akkor megmutatom, de előre szólok amolyan.... Joshhos...- Majd megölelem és elsétálok pár lépést majd hopponálok szépen Roxmortsba.

Rühellem, mikor valakinek részben igaza van, és a jelen helyzetben Joshnak majdnem teljesen igaza van. A belső harcom folytatódik, de kivételesen a higgadtabb felem győz.

A 'megcincált szeretetre vágyó kislány' azért túlzás. Elvégre engem fizikailag nem bántott senki, és lelkileg is csak azt nem tudtam feldolgozni, hogy az apám bizonytalan körülmények közt halt meg...

Miután elhopponál irtó dühös leszek. Nem tudom, miért vagyok mérges konkrétan, de az, hogy csak így itt hagy őrült hullámot indít el bennem. Kivágom a fürdő ajtaját, és a kertben álló régi korhadt fatörzsnek esek. Varázsra emelem a pálcámat, és egyetlen átokkal milliónyi apró darabra robbantom szét. Nem várom meg, hogy a fűrészpor földet érjen, elhopponálok egy kis francia tavacska partjára, és zokogni kezdek.

Bőgök, és jól érzem magam. Néha elkap egy-egy dühroham, ilyenkor átkaim a vizet hasítják. Egyedül vagyok, és ez jó. Miután lehiggadok, és rendbe szedem magam Roxmortsba hopponálok.