Mr. King & Miss Sherrard & Miss Waldorf

Idegesen csaptam be magam mögött az ódon faajtót, majd nagyot sóhajtottam, mikor bőrömön éreztem a klubhelyiség érdes melegét. Egész nap arról álmodoztam, hogy végre megszabaduljak a kedvenc, magas topánkámtól és egy üveg whiskey- vel a kezemben olvassam a híres Mrs. Wilton egyik szerelmes ponyvaregényét.
Azonban a Serenával való újabb veszekedés összezavart. Lehuppantam a kandalló mellé az egyik üres, zöld fotelbe és mélyen gondolataimba burkolóztam. Az elmúlt beszélgetés mondatai visszahangoztak a fejemben, amitől legszívesebben a falba vertem volna valakinek a fejét. Ehelyett azonban csak a hajamat csavargattam miközben Serena nyakát képzeltem oda és ördögi mosollyal az arcomon reméltem, hogy egyszer majd máglyán ég el.
Egy ostoba kígyó! Valld be Margaret, csak érdekből vagy vele! - kiáltozott a belső hangom, de nem figyeltem rá, mert valaki engem szólongatott, ugyan nem a nevemen, mert azt nem hallottam, de mégis bizonyos voltam benne, hogy a duruzsló hang hozzám szól.
Felocsúdtam és rájöttem, hogy egy meghitt 'összeölelkezős' kis pillanatba gázoltam bele, ugyanis a mellettem levő kanapén egy szőke herceg ült meg egy rókaképű lány. Semmi jel nem mutatott arra, hogy egypár én mégis fantáziálni kezdtem.
Megforgattam a szemem, majd jobb lábam átvetettem a másikon és gúnyosan így szóltam:
- Nocsak, nocsak. Bujkálunk a tömeg elől?

Retek hosszú napom volt már megint, de egy újabb ötöst zsebeltem be átváltoztatás tanon. McGalagony talán csak nekem adott jelest a Mardekárosok közül. Táskával a hátamon becsattogtam a klubbhelységbe belépve már a talár sem volt rajtam. Beléptem és előttem állt háttal az a csaj... hú hogy is hívják.... elég fura... Margaret talán... Azután megláttam miért állt meg ott ahol: Egy szerelmespár volt a fotelban majd megszólaltam:
- Turbékoló galambocskáim van ám máshol is mag ezen a nagy kastélyban úgyhogy ne itt szexeljetek van egy rakás üres terem! Értem én hogy jó meg miegymás de nem hiszem koma hogy azt szeretnéd ha végignéznénk ahogy a kis barátnőd letolja a csipkés bugyiját!- Hangom cinikus és szemrehányó volt és kiült a fejemre az a gúnyos vigyor ami csak annyit sugall: Ezt benézted!

A talárom szinte önálló lényként suhant mögöttem, miközben sietve lépkedtem végig a hosszú pince folyosókon, a Mardekár klub helysége felé. Vörös hajam lófarokba volt kötve, ami néha-néha oldalra csapott, de nem nagyon törődtem vele, csak gyorsan elmormolva a képnek a jelszót, beléptem a helyiségbe. A tervem, miszerint villám gyorsasággal felsurranok a szobámba, és el is felejtem az egész fárasztó napot, azonnal romba dőlt, mivel pár személy utamat állta, én pedig... Én pedig nem bírtam megállni, hogy bele ne szóljak az induló vitába. Vagy mibe.
- Pedig szerintem te kifejezetten élveznéd, ha letolná azt a bizonyos bugyit - itt a szőkére pillantottam, majd a másik lányra, végül arra a párnak nem nevezhető valakikre, akik a kanapén ültek. Undorítóak voltak, de belül tudtam, hogy valahogy én is így nézhetek ki olykor-olykor Thjalffal... Viszont ennek nem szabad kihatnia arra, hogy mennyire utálom a túlzott szerelmet. - Vagy esetleg tévedek?
Vészjóslóan elmosolyodtam, miközben elindultam egy fotel felé, hogy kényelmesen elhelyezkedhessek, és úgy szemlélhessem majd tovább az eseményeket. Már nem is volt olyan sürgős, hogy felmenjek a szobába.

Vészjóslóan a kis rókára meredtem, majd felhúztam a szemöldököm és csípőre tettem a kezem.
Azt hiszem itt valaki jól titkolja a nemi identitását. Biztosan leszbikus a kislány.
Megnyaltam a szám, majd a szőke pasira pillantottam, várván, hogy egyet ért- e a frissen betért vörivel.
Végül csak megforgattam a szemem, majd felálltam a kanapéról és már indulni készültem, hiszen semmi értelme nem volt maradnom.
Nem volt kedvem újabb, nyűgös vitán végigrágnom magam, azonban a szóban forgó párocska megelőzött és eltávozott köreinkből, így már csak én, a szőkeherceg meg a rókalány maradtunk a késő esti homályban.
Végül higgadtan elmosolyodtam és újra visszaültem a zöld fotelbe, majd végigsimítottam formás lábaimon a két felet nézve és vártam, hogy megtörjék a sokáig elhúzódó csendet.

Pofátlan.... Ez tetszik... A kis mitugrász róka mit mondd? Igazándiból felesleges volt vele vitába szálni, lényegtelen volt hogy én mit akarok.
-Hogy a viharba ne! nincs is jobb mikor előtted szexelnek! Ez életem vágya! Életem vágya? Az perpill egy jó kis Vodka egy cigi és a gitárom. De gondolom neked is az a sztereotípiád a férfiakról hogy mindegyik csak szexelni akar... Csak azzal lehet CSAK szexelni aki hagyja is!- Nem értem mi baja a luvnyának egyszerűen nem értem vicces volt ahogy előttem tette a fejét Margaret. Elmosolyodtam majd a táskából előbányásztam a pálcámat és a végét az ujjhegyemre raktam és elkezdtem azzal szórakozni hogy egyensúlyban tartom.
- Egyébként meg csak nekem tűnt föl hogy egyre több a szerelmespár a rendelet óta? Talán sokakat frusztrál hogy 2 gyereket kell csinálnia erre a világra annak a nőnek vagy pasinak akit nem szeret.- Sokat foglalkoztatott a kérdés főleg mivel lassan végzek az iskolába... És idegesített ez az egész. Mi az hogy megmondja a minisztérium hogy kivel házasodjak meg?

Nem nagyon figyeltem a szőke mondandójára, mivel annyira nem érdekelt, tekintetem inkább a barna hajú lányra irányítottam, de annyira ő sem vonzott. Mármint nem úgy, hanem puszta szórakozás céljából. Unottan felsóhajtottam, végül megint a fiúra néztem, aki jóval idősebbnek tűnt nála, de ez cseppet sem zavart abban, hogy úgy beszéljek vele, mintha idősebb lennék nála. Veszélyes dolgokkal játszok néha, az tény.
- A férfiak általában csak azt akarják. Szerelem már rég nem létezik.
Fiatalnak mondhatnak, de ennyit még én is tudtam, példa volt előttem a fél Roxfort, vagy éppen a saját szüleim, akik még véletlenül sem szerelmesek egymásba. Persze kivételek állítólag mindenhol akadnak, de én ebben a hitemet már régen elvesztettem. Bár végül ki tudja... - Úgy őszintén, kit nem frusztrálna? Sárvérűek lettek rákényszerítve aranyvérűekre... Ez kifejezetten idegesítő - vigyorodtam el, de belül tomboltam, mert sejtettem, hogy nekem is egy mugliivadék jutott. Merlinre, még egy félvér is jobb lett volna! - Mondjuk - itt újra a fiúra néztem. - Lehet, hogy ez valakit nem annyira zavar.
Mondandóm végén elégedetten hátra dőltem, és elfordítva a fejem a lányra néztem, akinek - valamilyen különös csoda folytán - rémlett a neve, de nem voltam biztos benne. Az is lehet, hogy kevertem valakivel, de a dolog nem izgatott olyan nagyon, szóval...

Jajj a szokásos: Nem hiszek a szerelemben csaj... Kiborít az ilyen miért ne létezne szerelem? Attól hogy a fényesre csiszolt kis pofikáját még nem érintette férfi attól még van.
-Pedig van szerelem Néz rám: Csak egy fehér ló választ el a sztereotípiától. Az hogy téged még nem talált meg az a bizonyos nem bizonyíték arra hogy nem létezik. Nézd? Lélegzel a levegőt mégse látod, és mégis tudod hogy van. Ne legyél szűk látókörű.- Megfogja a pálcáját elvigyorodik valami megcsillan a szemében. Félszeg vigyor fut végig az arcán.
- Miben lennének jobbak az aranyvérűek? vagy rosszabbak a sárvérűek?- kezd megcsillanni a szemében az a valami ami elég sok embert megriaszt.
-Mi a különbség? Egy aranyvérű is és egy sárvérű is ugyanúgy sikít ha eltalálja egy Crucio. Ugyan az a hang jön ki a torkukon és ugyanúgy mindaddig folytatják amíg az átok hatása véget nem ér. Nincs különbség, csak az hogy valamilyen indokkal feléjük akarod helyezni magadat, és még mielőtt azt mondod hogy ez egy sárvérű szavából elég gagyi, hát akkor csak annyit hogy aranyvérű vagyok.-
Hátradől elégedett vigyorral a fotelben a karját a támla tetejére teszi és figyeli mit vált ki a többiekből.

- Ez erős túlzás, remélem tisztában vagy vele - megvető mosolyra húzódtak ajkaim, és jól láthatóan végignéztem a szőkén, nem leplezve, mennyire nem nyeri el tetszésem. - Szerény véleményem szerint nem vagy elég jóképű ahhoz, hogy fehér lóra pattanj. És bocsánat, ha összetörtem a törékeny lelkivilágod. A levegőt pedig hanyagoljuk - felálltam a helyemről, közelebb léptem hozzá, és úgy néztem a szemeibe. Nem olyannak tűnt, aki csak azért megbocsát egy kislánynak, csak azért, mert az extra aranyos, de nem érdekelt. Nem féltem tőle.
- Gondolom te nem vagy aranyvérű. Ha az lennél, nem gondolkoznál így - megfordultam, és vissza indultam a fotelembe, még azelőtt, hogy bármi kárt tehetett volna bennem. Bár még így is megtehette volna, a keze ügyében ott volt a pálca. Mellékes dolog. - Gondolj bele, mekkora szégyen lenne egy aranyvérű család nevét bepiszkítani azzal, hogy az örököst egy sárvérűhöz adják. Annál még a halál is jobb lenne.
Vagy nem. Lehetségesnek tartottam azt, hogy túlzok, de az adott pillanatban annyira nem is érdekelt, mivel teljesen beleéltem magam a prédikálásba, és semmi sem tudott volna eltántorítani. Azonban, mikor kibökte a legfontosabb dolgot, elhallgattam, és csodálkozva meredtem rá, mert sehogy sem tudtam felfogni, hogy aranyvérű létére hogy tudott - úgy mond - kiállni a sárvérűek mellett. Végül felsóhajtottam, és elkönyveltem magamban a dolgokat, de azért nem tudtam szó nélkül hagyni a helyzetet.
- Szóval aranyvérű vagy... - rá pillantottam, hogy megbizonyosodjak a dolgokról, de hiába, mert nem sütött róla az a tekintély, sőt! Félvérnek néztem - volna. - Te nem vagy normális.

Sértegetett... Vicces ahogy próbálkozik ennél jobban meg kell erőltetnie magát ahhoz hogy felhúzzam magamat. Különben is felesleges megátkozni csak a baj van belőle.
- Édes csillagom! Én vagyok a trónörökös, és én vagyok egyedül a család enyém a pénz a kúria minden. Azt teszek amit akarok, és félre értést kerüljük el: nincs az a drágalátos jó isten hogy egy sárvérűt érintsek a legnemesebb szervemmel. Csupán arra céloztam hogy nagy különbségek nincsenek ember és ember. - elkomorodott az arcom le is sütöttem egy pár pillanatra így csönd állt a szobába. Egyedüllét magány család nélküli élet ez várt rám. Senki se keresett még egy levelet se kapok soha. Elvesztettem e gyökereimet. Nincs semmim, de nem érdekel az egész nyálverés arról hogy kinek milyen a vére! Csak a bosszúm éltet az visz a tanulás fele az visz minden irányba. Ez a lány nem tudja mi történt velem. Eddig még senki sem, és így van ez jól. Nem bízom se benne sem senkiben ebben az iskolában. Nem tudni ki halálfaló és ki nem az.
-Az meg hogy neked nem tetszik a külsőm az egy dolog és különben is a külső bekorlátozza az embereket.- Megváltozik a haja színe lángvörösre egy pár másodpercre majd visszavált szőkére.
-Én így vagyok elégedett magammal, és ez a legfontosabb. Te elégedett vagy azzal amit a tükörben látsz?- Gondolom hogy nem de nem fogod ezt mondani de a kérdés betalál nagy valószínűséggel így egy kevés kis somolygás ül ki az arcomra.

Egy kicsit el kellett gondolkodnom azon, hogy én miért is álltam le egy ilyennel beszélgetni, mert az biztos, hogy én sem voltam normális, mikor nem siettem fel a szobámba, amikor még tudtam volna. De hát, ha már itt voltam, bunkózhattam volna tovább... Nem?
- Remek, ha ezt még pár milliószor elhangoztatod, egy-két sárvérű majd elnézi a nem olyan helyes kis fejed, és hozzád megy. Természetesen csak a pénzedért, nem másért - mondtam ki jeges hangon a dolgokat, reménykedve, hogy ezzel egy fájdalmasabb tőrdöfést adok neki, és nem hiába tépem a szám. Mert az biztos, hogy én sosem dolgozom feleslegesen. Az nem én lennék.
- Elkeserítelek, a külső a lényeg. Én pedig teljesen megvagyok elégedve magammal - nyúltam hátra egy vészjósló vigyorral az ajkaimon, és vettem ki a hajgumit, hogy vörös hajam szabadon hullhasson a vállaimra. Elégedetten szemléltem meg az eredményt. - Mindig imádom azt, akit a tükörben látok. És mindenki más is. Ez van. És úgy látszik, te sosem leszel igazi aranyvérű. Olyan, aki büszke a vérére... - néztem rá szánakozva, de figyelmesen, hogy felkészülhessek egy esetleges támadásra, abban az esetben, ha felhúzom. Meghalni azért még nem akarok.

Felkacagok
-Ugyan már a külső? ha ennyid van akkor csodálkozol hogy nem találod meg a szerelmet? Persze hogy bejössz a srácoknak jól nézel ki de CSAK szexet akarnak tőled. Semmi többet.- Feszülnek az izmai ... fél hogy támadni fogok. Hát kíváncsi vagyok meddig mehetek el mi az a pont ahol támadni fog. Ledobom az asztalra a pálcámat és felrakom a lábaimat.
- Figyelj félre ne érts de én teszek magasról a pénzre. Ott van a bankban és ott is marad. Egy lukas galleont nem fog belőle látni senki. Ha kellek valakinek kelljek a szerelmemért amit adok és cserébe én is ezt várom el. Szex? Testi kéj ami nem több mulandóságnál. Szépséged? szerinted meddig lesz feszes a kis popsid? a következő 5-6 különböző pasival eltöltött szexig? még 20 évig? és mid marad? egy nagy rakás orgazmus emléke. Nekem mi marad? Egy szerelem amiért megküzdöttem és csak olyannak adom oda ezt aki megérdemli és értékes belül.- Hiányzik a szerelem igen de nem fogok megdöngetni minden nőt aki szembe jön velem. Kövezzenek meg érte de én nem állok be a sorba.

Sűrűn pislogva, csendben hallgattam a szőke hajú srác monológját, és bár sokszor késztetést éreztem arra, hogy beleszóljak a dolgokba, mégsem tettem. Furcsa, de nem éreztem helyesnek, hiszen a szavai teljesen igazak voltak, ezt még nekem is be kellett látnom. Hangosan viszont a világ minden kincsééért sem mondtam volna ki, hogy igazat adok neki. Annyira azért nem hatott meg a dolog. Egy apró, elnyomott sóhajjal néztem le a kezeimre, és elképzeltem, ahogy pár évtized múlva ráncosak lesznek, bizonyítva, hogy a szépség tényleg mulandó, és semmit sem ér. Komoly tekintettel néztem fel az idősebbre.
- Tudod, szégyellem magam emiatt, de igazad van. A legtöbb dologban. Sőt, mondhatni mindenben - egy könnycsepp tört utat magának az arcomon, ahogy belegondoltam abba, hogy az egész életem egy hatalmas nagy hazugság, és én mégis vígan éldegélek benne, holott nagyon is jól tudom, mi a szitu. Gyorsan letöröltem az érzelmeim bizonyítékát, de biztos voltam benne, hogy a szőke látta. Annyi baj legyen, bár annak örültem volna, ha a barna hajú lány nem tanúja az eseményeknek.
- Viszont - félrenéztem, szégyellve az előbb történteket. - Én ezeket a dolgokat nem fogom hangoztatni, sőt, nem is fogom ezeket a dolgokat követni. De tudom, hogy minden szavad igaz - rá pillantottam, s igazán fáradtnak éreztem magam, mert rájöttem, hogy már nem bízhatok teljes mértékben semmiben sem.

Oh megtört... Vagy csak jó színész... Meleg mosollyal rá mosolygok. Okos lány de hülyének tetteti magát. Rossz párosítás.
- Hát ne élj hazugságban. Lépj ki a fényre és mond azt igen szép vagyok és igen reménykedek a szebb jövőben és abban hogy van holnap! Nem azt mondom hogy mindenkiben keresd az igazit, hanem azt hogy ne zárkózz el előle. Soha se tudhatod, hogy ki az aki megérint és ki az aki csak felizgat.- Nem akarom hogy parasztnak gondoljon. Megtört ez épp elég nekem most már tudom hol a határ, és ő is tudja hogy tudom. Nem vagyok az a típus aki kihasználja a helyzetét. Felesleges átgázolnom valakin akit nem ismerek. Gyengeséget megmutatni na ez tesz igazzá egy erős embert. Elvettem a pálcámat
majd a hegyét a fejemhez érintettem.
-A legnagyobb ellenséged itt van. Győzd le és meglátod hogy milyen is a világ. Ne hagyd hogy a sztereotípiák áthassák a világnézetet. Legyen SAJÁT véleményed mindenről.- Zsebre rakom a pálcámat.

- Nem olyan egyszerű, ha szinte minden lépésed előre megvan tervezve. Tudod, az aranyvér hátránya... - erőtlenül elmosolyodtam, majd kicsit lazítva hátradőltem a fotelben, lábaimat pedig feltettem a karfára, nem zavartatva magam. Mivel a talárom már nem volt rajtam - pár perce vettem le talán - a dolog egész kényelmes volt. A fáradtság már szinte elkábított, de nem volt kedvem felmenni és pihenni, mert ahhoz az adott szituáció túlságosan is érdekes volt. Hülye lettem volna kihagyni a dolgokat. - És mi van akkor, ha valaki nem zárkózik el? Hanem egyszerűen, teszem azt, csak félnek tőle - húztam fel kíváncsian a szemöldököm, utalva magamra, és még pár Mardekárosra, de ha tippelhettem volna, száz százalékig biztos lettem volna benne, hogy néha csak engem zavar az, hogy félnek tőlem. Főleg a fiatalabbak, és itt nem a saját házam beli diákokra gondolok.
- Tudod, vélemény mindig van. Csak van, aki nem mondja el hangosan, mert nem teheti. Vegyünk például engem. Ha hiszed, ha nem, nem mániám az aranyvér, néha a hideg futkos a hátamon tőle, és a Rendelet... gyűlölöm, teljes szívemből, mégsem mondom el senkinek. Ez is egy kivételes alkalom.
Elfordítottam a fejem a fiútól, és tekintetem végigjárattam a klub helységem, magamban gondolkozva azon, hogy az életem fenekestül felfordult. És a legrosszabb az egészben, hogy már magamnak sem hazudhatom azt, hogy minden rendben van velem. Mert teljesen biztos, hogy nincs...

Hát a szúrós páncél alatt mégis csak egy elveszett kis veréb lakozik! Mindig így megy ez.
- Ha nem álsz ki a saját gondolataid véleményed mellett akkor tömegcikk leszel. Csak egy újabb Mardekáros aranyvérmániás. Ismered házalapítónk történetét. Hát ne abba a 99 be tartozz akiknek a történet hallatán az jött le hogy Mardekár Malazár Aranyvérmániás volt, hanem legyél az az egy akinek más, mint nekem az, hogy az igazáért állt ki tűzön vízen át. Még mindig van Mardekár, és Egy hatalmas varázsló volt. Soha ne add fel, mert mindig van remény csak fogd meg a barátaid vagy a pasid kezét és úgy könnyebb.- Elmosolyodtam, és nagyon reméltem hogy a harmadik nem fog rátámadni mert ha igen akkor nagy szócsata fog következni. Egy gyengét eltaposni aki el merészel az az előzőnél is gyengébb.

Kissujjam az ajkaim közé dugva élveztem az előttem kibontakozó jelenetet. Kihallgatni másokat mindennapos. Azonban ez egészen újnak számított. Mindenki tudta, hogy Margaret Waldorf előtt lezavarni egy magánéleti perpatvart nem elég bölcs dolog, hiszen így könnyen a markomba ránthatok bárkit is.
Láttam a rókalány erőlködését, ahogyan próbál megszabadulni az emlékektől és kétely nélkül azt bizonygatja, hogy milyen fontos a származás.
Nos, igen, a származás. Hogy is fogalmazhatnám meg? Miért kellene az aranyvérűeknek érvényesülniük, hm? Hiszen maga, a Sötét Nagyúr is félvér volt, de mégis példás varázsló, aki megküzdött a maga démonjaival. Mégis sokra vitte! Miért ne lehetnének a félvérek a világ urai? A sárvérűek ellen vagyok ez nem kétség, de a félvérek közül került ki a legtöbb tehetség.
Elmosolyodtam, majd megcseréltem a lábaim. A balt vetettem át a jobb felett és a fotel karfájára támaszkodva néztem fel a vörire.
- Azt hiszem eleget hallottunk kicsi Sherrilyn. Most pedig menj fel a szobádba és játssz szépen a barátaiddal! - mondtam, majd oldalra biccentett fejjel néztem a szóban forgó lány szeme közé.

Gondoltam, hogy támadni fog. Tipikus rosszindulatú némber, ki a saját maga tükörképén nem lát túl. Nem akartam, hogy a róka miattam szívjon. Meg kellett védenem bár nem igazán érdekelt a lány csak ha miattam került ilyen helyzetbe segíteni fogok neki.
-Szerintem teljesen jó az, hogy itt van és végre kimondja amit eddig nem mert. Ha neked ez derogál akkor nem Sheryllnek kell elmennie.- Szólaltam meg és a hangomban volt némi felhorkanás. Idegesített a csaj, hogy csak hallgat és amikor megszólal akkor is csak a gonoszság árad a szavaiból.
-Ha annak a fényes popsikádnak nem tetszik itt el is lehet menni. Azonban ha értelmesen hozzá tudsz és akarsz szólni a témához akkor szívesen várjuk de ne így tedd meg. Kösz.-

- Nocsak, nocsak... Nem gondoltam, hogy a vörösekre buksz King. - elmosolyodtam, majd gyászosan sóhajtottam és unottan a plafonra bámultam.
Milyen szórakoztató!
- Azt hiszem, hogy a témához nincs közöm, hiszen ti épp egy magánbeszélgetést folytattok, nem igaz? De szívesen elmondom a véleményem, ha arra vagy kíváncsi. - kacsintottam, majd felálltam és a kislány fölé tornyosultam, kirívó, sötét árnyékkal. - Feltéve, ha a róka távozik. - a lányok hálókörlete felé biccentettem a fejemmel, majd csinos kis lábaimon egy hangyányit feljebb húztam a szoknyám, hogy a szőke herceg szemei hadd tapadjanak formás testrészemre.
Sherrardot egy szóra se méltattam, csak elsiettem mellette, hogy végül szembe kerüljek a várva várt ellenféllel.

Az egoizmus határa ez a nő! Ha ennél egoistább lenne ő vonzaná a földet és és nem fordítva.
-Miért zavar annyira szegény lány? Pusztán női pozícióharc, vagy van valami személyes problémád is vele?-
nem érdemli meg ez a lány hogy ennyire bántsák. Margaretet meg valakinek végre kordában kell tartania. Mint Hóborcot a Véres Bárónak.
- A témához meg van közöd, mivel neked kell majd 2 gyereket megszülnöd valakinek akit talán nem is szeretsz. Ki tudja lehet hogy te senkit sem szeretsz. Akkor viszont miért várod el hogy szeressenek téged?- Feltettem a kérdést mert érdekelt a reakciója vagy a tényleges oka. A könyököm a térdemre tettem és összekulcsoltam az ujjaimat és rájuk tettem az ujjaimat majd a szemébe néztem. A szem a lélek tükre, hát gyere kislány, mutasd meg , hogy ki vagy. Kíváncsian néztem rá és nagyon figyeltem. Sajnos ilyenkor hajlamos volt a szemszínem változni. Próbáltam kordában tartani, de sajnos nem tudom mennyire sikerült.

- Csupán női pozícióharc? Szerinted bárkinek is van esélye ellenem?
Végignéztem a nagyszájú mardekároson, aki látszólag sértetlen maradt még a szócsata után is. Azonban az feltűnt, hogy eléggé jóképű, nem mintha buknék a viharvert, félroncs mocskokra...
A szemei kissé karikásak voltak. Vajon a sok tanulástól vagy az éjszakai kihágásoktól?
- Az én családom évezredek óta jelen van a varázslótársadalomban. Mindenhol ott vagyunk, így nem csoda, hogy a rendelet megszegésekor nem büntetnek meg. - bájosan rákacsintottam, majd megcseréltem a lábaim a fotelban - Nem szülök két gyereket senkinek, akit nem önszántamból választottam. Azonban egy titkot elárulhatok. Ezek a falak ledűlőben vannak. A rendelet mára túl veszélyessé vált, akár forradalommá is érlelődhet. A Minisztérium azonban nem kockáztathatja meg, hogy az emberek fellázadjanak a törvények ellen, nem igaz?

Az első mondatát elengedtem a fülem mellett. De gőg volt a hangjában amit nem szerettem elviselni senkiében.
-A családodat nem ismerem, és bár nem vagyok családkutató nem hiszem, hogy olyan nagy befolyással rendelkezne, hogy egy törvényszegést eltussoljanak. Igen itt Polgárháború lesz a rendelet miatt.- Ezek szerint ő is liberális jellem, csupán egy kicsit máshogy, mint én. hátradőltem , majd elmosolyodtam.
- Ha polgárháború lesz harcolni fogok a lázadók oldalán, gondolom ahogy te is. Más ezközeink vannak erre, de a cél ugyanaz. Eltörölni ezt a rendelet hülyeséget. Senkinek nem fog ez a hasznára válni.- Érdekelt a lány álláspontja, hogy mit akar kihozni az életéből. Azt sajnos nem tudtam, hogy mire van magával ennyire fel, de reméltem, hogy előbb vagy utóbb ez is kiderül. Érdeklődve néztem a lány arcát. Most végig is mértem mint férfi a nőt. A teste kívánatos volt, de a személyisége hegy némi kívánnivalót maga után.

Polgárháború? Mint a mugliknál?
- Nos... - kulcsoltam össze magam előtt a kezeim, majd lassan hátradőltem a zöld, selyem fotelban és a velem szemben ülő arcát fürkésztem. Szeme kíváncsiságot tükrözött, amit meg is értettem.
Margaret Waldorf mindenkire hatással van.

- Ha háború akkor háború. - gúnyosan elmosolyodtam, majd közelebb csúsztam King lábaihoz és csábosan így szóltam: - Neked nem véletlenül a griffendélben lenne a helyed?
Epekedve vártam a válaszát, habár nem akartam háborút, csak most gondoltam bele, hogy mennyi veszéllyel is jár mindez.
- Mégis hogy gondolta a Minisztérium? Van fogalmuk róla, hogy mennyi ember életét teszik tönkre? Óh, már hogyan is lenne, hisz ők összeházasodhatnak minden útszéli némberrel, amíg a fiatalokat odaeresztik a selejt közé, hogy válogasson!

Meglepődtem a kérdésén.
-Ugyan miért lenne a Griffendélben a helyem? Csak azért mert vannak elveim és védem őket attól még nem leszek Griffendéles. Egyébként, ha nagyon érdekel a módszereim miatt.- Tudtam, hogy valószínűleg rá fog kérdezni a milyen módszereid vannak dologra, de nem érdekelt. Ha gőgös még a végén bemutatót tartok a kis tudományomból. Csak hogy a Suicidumról ne is beszéljek. Felálltam kinyújtóztattam a tagjaimat a pólóm felcsúszott de a nyújtózás után le is húztam. Odamentem a tűzhöz és elkezdtem a kezemet melengetni. Sajna sokszor volt hideg. Fene a rossz vérellátásukat.
- Nem vagyok az a hős jellem.- Majd belebámultam a tűzbe és az elmúlt évek emlékeibe merengtem amíg meg nem szólalt Margaret.

Csendben bámultam a két másik Mardekárost, mivel Margaret megszólalása után nem volt ínyemre megszólalni, főleg nem dühösen. Az pedig, hogy egy idősebb háztársamra támadok, nagyon nem lett volna jó. Így csak ültem, miközben leperegtek rólam a barna hajú lány hozzám intézett szavai, a legnagyobb reakcióm rájuk a gúnyos mosoly volt. Többet nem is érdemelt meg. Ha lehetne rá olyat mondani, hogy Mardekáros létére túl gonosz, beképzelt, és a többi, és a többi... Nos, én azt mondanám rá.
- Tudod, Margaret, ha azt ágyikódba akarod cipelni őt - fejemmel a szőke felé böktem. - akkor elég lenn csak szépen bevallanod, és már el is tűnnék innen. Csak mert én olyan kedves és megértő vagyok - vágtam be egy kedvesnek sem mondható mosolyt, és felálltam a helyemről, várva a reakciót. Még az sem zavart, hogy a beszélgetés kezdett más irányba fordulni... A dolgokat jobb előbb elintézni, mint később, nem? Margaret pedig már igazán levezethetné a feszültségét...

Milyen aranyos!
Egy pillantásra se méltattam a vörikét. Josh-sal néztem farkasszemet, hiszen amit mondott felkavart.
Milyen módszerekre gondol? Valami titkos szekta tagja? Esetleg a megmaradt halálfalók közül egy?
Szemeimet összehúzva néztem végig a kezén, hátha találok valami árulkodó jelet, de semmilyen eltérő dolgot nem észleltem, így mélázásomból visszatértem a mondandómhoz.
- Egyik mardekáros sem hős jellem. Ha olyat keresel csatlakozz a griffendéles bandához. Az én stílusom a laposan meghúzódok és kivárok, amíg valami nem történik stílus. De ha tényleges harci helyzet áll fel, itt maradok. És nem szegem meg a szavam. Margaret sohasem szegi meg a szavát.
Rákacsintottam, majd hátradőltem és belebámultam a tűz andalító, vörös fényébe.