Miss Waldorf & Cheekbones professzor

Egy nyugodt, magányos estének terveztem a mait, de bezavart egy rakoncátlan diák, akit azt sem tudom, hogy mi a francnak jár Mugliismeretre. Mondjuk most pont az a baj, hogy nem jött be. Ezért jön a büntetőmunka. Minden tanár öröme...
A maradék dolgozatokat kijavítottam, és nem kerülték el a figyelmemet a lap szélén levő firkák. Szívek, a monogramom, a monogramom szívekben... Úgy érzem egy kicsit bejövök a diáklányoknak...
- Áá - hagyta el egy halk sóhaj a számat. Annak a jele, hogy leesett, miért is jár egy mardekáros diák az óráimra. Csak a tanár miatt.
Ebből a büntetőmunkából akár egy jó kaland is kialakulhat! Nem, nem vagyok pedofil, csupán kedvelem a fiatalabb lányokat. Persze hatodévesnél fiatalabbakkal sosem csinálnám, az azért tényleg túlzás lenne.
Épp, ahogy letettem a pennát, halk kopogást hallottam, majd kinyílt az ajtó.
- Jó estét, Miss Waldorf! Foglaljon helyet! - mutattam a velem szembe levő székre.

Végigkopogtam a folyosón, még arra sem volt időm, hogy lecseréljem a fekete egyberészes ruhát, vagy a kiegészítőim, amit egész nap viseltem.
Mielőtt azonban benyitottam a barna, tölgy ajtón, hallgatóztam egy sort. Sosem tudni, hogy mit ,,talál" az ember. Odabentről azonban semmilyen hang nem szűrődött ki, így kihúztam magam, megigazítottam a hajam, majd kopogtattam és, amikor meghallottam a nem kevésbé sármos professzor hangját, izgatottan léptem be a szobájába.
Te jó ég! Az ő szobájába... Lehet, hogy az ágyát is láthatom?
Cheekbones az asztalánál ült egy halom papír fölé hajolva, de amikor beléptem felállt én pedig mosolyogva ültem le vele szemben, a kényelmesnek tűnő bőrfotelba.
- Jó estét professzor úr! Remélem valami izgalmas feladatot talált ki a számomra. - mondtam, majd megnyaltam a szám szélét, mire a velem szemben ülő édesen elpirult.

Kicsit elpirultam, csak hogy tudja, értettem a célzást. Az egyik kedvenc tulajdonságom, hogy tudom irányítani a pirulásomat. Ezt egyébként nem tudom, hogy hogy tudom csinálni, de tudom, és kész.
- Izgalmas... meglehet - mondtam nem túl hangosan.
Megkerültem az asztalomat, és hátulról lehajolva a lány füléhez hajoltam. Öröm érezni, ahogy megmerevedik és szinte levegőt is elfelejt venni.
- Csupán annyi, hogy itt és most megírja a dolgozatot, amit elmulasztott az óráról való sajnálatos hiányzása miatt - súgtam a fülébe, majd kiegyenesedve megadtam a dolgozat témáját: - A muglik védekezési szokásai. Minden szempontból.
A pálcám intésére megjelent előtte egy pergamen, toll és tinta. Remélem, megérti, hogy mi is az a minden szempont... Ha minden jól megy, ma megmutatom gyakorlatban is, hogy hogyan védekeznek a muglik. Az ágyban.
Úgy látom, megértette, mivel egy pici piros foltot vélek felfedezni az arcán. Nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el. Persze csak egy egészen pici mosoly, másképp elveszteném a tekintélyem. Ha mindig mosolyognék, a kölykök azt hinnék, olyan kedves vagyok, hogy nem kell semmit tenniük, vagy épp azt csinálnak az órámon, amit csak akarnak. Nem, az nem tenne jót.

Amikor megéreztem magam mögött a jelenlétét testem azonnal megmerevedett és már kívánta a finom érintést, de az csak nem akart jönni. Végül a professzor úr hátba támadott. A muglik védekezési szokásai? Na de, professzor úr!
Először nem igazán értettem mit akar, hiszen a muglik nem ismerhetik a védővarázslatokat és ellenártásokat, de amikor megforgattam a fejemben a lehetőségeket, kihagyott a lélegzetem, majd köhögő roham jött rám. Szent Merlin! Bárcsak kevesebbet tudnék a témáról!
A toll után nyúltam, de a kezem annyira remegett, hogy végül leejtettem és négykézlábra kellett ereszkednem, hogy ki tudjam halászni az asztal alól. Végül, amikor megszereztem - és illendően feltártam előnyös oldalam - újra elfoglaltam kijelölt helyem.
- Professzor úr, jobb szeretem gyakor... úgy értem, hogy szóban, mint írásban. Tudja, a szavak nője vagyok. - elmosolyodtam - a NŐ szót erősen megnyomva - majd keresztbe vetettem a lábam és a kezemmel végigsimítottam a combomon.
Ne kelljen írnom! Ne kelljen írnom! Ne kelljen írnom!
Hamarosan rájöttem, hogy most abba a helyzetbe csöppentem, amibe mindig is akartam.
Cheekbones dögös és itt vagy a szobájában. Te következel, hiszen ő már megtette az első lépést! - súgta a kisördög.
De nem mehetek csak úgy oda hozzá és tapaszthatom a számat az övére! - ellenkeztem.
Hát...majd meglátjuk.

Mikor a lány lehajolt az asztalom alá, már akkor letámadtam volna, hiszen olyan markolni való a feneke... De nem, még nem. Csupán az ajkamat nyaltam végig, és jegyeztem meg jól minden részletet - már amennyit ruhán keresztül lehet. Fegyelem, Ben! Így inkább visszasétáltam az asztalom túloldalára, hogy onnan szemlélhessem meg Margaretet. Nagy, vörös ajkak; szép szemek; hosszú, barna tincsek. És a lényeg, fogdosni való mellek, amiket direkt jó feltűnően vizsgáltam meg. Ha eddig nem adott a pletykákra, vagy nem értette, hogy mit akarok, most már biztos lehet benne.
- Szóban? Rendben, de csak most az egyszer! - A pici botlásra csak egy apró, rövid, észrevehetetlen mosollyal reagáltam. Értem én, hogy mit akart mondani, sőt, mi több, kifejezetten örülök neki!
Kíváncsian figyeltem, hogy mit hoz ki belőle. Egyből a lényeggel kezdi, vagy húzza az időt az ostoba betegségekkel, mint a megfázás, vagy egyéb hülyeségek. Bírom a muglikat, nincs velük semmi bajom, de hogy egy kis nátha miatt szinte karanténba vonják a gyerekeiket vagy önmagukat... Rohannak a doktorokhoz, nem járnak be ezzel az indokkal az iskolába, illetve munkahelyre, és úgy tesznek, mintha a halálukon lennének.
Nem telt el sok idő az utolsó megszólalásom után, de mivel még mindig nem kezdett neki, gondoltam jelzem, hogy nem szívesen várok órákat.
- Tudja, Miss Waldorf, igazán elkezdhetné! Ezt már meg kellett tanulnia, ne mondja, hogy nem tudja! - mondtam kissé szigorúbban, hátha úgy nem várat sokáig. Olyan képek peregtek le a szemem előtt, amik hatására kezdek keményedni odalent...

- Nos... - megköszörültem a torkom, majd végigsimítottam a lábamon. Szívem zakatolását már a fülemben éreztem. Ereimben a vér őrült sebességgel kezdett el vágtatni. Tudtam, hogy ez az este sorsdöntő lesz én pedig a sorsom kovácsa leszek.
Vágyakozva néztem a csillogó tekintetű professzor úrra, miközben agyam sietve zakatolt és felkutatta a legmélyebb zugokat, de sehol sem lelte a muglik védekezési szokásait.
- ... Úgy vélem, hogy a varázstalan emberek holmi mesterséges készítményekkel pótolják a főzeteket. Mi, itt a varázsvilágban iható italokat fogyasztunk annak érdekében, hogy meggátoljuk a nem kívánt terhességet, habár ez nálunk kevésbé népszerű - ellenben a muglikkal.
Hirtelen megszakítottam mondandóm, hiszen rádöbbentem, hogy badarságot mondtam. Vagy a professzor ezt akarta kihúzni belőlem?
Kínosan kezdtem el fészkelődni a széken, és kezeim az ölembe ejtettem. Összeszorult torokkal tört fel bennem a vágy, hiszen olyan gondolatok tolultak fel bennem, amit álmomban sem láttam volna. Le akartam támadni a velem szemben üldögélő, magányos férfit.
Megemeltem a mellkasom, majd lassan felálltam és elindultam felé.

- Igen, ez helyes, persze ne feledje, hogy a főzeteken kívül vannak erre varázslatok is. Bővebben ki tudná fejteni, hogy miként is előzik meg a terhességet a muglik? - célozgattam tovább.
Feltűnően hirtelen hagyta abba a kisasszony a mondatot, így úgy sejtem, hogy neki is leesett a dolog. Még jobban, mint eddig. Szinte pislogás nélkül vártam, hogy erre mit válaszol, ám legnagyobb megdöbbenésemre felállt, és hozzám indult. Hmm, talán meg akarja inkább mutatni? Az igazán remek lenne, nem kellene feltennem a sok ostoba kérdést.
Erre a dolgozatra úgyis más szempontok alapján adok jegyet. Mint például, hogy milyen ügyesen használja a mugli technikákat. Mindig tudtam, hogy hasznos lesz pár eszköz ebben a világban is. És lám, itt egy lány, akiből bőven kinézni, hogy szívesen odabilincselne az ágyhoz, és piszkos dolgokat művelne velem.
Ahogy egyre közelebb ért, több és több kép ugrott be, hogy hogyan is dönthetném le. Egyből letámadni nem akarom, most nem egy pár perces menetre tervezek, hanem kicsit hosszabbra nyújthatnánk. Ha túl lassan közeledek, akkor meg közbejöhet valami vagy valaki. A közepes tempóból meg túl sok van. Nagyon romantikus nem akarok lenni, nehogy ezt higgye, hogy lehet köztünk ennél több. A legkeményebb lányoknál is előfordult, hogy valami komoly dolgot akartak kihozni a "csak szex!" dologból.
Szóval inkább várok, hogy mit tervez. Talán az lesz a legjobb.

Megnyaltam az ajkaim, hogy elég sikamlósak legyenek és egyenesen a mosolygó férfi ölében foglaltam helyet. Egyik lábam átvetettem az ővé felett és szorosan hozzádörgölődztem, de látszólag nem zavarta a kis magánakcióm. Mintha csak pont erre várt volna...
Karjait a derekamra helyeztem, majd a kék szemekbe nézve óvatosan közeledni kezdtem, végül ajkaim az övéire tapasztottam és óvatosan belecsókoltam. Menta és némi fűszer ízét éreztem, de nem volt időm egyenként kibogozni, hogy melyik - melyik, mert a pajkos tanár úr testén is vágy hullámzott keresztül. A hatalmamba kerítettem, így zavartalanul érezhettem elégedettséget.
Vártam a reakcióját. Először arra számítottam, hogy ha már így megadta magát legalább óvatos lesz, de tévedtem, mert akár egy űzött vad, úgy vezetett be az erotika birodalmába.

- A kérdésemre még nem válaszolt! - szakítottam meg a csókunkat és toltam félre a lányt.
Na nem mintha ellenemre lett volna a közelsége! Épp ellenkezőleg, ezzel inkább kínozni akarom. Nehogy azt higgye már, hogy olyan könnyen megadom magam, mint egy kis tinilány - mint például ő...! Nem, nem, a legjobban úgy hozhatom ki belőle a vadmacskát, ha váratom, és húzom az időt.
Ha már egyből az ölembe ugrott, még közelebbről nézhettem meg az előbb leírt részeket. Hmm... ezért is szeretem a fiatalabb lányokat! Mondjuk az kissé kellemetlen, mikor 14 körüli lánykák próbálkoznak be...
- Rendben, akkor mutassa be. - Egy pálcaintéssel kihúztam az asztalom fiókját, amely a "kincseimet" tartalmazza.
Minden, tényleg minden akad itt. Síkosító, óvszer, bilincs, meg ami csak kellhet egy ilyen estéhez... akarom mondani éjszakához. Reményeim szerint egy igen hosszú és változatos éjszakához!
Megint előreszaladtak a gondolataim, úgyhogy ha még jobban belesimul az ölembe a lányka, egyre jobban érezhet is engem. Egyik kezem a fenekére vándorol, másik pedig a hátát simogatja végig - egyelőre még ruhán keresztül. Mindig így kezdődnek az izgalmas éjszakák!

Professzor úr, professzor úr, maga kifejezetten a romlott fajtából való! És még mohó is: mennyi mindent a magáénak szeretne!
Az alsó ajkamba haraptam, majd előástam emlékezetemből azt a pár darab foszlányocskát, ami rögzült az órán. Cheekbones professzor meglehetősen dinamikusan adta elő az ismereteket így valamire emlékeztem.
Hát persze, Maggie áltasd csak magad! Azonban én biztosan tudom, hogy számodra ez volt a legkedveltebb téma az egész roxforti órakeret gyűjteményben. - morgott a bensőm.
Felkészültem a válaszadásra, de amikor megmarkolt hátul, nem tudtam tovább magamon uralkodni. Lenyeltem a választ és csak a lábam közötti lüktetésre tudtam figyelni, végül azonban így feleltem:
- Nem tudom...
Reméltem, hogy az következik, amit mindig is akartam. Megakartam kóstolni azt az isteni, fehér, kőszobor testet és egész este fürdeni akartam a mézeskék pillantásban.
Azonban hirtelen mozdulattal kihúzott egy fiókot én pedig nem tudtam mit gondoljak.
Valamire készül?

- Szerencséje van... most kaphat egy mentőkérdést. Egy régebbi leckéből. Szexuális szokások. Meséljen! - Erre már tényleg kinyöghetne egy választ.. vagy meg kell büntetnem. Pedig ezt az estét úgy képzeltem, hogy ő büntet engem. Egyébként mióta tanár vagyok, eléggé izgat, hogy közben magázhatom a nálam fiatalabb lányokat. Nem tudom miért. Lehet, hogy én vagyok beteg...
Tétovázását látva kicsit segítettem rávezetni, hogy mit akarok.
- Nézze meg, mi van benne! - pillantok a kihúzott fiókra. - És használja egészséggel... - teszem hozzá halkabban, hogy épp hogy csak hallja.
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Azt hittem, elsőre fogja a jeleket, hiszen elég tapasztaltnak tűnt... Ezért is választottam erre az estére őt. Ma olyanra vágytam, aki érti a dolgát, és nyugodtan a kezébe adhatom magam, hogy tegyen velem bármit, amit akar. Úgy tűnik, most rosszul választottam... tényleg nem minden a külső. Lehet, hogy ezt egy idősebb nővel kellett volna elképzelnem. Csak sajnos ha valamit elképzelek, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodok.
Most akkor csak úgy küldjem el? Vannak érvek mellette és ellene is. Most valaki tapasztaltabbra van szükségem, nem egy kis tinilányra, és ő most az utóbbinak tűnik... De eléggé felizgult állapotban vagyok, szóval vagy gyorsan végzek vele, vagy még gyorsabban keresek valaki mást.

+18

Megköszörültem a torkom, majd belenéztem a mély, tölgy fiók aljába és amikor megláttam a benne rejlő tárgyakat megmozdult a bensőm.
Fészkelődni kezdtem, majd kivettem egy szépen megmunkált, összecsatolt karperecet és a professzor feje fölé lógattam.
- Nos, ez már könnyebb kérdés professzor úr. - kezdtem, majd bájosan elmosolyodtam és a professzor egyik kezét a kezembe helyeztem, hogy rácsatoljam az ezüst kis perecet. Óvatosan simítottam végig a bőrét, hogy minél jobban felizgassam.
- Szexuális játéknak hívják, amit a férfiak előszeretettel használnak, hogy addig kínozzák partnerüket, amíg az el nem jut az orgazmusig.
Ekkor összekattintottam a béklyót és a csillogó tekintetű férfi bilincses kezét a szék mögé helyeztem, majd jobb tenyeremmel megcirógattam az állát.
Lenéztem a nadrágjára, ami kedvezően dudorodott. Megint megeresztettem egy mosolyt és felhúztam a szemöldököm.
- A muglik elég sok fajta játékkal rendelkeznek, így helyettesítik a varázslatokat illetve főzeteket. Ők-PUSZTA-kézzel-dolgoznak. - mondandóm végén megnyomtam a szavakat, hogy a mugli ismeret tanár érezze, mennyire vágyom a társaságára.
Végül amikor a másik karja is a szék mögé került, azt is foglyul ejtettem, így akárhogy is akart, nem tudott kiszabadulni a béklyók szorításából.
Csípőmozgásba kezdtem az ölében és vártam, hogy lába között felfelé íveljen az a becses erekció.

Csendben figyeltem, ahogy szemügyre veszi a fiókban rejtőző dolgokat, és örömmel láttam, hogy felcsillant a szeme. Talán mégis jól döntöttem, és csak kezdeti zavartságának köszönhető a kis bénázás! Szinte megjósoltam, hogy a karperecet fogja először letámadni! Mindig ez indítja be elsősorban a fantáziát. Egy lebilincselt, magatehetetlen férfi...
- Reméltem, hogy ez menni fog. - Csak figyeltem, ahogy hátrateszi a kezemet, véletlenül sem ellenkeztem. - Remélem, hogy maga is ezt fogja tenni velem... - suttogtam, miközben ő az államat simítottam végig.
- Mutassa be, kérem, miféle játékok ezek - húztam ravasz mosolyra a számat.
Alig várom, hogy az ő keze is dolgozzon, ne csak a mugliké... Oké, egyre biztosabb vagyok benne, hogy jól döntöttem. Ez a bilincselés jó ötlet!
Hátrabilincselt kezekkel figyeltem, hogy mi lesz a következő lépése. Hát nem elkezd kínozni? Eddig is szűkösen fértem a nadrágomban, de azzal, hogy elkezdett rajtam mozogni, egyre jobban meglátszott az erekcióm. Megmozdítottam a csípőmet, hogy megérezze, ha eddig elkerülte volna a figyelmét. Ha nem lennék lekötözve, most azonnal elvégezném a dolgom, de 1: le vagyok bilincselve; 2: nem egy gyors menetet terveztem mára. Szóval várjuk csak ki, hogy a kisasszony mit tervez.

+18


- Szíves örömest, professzor úr. - mondtam, majd megnyaltam a szám és kigomboltam a nadrágját. Határozottan lejjebb húztam és megmarkoltam keményedő eszközét ő pedig felnyögött. Ekkor a vágy sebes iramban kezdett el száguldani az ereimben, így közelebb csúsztam a férfihez és megcsókoltam. Nyelvem az ajkai közé toltam, majd ki és befelé mozgattam.
Hirtelen eszméltem fel a lábam között feszülő valamire, mely befelé kívánkozott, így elmosolyodtam majd lejjebb csúsztam az ölében és aljas módon bontottam ki ,,csomagjából" a férfiasságát, mely egyenesen az ég felé tört. Megnyálaztam az ajkaim és a fejétől a végéig a számba vettem, majd mozgatni kezdtem a fejem szabályos ütemre. Fel és le, fel és le. Néha azonban felfelé sandítottam, hogy lássam, a professzornál milyen hatást váltott ki bátor kis akcióm, de ő meg se mukkant. Reméltem, hogy azért élvezi és elnyomtam feltörő kétségeim. Most én diktáltam.
Felindulásból a combjára csaptam, majd lassítottam fejem mozgásán, végül pedig fogaimmal elengedtem a meredező férfiasságot.
Lassan felálltam, szembe vele és hagytam hogy szenvedjen. Kibújtam csinos kis ruhámból és hagytam, hogy összekötözött kézzel, vágyódó tekintettel vívódjon meztelen testem láttán.

Ahogy megmarkolt ott lent, nem bírtam elfojtani a nyögésemet, és már biztos voltam, nem is választhattam volna jobb személyt erre az éjszakára. A biztos fogás sok mindent elárult. Csókjai egyre érettebbek lettek, már nem egy esetlen kislányéra emlékeztettek.
És egyszer csak ott termett a lábaim között. Elővette férfiasságomat, majd a szájába csúsztatta. Ismét nem bírtam elfojtani a sóhajt - bár ez jóval halkabb volt, szerintem nem is hallotta -, mostanság ilyenféle kényeztetésben nem volt részem. Egy ideig néztem, ahogy egyenletes ritmusban mozgatja a fejét, majd én is elkezdtem mozogni, jelezve, hogy jó, amit csinál. Vicces, ahogy a hosszú haja is birizgálja hímtagomat, de ebben az állapotomban izgatóan hatott. Normális esetben - azaz ha használhatom a kezeimet -, már az elején hátrafogtam a haját, hogy ne lógjon a szemébe, de úgy látszik, ez őt nem zavarja, nekem meg jól esik, így talán a következő hosszú hajú partneremnél sem simítom majd hátra. Igen, ez vagyok én, már most a következőre gondolok, de én Ben vagyok, üdv nálam!
Ne, ez már tényleg kínzás! Abbahagyja az előző tevékenységét, aztán meg még elkezd levetkőzni! Ez dupla kínzás! Vagy tripla, ha azt is beleszámítjuk, hogy teljesen tehetetlen vagyok!

+18


- Úgy látom, a professzor úr ki szeretne törni a béklyókból... - mondtam kissé rekedten, miközben az utolsó ruhadarabtól is megfosztottam a testem.
Szívem szerint azonnal kitéptem volna a bilincsből a vívódó férfit, hiszen érezni akartam magamon a dolgos kezet, amint a falhoz préselve követel magának egyre több élvezetet. Azonban minden vágyam volt a férfi idegein táncolni... a végsőkig. Így kigomboltam az ingjét, végigsimítottam a mellkasán, néhány csókot nyomtam a mellére, majd szemérmem a férfiasságához nyomtam, de úgy, hogy a kettő éppen csak érintse egymást.
A professzor testén vágy hullámzott végig én pedig örömittasan ismételtem meg az akciót, azonban ő többet akart. Feszengett és a csípőjét nyújtogatta, de én nem engedtem neki. Beletúrtam a hajába és végigcsókoltam a nyakát, mélyen a fogam közé szívva a fehér bőrt.
Ezután elégedetten nyugtáztam, hogy érzékeink harmonizálnak. Vadállat akartam lenni. Marni, szeretni őt.
Kikapcsoltam hát a bilincset.

- Jó szemed van... - mondtam elfúló hangon, mert immár teljesen meztelenül láthattam a mardekáros testét.
A következő pillanatban már a mellkasomat csókolgatta, illetve azzal, hogy a nyakamat kezdte szívogatni elérte, hogy az éjszaka folyamán először élvezzek el - de természetesen nem utoljára! Nem sokkal később lekerült a bilincs, így kezeim azonnal munkába lendültek. Megfogtam a meztelen testet, és magamhoz húztam. Most már nem kínzott, engedelmeskedett. Itt az én időm! Hiába nem akartam ma semmit sem csinálni, csak kiszolgáltatni magam, az előző kis játék hatására nem tudtam nem reagálni.
Balommal a fenekét markoltam, jobb kezemmel a csupasz hátát simogattam, közben pedig birtokba vettem a száját. Nem csoda hát, hogy hamarosan újra olyan kemény lettem alul, mint pár perccel ezelőtt. Felálltam, és átvittem a szomszéd szobába, ami nevezetesen a hálószobám. Ledobtam az ágyra, majd rávetettem magam. Előbb a nyakát csókoltam végig, aztán lejjebb csúsztam a melleihez. Az egyiket markolásztam, amíg a másikat a számmal kényeztettem. Szívtam, szopogattam, nyalogattam a bimbóját, majd megismételtem ugyanezt a másikkal is. Visszatértem a szájához, de kezem közben bebarangolta a lány testét, és a belső combját kezdtem el simogatni, amire egy apró nyögés volt a válasz.
Remélem, nem okozok Margaretnek sem csalódást!

+18


Életemben először éreztem ily élvezetet. A professzor nyelve felkavarta érzékeim és amikor támadásba lendült nem tudtam nem sóhajtozni és nyögdécselni. Apró sikolyok hagyták el az ajkaim amikor a hálószobája ágyára kerülve élvezhettem körmeit a melleimen, száját pedig a combom belső felén.
A férfi átvette az uralmat felettem, így csak arra kellett koncentrálnom, hogy nehogy idő előtt élvezzek el. Az apró bizsergés bejárta testem minden egyes zugát én pedig dorombolva húztam ágyékom felé a harapásaimtól megduzzadt férfi ajkakat.
Mikor Ben hozzáért vértől lüktető ágyékomhoz, felsikoltottam. Testem hullámozva követelt többet és többet a férfi pedig hevesen dolgozott rajtam, hogy mindenem megfelelően kielégítse. Végignyalta a testem összes porcikáját én pedig csókokkal tapasztottam felsőtestét az ajkaimhoz. Kezeim végig futtattam a meztelen háton, amely rázkódva követelte további érintésem. Nyögve - sóhajtva végül mugliismeret professzorom lábam közé térdelt és belém hatolt.

+18

Szerintem életemben nem volt részem ennél jobb és élvezetesebb előjátékban. Szó szerint mindenhol járt a nyelvem vagy a kezem.
Gyönyörű teste van ennek a lánynak, és ki is használja ezt. Fogadni merek, hogy minden fiú a fél kezét - ha nem többet - adná egy csókjáért. Nem olyan szigorú erkölcsű, gondolom, ha már itt fekszik alattam. Szóval könnyen megkaphatja az a szerencsés ember, aki megfelel az elvárásainak. Gondolom ezek a vér - tekintve, hogy mardekárosról beszélünk -, a megfelelő arcberendezés és nem hátrány egy kidolgozott test sem.
Ma már nem számít a legtöbb lánynál, ha a szívedet is kiköpöd, csak hogy udvarolj neki. Elég, ha van egy farkad, amivel azt tesz, amit akar. Mit érdekli őt, ha egy seggfej paraszt vagy, esetleg egy megrögzött gyilkos, aki így keresi az áldozatait?
Hümm... talán elkalandoztam. Időközben elérkeztem a lány legnemesebb testrészéhez, és ahogy hozzáértem, Margaret felsikoltott. Szeretem ezt a hangot. Fiatalabb koromban olyan büszke voltam, amikor sikerült kicsikarnom valami hasonlót egy lányból... Azóta tökélyre fejlesztettem a módszereimet.
Belé hatoltam. Egyszerre nyögtünk fel. Épp kezdtük felvenni a ritmust, mikor valami berepült a szobába. Nyitva volt a dolgozószobámban az ablak, így könnyű útja volt a bagolynak. Az állatot nem zavarta, hogy épp mással vagyok elfoglalva, addig piszkált, amíg ki nem csúsztam a diákomból és le nem vettem róla a pergament.

"Gyere azonnal! Várlak a Három Seprűben!"

Tudtam, hogy kitől jött, ezer éve vártam erre a levélre. Mindig tudott időzíteni a drága barátom... mindegy, indulnom kell.
- Sajnálom, de mennem kell. - Közben már öltöztem is, a lány ruháit meg az ágyra dobtam, hogy ő is tegye azt, amit én. Nem indokoltam meg a távozásom okát, hiszen nincs köze hozzá.
Érthette, hogy sietnem kell, mert gyorsan, ám csalódottan (vagy haragosan) felöltözött. Együtt léptünk ki az ajtómon, ő ment a dolgára, én pedig a Három Seprűbe.


/köszönöm a játékot és bocsi a késésért. még írj egy zárót, ha gondolod./