Aurora & Gavin

Tárgy: Aurora & Gavin Vas. 02 Feb. 2014, 13:41

Ha másért nem is, de azért elmosolyodott, hogy kigúnyoljon. Játszani akarsz? Legyen! - Nagyon sajnálom, hogy ezeket a dolgokat elfelejtettem közölni. Szerencsére van a diákoknak tankönyvük, és a könyvtár is a rendelkezésükre áll szükség esetén - féloldalas mosollyal mondom ezeket.

- És örülök, hogy más kivetnivalója nincsen - mondom továbbra is tiszteletteljesen, de behízelgés nélkül. Tudom már, hogy honnan ismerős a nő neve: az Akadémián láttam a tablóját. Pontosabban láttam a képét a 'Büszkeségeink' tablón, ahová azóta én is felkerültem. Tehát auror a tanci néni. Tetszik!

Nagyon meg kell gondolnom, hogyan teszem fel a kérdésemet, és pontosan miről. Úgy látom, hogy csak az udvariasság miatt kérdezte, valójában kiátkozna a szobájából. - Esetleg kárpótlásul a hiányosságaim miatt, hajlandó lenne estefelé átjönni a szobámba? Nemrég kaptam egy üveg tölgyfahordóban érlelt mézbort, és szívesen felbontanám... - mondom udvariasan, és majdnem elröhögöm magam, belül fetrengek. Elképzeltem a nőt, ahogyan leveti a ruháit, és... közben szúrós tekintete valahogy nevetséges. Szerencsére a pókerarcom jól funkcionál, semmi sem látszik gondolataimból.

Felállok, és elindulok az ajtó felé. Kilincsre tett kézzel visszafordulok. - Az alagsorban megtalál. Este - nyelek egyet a hatás kedvéért. - Megtisztelne vele - egy mosolyt küldök neki és kilépek az ajtón.

Futva indulok el a lépcsőn, és egy emelettel lejjebb harsogó nevetésben török ki. Annyira jól játszottam a tisztelettudót, hogy még magamon is meglepődtem. Úgy léptem ki az ajtón, mint aki merő félelemből hívja le a nőt, aki nem szeretne mást, csak kárpótolni a hibáiból származó kárt. Még mindig jó színész vagyok, sőt, egyre jobb - gondolom keserűen...

Tárgy: Re: Aurora & Gavin Vas. 02 Feb. 2014, 13:01

Látom ábrázatán, hogy mennyire csalódott, hogy nem egy tündi-bündi kis boszorkány vagyok, aki csak úgy, naivitásból a karjaiba omlik, mint valami hercegkisasszony. Nem. Nagyon rossz ajtón kopogtat. A külsejével nem lenne probléma... tényleg. Csak ne higgye, hogy kettőnk közül ő irányít. Mert nem.
Figyelem, ahogy fokozatosan visszavesz a mosolygásból, de még mindig ott bujkál egy halovány mosoly ajka szegletében. Mosolyogjon csak, amíg még tud...
Végül figyelmesen hallgatom válaszát.
Aurorképző? Nocsak... magam is oda jártam, és hasonlóan eredményes hallgató voltam. Ezt persze egyelőre nem kötöm az orrára. Majd, ha érdemesnek találtatik rá. Egyelőre ő csak egy idegen, aki ellopta a tanórámat. Jó, ez lényegében nem így van, de szeretném egy kicsit megbüntetni, valamilyen módon. Ha nem most, nem ma, akkor az elkövetkezendő pár hétben. Mondjuk úgy, felavatom, még, ha ez nem is hivatalos eljárás.
- Értem - szólok, kissé szárazon, és bólintok egy időben. A következő pár mondata legvégére elmosolyodok, halk kacaj szalad ki ajkaim között. - Ezt nem is vitatom - mármint, hogy hiányos a tudása. Nyilván nem erre specializálódott, ha hetedik óta nem is foglalkozott a tantárggyal, megértem, tényleg, csak egyszerűen nem érdekel. Kellemetlenül őszinte vagyok, és hideg közönnyel tekintek az érzéseire, és arra, hogy esetleg mennyit készült az órára. Nem érdekel.
Magabiztos megállapítására kétes mosolyra görbül vörösre rúzsozott ajkam. Kissé nagyképű, de tudja, hogy miben jó. Kedvelem az ilyen típusú embereket, még, ha nem is mutatom ki. Én is hasonló, gőgös modorral vagyok megáldva, de csak azzal dicsekszem, amiben tényleg jó vagyok, kifogásolhatatlan, hibátlan és tökéletes.
Behódoltnak hangzó szavaira elönt az elégedettség. Még, ha csak játssza is, hogy lehiggadt egy kicsit, még, ha csak játék is, hogy elfogadta, alattam van, akkor is. Mert megértette a játékszabályokat, mert tudja, hogy kettőnk közül ki van felül. Ki a domináns.
- Nos, a Jupiter forgásának sebessége nem 12,5km/s, hanem 12,6 - beleolvasok a jegyzeteimbe néha, és úgy javítok - Nem említette meg Galileo Galileit, aki 1610-ben észlelte az óriásbolygó négy legnagyobb holdját, az Iot, az Európét, a Kallisztót és a Ganümédészt. Pedig, higgye el, megérte volna, mert benne lesz a témazáróban - persze, ez nem nekem lesz rossz, hanem a diákoknak, de nem érdekes. - Ezen felül megemlíthette volna, mintegy érdekesség képen, hogy, ha a Jupiter nagyobb tömegű lenne a jelenleginél, valószínűleg összeroskadna. A belső egyre jobban összehúzódna a fokozott gravitációs erő alatt. Az összehúzódás addig folytatódna, amíg a magfúzió be nem indulna. Néhány csillagász sikerületlen csillagnak nevezi a Jupitert. Bár a bolygónak hetvenötször kellett volna nagyobb tömegűnek lennie, hogy csillag lehessen, a legkisebb vörös törpe csak körülbelül 30%-kal nagyobb sugarú, mint a Jupiter - magyarázom, demonstrálva, hogy rendkívül okos vagyok, és módfelett otthon vagyok a szakmában.
- Ezen kívül, azt hiszem, minden rendben találtam - mosolyodok el. Talán kissé szőrszál hasogató vagyok, de, ha tetszik Gavinnak, ha nem, most szívatom egy kicsit - a diákok helyett is, akik valósággal olvadoztak az ifjú tanár úr jelenlétében.
- Van esetleg kérdése? - nézek rá, villanó tekintettel. Valószínűleg nincs, nem is lehet, és sértődötten hagyja el az irodámat majd, hogy panaszkodhasson a kollegáimnak, és Dumbledore-nak, hogy milyen egy elvetemült boszorkány vagyok, és azt kérdezgesse, hogy hogy tudnak elviselni engem.
A gondolatra kaján mosolyra húzom ajkamat.

Tárgy: Aurora & Gavin Vas. 02 Feb. 2014, 10:23

Egyszer, még első évben elvittek minket Azkabanba. Csakhogy lássuk, a bűnözőkre milyen sors vár. Hogy ne használjuk fel a későbbiekben a megszerzett tudást rosszra. Komolyan, a dementorok több érzelmet mutattak a tanárnőnél...

Az, hogy nem bírja a fejem, világosan látszik. Vagy csak rohadt jó színésznő. Esetleg mindenkivel ilyen...

Mindenkivel ilyen?! Az nem lehet...

Mikor hellyel kínál, visszább veszek egy kicsit a vigyoromból és leülök. De tényleg csak egy kicsit! Biztosra veszem, hogy előbb-utóbb a sok másikhoz hasonlóan megadja magát. Ezer százalék. Bár elnézve érzelemmentes arcát, felsőbbrendűséget kifejező viselkedését, és a kihallgatáshoz hasonló kérdéseit... Inkább utóbb.

Leülök, és a nem túl kellemes első szavak után még 'Tisztelj!' pillantásokkal is megküld, mielőtt helyet foglalna. Tüzes egy teremtés, az már biztos!
Végre megtudom a nevét, amit az Öreg nem volt hajlandó elárulni. Valahonnan annyira ismerős! Csak tudnám honnan...
Kérdései lényegre törőek, tényleg kihallgatáson vagyok. Utoljára akkor voltam, mikor furmászt küldtem egy mugli régiségmúzeumba...

- Nagyon sajnálom a hiányosságokat... - mondom némi megbánást tanúsítva. Nem szeretem, hogyha vannak ilyeneim, maximalista vagyok. - Ez a tanársegédi állás amolyan gyakornoki munkának felel meg. Az Aurorképzőbe jártam, de nem csak alapképzésre, megszereztem a specekből majdnem mindet. Hivatalosan azonban az alázat és egyéb dolgok miatt egy évet kell valamilyen más munkát vállalnia mindenkinek. Így hát itt vagyok tanítani ahelyett, hogy a legveszélyesebb feketemágusok után kutathatnék - némi ingerültség vegyül a hangomba. A helyzetem nagyon dühítő. Évekig tanultam, elértem a legjobb eredményt, a szokásos egy vagy kettő helyett négy szakon szereztem külön oklevelet, erre! Pff! Bár szeretem a Roxfortot, és még mindig sokkal jobban jártam, mint azok, akik elmentek valamilyen szociális gondozói feladatot teljesíteni... Mégis dühítő. - Ez volt az első órám, tegnap délelőtt szólt az Igazgató úr, hogy ma órát tartok asztronómiából. Utoljára hetedikes koromban tanultam itt ezt a tárgyat, így tudásom meglehetősen foghíjas. - Ez azért így nem igaz, de nem akarok túlzottan őszinte lenne. A végén még nagyképűnek nézne, ami sokat rontana a helyzetemen. Így is ezer lépésre vagyok az ágyától. Ránézek, és megállapítom, hogy kétezerre.

- Ha az aurorpálya tantárgyaiból kellett volna órát tartanom, nem lettek volna hiányosságaim. Örülök, hogy némileg a helyén volt, amit tettem, de megkérdezhetem, hogy mik voltak a hibáim? - behódolóan, tiszteletteljesen kérdezek. Szerintem imádni fogja. Egyszerű, fekete taláromat megigazítom a nyakánál, és a tanárnő szemeibe nézek. Én tudok farkasszemet nézni!

Majdnem elröhögöm magam kínomban. Évek óta ez a legszánalmasabb poénom, amit gondolatban elsütöttem.

Tárgy: Re: Aurora & Gavin Vas. 02 Feb. 2014, 07:42

Nem szívesen adom át az órámat egy kezdőnek. Egy órával ezelőtt Dumbledore az irodájába hívott, és közölte velem, hogy egy tanársegéd - bizonyos Gavin Guile - fogja megtartani az én asztronómia órámat. Nyugodt arckifejezéssel bólintottam, de nem vagyok boldog. A Professzor elmondta, hogy a férfi auror, és szintén a Roxfortba járt, Griffendéles volt anno. Nem fűzök hozzá sok reményeket, pályakezdő amatőrnek gondolom.
Sietős léptekkel haladok végig a folyosón, már becsengettek pár perce. De azt hiszem, megengedhetem magamnak, hogy késsek. Kíváncsi vagyok, hogy a diákok hogy fognak viselkedni: hangosak lesznek, vagy beszélgetni fognak, megszívatják Mr. Guile-t, aki idegesen hagyja majd el a hetedik emeleti asztronómia termemet.
Az ajtóhoz érve megállok egy röpke pillanatra és hallgatózok. Meglepődök. Csend van, egyetlen hang tölti csupán be a helyiséget, és az egy férfié.
Magabiztos mozdulattal lököm be az ajtót, amire kíváncsi szempárok tucatjai pillantanak hátra rám. Felvonom egyik szemöldökömet és a papírjaimmal és jegyzeteimmel a kezemben, állammal a férfi felé bökök, jelezvén a Mardekáros- és Hollóhátas diákoknak, hogy az óra zajlik, és most nem rám kell figyelniük. Értik a célzást.
Mielőtt leülnék a leghátsó, üres padba, elkapom Mr. Guile tekintetét és arcát fürkészem és arra a mosolyra, amit felém küld, csak felvonom a szemöldököm, és szememet forgatom. Merlinre...
Az óra alatt jegyzetelek. Néha kipillantok az ablakon, vagy a diákok arcát kémlelem - akik kíváncsian pislognak a férfire -, de mindeközben árgus szemmel figyelem a férfit. A szemem sarkából, vagy egyenesen rá, minden szavát megjegyzem, ha hibázik, leírom, mindent elkönyvelek.
Óra után megvárom, amíg a diáksereg kivonul, intek fejemmel Guile felé, hogy kövessen. Magabiztos, gyors léptekkel haladok az irodám felé, nyitom az ajtót, belépek. Papírjaimat az asztalra dobom, megkerülöm a bútort, de még nem ülök le. A férfire nézek.
- Tudom, hogy ki Ön - vetem oda, kissé talán ellenszenvesen, villogó tekintettel. Tudja csak, hogy hol a helye: alattam. Mielőtt leülök, kezemmel az íróasztal túl felén elhelyezkedő szék felé intek. - Foglaljon helyet, Mr. Guile -, majd, miután leült, egy rövid másodpercig még állva maradok, úgy nézek le rá, aztán én is helyet foglalok.
- Én Aurora Sinistra vagyok - mutatkozok be végül -, és hadd mondjam el: vannak hiányosságai - nézek metszőn, egyenesen a férfi szemébe. - Nem tudom, hogy tanárnak készül-e, avagy sem, illetve, hogy milyen tanárnak, de, ha ezt az ágazatot választja, még nézzen utána egy-két dolognak. Az óra menete jó volt, azzal nincs baj, adott feladatokat, kérdezett és érdekes volt a mondanivalója - itt megeresztek egy halvány mosolyt, ami nem tart túl sokáig, újra komoly arcot vágok. Nem hagyom figyelmen kívül tekintetét, próbálok olvasni az arcáról, a tartásáról, az öltözetéről. - Hány órát tartott eddig? - teszem fel a következő kérdést. - És megkérdezhetem, hol folytatta a tanulmányait? Szakmája?
Merlinre, ijesztő vagyok, olyan ez, mint egy kihallgatás. Semmi személyes, semmi érzelmesség. Csak száraz kérdések, a munkát illetően.

Tárgy: Aurora & Gavin Szomb. 01 Feb. 2014, 21:51

Na, a kedves Dumby prof. hozta a formáját: beledobott egyből a mély vízbe. Sosem fogom elfelejteni azt az átváltoztatástan órát, amin ő helyettesített. Az én időmben csak hárman voltunk RAVASZ-on, és ő hatodikban bedobta a csoportot a tudomány sűrejébe: a végrehajtandó transzformációs feladatot csak másodévben tanultam az Akadémián. Ő ezt mintegy 'kiegészítés' adta le. Azon az egy órán sokat tanultam, főleg önkontrollt.

A helyzet most sincs másként, egy hete se vagyok itt, és egyből olyan tárgyakból kell órát tartanom, amit négy éve nem tanultam. Utoljára hetedikben jártam asztronómiára, így egy fél estét rászántam, hogy utánanézzek az anyagnak.

Ne hazudj...

Jó, nem volt fél este, csak röpke fél óra; de úgy jobban hangzik. Elég volt elővennem a könyvet, és kinyitnom az másnap tanítandó fejezetnél: beugrott minden, mintha csak most tanultam volna.

Picit izgatottan vártam az órát, hiszen mégis csak ez az első óra, amit én tartok. Ennek ellenére arcomon nyugodt, talán unott kifejezés ült. Fürkészve néztem körbe a teremben, de sajnos a lányok még fiatalok voltak, csak harmadévesek. Ám ekkor...

Óóó, micsoda nő!

A kedves tanárnő lejtett be a terembe, és szigorú arccal helyet foglalt a hátsó sarokban. Rávillantottam egy csibészes mosolyt. Lehet, hogy csak képzeltem, de mintha a szemeit forgatta volna.

Óra alatt miközben a Jupiter holdjairól regéltem hosszan a tátott szájú bagázsnak, néha-néha feltűnés nélkül a nő felé pislogtam. Na jó, legeltettem rajta a szemem, de csak ésszel. Szerintem nem vette észre senki sem.

Végre kicsengő! Zene füleimnek! A diákok távoznak, én pedig várakozva indulok el az irodája, a szobája felé...

Belépünk a rendezett helyiségbe, és becsukom magam mögött az ajtót. - Tisztelettel, Gavin Guile - mutatkozom be színpadias fejhajtás következtében vigyorogva. Várom a válaszreakciót...

» Gavin & Aurora - Expect nothing & you'll never be disappointed
» Sinistra professzor & Rose -Tűz
» Aurora Sinistra
» Sirius & Aurora
» Aurora & Rose