Aurora Sinistra

Aurora Sinistra || Rory || 26 év || Lara Pulver

Teljes név: Aurora Sinistra
Születési idő: 1970. 05. 25.
Születési hely: UK, Blackburn
Élőhely: UK, London és Roxfort
Pálca: 11 és fél hüvelyk, ciprus, sárkány-szívizomhúr; merev, kiválóan alkalmas átváltoztatásokhoz
Foglalkozás: tanár, tagja a Főnix Rendjének

Ilyen vagyok....

Nem vagyok túl magas, vékony vagyok és törékenynek tűnök. Hajam hosszú és fekete, általában elegáns kontyban hordom, de azt sem bánom, ha ki van engedve. Bőröm világos, szinte hófehér, szeplőtlen. Hátamat egy nagyobb méretű tetoválás díszíti - lágy vonalakból álló, fekete festékkel készült, kitárt szárnyú főnix. Tekintetem fagyos jégkék, nehéz sokáig belenézni. Ha dühös vagyok, általában vörösre rúzsozott, amúgy sem túl vastag ajkaimat pengevékonyra szorítom össze.

Különös, nagyon titokzatos teremtésnek mondanak. Eléggé kedves vagyok. Csábos és rendkívül elbűvölő személyiség. Sőt, olykor még annál is több: a Végzet Asszonya. Tudatosan tekerem ujjaim köré a férfiakat. Modorom kedves, olykor elbűvölő, szememmel megigézem 'áldozatomat'. Társaságban gyakran a különc szerepét játszom, váratlanul toppanok be, hirtelen tűnök el.
Igen dinamikus és független természet vagyok; páromnak azonban meg kell értenie és tiszteletben tartania szabadságvágyamat és szakmai ténykedésemet. Nem sírok, zokogok, nem hisztizek, hanem keményen bosszút állok. Sőt, van egy hatodik érzékem, amivel mindig megsejtem, mi az, amivel a másik legjobban megsérthető.
Félelmetesen erőteljes személyiség vagyok, és minden eszközzel rendelkezekk ahhoz, hogy bármilyen célt megvalósítsak, amit magam elé tűzök ki. Nagyon erős nő vagyok, rengeteg energiám van. Rendkívül edzett, mind testileg, mind lelkileg. Racionalista és pesszimista vagyok. Nem vagyok természetesen ráhangolódva mások érzéseire, én magam gyakran erős érzelmeket élek meg. Ezek az érzelmek gyakran nagyon erősek számomra, habár többnyire nem hozom ezt senki tudomására, abban a hitben, hogy az érzések gyengeségnek számítanak.
Az a típusú ember vagyok, aki mikor langyos teát kortyol, azon nyomban kiköpi. Inkább legyen jéghideg vagy tűzforró, csak középszerű ne! Jelszavam: "Amiben nincsen hit, cél vagy szenvedély, abba mi értelme egyáltalán belefogni?" Ezért aztán odaadásom teljes, elkötelezettségem végleges; nálam az 'örökké' azt jelenti: örökké, a 'soha' pedig azt: soha.
Számomra a korlát - csupán azért, mert mások felállították - nem jelent akadályt. Amit ki nem próbáltam, át nem éltem, meg nem értettem, arra vár, hogy farkasszemet nézve minden veszéllyel, felfedezzem.
Nehéz ember vagyok, aki környezetének legalább annyi fejfájást okoz, mint saját magának. Nem ismerem a félmunkát, a félvállról vett dolgokat, a félmegoldásokat. Egy ügynek vagy munkának gyakran valóságos megszállottjává válok - emberek esetében ez nagyon ritka, szinte soha. Amikor célba veszek valamit, olyanná leszek, mint a lézerirányzék. Átható tekintetemet kevesen állják.
A legkitartóbb, legelkötelezettebb szövetséges vagyok, ám jajj annak, aki ellenségének tud. Nem ismerem a felejtést és a megbocsátást. A mérges tüske nem csak addig fáj, amíg bőröm alól ki nem tépem, hanem addig, amíg vissza nem döföm abba, akitől kaptam. Akkor és oda szúrok, amikor és ahol a másiknak a legjobban fáj. A bennem feszülő érzések, indulatok csak gyűlnek, gyűlnek és gyűlnek, s egyre sürgetőbb kiélést követelnek. Én vagyok a felhúzott íj, a radioaktív góc, az izzó parázs a hamu alatt. Egy tipikus megnyilvánulás tőlem: "Nagyon sajnálom, muszáj meghalnod".
Sűrű és titokzatos a hallgatás, amibe burkolózok; sűrű és intenzív a légkör, ami körülvesz. Energiám szinte kimeríthetetlen - mások- és önmagam számára rejtély, hogy honnan merítem. Valósággal elpusztíthatatlan vagyok. A veszteségekből, sorscsapásokból, tragédiákból új erőre kapok. Miként a Főnixmadár, saját tüzében ég porrá, s a hamuból mindig újjászületik. Nem riaszt a fájdalom - úgy tekintek rá, mint a tapasztalás szükségszerű velejáróját. Mint fizetőeszközt, amivel itt a Földön mindenért, ami igazi érték, fizetni kell.
Határozott, könnyen felismerem a logikátlanságot és azonnal kitalálom, hogyan tegyek hatékonyabbá egy rendszert. Hosszú távon gondolkodok. Művelt, tájékozott vagyok, szeretek tanulni, és szeretem továbbadni a tudásomat. Kitartok az elveim mellett. Nagyon erőteljes, határozott egyén vagyok. Gyorsan hozok meg döntéseket és nem vagyok rest szavakba önteni a véleményemet és a döntésemet mindenki számára.
Ha megtaláltam középpontomat, elkötelezett, hitében és céljaiban megingathatatlan karakter vagyok. Végletekig megbízható barátnak és hűséges, kitartó társnak vallom magam. Teljes intenzitással és erőbedobással vetem magam a munkámba, fittyet hányva a veszélyekre. Nem rettenek meg a halál leheletétől sem. Keményebb vagyok én annál, mint amilyennek tűnök.
A diszharmonikus állapotomban kegyetlenségnek tűnő végletességemmel, kompromisszum képtelenségemmel, bosszúálló hajlamommal rettentem meg az embereket. Lényemből hatalmas erő sugárzik, ami jó hátszelet biztosít a céljaim elérésében. Ugyanakkor ez a személyes erő az, ami emberektől való elidegenedéshez és gőgösséghez vezethet.
Ha utamat tabuk, vagy erkölcsi korlátok keresztezik, felrúgom őket. Egy kígyó ravaszsága és türelme lakozik bennem.

Az én történetem....

Anyám mugli származású apám pedig varázsló volt - már egyikük sem él. Egyenes ági leszármazottja vagyok, apám révén (aki aranyvérű volt) Hollóháti Hedvignek. Gyerekkorom átlagos volt, ingáztam a mágusvilág és a muglivilág között. A Roxfortban töltött éveim során a Hollóhát tanulója voltam - ez talán nem is volt kétséges -, ami hatalmas büszkeséggel tölt el a mai napig. Kiváló RBFek és RAVASZok állnak mögöttem, osztály- és évfolyamelső is voltam, játszottam az iskolai kviddics csapatban is, először terelőként, majd fogóra váltottam. Mivel az iskola házirendjét előszeretettel és rendszeresen rúgtam fel, nem voltam épp 'jókislány', a prefektusi jelvényt nem kaptam meg. Bejegyzett animágus lettem (alakom fekete macska). Amikor végeztem a mágusképzőben, rengeteg lehetőség adódott számomra a varázsvilágban. Tárt karokkal fogadtak a Minisztériumban, több osztályon is (többek között a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályra, a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályára, Varázsbűn-üldözési Főosztályra és a Wizengamotba is) és a Roxfortba is visszavártak, tanári állásba, de én mégis a muglivilágot választottam.
Londonba költöztem és ügyvédnek tanultam, majd egy jól ismert, belvárosi parxisban helyezkedtem el. Dominaként is dolgoztam, de ezt titokban tartottam, csak London 'krémje' tudta pontosan, hogy valójában előszeretettel mozgok ezen a vonalon. Ott ismerkedtem meg akkori élettársammal, Williammel, aki nem tudott sem félvér létemről, sem a domina-létemről.
Több helyen is megfordultam a világon, az irodákat gyakorta váltogattam, mivel sokan kerestek, mint ügyvédet. Így jutottam el Európa legtöbb országa mellett Amerikába, Oroszországba és Afrikába is és ennek köszönhetően több nyelven is tudok beszélni, többek között spanyolul, franciául, németül, olaszul, oroszul és törökül.
Gyakran kerültem életveszélyes körülmények közé - sok bűnözőnek nem tetszett, hogy börtönbe került általam, így szabadlábon maradt társikat előszeretettel küldték a nyakamra...: egyszer majdnem lefejeztek Szaud-Arábiában, börtönbe zártak egy hónapra Kínában - már ki volt tűzve a kivégzésemnek az időpontja -, sortüzet nyitottak rám Irakban, felgyújtották a szállodát, amiben megszálltam, Kairoban, majdnem halálra fagytam Alaszkában és elsüllyedt a hajó, amit lekéstem, Miami-ból Angliába menet. Gyanítom, varázslók és boszorkányok is voltak az ügyek hátterében, nem csak muglik. És tudják mit? Ennek ellenére - vagy pont ezért - imádom a munkámat. Senki nem nézné ki belőlem - a csinos ruhákba öltözött, előkelőnek tűnő, büszke, angol nőből -, hogy milyen veszélyes életet élek olykor.
Azonban ez az időszak is hamar véget ért - még, ha nem is akartam. Halálfalók támadtak ránk. Meglepett, hogy a muglivilágba merészkedtek, ráadásul még párbajozni is akarnak. Természetesen én sem voltam rest: csak úgy röpködtek a varázslatok. A praxis dolgozói, pár kivételtől eltekintve, akik meghaltak aznap, elmenekültek. A halott emberek vére az én kezemen szárad. Williammel szétmentünk, miután megtudta a titkomat - ráadásul, amíg külföldön tevékenykedtem, kitudódott a másik, mocskos titkom is. Magam alatt voltam.
Nem sokkal az irodában történtek után a Halálfalók újra megtaláltak és megpróbáltak rávenni, hogy csatlakozzak hozzájuk. Halálosan megfenyegettek, kényszerítettek különböző varázslatokkal, kínzásokkal, melyeknek hegei még mindig testemen éktelenkednek, örök emlékeztetőül arról, hogy számukra nincs nemleges válasz. Azonban azt tudni kell, hogy hűségem az iskolához és ezzel a jó oldalhoz az évek folyamán nem fakult meg, annak ellenére sem, hogy elhagytam a mágusvilágot.
Ezután persze menekülnöm kellett, így pár hónap múlva visszatértem a Roxfortba és elmeséltem Dumbledore-nak a Halálfalók látogatását a muglivilágban és a testi- és lelki fenyítéseiket, valamint követelésüket, hogy legyek Halálfaló. Az igazgató kék, átható tekintete felcsillant. Épp asztronómia tanárt keresett - emlékezett rá, hogy amikor végeztem, ezt az állást is felajánlotta másik három mellett. Így, Roxfort falain belül én is biztonságban vagyok és lesz ki megtartsa a tanórákat. Javaslatára beléptem a Főnix Rendjébe is, azóta számtalanszor védtük egymást a Rend tagjaival, vállt-vállnak vetve. És, hogy milyen tanár vagyok...? A diákok még nem merték elmondani.